Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-31 / 305. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. december 31., hétfő Újévi bableves Írják a lapok, hogy a vendéglátóipar megfelelően felkészült a szilveszteri forgalomra. Ellátja a mulatni vágyókat étellel, itallal, minden földi jóval. Újév hajnalán például minden étteremben kaphatnak többek között bablevest is az „arra rászorulók”. — No, nézd csak — gondolom magamban — hát miért nem lehét bablevest már este is kapni?! Itt valami nincs rendjén! Vagy mégis: Ha a tarkabab szabadpiaci árát nézem, bizony, egy kiadós paszulyleves árát csak a szilveszteri mámor tetőfokán, tehát úgy hajnal tájban fizetik ki minden gondolkodás és lelkiismeretfurda- lás nélkül az „arra rászorulók”. Szabó Mihály — TÖBB mint harminc ember végzi az egri KISZÖV-nél a VII—VIII. osztályt. Ezenkívül többen technikámban és más szakmai oktatáson tanulnak tovább. — NÉGYEZER pulykát nevelnek 1963-ban a sarudi Ti- szamente Termelőszövetkezetben. A szövetkezeti gazdák az- j után határozták el a pulykaállomány bővítését, miután tapasztalataik alapján rájöttek arra. hogy a pulykatenyésztés mennyire kifizető. — JANUÁR 3-án, csütörtök délelőtt 9 órakor tartja következő elnökségi ülését a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa. Az 1963-as munkaverseny feladatait, a nyugdíjelőkészítő és kifizető helyeket ellenőrző bizottság munkáját, az elnökség féléves munkatervét, valamint az országgyűlési • és tanácsválasztásokkal kapcsolatos teendőket vitatják meg. — HUSZONEGY községben működik már megyénkben falusi bank. Több községben ki- rendeltséget hoztak létre, ahol a falu dolgozói kölcsönfolyósítás iránti kérelmeiket benyújthatják. idő járásjelen tés Várható időjárás hétfő estig: Erősen felhős, párás idő, ónos esőkkel. Mérsékelt, változó irányú, később a Dunántúlon megélénkülő északnyugati, északi szél. Az utakon si- I kosság. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 0—plusz 4 fok' között. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 3—plusz 1 fok. (MTI) A televízió műsora December 31: 10.00: Ifjúsági matiné: 1. Mindent tudni akarok (szovjet kisfilm). 2. Afinogenov: Kisunokám. Tv-játék (ismétlés). 11.20: A görbetükör művészete. Ismerkedés a karikatúrával. 19.00: Halló Fips! (NDK kisfilm). 19.25: Kisfilm. 19.45: Év végi hajrá! Vidám filmbeszámoló! 20.30: Szilveszter éjszaka. A televízió kabaréja a Fővárosi Operett Színházból. Közben: 24.00: Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének újévi köszöntője. Január 1: 10.30: Ifjúsági íilmmatiné: Utazik a cirkusz (magyarul beszélő csehszlovák film). 12.00: Az újévi mese szárnyán. Úttörőgyerekek ünnepsége a Kremlben. Az Intervízió műsora Moszkvából. 18.00: Hírek. 18.05: Telesport, 1962. Filmösszeállítás az év sporteseményeiről. — 19.05: Operarészletek (bolgár kisfilm). 19.30: Tv-híradó. — 19.45: A tv mesekönyve. 19.50: Elcserélt randevú (szovjet film). 21.15: Képek Petőfi költeményeihez. 21.35: Hírek. — A tv-híradó ismétlése. 1NIHU W * AA Ü S O * December 31-én: Egerben este 19 órakor, ‘és 23 órakor: A BAJADÉR (Bérletszünet) Visontán este 19 órakor: CSACSIFOGAT Január 1-én: A BAJADÉR (Bérletszünet) film fórum —á AZ ÉDES ÉLET Fellini f ilmremekműve Mocskolták, piszkolták, betiltották, nagydíjjal kitüntették és — dicsérték. És ennek megfelelően soha nem tapasztalt vitasorozat látott napvilágot a kontinens minden valamirevaló saj tójában. Meglehetősen hosszú, s várakozással teli évek után végre eljutott hozzánk is! S ahány ember (aki látta), annyi vélemény! S ahány újság — annyi I vélemény. Pesszimista, opti- j mista? Nagy film, vagy gon- j dolatszegény? Pikáns, vagy le- | leplező? Szinte morajlanak a gondolatok, de hogy ennyire beszéd- és vitatéma, az már egymagában is sejteti, nem mindennapi alkotással állunk szemben. Egy ember, foglalkozására nézve újságíró, megrohad. Nem, nem lefelé, a lumpenproletariátus felé! Az urak felé, a felső tízezer felé rohad úgy, hogy a végén, mi nézők, már abban a kis, halvány reménysugárban sem bízunk, amelyet az alkotó Fellini (esetlég) csillogtat számára. Tulajdonképpen sajnálatra méltó fiatalember, eszes, jó külsejű, s remek, komoly, szép álmai vannak, amelyek azonban végül még álmok sem maradnak. De hát a fiatal újságíró csak ürügy Fellini számára, csupán lakmuszpapír, amelyet bemárt a züllött, úri világ levébe, s onnét elszíntelenedve, fehéren húzza ki: íme az urak rohadó élete, a sér, amelytől ez a jobb sorsra érdemes fiú is kicsavart, színét (jellemét és eszét) vesztett semmi lett. A talmi fénnyel csillogó római Via Veneto éli a maga megszokott, semmittevő életét. A felső tízezer „színe-virága” gyülekezik itt naponként, hogy elembertelenedett leikével és testével keresse és élje az édes életet. De ez az édes élet mocsár és bűz, amely kénköves gőzt lehel, s az a Marcello, aki ezt az életet, mint újságíró akarja leleplezni — maga is beleszédül a mocsárba. S ezután következik a panoptikum. Az unatkozó milliomos lány, aki a prostituált tanyáján élvezi már csak a szerelmet. Sylvia, a színésznő, az élveteg nőstény, aki erotikus lázba jön az állatok párzást hívó üvöltésére. Emma, a szerető, aki végtére is csak egy örökké szeretkezni vágyó, kis macska, nyámpolgári jólét után vágyakozva. Az öreg Rubini, Marcello apja, aki vidékről jön a fővárosba, s fia kerítő tevékenységével próbál eltölteni egy boldog órát. Azután a grófok, a bárók, az egyház, s mind-mind, aki és amely bűnös, kegyetlenül, bűnbocsánat nélkül, mintha csak a bibliai végítélet következett volna el — a Via Veneto polgársága számára. Megdöbbentő és fullasztó képek, undorító névsorolvasás. Mindenki csalódott, aki a szóbeszéd alapján (amely a filmet hazánkban megelőzte) valamiféle kispolgári pikantériát várt. Nem, nem! Nem kulcslyukon leselkedés ez a hálószobába, hanem egy halálra ítélt osztály utolsó tobzódása, az élet — de milyen élet! — gusztustalan, csámcsogó habzsolása, amelytől kidagadnak a szemek, megvastagszanak az erek, lilul az arc, s megdöbben a néző, mert a nyomasztó kép figuráin a hullafoltokat véli felfedezni. Nem Fellini az első, aki a bukó osztály halálát az élet habzsolásával mutatja be. Móricz Zsigmond Űri murija is itt exponálja a mondanivalót, abban az őrült haláltáncban, amely a teljes nirvánához vezet. De amíg Móricz a magyar dzsentriről, addig Fellini a mai, modern olasz polgárságról mond halálos ítéletet. Teszi ezt úgy, hogy talán nem is akarja, s ez csupán látszólagos ellentmondás, nem egy művésszel megesett ez már. Fellini tulajdonképpen a filmművészet új Luther Jánosa, aki nem újat akar, csupán a régi, polgári keretek között jobbat, minthogy Luther sem atheizmust hirdetett, csupán elfogadhatóbb, tisztább vallást és egyházat. De nagy művészi következetességében nem tudott fél úton megállni — innét a teljes leleplezés. Filmjét — a Montesi-féle per után kezdte forgatni, s iszonyú erkölcsi felháborodásában nem ismert kegyelmet. A túlon-túli eredetiségre törekedett, ezért — amint a külföldi újságok is megírták — jeleneteinek nagy része megtörtént, igaz. Sőt: sok figurát éppen az alakít, akivel hasonló jelenet Rómában megtörtént. Innét a dokumentális hűség, a valóság hiteles másolása. S Fellini művészi és erkölcsi felháborodásában is következetes. Nyilait nem kerüli el a mindenből üzletet kovácsoló egyház sem, de a modernkedő és „hülyéskedő” (neoprimitív) értelmiség sem. Még Steiner, a bágyatag humanista sem, aki képes gyáva-őrültségből két aranyos gyermekét és önroagát meggyilkolni — gondolván: holnap úgyi§ háború lesz! S bemutatja, persze, a maga polgári szemellenzőivel — a népet is. az istenadta és istenimádó népet, amely sóvárogva vár a csodára, de amíg az nem jön, addig irigykedve nézik a gazdagok „édes életét”. Ebben segít nekik — s ezzel a kapitalista hírszerzést és újságírást, a rádiót és mindent ostoroz Fellini — az újságírók sisere- hada, amely mindig és mindenütt ott nyüzsög, hogy másnapra öles betűkkel tálalva. ..jól értesítsék a nagyérdemű” közönséget. Fellini filmje mindenképpen nagy film. Igaz, széttépi az illúziókat, bűzös és undorító, hogy az embernek néha vágya támad becsukni a szemét, befogni az orrát, — de éopen ezért hiteles, egy egész kontinenst megrázó Sulia Andor EGRI VÖRÖS CSILLAG 31-én: Az édes élet 1—2-án: Az édes élet EGRI BRODY 1—2-án: Bolondos hnlászlalu EGRI BÉKE 1-én: Bakaruhában GYÖNGYÖSI PUSKIN 31-én: Forrongó város 1—2-án: Forrongó város GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 1—2-án: Egy asszony, meg a lánya HATVANI VÖRÖS CSILLAG 31-én: Lázadás 1-én: Lázadás HATVANI KOSSUTH 1—2-án: Hintónjáró szerelem HEVES 31-én: Szurkolók lesen 1—2-án: Szurkolók lesen PÉTERVASÁRA 1—2-án: Fehér éjszakák FÜZESABONY 31-én: A fekete Orfeusz 1—2-án: A fekete Orfeusz * 1962. DECEMBER 31., HÉTFŐ: SZILVESZTER 140 évvel ezelőtt, 1823. január 1-én született PETŐFI SÁNDOR, Irodalmunk büszkesége, a világirodalomban is a legnagyobb lírikusok egyike. Dalaival az 1848-as forradalmat készítette elő (A nép nevében). Szatirikus karakterábrázolásával a feltörekvő parasztságot mutatta be (János vitéz — 1845). Szerelmi dalai közül a Szeptember végén és a Reszket a bokor, leíró költeményeiből Az Alföld, Szülőföldemen és a Tisza címűeket említjük meg. Petőfi művészete nyomán lett a magyar líra nemzetivé és egyben európaivá, forradalmi dalai pedig szerzőjüket az ifjúság szabadságmozgalmának vezérévé tették. 215 évvel ezelőtt, 1747. december 31-én született GOTTFRIED Petőfi Sándor BÜRGER német költő, művei közül balladái emelkednek ki (Lenore), s velük nagy hatása volt a magyar balladaköltészetre is. Igen népszerű lett Münchhausen-feldolgozása. 85 évvel ezelőtt, 1877-ben e napon h:üt meg GUSTAVE COURBET francia festő, a múlt század egyik legnagyobb realistája. Műveiben mindent a maga hétköznapiságában ábrázolt harsogó színekkel. Élharcosa volt a te. mészet megfigyelése meltettí szabadban való festésnek. Első munkáit a kritikusok elutasították, ezért fabódékban állította ki műveit „Realizmus” felirattal. Részt vett kora társadalmi és politikai harcaiban,' utolsó éveit Svájcban. emigrációban kellett töltenie. Néhány művét idézünk: Kőtörők, Két lány a Szajna partján. mi»: A forrongó varos A film egyszerű emberek különböző sorsát viszi a néző elé izgalmas, pergő cselekmény során. Különösen érdekes az egyes típusok ábrázolása, jellemük fejlődése. Sokszínűén mutatják be a film alkotói az egyik legszebb emberi érzelmet, a szerelmet. A filmet a gyöngyösi Filmszínház december 31-től január 2-ig tűzte műsorára. XXXXXXXXNV0'XXVV'X>XVXNXSXN-''XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW.XXXXXXXXXXX 11. Aljoska Suhov mellett egyenesen szembenéz a nappal, örül neki, ajka mosolyra húzódott. Arca beesett, a tábori adagokból él, semmi mellékest sem keres meg — minek örül hát? Vasárnaponként szüntelenül a többi baptistával suttog. A tábori élet lepereg róluk, mint gúnárról a víz. Az úti álarc, a rongy, útközben átnedvesedett a lélegzettől és keményre fagyott. Suhov hátra tolta az arcáról és háttal fordult a szélnek. Sehol sem fújta át a szél, csak a keze fázott a sovány kesztyűben, és bal lábujja megdermedt: bal valyenkája kiégett és újra talpalta. Derekát és hátát egészen a válláig fájdalom szaggatja — hogyan dolgozzon? Körülnézett és megpillantotta a brigadérost: az utolsó ötös csoportban jött. A briga- déros válla, egészséges arca széles. Haragosan áll. Nem dédelgeti a brigádját, de nem látja el rosszul, gondoskodik az adagokról. Hosszú idő óta van a táborban, a tábor fia, betéve ismeri a tábori szokásokat. A táborban a brigadéros — mindenben: ha jó, meghosz- szabbíthatja az életedet, ha rossz: faköpenybe fektet. Andrej Prokofjevicset Suhov még Uszt-Izsmából ismerte, csak hogy ott nem volt az ő brigádjában. Amikor az 58. paragrafus alapján elítélteket az általános táborból a büntető táborba helyezték, Tjurin maga mellé vette. A táborparancsnokkal, a PPCS-vel, az elő- munkásokkal, a mérnökökkel Suhovnak nincs dolga, a brigadéros mindenütt megvédi, a brigadérosnak acélból a melle. De ha csak egyet villant a szemével, vagy felemeli az ujját — szaladj, ugorj, teljesítsd! Csapj be a táborban, akit csak akarsz, csak Andrej Prokofjevicset ne csapd be. És élni fogsz. Suhov szerette volna megkérdezni a brigadérostól, hogy ott dolgoznak-e, ahol tegnap, vagy pedig más helyre mennek, de attól tartott, hogy megszakítja gondolataiban. A „szocvároskát” sikerült leráznia, most tálán éppen a százalékokon töri a fejét, mert a százalékoktól függ a következő öt napon az élelmezés. A brigadéros arca himlőhelyes. A széllel szemben áll és meg sem rezzen, arcbőre olyan, mint a tölgyfa kérge. A menetoszlopban összeverik a tenyerüket és topognak a rabok. Gonosz szél fúj. Ügy látszik, a madarak már ott guggolnak minden őrtoronyban, a munkahelyre mégsem bocsátanak be. Éberségből. Végre! Az őrházból kijött a kísérő őrség parancsnoka és az ellenőr. A kapu két oldalára álltak és kinyitották. — Ötösével sorakozó! Egy, kettő ... A rabok, szinte díszlépésben elindultak, mint a díszfelvonuláson. Csak eljussanak az építőhelyre — ott már nem kell tanítani őket, hogy mit csináljanak. Rögtön az őrház mellett van az irodabarakk, előtte áll az előmunkás és magához szólítja a brigadérosokat, de azok amúgy is odamennek hozzá. Ott van Der is, a tizedes a rabok közül, szörnyen hitvány alak, rabtestvérét jobban üldözi, mint a kutyát. Nyolc óra van, nyolc óra öt perc (az imént robogott el a villamos vonat), a hatóság attól fél, hogy a rabok elvesztegetik az időt, elszélednek a tüzek köré, a raboknak pedig hosszú a nap, mindenre ráérnek, mindenre van idejük. Némelyik az építőhelyre megy: itt egy forgács, ott egy forgács — jó tüzet ad majd a kályhában. A gödrökbe is elbújnak. Tjurin megparancsolta segédjének, Pavlenak, hogy menjen vele az Irodába, Cézár is odament. Cézár gazdag, havonta két csomag, mindenütt kenegetett, ahol csak kell: az irodában dolgozik, mint a normázó segédje. A többiek a 104. brigádból — ki merre látott. A nap vörösen, ködösen az üres építőhely fölé emelkedett: itt montázsház elemek, ott megkezdett kőépület alapjai, amott egy földásógép letörött fogantyúja, egy kazán, ócskavas, mindenfelé kiásott árkok és csatornák, különféle gödrök: a gépkocsijavító műhely már tető alatt van, a dombon pedig — a hőerőmű, az első emelet kezdetéig. Mindannyian elbújtak. Csak a tornyokon áll hat ember és az iroda előtt van tülekedés. Éppen ez a mi pillanatunk. Azt mondják, a főelőmunkás, már • sokszor fenyegetőzött, hogy esténként osztja be munkára a brigádokat, de ezt sehogyan sem tudják megvalósítani. Azért, mert náluk estétől reggelig minden a visszájára fordul. A pillanat a miénk. Amíg a hatóság még tanakodik, húzódj oda, ahol a legmelegebb, ülj le és üldögélj, majd megfeszül még a hátad. Ha kályha közelében vagy, jól teszed, ha letekered a kapcáidat és megmelegíted a lábad. Akkor egész nap meleg lesz. De még kályha nélkül is jó. A 104. brigád az autójavító műhely ősszel beüvegezett, nagy csarnokába, ahol a 38. brigád betonlapokat önt. Néhány lap még az öntőmintákban van, másokat élükre állítottak — amott a vasvázak vannak. A mennyezetig nagyon magas, a padló földes, nincs meleg, pedig a csarnokot fűtik, nem sajnálják a szenet, nem azért, hogy az emberek melegedjenek, hanem azért, hogy a betonlapok gyorsabban, jobban megkeményedjenek. Még hőmérő is lóg a falon és vasárnap, ha a tábor valamilyen oknál fogva nem dolgozik, akkor is fűtenek. A 38. brigád természetesen nem enged senki idegent a kályha közelébe, ők ülnek ott és kapcáikat szárítják. Mindegy, mi majd a sarokba húzódunk, ott is jó. Vattával bélelt nadrágjának ülepével, amellyel már sok helyen ült, Suhov elhelyezkedett az öntőkeret szélén és hátát a falhoz támasztotta. Amint ott fészkelődött, megfeszült rajta a zubbonya és a gyapotinge, és azt érezte, hogy valami kemény tárgy nyomja a bal mellén, a szíve táján. Az a kemény dolog a kenyérdarab volt, a reggeli adag — fele, amit ebédre a belső zsebébe-rakott. Mindig annyit vitt magával és délig sohasem nyúlt hozzá. De a másik felét rendszerint megette reggelire, most pedig nem. És Suhov megértette, hogy nem takarított meg semmit: a kenyér nem adott neki nyugtot, kínálkozott, hogy most. itt, a melegben megegye. Ebédig még őt óra — hosszú idő. (Folytatjuk.)