Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-28 / 302. szám

NÉPÜJSÄG 1962. december 28.; Fellini művészetéről Rendszáma: CH Az aktív autósóvárgók új felfedezést tettek a napokban: megjelentek a CH rendszámú gépkocsik. „Illetékes” helyen kijelentették: ez az ötödik tíz­ezres „magánszéria”, s a C be­tű mögött fontoskodó H jelzi éppen az ötödik tízezret, meg­különböztetve a CA első, a CB második és a CE és CF har­madik és negyedik tízezerétől. Ahogy állítgatom össze a jö­vő évi költségvetésemet, egyre inkább bizonyossággá szilárdul bennem a sejtés: 1963 sem fog meglepni egy gépkocsival, hat­vannégy sem, talán hatvanöt sem. Elszomorodom egy pilla­natra, de aztán tovább olva­som a szakemberek elme futta fásait a rendszámokról. — „Lehetőleg olyan betűket kell alkalmazni, amelyikeket nem lehet összetéveszteni a másik­kal”. — „Van erre lehetőség, elég hosszú az ábécé” — von­ják le a konzekvenciát, és megvigasztalódom. — Nekem is van még időm — vonom le a konzekvenciát, addig, amíg H, K, L, M, K; P-s stb. tízezres szériák után kö­vetkezik az utolsó, a Z-s. Ak­kor legalább a nevem is ott lesz a rendszámtáblán. krajCZár — 250 MÉTER hosszú bekö­tő út készült el a visontai külszíni szénbánya déli sza­kaszán, a hármas számú fő­útvonal, és a függőakna kö­zött, Báiiszki Sándor vezeté­sével főleg domoszlói mun­kások dolgoznak itt az útár- kolásán, a kőterítésen. — JÓ EREDMÉNYEKKEL zárult az ez évi gyógynövény­felvásárlás megyénkben. A vadon termő kamillából több mint-13 vagonnal, csipkebo­gyóból pedig 14 vagonnal vá­sároltak fel a földművesszö­vetkezetek, és a besenyőtelki „Herbária”-telep. A piros sző­lőlevélből is jelentős mennyi­séget sikerült Svájcba expor­tálni. (Nagy András) — GYORS ÜTEMBEN halad a nagyjavítás a Bél­apátfalvi Cement- és Mész- műben. Jelenleg a legfonto­sabb munkát a 4. számú mészkemencén végzik, mely­nek tűzzónája annyira meg­rongálódott, hogy át kell építeni a belső falazatot. Ja­nuár 10 után már újra za­vartalanul ■ folyhat itt a ter­melés. — A SZAKSZERVEZETEK Heves megyei Tanácsánál munkavédelmi filmeket lehet kölcsönözni. Igénylik is ezt az üzemek, eddig mintegy ti­zenöt-húszezer dolgozó nézte meg az ilyen tárgyú szóra­koztató és oktató filmeket. — TÚLTELJESÍTETTE me­gyénk mákfelvásárlási tervét. A leszerződött 24 vagonnal szemben ez ideig 28 vagonnal adtak át mákot a megye közös gazdaságai. Egy-egy holdról 2,3 mázsa átlagtermés jött le, ami a rossz időjárást figye­lembe véve, jónak, mondható. (N. A.) — MA ÜLÉST tart Bél­apátfalván a községi tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen megvitatják a válasz­tással kapcsolatos feladato­kat, valamint a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság bél­apátfalvi részlegének jelen­tését a dolgozók szociális és egészségügyi ellátottságáról. A televízió műsora 10.00: Tv-híradó. (Ism.) 10.15: Telesport. (Ism.) 10.30: Pasteur. (Amerikai film, ism.) 10 éven alul nem ajánljuk. 12.00: A jö­vő hét műsora. Hírek. (MTI) Idő fúrás.jelen tés Várható időjárás péntek es­tig: Felhős idő, töibb helyen ha­vazás. Mérsékelt. időnként élénk északi szél. Egyes helye­ken hófúvások. A hideg kissé fokozódik. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet: mí­nusz 4—7, legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet: mínusz 7— 11 fok között. (MTI) Az édes élet magyarországi bemutatója alkalom arra, hogy beszéljünk a film világhírű rendezőjéről, Federico Fellini- ről. Fellini nemrég múlt negy­venéves. Gyermekkorát egy kö­zépkori szellemiségű internátus­bán töltötte. (Egyszer megpró­bált innen kitömi: megszökött, s egész éjszakát töltött a szomszéd város cirkusztársula­tánál.) Tizennyolc éves volt, amikor kitört a háború. A há­ború alatt különféle foglalko­zásokat űzött, például egy évig Aldo Fabrizi, a híres olasz szí­nész vándorszíniházával járta az országot. Itt jelene­teket írt, díszleteket fes­tett, sőt, ha valamelyik színészt elvitte a rendőrség — ahogy egy helyütt írja —, be­ugrott a szerepbe. 1944-ben Rómában újságíró. Ekkor kö­tött barátságot Roberto Rossel­lini filmrendezővel, s ez az is­meretség végképp eljegyezte Fellinit a film számára. Mint rendezőaszisztens és forgató­könyvíró, végigjárta az olasz neorealista film iskoláját. Első önálló alkotását, a Varieté fé­nyeit, 1951-ben rendezte, s pá­lyáját időszaki sorrendben az­óta a következő művek fémjel­zik: 1952: Fehér sejk, 1953: A bikaborjak, 1954: Országút, 1955: A kanna, 1957: Cabiria éjszakái, 1959: Az édes élet. Ezután a Boccaccio 70 című film egy epizódját, a Doktor Antonio megkísértését készí­tette el. Idén nyáron szintén forgatott, de legutolsó művé­nek tartalmát és címét azóta is titokzatosság veszi körül, s a sajtó csak így tartja számon: Fellini 81/2-ik filmje. Alkotásainak a magyar mo­zilátogatók csak egy részét lát­ták. — Az országutat, A Cabi­ria éjszakáit, s Az édes életet, de életrajzát olvasva, é három film ismeretében is feltűnhet mindenkinek, hogy Fellini gyermekkorának, ifjúságának környezeteit — például a ko­lostor, a cirkusz, a sajtó vilá­gát — később beépítette mű­veibe. Tán ez magyarázza, hogy a környezetek, amelyek­ben filmjei játszódnak, lehelik magukból a hitelességet. Fellini „kedvenc” jeleneteit és motívumait szintén több munkájába is bevitte, gondol­junk csak A Cabíriában, s Az édes életben egyaránt mu­tatott gyertyafényes, mária- zászlós, hordágyban fekvő be­tegek könyörgésétől kísért, hisztérikusan csodát váró, val­lásos tömeg jelenetekre, vagy a tenger fényképezésére Az országút, s Az édes élet záró­képsoraiban. Ezek a filmjeiben vissza-visszatérő motívumok, jelenetek. Fellini egyéni stí­lusjegyeivé váltak, de nem Strausst elvitte az ár — Segíts, KonródC! — Nézd, szívesen nyújtanám a kezem, de félek, hogy nem én húzlak ki, hanem te rántasz be! (Erdei Sándor rajza.) külsőleges formai sajátossá­gokká, hanem tartalmat hor­dozó jelképekké, s már majd­nem a szimbólum határán jár­va, egy sajátos világot szugge- rálnak: a Fellini által értel­mezett világot. Filmjeinek főhősei: rokonok. E hősök nagyon magányosak és nagyon kiszolgáltatottak. Gelsomina, az országút félnó- tás komédiáslánya, a prosti­tuált Cabiria, de még Marcel­lo, ez a másodrangú újságíró is, mintha valami roppant gé­pezetnek lennének apró alkat­részei. Alakjainak sorsa kiűt- talan, Fellini maga mondta egyszer valahol, hogy nem tud­ná életüket megoldani. De a főhősöknek, mivel valamikép­ben emberi létre törekszenek, mindig sikerül valami értéket megmenteniük, amelyet a ren­dező felmutat a film végén: Gelsomina lénye megfogan tár­sában, Cabiria filmvégi mo­solya tudatja velünk, hogy már megint hisz. Kivétel csak Marcello, Az édes élet bot­ránykrónikása. Nála úgy érez­zük — miközben a döglött ten­geri szörny tekintete egy bu­kásra ítélt világ haladó pillan­tását küldi felénk —, hogy tá­volodó alakja felett végleg összecsapnak a reménytelenség hullámai. Fellininek támadói egy idő­ben szemére vetették, hogy filmjei cselekménye túl külön­leges, a környezet, melyben történetei játszódnak, szélső­séges, s alakjai is perifériku­sak, például legtöbb alkotásá­ban előfordul gyilkosság, vagy annak kísérlete. Az utcalá­nyok, cirkuszosok, szélhámo­sok, vagy éppen a felső tíz­ezer élete sem jellemzi az olasz népet. A habókos komé­diáslány és Cabiria nem tipi­kus figurák. Fellini filmjei legtöbbször a néprétegeken kí­vül, s a társadalmon kívül ját­szódnak, de Fellini nem be­szél másról, s nem vagyunk túlbuzgók, ha kitaláljuk: a si­vár országút, a komédiástársu lat, a lánypiac, vagy a ripor­terhorda világa jelképesen és áttételesen a kapitalizmus vi­lága. Az itt megtörtént cse­lekményeket farkastörvényeik irányítják. Ha a hősök egye­diek is, a törvényszerűségek, amelyek mozgatják őket, nem azok: egy világrend gyilkos szabályai küzdenek bennük az emberivel. 1962. DECEMBER 28., PÉNTEKI KAMILLA 25 évvel ezelőtt, 1937. december 28-án halt meg MAURICE RAVEL francia zeneszerző, az impresszio­nizmus egyik fő képviselője, a csillogó zenei színek mestere. Me- . rített a baszk—spanyol népzene hagyományaiból is, de egész élet­műve a francia szellemet sugároz­za. Tzigane c. koncert-rapszódiája magyaros-cigányos elemekre épült. Bolero és a Spanyol rapszódia cí­mű művei ma is állandó hangver- •senyszámok. A pásztoróra c. víg­operája, Daphnis és Cloé c. ba­lettje mellett megemlítjük még Musszorg'szklj: Egy kiállítás képei c. művének csillogó hangszerelé­sét. 125 évvel ezelőtt, 1837-ben e napon halt meg BORISZ ORLOV- SZKIJ orosz szobrász, a pétervári akadémia szobrászat tanára,- az ő alkotása a leningrádi Kutuzov és Barclay de Tolly-szobrok. 125 évvel ezelőtt, 1837-ben született KUUN GÉZA nyelv­tudós, aki a sémi és a török összehasonlító nyelvészeti munkái mellett a kunokról, valamint a magyar őstörténet keleti kútfőiről kétkötetes munkát írt. 230 évvel ezelőtt, 1732 decemberében született PAVEL TRE­TYAKOV orosz művészetbarát, a Moszkvai Állami Múzeum Tre- tyakov-képtárának alapítója (1856). MAURICE RAVEL FILM: As édes élet f$Z IM M Ü S AA CJ Egerben este 19 órakor: A BAJADÉR (Bérlet-szünet) Az édes élet című szélesvásznú olasz film, a jelenSax egyik nagy dokumentuma, amely elég időtálló és hitélet ahhoz, hogy majd a kései utódok számára is eleven bizaag? ságtételül szolgáljon egy életforma hanyatlásáról és felhám* lásáról. Az „édes élet’ nem más, mint a szépség, a szerelem, az 'emberi méltóság lesüllyedése, legszebb, eszményeink s30» gyenletes romlása. A filmet az egri Vörös Csillag Fítmszm* ház december 27-től január 2-ig tűzte műsorára. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Az édes élet EGRI BRÖDY Bolondos halászfalu GYÖNGYÖSI PUSKIN Hátha mégis szerelem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Senki nem tud semmit HATVANI VÖRÖS CSILLAG Pillantás a hídról HATVANI KOSSUTH Egy év kilenc napja HEVES Legenda a vonaton FÜZESABONY • Húsz évre egymástól dflOPEN/ICIN 8. Hirtelen felbukkan a ba­rakk mögül: „Hát ti minek gyűltetek itt össze?” Az em­bernek nincs nyugta tőle. Kezdetben korbácsot, szíjból font korbácsot hordott. Azt mondják, az egyesben azzal a korbáccsal verte a rabokat. Vagypedig, amikor az esti számlálás idején összegyűltek a rabok, a barakk végében, hátulról odasettenkedett és — püff — a nyakuk közé só­zott a korbáccsal: „Miért nem vagy a sorban, te dög!” Akire lesújtott, a nyakához kapott, letörölte a vért és hallgatott —, hogy ne kerül­jön tetejébe még az egyesbe. Valamilyen oknál fogva most már nem hord magával korbácsot. Reggel és este, fagyban, kö­zönséges motozáskor enyhe az eljárás: a rab kigombolja zubbonyát, széttárja szár­nyait. Ötükhöz ötösével oda­lépnek a felügyelők. Megtapo­gatják a madzaggal derék­ban megkötött gyapotinget és a jobb térd fölötti, egyetlen engedélyezett zsebbe is bele­nyúlnak. Mivel kesztyűs kéz­zel motoznak, ha kitapogat­nak valami ismeretlen holmit anélkül, hogy megnéznék, lus­tán megkérdezik: — Hát ez micsoda? Mit keresnek reggelente a raboknál? Kést? Hiszen kési nem a táborból, hanem a tá­borba visznek. Reggel azt kell ellenőrizni, nem visz-e a rat három kiló élelmet magával hogy megszökjön. Volt idő, amikor annyira féltek a kétszáz grammos dé­li kenyéradagtól, hogy paran­csot adtak ki: minden brigád készítsen faládát és abban vi­gyék a munkahelyre az egész brigád kenyerét, a brigád tag­jaitól pedig szedjenek ei mindén kenyérdarabkát. Nem lehet tudni, mit akartak ezzel elérni. Bizonyára azt, hogy az embereket még egy gonddal gyötörjék: harapj kenyérada­godba, jegyezd meg és rakjad a ládába. A kenyérdarabkák mégiscsak hasonlítanak egy­másra, egy kenyérből valók és az egész úton gyötrődhetsz: nem cserélik-e fel a kenyér­darabodat. Megtörtént, hogy a veszekedés verekedéssé fajult. Azután egyszer megtörtént, hogy hárman gépkocsin meg­szöktek a munkahelyről és magukkal vitték a kenyeres ládát. A parancsnokság ak­kor észhez tért és minden lá­dát széttört. Hadd vigye ki-ki a maga kenyéradagját. Reggel ellenőrizni kell, nem húzták-e a rabruhát civilruhá­ra. De hiszen mindenkitől el­szedtek minden civil holmit, és azt mondták, a büntetés ki­töltéséig nem kapják vissza. A. büntetés kitöltését viszont még senki sem érte meg eb­ben a táborban. Ellenőrizni kell azt is, nem visz-e magával valamelyik rab levelet, hogy szabad sze­mély révén eljuttassa valaho­vá. Csakhogy, ha mindenki­nél levelet keresnek, a moto­zás délig'sem ér véget. De Volkovoj azt ordítozta hogy valamit meg kell keresni és a felügyelők sebbel-lobba: lehúzták kesztyűjüket és meg­parancsolták, hogy gombolják ki a gyapotinget (amely alati mindenki a barakk melegéi őrizte) és tapogatni kezdték a2 embereket, nem rejtegetnek-e valamilyen tilalmas .dolgot. Az előírások szerint a rab­nak két inge lehet: felső és alsó. Ami ennél több, azt vesd le! Így szállt brigádról bri­gádra Volkovoj parancsa. Azok a brigádok, amelyek már ko­rábban átestek a motozáson — némelyik már a kapun is túl jutott — hadd menjenek. De ezek itt — gombolkozzanak ki! Aki magára húzott valamit, vesse le a helyszínen a fagyos hidegben. Így is kezdődött, de hamaro­san nagy zűrzavar keletkezett. A kapunál tisztult a helyzet, megszűnt a tolongás és az őr­ség tagjai ordítozni kezdtek az őrház fala felől: rajta, rajta! És amikor a 104. brigád sorra került, Volkovoj haragja meg­enyhült: felírni, kinek milyen fölösleges ruhadarabja van, este adja át sajátkezűleg a raktárban és adjon írásbeli magyarázatot, miért és hogyan rejtegette. Suhovon minden ruhadarab állami holmi, rajta, tapogasd ki, akár a leikéig! Cézárnak [elírták a gyapjúingét, Buj- novszkinak a mellényét. Még bárom hónapja sincs, hogy Bujríovszki a ' táborban van, így viselkedik, mintha még mindig az aknaszedő hajén lenne és hangosan tiltakozik: — Nincs jogotok a fagyos hidegben levetkőztetni az em­bereket! Nem ismeritek a bün­tető törvény kilencedik parag­rafusát! — Nem vagytok szovjet em­berek! — mennydörögte. — Nem vagytok kommunisták! Volkovoj a törvényparag­rafust még csak eltűrte, de most lesújtott, mint a villám: — Tíz napi szigorított! És valamivel halkabban oda­szólt az őrmesternek: — Este majd elintézed. Reggel nem szívesen zárnak be senkit — elvész egy mun­kanap. Hadd görnyedjen egész nap, este pedig a BUR-ba ve­le! Itt a tértől balra van a BÚR kétszárnyú kőépülete. A má­sodik szárnyat az ősszel épí­tették, egy szárnyban nem tud­tak mindenkit elhelyezni, akit megbüntettek. A fogdának tizennyolc he­lyisége van, némelyiket egyes zárkáknak alakították át. A tábor minden épülete fából van, csak a fogda épült kő­ből. A hideg behúzódott az ing alá s most nem űzöd ki onnan. Hiába topognak a rabok. Su­hov hátát nagy fájdalom szag­gatta. Hej, ha most kórházi ágyba feküdhetne és kialud- hatná magát! Nincs is más vá­gya, kívánsága. Legfeljebb még egy jó vastag takaró. Ott állnak a rabok a kapu előtt, gombolkoznak, átkötik derekukat, kívülről pedig a fegyveres őrség ordítozik: (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents