Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-02 / 257. szám
4 NEPÜJS AG j4&2. november 2., péntek Ha a bukósisak már kötelező... , Két sajnálatos közúti balesetről számoltunk be nemrég, amely négy halálos áldozatot követelt. Az első balesetnél egy lovaskocsinak szaladt neki egy motorkerékpáros, és utasa koponyaalapi sérülést szenvedve. A másodiknál két motorkerékpáros ütközött össze, s a gépek vezetői oly erősen ösz- szeütötték fejüket, hogy kopo- nyaalapi sérüléseik miatt — mint a másik két motoros — c helyszínen lelték halálukat. Ha a bukósisak viselése már kötelező lenne nálunk, a négy ember talán, — s ez több mint valószínű —, még ma is életben van. Égető szükségről beszélhetünk tehát e két baleset kapcsán is, amikor azt valljuk: ideje volt már végre rendelkezést hozni a bukósisak viselésének kötelezővé tételéről... (w) — NAGYSZABÁSÚ reg- nrta-bált rendeznek szombaton este Egerben, az Ady Endre művelődési teremben, a kisipari szövetkezetek. A nyolc órakor kezdődő bált tombola teszi színesebbé. — 105 SERTÉSRE szerződött az idén a pétervásári Ezüstkalász Termelőszövetkezet, és szerződési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A hízott sertések értékesítéséből 60 ezer forint bevételhez jutott a termelőszövetkezet. — MA DÉLUTÁN két órakor ülést tart a KPVDSZ megyei bizottsága. A bizottság ülésének napirendjén a munkavédelem, ezen belül a télre való felkészülés, a pénzintézeti szakosztály működése szerepel, ezenkívül megvitatják a közeljövőben tartandó választmányi ülés beszámolóját. — AZ EGRI Gépállomás egyik legjobban dolgozó brigádja a Kormos Sándoré: 18 traktoros tartozik a fiatal brigádvezető irányítása alá, ők végzik Felsőtárkányban, Eger- baktán, Egerszalókon és Nosz- vajon az őszi mezőgazdasági munkákat. — ELKÉSZÜLT és ma adták át rendeltetésének a Kömlő és Vidéke Ktsz tisza- nánai, Sztálin út 96. szám alatti üzemházát. Az üzemházban. férfi- és női fodrászüzletet, cipészműhelyt, valamint asztalos és vasipari javító-szolgáltató részleget helyeztek el. — 456 HOLD kenyérgabonát vetett el a tófalui Béke Termelőszövetkezet. A vetésnél a legeredményesebben Lipkovics György, a Füzesabonyi Állami Gazdaság kölcsön traktorosa dolgozott, aki egymaga több, mint 300 hold kenyérgabonát vetett el. (Bigenshal István) — TÖBB MINT 612 EZER forint megtakarítást ért el az Apci Fémíermia Vállalat me- tallo-üzeme a harmadik negyedév alatt. Ezt a kiemelkedő eredményt a kongresz- szusi verseny sikerének tulajdonítják az üzem munkásai. A televízió műsora 9,30: Tv-híradó (ismétlés)'. — 9,45: Telesport (ismétlés). — 10,00: A negyvenegyedik Szovjet film (ismétlés). 11,35: Tv- magazin (szerdai ismétlés). — 12,10: Hírek. A jövő hét műsora. (MTI) Ä Népújság vitafóruma: Bízni kell o nevelőkben! Hozzászólás A marxista pedagógia egysége című cikkünkhöz Idő járás jelentés Várható időjárás péntek estig: Erősen- felihős idő, megismétlődő esőkkel, keleten egykét helyen zivatarral. A Dunántúlon élénk északi, északnyugata, az ország keleti felében mérsékelt délkeleti szél. A hőmérséklet keleten csökken, nyugaton nem változik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet keleten: 8—12, nyugaton 2—6, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap keleten 10—13, a Dunántúlon általában 5—9 fok között, a nyugati határszélen 5 fok alatt. IMTI) AZ 1930-AS ÉVEK egyik tanítási órájára tíz vesszőből álló köteggel lépett be a tanítónk. Aggódva néztünk egymásra az iskolatársakkal. Később, nagy örömünkre, azzal bízta meg a nevelőnk az I—VI. osztályos tanulócsoportunk legerősebb tanulóját, hogy törje ketté a köteget. A próbálkozás eredménytelen maradt. Majd egy elsős, a kibontott kö- tegből egyenként kettétört néhány szálat. „Egységben az erő”, jegyeztük meg a tanulságot. Mikor tanítóként kerültem újból az iskolához, elkedvetlenített, hogy sokszor mi, nevelők is elfeledkezünk az egyszerű emberi összefogásra biztató, de tartalmában örök érvényű közmondásról. Több tantestületben vész el ma is sok értékés idő és energia az összefogás hiánya miatt. Szocialista oktatási, nevelési feladataink megvalósítása viszont az előbbi egységnél is szilárdabb, elvileg, szakmailag megalapozottabb közösséget kíván. A tantestületek eszmei- politikai-pedagógiai egységére, sőt a nevelők és a tanulók, az iskola és az iskolán kívüli fiatalok jó közösségére, végeredményben az iskolának és a társadalomnak a szoros kapcsolatára van szükség. A kulturális feladataink társadalmiak, a megvalósításaik is egyre inkább azokká válnak. Szocialista társadalmunk minden lehetséges és szükséges anyagi, erkölcsi támogatást biztosít kulturális munkánk eredményes végzéséhez. Az oktatási < reform végrehajtása elsősorban a nevelőkön múlik. AZ ÜJ CÉLKITŰZÉS eddigi munkánk elismerése mellett komoly bizalom is. A legelső feladat összehangolni a különböző egyéniségű, képzettségű nevelőket az egységes cselekvés érdekében. Az összhangot megtartani, szilárdítani elsősorban az iskolák vezetőségének, az igazgatónak a feladata. Az egység semmiképpen sem jelentheti a nevelők egyéniségének, helyes egyéni módszereinek a megkötöttségét Bízni kell a nevelőkben! Észre kell venni, támogatni jó kezdeményezéseiket, azok végrehajtásában, megvalósításában támogatást adni. Ilyen esetekben sohasem hiányozhat az igazgatókból a jó szándékú segítőkészség. Az önálló kezdeményezések megvalósítása során értékes eredmények születnek. A véleményeikben mellőzött, terveikben leintett, munkáikban magukrahagyott nevelők visszahúzódása gyengíti a tantestület demokratizmusát, oktatási, nevelési eredményeit. A TANTESTÜLETEK egységének mindenirányú fejlesztésére jó módszer a nevelők meghonosítása, de csak az önkéntesség elve alapján. A munkahelyét szerető nevelő nem szívesen hagyja el a helyét. Végzett munkájának eredménye, az abban való gyönyörködés, a magának is megteremtett jobb munkakörülmény erős kötelék. A munkatársak, a szülők, a tanulók, a község vezetőségének, a helyi adottságoknak, szokásoknak a megismeréséhez idő kell. Ezek birtokában viszont kevesebb energiával, több eredménnyel lehet dolgozni. A közös munka során egymással megismerkedett emberek jobban tudják egymást segíteni, a közös eredmények és élmények marasztalók. A művelődésügyi szerveink, azok vezetői sokat tesznek a tantestületek létszámának a biztosítására, a szakosítás fejlesztésére. De részünkről sem elegendő csupán annyit tenni, hogy év végén új nevelőket kérjünk. Mi adjuk a középiskoláknak a tanulókat. Miért ne lehetnénk annyiban „önzők”, hogy a tanulók pályaválasztásánál magunkra is gondoljunk? Győzzük meg az arra érdemes tanulókat a pedagógiai pálya választására. Segítsük a felvételüket, tanulásukat Ha végeztek, várjuk és hívjuk haza őket. Melyik tanulónak ne tetszene, hogy pár év múlva, mint pedagógus állhat a falujának a tanulói elé? A szülőföld, a faluközösség is nagy vonzóerő. Társadalmunk változásaival a szemlélet is változott. Nemigen állja meg lassan az a helyét, hogy „saját falujában senki sem lehet próféta”. A mi társadalmunk az embert a végzett munkája után értékeli. Igaz, hogy ez a mód a szükséghez képest lassú, sok türelmet igénylő. De a hivatását ázerető pedagógusoknak ne lenne türelme? Másrészt „jobb később, mint soha”. A SZOCIALISTA társadalom építésében eddig is, jelenleg is annyi megtiszteltető megbízatás ért bennünket. Mások oktatása, nevelése mellett mindannyiunk ‘ legfontosabb feladata világnézetileg, politikailag, szakmailag úgy felkészülnünk, hogy a további feladatainkat még eredményesebben tudjuk megoldani. A tantestületeink világnézeti-po- litikai-pedagógiai egységének a kialakítása nemcsak, hogy nem kampányfeladat, hanem annak építése, erősítése minden pedagógus állandó, mindennapi feladata. Ilyenirányú eredményeink elsősorban a mi saját munkánkat fogják köny- nyebbé, eredményesebbé tenni. A lehetőségek adottak, csak élnünk kell velük. Szűcs Bertalan igazgató, Visznek Szerkesztői üzenetek Borsos István, Recsk: Az öregek találkozójáról írt levelét megkaptuk, s azt lapunkban felhasználjuk. További leveleit várjuk. Kiss János, Zagyvaszántó: A sütőiparral kapcsolatos panaszát kivizsgáljuk, s az illetékeseknek felhívjuk a figyelmét a Zagyvaszántón tapasztalható rossz körülményekre. Bajzáth Pál, Felsőtárkány: Panaszos ügyét kivizsgáltuk, s a levélben írt jelvény kiosztással járó jutalom csak azoknak járt, akik akkor kézhez kapták. Kovács Istvánná, Gyöngyöspata: Nyugdíja ügyében közbenjárunk az Országos Nyugdíjintézetnél. Kérjük, amíg a kivizsgálás végleges eredményéről értesíteni tudjuk, várjon türelemmel. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Pillantás a hídról EGRI BRÖDY Az elnök úr látogatása GYÖNGYÖSI PUSKIN Revüparádé GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Két ,,N” úr HATVANI VÖRÖS CSILLAG Lopott boldogság HATVANI KOSSUTH . öt nap, öt éjjel HEVES Randevú Koppenhágában FÜZESABONY Halászlegény frakkban ff M1N1 i< MÜ 5 i ÁZW AA O 5 O ► Egerben este 7 órakor: GÜL BABA (Bérletszünet) 1962. NOVEMBER 2., PÉNTEK: ACHILL Ma 60 éves ILLYÉS GYULA, Kossuth-díjas költő. írói pályáját a Nyugat című folyóirat lázadó hangú költőjeként kezdte (Nehéz föld — 1928, Sarjúrendek — 1931), és a népi írók csoportjához tartozott. Jelentős művében, A puszták népe 4 címűben, az elnyomott parasztság sorsát tárta fel. A felszabadulás után megjelent néhány jelentősebb műve: Ozorai példa, Fáklyaláng, és a Dózsa, összes versei 1947-ben, válogatott költeményei 1953-ban jelentek meg. 70 évvel ezelőtt; 1892-ben e napon halt meg IRÁNYI DÁNIEL író, polgári demokratikus politikus, az 1848-as márciusi ifjak egyike, aki a szabadságharc alatt Buda es Pest kormánybiztosa volt. A Habsburg-reakció elől Párizsba emigrált, megírta a forradalom és a szabadságharc történetét. 70 évvel ezelőtt, 1892. november 2-án született ÄBRAHÄM PÁL zeneszerző, Kodály tanítványa, sok nagy sikerű operett és filmzene szerzője. Néhány operettjének címét idézzük: Hawai rózsája, Bál a Savoyban, Viki, Mesék a Grand Hotelből. Mindenki a maga helyére Illyés Gyula Elmentem a Pihefosztó Vállalathoz, hogy riportot írjak a vállalat kiváló munkásáról, Herkules Ödönről. Ött találtam félmázsa pihe között 120 kilójával, s acélizmaival, amint lapáttenyerén levő hurkauj- jaival óvatosan csipegette a pillékéi. Időnként — pihenésképpen — néhány vasrúdból puszta kézzel órarugót préselt, hogy aztán újból munkája fölé hajoljon és serényen építse a holnapot, erejéhez mérten. — Kielégíti ez a munka? — kérdeztem Herkules Ödöntől. — A legteljesebb mértékben — mondta szerényen. — Beteges, nyavalyás ember vagyok, múltkor is két napig náthás voltam és a tyúkszemem is fájt. De tudom, mi a kötelességem, még betegen is bejöttem dolgozni, hogy erőmhöz, képességemhez mérten építhessem a szocializmust, amely j minden embert a maga helyére rak — pislogott a jegyzetfüzetembe, hogy vajon azt írom-e, amit mond. Melegen búcsút vettünk egymástól, megragadta a kezem, hogy megismerkedtem a csillagvilág titkaival, aztán visz- szatelenedett a pi- hék közé. Elmentem a Tömbvas emelő Vállalathoz, hogy Keszeg Elek munkájáról riportot írjak. Keszeg Elek, mint megtudtam, bár már 98 éves és 20 kiló, de erejét meghaladó odaadással dolgozik vállalata felvirágoztatásán. Amikor beléptem a műhelybe, éppen felemelt egy csavart és összeesett: — Kicsit nehéz ez a csavar — lihegte Keszeg Ede, és megkapaszkodva kezemben, négy lábra, majd két lábra állt. — De megbirkózom vele, meg én, a mindé- nit — nyúlt még egyszer a csavarért, és most tényleg felemelte. — Kielégíti ez a munkq? — kérdeztem. — Nézze, fiatalember, majd ha maga is annyit tapasztalt az életből, mint én, rájön, hogy nem is a munka a fontos, hanem az, hogy számítanak rám — mondta és leült egy kicsit, mert a sok beszéd fárasztotta. — Látja, ott van az a tízmázsás vastömb, s itt van ez a negyvenkilós pöröly... Ezzel farigcsálom azt a vastömböt, amiből aztán csavar lesz. Lényegében egyszerű és Icöny- nyű munka ... szólt és megfogta a pörölyt. Fel. emelte és a pöröly eldobta vagy tíz méterre... — Mégis tudom, mi a kötelességem — lihegte. “ Megelégedett a munkakörülményekkel? — tettem fel a kérdést. — Meg... meg. Mindenki a maga helyére, így tehát megelégedett vagyok — suttogta és én is megelégedetten távoztam, mert ím, a dolgok milyen szépen és okosan vannak elrendezve. (egri) OO&OZf (MREi 22. Pálmák az ajtóból kiáltott utána: —Madaras elvtársi Hát akkor, áll a verseny? Nem felelt semmit. A bokrok mögött talpra rántotta a biciklijét, felült rá, s jóllehet, ereszkedett az út, fékezés helyett teljes erővel nyomkodta a pedált. A sáros föld felszakított cafatait magasra dobálták a kerekek, lent a szőlőhegy aljában a szeplős Gébenyi felesége ijedten tért ki a vágtató elnök útjából. Madaras csak a gulyákútnál állt meg, ahol a kövesút kezdődik. Semmi kedve se volt bemenni a faluba, emberek közé, vagy a füstsza- gú irodába, ahol — most úgy érezte, — a gondolatok is kormosok, pemyések, feketék. Rákanyarodott a páskomi dűlőút- ra, onnan meg a dombon át az erdőalji földekre, aztán nagy kerülővel vissza a rét szélére, ahol az Aranykalász répa- és kenderföldjed voltak, és csak déltájban eszmélt rá, hogy izzasztó biciklizése közben olyasmit csinált, amit már régen nem: bejárta a határt. IV. Estefelé az irodában lámpát kellett gyújtani, az emberek már fullasztó sűrűre füstölték a levegőt, de az elnök még mindig késett valahol. De nem türelmetlenkedett senki, eny- nyi már rájuk ragadt Madaras természetéből, hogy nem érdemes hajtani az időt, a napok elfogynak lassan is, egymás után. Ilyenkor, hó végén különben is fővakarva és elég hallgatagon szoktak ülésezni az Aranykalász vezetői, lévén a legfőbb témájuk, hogy elsején mennyi előleget tudnak osztani az embereknek: erről a témáról azonban csak az mondhatott volna igazán okosat, aki mindjárt pénzt is kerít valahonnan. mert a közös pénzforrás egyelőre vékonyan eresztett. Ezeken az üléseken a beszélgetés rendszeresen azzal kezdődött, hogy most már okvetlenül többet kellene adni, és azzal végződött, hogy a mogorván széjjéloszló vezetőség hét hangon, de egy indulattal káromkodott hazáig. A legtöbben ezúttal is szótlanul gubbaszkodva ültek, mentői távolabb az asztaltól, és a sárral mocskolt padlót bámulták, mintha onnan kellene előbújnia a pénznek. Dóri György a kabátja gallérját is felgyűrte, nagyon fázott ezektől a hóvégi számolásoktól, s a gallér vedlett szőrméje mögül pislogott ki a világba, mint egy bekecs, . nagy, vörösesbarna bagoly. A szeplős Gebenyi, aki tréfából jutott be a vezetőségbe (az alakuló gyűlésen a szomszédja elkiáltctta magát, hogy a soil okos közt elkél egy mulya, éljen Gébenyi! —, de bátja nyílására, és a szemét is behunyta, mint aki mélyen és felindultan gondolja végig fogyó élete botlásait, pedig csak a belső zsebében . ügyesen megdöntött üvegből húzott egy-egy kortyot. Múzsái egy bottal piszkálta a padlóhasa- dókát. és fütyült. Farsang Imre, vagy ahogyan nevezték, a répás Farsang, mert óriási répákat tudott termeszteni, egy sovány, eleven szemű, figyelmes paraszt, valami szakkönyvet olvasott a lámpa alatt: a szája hangtalanul járt, s ha a könyvben olyasmit talált, ami ismerős volt neki, diadalmasan tekintett szét a szobában. Czo- bádi József, a tehenészek vezetője, kitett a térdére egy nyitott kis noteszt, s időnként gorombán rácsapott a tenyeréelfelejtett nevetni a vidám javaslaton, azért aztán mindenki komolyan vette a dolgot és a szeplőst csakugyan megválasztották): nos, Gebenyi közönként mélán iáhajolt a kávéi. Ezt a noteszt mindenik ve- vetőségi ülésen elővette. Ebbe jegyezte fel, hogy mit kéne enni a teheneinek, s mit esznek valójában. Czobádi az egész világra haragudott, amiért soha sincs elég takarmánya, és vezetőségi társadra is olyan vasvilla szemekkel nézett, mintha ők lennének felelősek a takarmányhiányórt (amiben egyébiránt volt is egy kevés igazság.) Csak Sáfrány kertész mutatott derültebb kedvet, izgett-mozgott a széken, minduntalan az ajtóra pillantott, valami igen sürgős és jó közölni valója lehetett: de úgy látszik, eltökélhette magát, hogy majd csak Madaras jelenlétében nyilatkozik, mert egyelőre nem szólt semmit. Múzsáinak unalmában eszébe jutott a levélíró. — Az ám — mondta, szinte örvendve, hogy valamivel agyon lehet ütni az időt — ezt a nyavalyás Kását egész nap nem láttam! — Elaludt valahol — vélte Czobádi, mérgesen legyintve. — Ilyen egy szuszka, nem elég neki az éjszaka, de már egyszer bizonyisten nyakonöntöni egy vödör vízzel. Sáfrány azonban, aki tanúja volt a reggeli igazságtevésnek, nem hitte, hogy Kása ezen a napon szundikálni tudott válna. Inkább bujkált. Gebenyi még tovább ment. ha már többen is szidtak valakit, és senki sem kelt az illető védelmére, a szeplős ember hatalmasan néki szokott bátorkodni. Intő szavakkal figyelmeztette társait, hogy hovatovább bűzös mocsár lesz ebből a becsületes világból és nekik kötelességük minden mocskolástól óvni az elnöki tekintélyt, ide kell citálni tehát a gaz rágalmazót és lehordami alaposan. (Folytatjuk.)
