Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-17 / 269. szám

1962. november 17., szombat NÉPÚJSÁG 3 Néhány szó a „mátraderecskei harmadik negyedévről" A kongresszusi vérseny jutalmai — A tmk-műhely elzárkózik Az irodaépület ajtajára egy kis szekrényfélét szereltek fel. Fölötte piros alapon, fehér be­tűkkel ez áll: „A kongresszusi munkaversenyben élen járó dolgozók jutalmai." Értékes tárgyak, fényképezőgépek, kar­órák, likőröskészletek, hangu­latlámpa ... A kiállított jutalmak optimizmusra adnának okot így első látásra, de nézzük meg a termelés eredményeit. A nyerstégla-terv 6 millió 260 ezer volt a III. negyedévben, ebből teljesítve 5 millió 205 750, a lemaradás 1 millió 54 250. Az első és a második műszak együtt 293 órát állt. A nagy­arányú tervlemaradás oka a helyhiány, a gépállások, az áramhiány — objektív okok... A 2-es és az 1-es cserépprés­nél összesen 1 millió 460 ezer a lemaradás. Igaz, hogy az I-es cserépprésnél az értékelést ne­gyedéves szinten nem lehetett elbírálni, mivel itt a második műszak csak augusztus 15-től üzemel folyamatosan. A lemaradás számadatai azonban tények, sajnos, — „ne­gatív” tények. A nyers cserép­nél a lemaradás okát a gyakori géphiba (641 óra állásidő), a szárítótér kapacitásának szűk keresztmetszete és kihaszná­latlansága, és a régi kalorifer gyenge hőkezelése „állapítja meg”. Aggasztó hibák, súlyos adós­ságok ezek. S a hibákat főleg „objektív okokban” állapítja meg az értékelés ... Hibát másütt is keresni kell A tmk-mühelyben huszon- ketten dolgoznak, majd tíz százaléka a gyár dolgozóinak. Munkájuk fontos, biztosítaniuk kell a zavartalan termelést. Gyártani a tartalék-alkatré­szeket, gyorsan megjavítani a hibásodott gépeket — tehát munkájuk nagymértékben be­folyásolja a tervteljesítést, a kongresszusi versenyben elért eredményt, ök azonban fel­ajánlást nem tettek, sőt, veze­tőjük részt sem vett azon a tanácskozáson, ahol a gyár dol­gozói egyhangúan jóváhagy­ták a Békéscsabai Téglagyár kongresszusi versenykihívását. Pedig ez a műhely fontos test­része a gyárnak, s ha egy ilyen testrész csak mechaniku­san, „érdektelenül" végzi a munkáját, nem sok köszönet van benne. A gyár vezetője szerint kiváló szakemberek dolgoznak a műhelyben, a párttitkár szerint pedig ezek a kiváló szakemberek nem úgy végzik a munkájukat, ahogy kellene. Nemrégiben, egy szombati napon a 2-es prés egy műszak alatt 15 100 dara­bot termelt. Másnap — vasár­nap lévén — a dupla bér ár­nyékában átvizsgálták a prést, „karbantartották” ... Ennek eredményeképpen hétfőn a gép egy műszak alatt már csak 2700 darabot termelt. A műhely néhány dolgozója fázik az újításoktól. Sok jó elgondo­lás veszett már így kárba. El­mondta a gyárvezető, hogy többször nagy fáradságába tel­lett, amíg elfogadta!? valami újat, valami ésszerűbb mód­szert. Tartalék-alkatrészeket sem csinálnak, csak amikor már baj van, amikor megakadt a termelés. Hónap közben kiugró ered­mények születnek. De hónap végére „csodálatosan” kiegyen­lítődnek a kettes üzem 1., 2., 3. számú préseinek teljesítmé­nyei. A jó eredményeket ál­landósítani kell, haladjon a munka akkor is, ha nincs je­len az üzemvezető. Tett-e valamit a vezetőség, hogy ezt a tűrhetetlen helyze­tet megváltoztassa? Hogyne. A pártvezetőség ha­tározatokat hozott, de a hatá­rozatok megvalósítására már nem tellett. Az üzemek „motorja”, a szo­cialista brigádmozgalom itt csak hírből ismeretes... — Pedig találnánk néhány brigádot — mondta a párttit­kár helyettese —, amelyek ké­pesek lennének nemcsak har­colni a címért, hanem el. is nyerni azt. Mátraderecskén nincs szocia­lista brigád. Pedig megpró­bálták a szervezését, méghozzá először — a tmk-mühelyben. Ismertették a szocialista bri­gádmozgalom célját, feladatait, jelentőségét. Azonban, mivel néhányan elzárkóztak a tanu­lás elől, húzódoztak, feltétele­ket szabtak, abbamaradt az egész. Az üzem, a párt és a szakszervezet vezetősége „le­vette a kezét” a szervezésről. Joggal mondhatjuk, hogy ez a mozgalom „alulról jövő”, a munkások kezdeményezésének eredménye. De az üzemek ve­zetőségének és a pártszerve­zetnek kötelessége patronálni a mozgalmat, előkészíteni a ta­lajt, hogy kifejlődhessen, vi­rágozhasson. Mátraderecskén, a téglagyárban azonban nincs szocialista brigád ... Remény van, lehetőség van Űj gépet kaptak, egy Keller- automatát. Külföldi gyárt­mány, előbb meg kell ismer­kedni vele. S ahogy kezd ösz- szenőni a munkásokkal, úgy javul a termelés is. Indításkor ötezer darab volt a teljesít­ménye egy műszak alatt, ma már eléri, sőt, túl is szárnyalja a 15—16 ezret. Sikeresen meg­valósították a gőzkalorifert, azóta nőtt az 1-es cserépprés teljesítménye. Üj, nagy tapasz­talatokkal rendelkező gyárve­zetője van az üzemnek. Tavasszal a létszám felhí­gult, új munkások érkeztek, s ezek még nem nagyon ismer­ték a munkafolyamatokat. De ennél is nagyobb baj az, hogy meglazult a munkafegyelem. Fegyelmet, rendet kell te­remteni Mátraderecskén, ta­nulni kell, elsősorban d műve­zetőknek, de a brigádvezetők­nek is. Űj szellemet kell te­remteni a gyárban, de ehhez nemcsak a törzsgárda, a veze­tőség, elsősorban a pártvezető­ség támogatása, segítsége is kell. A mátraderécskeiek nem nyugszanak bele a sikertelen­ségekbe. Keresik a megoldás útját, vitatkoznak, érvelnek, és javaslatokat tesznek. Szabadul­ni akarnak a bajoktól. Az aka­ratot fel kell ébreszteni a gyár minden dolgozójában, s ezzel megteszik az első lépéseket a siker felé. Kátai Gábor TIT-hírek A budapesti Lengyel Olvasó­terem és a TIT megyei szerve­zete rendezésében vasárnap délelőtt 11 órakor kerül sor az egri TIT-klubban két fiatal lengyel grafikus, Krystyna Nieniek és Emilia Nozko-Pap- rocka kiállításának megnyitá sára. A megnyitón részt ősznek a L-etnigyel Olvasóterem vezetői is. Megnyitót mond Jan. J. Bystriczky, az olvasóterem igazgatója. A kiállítás két hé­tig lesz nyitva. Az egri klub (Knézich Ká­roly utca 8.) programjából: November 20-án 17 órától sza­bad klubest, november 22-én 17.30 órakor a Filmbarát Kör tagjai részére egy, a közönség elé még nem került magyar film bemutatása, 23-án 19 óra­kor előadás: „Egy nyár Stral- sundban”. Előadó: dr. Frindt Gusztáv. 24-én, 19 órakor a képzőművész szakcsoport leg­szebb alkotásainak bemutatá­sa. MA: nemzetközi diáknap Befejeződött a háború. A diák, aki erődítményeket épített, Európa, Ázsia, Afri­ka és Óceánia tengerein, sztyeppéin, hegyőriásain for­gatta fegyverét, búcsút mon­dott a tanknak, a csatahajó­nak és a légierődnek: ismét elfoglalta helyét az iskola­padban. Könyvek fölé hajolt, ide­geiben szörnyű háború ma­radványaként örökké égő ag­godalommal: Mi lesz, ha is­mét elszabadul a pokol? Meddig tart a béke? Bajtárs lesz-e a tegnapi bajtárs? És ez az aggodalom nem hagyta nyugton. Nem enged­te, hogy hallgasson azokra, akik politikamentességet pré­dikáltak, nem engedte, hogy szembefordíthassák más or­szágban, más földrészen, más körülmények között élő, de egyet akaró diáktársaival. Egyet: békét, nemzeti füg­getlenséget és tanulási sza­badságot és lehetőséget akart. — Ebben egyetérthetett az egész világ diáksága, benne egyet kellett érteniük azok­nak, akik már egyszer fegy­verrel cserélték el a tanköny­vet. Az egység, az egyetértés ti­zenhét évvel ezelőtt öltött szervezett formát, amikor a prágai diák-világkongresszu­son megalakították a Nem­zetközi Diákszövetséget. A szövetség évről évre újabb országok fiataljait toborozza zászlaja alá: a négy évvel ez­előtt megtartott pekingi kongresszuson már hetven ország diáksága képviseltet­te magát. K. I. Egy kis KRESZ A közlekedés általános szabályai I. A mindennapi élet elkép­zelhetetlen a közúti forgalom­ban való részvétel nélkül. A közúti közlekedés rendjét sza­bályozó rendelet (KRESZ) hi­vatott arra, hogy útmutatást adjon a járművek vezetőinek és hajtóinak, valamint a gya­logosoknak, a forgalomban kö­vetendő magatartáshoz, a biz­tonságos közlekedéshez. A for­galom zavartalanságát, bizton­ságát és gyorsaságát különböző jelzések és biztonsági intézke­dések alkalmazásával segítik elő az illetékesek. A forgalom zavartalan, biz­tonságos és gyors lebonyolítá­sához tartoznak a forgalom- irányító jelzések. Ezek szükségesek két, vagy több út kereszteződésénél, for- galomfeltorlódásnál, olyan nagy forgalmú útkeresztező­désnél, ahol az egyenes irányú forgalmon kívül biztosítani kell a jobbra és balra történő elfordulást, ahol a forgalom nagysága, a szabad kilátás hiá­nya baleseti veszélyt jelent. A forgalomirányítás karral, vagy jelzőbottal, fényjelző ké­szülékkel; fényjelzőkészülékkel és karral egyidejűleg történhet. Karjelzés esetében: A szabad utat a rendőr mindkét karjának vízszintes kinyújtásával jelzi. Ilyen jel­zésnél természetes, hogy a rendőrrel szemben, vagy háta mögött érkező járművek szá­mára tilos a továbbhaladás. kötelező a megállás. Ha a rendőr egyik karját nyújtja ki vízszintes irányban, általában az olyan járművek kanyarodását segíti elő, ame­lyek a forgalom folyamatossá­ga és más irányú szabadjelzés miatt mindaddig nem tudtak az útkereszteződésnél elfor­dulni. Ilyen esetben a rendőr Filmvetítéssel egybekötött egészségügyi előadást rendeztek Szentdomonkoson A beköszöntött őszi, téli es­téket hasznosán töltik el a szentdomonkosi asszonyok, lá­nyok. A különféle előadásso­rozatokban az őket érintő egészségügyi kérdésekről is hallanak tájékoztatót. Az első előadást az iskolá­ban 'tartották meg, ahol film­vetítéssel tették még színeseb­bé az estet, amelyen 53 domon- kosi lány és fiatalasszony vett részt. (ács) karjára merőleges irányból ér­kező forgalom részére jelez ti­los utat a karjelzés. E jelzés újszerűsége abban áll, hogy a korábbitól eltérően, nem kell leállítani az egész útkereszteződés forgalmát, csupán csak azt a részét, amely a kanyarodás végrehajtásához szükséges. Balra, nagy ívben történő kanyarodás esetén a rendőrt meg kell kerülni, vagy­is a háta mögött kell elhajta­ni. Ez alól kivételt képez az az eset, amikor a rendőr kisegítő jelzéssel ad utasítást az előtte való bekanyarodásra. A rendőr jobb karjának füg­gőleges feltartása a forgalom irányának megváltoztatására figyelmeztet. Néhány szót a kisegítő kar­jelzésekről. Ezt balrakanyaro- dás engedélyezése esetében használják olyankor, amikor a balról jövő járművek- a rend­őr előtt elhaladhatnak. A gyor­sító jelzés az útkereszteződés gyors kiürítésének szükséges­sége esetében alkalmazható. Ilyenkor a rendőr kinyújtott karját többször maga elé haj­lítja. A lassító jelzés: a hala­dás ütemének lassítását teszi szükségessé, s ezt a forgalom- irányító rendőr karjának is­métlődő le- és felmozgatásával jelzi. JHii u mondanék? A szolid berendezésű, ^szinte puritán egy­szerűségű pártbizottsági szobájában beszél­getünk Nedeleczki Pál első titkárral, aki a kongresszusi előkészületek izgalmai közepette válaszolgat kérdéseinkre. — Szeretne felszólalni a kongresszuson? — Nem hiszem, hogy erre sor kerül, hiszen annyian akarják ott elmondani véleményü­ket, javaslatukat, ha mindenkit meghallgat­nának, jövőre sem fejeződne be a tanács­kozás. Beszélgetésünk során azonban szinte ki­rajzolódott annak a beszédnek a vázlata, amelyet a pétervásári járás kongresszusi kül­dötte mondana el a kommunisták nagy ta­nácskozásán. Idézzünk talán néhány szemelvényt, mo­zaikot ezekből a gondolatokból. ★ Ezt a vidéket hosszú időn át valamiféle vezeklőhelynek tartották, amelyből az út a pokolba vagy a börtönbe vezet. Végtelenül elmaradott vidéknek ismerték, amelynek sem az ipara, sem a mezőgazdasága nem számot­tevő. Ezzel „biztattak” engem is, mikor ide ke­rültem, s érthető, hogy hazafelé kacsingat­tam, mikor először tapostam sáros utcáját ennek a járási székhelynek. Aztán győzött bennem az építők szakmai önérzete, hiszen a kőműves is sárban, kietlen vadonban épít összkomfortot embertársainak. S mikor éreztem munkatársaim önzetlen támogatását, a pártbizottság és a községi pártszervezetek köré tömörült emberek dol­gozni vágyását, egyre kevesebbet jutott eszembe, hogy itt hagyjam ezt a vidéket, úgy érzem, meggyökeresedtem ezen a tájon. Igaz, ma is hallok még lesújtó véleménye­ket járásunkról, de azt is látom, hogy ez a vidék is kitör az elmaradottságból, s a maga módján már most is fontos tényező a megye gazdaságában. Mivel bizonyítom ezt? A VII. kongresszus óta megduplázódott a termelt javak értéke a járás üzemeiben. Ez nagy szó ... s még nagyobb tetteket kívánt, amíg idáig jutottunk. A munkások és mű­szakiak szívesen adták ehhez erejüket, képes­ségüket, így duplázódott meg az az összeg is, amelyet a népgazdaság kasszájába juttattak áraink, amikor 17 millió forint helyett milliós nyereséggel dolgoztak. Szívesen adták képességeiket; újítottak, korszerűbb gyártási eljárásokat dolgoztak ki, ötleteket adtak a gazdaságos termeléshez, s ezekből az ötletekből újabb kétmilliós ha­szon származott. Aztán még megtoldották ezt igyekezetükkel is, így a kong­resszusi verseny eredményeként 15 millió fo­rinttal több ter­mék és pénz gazdagítja az országot, s ez a járás üzemi dol­gozóinak ver­senykedvéből eredt. Ezek tények... s ezekben a té­nyekben látom értelmét én is a munkámnak, a sok tanácsko­zásnak, értekez­letnek — amely­nél én sokkal jobban szere­tem a gyakor­latban adott se­gítséget, ellen­őrzést —, s ezek­ből a tényekből merítünk erőt munkatársaimmal együtt a hibák elleni csa­tározásokhoz. Mert kellemetlen béklyóként húzzák még üzemeink maguk után a közöm­bösséget, az alacsony szakmai, politikai szín­vonalat, az üzemi demokrácia megsértését, a hóvégi hajrát, a magas selejtet, különösen a téglagyárnál és az üveggyárnál. ... de úgy hisszük — s ezért dolgozunk —, hogy ezeket a kellemetlen kísérőket mielőbb lerázhassuk nyakunkról. A mezőgazdaságban nem is évekkel, de szinte hónapokkal, hetekkel mérhetjük a fej­lődést. Huszonkét termelőszövetkezetben majd ötezer ember műveli a földet sokkal nehezebb körülmények között, mint a simább fekvésű vidékeken, mégis, ha a föld nehezen adja is a hasznot, nem lesz mérleghiányos szövetkeze­tünk. A hegyekben meghonosodott a gép, megjelentek az első kombájnok, tanyaköz­pontok, űj gazdasági épületek, amelyek majd­nem 35 millió forintba kerültek. S már felvázolták a biztató jövőt is a me­zőgazdasági szakemberek. A járás közös gaz­daságai áttérnek majd az állattenyésztésre, a gyümölcstermelésre, amely egyenlő ezen a vidéken a jövedelmezőbb gazdálkodással. Miközben járjuk a falvakat, látjuk, miként alakul a határ képe. Mennyivel könnyebb lenne, ha ilyen rohamos változást tapasztal­hatnánk az embereknél is. De mennyi türe­lem, meggyőző szó, érv kell még ahhoz, meny­nyi káros szenvedély, indulat lecsapódása, hogy a szövetkezetekbe tömörült egykori sze­gény- és középparasztok mindenben megért­sék egymást, s ne tegyenek különbséget em­ber és ember között az egykori vagyoni álla­potok alapján. Tapasztaljuk még, hogy felüti fejét az ön­zés, kapzsiság, kevés még a szakember, a ve­zetés sem mindenütt megfelelő, de a válto­zást már lehet érzékelni. A múlt évben még lenézték azokat a tsz-vezetőket, akik „nincs­telenek” voltak, s az emberek megítélésénél nem a közösben végzett munka, hanem a „mennyi földet hoztál be?” volt a mérce. S ahogy gyarapodnak a szövetkezetek, úgy mosódnak el ezek a határok. Segítenek ebben a szövetkezeti pártszervezetek is, amelyek ugyan kislétszámúak még, tapasztalatokban sem gazdagok, de nagy igyekezettel látják el fontos tennivalóikat az emberek nevelésében. így lépünk mind előbbre, ám vétenék az igazság ellen, ha elhallgatnám, hogy komoly gondok is mutatkoznak fejlődésünk köze­pette. Lakásért ostromolnak bennünket, s laká­sokkal nem rendelkezünk, örülünk annak, hogy járási székhelyünkre költözött a gépész­képző iskola, de gondunk is szaporodott, hogy miként helyezzünk el negyven tanárt, akik itt akarnak letelepedni? S miként adjunk munkalehetőséget az asszonyoknak, hogyan oldjuk meg a járásban lakó, de távoli munka­helyeken dolgozó munkások nevelését, bevo­nását a társadalmi életbe, miként telepítsük le a mezőgazdasági szakembereket, akikre égető szükség van? Megannyi nehéz, megoldatlan kérdés ez nálunk manapság. Sokszor szinte azt sem tudja az ember, mihez kezdjen először. Ta­nulni is kell, a mezőgazdasági technikum ko­moly felkészülést követel, a család is igényt tart az. emberre ... a filmek is csábítanak, a televíziót, újságokat is figyelni kell, a köny­vek szinte sürgetik, hogy velük is törődjek és mindenre időt kell szakítani; elolvasni a Tol­dit, az Es mégis mozog a földet..., tanulmá­nyozni Castro válogatott beszédeit, mert ki szeretné, ha elszáguldana felette az idő. Sokat segítenek munkatársaim. Nélkülük, s azok nélkül, a kommunistákból és párton- kívüli szakemberekből álló bizottságok nél­kül, amelyek egy-egy kérdésben tanácsokat, javaslatokat adnak, aligha boldogulnék. Mi azt mondjuk az ö segítségükre, hogy ez a pártmunka társadalmasítása. De érez­zük azt is, hogy e szavak a helyes pártmunka lényegét adják, a kollektív bölcsesség, a kö­zös igyekezet hasznát bizonyítják. Ügy gondolom, ebbéli törekvésünkben a kongresszus is — miként az irányelvek — megerősít bennünket, tudjuk, hogy a kong­resszus nem égi mannát, olcsó sikereket ígér, hanem útmutatást, s főleg igen sok tennivalót hoz majd számunkra. A kongresszus utáni időszak tehát nem a babérokon való üldö- gélés időszaka lesz, hanem a munkáé ... * ★ Nedeliczki Pál, aki a pétervásári járás éle­téről így számolna be a kongresszuson, több mint egy évtizede pártmunkás, aki a kőmű­veskanalat cserélte fel az egész társadalomért való fáradozással, s három éve dolgozik a járási pártbizottság élén. Ott él, tanul, munkálkodik az általa kép­viselt emberekkel, az egykori elmaradott, S egyre inkább fejlődő Pétervásárán, az ő vá­gyaikat, terveiket, cselekvő akaratukat tol­mácsolja a kommunisták tanácskozásán. Kovács Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents