Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-16 / 268. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. november 16., péntek Évkönyvet adott ki a TIT megyei elnöksége a társulat 1961*—62. évi munkásságáról Kályhák a vonaton Nem a poggyászkocsiban van szállítandó áruként, nem is a személykocsikba csempész­te be valamelyik utas, hanem teljesen szabályosan, a vasút tudtával helyezték el a lemez­ből készített kályhákat a Deb­recen—Füzesabony állomások között közlekedő, négy kocsi­ból álló motoros személyvona­ton. A kalauzok feladata, hogy gondoskodjanak a kályhák tü­zeléséről. Becsülettel ellátják feladatukat, nem is ezzel van a baj, hanem azt panaszolják az utasok, hogy a kályhák legtöbbször meleg helyett füs-‘ töt adnak. De azt aztán jócs­kán. A gözmozdonyokat lassan kiszorítják a korszerű villany­mozdonyok. A régi. sok bosz- szúságot okozó pléhkályhákat nem lehetne valamilyen más, nem füstölő, hanem fűtőberen­dezéssel kicserélni? Ezt kér­dezzük a MÁV-tól. (—váry) — KISZ-szervezetet alakí­tottak a hevesi cigányok. A 35 tagból álló szervezet titká­rának Budai Vilmost válasz­tották. — ÜLÉST TARTOTT a pé- tervásári járás szövetkezeti választmánya. A szövetkezeti vezetők a vagyonvédelemről, valamint a gazdálkodás kérdé­séről tárgyaltak. Az ülésen részt vett és felszólalt Havel- lant Ferenc, a MÉSZÖV elnö­ke is. — KÖNYVBÁLT RENDEZ szombaton este nyolc órai kezdettel Egerben a kisipari szövetkezetek Ady Endre Mű­velődési Termének vezetősé­ge. A bált tombola teszi szí­nessé. _ÖTVEN folyóméteres híd­szerkezet elkészítését vállalta Rezsnyák Mihály petöfibányai gépüzemi brigádja a kongresz- szus tiszteletére tett újabb fel­ajánlások keretében; s emel­lett egy egyengetőgép elkészí­tésére is ígéretet tettek. A hídszerkezetet várpalotai meg­rendelésre készítik el, határidő előtt egy hónappal. H a Székesfehérvárott sorsolják a lottót A KÖZELMÚLTBAN jelent j meg a Tudományos Ismerete | terjesztő Társulat Heves me­gyei Évkönyve. A százhúsz oldalas kötetet a TIT megyei elnöksége a megyei tanács vb művelődésügyi osztályával együtt adta ki. Az évkönyv el- : só részében Darvas Andorné, Vargha László, Grúz János, I Balogh Zoltán, Hegedűs Ist- I ván, Varga László és dr. Egry I Károly foglalkoznak az 1961— 162-es oktatási év egy-egy munkaterületével. A beszámo­lókból kitűnik, hogy a megyé­ben az ismeretterjesztő munka komolyan végzett feladat és a társulat hivatása magaslatán áll. Az évkönyv második fejeze­tében (Tapasztalatainkból) Nagy Andor írását kell meg­említenünk (A, főiskolai nép­művelési kérdésről), mert szükségesnek tartja, hogy az Egri Tanárképző Főiskola vég­zők növendékei felkészülje­nek a TIT-munkába történő bekapcsolódásra. Schillinger Attila a politikai ismeretter­jesztés fontosságát hangsú­lyozza és témaválasztási és felkészülési kérdéseket elemez. Dr. Somoss Lajos, a nevelési tanácsadóról, dr. Szökefalvi- Nagy Zoltán a kémiai isme­retterjesztés szemléltetéséről, Bógyi Kálmán a falun történő filozófiai ismeretterjesztésről ír. Az évkönyv nemcsak beszá­moló jellegű; foglalkozik az 1962—63-as oktatási év felada­taival is. A „JOBB ELŐADÁSÉRT" című fejezetben összefoglalt írások segíteni akarják az is­meretterjesztési munkában te­vékenykedőket. Dr. Földi Pál „A kommunizmus építésének tudományos programja” című tanulmánya mellett olvashat­juk dr. Szántó Imrének „Eger vár védelme 1552-ben” című tanulmányát. Nagy Sándor Gárdonyi Géza írói és emberi arcát rajzolja meg röviden, Hevesy Sándor Eger műemlé­keivel foglalkozik, dr. Udvar­helyi Károly a Bükk-hegysé- get tárgyalja, Holló Géza me­gyénk öntözési lehetőségeiről ír, míg dr. Zétényi Endre a „Májusi fagy és gyakorisága Egerben című helyi témát boncolgatja. Szecskó Károly hosszabb ta­nulmányának azt a részét köz­li, amely az ismeretterjesztő Kolacskovszkyt mutatja be, s ezzel emléket állít a hét éve halott, a magyar munkásmoz­galomban mindig megbecsült és értékelt Kolacskovszky La­josnak. A kötet hatását néhány, a TIT életét bemutató fénykép is emeli. Nem kívánunk a statisztikai számok bűvöletébe esni, vagy bárkit is a számok hatása alá állítani, de van abban valami felemelő, ha az ember a táb­lázatokból az adatokat olvas­sa: 283 előadást tartottak, 12 507 hallgatónak a munkás- akadémiákon, tsz-akadémiá- kon 95 előadás hangzott el, 6700 ember előtt: az összes akadémiák előadásainak a száma 736, s 36 468 fő hall­gatta végig ezeket a tudatfor­máló, lelketnemesítő és jövőt- építő előadásokat. S ha hoz­záveszem, hogy a TIT Heves megyei munkájának végső ösz- szesítője azt mutatja, hogy az ismeretterjesztés valamennyi ágát összeszámolva, Heves megyében 2330 előadás hang­zott el 1961—62-ben, 143 629 fő előtt, akkor értjük meg igazán ennek a százhúsz esz­tendős társulatnak a jelentő­ségét és hasznát. S ERRŐL a jelentőségről és haszonról számolt be a nem­rég megjelent évkönyv. (f. a.) A rászedett rendőr Barcelonában a villamoson egy utas izgatottan odafordult a mellette álló rendőrhöz, és ALBE rlet (Kiss Béla rajza) így szólt hozzá: „Kérem, tar­tóztassa le a mellettem ülő férfit, mert ellopta a levéltár­cámat!” A meglepett rendőr a károsulttal és az állítólagos tolvajjal együtt a következő megállónál leszállt és bekí­sérte őket az őrszobára. Oda­érkezve, a károsult hirtelen „meggondolta magát” és a rendőrt jelölte meg, mint tol­vajt. Az őrszoba személyzete hitetlenkedve átvizsgálta a rendőr zsebeit, és valóban megtalálta nála az ellopott tárcát. Az utas elmondotta: azért folyamodott ehhez a cselhez, mert enélkül soha­sem sikerült volna a tolvaj rendőrt rávenni, hogy az őr­szobára jöjjön. fSZ 11\1 H ÁZ­W • aa ü s o e- *c Egerben este 7 órakor: * HAMLETNEK NINCS IGAZA Nagyvisnyón este 7 órakor: CSACSIFOGAT 1962. november 16., péntek: ÖDÖN 245 évvel ezzelőtt, 1717 no- vember 16-án született JEAN ^ a D’ALEMBERT francia encik­lopédista író, matematikusi természettudós és filozófus, az ENCIKLOPÉDIA egyik megala­pítója és matematikai részének zerkesztője. Ehhez a munká- ioz ő írta a híres, materialista allegű „Bevezetés”-t. Mint íatematikus, a mechanikában i róla elnevezett elv a dina­mikát új alapokra helyezte. 70 évvel ezelőtt, 1892-ben e napon született KUO MO-ZSO kínai író, publicista és politi­kus. Irt drámákat (CSU JÜAN), jelentős műve a kínai ókorral foglalkozó munkája. 1927-ben Csang Kaj-sek letartóztatta, majd Japánba emigrált. Hazá­ja felszabadulása után > az otta­ni szellemi élet egyik vezető egyénisége, a Béke-világtanács tagja. 300 évvel ezelőtt, 1662. november 16-án mutatták be Párizsban Moliére NŐK ISKOLÁJA című művét. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK. 85 évvel ezelőtt, 1877-ben szerkesztette meg GR AN OLSEN norvég feltaláló a betűket papírra nyomó TÁVÍRÓ KÉSZÜLÉ­KÉT. Az adás zongorabillentyű-szerű szerkezettel történt. A bil­lentyű lenyomásakor áramkör zárult és az áramot vezetéken ke­resztül a vevő elektromágnesébe továbbították. Olsen távíróját az osloi Norvég Technikai Múzeumban őrzik. Qltiu mefjuiúiidtani ? JEAN D’ALEMBERT Két teherautó és egy zárt teherko­csi érkezik az esz­presszó elé. A te­herautókról kék munkaruhás em­berek hatalmas reflektorokat emelnek le, a zárt kocsiból kábelte­kercset gombolyí­tanak a munká­sok. Rémülten né­zem a készülődést, és átcikázik agya­mon a felismerés, itt végleges sze­rencsétlenség ké­szül, a több millió Néző nevében ezt meg kell akadá­lyoznom, nem en­gedhetem, hogy a tragédia megmá- síthatatlanul ' be­következzék. A STÁB (ker­gesd őrüleTbe kockÁiddal .az em- Bereket) közben megállás nélkül dolgozik, megér­keznek az al- és a főistenek is, a ren­dező és segédei. — Kérem, hagy­ják abba — fordu­lok kétségbeeset­ten a Rendezőhöz. — Nem lesz ennek jó vége, fogadja­nak szót, hallgas­sanak rám. Tovább készü­lődnek. — Nézzen oda! ' Ha egy kis ízlése van, akkor láthat­ja, hogy ez nem lesz jó. Ott a falon három légy má­szik, pedig a for­gatókönyv négyet ír elő. Megérkeznek a színészek. — Jaj, segítség! Álljanak meg! Nem látják? An­nak a szőkének bal cipőjéről le­esett a sarokvédő. Pózba állnak. — Reménytelen eset, itt már sem­mi nem segíthet. A háttérben nem kalapban, hanem svájci sapkában issza a kávét az a fiatalember. Próbafelvétel. — Mondtam, hogy rossz. Igaz-e? Persze, hogy nem sikerült. A szer­vusz szó „v” betű­jénél kell bal fül­cimpán csókolnia a nőnek partnerét, és ő ezt az „u"- nál csinálta. Kész botrány. Felvétel. — Mindennek vége... világvége... — esem össze ájul­tun. Három hét múl­va olvasom az új­ságban: ..Siker! Si­ker! Siker! A be­mutató után a kö­zönség órákon ke­resztül vastapssal köszöntötte az új filmet.” Kihúzom ma­gam, elégedetten sétálok az utcán: nem megmond­tam? — tóth — A lottó 46. játékheti nyerő­számainak a sorsolását ma, pénteken délelőtt 10 órai kez­dettel Székesfehérvárott ren­dezi a Sportfogadási és Lotto Igazgatóság. (MTI) A televízió műsora 10.00: Tv-híradó ismétlés). 10.15: Telesport (ismétlés). — 10.30: Orgonásnegyed. Francia film (ismétlés). (14 éven alu­liaknak nem ajánljuk.) — 12.00: A jövő hét műsora. Hírek. időjárás jelentés A Meteorológiai Intézet je­lenti : Várható időjárás péntek es­tig: Felhős, párás, esős idő. Mérsékelt, időnként élénk dél­nyugati szél. Legmagasabb nap­pali hőmérséklet északnyuga­ton 6—9, nyugaton és északon 5—8, délkeleten 9—12 fok. leg­alacsonyabb éjszakai hőmér­séklet az ország északnyugati felében 2—6, délkeleten 5—9 fok között. (MTI) EGRI VÖRÖS CSILLAG: Candide. EGRI BRODY: Az ut'olsó vacsora. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Lopott boldogság. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Iván gyermekkora. HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Földről jött ember. HATVANI, KOSSUTH: Igazság a hazugságról. HEVES: Ne fogadj el édességet idegen­től. FÜZESABONY: Ma éjjel meghal egy varos. 0030ZÍ IMRE 1 32. Hiszi a fene! Ha pusztai va­gyok is, gazduram, nem estem a fejem lágyára... Láttam, mit csináltál ősz óta! Szétfoly­tál, mint a rosszul sült máié! — Ezt nem is tagadom ... — Hát akkor, hagyj engem békén! Én veled nem szövet­kezem semmire. Lekvárjancsi vagy te, nem parancsoló, az is hülye volt, aki rád szavazott. — Te is rám szavaztál... — Én is hülye voltam. Na? Ezzel beéred? — De akkor miért nem szól­tak, hagy váltsanak le? — Minek? Más se jobb. És aztán, a felsőbbség majd úgyis kirúg az elnöki székből, ha megunja ezt a disznóságot. — Én untam meg, nem ér­ted? — kiabált Madaras, elfe­ledkezve róla, hogy a házban meghallhatják. — És én aka­rom végét vetni, és az egészet másként kezdeni, és ... Múzsái közbevágott, be akar­ta fejezni az alkalmatlan be­szélgetést: — Hát csak próbáld. De én­rám ne számíts. Egy belevaló ember mellé, nem mondom, odaállnék: de a lekvárjancsi- kat útálom, tudd meg. — Ez nem igaz! Nem vol­tam én lekvárjancsi! — Hja, az már régen volt! Még akkor magadnak kapar­tál, komám, nem sajnáltad az erődet: de mióta többnek ké­ne kaparnod, mindnyájunknak, az egész Aranykalásznak ... nagyon tudtad kímélni ma­gad, a fene egye meg a bőrö­det! — És te? Tudtad, hogy rossz az egész .... de hallgattál, hát nincs mit a szememre vetned. Múzsái vállat vont.* — Én se vagyok szent, ezt nem is állítom — mondta enyhültebben, mert nagyon jól tudta magáról, hogy való­ban nem az, s mert valahol a szíve mélyén egy kicsit szánta is az elnököt, lám, a nagy gondja már éjszaka is elhajt­ja hazulról. — De hát így csak annál rosszabb, mert egy ilyen is elég bajt tud csinálni: hát még kettő! — na, hagyjuk az egészet, jobban jársz nélkü­lem. — Gondolkozz azért — mondta az elnök, s cigarettá­val kínálta. — Ne váljunk el azzal, hogy lehetetlen a do­log. — Megtehetem! De nem hi­szem ... Mert morogni jó va­gyok én, egyszer-egyszer: de amit te akarnál, az más, foly­ton észnél lenni, és minden­nel törődni... nahát, komám, ez nem nekem való. — Mégis gondolkozz. Ne adj most végleges választ. Majd holnap, vagy holnap­után ... — Jó!... Madaras tűzzel szolgált ne­ki, s maga is rágyújtott vol­na, de a libegő kis gyufaláng fényénél meglátta a fészerben heverő, nagy fehér deszkatáb­lákat. Csak egy pillanatig tar­tott az egész, a szél eloltotta a gyufát, vagy talán Múzsái fújta el, amint a cigarettája tüzet fogott, de Madaras ép­pen eleget látott, és mindjárt másik gyufát gyújtott, hogy még egyszer felmérje szemmel a deszkát. — Ez mi? — kérdezte. — Micsoda? — Ott bent... Múzsái gyorsan behúzta ma­ga mögött az ajtót. — Semmi. — Te! Ezért voltál sötétben! — Menj a fenébe... mit akarsz? — Te loptad el a deszkát... — Vigyázz ám! Nekem ezt még senki se merte mondani! És miért loptam volna! Van pénzem, vettem! — Nem igaz! Amikor eltűnt a deszka, és az építők keresni kezdték, Máté Maris ffelhívta telefonon a telepet: vett-e lackóházi ember deszkát... Nehogy ártatlanul gyanúsítsa­nak. De nem vett senki! — Én pedig vettem. — Mutasd! Múzsái káromkodott. — Mi az isten ez? Hogy mersz engem?... Tágulj in­nen, mert ha megharagítasz, nem tudom, mit csinálok! Az elnök beleizzadt a szé­gyenbe. Ennek az embernek könyörgött ő, hogy segítsen rendet csinálni.. Még egy gyufát gyújtott, s indult be a fészerbe, oldalt szorítva Mú­zsáit. Az meg rácsapott a ke­zére, hogy a gyufa mindjárt elaludt, s kitaszította az udvar közepére, Madaras vagy tíz lépést hátrált a göröngyös ud­varon, aztán elbotlott valami­ben, s lehuppant a sárba. De rögtön felugrott. S nem gon­dolkozott, egy szó nem jött ki a száján, csak a karjait érez­te, s ütni akart, ha mindjárt darabokra tépik is, ütni, ütni. Nekiugrott Múzsáinak, a ké­pébe vágott találomra, s át­kapta a derekát, és a kapáló­zó emberrel tántorogva bezu­hant a fészerbe: ott markol­ták, tépték, verték egymást a földön összegabalyodva, s Ma­daras a rázuhogó ütések alatt is tisztulni érezte a fejét, s hogy most megszabadul vala­mitől. Elkapta Múzsái karját a sötétben, s csavarta, csavarta. míg a rettene­tes erejű, feke­te ember fel nem jajdult: — Megállj!... Pista a vad zuhogás idején moccanni sem mert, de aztán ijedtében meg­gyújtotta a lámpát. S amint megpil­lantotta a föl­dön fekvő el­nököt, s félol­dalt végig le­húzott, vérző arcát, megdöb­benésében rá­köszönt: — Jó estét... Múzsái fel­állt, s bal vál­lát nyomkodva, s halkan szi­szegve. Aztán egyszerre, mintha megbo­londult volna, a fészer sarká­ban termett, _____ felragadta a fe jszét, s ma­gasra tartva ugrott vissza középre. — Jaj, ne! — kiáltotta a fid* (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents