Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-13 / 265. szám

\ 1962. november 13., kedd NEPCJ8ÄO Küldött választó értekezletet tartott a KPVDSZ Heves megyei Bizottsága A XXIX. kongresszusára ké­szülő Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete tegnap délelőtt küldöttválasztó ülést tartott, amelyen több mint 100 küldött jelenlétében tárgyalták meg a megyebizottság jelentését. Az elnöki megnyitó után Szacsuri István, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára tartotta meg beszámolóját. Az általános értékelés után vázol­ta az MSZMP VII. kongresszu­sa óta eltelt időszakban vég­zett szakszervezeti munkát, majd a kővetkezőket mondot­ta: — A szakszervezetek felada­ta, hogy segítsék pártunk poli­tikáját. A mi tagságunk adott­ságainál fogva sokat tud segí­teni a termelőszövetkezetek megerősítésében, hiszen a pénzintézeti dolgozók nagy ré­sze szoros kapcsolatban áll a termelőszövetkezetekkel, s így a tervek készítésénél, beszá­molóknál nagy segítséget nyújthatnak számukra... A mai tanácskozásunkon meg kell beszélni az irányel­vekből adódó konkrét tenni­valókat, s ezen keresztül elő kell készíteni a jővő év már­ciusában megtartandó KPVDSZ országos kongresszusát is. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a szakszervezetek­nek érvényre kell juttatniok érdekvédelmi szerepüket, akár a dolgozókról, akár a nyugdí­jasokról legyen is szó. Amel­lett, hogy a termelés emelé­sében, a dolgozók életszínvo­nalának emelésében nyújta­nak segítséget, meg kell tarta­mok fő feladatukat, nevezete­sen azt, hogy ha a dojgozókat sérelem éri, ha velük szemben törvényellenesség merül fel, a szakszervezet megtalálja an­nak a módját, hogy segítséget nyújtson számukra. Beszélt arról, hogy a bérrendszerek alakítását illetően még sok teendő áll a KPVDSZ Közpon­ti Vezetősége előtt. Szólt az anyagi érdekeltség alakulásá­ról, azonban azt is megjegyez­te, hogy az eddigi intézkedések csak kezdeti lépésnek tekint­hetők. Nagy érdeklődést keltett a beszámolónak az a része, amely a lakosság ellátását, ez­zel kapcsolatban a kereskede­lem és az ipar vonatkozásait tárgyalta. Utalt a szakszerve­zeti bizottságok és a gazdasá­gi vezetők, valamint az igaz­gatók együttműködésének fon­tosságára. Csak így oldható meg, hogy a kereskedelmi és vendéglátóipari intézmények­ben törvényesen járjanak el a dolgozók szabadságát, szabad­napját, bérezését illetően. Részletesen foglalkozott a szocialista munkaversennyel végezetül szólt a termelési ta­nácskozásokról, amelyekről el­mondotta, hogy azok elhanya­golása tulajdonképpen a dól­gozók véleményének lebecsü­lése, s ez a szocialista gondol­kodás és magatartás hiányát jelenti egyes vezetőknél. A hozzászólások általában a szakszervezeti munkával, a termelés, a munkavédelem, az érdekvédelem területén felme­rülő hiányosságokkal, problé­mákkal foglalkoztak. Felszólalt az ülésen Taufel Franciska, a KPVDSZ országos központjának munkatársa, s részben megválaszolta a me­gye keretein túlnövő, országo­san is érdekes problémákat. Ezután a KPVDSZ XXIX kongresszusára történő küldöt­tek jelölésére került sor. A je­lölő bizottság előterjesztésére küldöttként választották meg a következőket: Taufel Fran­ciska, Szacsuri István, Ge­nerál Sándomé, Torna Lász­ló, Fügedi István, Varga Klá­ra, Morvái Károly, Holló Gé­zéné, Bódi Józsefné KPVDSZ- tagokat. Csokoládéhegyek, szaloncukor-tengerek T apasztó latcserékre használják fel a téli hónapokat a szövetkezeti vezetők Tovább bővülnek a tapasztalatcsere-látogatások Két hete jártak megyénk­ben Szabolcs—Szatmár megyei termelőszövetkezeti könyvelők, s a múlt héten a gyöngyösi já­rás termelőszövetkezeteinek el­nökei három napra Tolna és Baranya megye közös gazda­ságaiba látogattak el. A gyön­gyösi járás termelőszövetkeze­teinek elnökei tanulmányozták a különböző szőlőtelepítési for­mákat, megtekintették a Tol­na és Baranya megyei modern hajtatóházakat. Tegnap harmincöt Komárom megyei tsz-elnök érkezett me­gyénkbe, akik három napot töltenek a nagyrédei, az atkári, a kömlői és a tiszanánai ter­melőszövetkezetekben. rákból — Télapókból, kará­csonyfa-függelékekből — a ta­valyi 14 vagonnak majdnem kétszeresét kapja az idén a ke­reskedelem. Szaloncukorkából a tavalyival körülbelül azonos mennyiség — 340 vagonnyi ke­rül forgalomba. Ha váratlanul nagyobb lenne a kereslet, ez sem okozna fennakadást az el­látásban, mert az édesipar mintegy tíz vagonra való sza­loncukorhoz tartalékolt nyers­anyagot. Az igényeknek meg­felelően a tavalyinál jóval több lesz a finomabb minőségű, krém- és a csokoládéba már­tott szaloncukor, egyéb édes­ségben is zökkenőmentes lesz az ellátás. Egyedül táblás cso­koládéból 80—85 vagon a ke­reskedelem negyedik negyed­évi készlete. Az árleszállítást megelőző év, 1960 utolsó ne­gyedében 15 vagon táblás cso­koládé állt a vásárlók rendel­kezésére. A felkészülés jó, a készlet kielégítő, a kereskede­lem csupán azt kéri a fogyasz­tóktól, hogy ne halasszák a vá­sárlást ez utolsó napokra. Elmondták a minisztérium­ban azt is, hogy körülbelül de­cember elejére várják az első déligyümölcs-szállítmányokat. Narancsból és citromból folya­matos, jó ellátást biztosítanak. Tavaly 850, az idén pedig 1200 vagon narancsot vásároltunk. Rendelt a kereskedelem ba­nánt, datolyát, kókuszt és fü- | gét is. (MTI) Jövőre a dormándi ítus is létesít öntözése» kertészetet A dormándi Béke Terrttelő- szövetkezet jövő évi tervei kö­zött szerepel, hogy mintegy harminc holdnyi területen ön­tözéses kertészkedést létesíte­nek, de elegendő vizet adó ku­takkal jelenleg a dormándi tsz nem rendelkezik. A szövetkezet a közelmúlt­ban autóbuszt rendelt, és a jö­vő évben kertészkedéssel fog­lalkozó tagjaival tapasztalat­csere-látogatásra utazottTarna- bodra, hogy a Tarnagyöugye Termelőszövetkezetben meg­tekintsék a jól bevált öntöző- berendezést. Meglepte a dór- mándiakat, hogy a tarnabodiak milyen egyszerű eszközökkel és berendezésekkel nyerik a vizet. Mindenképpen hasznos volt ez a tapasztalatcsere, mért a tarnabodiak megígérték, hogy rövidesen ellátogatnak Dor- mándra, és kísérletképpen fúr­nák majd néhány kutat- Cs. I. Érdekes és minden bizonnyal nagy ér­deklődésre számot tartó szinmü bemu­tatója volt a közel­múltban Marseille- ben. Armond Gatti „Utazás a nagy Csu országában" című da­rabjának közönségsi­keréről, sőt, még tar­talmáról sem tudok, közelebbit, — mégis, érdekes, és érdeklő­désre számöt tartó színműnek kell len­nie. A főszereplők ugyánis... igen, a fő­szereplők! Egy macs­ka, egy lódarázs és egy pátkány. A há­romszemélyes kama­radarab nagyszerű távlatokat villant fel a modern színpadi szereplők számára: a róvarvilág is bevo­nulhat a színpadra. Azt hiszem, írok is egy darabot „Utazás a nagy IVTé országá­ban". A darab monst­re színmű lesz, sók millió szereplővel és két színnel: egyik a vadméhek fészke, a másik egy hangya­boly. A téma: lehet-e egy egyszerű dolgozó szerelmes a nagy Mé- királynőbe? (—6) Pályamunkások Várkonyi József káli vasutas 34 éve szolgálja a vasutat Hajnalban kelnek. Nem vek­ker, a beidegződött megszokás ébreszti őket. A szomszéd nyu­godtan hozzájuk igazíthatja óráját, mindennap ugyanab­ban az időben koppannak ne­hézkes lépteik: az állomásra iparkodnak. A vonaton a köpenyt sem vetik le. Nem hosszú az út, ép­pen egy szundítás. Csak a vas­utasok tudnak így aludni. A megcsalt álmot engesztelik, amíg a munkahelyre ér velük a hajnali vonat. Mostanában Hatvanig utaz­nák, Kálból, Hortról és Vámos- györkről is. A MÁV Hatvani Pályafenntartási Főnökség munkásai mintegy kétezer mé­teres szakasz vasúti síníveit dolgozzák át Hatvan és Hort között. A pályát nem villany­mozdonyok alá építették. Ak­kor ki gondolt volna erre. — Itt a külső ívet még emel­ni kell. A vízszintmérő ponto­san mutatja, hogy mennyit. Vedd le a mérőt, verjenek alá még, emberek. Sípos József munkavezető utolsó szavait elnyelte a tömő­csákányok ütemes dobogása, aprókat koccant a kavics. Inas karú, szívós emberek a pálya­munkások. Ügy dolgoznak, mint a gép. Egyenletesen, pon­tos ütemre. Minden talpfánál négy ember, páronként szem­befordulva. Kérges kezük évek óta markolja a csákányt, ka­vicsvillát és rukkolófát. Dere­kuk, lábizmaik ütemesen mo­zog, a kemény kőnek, a végte­lenbe futó hideg vasnak is pa­rancsolnak. Füttyszó harsant. Mintegy parancsszóra, kiegyenesednek a pályamunkások. Kezükben a szerszám, a sínektől tovább húzódnak. A térközőr figyel­meztette őket, hogy most érke­zik a 435-ös személy. — Méghozzá helytelen vágá- 1 nyon. Ezt Várkóhyi József, idős káli vasutas állapítja még. Szeme Hort—Csány felé für­kész, bal kezével dóznit húz elő zsebéből és cigarettát sodor. — Harmincnégy éve szolgá­lom a vasutat A dóznit meg ezt az egyenruhát nem hagyom el, kitartok mellettük. Várkonyi József mélyen ülő szeme jókedvűen nevet, közben tempósan megnyálazza a pa­pírt, lecsípi a cigarettából ki­lógó dohányszálat és rágyújt — Ezt is villanymozdony vit­te — int az elzúgó szerelvény után Tóth György előmunkás. — Az, villany. Mire nyugdíj­ba megyek, a gőzmozdonyokat ócskavasnak adják — summáz­za a fejlődést Várkonyi bácsi. Sultis László a sínen csúsztatja az emelőt, ha nem muszáj, szívós és kitartó ideológiai, po­litikai harcban ment és megy végbe. Fényes sikereink elle­nére ki állíthatja, hogy már nem ólálkodik körülöttünk, már nem akadályozó tényező­je a szocializmus építésének a kapitalista múlt eszmei örök­sége, a különböző burzsoá né­zetek, a nacionalizmus, az anti­szemitizmus, a vallásos ideoló­gia, stb? A jobboldali nézetekkel foly­tatott harccal egy időben kell küzdenünk a szektás-dogmati­kus nézetekkel. A szektás-dog­matikus nézetek alapvető oka éppen abban keresendő, hogy nem képesek helyesen felmérni a társadalmunkban végbement változásokat, tehát ilyen ala­pon nem is juthatnak megfe­lelő következtetésekre. Ezért ragaszkodnak görcsösen a szo­cialista forradalom: kezdeti szakaszán alkalmazott, akkor helyes és időszerű rendszabá­lyokhoz, amelyek azonban a szocializmus teljes felépítésé­nek szakaszában már egészsé­ges fejlődésünk kerékkötői. Pártunk politikája arra irá­nyul, hogy a szocialista nem­zeti egység — leszámolva a helytelen nézetekkel — a marxizmus—leninizmusra ala­puljon. A fejlődés új szakaszának megfelelően a szocialista nem­zeti egység kialakítása új kér­déseket vet fel: eltolódik az osztályharc frontja: a funkciók betöltésénél, a rendszerhez való hűség mellett a hozzáér­tés és rátermettség lesz a dön­tő: megszűnik a tanulóifjúság származás szerinti kategorizá­lása. Vannak, akik ezekben az új elvekben az osztályharc feladását, a munkásosztály és a párt vezető szerepének csor­bítását látják. V izsgáljuk meg, helyt- * éllóak-e ezek az aggá­lyok? Mindenekelőtt nem árt újra és újra tisztázni, mi is ér­tendő a párt vezető szerepén? A munkásosztály vezető sze­repe a párt politikájában, a párt vezető szerepében reali­zálódik. A párt vezető szerepe alapjában véve politikai szerep — ez a vezető szerep a marxista—leninista elmélet­ben, az erre épülő politikában valósul meg. Világos, hogy az a vezető, aki az elméletet és politikát jól érti és annak szel­lemében vezet, a munkásosz­tály, a párt vezető szerepét jut­tatja érvényre, függetlenül származásától. Bizonyos, hogy a marxizmust és pártunk poli­tikáját a munkások értik meg legkönnyebben. De ez azt je­lenti-e, hogy csak ők értik meg? Távolról sem. Egy olyan helyzetben, különösen amikor a társadalom már lényegében szocialista osztályokból és ré­tegekből áll, mélységesen helytelen lenne a munkásosz­tály vezető szerepét úgy értel­mezni, hogy vezető funkciókat kizárólag csak munkásokkal le­het betölteni. Ma, amikor sok tízezer munkás van vezető be­osztásban, politikai-gazdasági, kulturális, katonai területen, s célul tűztük ki a szocialista társadalom betetőzését, helyte­len lenne, csak a szocializmus teljes felépítését lassítanánk, ha nem használnánk fel a nem munkás származású, a rend­szerhez hű szakemberek tehet­ségét, szorgalmát az irányítás különböző területein^ A származás szerinti ka- tegorizálás eltörlése miért indokolt, miből követke­zik? Abból, hogy megszűntek az antagonisztikus osztályok. A volt kizsákmányolok, főleg leszármazottaik többsége, beil­leszkedtek társadalmunkba, dolgoznak. A volt polgári értel­miség például szintén jelentős átalakuláson ment keresztül. Gyermekeik — akik egyetemi felvételre jelentkeztek — a mi rendszerünkben nőttek fel, a mi iskoláinkban, a mi eszméin­ket szívták magukba. Példá­nak okáért ha egy — teszem fel — a gazdasági életben je­lentős szerepet játszó volt pol­gári értelmiségi gyermekét — aki arra minden szempontból alkalmas — nem vennénk fel az egyetemre, és továbbra is kitartanának a felvételeknél al­kalmazott régi elvek mellett, ezzel többet ártanánk, mint használnánk. Az aggályosko- dók gyakran elfeledkeznek ar­ról, hogy az elv, amely szerint pártonk ívüli is betolthet — a pártfunkció kivételével — min­den beosztást, továbbá a szár­mazás szerinti kategorizálás eltörlése az egyetemi felvéte­leknél nem spontán mó­don, hanem csakis a párt vezetésével, tevőleges részvételével valósulhat meg; ez a legfőbb biztosíték. A másik biztosíték az, hogy csak olyanok jöhetnek számí­tásba, akik munkájukkal, ma­gatartásukkal az egység alap­vető normái alapján tevékeny­kednek, amelyek: „Harc a szo­cialista rendszer védelméért és fejlesztéséért, a szocializmus teljes győzelméért, a békéért, a nemzeti függetlenség védel­méért, küzdelem a nemzetközi imperializmus és még meglevő belső ellenséges erők és ten­denciák ellen.” Továbbá, akik elismerik, hogy a szocialista nemzeti egység vezetője nem lehet más, csak a munkásosz­tály és pártja. Az egység alap­ja a két nagy dolgozó osztály szövetsége. Kézenfekvő tehát, hogy akinek nézeteiben, mun­kájában nem ezek az elvek az iránymutatók, azoknak nincs semmi keresni valójuk sem ve­zető funkciókban, sem egyete­meinken. A végére hagytuk — az n egész gondolatsor nyo- matékaként — az osztályharc problémáját. Az osztály harc és az osztályszövetség nem egy­mástól különböző, hanem szo­rosan összefüggő fogalmak. Az osztályharc tartalma — a szo­cialista nemzeti egység alapve­tő normáinak megfelelője. For­máját tekintve „az osztályharc fő területei a szocialista gazda­ság megerősítése, és a szocia­lista tudat kialakítása”. Mint láttuk, a szocialista nemzeti egység a szocialista rendszer fejlesztésére, a szocialista tár­sadalom épületének betetőzé­sére irányul. Ennek pedig alap­vető eszköze a gazdasági épí­tés. Emellett a szocialista nemzeti egység kialakítása, a szocialista tudat formálása ideológiai vita közepette megy végbe, ami nem kisebb jelen­tőségű, mint a gazdasági harc. A kettő szorosan összetartozik, kölcsönösen áthatják egymást. Az osztályharc tartalmának és formájának megváltozása csakúgy, mint az osztályszö­vetség tekintetében bekövet­kezett változások, korszakunk tartalmának változtatásából egyenesen következnek, ennek függvényei. Az osztályharc ré­gi formái az adott történelmi szakaszban már tarthatatlanok, hiszen azok az osztályantago- nizmusra épültek, napjaink­ban pedig lényegében szocia­lista jellegű ^osztályokkal és rétegekkel van dolgunk. Ennek ellenére sem feledkezhetünk meg arról, hogy van nemzet­közi imperializmus és vannak, ha elszigetelten is, belső ellen­séges erők. p ártunk kongresszusi irányelvei ragyogó pél­dái sajátos viszonyaink marxis­ta—leninista elemzésének, és ennek megfelelően a helyes következtetések levonásának is. Megmutatják, hogyan kell megragadni a fő kérdéseket. Rámutatnak arra, ami elavult és meghatározzák fejlődésünk irányát. Következésképp, az irányelvek szerepe többek kö­zött éppen abban van, hogy marxista gondolkodásra nevel­je dolgozó tömegeinket. Boros Béla Minden talpfához négy ember* Hadd haladjon a munka... [nem cipelik a nehéz szerszám ;mot. A külső sínen emelnek légy kicsit, aztán folytatódik a [krampácsolás. Biztatás nélkül is iparkodnak a pályamunká­tok. Nehéz, nagyon nehéz munka [ez. Sürgetni kell a gépesítést. F. L. Ötvenkétezer forint keresi gazdáját A 40. játékhéten egy isme­retlen, a szelvényen magát meg nem nevező játékosnak négyes találata volt, s a mai napig sem ment el nyeremé­nyéért. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság csak azt tudta kideríteni, hogy az im- rmár nagyértékű szelvényt Fe- >jér megye valamelyik posta- hivatalában, vagy valamelyik postásától vásárolták. A szerencsés nyertest £2 053,75 forint várja. A nyer­tes szelvény bemutatásával november 15-ig még jelentkez­het pénzéért a feledékeny, is­meretlen lottózó. (MTI) Még több mint három héi választ el bennünket a Télapó napjától, az egyik nagy édes­ségvásárlási csúcsidénytől, s boltok azonban már most fel­készülten várják a vásárlókat Télapó-figurák díszítik a kira­katokat és megtöltötték édessé­gekkel a raktárakat is. A vá­sárlás — egyelőre kis mérték­ben — megkezdődött. A Belkereskedelmi Miniszté­riumban kapott tájékoztatói szerint édességekből a csúcs- forgalom idején is kielégítő el­látásra számíthatunk. A múl1 év decemberi árleszállítás ha­tására megnőtt a kereslet ezért minden cikkből többel rendelt a kereskedelem. Ai úgynevezett csokoládé-figu-

Next

/
Thumbnails
Contents