Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-09 / 262. szám
4 NEPOJSAG 1962. november 9., péntek A Népújság vitafóruma: Vitatkozó testület mosolygó iskola Kabát Két feketébe öltözött, idős parasztasszony nagy papírcsomaggal lépett be a szabóműhelybe. — Kedveskéim! Hoztam egy kabátot, az alját kellene igazítani — adja elő kérését a néni. — De jól tessék megcsinálni, mert ez az első kabát, amit életemben vettem — mondja kicsit restellkedve, majd elszomorodva hozzáfűzi: De lehet, hoay az utolsó is. Erre aztán társa kifakad. — Ugyan, Julis, két év múlva megunod, mint a berlinerkendőt. Veszel divatosabbat. Ez a kijelentés — úgy látszik — megnyugtatóan hatott, mert mindketten elégedetten köszöntek el a szabóktól. K. E. — A SARUDI úttörők már megkezdték felkészülésüket az idei télapó-ünnepségre: Ifiét és fél órás esztrád-műsor- ral készülnek erre a napíft, A műsorban fellépnek majd a csapat színjátszói, népi táncosai, szavaiéi és az úttörőcsapat kis zenészei is. A bevételt nyári táborozásra fordítják... (Csordás József)- A SZEPTEMBERI nagy vízbetörés után, ma már naponta 12 vagon szenet ad a szarvaskői bánya. Ez a szám hamarosan 15—20 vagonra emelkedik, s a munkahelyek előkészítésével, új front beindításával elérik majd, hogy napi 22 vagon szenet adjanak Eger városnak, mint a vízbetörés előtt. — 350 LITER tejet és 15 liter tejszínt adnak át naponta az államnak az aldebrői Üj Élet Tsz tagjai. A tejszín előállításánál visszamaradó 300 liter fölözött tejet 350 sertés hizlalására használják fel.- tegnap délután öt árakor tartották meg szokásos értekezletüket Egercsehiben a bányász szocialista brigádok vezetői. Az értekezleten a kongressMsi munkaverseny helyzetéről, az eddigi eredményekről és brigádproblémákról tanácskoztak. — 42 EZER FORINTOT fordított ebben az évben a pétervásári E*üstkalász Termelőszövetkezet saját erőből történő beruházásra. Ez az összeg nyolcezer forinttal több a múlt évi saját erőből történő beruházások értékénél. Rendőrségi felhívás Jelentkezzen az a károsult, akitől ez év október 13-án a gyöngyösi MÁVAUT-pályaud- varon táskával együtt ruhaneműt loptak el. A ruhaanyagok a gyöngyösi rendőrkapitányságon, kellő igazolás ellenében, átvehetők. Hozzászólás A marxista pedagógia egysége című cikkünkhöz \ televízió műsora 10.00: A tv-híradó ismétlése. 10.15: Telesport (Ismétlés.) — 10.30: Gróf Monte Christo, I. rész. Francia film. (Ismétlés.) 12.00: A jövő hét műsora. H. Idő járásjelentés A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás péntek estig: Felhős, az évszakhoz képest enyhe idő, többfelé esővel, egy-két helyen zivatarral. Élénk déli szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 14—KJ fok, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 5—9 fok között (MTI) EGRI VÖRÖS CSILLAG Hátha mégis szerelem EGRI BRODY Igazság a hazugságról GYÖNGYÖSI PUSKIN Csak ketten látszhatják GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szerelmi levelezés HATVANI VÖRÖS CSILLAG A Milady bosszúja HATVANI KOSSUTH Az élnbk úr látogatása HEVES Halál a Cukor-szigeten HÜZESABONY Krisztina és a szerelem A PEDAGÓGIAI egységgel sokféle módon kísérleteznek. ■Volt olyan elgondolás is, hogv egy ország minden iskolájában ugyanabban az órában ugyanazt a tárgyat és anyagrészt tanítsák. Ez épp úgy lehetetlen, mint a teljes tervtelenség, minden megkötöttség hiánya. Valami változatos egyöntetűség, sokszínű egyformaság jellemezze a marxista pedagógiai egységet, amelyet az aktivitás és az önuralom egyensúlya, az alkotás, kezdeményezés és a törvénytisztelet harmóniája tart fenn. A sulfuxnak nevezett tanügyi alkalmazott az óravázlatban feljegyzi a tréfát is, amelyet a következő évben ugyanannál az anyagnál el fog mondani. Erre nincs szükség. Nem is lehet két azonos órát tartani, még párhuzamos osztályok esetében, ugyanazon a napon sem, azért, mert mindig más és hlás az élő osztály, amellyel együtt dolgozik a pedagógus. Nagyon megnehezíti a pedagógus munkáját, és egyben igen széppé is teszi az emberközelség, a közvetlen kapcsolat. Senki magánéletét nem tudják megítélni olyan közelről, mint a nevelőét. Sem a kereskedő, sem az orvos magatartását olyan tömegesen, tartósan, és ugyanazok nem bírálhatják, mint a naponta több órán, évente tíz hónapon át a tanárt figyelő, ezerszemű kritikus, a gyermek. AMIKOR TEHÁT pedagógiai egységről beszélünk, akkor nem lehet leszűkíteni ezt az egységet az egyik nevelőnek a másikhoz való viszonyára. Ez a központi probléma, hogy megértő együttes segítse egymást a közös munkában, amelynek sikere a testületi egység nélkül illuzórikus. Mivel kapcsolatban kell vizsgálni a tantestületi egységet? A legelső a testület tagjainak szava és tette közötti azonosság. Ezenkívül a nevelő és a diák, a testület és a szülői ház, az iskola és a társadalom viszonya jelentősen befolyásolja a marxista pedagógia egységét. A tanári kollektíva, mint közösség, elsősorban erkölcsi probléma. Természetesen, politikai es világnézeti egyseg nélkül az erkölcsi közösség elképzelhetetlen. Mint minden közösség, ez is az azonos hagyományokra, az egymás iránti felelősségre és a közös célokra épül. Nagyon alá kell azonban húzni, hogy nem a megkötöttség, hanem sokkal inkább a rugalmasság és a kezdeményezés jellemzi a nevelői kollektívát. Örökké felbomló és újra helyreálló harmóniáról lehet csak szó. Olyanformán, mint ahogy a természetben is néha felhők gyülekeznek, villámok cikáznak, de aztán megint kiderül és ragyog a tiszta kék ég. Több látogatónk közül a hatvani Bajza József Gimnázium tanárairól az egyik így nyilatkozott: ez vitatkozó testület. Egy másik vendégünk más alkalommal azt állapította meg, hogy ez a gimnázium mosolygó iskola. Ezt a két megállapítást egységben kell látnunk: vitatkozik a testület, tehát derűs a légkör, mosolyog az iskola. CSsak a vitával, az ellentétek harcával lehet az alkotó derűt kivívni. És mi a helyzet a közmondásos tanári érzékenységgel szemben? Valóban találhatók olyan esetek, hogy megsértődnek a nevelők, amikor bírálat éri őket. Ez ellen a felfogás ellen küzdeni kell, és éppen a közvélemény formálásával lehet e téren eredményt elérni. Hogyan csináljuk ezt mi, a hatvani Bajzában? Ügy, hogy elfogadtatjuk' mindenkivel az alábbi álláspontot: Nincs abszolút igazság, tanári műhiba is van, továbbá azt, hogy a szülő, vagy bármelyik dolgozó részéről tett észrevétel keserűségét feltétlenül enyhíti az a tudat, hogy minden megjegyzés, bírálat a széles tömegek részéről, a nevelés társadalmasítását szolgálja. Ha pedig a nevelés közügy, akkor a mi munkánk is könnyebb és eredményesebb. MINDEN BIZONNYAL egyéni jellemvonások is nehezítik az egységes közszellehi kialakítását. Akad olyan nevelő, aki bratyizik a diákkal, nem követeli, hogy szeressék. Van aztán olyan is, aki három lépésnél távolabb tartja magát, befelé fordul a szülővel és a társadalommal szemben. Vannak előnyös tulajdonságok, amilyen a víg kedély, az optimizmus, az aktivitás, amelyek elősegítik a közösség erősödését. A kollektív szellem természetesen nem kívánja az egyéniségek eltüntetését, sót, éppen a különféle jellemek teszik sokszínűvé és erőssé a testületet. Több iskolában megvan már a Pedagógus Szakszervezetnek az az ereje, amellyel az érdes vonásokat legyalulja és a közös érdekeket aláhúzza, erősíti. Nálunk is évek óta növeli a vezetés demokratizmusát az igazgatói tanács működése. Szakszervezeti bizottságunk elnöke évi program alapján minden szombaton összehívja azt az operatív bizottságot, amely megvitatja és előreviszi a pedagógiai egység ügyét. Tagjai: az igazgatón kívül a két igazgatóhelyettes, a három kollégiumi igazgató, a pártcsoportvezető, a szülői munkaközösség elnöke és a KISZ-bizottság titkára. Ennek az igazgatói tanácsnak a napirendjén sorra kerül minden tanulócsoport, szakkör, stb. Feloldja ez a tanács a nehézséget is, amelyet ma még az a körülmény okoz, hogy az osztályfőnök másik osztályban tanár, és ezért nehezen hívja össze az osztályban tanító kartársakat, mert a következő héten meg ő kerülhet sorra a másik osztálynál. ÍGY FOLYIK a mi iskolánkban a mindennapos harc a kollektíva erősítéséért. Nem állítjuk azt, hogy minden téren kiállja a próbát a mi testületünk, de az bizonyos, hogy sok öröm van a munkánkban, és mindig többre számíthatunk. Dr, Bartos Imre igazgató fSZ IN MÁI; III « AA ÍJ S O Egerben este 7 órakor: HAMLETNEK NINCS IGAZA (Gárdonyi-bérlet) Bodonyban este 7 órakor: CSACSIFOGAT 1962. NOVEMBER 9., PÉNTEK: TIVADAR GHEORGE GHEORGHIU-DEJ, a román munkásmozgalom egyik kiemelkedő vezetője, 1901-ben ezen a napon született. Mint vasúti munkás, 'az 1933. eleji sztrájkok vezetője volt, amiért letartóztatták és 12 évi kényszermunkára ítélték. A fasiszta diktatúra végnapjaiban megszökött a koncentrációs táborból és részt vett a diktatúra megdöntését célzó fegyveres felkelés előkészítésében. A felszabadulás után Románia egyik vezető politikusa, 1955 október óta a Román Munkáspárt első titkára. Cikkek és beszédek című műve magyarul is megjelent. 585 évvel ezelőtt, 1377-ben halt meg MUHAJVIMED IBN BATTUTA arab tudós, a középkor egyik leghíresebb utazója és földrajztudósa. Ügyszólván az egész, korában ismert világot bejárta, Tangertől kezdve Afrikán és Indián át Kínáig és Szibériáig. Rendkívül érdekes útleírásai az arab földrajz és térképészet alapvető forrásai. 95 évvel ezelőtt, 1867-ben halt meg HILD JÓZSEF építész, a magyar klasszicista stílus egyik legkiemelkedőbb képviselője, Pest városképének jelentős kialakítója bérházaival és középületeivel. Néhány főbb műve: az egri Székesegyház (1831—1836), a mai Honvédelmi Minisztérium egyik épülete, a Császárfürdő, őtőle származnak a budapesti Bazilika tervei is. {Jíjdtuu nekem . . . Gheorge Gheorghiu-Dej — Szervusz, egy komám, hű de régen nem láttalak — lelkendezik két hátbaverésnyit Kajevác, hogy meglát az utcán. Ez örül annak, hogy velem találkozik? Miért örülne? — morfondírozom magamban. Semmi oka rá, nem is tartunk különösebb barátságot, az sem igaz, hogy olyan régen találkoztunk volna, múlt héten örvendezett ugyanígy. Gyanús nekem ez az ember. Szokványos, aszfalt halandzsa, tettetett udvariasság. Nem is lehet több. Ez minden embernek örül, azt hiszem, ma én lehetek a tizedik, akinek eny- nyire megörült, s még tíz ember van mögöttem, akit lapoc- kaveregetéssel üdvözöl, mint a házőrző farkcsóválással a ház ismerősét. Kétszínű, vagy képmutató? Színészkedik, vagy tényleg örül nekem? Mert utóvégre azért nekem is lehet örülni, azért én is vagyok valaki ebben a társadalomban, nekem is van gondolatom, ötletem, humorérzékem, kedélyem. Ennyiben tehát feltétlenül indokolt, hogy Kajevác ennyire örül nekem. De mi van akkor, ha nem is örül nekem ennyire? Mi van akkor, ha az egész csak üres kispolgári szemforgatás, illetlen és félrevezető udvariasság? Én örülök annak, hogy ő örül nekem, én bízom benne, mert bizalmával lelkesedik értem és a végén kiderül, hogy engem becsapott, miután kétszer a váltamra csapott. Nem, semmiképpen sem maradhat kétely bennem, öntsünk tiszta vizet a pohárba: — Öregem, én is nagyon örülök, hogy találkoztam veled. Valóban, régen akadtunk így össze. Ezt megünnepeljük. Gyere, beülünk valahová, egy percre — mondom és figyelem Kajevác arcát. Ez qz arc elfelhösödik, aztán hideg merevség öltözik szemei köré: — Bocsáss meg, komám, most nem érek rá... Dolgom van... Szervusz, komám, hű de régen láttalak — kiabál át a másik oldalra és köszönés nélkül átrohan. Még látom, hogy veregeti egy ismeretlen lapockáját. Jellemtelen fráter: nem i» örült neki, hogy vele találkozott.-. (egri» 00BOZÍ IMREI 27. Madaras hirtelen elfáradt. Érezte, hogy a halántéka nyirkos,- és a _ bal lába, amely izomlövést szenvedett a háborúban, vibrálva reszket. A mondatok, amelyek az imént még füzéresen kapaszkodtak össze a fejében, kezdtek elcsatangolni erre-amarra, és már nem tudta egybeterelni őket. Leült az íróasztal mögé. — Hát ez az egész — mondta halkan, és míg arcról arcra siklatta tekintetét, hosszas szégyenkezés vett rajta erőt, mintha meglesték volna az ablakon át, pőrére vetkezetten. — Ezt akartam ... Mert jobb, ha tudjátok: mert, ha nem tettetek le a gyámoltalanságomért, majd úgyis letesztek a szigorúságomért. Múzsái váratlanul, és komisz képpel, elnevette magát. — Te, meg a szigorúság! — mondta, és rájött a tüsszögés, vagy tízet is tüsszögött egy- végben, s elővette a zsebkendőjét, és bánatos, kornyikáló hangot adva, sokáig fújta az orrát. Gebenyi rámeresztette a szemét, és mintha megbolondult volna, kezét, lábát dobálva nevetni kezdett. A fekete ember mentői búsabban kornyikált az orrával, ő annál gabalyo- dottabban nevetett: vinnyogva, ahogyan szokott, mint akinek fáj a nevetés, de csak erőlteti. Farsang rászólt: — Elég már, fakutya! Gebenyi megsértődött. — Miért? — kérdezte, és ujjával gyorsan vakarta fakó bajuszát. — Talán sírjak? Madarasnak a fejébe lódult a vére. — Rajtam röhögsz? — kiáltotta, — Hát, csak röhögj magadon is! Elrontottuk a dolgot, pocsékul állunk ... még most se értitek? Gebenyin nem látszott, hogy értené, ostobán forgatta a fejét, mint a vak tyúk a napon, és aztán fontoskodva megjegyezte: — Furcsa ember vagy te, Madaras elvtárs. Kásának is tojtunk a fejére, a vén Mártonnak is, igazán nem hagyunk piszkálni... Hát ki bánt téged? — Hallgass! — intette le Czobádi. — A hántás belülről is jöhet, nemcsak kívülről! Madaras fellélegzett. Megörült ennek a néhány szónak, hát talán oda nyúlnak most már, ahová kell: és valóban, Farsang állt fel, ez a világos eszű, könyveket búvó ember, aki — az elnök kimondatlan véleménye szerint — a legtöbbet érő volt társai közt. — Késő van — mondta Farsang, és elgondolkozva nézett Madarasra, szemében nem kevés jóindulattal, és még több tanácstalansággal. —Na, persze, bajért nem kell a szomszédba mennünk, egye meg a fene, van elég itthon is. De láttam én minálunk rosszabbat, nem is egyet: meg aztán, fél év alatt nem lehet kimeszelni az eget... — Ne kerülgesd... — kérte Madaras. Farsang elakadt. Ingerelte a közbeszólás, nem szerette, ha gondolatainak szabályos folyását megakasztották. — Én kerülgetem? — kérdezte. — Te mit akarsz tőlünk, azt szeretném tudni! Egyszer semmi, semmi nyugalom, elvtársak, aztán meg kiabálsz, hogy ég a ház... Ki az ördög tud így ugrálni? — De, ami rosszul van, azt... — Értem én, József, gazdálkodtam én eddig is. Ami rossz, majd szép sorjában megreperáljuk... De ideöntöd, egy halomba? — túrjátok fel, egy éjszaka? — De, ha most nem nézünk szembe az egésszel... — Hagyj már, hadd fejezzem be! Különben is szamárság, hogy most magadra vállalnál mindent... Ez olyan hangulat. Megesik velem is, hogy világgá mennék, nem látom értelmét semminek, és a napsütés is utálatos ...' De majd kialszod magad, és reggel másként látsz mindent. Madaras felelni akart, hogy nem és nem, ő reggel sem fog másként látni semmit, soha többé, és nem is kíván másként látni: de Sáfrány állt fel hirtelen, és egy papírt lengetve, mondani kezdte, amire az első perctől fogva készült: — Reggel? — kérdezte hangosan és vidáman. — Nem, elvtársak, most, mindjárt! Én nem is értettem ezt az egészet ... Éppen most jött rátok a nyavalygás? Amikor öt forint előleget adhatunk? Vagy talán hatot is? Múzsái gyorsan előrehajolt a széken, és tágra nyitotta félig húnyt szemét. — Mi az? — kérdezte élénken. — Mit beszélsz? Egyszerre senki sem volt álmos. Ilyet még nem hallottak ebben a szobában, amióta megtették az Aranykalász irodájának. Egymás szájából kapkodták ki a szót, faggatva Sáfrányt, hogy honnan, miből tudnak ilyen sokat fizetni: a kertész meg boldogan, élvezettel felelt, s a kései órához képest túlságosan is aprólékosan, de ezt mégsem únta senki. A százszor leszólt, semmire sem becsült kertészet, amely a közös kasszából egyetlen fillér beruházást nem kapott* amelyhez rossz ablaktokból, di- rib-darab üvegekből összetoldozva teremtették elő az üvegfedelet, és az asszonyok otthon fonták meg a gyékénytakarókat: nos, ez az esztelen erőlködés, — ahogyan Múzsái nevezte a kertészetet, — mégiscsak beütött, és Sáfrány húszezer forint ára korai salátát kötött le a megyei felvásárlónál. De ez még csak a kezdet. Göbölyödik a retek, teménte- len sok lesz belőle, az istállók mögött a szinte titokban kika- nyarított tagon már kidugta fejét a borsó, és rengeteg a palánta, tele lehet ültetni vele • kertek alját. (Folytatjuk)