Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
1962. november 7., szerda NEPCJSÄG s Eltépett vázlat A satnya akác pergő leveleivel csak mímelve adta az árnyékot. A kukoricatörésben megfáradt brigád inkább megszokásból ült alá.ia. Itt ebédeltek ültetéstől törésig, megszokták a gaccsos koravén fákat, most is csak az feszélyezi őket, hogy idegen ember keveredett, közéjük a déli szalonnázáshoz. Restellkedve bontogatják az újságpapírba göngyölt s a vénasszonyok nyara hevétől kissé megolvadt szalonnát. Lassú mozdulatokkal nyesik tisztára a tűzavatta nyársat s inkább csak a csend és zavarűzés miatt röppentik szűk mondataikat. — A bicskát add csak ide. — Elég lesz az a gally. — Mondtam, hogy hagymát is küldjenek — zsörtölődik a brigád kedvence, egy fiatal fiú, kezét védekezőn a füst elé tartva. — Húzzál rá kabócát. — Evődnek vele s a nevetés felszakítja a zavar fátylát. A figyelem most már a zsírt izzadó szalonnáé, a pörzsölődve kunkorodó hagymáé. Így aztán nyugodtan lehet szemlélni e déli csendéletet. Szomszédom érdekel leginkább. Külseje nem sokat mond, olyan, mint a parasztembereké manapság, akiknek kezét a kapa, a kaszanyél edzette keményre, arcát, bőrét a leg- drasztikusabb kozmetikai kezeléssel tette cserzetté a nap, a szél, a szabadban végzett kemény paraszti munka viszontagsága. De éppen „szürkesége”, egyformasága adta az ötletet; legalább egy vázlatot kellene si- keríteni erről az emberről, a névtelen szövetkezeti gazdáról, a föld munkásáról, legalább egy vázlatot külsejéről, amely tiszteletet kelt szürkeségében is. Erről mesélhetne igaz történeteket e kéz, amely most nehézkesen pergeti a nyársat, hogy néhány perc múlva a szárvágó kapát markolja, a gyeplőt, a vasvillát, hiszen egy csapásra még a közös gazdaságokban sem lehet lomtárba tenni ezeket a szerszámokat, gépek és szakemberek híjával. Így alakul a vázlat az emberről, akinek minden porci- kája a paraszti sors izmokban, ráncokban megörökített történelméről beszél. Bársony nadrágja vasalatla- nul idomul mezítelen, pacs- kerba bújtatott, rögverte lábához, amelyet keményen nekivet a barázdakőnek. Észreveszi kutató tekintetemet és restellkedve maga alá húzza lábát. Tekintete, mintha azt mondaná: „nemcsak az én lábam ilyen, rögmarta, érdes, eres, ilyen a parasztemberek lába, mert tarló szúrta, aszott- ka marta, barázda morzsolta, mióta csak fel tudja emelni a szerszámot a kéz.” Néma tisztelettel adózva hajoltam meg e gondolatban elmondott érv előtt. Igen, így éltek... s ma sem változott még annyit a paraszti munka, hogy merőben mássá tegye az emberek külsejét, ezt a következtetést vonom le a szárvágó kapákra, a kukoricatörő „hamvasokra” pillantva, amelyekkel szinte körülbástyázta magát az ebédelő brigád. Vége felé tart már az ebédidő. Csendes tűnődések közepette kezd kiteljesedni a ma parasztemberéről készülő vázlat, amikor rikoltás, szapora traktorpöfögés a dűlőút irányába kényszeríti a figyelmet. Menekülés a — Anti bátyám! Végeztem. Hat hold maradt szántatlan, a Veres-dűlőben — kiáltja oda a fiatal fiú szomszédomnak, majd táskáját vállára vetve, elindult a falu irányába. A gép, mint türelmetlen jószág, remegve várakozik. A felemelt ekéről apró rögdarabok hullnak az aszálydöngölte útra. Szomszédom komótosan összehajtja a szalvétát helyettesítő újságpapírt, felszedelőzködik. Éppen csak sapkáját böki meg az ebéde- lők felé, s indul a géphez. A szalonnázó brigád ügyet sem vet rá, váltás van, menni kell... akad még szántani való. A szomszéd felhurkolja vászontarisznyáját az ülésre, nehogy lerázza a gép zötykölődé- se, végigtekint a masinán, majd óvatosan benyomja a kuplungot. Gyakorlott mozdulattal téríti gépét az új tábla széléhez és fejét hátrafordítva nézi, miként borulnak egymásra az ekevas metszette hantok. Nézem távolodó alakját, egybevetem az új látványt, — az értő kezektől kormányzott gép nyergében ülő embert, a nehéz munkában elkérgesedett föld robotosával. Felidézem külsejét, amely a múlt kérge, borostája alatt más embert, újjáformált embert takar, aki már kicsit munkás is, aki gépekkel bánik, nemcsak izomerejét adja a föld műveléséhez. — Más színt, tónust kíván, új ábrázolási módot a ma parasztemberének megörökítése — vonom le a következtetést, s összetépem gondolatban a szomszédomról készített vázlatot. (K) frontvárosból Komoly ember. Nem szól, nem ugrat senkit. Látszik az arcán, hogy e percekben sémii! más nem érdekli, mint hogy egyenletesen cseppenjen ;i sercegő zsír, a keze ügyébe tett kenyérre. Ez a nyugodtság uralja arcának vonásait, mozdulataik amelyek otthonosak, természetetek, mint amikor családjával tölti idejét a jarasztember. Valósággal be- ' eolvad a kis emberközösség formálta harmóniába. Vékony, inas nyakán fel- kunkorodó, foszladozó ing- íyak, szinte szégyellősen búik a ceig-kabát oltalmába, ímelyen fehéredé szikfoltokat -ért a legdrágább folyékony ,;ó; a munka verejtéke. A keze külön tanulmányt érdemelne. A kérgek, repedé- ;ek, apró sebhelyek, mind negannyi munkásnap bőrre- lőkben, ráncokban, bütykökben megtestesült története; nonoton szántásoké, amelytől 'stére megbódul az ember, úhar előtti nekikeseredett hajráké, hogy el ne rabolja a ermészet-kényür az egész évi áradozás gyümölcsét, szertartásos vetéseké, derékfájdító kapálásoké, fárasztó, de mégis örömös szüreteké — a paraszti munkáé. ___________ Ko ssá István Svédországban STOCKHOLM (MTI): Gösta ■■TitTT Az elmúlt két hét alatt több mint 3000 kocsi távozott Nyugat-Berlinböl a frontváros bizonytalan helyzete miatt. A képen: Bútorszállító kocsik a Kurfürstendammon. (MTI Külföldi Képszolgálat) Skoglund svéd közlekedésügyi Az októberi i orradalomra j emlékeztek A Budapesti Hajtóműgyár ^ egri telepén tegnap délután tartották meg ünnepségüket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmá- j ból a dolgozók. Az évfordulóról Fülöp Gyula párfctitkár emlékezett meg. Beszédében méltatta 1917 jelentőségét, majd Tóth István, a vállalat gazdasági vezetője méltatta a hajtóműgyár egri telepének harmadik negyedévi tervteljesítését. Elmondotta, hogy ebben a negyedévben a tervet á telep csak 92 százalékra tudta teljesíteni. Viszont a negyedik negyedév első hónapjában elért eredmények azt mutatják, hogy ez év végére sikerül teljesíteni a vállalatra háruló feladatokat. A negyedik negyedév első hónapjában már jó eredményről számolhat be a hajtómű- gyár, havi tervét 125 százalékra teljesítette. Befejezésül kisebb-nagyobb pénzjutalmakat osztottak ki a dolgozók között. AZ Fárasztó nap volt. A jegyzőkönyvek gyorsírásos lapjai még szerteszét hevernek az értekezlet színhelyén, sok munka vár arra, aki majd rendezi, aki leírja, lérögzíti a fontos munkavédelmi tanácskozás minden mozzanatát. Nem is nagyon akarom zavarni a jegyzőkönyvet vezető Holló Gézánét, hiszen fáradt lehet, de már mosolyogva, a sokat és szívesen dolgozó emberek töretlen kedélyével ül át egy másik asztalhoz, hogy beszélgessünk. Nehéz években nőtt fel a S2entgáli tanító lánya. Dédelgetett álma, hogy pedagógus Tegyen, elakadt a 80 pengős havi fix zátonyán. JNem futotta csak a négy magánúton végzett polgárira, és a gyors-gépíró kereskedelmi iskolára. Aztán 1940-ben állásba kerül, négy év múlva férjhez megy és tízévi kereskedelmi irányításban végzett nehéz munka után jön a majdnem tragédia — nyugdíjazzák a szeme miatt. , Hosszú hónapok keserves virrasztása, alig lát, a munka, ami számára a család mellett az életet jelentette — nem mégy, nem tudnak segíteni rajta. Kétségbeesés, vívódás, végre egy bátorító szó az orvosoktól, kimondják, hogy tovább nem romlik már a megkínzott szem, s akkor újra feltámad az elpusztíthatatlan munkakedve. — Gondoltam, lesz még rám szükségük valakiknek, akik nagyobb bajban vannak, mint én. Azóta, lassan hét esztendeje már, hogy szinte itt élek, a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók szakszervezetének megyebizottsága lett a második otthonom. Megálltam a helyemet az életben, boldog vagyok, mert érzem, hogy itt hasznomat veszik, hogy nem estem ki végleg azok sorából, akikre azt mondják: dolgozó ember. Elhatároztam, hogy tudásomat hasznasítöm, és megtaníKoszorú helyett .. . miniszter meghívására Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter hétfőn este egyhetes hivatalos látogatásra Svédországba érkezett. Svédországi látogatása során Kossá István ellátogat Trollhsetenba, az ottani Diesel-mozdony- gyárba. (MTI) ^ Elkészült a Televízió «,Panoptikum” című új műsora Felkészült a Magyar Televízió „Panoptikum” című doku- mentumsorozatának nyolcadik, utolsó előtti része, amely a nyilas hatalom átvételének történelmi előzményeit, következményeit tárja a nézők elé. A műsor érdekessége, hogy a szerzők felhasználták azokat a dokumentumokat, fényképeket és eredeti filmfelvételeket la. amelyeket a lakosság soraikéi kaptak. (MTI) holttest már csak csontváz. A Laskó-patak partján feküdt, Füzesabony határában tizennyolc évig; most találtak rá a faültető munkások. A koponyában akadt meg az ásó. Ki lehetett, mikor halt meg, miért nem temetőben nyugszik, miért csak jeltelen sír jutott neki? öreg volt, fiatal? Ha iratokat, papírokat keresel, azokból akarsz megtudni valamit: hiába próbálkozol. A hosszú évek eltüntették ezeket a nyomokat. Csak a figyelmes keresgélő vette észre a bordákon fénylő érmeket. Jelvények. Az egyiken zászló, fölötte cirillbetükkel: GVARGY1J A. — Gárda. A másikon egyszerű felirat: H á- b orús szolgálat. SZSZSZR. És mellette az emlékérem sorszáma: 1 3S9 952. — Szovjet gárdaharcos, a Háborús Szolgálat Érdemérem tulajdonosa. Mikor áshatták a sirt. Mii ért magyar földbe temették a halottat? Gyönyörű Ősz van, süt a nap. Nem esik, a szél is lecsillapodik egy-két gyenge futam után. A sír homokja gípsz-sze- rúen fehér és száraz. Amikor ide kerülhetett.,. Tizennyolc évvel ezelőtt... Mert csak arra gondolhat az, aki levett kalappal áll a sírhely mellett, hogy a háború lökte halálba ezt a fiatal életet. A háború, amelynek pusztító kavargása tizennyolc évvel ezelőtt érte el Füzesabony környékét. Klem értek az anatómiáiul hoz, a csontokból nem tudok megállapítani semmit, talán csak véletlenül csúszott ki a toliam alól, hogy „fiatal élet”. Talán megszokásból, talán, mert a kibontott sír mellett tanácstalanul, tisztázatlan, kusza érzésekkel álló ember önkéntelenül is szimbólumot keres. S mi szimbolizálhatná jobban a háború embertelenségét, a személytelen pusztítást és pusztulást, mint egy megsemmisült fiatal élet? 1944. ősze. Eső, szél, köd, golyózápor. Iván, Szergej, vagy talán Pjotr elesett az ismeretlen nevű patak partján. Felettesei értesítették hozzátartozóit. — „Meghalt.” Vagy ez állt a levélben: „Eltűnt.” — Mert az sem bizonyos, hogy bajtársai temették el, a harcok során nem mindig volt idő temetésre. . » Véletlenül került elő. A faültető munkás meglepődött: elszokott már az ilyen látványtól, vagy nem is volt benne része sohasem. Éppen ott jelölték ki a köMi<or harmadszor találkoztam vele és harmadszor is melegen, udvariasan és meghitten 1 üdvözölt, már hosszan- | tott a dolog. Mégis bor- I zászló, hogy ismerek || egy embert, aki jól ismer engem, de fogalmam sincs, hogy kicsoda, hogy hívják, hol ta- | lállzoztunk ... Nem szeretek neveletlen lenni senkivel szemben, legkevésbé azzal, aki ilyen udvariasan és megelőz- hetetlenül köszön. Elhatároztam, hogy még mindig kisebb, sértés, ha megkérdem, honnan ismerjük egymást, mintha továbbra is bezsebelem udvarias kö- I szönését anélkül, hogy {| tudnám, ki ajándékoz meg engem udvariasságával. Szerencsém volt, tegnap ismét találkoztunk: — Bocsásson meg, s ne vegye sértésnek, de találkozunk, ön köszön nekem,. én önnek, de bevallom, fogalmam sincs, honnan ismerjük egymást? — Bocsásson meg *» motyogta ő is zavartan éppen ezt akártám most én kérdezni öntől ... Én sem tudóm ... Két percen belül mindketten megtudtuk: kölcsönösen hasonlítunk égy más valakire ... Azóta kölcsönösen és megelégedetten köszöntjük egymást: már tudjuk, hogy honnan nem ismerjük a másikát! (- ó) EMBEREKÉRT torn az embereket arra, hogyan ismerjék ki magukat a rájuk vonatkozó törvények közűit. Vállaltam akkor, amikor visszatértem az élétbe — szeretném, ha ez nem hangzana pátoszosan, de így volt —, hogy a társadalombiztosítás, a munkavédelem, a kereskedelmi és pénzügyi szakszervezet tagjaival való törődés számomra olyan lesz, mint a családról való gondoskodás. Nem tudóm, elérhető-e ilyen egyszeri beszélgetés során az, hogy míg másnak kiegészítő a társadalmi munka, addig számomra éltető víz, kenyér, ami érezteti velem a magam emberi voltát. Többről nem beszél. Nem mondja el, hogy mióta Égerben van, bárki kérheti segítségét, minden területen. Nem mondja el, hogy az egri kisker napközi otthonáért mennyit fáradt, amíg tető alá hozta, s nem mondja el azt sem, hogy ezért a belker. kiváló dolgozója kitüntetést kapta. Ez évben SZOT-kitüntetést kapott, amelyet mindössze 40 KPVDSZ társadalmi aktíva tudhat magáénak, holott az országban 36 ezren dolgoznak. Azt is mástól tudtam meg, hogy Holló Gézáné nem marad el a mai követelmények mögött, nem takaródzik azzal, hogy nyugdíjas, hanem tanul. Politikai iskolát végez. Hogyan? Amikor alig lát!? A család olvassa fel a tananyagot, s ő megjegyzi. Példája a legszebb édesanyai példa két nagylánya előtt, akik talán éppen azárt váltak kiváló tanulókká, s talán ezért lehet számítani rájuk mindenben az iskolában, mert anyjuk jár előttük. (á) Amikor a gyöngyösiek a víznek örülnek Legalább negyven család apraja, nagyja örült vasárnap reggel a víznek Gyöngyösön Jókedvük olyan magasra hágott, hogy még zenészek is előkerültek, a fortyogó, forró vízbe pedig virslit merítettek, hogy hálájukat legalább így róják le azoknak, akik a Víg utcában és környékén lakók részére közkutat elkészítették. MosS úgy illenék, hogy mindenekelőtt a Vízmű Vállalat áldozatkész dolgozóit dicsérjük vetkező nyárfá helyét. A halott feje fölött. Amikor előkerültek a csontok, körülállták. A közeli házakból is oda- sereglettek az emberek. Mintha ismeretlen bolygó, ismeretlen nyelvet beszélő, különös lakója érkezett volna ide, s nem tudnak vele beszélni. — Mit kell tenni? — Temessük el újra, néhány méterrel odébb? — Az egyik faültető már nyúl is az ásó után. De egy magas, szőke asszony megragadja a szerszámot, mielőtt gazdája egyetlenegyszer is belenyomhatta volna a földbe. És beszaladt a községbe. Elmondani. Hírül adni. Hogy a holttest a temetőbe kerüljön, az ismeretlen gárdista, aki a szabadság küldetésével jött Magyarországra, megkapja a végtisztességet. C az ő november hetedi- " ki koszorúja, a szovjet hösök emlékművén. (K. I.) meg, akik Lokodi János vb- tag irányításával terven felüli munkában végezték a szerelést. Az elismerés megilleti őket. De nem kisebb az érdeme annak a sok-sok embernek sem, akik társadalmi munkában dolgoztak a mintegy 3Ó0 méteres vezeték megépítésén. A sor azonban még így sem lenne teljes, ha kimaradna a körzeti tanácstag, Csákó József neve, aki már évek óta szorgalmazta a közkút léte- Sitését. Vasárnap reggel valóban ünnepi volt a pillanat, amikor Holló Béla, a városi tanács vb- títkára átadta rendeltetésének a kutat. (— ár) Ma nyílik a termelőszövetkezeti dokumentációs kiállítás A megyei tanács vb mezőgazdasági és művelődésügyi osztályai és a megyei múzeum a Tanárképző Főiskola dísztermében termelőszövetkezeti dokumentációs kiállítást rendez. A kiállítást ma, november 7-én délelőtt 11 órakor nyitják meg, megnyitó beszédet mond Bt ró József elvtárs, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára. A kiállítás november 7-től '8-ig tart nvitva, megtekinthető délelőtt 9 érától 13 óráig, éa délután 14 órától 18 óráig.
