Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
1962. november 7., szerda NÉPÜJS AG 3 A szenzáció most elmarad... Becsülettel, lelkiismeretesen fl Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta megtett utat a szovjet emberek hősies tetteinek mérföldkövei szegélyezik Emlékücinépség az egri Gárdonyi Géza Színházban Tegnap este az egri Gárdonyi Géza Színházban emlékünnepséget tartottak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulója alkalmából. A díszelnökségben helyet foglaltak: Szurdi István, az MSZMP központi vezetőségének osztályvezetője. Putnoki László, a megyei pártbizottság első titkára, Bíró József, a megyei pártbizottság titkára, Tóth Sándor, Dor- kó József, Tamás László, Kácsor Jánosné, Csuhaj Ferenc, Furucz János, Libertiny Sándor, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjai, Papp János, Horváth Nándorné, Sályi János, Zábránczki Ferenc, Havellant Ferenc, ár. Fülöp Andor, a megyei pártbizottság tagjai, Kocsmán János, az Egri Városi Tanács vb-elnöke, dr. Gyulai László megyei főügyész, Kiss Lajos veterán, Szabó Géza, az egri honvéd helyőrség parancsnoka, Pupics Péter, az MSZBT megyei titkára, dr. Bakos József, a városi népfrontbizottság titkára, Vinczepapp Ferenc termelőszövetkezeti elnök. Az ünnepséget Putnoki László, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára nyitotta meg. A megnyitó után Szurdi István, az MSZMP központi vezetőségének osztályvezetője tartotta meg ünnepi beszédét. Szurdi Bsíván ünnepi beszéde — A történelemben nem ritka az olyan esemény, amely egy ország sorsát hosszú időre meghatározza. A világtörténelemben 45 évvel ezelőtt következett be első ízben olyan sorsfordulót jelentő esemény, ami kihatásaiban nemcsak egy országnak, hanem az egész társadalom fejlődésének irányát megváltoztatta — kezdte beszédét a díszünnepség szónoka. — 1917-ben Oroszországban az uralkodó osztályoktól véres harcokkal elragadták a hatalmat. A forradalmi harcok napjaiban a moszkvai és petroa tőkés társadalmi rendet egy országban megdöntötték. Az azóta elmúlt 45 évet a napjainkig megtett utat a szovjet emberek szinte példanélküli és hősies tetteinek mérföldkövei szegélyezik. A szovjet emberek mindennapi alkotásaiból, a Szovjetunió népeinek áldozatvállalásaiból emelkedett magasra az első szocialista állam, nő ki a kommunizmus. Ennek a ténynek mérhetetlenül nagy a nemzetközt jelentősége. Az elnyomott, kizsákmányolt és sötétségben tartott tömegek most maguk tapasztalják — mire képesek az emberek, a népek, mint tudnak alkotni tudományban, művészetekben, a társadalmi élet minden területén, ha lerázzák a kapitalizmus béklyóit — mondotta Szurdi elvtárs. Az előadó azután azzal a haa világ lakosságának körülbelül 18 százalékán uralkodnak. A szocializmust építő országok a világ földterületének 26 százalékát, és földünk lakosságának közel 36 százalékát képviselik. Csak az utóbbi években több mint 40 olyan új állam jött létre, ahol a népeknek most kell megválasztaniok további haladásuk útját. A fiatal, nem régóta önálló államokban nyíltan beszélnek a kapitalizmus csődjéről. Az Egyesült Arab Köztársaság nemzeti akció programja tartalmazza: „Azok, akik a tőke szabadságának fenntartását hirdetik, és úgy képzelik, hogy ez az út a haladáshoz vezet, komoly tévedésbe esnek." Ugyanakkor a népek azt is tapasztalják, érzékelik, hogy a Szovjetunióval együtt kialakult egy másik, a szocialista világ- rendszer, amely minden összefüggésben. gazdaságilag, a technika fejlesztésében, a tudomány és kultúra területén, valamint katonailag is hatalmas erőt jelent és ami még ennél is lényegesebb és döntőbb: a népek tapasztalják, hogy a szocializmus, a társadalmi fejlődésnek egy olyan útját jelölte ki, amelyben a haladás és szabadság ügye egybekapcsolódik a világbéke megőrzésével és fenntartásával. A népek százmillióit mindinkább tudatára ébrednek annak, hogy a szocialista társadalmi rend kialakulásának világtörténelmi jelentősége éppen és mindenekelőtt abban van, hogy nemcsak akarja, de képes is a pusztító hágródi üzemek nem hasonlítottak gyárakhoz, hanem inkább fegyverben álló táborokhoz. A gépeknél vörösgárdisták, vállukon töltényszalaggal. A gyárudvarokon teherautókat páncéllal borítanak és géppuskákat helyeznek el rajtuk. A gyárak munkásai határozatokat hoznak: „Nem félünk a közeljövőben ránk váró harcoktól... szilárdan hisszük, hogy győztesként kerülünk ki belőle.” „Éljen a munlcás és katona- küldöttek hatalma...” — írják a gyárak munkásai. Negyvenöt évvel ezelőtt talmas mértékű társadalmi átalakulással foglalkozott, amely a Szovjetunió 45 évvel, ezelőtt adott példája nyomán ma szinte az egész világon lejátszódik, minden ember számára tanúskodva a marxista—leninista eszmék életerejéről. — A szocializmusban, vagy kapitalizmusban élni — hangoztatta az előadó — ez már úgy merül fel, mint korszakunk időszerű, napirenden levő kérdése, mint az emberiség legközelebbi jövőjét meghatározó kérdés. Bolygónk társa-, dalmi arculatát nem is olyan- régen egyetlen társadalmi erő, az egyedüli, az uralkodó társadalmi rendszer, a kapitalizmus határozta meg. Négy és fél évtizede azonban bekövetkezett az első változás és azóta napjainkban merőben más helyzetet mutat a világ politikai, társadalmi arculata. Az imperialisták jelenleg a még megmaradt gyarmataikkal együtt csak borúk megakadályozására, és elhárítására. Azt hiszem túlzás nélkül megállapíthatjuk, nincs olyan gondolkodó ember, aki ne látná világosan és tisztán, hogy a leghatalmasabb szocialista állam a Szovjetunió létezése és fellépése nélkül Kubát az amerikai imperialisták — csak azért, mert ott a társadalmi fejlődés nem elképzeléseiknek megfelelő irányba halad —, már régen megsemmisítették volna. — Mi jellemzi ezt a századot, ezt a kort, amiben élünk? Legfőképpen az, hogy a tudomány a maga nagyszerű felfedezéseivel egyre erősebben hatol be a termelésbe, és ennek révén forradalmi jellegű technikai haladás bontakozik ki szerte a világon. A mi országunk népe két ízben lépett a szocialista építés útjára. Első elindulásunkat a nemzetközi reakció segítségével az akkori uralkodó osztály vérbefojtotta. Másodízben már élni tudtunk szabadság útikkal. Dolgozó népünk a maga választotta úton halad, hazánkban építjük a szocializmust. Haladásunk nem volt töretlenül egyenes. Társadalmi fel- emelkedésünket fájdalmas kudarcok, keserű csalódások, megtorpanások és visszaesések is kísérték. Ezeket tagadni önámítás lenne. De mindezek ellenére milyen igazak a mi eszméink, s milyen erős az a társadalmi rendszer, amely kiveti magából a salakot, képes megújulni és újabb magaslatokat megújítani a társadalom, az emberiség íeieme lésében. Pártunk az ellenforradalom leverésében egyidejűleg bonyolult történelmi folyamatban, éles elvi harcok közepette, megteremtette a politikai feltételeket ahhoz, hogy az egész magyar nép új, és szélesebb utakon haladjon tovább a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hagyományaihoz hűen. És most, újabb mérföldkőhöz értünk. Pártunk a közeli hetekben tartja soronkövetke- ző, VIII. kongresszusát. A kongresszus küldötteinek, a kommunistáknak határozniok kell pártunk politikájának helytállóságáról, az utóbbi három évben végzett országépíío munkáról. Tisztelt elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és minden évfordulója emlékeztet. Kötelezi és lelkesíti, képessé teszi az egyszerű emberek millióit, ha kell, új hőstettekre, ha kell, helytállásra az egyszerű hétköznapokban. Mert igaz és a mi szívünkből is szól a nagy török hazafi és költő, Nazim Hikmet, aki így énekelt az első szocialista forradalom győzelméről: „A Föld,'a tűz, az óceán sosem szült (ilyen erőt. még). Mi hozzuk azt világra.” A Föld. a tűz, az óceán szülötténél erősebbet! Igen! A legerősebbet mi hozzuk a világra! — fejezte be ünnepi beszédét Szurdi elvtárs. Ezután az ünnepség részvevőinek bemutatták Gáspár Margit Hamletnek nincs igaza című színművét. A ki emlékezik, életéről beszél, az egy kicsit értékel is. Ítélkezik, önkéntelenül véleményt mond magáról, eddigi önmagáról. Az emlékezésből kiderül: ha újra elérne élete sorsfordulóihoz: ismét azt az utat választaná-e, amelyiket megjárt, vagy hátat fordítani múltjának, s ha arra kerülne sor, mindent „másként csinálna”. Kevesen vannak, akik pózolás nélkül elmondhatják: „most sem tennék másként mint fiatal koromban, mint 40 50 évvel ezelőtt.” Némethi Lajos, nyugdíjas e kevesek közé tartozik. Nyugdíjas. — Eléggé általános, semmitmondó „foglakozási megjelölés”. Mi volt az eredeti foglalkozása? Némethi Lajos szinte a forradalomból ment nyugdíjba. A forradalmi szolgálatból. Nem nyugdíjas külsejű. Nem megtört, öreg ember. Középmagas, szellemileg friss, jó mozgású, most is munkaképes férfi, szinte mesterkéltnek, szándékos öregítésnek tűnik, amint sötétszürke ruhát vesz fel. Aki beszél, vagy dolgozik vele — mert a nyugdíjazás ellenére is dolgozik — úgy érzi: meddő igyekezet ez, talán nincs is olyan ruha, amelyben ő 76 évesnek látszana. „Kezdetben vala a tett” — talán nem illik ide a weimari költőfejedelem megállapítása, amely filozófiai állásfoglalás és hitvallás egyszerre. Hitvallás: a tett, az aktivitás mellett. A tett mellett, amelyből fakad és táplálkozik az élet. Ha hallgatod Némethi Lajost, az a benyomásod, ezt a szellemes, üde, csak években öreg embert a tettek konzerválták. A tettek, amelyekről szí- vesen beszél. Az esemé- uvek, amelyekre szívesen emlékezik, amelyekben egykor MA NEM FÖLDRENGETÖ eseményről, világraszóló szenzációról készült a riport: nem indultak szovjet emberek a világűrbe, s az amerikaiak sem lőttek fel újabb Venus-rakétát; csupán annyi történt, hogy a petőfibánya: szállító- és szolgáltató-üzem munkásai ellátták bányafával a Petőfi-nltárót, rendben üzemeltették a kérge- ző, hornyoló gépeket, fűrészeket, befejezték néhány lakás újrafestését, nem jeleztek csőrepedést a lakótelepről, s a külszíni szállítópályák is hiba nélkül működtek ... ..Csak” ennyi történt. ’ Szenzáció? A megszokott mozdulatokkal végezték munkájukat ma is az emberek, azt tették, amit kértek tőlük, de azt becsülettel, lelkiismeretesen ... Sokrétű s nem kis feladatot lát el ez az üzem. Felújításokat végez, beruházásokat valósít meg, minden szociális és egészségügyi intézmény működését biztosítja, gondoskodik a lakótelepi házak karbantartásáról, — s ki tudna valamennyi tennivalót itt felsorolni. — Kőműveseink 30 helyen dolgoztak, harminc helyre vonultak fel — mondja Wämser Gyula üzemvezető, s mindjárt egy kis építészeti statisztikát is átnyújt, százezreket, milliókat emleget, sorol fel, hogy valamiképpen érzékeltesse, milyen feladatokat kellett teljesí- teniök az építészeknek. Új otthont építettek az Országos Mentőállomás számára, garázs- zsal felszerelve, bővítették az iszapfürdőt, a XII-es aknai depressziós teret, a telepi ce- mentraktárat, a rózsaszent- mártoni kultúrházat, s hat kockaépület felújítását is elvégezték. Mindezek csak kiragadott példák a gazdag statisztikából. KEVESET BESZÉLÜNK a petőfibányai szállító- és szolgáltató-üzem munkásairól, méltatlanul keveset, pedig megérdemlik a hírnevet. Nemcsak a tröszt üzemeit látják el anyagokkal, de munkájukra tucatnyi „idegen” vállalat is számot tart. Vegyük mindjárt, a fatelepet ... Két műszakban szolgálják ki a bányát, s erejükből még arra is jut a fatelepi munkásoknak, hogy exportfeladato- kac vállaljanak. — Harmincezer köbméter „hcsztolt” fát szállítunk ebben az évben Olaszországba, a LIGNIMPEX-en keresztül. Kötelezettségünknek 20 ezer köbméterig már eleget tettünk. A fatelep — az üzem jövője. A megnövekedett feladatokhoz már a régebbi terület is szűknek bizonyult, s mintegy 100x80 méteres területtel „kö- véríteni” kellett. S ahogyan szűk volt a hely a munkához, ahogyan kijjebb tolták a határokat a fatelepien, úgy zajlott le a „formabontás” az emberek között is. Mire gondolok? A szocialista brigádokra, amelyből négy található a fatelepen, s amely mind vagon- rakókból tevődik össze. Fülöp Imre és Nagy Lajos kollektívája dolgozik köztük a legeredményesebben, ők azok, akik leginkább rászolgálnak a kitüntető címre. Emberileg, s a munka mennyiségét, minőségét tekintve is. S Kerek Lajos 6 tagú festőbrigádját sem felejthetjük ki a felsorolásból: két tanulót is nevelnek maguk mellett, munkaszeretetre, helytállásra. Lehet, szürkének hat mindez ma, mikör egymást érik a tudományos szenzációk, s hasábokat töltenek meg a világ egyéb érdekességei. De cáfolnom kell ezeket a véleményeket, hiszen ha nem is visznek véghez époszi tetteket a szállító- és szolgáltató-üzem mutiA Vörös Hadsereg egykori katonája, Srludcsenko Szergej lvanovics, aki részt vett 1944- ben az Eger város felszabadításáért folytatott harcokban, s minden valószínűség szerint egyetlen életben maradt katonája a megyeszékhelyen dúló csatáknak, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából levélben üdvözölte a Magyar—Szovjet Baráti Társaságon keresztül Kákásai, nem hiányozhatnak a mindennapok krónikájából. Az a munka, amit ők végeznek: szükséges és fontos! Igaz, munkájuk természete olyan, amely nem teszi próbára kivételes képességeiket, amely nem követel tőlük halált megvető bátorságot, páratlan lélekjelenlétet. Az a megpróbáltatás, helytállás, ami tevékenységüket jellemzi, nem nevezhető „különlegesnek” — mindennapos, állandó és megszokott követelmény ez a hétköznapi feladatoknak, amiket vállalnak. MOST, EZEKBEN a napokban, felülvizsgálják a külszíni szállítópólyákat, vagonvontatóberendezéseket, utakat, hidakat, a külszíni vízelvezetést; belső lakótelepi munkákat, szereléseket végeznek, s gyorsabb iramban halad a fagyveszélynek kitett beruházási és felújítási építészeti munka — felkészülnek jó előre a tél fogadtatására. Szenzációt ne keressen itt senki! Csak kötelességek, feladatok vannak, amiket teljesíteni kell. Teljesíteni, hogy időben faanyagot kapjon a tröszt minden üzeme, hogy időben megérkezzék Olaszországba a „hosztolt”, kérge- zett s méretre vágott fa, hogy pillanatra sem állhasson meg a drótkötélpályákon suhanó csille, s szenet kapjon az erőmű, amely fényt küld minden munkás otthonába is ... Pataky Dezső csór Jánosnét, a városi pártbizottság titkárát, Kocsmár Jánost, a városi tanács vb-elnö- két, valamint a város lakosságát. Az Eger felszabadításáért küzdő egykori szovjet katona sajnálkozását fejezte ki, hogy nem vehet részt az' idei felszabadulási ünnepségen, de baráti üdvözletét és jókívánságait tolmácsolja ebből az alkalomból. gyár politika műhelyéhez —; mintha nem is tulajdonítana különösebb jelentőséget az utazásnak. Talán azért, mert „csak” kísérő volt? — Gördülékenyen, fennakadás nélkül ment minden. Számítottunk meglepetésekre, de nem történt semmi. Eseménytelen út volt — szerencsére. — Ennyit mond arról a küldetés séről, arról az útjáról, amely segítette, hogy a „kicsiny magyar jajpatak belefolyjon ti nagy moszkvai árba.. Oroszország... Végtelen sztyeppék és hegyek. Forradalom. Agitátoriskola. Határállomások. Hadifoglyok. Harcok a fehérek ellen. — Nekünk fogalmak, történelmi adatok, tények — számára személyes emlékek: kaligrafikus írással rótt sorok az önéletrajzában. Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Magyar hadifoglyok a Vörös Gárdában. Fegyverbarátság. És fehérterror. És üldöztetés. És menekülés. — Forradalmársors Magyarországon. És egy ember — aki cselekvő, és — sajnos szenvedő hőse volt korának. Hetvenhat évvel és ifjú szívvel. Feszülő energiákkal — nyugdíjjal. De most is azt teszi, amivel használtját a {jártnak. Népszerűsíti a magyar forradalmi proletariátus hőseit, a fiatalokkal ismerteti a Tanács- köztársaság és az októberi forradalom eseményeit. Hogy a nagy napok emléke „ifjú szívekben éljen tovább”. [Ja beszélsz vele, megér- zed, hogy ez az ember most is a nagy események sodrában él. Most is tudja követni a történelem kozmikus sebességgel száguldó űrhajóját. S közben — mint ahogy az űrhajósokról mondják — alig öreg» szik valamit. Krajczár Imiy Lenin követének kísérője tevékenyen, szívvel-lélekkel részt vett. — Hol kezdi az emlékezést? — Ha családjáról kérdezed, elmondja, hogy könyvkötő volt, miként az apja, és hu maradt a betűhöz. Ott munkálkodott a Vörös Újság megteremtésénél, amikor a lap első száma megjelent, ő is izzadt a rotációsgép lendkereke mellett, mert nem volt villanyáram és a munkások az újságírók a és pártszervezők hajtották a gépet. Mégis megjelent az újság. Ha azt kérdezed, hol született, hol töltötte ifjú éveit, megmutatja a házat Egerben, ahol meglátta (a napvilágot. Elvezet ahhoz az épülethez, ahol valamikor kávéház volt, s az egykori orosz hadifogoly, miután hazatért a tagságból, — ez ő —, barátainak ma- gyarázgatta az oroszországi eseményeket. Vagy megmutatja hajdani hivatalát, ahol mint a Heves megyei Direktórium egyik tagja dolgozott. A garázst, ahol gépkocsija állt, amellyel a vörösök segítségéért Pestre robogott, hogy leverjék a májusi ellenforradalmat. De legszívesebben Szovjet- Oroszországról beszél. Az uráli fogolytáborról, a moszkvai agitátorképző iskoláról, az eszerek lázadásáról, amelyet leverni ő is segített. — A telefonközpontot foglaltuk visz- sza. Alig csattant egykét lövés, csak a puskatus, a kard és a szurony dolgozott. A lövöldözés megbénította volna Oroszország „idegközpontját”. A határállomásokról me- sél, ahol megálltak a forradalmi Oroszországot elhagyó hadifogoly-szerelvények. S Némethi Lajos könyvkötő, propagandista, volt hadifogoly, beszélt a hazatérő bajtársakról. És ismét a határállomásokról — amikor ő is hazajött. — „Grünn Andor kereskedő volt a hazatérő fogoly neve, de itthon is tudtak rólam. — Berlinben mellém ült egy detektív, s nem is hagyott ott a Keleti Pályaudvarig. Az 1918-ban hazatérő hadifoglyokat megkülönböztetett figyelemmel fogadta a koalíciós kormány. Kun Bélának is gyorsan nyomára bukkantak, pedig ő is álnévvel jött haza: „Sebestyén Károly ezredorvos — ez állt az igazolványon.” A legapróbb részletekre is pontosan emlékszik. Az ő véleménye szerint például a Kommunisták Magyarországi Pártját nem -november húszadikán alapították, hanem huszonegyedikén. Alapító tag. És amire szívesen gondol: második oroszországi útja. (Először a frontra ment ezer- kilencszáztizennégybem). A párt krónikásai sokat írnak Samuelly Tibor útjáról: amikor a Tanácsköztársaság népbiztosa Leninhez repült, hogy beszámoljon a magyar proletár- forradalomról. Samuelly utazását megelőzte Vlagyimir Ura- szov küldetése. Uraszov Lenin megbízásából jött Magyarországra, még a proletárdiktatúra kivívása előtt, és jelentés- tételre utazott vissza Moszkvába. öt kisérte el Némethi Lajos, aki már csak a Tanács- köztársaság kikiáltása után tért vissza a szovjet fővárosból. ^ pVdekes. erről az útjáról van a legkevesebb mondanivalója. Aki néhány hónapiig annyira közel állt a mamegalakult az első szovjet állam a Föld területének 14 százalékán Üdvözlet Omszkból az egrieknek
