Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-30 / 280. szám

1962. november 30., péntek NÉPÚJSÁG s Tizennyolc év egy munkahelyen A szocialista munkacsapat cím elnyeréséért versenyző női munkacsapatok tagjainak tanácskozása Egerben fFolytatás az 1. oldalról) löszövetkezet egyik nőtagjá­nak, aki elmondotta, hogy munkacsapatukban az idén szép és eredményes munka folyt. Az asszonyok jó munká­ja eredményeként az eOV tag­ra eső jövedelem a munkacsa­patban eléri az évi 20 ezer fo­rintot. Beszélt arról, hogy ker­tészetükben két hold salátából 45 ezer forint jövedelmet kap­tak. Javasolta, hogy szervezze­nek a hatvani járásban kerté­szeti szaktanfolyamokat az asszonyok részére, i Tóth Dezső, az abasári tsz elnöke, a legnagyobb elisme­rés hangján beszélt az asszo­nyok munkájáról, akik a szo­cialista munkacsapat cím el­nyeréséért versenyeznek. Ezek az asszonyok nemcsak a terme­lésben, a munkában járnak elől jó példával, de szocialista módon iparkodnak élni is. Eredményesen harcolnak az iszákosság és más egyéb embe­ri hibák ellen és jó hatással vannak a férfiakra is. Felszólalt a tanácskozáson Fehér Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsa szervezési osztályának vezetője. Tolmá­csolta a Magyar Nők Országos Tanácsának üdvözletét és elis­meréssel beszélt a Heves me­gyei asszonyok munkájáról, akik a termelésben is kiváló eredményeket értek el. A szo­cialista munkacsapat címért versenyzők előtt beszélt a moz­galom megindulásáról, eddigi eredményeiről. Hangsúlyozta, hogy a versenymozgalom már­is nagyszerű eredményeket ho­zott, viszont nem szabad türel­metlennek lenni az elért ered­ményeket illetően. Beszélt a nők anyai felelősségéről, a nők egyenjogúságáról, majd fel­adatul jelölte meg, hogy a ter­melőszövetkezeti asszonyok mindegyike igyekezzék pótolni a mulasztottakat és végezze el az ■ általános iskola nyolc osz­tályát. Bogár Lászlóné, a hevesi já­rási nőtanács titkára, az asz- szonyok szakmai képzéséről beszélt. Elmondotta, hogy a múlt évben 62 asszony tett ba­romfitenyésztésből szakvizsgát, és az idén is sokan vesznek részt a különböző szakmun­kásképző tanfolyamokon. Csu­pán az itatásos borjúnevelés tanfolyamára 31 nő iratkozott be. Felszólalt a tanácskozáson Tamás László elvtárs is. A szocialista munkacsapatok szervezése a megyében alulról jövő kezdeményezés volt, és azoknak szervezését nem írta elő senki — mondotta többek között A versenyszemponto­kat legtöbb helyen a brigádok, a munkacsapatok dolgozták ki, az ő vállalásuk volt az, nem pedig a tsz-elnöké. Sikerült a munkaverseny-mozgalmat me­gyénkben annyira kiszélesíte­ni, 'hogy az ma már termelő- szövetkezeteink komoly moz­gatóerejévé vált. A szocialista munkaverseny kinőtte kerete­it, és kifejlődtek a szocialista munkabrigádok. Példaként említette meg az abasári asz- szonyokat, akik a szocialista munkacsapat cím elnyeréséért küzdenek, és akik olyan szőlő- területek megmunkálását vál­lalták el, amelyekre már más ajánlkozó nem volt — s itt négyszázötven hektoliter bort termeltek. Ezek az asszonyok, ezek a tsz-tagok bebizonyítot­ták, hogy komolyan veszik vál­lalásukat. Szólott arról, hogy az asszo­nyok különösen kivették ré­szüket a baromfinevelésből. A begyűjtés időszakában 19 va­gon baromfit tudott a megye beadni, ezzel szemben tavaly 76 vagon baromfit vásároltak fel Heves megyében. Kérte az asszonyok segítségét a tervek további teljesítésében, és arra szólította fel a jelenlevőket, hogy ne csak a szövetkezet­ben, de a háztáji gazdaságok­ban is neveljenek minél több Jelvényt kapnak a kiváló vadászok A Magyar Vadászok Orszá­gos Szövetségének elnöksége a vadgazdaságban kiemelkedő eredmények jutalmazására „kiváló vadász” és „kiváló vadőr” kitüntetést alapít. A vadászszövetség a két új, va­lamint egy tetszetősebb szövet- %égi jelvény tervezésére de­cember 20-i határidővel pályá-1 zatot hirdetett, amelynek díja, egyenként ezer forint. Ezenkí-< vül a zsűri által jónak minősí-' tett terveket külön is díjazzák.\ A pályázati terveket a‘ MAVOSZ elnökségének címé- < re (Budapest, VI. kerület, Nép-^ köztársaság útja 86.1 lehet be- J küldeni. . , baromfit. Végezetül a jó, hasz­nos módszerek elterjesztését javasolta és példaként meg­említette, hogy ha járásonként, holdankint csupán két mázsá­val lehetne emelni a kukorica- termést, az 140 ezer mázsa többlettermést eredményezne, amelyből viszont 25—30 ezer sertést lehetne meghizlalni. — Számtalan lehetőség van és e lehetőségek elérésében a jövő­ben is sokat tehetnek az asszo­nyok — hangoztatta a felszó­laló. A nagy jelentőségű tanács­kozás végén Horváth Nándor- né köszönte meg a megjelen­tek részvételét. (szalay) Negyven úitörő-riporter Gyöngyösön A járás és a város területén működő úttörőcsapatok ifjú ri­porterei Gyöngyösön tegnap megbeszélést tartottak a járási úttörőelnökség szervezésében. Mintegy negyven fiatal ri­porter tárgyalta meg munká­juk módszereit és célkitűzéseit. Működésüket az Egri Üttörő- ház fogja össze és irányítja. Ma este a lányok ne­hezen alusznak el. And- rás-nap a tizenhatéve­sek napja, mert ezen a napon tudja meg a leány, hogy ki lesz a vőlegénye. Persze, csak az, aki éppen tizenhat esztendős, másként nem érvényes! Így tartja a régi népszokás, és ma annyit változott ez, hogy a lányok már csak „heccből” csinál­ják, egymást húzzák vele, de vajmi kevéssé adnak hitelt a saját tá- kolmányú keréknek. Tavaly Mezőszeme- rén jártam, és éppen András-napkor. Estére is ott maradtam, mert meglátogattam egy ré­gi tanítványomat. Egy év ... Milyen hamar eltelt, s mintha csak ma lett volna, amikor az ágy alá bújva... De hadd kezdjem elölről. Azóta már Ica tizen­hét esztendős, meny­asszony, s nem az a tavalyi András-kerék- beli fiú teszi neki a TÚRÁI BÉLA a lakatos­szakmát tanulta meg. Ha azt mondanánk, hogy „azért, mert szereti ezt a foglalkozást' vagy „vonzódott hozzá”, hamis képet festenénk róla, s általá­ban minden más emberről is, ilyen megállapításokkal. Hi­szen a kezdet kezdetén nem könnyű még felismerni az egyes szakmák tágabb, vagy szűkebb lehetőségeit. Az evés közben jön meg az étvágy-köz­mondás már találóbb, még ak­kor is, ha olyan ellenvetés hangzik: sok kivétel van ám! Persze, hogy van. Azonban elégedjünk meg azzal, hogy Túrái Béla megta­nulta a lakatosszakmát, s „mes­terségének mestere lett”. Mun­kahelye a füzesabonyi vasútál­lomás fűtőháza. Kicsi ez a fű­tőház, de a feladatát el tudja látni: üzemhibák javítása, részletvizsga, és számos ten­nivaló a gőzmozdonyok, teher­kocsik körül. Tizennyolc esztendeje végzi munkáját itt Túrái Béla. Ami­kor ott jártam, két társával egy teherkocsi alatt tartózko­dott, javítgatták a légvezeté­ket. Derűs arccal, és a szak­mának megfelelően, olajosán jött elő. Alacsony termetű em­ber, és nem szeretném, ha egy­szer jókedvében kicsit erőseb­ben szorítaná meg a kezem. Körülöttünk mozdonyok pö­fögnek és prüszkölnek (igaz, nincs is olyan meleg már) — jó zenei aláfestés a beszélgetés­hez. Az ismerkedésen túlva­gyunk. Túrái Béla a javítandó légvezetékről elvitte tekinte­tét valahová az elmúlt időkbe, gyermekkorába, ahonnan most oly tisztán jönnek elő az em­lékek, mint a fűtőház fölött a felhők közül ki-kivillanó no­vemberi ég. JÖ ILYENKOR egy kicsit megbirizgálni a múltat, annál derűsebb lesz tőle a jelen — ha a felkavart emlékek szép lassan majd újra leülepednek. Tévedés ne essék, nem megrá­zó emlékeket keresünk, s sze­rencsére (mert az!) — nem is találnánk. Túrái Béla élete ép­pen olyan nyugodt és derűs, mint ő maga. — Szüleim is a vasútnál dol­goztak. Én is sínek között nőt­tem fel. Apám kazánkezelő volt az abonyi fűtőházban, én meg salakos, egészen ötvenket­tőig. Akkor végeztem el az „átképzőt” Egerben, s azóta lakatos vagyok. Ez a gerince eddigi élettör­ténetének. Persze, az epizódok is fontosak, mert így ismerte meg még jobban a szakmát. Mielőtt elsajátította volna a lakatosmesterséget, volt kise­gítő is a kocsivizsgálóknál, s az egri fűtőházban tanfolya­mot végzett. Napjai az egyhangúság ke­retei között is változatosak, hiszen mindig új, és új mun­kát kell végeznie, más, és más hibát kell orvosolnia. „Sebészi beavatkozásai” pedig eredmé­nyesek, erről tanúskodnak a pénzjutalmak. Nincs baj a munkatársakkal sem: megértik egymást, mindegyikük tudja a helyét, ismeri kötelességeit. Így aztán elhihető, hogy na­ponta 5—6, sőt néha nyolc ko­csit is meggyógyítanak. Az el­telt évek tapasztalatai kényel­mes otthont teremtettek neki a szakmában, s erre a kényelmes helyre bármikor kész az ifjú szakmunkás-jelölteket is beve­zetni. Először hozzá kerülnek a tanulók, ő mutatja meg ne­kik az első lépéseket. Mindennap vonattal jár be a munkahelyére, s utazik vissza Egerbe, ahol várja otthona, fe­lesége és a gyerekek. Csak kettő, mert a legidősebb Sze­geden tanul a gépipari techni­kumban. — Éppen tegnap voltam ná­la, szülői értekezlet volt. Nincs vele semmi baj... A TANULÁSTÓL nem ide­genkedik kora ellenére sem Túrái Béla; elvégezte az aggre- gátor-Diesel tanfolyamot, meg a lánghegesztő tanfolyamot is. Sokkal könnyebb így dolgozni. És eredményesebb. , (kátai) Uj iöldművesszövetkezeti bolt nyílt Tónkén A hevesi földművesszövetke­zet a közelmúltban nyitotta meg Tenken új vegyes üzletét. Kubo első rádiógyára A bolt 170 000 forintos beru­házással és jelentős társadalmi munkával épült. A falu lakói által végzett társadalmi munka értéke meghaladja a 20 000 forintot. A bolt megnyitására a föld- művesszövetkezet 220 000 fo­rint értékű árukészlettel sze­relte fel az üzletet. A tenkiek örömmel fogadták az új bolt megnyitását, mert eddig na­gyon sok esetben vásárlási igényüket csak Hevesen tud­ták kielégíteni. Sz. L. Havannától mintegy 17 km-re található az első kubai rádiógyár, amelyet lengyel szakemberek irányítása mellett szereltek fel és a kubai ipari minisztérium felügyelete alatt áll. A gyár technikai felszerelését szintén a lengyelek szállí­tották. A rádiógyárban az Antillano nevű rádiókészülékeket készítik, a lengyel Figaro elnevezésű rádió modellje alapján. Az elmúlt hat hónap alatt 9000 Antillano készüléket gyár­tottak. Jelenleg összesen 104 munkás és technikus dolgozik, jövő év elejétől 300-an fognak dolgozni. (MTI Külföldi Képszolgálat) Könyv a lakásépítési akciók tudnivalóiról A második ötéves tervidő­szakban a korábban megállapí­tott 250 000 helyett 300 000 la­kást kell felépíteni, amihez már a lakosság anyagi észkö­zeit is jobban igénybe veszik. A nagyobb feladat megkövete­li, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, munkaerőt, anyagot a leggazdaságosabban használják fel. Ezt a célt a szervezett csoportos építési formák: a lakásszövetkezeti akció, a társasház-építkezés, a2 öröklakás és sorház-akció, s a csoportos családiház- és'lakás- építés segíti legjobban. A különféle építési akciók valamennyi kérdéséről, prob­lémájáról „Lakásépítkezés” címmel könyvet adott ki a Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó. A hasznos kézikönyv a szervezett, csoportos építkezé­sek feltételeiről, az építkezé­sek pénzügyi kérdéseinek le­bonyolításáról, valamint a gya­korlati szervezési kérdésekről tájékoztatja az olvasókat. (MTI) c/Lti(LwíÜMiwJk szépet, hanem valaki, akivel nagyon megértik egymást. Egyszóval, Icáéknál voltam. Régi ismerőst mentem meg­látogatni, s ahogy be­lépek az ajtón, ijedten szétrebben vagy négy lány, ki erre, ki arra, az asztalról felkaptak valamit s uccu! Ki az ajtón. Értetlenül néz­tem Icára, csak őt is­mertem. — Jaj, ne tessék már megnézni, mi van az asztalon, márt akkor nem ér semmit az egész! Nem néztem oda, an­nál is inkább nem, mert kituszkolt a má­sik szobába, s megígér­te, hogy majd egy fél óra múlva elmondja, mi történt. Meg kell mondanom, üldözött a kíváncsiság, s a szer­zett flmény mindig jobb, mint a hallott, ezért bizony szégyen ide, szégyen oda, — be­kukucskáltam az ajtó­résen. Néha-néha majd­nem hangosan tört ki belőlem a nevetés. Ica egy szélforgóhoz hasonló kereket három­szor megpörgetett és utána betette az ágy alá. Közben éppen há­romszor szaladt ki az udvarra meg vissza, majd gyorsan szétdobta az ágyat, újra kivette a kereket az ágy alól, há­romszor megpörgette, aztán ismét vissza az ágy alá, majd három­szor átbújt az asztal lá­ba alatt. Utána a pár­náját kezdte sebesen forgatni, aztán benyúlt a kerékért, nem nézett oda, s leszakított egy behajtott papírlapot. Éktelen bőgésre fakadt. Ezt már nem állhattam szó nélkül és benyitot­tam. Mielőtt vigasztal­ni kezdhettem volna, rám ripakodott. — Biztosan lesni tet­szett, azért nem sike­rült! — Mi nem sikerült? — Hát a Karcsi neve jött ki. Nekem meg nem kell! Azért se kell! — Ki nem kell? Mi nem kell? És egyálta­lában mi ez a butaság? — Ez nem butaság, ez egy érdekes dolog. Négy 16 éves lánynak kell összeülni, megcsi­náljuk az András-kere- ket, és aztán elosztjuk magunk között az ösz- szes ismert fiút, és aki háromszor... — Tudom, ezt láttam — siettettem. — Ugye, mondom7 Szóval, utána le kell szakítani egy behajtott nevet, az lesz a vőle­gényünk. — És te ezt elhiszed? — Tetszik tudni, olyan ez, mint az akácfa le­velén kiszámolni, hogy szeret—nem szeret. Ab­ban se hiszünk, de olyan jó, amikor az jön ki, hogy — szeret! ÉS most nem a Jóska ne­ve jött ki. Akkor megvigasztal­tam a szerelmes kis fruskát, s most az egész história arról jutott eszembe, hogy találkoz­tam vele, és éppen most, András-nap előtt. — No, Ica? Csinálsz-e az idén András-kere- ket? — Hogy tetszik gon­dolni? Nem vagyok már én tizenhat éves! És... — odamutatta a büszke bal kezet, amin ott simult a karika­gyűrű. András-nap. Milyen furcsa szórakozásai vol­tak valamikor a fiata­loknak! S ha ma már nem is hiszik ezeket a gyerekes kis dolgokat, a tizenhat esztendős szív sok mindenben megkapaszkodik, ami közelebb viszi egyszer­egyszer a Valakihez! (á) r ul jón a közös gazdaságok megszilárdításához. Ennyit tettek egyelőre, s ezt csak kezdetnek tekintik ... Már ezek a társadalmi mun­kák is sokat jelentettek, de még jelentősebb lehet a támo­gatás, amelyo1 az üzem párt­ós társadalmi szervei tudná­nak nyújtani a közös gazdasá­gok politikai életének fellen­düléséhez, az emberek nevelé­séhez, az egységes paraszti osztály kialakításához. Biztató jelként könyvelhet­jük el, hogy Bukucs József, a pártbizottság titkára, s az alapszervezeti - párttitkárok részt vesznek a termelőszö­vetkezeti pártszervezetek ülé­sein, tanácsokat adnak a párt­munka jobb elvégzésére. A szakszervezeti bizottság a ter­melőszövetkezeti tömegszerve­zeteknek akar segítséget nyúj­tani. A munka védelmisek is készülődnek, hogy feltárják és megszüntessék a baleseti veszélyeket a termelőszövetke­zetekben. A gyár kulturális életének irányítói a közös ren­dezvények tartását sürgetik, s könyvtárak létesítésében akar­nak segíteni a termelőszövet­kezeteknek. A kiszesek falusi testvérszervezetük munkáját szeretnék fellendíteni... Jó elképzelések, hasznos tervek ezek, s megvalósulásuk esetén nem kell szégyenkez­niük a finomszerelvénygyári kommunistáknak, munkások­nak, ha az általuk patronált termelőszövetkezetek vezetői­vel, tagjaival találkoznak. Kovács Endre Nos, ilyen légkörben hang­zott el a pártértekezleten Vzel- man Ferenc figyelmeztető sza­va, amely, úgy látszott, felráz­ta a kommunistákat, a munká­sokat, de elsősorban a vezető­ket, hogy lelkiismeretesebben teljesítsék azokat a vállaláso­kat, amelyeket a termelőszö­vetkezetek erkölcsi és anyagi segítésére tettek. A helyzet örvendetesen vál­tozott a pártértekezlet óta. Az üzem vezetői, munkásai, kü­lönösen a szocialista brigádok tagjai keresték a lehetősége­ket, miként tudnák a környé­ken dolgozó közös gazdaságok munkáját elősegíteni, eredmé­nyesebbé tenni a szövetkezeti pártszervezetek, nőbizottsá­gok munkáját. A gyár alapításának tizedik évfordulóján, s a november 7-i ünnepségen már együtt is­merkedtek, beszélgettek, szó­rakoztak a termelőszövetkeze­tek küldöttei és a gyár dolgo­zói. Persze, a barátkozás még nem minden. Ezt azonban tet­tek is követték. A makiári, fel- sőtárkányi termelőszövetkeze­teknek kisebb-nagyobb javítá­si munkákat végeztek, az egri Dobó István Tsz-nek a pince villanyszerelési munkáiban se­gítettek, a tmk Petőfi-brigádja pedig a makiári közös gazda­ság 97 férőhelyes istállójának vízellátását oldotta meg társa­dalmi munkában. A gyár dol­gozói az egri Petőfi Tsz-nek segítenek a javítóműhely lét­rehozásában, de a többi szo­cialista brigád is kész, hogy társadalmi munkával hozzájá­„... A falu szocialista átszer­vezésének eredményes, nagy, hősi munkájánál a magyar pa­rasztság is minden elismerést megérdemel. Mégis helyes, ha elsőnek a magyar munkásosz­tályt emeljük ki, mert a test­véri paraszti dolgozóosztályt a munkásosztály forradalmi pártja, öntudata vezette a he­lyes útra és segítette abban, hogy megteremtse önmagának az új, szocialista élet alapjait.” Kádár elvtárs kongresszusi beszédéből idéztük ezeket a sorokat, de idézhetnénk akár az életet is, amely elegendő bizonyítékot szolgáltatott, s szolgáltat ma is arra, hogy a munkások, a gyárak dolgozói milyen lényeges segítséget ad­nak erkölcsiekben, anyagiak­ban egyaránt a termelőszövet­kezetek megszilárdításához. De vajon mindenütt-e? Az Egri Finomszerelvény- gyár kommunistáinak tanács­kozásán felszólalt Uzelman Ferenc főmechaníkus, s ezt mondotta: „Szégyellek a ter­melőszövetkezeti vezetőkkel találkozni, olyan keveset segí­tünk nekik”. ) S ez a megállapítás fedte az igazságot. Ez a nagy üzem va­lóban nem adta meg lehetősé­geihez mérten azt a segítséget, amelyet az általuk „patronált” termelőszövetkézetek vártak. Sőt, olyan vélemények is láb- rakaptak az üzemben — és ezt sajnos, még néhány párttag is táplálta, — hogy „meddig kell még segíteni a parasztságot, mikor állnak már teljesen sa­ját lábukra?” Szégyelltek a tsz vezetőkkel találkozni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents