Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-29 / 279. szám
1982. november 29., csütörtök NÉPÚJSÁG Hevesi dohányosok Érdekes kép fogadja a he- ben a gazdaság harmincöt hol- vesi Petőfi Tsz kultúrtermében dón termelt dohányt, amely- a látogatót. Harminc—negyven bői tizenöt hold volt a Virg:Virgj nia és a többi Szabolcsi fajta. A dohány ösz- szes munkáját a tizenhét asz- szonyból álló munkacsapat végezte, akik egész nyáron át — és most is — nagy szorgalommal, ipar— A dohánytermelés nehéz mesterség, de akik szakértelemmel és szorgalommal végzik, azoknak kifizeti magát. A mi gazdaságunkban is vannak többen, akik szépen keresnek az idén is. Burovincz József és felesége eddig 466 munkaegységet szereztek, Baktai Gábor- nénak eddig 246 a ledolgozott munkaegysége és sorolhatnám tovább is azokat, akiknek megérte az idén is szorgalmasan dolgozni, bajlódni a dohánnyal. Később kocsi érkezik és Söpörnek vagy nem söpörnek ? Látogatás as Egri Lakatosárugyárban a dobósok között Magyar Albert munkacsapatvezető csomózza a kitűnő füstölnivalót a&szóny hosszú asztalok mellett ül és simítja, csomózza a dohányleveleket. Az egyik levél világos, a másik barnább s úgy mondják az asszonyok, hogy a világos levelekből készül majd a legfinomabb cigaretta. Egy idősebb nénin akad meg a tekintetem. A bemutatkozás után tudom meg, hogy ő Magyart Andrásné és hogy harminc esztendeje dohánnyal foglalkozik. Régen — az uradalmak idején — mint feles dohányosok dolgoztak kint a tanyán, de most a szövetkezetben is kitartottak a dohány mellett — Milyen volt a régi dohánykertész élete? — röppen az első kérdés Magyariné felé, mire ő mesélni kezd a régi időkről, a saját életükről is: Népes család volt az övék, sok volt a háznál a gyerek, akiknek kenyér, ruha, cipő kellett. A dohány ugyan nem hagyta éhen halni a vele bajlódó munkásembert, de arra már nem tellett, hogy félretegyen valamit a család a keresetből. Később mosolyra derül az arca, aztán visszaemlegeti a dohány- csempészeket, akik ruha alatt, zsákokban, az éjszaka sötétjében mentették irhájukat a pénzügyőrök előtt és vitték magukkal a híres hevesi dohányt- Akkor még nagy kincs, keresett cikk volt a „szűz dohány” — meséli Magyariné. — Ma már nem kell a csodának se, alig akad már férfi, vagy legény, aki bajlódna a csavarással. Nem drága a cigaretta, olyat szív mindenki, amilyet szeret Elnézem a népes asszonynéppel teli termet. Mindenütt erős dohánylllat terjeng, amely percek alatt átjárja az ember ruháját. Az asszonyok ügyes kezekkel simítják ki a leveleket, aztán csomóba kötik. Csaknem valamennyien régi, bevált dohányosok, akik ismerik a munka minden csínját-bínját. Délfelé jár az idő, amikor megérkezik az asszonyok közé Magyar Albert brigádvezető. Elismeréssel beszél mind az asszonynépek munkájáról, mind az idei dohánytermésről. Tőle tudom meg, hogy ez év' VÁLÁSI REKORDOK A válóperek női rekordere Beverley Nina Avery 48 éves Los Angeles-i mixernő, aki 1957. októberében vált el tizenhatodszor a tizennegyedik férjétől. A válóper során közölte, hogy 14 férje közül öten beverték az orrát. A férfi rekorder James Williams, lowa állambeli lakos, aki tizenhat ízben kötött házasságot. Utoljára 1947-ben vált el, 65 éves korában. Négyszer vette feleségül ugyanazt az asszonyt, öt követi a 65 éves Tommy Mon vilié amerikai azb-”~tkiráty, cki 1960-ban kötötte -nbarrr.adik házasságát. Balázs Jánosné nagy szakértelemmel végzi munkáját kodással végzik feladatukat. A »Virginia do» hányt már elszállították a dohánybeváltóba, a húsz hold Szabolcsi dohány munkái azonban éppen most folynak, noha ennek a szállítása is folyamatban van már. Az idei dohánytermés — mint arról a. brigádvezető tájékoztat — jónak mondható és a húsz holdon (a Szabolcsi dohány területén) a tervezett 160 mázsával szemben 190 mázsa termést takarítottak be. A dohányból a gazdaság az idén közel félmillió forint jövedelmet kap, s emellett szépen keresnek a szorgalmas tagok is. — a dohánytermelésben is bevezettük a premizálást — tájékoztat a brigádvezető. A FENTI KÉRDÉST több oldalról lehet vitatni, hiszen ha valaki egy mesterséget meg akar tanulni, ahhoz bizony, a söprés is hozzátartozik. Most azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy Vercbélyi András, a Dobó Gimnázium egyik negyedikes tanulója, a tantervtárgyalási vitában be- j szélt arról, hogy a Lakatcsáru- gyárban a politechnikai oktatásra járó fiatalok munkáját nem szervezik rneg eiég jól. | Akkor említette, hogy van rá eset, amikor egész nap csak söprögetnek. Ez a tudósító tollából így került be lapunk október 31-i számába: „...több éven keresztül csak söprögetés és tisztogatás jut a diákoknak. Ezt a megfogalmazást mind az iskola, mind az üzemvezetés sérelmesnek találta, s azért jártam a napokban a gyárban a diákok között, hogy egyrészt lássam, mi a helyzet, másrészt beszélgessek velük, kísérőjükkel, az üzemiekkel erről. A gyár hangja, a nagy zaj már messziről megfogja az embert. Hegesztő fénye lobban az udvaron, vasszerkezeteket tolnak odébb néhányan óriási robajjal, csattognak az esztergagépek, cseng a kalapács, szikrák pattannak a köszörű nyomán. Alkotó munka folyik az üzemben, aminek apró részesei a gimnazista fiúk is, akik már negyedik éve járnak ide, hogy elsajátítsák a vasas munka alapfogásait, hogy megismerkedjenek a termelőmunkával, hogy időnként maguk is munkapad mellé álljanak. . AZ ESZTERGÁLYOSOKHOZ megyek először. Drahos József az ajtó mellett jobbra, egy pad előtt áll, s elmerülten nézi, hogyan illeszt a mester a gép alá egy darabot. — Ezeket én nagyoltam — mutat valamiféle gyűrűkre. Mondta is, hogy mik lesznek azok, de a zaj mindent elnyel. — Menjünk már egy kicsit odébb, itt nem lehet beszélgetni — mondom Túrái László üzemi KISZ-titkórnak, aki segít eligazodni a gyárban. A sarokban három fiú, egyikük kezében füzet, azt szemlélik mindhárman. — Maguknak már lejárt a műszakjuk? — kérdem. — Hát le is, meg nem is. Ma nem dolgoztunk semmit, mert nincs itt a mesterünk, most meg már megyünk az elméleti órára — válaszol Gál András. ugyancsak dobós diák. — Mit dolgoznak úgy általában itt a gyárban? — Amióta idejárok, azt mondhatom, hogy komolyabb munkát évenként egyszer, vagy kétszer ha kapok a kezembe, pedig a vizsgamunkáink elkészítéséhez szükség lenne sok gyakorlatra. — Ugyanis az a helyzet, hogy az esztergályosoknál nagyon nehéz mindig munkával ellátni a fiúkat, mert a mesternek pénzre megy a termelés, így hát marad az, hogy sokat tanulhatnak azzal, ha nézik a fogásokat, a munkát — szól közbe Túrái László. — De a gyakorlati foglalkozáshoz gyakorlat is kellene — áll meg most már az előbb is említett fiatal, Verebélyi András, aki a felső teremből, a villanyszerelőktől jött le. — A mi munkánk, villany- szerelőké, eléggé kampánysze- szerű, mindig attól függ, van-e géphibásodás, vagy kell-e valahol szerelni. De meg kell mondanom őszintén, hogy komolyabb munkát mi sem kapunk. Legszívesebben elsős koromra emlékszem, amikor legalább kapcsolókat szerelhettünk. Olyan jó érzés volt, amikor egyszer egy dinamó teljes szerelését bírták ránk! — mondja még. HOGY EZ ÍGY VAN, hogy valóban szervezetlen néha a munka, arról sokat tehet Szűcs András kísérőtanár, hiszen a gyárnak nincs függetlenített embere, aki mozgatni tudná a fiúkat. Az ő feladata lenne megtalálni a „munkanélkülieket”, s mivel már negyedik éve kíséri a fiúkat, talán azt is tudná, hol végezhetnének valami hasznos munkát. A szerszámműhelyben és a lakatos műhelyben más a helyzet. Itt minden diák dolgozik, de hát ez a munka jellegéből fakad. Itt van annyi szerszám, hogy bőven jut a munkafolyamatban minden itt tevékenykedőnek egy-egy részlet. Különösen kiemelkedik ebben az osztályban Nagy György, aki a szerszámlakatosok mesterségével ismerkedik — s mint oktatója elmondja — első perctől kezdve nagy ambícióval és hozzáértéssel. Négy mérnök tanítja a fiúkat elméletre. Nem sajnálja a gyár a fáradságot, a szakembereket, mert tudják, hogy ezeknek a diákoknak egy részéből szakmunkás, másik részükből talán műszaki értelmiség válik. Ismerik gondjaikat is, tanítanának szívvel-lélekkel, de a gyárban komoly terv teljesítése fordul meg sokszor egy mester kezén, aki mellé tanuló diák van beosztva. NEMCSAK ITT, másütt sem eléggé tisztázott még ez a középiskolai gyakorlati oktatás, hasonló problémák más üzemekben is jelentkeznek. Az az elképzelés a leghelyesebb, miszerint az első fogásokat, a gépek kezelését, a szakma alapjait tanműhelyben — minden diák egy külön gép mellett — sajátítsa el, s csak ezután menjen a termelés területére a gimnazista, aki valamilyen szakmát tanul. Ebből az egészséges, legjobb megoldásból* sajnos, a mostani negyedévesek már kiestek. Az elsősök jól felszerelt tanműhelyben tanulnak, (amihez igen nagy segítséget nyújtott például a La- katosárugyár a géppark bővítésével), s ilyen problémák nemigen fordulnak elő majd* ha a mai elsősök lekerülnek az üzembe, a termelőmunkába. Cs. Ádám Éva A JAPÁNOK FEDEZTÉK FEL AMERIKÁT? Minoru Izawa japán író, aki jelenleg dél-amerikai körúton van, azt állítja, hogy nem a spanyolok, vagy a portugálok* hanem a japánok fedezték fel Dél-Amerikát. Állítása szerint régi japán könyvek és okmányok bizonyítják, hogy a spanyol és portugál felfedezők annak idején japán vezetők segítségével jutottak el az ismeretlen földrészre. Szerinte a nippon családokban már mesék és legendák szálltak apáról fiúra az „új földről”, jóval előbb* semmint az európaiak eljutottak oda. T A mikor a Kreml palotá- jában N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió gazdasági rendszerének fejlődéséről és a népgazdaság pártirányításáról beszélt, két külföldi találkozás jutott eszembe. Tavaly a chikágói konzervgyárban a kereskedelmi igazgató a mi termelésünkről folytatott beszélgetés után feltette a kapitalista világban már megszokott kérdést: igaz-e, hogy önöknél mindenütt kizárólag kommunisták dolgoznak? öt évvel ezelőtt szovjet turisták meglátogatták a franciaországi Renault autógyárat. Az előkészítő üzem mérnöke hosszasan érdeklődött a szovjet gépkocsik felől, majd megkérdezte: „hogy kell érteni azt, hogy önöknél politikai párt irányítja a gazdaságot?” A Szovjetunióban 221,5 millió ember él. A szakszervezetek hatvanhatmillió munkást és értelmiségit egyesítenek. A mezőgazdaságban a parasztok tízmilliói foglalatoskodnak. Bátran mondhatjuk, hogy a lakosság fele dolgozó. A kommunisták száma tízmillió. Ezek a számadatok külföldön is ismeretesek, mégis gyakran úgy vélik, hogy a Szovjetunióban minden ember kommunista. Természetesen, ebben igen sok igazság van. Valóban, ha az országban 163 millió ember született a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, ha a kommunista párt immár 45 éve irányítja az országot és gyökeresen át is alakította azt, akkor teljesen törvény- szerű. hogy az emberek tízmilliói, akik nem tagjai a pártnak, úgy érzik, hogy ők szintén pártmunkát végeznek. A kommunista párt a ^ Szovjetunióban valóban a néo egész életét irányítja. Hiszen vezető oárt — ez a tény már a Szovjetunió alkotmányában is tükröződik. A szovjet gazdasági rendszer a kommunisták Ezt a vezetést maga a nép igényli, az a nép, amely megdöntötte a földbirtokosok és a kapitalisták hatalmát, s amely kivívta magának az Igazi szabadságot. V. I. Lenin mondta: miután a munkások győzelmet arattak a burzsoázia fölött és kezükbe vették a .hatalmat, előtérbe kerülnek a gazdasági élet problémái, a népgazdaság szervezése, a nyilvántartás és az ellenőrzés, valamint a termelés irányítása. Ekkor már nem a politika, hanerrv a gazdálkodás a legfőbb jelentőségű. Erre emlékeztetett N. Sz. Hruscsov, amikor a szovjet népgazdaság fejlődésének sikereiről szólott. A hétéves terv feladatait az első négy év alatt túlteljesítjük. Ezen idő alatt háromezerhétszáz új nagyipari üzem építését kezdtük meg. Jelenleg egy esztendőn belül másfélszer annyi értékű eszközt ruházunk be a népgazdaságba, mint az első és a második ötéves terv idején. Ebben az évben 9 milliárd púd szemestakarmányt takarítottunk be, az 1953. évi 5 millió púddal szemben. A városi lakosság négy év alatt körülbelül kilencmillió új lakást kapott, a falvakban pedig 2.4 millió új házat építettek. Ez azt jelenti, hogy mintegy ötvenmillió szovjet ember lakás- körülményei megjavultak. A Szovjetunió népgazda- ságának sikerei tehát szemmel láthatóak, de észre kell vennünk a hiányosságokat is — mondta N. Sz. Hruscsov, — meg kell javítani a népgazdaság vezetését. Napirendre került a népgazdaság pártirányításának átlakítása. Az utóbbi évek tapasztalatai bebizonyították, hogy a népgazdasági tanácsok megteremtése és a területi termelési kolhoz-szovhoz irányítása: jelentősen gyorsította az ország gazdasági vezetését. De a pártszervezetek munkája e tekintetben nem felel meg az idő követelményeinek. A helyi pártszervezetek egyszerre irányítják az ipar és a mező- gazdaság fejlődését, de nem tudják figyelmüket mindkét területre erősen koncentrálni. Az a tény, kedvezőtlenül hat az ország gazdaságára. Ezért szükséges tehát a népgazdaság pártirányításának átszervezése. A szovjet gazdasági rendszer jelenlegi méretei megkövetelik a konkrétabb vezetést, a nagyobb szakértelmet, éppen ezért az irányító tevékenységet — a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig — a termelés elvének kell meghatároznia. A termelés feladatai — minden pártszervezet tevékenységének legfőbb feladatai. Jelenleg a termelés elvének kell érvényesülnie minden gyár, minden bánya, szovhoz és kolhoz kommunista alapszerveinek közös munkájában. Ez természetes és érthető. Ez az elv — a termelési elv — képezi majd az alapját a helyi, a területi és a köztársasági pártszervezeteknek egyaránt. Ezek a szervek nem a területi elvre épülnek, mint jelenleg —, hanem abból indulnak ki, hogy milyen munkahelyen dolgoznak a kommunisták, akik az inarban dolgoznak. azokhoz a helyi, városi, kerületi, területi, stb. párt- szervezetekhez fognak tartozni, amelyek az Iparral foglalkoznak. A kolhozokban, szovhozokban és egyéb mezőgazdasági intézményekben működő kommunisták pedig azokhoz a pártszervezetekhez tartoznak majd, amelyek a mezőgazdaság problémáival és feladataival tevékenykednek. ' Természetesen, valameny1 nyi pártszervezet — irányítsa bár figyelmét az iparra, a mezőgazdaságra, vagy az építkezésre — a népjóléttel, a tanulással és a nép kultúrájának művelésével is foglalkozik. Az emberről való gondoskodás mindig a párt legfőbb feladata volt és az is marad. A pártszervezetek irányító tevékenységének átalakítása erőfeszítéseik összpontosítása azt szolgálja, hogy az elkövetkező tíz évben megteremtsük a kommunizmus anyagi-technikai bázisát és ezáltal biztosítsuk a nép magas életszínvonalát. Ismeretes: a Szovjetunió Kommunista Pártja az elkövetkező húsz évre azt a feladatot tűzte ki, hogy a munka termelékenységét négy és félszeresével növeljük. Ez nagy és bonyolult dolog. És egyéb komoly feladatok is adódnak. Hogy valamennyit megoldhassuk, nem általánosságban, hanem konkrétan kell vezetni. Éppen ezért nemcsak a pártmunka formáját és módszereit kell megváltoztatnunk. At kell alakítani a tudományos-technikai és a tervezési-szerkesztési tevékenységet is. Cl ruscsov elvtárs határo11 zottan feltárta a technikai haladás bürokratikus akadályait. Némely vezetők ugyanis elvesztették a felelősségérzést a rájuk bízott ügy iránt. A rossz gép, a rossz rádióvevő-készülék. bármilyen rossz termék — mindez rossz jellemzés arra a vezetőre, aki* nek irányítása alatt készítették. Növeli a felelősséget az, ha a vezető kommunista is. A kommunistáktól a mi hazánk többet vár. A kommunista nemcsak magáért, hanem a többiekért is felelős. N. Sz. Hruscsov emlékeztetett arra a lenini útmutatásra, hogy valódi ellenőrzésre van szükség és ebbe a lakosság széles rétegeit is be kell vonni. Még szélesebben be kell vonni a munkásokat, a parasztokat és az értelmiségieket — valamennyi dolgozót a termelés irányításába* tervezésébe és ellenőrzésébe. És nem véletlenül emlékeztem meg a két külföldi találkozásról. A mi külföldi barátaink többet akarnak tudni a mi hazánkról, de bizonyos dolgok sokuk számára nem elég világosak. Ellenségeink viszont szándékosan elferdítik a tényeket, némely politikus pedig határozottan az „antikommu- nizmus” álláspontjára helyezkedik. A burzsoá újságok hasábjain az utóbbi időben olyan közlemények jelentek meg, amelyek szerint a szovjet gazdaság „válságban” szenved. A hétéves terv sikeres teljesítésének adatai azonban fényesen bizonyítják az ilyen állítások valótlanságát. Népünk ellenségei bizonyára Hruscsov elvtársnak a pártirányítás átszervezéséről szóló indítványát is félremagyarázzák. De csakhamar nevetségessé válnak, mert a tények ismételten megcáfolják őket. étségtelen, hogy a pártvezetés átszervezése után népgazdaságunk még jobban, még sikeresebben fejlődik. s húszéves tervünket is sikerrel tel 'osítjük. Borisz Burkov. a Novosztyi sajtóügynökség elnöke* Moszkva. K< újabb dohányszállitmányt hoz a csomózóknak, hiszen a szorgalmas kezű asszonyok gyorsan végeznek egy-egy szállítmány munkájával. Későre jár már, de a hevesi asszonyok vidám beszélgetés közben folytatják tovább munkájukat, a simítást, s mire elérkezik az új év, mór a gyárban lesz a híres hevesi dohány ... Szaiay István
