Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-27 / 277. szám

I NEPOJSáG 1962. november 27., kedd Ne erre igyekezzek vá- i fon elé énekelni. Kiss Erzsi, a laszt adni? Ne mondjam el j művészi torna bemutatója, a Üdvöslégy, hópehely ! Néhány próbálgatás után csak alámerült, lent libegett egy kissé, s végre megpihent a kezemen. Szép, újmintás téli köntöst húzott magára, ame­lyen milliárd csillogó pontocs­ka kacagott rám... Megjött. Ö már az Igazi hó, ő röpíti a szánkót a domboldalon, ő fü­röszti meg a kezdő síelőket, s gombóccá gyúrva, megoldja a fiúk és. lányok ismerkedési problémáit __ ö takarja le a fö ldeket, ahol tavaszt várva, pihen a jövő kenyere. — Üdvözlégy, hópehely! Ma­radj itt sokáig ... hozz nekünk örömet, kacagást, szép, fehér telet! (G) — AZ EGRI VASÖNTÖDE már eleget tett egész évi terv- kötelezettségének. Szomba­ton, november 24-én, az utol­só adagot is lecsapolták a kupolókemencéből, s most már terven felül termelnek az öntök és formázok. — 16 000 HOLD vetőmagra kötött már szerződést a Heves megyei Vetőmag Kirendeltség a megye termelőszövetkezetei­vel az 1963. évre. Ha a szerző­désben vállalt kötelezettségeik­nek a közös gazdaságok az 1963-as gazdasági évben eleget tesznek, akkor közel 100 millió forint bevételhez jutnak majd vetőmagtermesztésből. — A HEVES MEGYEI KISZÖV vezetősége távirat ban köszöntötte az Egercsehi Vegyes Ktsz és a Hevesi Épí­tő Ktsz dolgozóit abból az al­kalomból, hogy éves tervfel adatuknak eleget tett elv. Munkájukhoz további sike­reket kívántak. — 13 HOLDON öntözéses Zöldségtermesztést létesít a jö­vő évben a lőrinci ifjúsági szö­vetkezet. Tervbe vettek még 200 melegágyi ablak vásárlá­sát, valamint baromfiólak épí­tését is. ____ ____ He jt vény í e j tői nk nek Keresztrejtvényünk vasár­nap anyagtöbblet miatt kima­radt. A legutóbbi rejtvény he­lyes megfejtése: Hangverseny- terem; Stalaktit; Acheron Stalagmit; Óriások terme Vass Imre; Szabadsági erem Kaffka Péter, Styx; Vakrák, A szerencse Szűcs Olga kará- csondi, Balogh Flóriánná lő­rinci és Orosz Zsuzsanna egr: olvasóinknak kedvezett. A könyveket postán küldjük el címükre. A televízió műsora Í7;50: Iskolások műsora. — 18,50: Magyar Hirdető. 19,00 Kisfilm. 19,10: A folyamatos műszakszervezésről; 19,30: Tv híradó. 19,45: Mese. — 19,50 Amikor a fák még nagyok vol­tak Szovjet film. 10 éven fe lül. 21,20: Zenei rejtvénymű­sor. 22,20: Hírek. Tv-híradó. Ki mit tud Egerben? mások — tízek, százak — he­lyett egymagám, hogy ki mittud Egerben? Akkor e kis írás ke­retében mivel foglalkozzam, kedves olvasó? Mondjam ei, mit tudok én?- Rendben van. Nem kerül nagy megerőltetésbe, s az ol­vasó sem fárad el, mert csak egyet tudok: mondani. De ezt nagyon szívesen előadom.- ... Szombaton estefelé az egri Széchenyi utcát járva, a Szakszervezeti Székház előtt nagy forgalomra lettem' fi­gyelmes. Fiatalok jártak ki, s be a kapun, s megfigyeltem: kijövök és befelé igyekvők egyaránt izgatottak voltak. Bemerészkedtem én is az épü­letbe, s az első emeleti nagy­teremhez érve a következőket láttam: zsúfolt nézőteret, — idősek, fiatalok ültek, szinte pontos arányban a székeken, színpad előtt hosszú, asztal­nál, szigorú bíráló bizottságot, színpadon pedig ugyancsak fiatalokat. Egymást váltották mikrofonnál, fiúk, lányok, szavalok, énekesek, táncosok, egyben nagyon egyetértet­tek, — mindannyian izgultak. Behúzódtam egy sarokba, néztem, hallgattam őket, s közben szemembe tűnt a színpad körfüggönyére erősí­tett felirat, Ki mit tud? Ez állt a színes papírlapokon, — s önvizsgálatot kellett tarta­nom. Én mit tudnék; ha a műsor utolsó számaként hirtelen fel­szólítanának a színpadrá. Ta­lán hebegni. De ez nem művé­szet. Akkor inkább ... Igen, a fiatalokról beszélni. Azokról, akik a nagy plakátokon meg­hirdetett szóra eljöttek az eg­ri Ki mit tud szombati és hét­fői selejtezőire. Túlnyomó többségükben diákok, gimná­ziumi, technikumi tanulók. Az a Kovács Katalin, aki nagy sikert aratott több táncdal elő­adásával, a Gárdonyi Géza Gimnázium tánczenekarának tagjai is érettségi előtt álló fiatalok. Bodnár Zita, a Szilá­gyi Erzsébet Leánygimnázium­ból jött ide, s állt a mikro­közgazdasági technikum tanu­lója. De itt voltak a bélapát­falvi népi táncosok, a közön­ség elé állt az Egri Finom- mechanikai Vállalat egyik if­jú dolgozója is. — Míg őket hallgattam, egyetlen egy gondolat motosz­kált bennem: hamarabb kel­lett volna megrendezni ezt a Ki mit tud-versenyt, mert hosszabb idő óta lehetnénk még büszkébbek fiataljainkra. Rendkívül sokoldalú a ma if­júsága. A napi elfoglaltság, tanulás, házi teendők mellett van ideje, s ereje az önkép­zésre, ének, tánc, hangszerjá­ték tanulására, s hozzá ma­gas fokú művelésére. Mert már a selejtezőn az egyik ér­dekességként kellett megje­gyezni a jó színvonalat. A zon­goristák Bartókot, Chopint, Csajkovszkijt játszottak, az egyik hegedűszólista műsorán Seitz Hegedűversenye szere­pelt, a művészi tornát bemu­tató kislány műsorára pedig valóban nem lehetett más ki­fejezést találni, mint azt, hogy: művészi. — A sokoldalúságot, s a „melléktudnivalók alapos is­meretét annak nem kell bizo­nyítani, aki ott volt,1 vagy csak hallott a vetélkedőről. De akkor ezt elmondani a ma­gam részéről, megint csak nem művészet. Valóban nem, : — de igaz. S az is igaz, hogy most már a Ki mit tud további műso­rait, a középdöntőt, s a döntőt kivárni lesz művészet — az érdeklődőknek. (■weidinger) Emlékek az elmúlt nyárról — tervezgetés a jövőre Egerben, a Gárdonyi Géza 'Gimnázium dísztermének egyik sarkában két lány és egy fiú beszélgetésére lettem fi­gyelmes szombaton feste. Bar­tos Éva, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium tanulója, Kasza Barbála, a Gárdonyi Gé­za Gimnázium diákja, s Kocsmár János, a Dobó Ist­ván Gimnázium negyedikese beszélgetett — a nyári szép napokat idézve. — Nálunk, Nagykőrösön, a tábor kétszázhúsz lakója kö­zül legalább százötvennek „egyenfrizurája” volt. „Alkal­mi fodrászaink” másfél centi hosszúságúra nyírták le vala­mennyiünk haját — mondta Bartos Éva. — Mi Kaposfőn egy ízben, ebéd után hatalmas koncertet rendeztünk az ebédlőterem színpadán talált hangszerek­kel, — nevetett Kasza Borika. — Nagyszerű volt, csak hall­gatni borzalmas. — A mi csoportunk a Felső- nyomási Állami Gazdaságban első tetteként kiszerelte a pa­rancsnoki sátorból a Villanyt, s átvezette a mienkbe, mert nálunk semmilyen világító al­kalmatosságot nem találtunk. Persze, a „tettesek ismeretle­nek” :— maradtak — emléke­zett Kocsmár János. A beszélgetés alapján nem volt nehéz kitalálni: itt az el­múlt nyáron felállított ifjúsá­gi építőtáborok lakói talál­koztak. A megyei és a városi KISZ-bizottság rendezte ezt az összejövetelt, amelyen részt vett Trezsenyik Sándor, a KISZ városi bizottságának tit­kára, Papp Sándorné, a me­gyéi tanács vb-elnökhelyettese, dr. Csicsay József, a művelő­désügyi osztály vezetője, a gimnáziumok igazgatói, s több tanára. Meg természetesen az építőtáborok egykori lakóinak nagy része. Az ifjúsági szervezettől va­lamennyien dicséretet kaptak, utána került sor a baráti be­szélgetésekre, az emlékek fel­idézésére. No, meg Németh Ti­bor rövid beszéde alapján a jövő nyári táborozásokkal kap­csolatos tervezgetésékre is — mert a nagy teremben aligha lehetett volna találni olyan fiatalt, aki azt mondja: még egyszer nem akarok építőtá­borba menni... (w) 1962. NOVEMBER 27., KEDD: VIRGIL 100 évvel ezelőtt, 1862 novembe­rében született STEIN AURÉL, magyar származású angol Azsia- kutató. Több expedíciója során Kasmirt, Kelet-Turkesztánt, a Takla-Maklan sivatagot, a Kara- korumot, a Kuen Lün-hegységet utazta be. LebiUncselő előadó volt, könyveit angolul írta, de azok ma­gyarul is megjelentek. (Homokba temetett városok, ősi ösvényeken Ázsiában, Romvárosok Ázsia szí­vében. Nagy Sándor nyomában Indiába. Érdekes, tudományos munkája 6000 szanszkrit kéziirat katalógusa és magyarázata. 105 évvel ezelőtt, 1857. november 27-én született CHARLES SHER­RINGTON angol fiziológus, akit 1932-ben a neutronok természetére vonatkozó tanulmányáért Nobel- díjjal tüntettek ki. 150 évvel ezelőtt, 1812. november 27-én zajlott le a Dnyeper,, mellékfolyójának, a Berezinának átkelése közben a Moszkva alól menekülésszerűen visszavonuló francia hadsereg egyik súlyos üt­közete. A hadtörténetem a kétnapos berezinai csatát Napóleon­nak az orosz csapatok elleni jelentős vereségének tartja. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK: A fonográfot, a mai gramafon ősét 85 évvel ezelőtt, 1377-ben THOMAS EDISON amerikai feltaláló találta fel. Az afrikai Kongó folyó 'forrásvidékét 85 évvel ezelőtt, 1877-ben a belga megbízatásban utazó HENRY STANLEY érte el. STEIN AURÉL Don Quihote nálam fSZIN H W j /\A D S O L>- * Egerben du. fél 4 órakor: KARÁCSONYI VŐLEGÉNY (Petőfi-bérlet 4.) Abasáron este 7 órakor: HAMLETNEK NINCS IGAZA Tegnap délután öt és hat kö­zött nagy páncélcsörgés köze­pette felkeresett lakomban Don Quihote, a Bús képű lo­vag ... — Uram! — mondta. — Ön­höz jöttem, vagy meghallgat, vagy önnel is elbánok ■ ■. Nem tűrhetem tovább, hogy ne har­coljak, ... Lovag vagyok — ütött mellvértjére, hogy tíz percig köhögött —, nem hitvány, gyön­ge Don Camilló San Juan Ma­ria de Tores. Van lovam, vér­tem, van kopjam és sisakom és van bátorságom. Ügy érzem, itt az ideje, hogy leszámoljak Sevillával, Barcelonával... — mondta határozott hangon és még határozottabban nézett rám. — Kérem, rendben van. Itt az ideje, hogy leszámoljon Se­villával, Barcelonával, sőt Ca- dizzál is, azt sem bánom, de hát ezzel a kopjával... ma?... Egy kicsit veszélyes, nem? — kérdeztem a Bús képű lovagot. — Uram. én nem félek és nem gondolkodom. Az utóbbi a döntő. Aki gondolkodik, az megfontol, aki megfontol, az mérlegel, aki mérlegel, az fél, s aki fél, az nem támad. Vilá­gos? Nem beszélve arról, hogy önnek, uram, legjobb tudomá­som szerint sugárhajtású pa­rittyái vannak... Egy sugár- hajtású parittyalövés és nincs Sevilla, egy másik és nincs Barcelona, a harmadikra már nincs is szükség ... — De megbocsásson, kedves lovag ... Ön nem ért ehhez a parittyafajtához... Ezzel bán­ni is kell tudni. Nem beszélve arról, hogy esetleg vissza is par ingázhatnak ... S arról sem beszélve, hogy... — Maga fél? — förmedt rám a Bús képű lovag. — Magát féltem... — Felesleges — húzta ki ma­gát Don Quihote, hogy pán­célja megcsikordult. — Telje­sen felesleges engem félteni. Egyrészt, ha lőni nem tudok, de a parittya nyelével ütni, azt igen ... Másrészt, itt van ön, uram, akiről tudom, hogy szintén haragszik Sevillára és Barcelonára... Majd lő ön vele ... — Én nem Sevillára harag­szom, hanem a sevillai taná­csosokra — próbáltam szabad­kozni, de Don Quihote rám- förmedt: — Ezek szerint maga gondol­kodik, tehát fél. Aki fél és fő­leg félt, azzal nekem nincs mit tárgyalnom. Megvan a véle­ményem, uram, önről — dob­bantott nagyot két lábával, egy kopjájával és kirobogott la­komból. Az ablak alatt hallottam, amint Rosinante hörögve pró­bálta megindítani lábait. Alig bírta: nehéz volt számára, még a vékony testű Don Quihote is... (egri) időjárásjelentés Várható időjárás kedd es­tig: felhős,. párás, több felé ködös idő. Több helyen eső, ónoseső, havazás. Napközben mérsékelt, éjszaka gyenge észak, északkeleti szél. Az utakon síkosság. Várható leg­magasabb nappali hőmérsék­let nulla, plusz 4, éjszakai hő­mérséklet minusz 1—5 fok kö­zött (MTI) OKI mumm ■BG-RI VÖRÖS CSILLAG Csak ketten látszhatják EGRI BRÖDY Elcserélt randevú GYÖNGYÖSI PUSKIN Éjjeli vendég GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A nagy start előtt HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ilyen hosszú távoliét ‘HATVANI KOSSUTH Bekerítve HEVES Két élet <n. rész) Hétervasara Afrikai képeskönyv Füzesabony jegy asszony,- meg a lanya a pajtáiba, a sarokban felhal­mozott papírzsákok tetejére. Ez mintha jeladás lett volna, kiskabátra vetkezett mindenki, s dobálták befelé Csákó feje felett a sok bekecset, kabátot a sarokba: mire a szerszám fo­gyóban volt, a pajta átalakult ruhatárrá, de még bezárni is elfeledtek a nagy sietségben, Csákó egy lapátot felragadva szaladt az utcára tóduló soka­ság után. Gebenyinek az úton eredeti gondolata támadt. — Az a fő — mondta fontos­kodva —■, hogy elférjünk egy­mástól. Én majd felkapaszko­dom a tetőre és onnan muta­tom, hogy ki merre dobálja a földet. — A háztetőre? — kérdezte Dóri György. A szeplősnek, erre a kérdés­re, majd kifordult a szeme ijedtében. Hogyan is juthat eszébe valakinek ekkora őrült­ség, hogy egy eleven, egészsé­ges, épeszű ember felmásszon egy dűledező ház tetejére. — Mit gondolsz? — tiltako­zott szipogva. — Dehogy a háztetőre, isten ments ... Fel a hegyre, onnan jól látni az egészet! — Távcsövei — vélte a for­róvérű Tézsola, aki nyáron a hegyről szokta fel gyulladta« bámulni az udvarokon járká­ló fiatalasszonyokat, és sajnál­kozva tapasztalta, hogy onnan a magasból inkább sejteni, mint látni lehet. (Folytatjuk) alakult. Palinák az ellenfélhez folyamodik segítségért: és az elnök most sokért nem adta volna, ha a pap helyett az a konok, hajthatatlan öregember alázkodik könyörögve az ud­varon. Csákó furakodott melléje, s megrántotta a kabátját. — Ne engedd... — súgta neki. — Emberéletről van szó, ilyenkor semmi sem számít... Madaras a homlokát ráncol­ta. — Igaz — mondta aztán, in­kább magának, és hirtelen fel­lökte a karját, hogy csendet parancsoljon. De ekkor a kapun Pista ug­rott be az udvarra, dúlt arca szinte világított, s a karja kö­nyökig sáros volt, talán puszta kézzel esett neki az omló föld­nek. — Emberek... — mondta, a tehetetlen rémülettől fuldokol­va — az apám... Múzsái rábámult, s egyszer­re vad harag lobbant benne, szanaszét lökdöste maga körül az embereket, és bömbölve ká­romkodott: — Az istenit! Miért tátjátok a szátokat! Csákó kinyitotta a S2erszá- mo6 pajta széles ajtaját, és do­bálta, szórta kifelé a csákányt, ásót, kapát, lapátot, minden­féle földmozdító szerszámot. Madaras csákányt kapott fel a földről, s aztán még egyet, azt a plébános kezébe nyomta szótlanul. Palinák erre levetet­te a télikabátját, s belódította akik őrá számíthattak? Mert ^ érettünk az ujját sem mozdí­totta ... | — Az írás szavával felelek: j Aki téged kővel dob meg, j dobd vissza kenyérrel! Czobádinak azonban meg­volt a maga szentírása, abból 1 idézett, makacsul vitatkozva: 6 — Jó, hogy a kenyeret em- legeti... Az is igaz ám, hogy kölcsönkenyér visszajár. — Ez a maguk elve! . Már ezt Farsang sem állhat- ; ta szó nélkül: — Hát, persze! De a magáé , se gyöngébb, ott egye meg a , fene. . — Magyarázza meg! — Odajár ehhez a komisz öreghez, kitatarozni a lelkét: , de arra nem intette ugye, hogy vessen egy pár krajcárt , a tulajdon fiának ... Pedig ] már olyan az a gyerek, mint . egy éhes koldus. A vita elfajult, mind többen : feleseltek a pappal, és hamar- : iában Madaras sem tudott : dönteni. Lám, a hegyen fel- i ajánlott verseny ilyen furcsán i szamarat... hogy meg se tud­ja mondani, hová dugta a pén­zét! — Kérem, én... — Ez volna az igazi szeren­csétlenség, plébános úr! Palinák elvörösödött mér­gében. — A pénzével azt csinál, amit akar! — kiabálta. — Ha él! De maguk megvárják, hogy elpusztuljon... és fe­csegnek, ahelyett, hogy segí­tenének! Ezzel azonban nem tudta megmozdítani az embereket, inkább csak olajat öntött a tűzre: sokan haragudtak Már­tonra, részint régebbről, ré­szint az Aranykalász megala­kulása óta, és Palinák kifaka- dását ellenséges morgás fo­gadta. — Nana’ — mondta Czobá­■ di, aid a két esős napon a Kisközben fáradozott, és Már­: tonnái is nyájas beszélgetésbe próbált bocsátkozni, de a vén . ember kikergette őt a házá­■ ból. — És, ha megizennénk neki, hogy számítson azokra, 4&. — Aha — mondta Múzsái, barátságtalanul meresztve sze­mét a megizzadt papra. — A baj sose jön egyedül. — Igaza van! — felelte Pa­linák. — Nem elég a kár, de ha vele is történik valami... kérem, én felelős vagyak a híveimért: meg se gyónt sze­gény, hát hogyan álljon a legfőbb bíró elé? Múzsái köpött egyet, elég il­letlenül, a pap gumicsizmája elé, és legszívesebben egy jó kiadós káromkodással könnyí­tett volna magán. Már régen a fejére szerette volna olvasni Palináknak a Márton-örökség utáni buzgó futkosását, és eh­hez most bőven volt erkölcsi bátorsága is, lévén, hogy égj letéri barátjával titokbar meghozatta a tizenegy szá deszkát, s az elmúlt éjszaké oly ügyesen lopta vissza az is­tálló mellett feltornyozott ha­lomba, hogy azt a jóisten se vehette észre. — Ez még semmi — mondté kajánul. — De ha olyan gyor­san temeti be a főid a vér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents