Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-27 / 277. szám

1992. november 27., kedd

N EP 0 JS AG

s

II kongresszus után - szorgos munkák hajnalán

Véget ért a kongresszus. A megkapó ünnepi napok után most a tettek hétköznapjai következnek. A küldöttek, akik az ország minden részéből érkeztek a fővárosba, most már otthon, munkahelyeiken, üzemeikben, termelőszövetkezeteikben, a párt, az állam, a társadami élet számos területén hozzálátnak azoknak a feladatoknak a megvalósításához, amelyeket a kongresszus tűzött egész népünk elé. Két nappal a kongresszus után. a szorgos munkák hajnalán, ki milyen emléket hozott magával a kongresszusról, hogy ezek az emlékek is erőt és ösztönzést adjanak munkájukhoz, — erre válaszolnak most néhányan megyénk kongresszusi küldöttei közül.

KACSOK JÁNOSNE:

Szerény és vitatkozó volt ez a kongresszus

Három évvel ezelőtt, mint küldött részt vettem már a VII. kongresszuson is. Arra sem a külsőségek voltak jellemzők, de most ez a VIII. kongresszus a maga szerénységével nagy hatást gyakorolt az emberekre. Nem hangzottak el nagy szavak, az előadók és a hozzászólók nem kérkedtek az eredményekkel, úgy beszéltek, hogy a soron következő munkákra, feladatokra irányították a figyelmet. Szerény volt ez a kongresszus és vitatkozó, számomra ez volt a legszebb.

Sok szó esett belső problémáinkról és a kongresszus vitatkozott. Vitába szálltak a felszólalók a régi nézetekkel, éppen úgy, mint az egyes hozzászólókkal. Az egyik járási titkár Fock elvtárs korreferátumának egyes kitételeivel vitatkozott, mások még a most is érvényben levő, régebbi keletű törvényerejű határozatokat kifogásolták. Bírálták többek között a pártközpont tudományos osztályát, s az egyes minisztériumokat is, mert nem adtak meg minden segítséget a tudományos kutatómunkához.

Másik nagy élményem nemzetközi vonatkozású. A VIII.

kongresszuson szóba kerültek a nemzetközi munkásmozgalom főbb aktuális problémái is. És nemcsak a kongresszusra érkezett külföldi vendégek, hanem a küldöttek is beszéltek a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A felszólalók több mint kétharmad része például reagált a kubai helyzetre, a kínai—indiai incidensre, a német kérdésre, a munkásmozgalom egységére. Jóleső érzés volt hallgatni ezeket a hozzászólásokat, a külföldi delegációk üdvözletét, beszédét s mindezekből azt is megállapíthattuk, hogy a külföldi kommunista pártok is méltónak tartották a mi kongresszusunkat arra, hogy ott megbeszéljék a nemzetközi munkásmozgalom időszerű problémáit.

Felszólaltak a kongresszuson a latin-amerikai kommunista és munkáspártok képviselői is s örömmel nyugtázhattuk, hogy ezeknek a fiatal kommunista pártoknak küldöttei a marxizmus talaján vitatkoztak, s a marxista—leninista párt eszméjének győzelmét hirdették a kongresszuson.

ZEKE SÁNDOR:

Együtt a néppel

— Egy hetet töltöttem a !kongresszuson, egy olyan hetet, amely nagyon hosszú ideig felejthetetlen marad számomra. Ügy éreztem ezen a kongresszuson, az életről, a mi életünkről, pártunk és népünk életéről tárgyaltunk őszinte, és baráti légkörben. Ezen a kongresszuson senki sem érezte feszélyezve magát, nem lehetett senkinek kisei bségi érzése, mert a légkör baráti, igazán elvtársi volt az első perctől az utolsóig. A kongresszus időszaka alatt szüntelenül az a gondolat érlelődött az emberben, hogy pártunk nem egyedül akarja megvívni az előttünk álló harcot, hanem együtt a néppel, a dolgozók legszélesebb rétegeivel.

Különös élményt jelentett számomra a latin-amerikai testvérpártok küldötteinek felszólalása. Hittel és bizakodással, szenvedélyességgel és magas fokú marxista-leninista képzettséggel beszéltek ügyünkről, saját népük törekvéseiről, a kommunista mozgalomról.

Jellemezte ezt a kongreszszust még a szerénység, az egj'szerűség is. Nem hangzottak el nagy szavak, frázisok, de mind a beszámolóból, mind a hozzászólásokból úgy érezhették a küldöttek, hogy a valóságos életről van szó.

A pártnak ez a nagyszerű tanácskozása új erőt, lendületet adott további munkánkhoz és egyben megerősítette bennünk azt a tudatot is, hogy jó irányban haladunk, helyesek célkitűzéseink. A hatvani járásban most mind az iparban, mind a mezőgazdaságban nagy szorgalommal kell dolgoznunk, hogy teljesítsük terveinket. Szövetkezeti gazdaságaink a zárszámadások előtt állnak és arra kell őket felkészíteni. Az ipar éves tervének teljesítése szintén elsőrendű célkitűzésünk. Mindezen munkák mellett azonban egy pillanatig sem feledkezünk meg arról, hogy továbbfejlesszük népünk kultúráját, formáljuk, alakítsuk dolgozóink szocialista tudatát. Ez utóbbit különösen nagy feladatként tűzte a kommunisták elé a most befejeződött VIII. pártkongresszus.

DK. SZÁNTÓ IMRE:

A párt elismeri nehéz, de szép munkánkat

Berlini ösztöndíjas tanul- mányutamról érkeztem haza az MSZMP VIII. kongresszusára. December 1-ig kint maradhattam volna, de olyan megtisztelőnek éreztem a kongresszusi küldött címet, hogy inkább rö- videbbre fogtam tanulmány- utamat. Olyan életre szóló élménnyel gazdagodtam a kongresszuson, amit bajosan lehetne bármivel is pótolni.

Különös érdeklődéssel vártam a Központi Bizottság beszámolójának azt a részét, amely művelődés-politikai feladatainkkal foglalkozik. A kongresszus célul tűzte ki, hogy tovább kell növelni az egyetemek és a főiskolák hallgatóinak létszámát, különösen ,a pedagógusokat képző felsőoktatásé tanintézményekben.

Ez a célkitűzés az Egri Tanárképző Főiskolát is fokozott felelősséggel tölti el, különösen ha meggondoljuk, hogy nappali tagozatunkon a hallgatói létszám jelenleg is felülhaladja a 600-at, a levelező tagozaton pedig a 2000-ret. De erőt és bátorítást ad további munkánkhoz pártunk messzemenő bizalma, hogy az új ember formálásában a tanárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcostársai. Jólesett a kongresszuson hallani, hogy a párt elismeri nehéz, de szép munkánkat.

Sok njindent el lehetne még mondani a kongresszuson szerzett friss benyomásainkról, élményeinkről. Beszélhetnénk arról az egyöntetű állásfoglalásról, ahogy a külföldi testvérpártok küldöttei elítélték az USA Kuba-ellenes — háborús szakadék szélén táncoló — ag- ressziós lépéseit. Annak a szilárd véleményüknek adtak kifejezést, hogy Kuba, a szocializmus bástyája Amerikában, győzni fog. Vagy beszélni lehetne arról, miként szálltak síkra a kommunista mozgalom egysége mellett, elítélve mind a revizionista, mind pedig a szektás, dogmatikus elhajlásokat, az albán szakadárok veszélyes és káros szerepét. De beszélhetnénk arról a szerény, közvetlen, s a személyi kultusznak még az árnyékát is elhárító magatartásról, ahogyan Kádár János elvtársat láttuk viselkedni a kongresszuson.

Az egész kongresszusra nem a fellengős szavak, vagy a harsány deklarációk nyomták rá bélyegüket, hanem — Darvas

József író megfogalmazása szerint — a „szocialista realizmus” a politikában. A hozzászólások igazi pátoszát az adta meg, hogy a felszólaló küldöttek — nemcsak az értelmiségiek, hanem tsz-elnökök, egyszerű dolgozók is — okosan, pallérozott, nyelvileg is csiszolt formában adtak számot elért eredményeikről, de nem hallgatták el a még meglevő hiányosságokat sem. - Már ezen a tényen is lemérhetjük, hogy mekkorát léptünk előre az elmúlt években a kulturális forradalom útján.

Az MSZMP VIII. kongresz- szusán való részvételem örökké felejthetetlen élmény,' marad számomra. Arra törekszem. hogy az ott hozott, határozatokat a főiskolai nevelőoktató munkában maradéktalanul megvalósítsuk.

TAMAS LÁSZLÓ:

A pártbizottság és minden pártmunkás legyen a haladó, úi módszerek terjesztőié

— Jóleső érzés volt pártunk Központi Bizottságának beszámolójából és a felszólalásokból ismételten hallani az egyöntetű megállapítást, hogy politikánk marxista-leninista elveken nyugszik, torzítás nélkül kommunista politika. De a fontos elvi megállapítások mellett nagyszabású tapasztalatcsere is volt a VIII. kongresszus. Számtalan tanújelét adta a pártmunka konkrétságának. Azzal az elhatározással jöttem haza a kongresszusról, hogy munkánkkal ezután jobban segítsük a termelést. A párt- bizottság, az alapszervezetek és minden pártmunkás legyen a haladó, új módszerek terjesztője. Ehhez az kell, hogy ismerjük az új módszereket, meggyőződjünk hasznosságukról; alkalmazhatóságukról, aztán ragadjunk meg minden eszközt és alkalmat, terjesszük az újat, annak hasznáról másokat is győzzünk meg.

Besenyőtelken sokáig azt tartották, hogy ott nem lehet az öntözéses gazdálkodást meghonosítani. De a komlói termelőszövetkezetben hasonlóak az adottságok, ott kutakat fúrtak és jó eredménnyel alkalmazták az öntözést. Mi ezt mondogattuk a besenyőtelkieknek. Meg is hallgattak bennünket, de az igazi segítség az volt, amikor a kömlőiek a gyakorlatban mutatták meg, hogy

FURUCZ JANOS:

miként kell csinálni. Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatcseréket kell szerveznünk. Tudjuk, megtörtént a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése. De tovább kell szilárdítanunk, különösen a gyenge szövetkezeteket. A kongresszus módszerbeli útmutatást is adott. A termelőszövetkezetek megszilárdítása csakis tudományosan megalapozott módszerekkel, elmélyültebb hozzáértéssel, türelmes meggyőzéssel, elvi és gyakorlati segítséggel és nem parancsolgatással történhet.

Megyénk minél több szövetkezetében és minél hamarabb akarunk segítséget adni, de terveink megvalósításához a pártmunka társadalmasítása szükséges. Szeretnénk kibővíteni az agrárbizottság munkáját. Egy-egy határozatnál, vagy probléma megoldásánál különböző bizottságok, a legjobb szakemberek véleményét és javaslatait várjuk. Meggyőződésem, ha a magyar parasztság olyan szorgalmasan dolgozik, mint az idén, ha a legjobb szakembei-ek még több segítséget adnak, akkor a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó terveinket sikerrel megvalósítjuk.

„Szerelnénk a kongresszuson uralkodó légkört mindennapi munkánkba átmenteni*’

Számunkra, akik részt vettünk a kommunisták országos szintű tanácskozásán, a párt VIII. kongresszusán, örvendetes „meglepetés” volt, hogy a különböző formaságok, reprezentatív megoldások helyett hasznos alkotómunka értekezlet hangulata dominált.

A küldöttekre talán az tette a legnagyobb hatást, hogy mennyire komolyan foglalkozott a kongresszus a pártmunka, a társadalmi tevékenység demokratizálásával. Kádár elvtás beszámolója és záróbeszéde is külön hangsúlyozta, mennyire fontos a társadalmi munkások bevonása a párt életébe, munkájába. Erre már a kongresszuson is sok jó példa, tapasztalat adódott. Mint ismeretes, megalakult az államgazdasági bizottság, s ennek nyomán a megyei, járási, községi és üzemi társadalmi szervezeteknél is újabb ezrek, tízezrek adnak majd sokoldalú tájékoztatást a megfelelő döntésekhez, hasznos tapasztalatokat a párt, az ország javára és kollektíván vesznek részt a párthatározatok megvalósításában. Nem új a szak- szervezeti mozgalomban a szakemberek tanácsainak meghallgatása, a különböző bizottságok bevonása a társadalmi tevékenységbe. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa

mellett műszaki fejlesztési, újítási, termelési, s más bizottságok működnek, amelyekben 270 szakember vesz részt. Az üzemekben ez a szám ezrekkel mérhető csak s egy-egy nagyobb munkánál tovább növekszik.

A tanácskozás szüneteiben folytatott beszélgetésen többen hangsúlyozták, hogy ha nem is új, de igen hasznos vonása a párt- és tömegszervezeti munkának, a szakemberek meghallgatása, javaslataik figyelembevétele, és a határozatok közös erővel történő végrehajtása.

A hiba ott mutatkozott, hogy nem mindenütt és nem szívesen alkalmazták ezeket a módszereket, nem hallgatták meg sok esetben a pártonkí- vüliek, a szakemberek véleményét, javaslatait, nem igényelték segítségüket, a fontos napi feladatok megoldásában.

A kongresszus jó példát mutatott abban, hogy a különböző társadalmi állású, képzettségű emberek véleményét nemcsak meghallgatta, de figyelembe vette a határozatok megalkotásánál is. Ha csak azt kísérjük figyelemmel, hogy milyen alapoS gonddal, a tudósok, szakemberek, a párton- kívüliek tízezreinek meghallgatásával — nem is beszélve a párttagok véleményének messzemenő figyelembevételéről — készült el a beszámoló,

úgy világossá vált mindany- nyiunk előtt, mennyire fontos a helyi problémákat is széles körű, alkotó vita után az emberek javaslatainak, ötleteinek felhasználásával megoldani.

Megyénkben is sok elrettentő példát sorolhatnánk árra, hogy milyen károkat okoz, ha nem hallgatják meg az emberek véleményét a termelési tanácskozásokon, s egyéb összejöveteleken, ha az üzemek éleMOLNAR JENŐ:

tében nem az őszinte légkör dominál, ha nem adnak az emberi önérzetre, ezért szeretnénk, ha a kongresszuson uralkodó, őszinte légkört, amely egyaránt kedvezett a bírálatnak és önbírálatnak, s amelyben bátran kibontakozhatott a különböző társadalmi állású emberek véleménye, s az ellentétes nézetek után kialakult a cselekvési egység — átmenteni a mindennapi munkába.

Megnőtt pártunk ereje, tekintélye

— 1956 előtt már két párt- kongresszuson vettem részt. Ezek a kongresszusok külsőleg lehettek díszesebbek, hangzottak el talán látszólag nagyobb horderejű kijelentések, de számomra mégis a most véget ért VIII. pártkongresszus adott a legtöbbet. A nép kongresszusa volt ez, ahol az egész magyar nép ügyéről tárgyaltak a kommunisták. Hogy mi történt ezen a kongresszuson? Az történt, amit vártunk. A kongresszus megerősítette az MSZMP eddigi politikáját és megjelölte a jövő útját. Az eltelt egy hét alatt különösen éreztem, mennyire megnőtt a mi pártunk ereje, tekintélye itthon is, de szerte a világon is.

Különösen tetszett nekem a kongresszuson egy vidéki orvosnő felszólalása, aki a gyógyítással, a maga munkájával szinte természetesen k,ötötte össze a termelőszövetkezetek, a kultúra ügyét. Ez az orvosnő arról beszélt, hogy a gazdasági viszonyok megváltozásával' változik és szakadatlanul fejlődik az egészségügyi helyzet, s ez mind a mi társadalmunknak köszönhető. Ügy éreztem, ebben a felszólalásHORVÄTH NANDORNÉ;

ban nem egyszerűen egy orvosnő hangját hallom, hanem egy olyan emberét is, aki örömmel veszi tudomásul elért eredményeinket, tud küzdeni, harcolni a jövőért.

Mint járási titkárnak, most, a kongresszus után, legfőbb törekvéseim közé tartozik, hogy ne csak a párttagok, de mindenki megismerje a VIII. pártkongresszus anyagát. Szeretnénk, ha a gyöngyösi járás vezetői, kommunisták és pár- tonkívüliek, egyaránt megértenék, hogy „nem divat” ma mái a parancsolgatás, a felülről való diktálás, hanem sokkal inkább okos, meggyőző szóval lehet és kell együtt haladni az emberekkel. Amikor a kongresszuson a párttagok és pár- tonkívüliek viszonyáról hallottam, eszembe jutottak azok a szavak, amelyeket az egyik kommunista vezető mondott, nem is olyan régen. Szavai így hangzottak: „A mi nagy családunk ügyeibe senki ne üsse az orrát". Mit jelenthet e kifejezés, ha nem azt, hogy a pártonkívüli millióknak semmi közük nincs a mi, az ország ügyeihez. Az ilyen és ehhez hasonló végtelenül hibás nézeteket szeretnénk minél előbb megszüntetni és arra törekszünk, hogy a gyöngyösi járásban párttagok és pártonkí- vüliek közös akarattal és elszántsággal dolgozzanak

ügyeinkért.

Egyszerűségre, szerénységre és a nép szolgálatára tanított a Vili. kongresszus

Másodszor vettem részt kongresszuson. De azt a régit, a több mint tíz évvel ezelőttit, alig lehet a mostanihoz hasonlítani. Most egyetlen feliratot olvashattunk az óriási terem, ben: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" A falakat nem borította zászloerdő, sem a vezetők életnagyságú képei. A nagyterem dekorációja egyszerű, mégis méltóságteljes volt. Nem dübörgött félórás taps, nem mondtak hangzatos szólamokat és nem volt egymást túllicitáló ütemes éljenzés. Ez a kongresszus egyszerűségre, szerénységre és a nép szolgálatára tanított mindnyájunkat.

Pártunk VIII. kongresszusán munkahangulat uralkodott. Ehhez nem kellettek cifra külsőségek. Igen, a munka szelleme uralkodott és mégis — vagy éppen azért — mennyi élményt és bátorító biztatást adott. Nagy szavak és tüntető külsőségek nélkül a tanácsterem levegőjében zsongott, — túlzás nélkül mondom —, hallani, látni lehetett a tényleges egyetértést, a helyeslést és bizalmat. Ezt tükrözte a magyar és a testvéri munkáspártok küldötteinek tekintete, az elismerés és a szeretet csendült ki a felszólalásokból.

Áttekinthető és világos volt a Központi Bizottság beszámolója. Kádár János elvtárs és a felszólalók mondanivalóját az őszinte nyíltság jellemezte,

akár eredményeink, akár hibáink és fogyatékosságaink kerültek szóba. Nem kellett a szavak mögött keresni az igazságot. Nyílt eszmecsere folyt a szünetekben a folyosókon és a büfékben. Mert cigarettázás és a fekete kavargatása közben is folyt a vita, négyszemközt és csoportosan, régi és új ismerősökkel, szabadon és nyíltan.

Meggyőződésem, a nőtanácsoknál dolgozóknak nem kell ,,nöproblémákat” keresniük, a kongresszus sem határozta meg a nőmozgalom feladatait, nem jelölt ki semmi rendkívüli utat. Az élet nagy összefüggéseiről, egész társadalmunkról, jelenünkről és nagyszerű jövőnk- ről volt szó a kongresszuson. Többen sürgették a vidéki ipartelepítést, nem utolsósorban azért, hogy a dolgozni vágyó nők számára munkaalkalmat teremtsünk. Helyes követelmény. Ez, mint cél, ötéves tervünkben benne van — mondotta Kádár elvtárs. A nők teljes jogegyenlőségét kell megvalósítani, nemcsak a törvény előtt, hanem az életben is. Le kell küzdenünk a nőkkel szembeni társadalmi előítéleteket, ehhez elsősorban tanulniuk kell a nőknek, nagyobb arányban, többet és jobban, mint eddig. Ha mindnyájan jobban dolgozunk, több és jobban berendezett bölcsődére, napközire, több háztartási gépre futja, szaporább léptékké; menetelhetnek előre a nők is.

Most, a kongresszus után,

még biztosabban érezzük és tudjuk, hogy érdemes küzdeni, magunknak es gyermekeinké ínek építjük a szocializmust.