Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

\

nepüjsag

1962. november 25., vasárnap

Befejezte munkáját a pártkongresszus

(Folytatás a 3. oldalról)

bó csapást hazánkban a kapitalista rendszerre, ha ezt a feladatot megoldottuk. Ez az osztályharcos feladat minden magyar kommunista és minden magyar dolgozó számára Szeretnék néhány szót szólni egy elég nagy zajt okozott jelszóról. Arról a jelszóról van szó, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Az első és a legfontosabb, amit itt a kongresszuson is le kell szögezni, hogy ez a megállapítás természetesen nem tudományos tézis, hanem egyszerűen politikai megállapítás, ha úgy tetszik, agitációs jelszó is, amely emberek viszonyára, nem pedig világnézetre vonatkozik. Az ideológiában ez a jelszó használhatatlan. Az ideológiában nem lehet válogatni ellenséges vagy nem élesen ellenséges között. Ellenséges minden elmélet, amely nem marxista —leninista, mert az ideológiákat nem lehet . összekeverni, összebékíteni. Még egyszer ismétlem: az, hogy ki van velünk és ki ellenünk, nem az ideológiára vonatkozik, hanem az emberek viszonyára.

Bizonyos években , pártunkban. sőt nemcsak a mi pártunkban, hanem általában a kommunista pártokban elterjedt az a harci jelszó, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, tehát ellenség. Arra gondoltunk, hogy fordítsak meg ezt a jelszót, hisz különösen ma, náiunk, az a helyzet, hogy aki nincs ellenünk, az tulajdonképpen, a dolog lényegét tekintve, velünk van.

Vegyük a legegyszerűbb példát. A Magyar Népköztársaságban azok az emberek, akik munkával keresik meg kenyerüket — és nem összeesküvéssel, bombakészítéssel töltik az éjjeleket és a nappalokat —, reggel bemennek munkahelyükre és dolgoznak, a _ valóságban velünk vannak; még akkor is, ha esetleg az részükről nem tudatos, mert ha az országban az általános politika jó, akkor az iparban, a mezőgazdaságban, a szellemi munka területein a szocialista társadalom épül, s aki dolgozik, az a szocialista társadalmat építi. A nagyvonalúság ez esetben azért jó és hasznos,

> mert a kommunistáknak — de voltaképpen minden valamennyire normális politikai irányzatnak — arra kell törekedniük, hogy ne gyarapítják ellenségeik számát, ne taszítsanak ellenségeik közé embereket, akik helyzetüknél vagy szemléletüknél fogva, saját táborukba hozhatók.

Van ''osztályidegen és van osztályellenség. Ez két külön fogalom, s két különböző dolgot is jelent. Nem azt mondom, hogy öleljük keblünkre az osztályidegent, de azt mondom, hogy még itt is tegyünk különbséget az osztályidegen és osztályellenség között. Mert ha nem teszünk különbséget, nagy*.« nagy hibák fordulhatnak elő. Van ugyanis osztglyidegen, aki nem ellenség, a szó köznapi értelmében, — és vannak saját osztályunkbeli, eltévedt, fekete bárányok, akik ellenségek. Ilyen is van. Nem számokról van itt szó, hanem arról hogy a fogalmak legyenek tiszták és világosak, s legyen világos, hogy kivel, hogyan dolgozunk.

Nagyon fontos mindennapi munkánkban, hogy differenciáljunk, tegyünk különbséget az emberek között.

Mondok két példát arra, mit értek differenciáláson. Nálunk közismert fogalom az, hogy ^.horthysta katonatiszt”. Ha rágondol az ember, olyan dzsentri-gyereket ért ezen, akit a szülei katonaiskolába, Ludovi- kára küldtek és Horthynak jó fasiszta tisztje lett. Ez, mint osztálykategória, teljesen világos. Van azonban papír és van nyilvántartás, Vein adminisztráció, sokkal több, mint kellene. Valljuk be becsületesen, hány éven át volt papírokra írva az, hogy „horthysta katonatiszt”; s ha jobban megnézték, akkor kiderült, hogy mindenkit, aki a második világháború időszakában bevonult, és tiszt volt, horthysta katonatisztként tartottunk nyilván. Pedig még a horthysta katonatiszteket is egyénileg kell elbírálni. Mindenki tudja, hogy legalább két fő kategóriájuk van. Az egyik az a bizonyos Ludovikás horthysta katonatiszt. A másik orvos, mérnök, falusi tanító, aki valamikor érettségizett és utána katonai tanfolyamot végzett. A., háború alatt — ha akart, ha nem, ha tetszett, ha nem, — bevonult és katonatiszt lett. A felszabadulás után pedig a mi papírjainkon — egy fazékba dobva — így szerepelt: horthysta katonatiszt.

Ez a példa is *azt mutatja, hogy differenciálni kell, hogy különbséget kell tenni.

Itt van a származás kérdése. Azt hiszem, erről már nem kell sokat vitázni. Mert, hogy mást ne mondjak, ha pedagógusaink például mentesülnek az eddigi kartotékozástól — azoknak az istenverte zöld, vagy nem tudom milyen kartotékoknak a ~ kitöltögeté- sétől, rakosgatásától már az ott felszabaduló energiával nagyobb segítséget ad<

hogy a tudományos kutatók jelentős részié ma már bátran kísérletezik. A szocialista viszonyok között témáimeghatározással, a tudományos munka jobb megszervezésével biztosítani kell, hogy a tudományos kutatás fő iránya megfeleljen a szocialista építés igényeinek, de természetes, hogy a kísérletezés az kísérletezés, a kutatás az kutatás.1

Olyan hibás nézettel is találkozunk viszont, amely kissé szemben áll a tudományos munka tervszerűségével. Hallottam már olyasfélét is, hogy a tudományos kutatást nem lehet megtervezni. Kolombusz is elindult valahová, megérkezett valahová, de nem tudta, hogy hová, mégis felfedezte Amerikát. (Derültség.) Lehet, hogy Kolombusz esetében igazuk van, de inkább Major elvtárs

Dr. Jánossy Lajos akadémikus, a KFKI Kádár János, az MSZMP KB első titkára.

igazgatója

hatnak a munkás- és parasztfiatalok tanulásához.

Társadalmi segítségnyújtásról beszélünk. Ha mi a paraszti osztályt az egész társadalom segítségével át tudtuk vezetni szocialista alapra, akkor nem tudnánk az egész társadalom segítségével talán a mostaninál is több munkás- és parasztfiatalt megfelelően támogatni a továbbtanulásban? Ha ezt a kérdést helyesen kezeljük, akkor újabb darabkát nyesünk le a protekciózásból is, mert a főiskolai felvételeknél már majdnem elmaradhatatlan volt a protekció, ha kellett, ha nem.

Az egyik nagyon helyesen, elvszerűen és értelmesen eljáró egyetemi vezető rengeteg ilyen protekciót kérő levelet kapott és felbontás nélkül valamennyit betette a fiókba és elzárta. Amikor megkezdődött az új tanév, a kérelmezők 80 százalékától köszönő levelet kapott, amiért oly jól elintézte az ügyet: pedig el sem olvasta a leveleket. (Nagy derültség.)

Azt hiszem tehát, nagyon egészséges és bölcs döntés lesz, ha a kongresszus az ide vonatkozó előterjesztést is jóváhagyja és a párt következetesen érvényt szerez majd a határozatnak. Abban is nagyon igazuk van a felszólalóknak, hogy ez után egy kicsit jobban fognak tanulni a munkás- és parasztgyermekek is, mi semmilyen tekintetben nem vagyunk hívei semmiféle osztálykiváltságnak. Nem is lenne ez egészséges, inkább tönkretenné a fiatal embereket, ha osztály-helyzetük miatt valamiféle olyan előjoguk alakulna ki, mint régen volt a „kékvérűeknek”, most meg lenne a „vörösvérű- eknek”. (Derültség.)

Nem ez az élet útja. Azt hiszem, hogy akik fáznak elvetni a régi gyakorlatot, azok tulajdonképpen nem is bíznak a munkás-és a parasztgyermekekben, pedig úgy gondolom, van olyan intelligens meg értelmes a munkás, vagy a paraszt gyermek is, meg ugyan olyan képességű is, mint bármilyen más származású gyermek és ha ráadja a fejét, akkor tanul és ha tanul, akkor tudni is fog!

Az építés sok kérdése szóba került a kongresszuson. Szeretném megmondani, hogy egyetértek például a tudományos munka ésszerűbbé és tervszerűbbé tételével, a tudományos témák ésszerű megosztásával hazai viszonylatban és a nemzetközi együttműködéssel, amint azt Jánossy Lajos akadémikus elvtársunk itt kifejtette. Egyetértek Prieszol elvtársnővel is, aki arról ’beszélt -itt-, milyen-- jó,l

hasonlata helyén való: tudniillik az szereti nagyon a szabad- verset, aki nemigen ismeri a rigmusokat. A nem tervszerű témaválasztást, meg kutatást

Í3 főleg olyan Kolombuszok szeretik és igénylik, akik még el sem indultak sehová, nem is fedeztek fel semmit és talán nem is fognak felfedezni semmit. (Derültség, taps.) A tudományos kutatásiban, még a Kísérleti Kutató Intézetben is a munka alapvető fő irányát helyesen kell megszabni, s a helyes program végrehajtása közben senki ^em vitatja a kísérletezés, s>5t még a tévedés jogát sem.

Maguk a tudósok mondják, hogy a tudományos, vagy tudományos jellegű kutatásra előirányzott kétmilliárd forint

— ami mégsem kétkrajcar —

jó része még elfecsérlődik, valahogy elszivárog a tudományos kutatásból és ez nagy kár. Olyan szervezésre és olyan tématervekre van szükség, hogy ez az összeg a megfelelő kutatási célokat szolgál-1 ja. ,

Sok sürgető hang hallatt- szott a kongresszuson a gazdasági- irányítás megjavításának szükségességéről. Vannak már meghozott határozatok, amelyeket végre kell hajtani, — például az iparirányítás átszervezéséről — másokat, mint például a mezőgazdasági irányítás továbbfejlesztését, még elő kell készíteni. Tökéletesítésre szorul a felvásárlási szervezet is, bár vannak már helyes rendszabályok itt is. Az átvételnél és a minősítésnél például most már a termelőszövetkezet képviselője is jelen lehet, és igy inkább ott vitatkozzanak, mintsem az árut ide- oda szállítgassák, miközben a fogyasztók a piacon várják és nem tudják, miért késik az áru.

Előtérben van tehát a jobb szervezeti formák kialakítása, ami a helyi vezetők nagyobb felelősségét illeti. Valóban, kevesebb kérdés igényel központi irányítást, de hatékonyabb

— és mindjárt hozzáteszem —

a jelenleginél jobb irányítást,

ugyanakkor bővíteni kell a helyi vállalati vezetők hatáskörét. Egyébként nem is minden helyi vezető,követeli hatáskörének kibővítését. Vannak, akik nem szeretik, mert ez nagyobb felelősséggel is jár. (Derültség).

Többen sürgették a vidéki ipartelepítést — nem utolsósorban azért, hogy a jelenleg háztartásban elő, de dolgozni akaró nők is munkaalkalmakhoz jussanak. Valóban, helyes követelmény, hogy vidéken, még ott is, ahol nehézipar van, kiegészítő, könnyűipari üzemek létesüljenek. Ez, mint cél, az ötéves tervben benne van. Végrehajtása a beruházási lehetőségektől függ. Olyan mértékben haladhatunk tehát előre, amilyen mértékben beruházási alap a kormány rendelkezésére áll.

Sokan foglalkoztak a mező- gazdasági termelés problémáival. Ez nem véletlen. Az iparban a kocsi a síneken megy. A mezőgazdaságban most születik az új, az erősödő szocialista mezőgazdaság rengeteg feladatot ad az egész pártnak, az egész társadalomnak, a többi között az iparnak is. Most az egész népgazdaság további gyors és lendületes fejlődése attól függ, milyen ütemben sikerül a mezőgazdaságot az ipar szintjére emelni. Ez dörttő kérdés most a mezőgazdaság, az egész nép számára. A feladatokról, a munka irányáról helyesen szóltak a felszólalók. *

Mezőgazdasági terveink világosak, helyesek, azok végrehajtásán hell dolgoznunk

Az új, magasabbrendű, szocialista jellegű formát kell megfelelő szocialista tartalommal megtölteni, s erősíteni a szocialista termelési viszqnyo- kat. Azok az eredményeik, amelyeket Lombos elvtárs ismertetett a kongresszuson, önmagukért beszélnek. Ahogy Győr megyében megszilárdultak a termelőszövetkezetek, sorra- rendre úgy szilárdulnak a többi megyében is.

Felvetődött itt három konkrét kérdés: három- és négyezer holdas területűek legyenek-e a termelőszövetkezetek, szűnjenek meg a gépállomások, s hogy a gabonatervet ne holdban, hanem métermáizsá- ban szabják meg. Mindhárom kérdésben azt ajánlom a kongresszusnak, hogy ne foglaljon állást, mert egyik sem olyan, hogy kapásból el lehetne dönteni. Lehet, hogy a három- és négyezer holdas termelőszövetkezet a gazdaságosabb és a jobb, de ennek megvalósítását nem lehet olyan egykettőre napirendre tűzni. Két évvel ezerősíteni kell, az az alkotói felelősség.

Felvetette Darvas elvtárs, hogy az irodalmat ne tekintsük egyszerűen a politika ábrázolásának. Ebben igaza van. Azt nem mondom, hogy az ilyen szemlélet már megszűnt. Van ilyen szemlélet, de nem a Központi Bizottságban. A Központi Bizottság nagyon jól • tudja, hogy az irodalom és a művészet nem egyszerűen a politika ábrázoló eszköze. De egy politikai követelményt azért hangsúlyoznék: a pártosságot, de a jó értelemben, a helyes értelemben. A pártosság nem azt jelenti az irodalomban és a művészetben, hogy az MSZMP valamilyen alapszervezetének az álláspontját védjék vagy támogassák. A pártosságot itt abban az értelemben használjuk, hogyha a szocialista és a kapitalista rendszer ütközik össze valamely kérdésben, akkor álljanak a szocialista társadalom mellett. Ha a gyarmatosító hatalom, meg a szabadságért küzdő nép ütközik össze, akkor legyenek az imperialisták ellen. És ha gyalázatosságot, vagy gaztettet látnak, 'akkor legyenek az igazság mellett pártosak. Mi ebben az értelemben mondjuk, helyeseljük és követeljük a pártosságot.

Darvas elvtárs az írók többségénél mutatkozó helyes alapállásról szólva, azt a kifejezést használta, hogy ha remekművek még nincsenek is, de izgalmas próbálkozások vannak. Azt hiszem, hogy az írók többségénél nemcsak az alapállás helyes, hanem már jó művek is születnek. Túl vagyunk már azon, hogy csak izgalmas próbálkozások lennének. Mindenki tudja, hogy prózában is, líráelőtt léptek be a parasztok a tsz-be, megválasztották a vezetőket, rendeződtek, s akkor egy-két esztendő múlva kezdjük megint az átszervezést, az egyesítést

Ugyanígy vagyunk a gépállomások megszüntetésével is. Ezt a kérdést a Központi Bizottság tanulmányozta, megvizsgálta. Kimondtuk határo- zatilag, benne van az ötéves tervben, hogy a mezőgazdaságban a gépesítési és^ a gépi munka fő támasza a gépállomás. Törekvéseinket azonban mutatja, hogy a beszerzésre tervezett géppark kisebbik részével erősítjük a gépállomásokat és a nagyobbik részét azoknak a tsz-eknek a rendelkezésére bocsátjuk, ahol megvan a feltétel a gépek jó kihasználásáraa

A mázsában megszabott gabonatervet nem helyesli a Központi Bizottság, nem is ajánljuk, hogy a kongresszus meg- erősítse.

Szeretném még röviden érinteni

a művészet és az irodalom

kérdéseit.

Darvas elvtárs szólott arról, hogy a mi íróink is a nép ügye mellett vannak. Azt hiszem, ezt elfogadhatjuk, ez az igazság, örvendetes, jó dolog ez. Igény és követelmény, a ha.r tározott állásfoglalás a szocializmus és a nép ügye mellett.

Ez helyes és ezt követeli a párt.

Darvas elvtárs említette a kísérletezés szabadságát. Erről szólott Major elvtárs is., Ö az alkotói felelősségre helyezte a

súlypontot és én azt hiszear, ez a helyesebb. Mert a kísérletezés szabadsága megvan. Amit

ban is, publicisztikában — itt most az írói publicisztikára gondolok — színdarabokban, még filmben is, minden területen vannak jó művek, amelyek a mai élet kérdéseit tárgyalják. Persze, az izgalmas próbálkozások is helyénvalóak. Ezt persze úgy kell értenünk, hogy az irodalom természetesen nem ipar, az író a művészeti alkotás törvényei szerint dolgozik. Nehogy valahogy úgy fessen a dolog, hogy egyszer csak a Lenin Kohászati Művekből, meg a kővágóőrsi tsz- ből, meg a tolna megyei állami gazdaságokból jelentsék nekünk, hogy öntöttvas nincs, búza nincs, de izgalmas próbálkozások vannak. (Élénk derültség.)

Az iparban Is és a mezőgazdaságban is vannak kísérletezések, meg izgalmas próbálkozások is, de azért az alapterméket mégiscsak meg kell termelni évről évre, mert különben hogyan éljen az ország, meg a nép? Ezt vegyék figyelembe az írók, a művészek is.

A vitába* felvetődött többi kérdésre nem térek ki, mert azokkal egyetértek. Helyes, hogy a rádió, a televízió, a színpad ne legyen a hitványságnak, a gyenge, rosszízlésű dolgoknak a népszerűsítője. Bár ha ilyesmi előfordul, ezért nemcsak a rádió, a televízió, meg a hasonló intézmények vezetői, a színigazgatók a hibásak, és nem is csak a 'közízlés, hanem néha a művészek is. Nemcsak az intézmények vezetőin és a közízlésen múlik, hanem a művészeken is, hogy a közízlés hogyan alakul, mert ez a kettő természetesen, kölcsönhatásban van.

I Most

a pártmunka kérdéseiről

szeretnék szólni. Több felszólaló említette a pártmunka társadalmasítását, azt, hogy ne csak függetlenített emberek végezzenek pártmunkát, hanem társadalmi alapon dolgozó emberek is. Ennek sok előnye van. Mert például, ha egy munkásembemek egy másik gépen dolgozó munkásember mondja, hogy ezt olcsóbban és gyorsabban is meg lehet csimészetesen, amikor a komimw nístáknak is kijár a dicsérets de ebből rendszert csinálni nem érdeme®. A párt 5—6 éve mindig a pártonkívüliek megbecsüléséről beszélt, vagy ha annak helye van, elismeréssel szól róluk. Az eredmény az, hogy a kommunisták közmegbecsülése az elmúlt hat esztendő alatt növekedett. Jobb volt régebben is, ha más pártbeliNemes Dezső, az MSZMP PB tagja, a mongol küldöttség tagjaival. Jobbról: Dugerszuren, a Mongol Népi Forradalmi Párt PB tagja, a KB titkára.

nálni, annak más a nyomaté- ka, mint egy meggyőzésre függetlenített ember szavának. Sok területen hasonló a felfogás a közvéleményben és ezért is jó a társadalmi alapon végzett pártmunka.

A párt munkastílusának már' sok, a köztudatba átment, elfogadott formája van. Ezek közül egyet akarok megemlíteni, az úgynevezett előzetes vitát. Régi igazság, hogy a kommunista pártok annyi ember igazi, teljes és odaadó támogatására számíthatnak, amennyit meggyőznek álláspontjuk helyességéről. Többre nem lehet számítani, mert felsorakoztatással, meg közfelkiáltásokkal bonyolult kérdésekre nem lehet tömegeket mozgatni. Ha előzetesen lefolytatják a vitát, és mindenki tudja, mit kell tennie, akkor végre lehet hajtani a határozatot. Shhez tehát, mint módszerhez, '.ragaszkodnunk kell.

Sokszor felivetődik az a kérdés is, hogy évek óta folyton a pártonkívülieket dicséri a párt, meg a Központi Bizottság. A kommunistákat is lehetne többször, vagy néha dicsérni, lehetne róluk is elismeréssel szólni. Eg. azt hiszem, nem |

ek dicsértek minket, mintha mi önmagunkat dicsértük.

A kommunisták a pártonkívüliek megbecsüléséből csinálnak problémát maguknak, és majd a pártonkívüliek dicsérjék a kommunistákat. Ez így egészségesebb munkamegosztás, minit fordítva. Hencegés néikül állítható, hogy a párt viszonya a munkásosztállyaL a dolgozó néppel, a komam#us- ták közmegbecsülése soha ilyen bensőséges nem volt. A párt tekintélye az országban ilyen nagy sohasem volt. Nagyobb alkalmakkor, kongresz- szusokon megdicsérhetjük egymást. Akkor is jobb, ha az ülés befejezése után dicsérjük egymást azzal; hogy jó volt ez a három év, gyerünk tovább, lássuk a legközelebbi évek feladatait. (Taps.) A mi pártunk feladata az, hogy népünk hű szolgája legyen. Ez a legfőbb kötelességünk. Ha a dolgozó tömegek úgy ítélik meg a szocializmust, hogy attól várják a jó életet, a szabadságot, a magas kultúrát, a boldogságot, akkor szerintem jól Ítélik meg a szocialista társadalmi rend

szükséges. Vannak estek -ter-J (Folytatása az 5. oldákmé