Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-17 / 243. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. október 17., szerda lIj vendéglő Pétervásárán alig néhány napja nyitották meg az újjávarázsolt, régi kisvendéglőt. Ami a vendéglőt illeti, többnyire alkalmazkodik a huszadik század követelményeihez. Csinos, ízléses, sőt: modern is! Talán meglepően ... De sehogy sem tudtam napirendre térni az újszerűséget és a jó ízlést erősen bántó két kép fölött. Giccs mindkettő. Ronda és ízléstelen. De nem keseredtem el. Tisztában vagyok vele, hogy a jövő század elején le fogják szedni őket Vagy tálán hamarább? ... (G) — EGYMILLIÓ 536 ezer forint a 4. számú Autóközlekedési Vállalat harmadik negyedévi eredményjavulása. Az első félév után jó eredményeket igazolt a harmadik negyedévi mérleg is. — HÉTFŐN ESTE Füzesabonyban, a járási kultúrház- ban nőgyűlést rendezett a községi tanács. A gyűlésen Rozs- nyai Mihály, a községi tanács elnölce ismertette a Vili. kongresszus irányelveit, majd megbeszélték azokat a tennivalókat, amelyeket a téli hónapokban valósítanák meg a nőtanács rendezésében a község asszonyai. A gyűlés Végén kultúrműsor szórakoztatta a megjelenteket. — TÖBB MINT 137 ezer forint értékű széldeszkát takarítottak meg a gyöngyösi Xn-es akna dolgozói a harmadik negyedév alatt, az engedélyezett energiamennyiségnek is csak 85,9 százalékát használták fel. Főleg a kongresszusi versenynek és a szocialista brigádok példamutatásának tudható be ez a dicsérendő eredmény. — MA ESTE Gyöngyösön vendégszerepei a debreceni Csokonai Színház operaegyüttese. Az egri fellépés után ugyancsak Verdi Traviata című operájával lépnek színpadra a Városi Művelődési Házban. A televízió műsora 18,00: Tanuljunk oroszul. Nyelvlecke kezdőknek. 18,20: Amatőrfilmesek Klubja. 1. E. Finita la comedia? 2. Felfedezem a kerületem. — 19,00: Közvetítés a Katona József Színházból. Shakespeare: Min den jó, ha jó a vége. Vígjáték három felvonásban. — A közvetítés első szünetében: Tv- világhíradó. — A közvetítés második szünetében: Demeter Imre színházi jegyzete. 21,50: Híreik, a Tv-világhíradó ismétlése. (MTI) Forró siker — művészi produkció- a Művelődési Ház által rendezett egri hangversenyen Időjárás jelen tés A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás szerda estig: felhős idő, főként az ország déli részén esőkkel. Mérsékelt szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 10 —13, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: észak-keleten mínusz 1—plusz 2, az ország többi részein plusz 3—7 fok között. (MTI) Egri Vörös Csillag Revüparádé Egri Bródy Nevessünk Gyöngyösi Puskin Francia nő és a szerelem Hatvani Kossuth Diákok voltunk Heves Carmen Jones Pétervására A kétéltű ember Füzesabony Két „N” úr Eger zenei életét az időnkim meghirdetett hangversenyek hangszeres és énekes események adják. Évekkel ezelőtt minden produkció után azon keseregtünk, hogy „nem érdekli az egrieket a zene”, hogy „nincs közönség”, hogy „rossz a szervezés”, sőt, azon is, hogy „akit ígérnek, úgyse jön el”. Nos, ez a hétfő este megmutatta azt, hogy az évek, az idő a legjobb biztosíték arra: mindennek eljön a maga ideje. Ezen a hangversenyen zsúfolásig telt a színház azokkal, akik nem is csak ezt az egy alkalmat ragadtál? meg arra, hogy zenei élményt szerezzenek, hanem bérlettel biztosították helyüket a további három hangversenyre is. A légkör igazi hangverseny-légkör volt, s ezt természetesen elsősorban annak köszönhettük, hogy „akiket ígértek”, azok el is jöttek, s teljes- művészi szívükkel adták műsorukat annak a közönségnek, amelyiknek csak így, vagy a televízión és rádión keresztül van köze az operairodalomhoz, a nagyzenekari estekhez. Szabó Miklóst, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét szűnni nem akaró tapsok közepette kívánta egyre színpadra a hallgatóság. Nem fukarkodott, nem tűnt el egyetlen ária után, de ugyanezt köszönhetjük e sorokban a kristálytiszta, csengő hangú operaházi énekesnőnknek, SzecsőriLM: dy Irénnek, Reményi Sándornak és Horváth Editnek is. Nehéz a válogatás, nehéz lenne megmondani, kinek mi tetszett legjobban, mert a teljes átéléssel előadott áriák minden esetben az egész opera hangulatát idézték. Egyetlen mozdulat nélkül, néma csendben szállt a zengő olasz nyelv szárnyán a Celo e mar’ Szabó Miklós előadásában. Szecsődy Irén előadott áriái közül talán az Othellóból hallott Fűzfaária volt a legmaradandóbb, míg Reményi Sándortól izgalmasan szép felfogásában hallhattuk Faustból Valentin imáját. Horváth Edit legátéltebb, legteljesebben magáénak érzett száma a Bosszúária Sámson és Delil- lából. Ez nem válogatás, , hangsúlyozom, csupán egyéni, személyes „legszebb”, mert akár a duettekre, akár a Rigolettó- quartettre gondolok, ugyanezt el tudnám mondani. S hogy mindez ilyen volt, a kiváló énekesek nagyszerű, művészi teljesítményén túl, a nagyon tehetséges Blum Tamásnak köszönhető. Kilenc évvel ezelőtt ismerkedett meg képességeivel az egri közönség, amikor először járt nálunk az akkor valóban igen fiatal, szerény karmester. Azóta eltelt Lopott boldogság Egy öregedő férfi kései szerelméről, egy lány csalódásáról, emberi felelősségről szól ez a magyar film. A film főszerepeit Vass Éva, Molnár Tibor, Kiss Gábor és Psota Irén játssza. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be október 18—24-ig. jónéhány esztendő, s most valaki egészen más állt a dobogón, merőben másként, szug- gesztív erővel, , az egész művet maga előtt látó és halló művész biztonságával tartotta kezében a zenekart. Érezhetően, láthatóan fogta vissza, vagy lendítette hatalmas erővel előre a zeneszerzők elképzelése szerint az egész zenekart, vagy egy-egy hangszert. Pillanatnyi megtorpanás nélkül, művészi feszítettségben dirigálta végig a kétórás hangversenyt. Verdi: A végzet hatalma nyitányát és Gounod Faust című operájából a balettzenét a Budapesti MÁV Szimfonikusok fegyelmezett, tömör hangzású zenekarának előadásában, teljes operai hatást keltve tolmácsolta Blum Tamás. Szívesen és szeretettel várja őt az egri közönség, s ezt megmutatta a forró tapsorkán is. Meg kell még említem, hogy rendkívül finom eleganciával látta él a konferálást Balogh Katalin, az egri Gárdonyi Színház tagja. (ádámj 75 évvel ezelőtt, 1887. október 17-én halt meg GUSTAV KIR- CHOFF német fizikus, aki Bunsen- nel együtt felfedezte a spektrál- anallzis módszerét és ezzel megvizsgálta a Nap és néhány állócsillag színképét. Az elektrotechnikában kettő, az optikában pedig egy törvény Kirchoíf nevét viseli; az egyik az áramerősségre, a másik az áramkör elektromotoros erejére, a harmadik pedig. az energiakisugárzás és a hőmérséklet összefüggésére vonatkozik. 205 évvel ezelőtt, 1757-ben e napon halt meg RENÉ RÉAUMUR francia fizikus és* természettudós, aki 1730-ban szerkesztette meg a Franciaországban ma Is használatban levő hőmérőbeosztását, amely a jég olvadás- és a viz forráspontja közti távolságot 80 fokra osztotta be. 6 . kötetes munkájában a rovarok életmódját és fejlődését ismertette, különösen érdekes a méhek világára vonatkozó leírása. 65 évvel ezelőtt, 1897-ben e napon halt meg NYIKOLAJ SZLAVJANOV orosz feltaláló, aki 1891-ben Alekszandr Lo- digin által feltalált izzólámpához elektrogenerátort szerkesztett. 55 évvel ezelőtt, 1907-ben e napon született ANTAL JANOS író. Fiatal kora óta érdeklődött a kommunista eszme után, majd Európa nagy városait bejárva tanulmányozta a munkásmozgalmat. Írásaival a 30-as évektől kezdve kapcsolódott be az osztály- harcos kommunista mozgalomba és tagja lett a kommunista írócsoportnak. 1937-ben letartóztatták, 6 évi börtönre ítélték, majd 1942-ben büntetőszázaddal a frontrá vitték. Nagy nélkülözések közepette szökött át a szovjet csapatokhoz, a mozsajszki hadi- fogolytáborban 1943. telén meghalt. Gustav Kirchoff Rosszak-e a magyar filmek ? Hozzászólás egy vitához Hozzászólok én ... Most... De minek ? ... mért kötelességemnek érzem, hogy mint aktív mozilátogató, aki recehártyáján hordja a magyar film sorsát, ügyét -és fejlődését, elmondhassa véleményét nyíltan és őszintén, alaposan' és konstatívan, hozzáértően és megfizetve már tapasztalataiért. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a magyar filmek nem rosszak. Rossz a fogfájás, a derékszaggatás, az üzemi ebéd, de a magyar film nem rossz. Csak nem jó. És ez nagy különbség. Rossz volt a Rocco, de nem voltak rosszak a fivérei, akik együtt ették meg az utolsó vacsorájukat, s mivel a fivérek többen voltak, ezért volt jó a többségi elv alapján ez az olasz film. Különben azt is celluloid-szalagról vetítették, azt is színészek játszották, az is forgató- könyvből Ítészült, s annak is volt rendezője. Márpedig a film nálunk is úgy készül, mint másutt. Hogy mégsem egészen úgy, annak az az oka, hogy mi vigyázunk a nemzeti sajátosságainkra. Nálunk egy film nem lehet olyan, mint egy jó külföldi film, nálunk, inkább kissé rosszat csinálunk, de az valódi magyar, s erre onnan jöhet rá a hozzá nem értő, hogy a mi filmjeink nem jók. Ha jók lennének, nem lehetne őket megkülönböztetni más nemzetek filmjeitől. Világos, nem? Aztán nálunk nem úgy van, hogy van valakinek egy filmötlete, azt megírja, a rendező megrendezi, a színészek megjátsszak ... Hői lenne ebben a magyar sajátosság. Nálunk valakinek van egy filmötlete, ezért beveszik társírónak, ami azt jelenti, hogy megírja más, s az a más vesz magához egy társrendezőt, aki megrendezi egymaga, s mire kész a film, akié az ötlet, úgy nézi végig a moziban, mintha egy nyasza- földi produkció lenne, tele számára is ismeretlen egzotikumokkal. Ez arra jó, hogy az átkozott szubjektivizmust gyökerében ki kell irtani, az írójával együtt... Persze, van olyan is, amikor az a film írója, akié az ötlet. Van. Állítólag. Mondják Többen is. így tehát lennie kell ilyennek is. Azért is rosszak, akarom mondani, nem jók a magyar filmek, mert nálunk, ugye, nincs új hullám... Nálunk van tupír, fiús frizura, simán, de új hullám nincs. Ebből 00B0ZJ IMREt 1’SZiNMÄZf^ *< M Ü S O ti- ■c Egerben este 7 órakor: GÜL BABA (Jokai-bérlet, II.) 9. Felemelte a kezét, aztán leejtette, 'mint alá mára bevé- gezte a beszédet, és hallani sem akart semmit, egyáltalán semmit. Messze az erdők mögött lebukott a nap, a szép szoba kívülről becsorgó fényei egyszerre kialudtak, a sarkok megteltek barna homállyal, mintha valaki sötét függönyt húzott volna az imént még tündöklő ablak elé. Márton intett, maga kívánt maradni, de a fiú nem mozdult. Az alkony borulása, mintha csak az életükre ereszkedő sötétséget példázta volna, betakarta vastagon. és percről percre súlyosabb, bolyhosabb, áthatolha- tatlanabb lett, és ő ebben a sűrűsödő feketeségben —, mint egy látóhatár nélküli nagy gödörben —, vaksin és reménytelenül járt körbe-körbe, gondolatai kötőfékjén. Minden messze lett tőle, amit magának, s a magáénak kívánt, még az élet is. Igazán nem tud meg- béfcülni az apja a világgal? Igazán el kell hinnie, hogy ez az elnyűhetetlennek látszó ember, aki önmaga iránt sem, vagy talán mindenekfelett önmaga iránt, összeroppant, és itt e négy fal közt végképpen megvonta létének határait? De hát mi történt véle? Különben ez mindegy, s az ok is mindegy: az áldozat ő, így is, úgy is... Pedig mi mindent várt a tavalyi ősztől! — nem is annyira új és jó dolgot, inkább csak a régi rossz dolgok végét: menekülést az itthoni, komor egyhangúságból, szigorú görcsök oldódását, egy kicsivel több emberi szót és közlést, egy kicsivel több mozgást ... De a rosszak nem múltak el. Még csak a vagyon hatalmából sem bírt kiszabadulni: házasság, és szinte a léte is, az apja eldugott pénzétől függ. Ráadásul mindjárt ránéhezült egy új hatalom. Rosszabb az ismert rossznál, mert kiszámíthatatlan, és nem merev szokásokkal és vas kc- noksággal gyötri az embert, hanem azzal, hogy semmilyen szokása sincs: a káosz hatalma, az őrlő bizonytalanság. Apja megszólalt a sötétben: — Sírsz? A fiú nem vette észre, hogy kapkodva lélegzik, mintha fuldokolna. — Nem — felelte, és eszével ízlelte az apja kérdését, amelyet valahogyan mohónak és elégültnek érzett. — Nem síi rok. Az öreg mozgolódott a széken, amely tompán nyöszörgött. alatta, — Ne hazudj — mondta gyorsan, szinte frissen. — Hallom! örül hát... Ki tudja, miért? — de örül neki, hogy a fia is kínlódik: de legalább beszél, kimozdul abból a fásult hallgatásból, amelyet hetek óta csak az evésre, a fűtésre, az alvásra vonatkozó, kurta közlésekkel volt hajlandó megszakítani. — Az sem volna csoda, ha sírnék — felélte a fiú, felbátorodva, és a láthatatlan székhez közelebb lépve. — Hát hogyan élünk mi? És féltem magát, apám, nem érti? A korhadt fa lerogy az útra, ez a sorsa, nem sajnálja senki: de ha leveles fa dől ki, amikor még nedvesen és dúsan él... — Mit tudod te, mikor kell kidőlni! — Ehhez még nem elég öreg. — öregség! Rosszabb is van annál... Elhagyott engem az isten: talán, mert sose gondoltam vele. — Ehhez a jajgatáshoz meg egyenesen fiatal. Nem is tudom, miért beszel ilyeneket. — Mert így igaz. — Azelőtt sose mondta. — Mikor mondtam volna? — Amikor... anyámat kiterítették. Amikor Sándor bátyámat széttépte a gránát. Amikor ránk szakadt a háború, és pusztult minden, és... — Mi ez? Micsoda új szokás? Leckéztetsz engem? A fiú elhallgatott. Igent kellett volna mondania, és még azt is, hogy éppen ráférne az apjára egy kis lecke: de a nyersen, régi hangon feltett kérdés elijesztette az őszinte választól. — Csak gondolkodom — mondta sokára. Az öreg kurta, különös, morgó hangot hallatott, mintha vakkantott volna, aztán hevesen és indulatosan beszélt, szinte egyszuszra: — Hát csak gondolkozz, de ne énrajtam. Magadon! Mert nem engem sajnálsz te, tudom én. hanem magadat! Szalads* a szoknya után, mint a kan kutya, a fene majd megesz... de nincs miből! így van? Na! Miért nem felelsz? Pénz kellene, mi, Bútor? Vőlegényruha? A világ... meg még egy darab, mi? És mind az én zsebemből! Ez gonoszul hangzott. És sötét volt, mint a koromszínű este, amely betakarta őket. — Más legény is az apjától kér — mondta a fiú. — Honnan kérhetne? De azért, az Aranykalász... pedig nem az apám! — belenyúl a zsebébe. Állja a lakodalom költségét. Ezen meg maga gondolkozhatna ... — Tökfejű! Hová nyúl az Aranykalász? Ä zsebébe? Hiszen nincs abban semmi, még piszok se! — Előteremtik, Madaras megmondta... — Madaras! Ha olyan nagyon rájött a fizethetnék: miért nem fizeti ki az embereknek, ami jár? Miért dugja ki a te szemed is egy pár forinttal? Húsz forint előleget ígértek, minden munkaegységre, aztán, ígéretben, lett belőle tíz! És mennyit kaptatok? A múlt hónapban két forintot, most egyet,, a koldusnak többet vet az ember. — Ki mondta* ezt? Mert én- velem erről sose beszél. — Járnak ide, ne félj, nincs ez a ház a világ végén! Tudok én mindent! De, hát csak kérd a pénzedet, ahol dolgoztál... Eredj, na! Ugorj! (Folytatjuk.) t is kiviláglik, hogy a Fodrász Ktsz is felelős a magyar filmért. Aztán meg még azért ti van baj a magyar filmmel, mert mondják, hogy baj van a magyar filmmel. Ha nem mondanák, kinek jutna eszébe, hogy baj van a magyar filmmel? Így tehát az is hibás, aki mondja, én is mondom, tehát én is hibás vagyok. Puszpáng Alfonz is mondja, Kajevác is, Burbulya is, Gugyerák is, ==> tehát ők is, mind hibásak. Kedves nézők, fodrászok, esztergályosok, tanárok, tartsunk mély önvizsgálatot: nem a magyar filmben, bennünk van a hiba. Csak bennünk. Nekünk már az sem tetszik, ha valaki megmossa halott atyját, már az se, hogy annyi délibábot kapunk, amennyit akarunk, az sem, ha lopják azt a boldogságot, az sem, ha Veres Péter ír, nekünk semmi sem jó mindabból, ami a rendezőnek, színésznek, dramaturgnak jó... Pedig ők értenek hozzá. Nyilvánvaló telfát, hogy nem a magyar film a rossz, vagy nem jó, hanem mi vagyunk a bűnösök. most, és mindörökkön örökké... Ne így legyen! * (egri)
