Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-11 / 238. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. október 11., csütörtök wBe*árl4í a hivatal ? Középkorú férfi érkezik a Füzesabonyi Járási Tanács me­zőgazdasági osztályára, a föld­rendezők után érdeklődik. — Sajnos, kérem, az egyik elvtárs szabadságon van, a másik pedig egy hónapig Eger- farmoson dolgozik — mondja egy hivatalnok. — Senkivel nem tudok be­szélni földrendezési ügyben? — Senkivel! Füzesabonyban jelenleg a földrendezők hivatala „bezárt”- De mit csináljon ilyenkor az ügyfél? (t. i.) — VASÁRNAP, az egedi kilátó avatásával egybekötve, mintegy 4000 egri úttörő szá­mára rendez a városi úttörő- elnökség nagyszabású szám­háborút, amelynek kiértéke­lése az új kilátó alatt, ünne­pélyes keretek között törté­nik. — KOKSZSZÜRÖT építettek házilag a Selypi Cukorgyár dolgozói. Szűrik, tisztítják a vi­zet, mert minden cseppre szük­ség van. — OKTÓBER 16-ÄN, 17-én Hatvanban a járás szülői munkaközösségeinek előadói részére négy előadásból álló kétnapos értekezletet és vitát rendez a művelődési osztály és a nőtanács. — A HATVANI vasútállo­más kazánkovácsai között ed­dig nem volt szocialista ver­seny. Vizdák Gyula és Árvái László most kazánkovács szo­cialista brigád megalakításán fáradozik. Már most úgy keze­lik a légkalapácsot, úgy végzik á javításokat, hogy a szerző­déskötésig kiérdemeljék a bi­tóimat. — AZ ADV ENDRE Műve­lődési Teremben az egri ktsz-ek dolgozói részére októ­ber 13-án, este Ki mit tud- versenyt rendez a kultúrott­hon. Utána hajnalig tartó ká­lón szórakozhatnak a vendé­gek. — KEDDEN egész napos ta­pasztalatcsere-látogatáson vett részt ötven nagyrédei termelő­szövetkezeti tag az Egri Szőlé­szeti Kutató Intézetben és a Gyöngyös—Egervidéki Állami Pincegazdaság egerszóláti üzemegységében. A nagyrédei szövetkezeti gazdák nagyüzemi szőlőtelepítést, elsősorban is az osztrák szabadalma Lanch- mauer-féle és a Moser-eljárású telepítéseket tekintették meg. Egri Vörös Csillag Revüparadé Egri Béke Apát keresünk Gyöngyösi Puskin Francia nő és a szerelem Gyöngyösi Szabadság Pirosbetüs hétköznapok Hatvani Vörös Csillag Carmen Jones Hatvani Kossuth Két „N” úr A televízió műsora 17.30: Beszélgessünk* oroszul. Nyelvlecke haladóknak. 17.50: Zenekedvelő gyerekek klubja. — 18.30: Hengerészek között. Helyszíni közvetítés a Dunai Vasmű meleghengerművéből. 19.00: A jövő hét műsora. 19.05: Telesport. 19-30: Tv-híradó. — 19.50: Santa Lucia hercegnője. Magyarul beszélő olasz film. Kb. 21.20: Kerekasztal. Az al­koholizmusról. II. Utána: Hí­rek, a tv-híradó ismétlése. (MTI) Idő fúrás jelentés A Meteorológiai Intézet je­lenti: Várható időjárás csütörtök estig: Folytatódik az időnként felhős, párás, de csapadékmen­tes és az évszakhoz képest nap­közben enyhe idő. A szél álta­lában gyenge keleti. Várható legmagasabb nappali hőmér­séklet 19-23 fok, várható leg­alacsonyabb éjszakai hőmér­séklet 3—7 fok között, a talaj mentén néhány mélyebb fek­vésű helyen gyenge fagy. (MTI) A jó ízlés nevében 1 IGEN! A JÓ ÍZLÉS nevében I szeretném felemelni szavamat néhány olyan jelenség ellen, ami mellett nem mehetünk el szótlanul. A kulturális nevelőmunka területén ez évben is megje­lentek a fő feladatokat meg- szábó elvek. Ezek egyik lé­nyeges pontja: „Különös gond­dal hangsúlyozzuk... a művé­szi ízlés fejlesztésének szüksé­gességét.” S ez nem véletlen, össze­függ ez az életszínvonal állan­dó emelkedésével, hiszen év­ről évre töj)b telik a dolgo­zóknak képek, dísztárgyak, ruházkodás, berendezés be­szerzésére. S az sem véletlen, hogy dolgozóink jó része drá­ga, vagy nem is annyira drá­ga (ebből a szempontból vég­eredményben mindegy) pén­zen nem éppen olyan dolgo­kat vásárol, amik maradandó értéket jelentenének, vagy amik ízléses, a valósággal, az élettel összefüggő dolgok, tár­gyak. események művészi áb­rázolásával az életet hoznák be a lakások belsejébe. Nem véletlen, mert a múltban nem tanulhattuk meg mi a művé­szi, ízléses és mi a művésziet- len, a giccs. Nem volt mó­dunkban, nem tartottak erről előadásokat, egyébként sem vásároltunk, mert ha annyi pénz összegyűlt, kellett ke­nyérre, ruhára, cipőre. S nem utolsósorban azért nem tanul­hattuk meg a múltban, mert a kereskedelem és ipar nagy­részt olcsó, szentimentális anyagokkal árasztották el a te­rületet, s még azok is, akik. hozzájárulhattak, csak ilyen „műélvezetre” tehettek szert. De hát azóta más szelek fújnak! S HA FELTENNÉNK a kér­dést: hol van ma már az ízlés­telenség, az olcsó hatásvadá­szat, a „falvédő” politika, hol van ma már a művészietlen, hazug, valótlan világot ábrá­zoló, sanda egekbe ábrándozó termékeket létrehozó kéziipar és az ezeket értékesítő keres­kedelem, akkor gondolkodás nélkül válaszolhatjuk: „Sajnos, még itt, közöttünk!” S ez a tény akkor is sajnálatos, ha egyre csökkenő tendenciát mu­tat. Sajnálatos, mert egyálta­lán még létezik, van, s rom­bol, akadályozza, gátolja az íz­lésnevelést és súlyos összegek­kel fizetteti meg a dolgozók­kal — nemcsak a múltban, hanem most is — a múlt át- kos mulasztásából eredő tájé­kozatlanságot. Akinek ideje vain, nem kell mást tennie, csak egy piaci na­pon kisétálnia az egri, vagy a gyöngyösi piacra. Buddha- szoborszerű „alkotmányok”, íz­léstelen térítők kerülnek az ember szeme elé. S azok a fal­védők?! Trubadúrt játszó kis­fiú és kislány, akik a szerel­met a képen látható 6—7 éves korban kezdik, bárgyú falvé­dőszövegek, epedő lovag és várúmő, felszökkenő fácán­szerű pisztráng, tundra, szarvas és tibeti láma keresz­teződéséből létrejött „művészi őzek, szarvasok”, repkedő an­gyalszárnyú galambok és még nagyon-nagyon sok esztelen- ség, badarság! Az ember alig győzi elsorolni. Vagy he említsek mást, mint 'egy néhány „maszek” üzletet, s ezek falvédő, terítő, nyak­kendő s egyéb anyagait, min­táit. Vagy a vásározó árusok gusztustalan árudarabkáit. De néha el lehetne látogatni még egynéhány állami üzletünkbe is, mint ahogy a hivatalokba, intézményekbe, irodákba ellá­togatnak „olcsó és művészi képeket”, lámpaernyőket, s más tárgyakat eladni kívánó emberek, akik „megszorultsá- gunkat” és hiszékenységünket látva, még részletre is hajlan­dók átengedni árujukat. S EZEKET MIND mi vásá­roljuk. Ezek az emberek belő­lünk élnek — és nem is rosz- szul. S egynéhány illetékes hi­vatalunk letudja azzal, hogy „rendesen fizetik az adót” — a nem is kevés adót, amiből látható, mennyi a legális jöve­delmünk. Ezek az emberek a hiszé­kenység és tájékozatlanság vámszedői, sokan pedig a be­csületes munka béréből fizetik még mindig a vámot! Persze, sok esetben nem áll Tegnap délelőtt Egerben a megyei könyvtár kölcsönző he­lyiségében ülést tartott a me­gyei könyvbarát-mozgalom ak­cióbizottsága- Jenei János, a Hazafias Népfront Heves me­gyei Bizottságának munkatársa nyitotta meg az ülést, majd Hegedűs András, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese is­mertette a könyvbarát-mozga­lom helyzetét, eddigi eredmé­nyeit és aktuális feladatait. A beszámolót vita követte. Az ülés részvevői megvá­lasztották a könyvbarát-moz­galom megyei elnökét. A me­gyei könyvbarát-mozgalmat rendelkezésünkre utasítás, ad­minisztratív eszköz, de amikor van is, nem élünk vele! Sok­szor rábízzuk az időre, és a népművelőre: nevelje úgy a vásárlóközönséget, hogy un­dorral forduljanak el ezektől, s akkor majd eltűnik. Ez valóban nagyon fontos. Nagyon fontos a tudatos ízlés­formáló népművelési munka. De ezt párhuzamosan követ­niük kell megfelelő adminisz'-- ratív intézkedéseiknek is. „Nincs- rá rendelet!” Legalább­is! „Megvan az iparengedélye!” és így tovább... ilyen érveket is hallunk. De hát egyszer meg kell értenünk, hogy ez kevés. Ennél többet kell tenni, s ne várjunk csak a felsőbb rendelkezésre! Nem hiszem el, hogy ne le­hetne megszüntetni az ízléste­lenség tobzódását a piacon, nem hiszem, hogy ne lehetne megakadályozni a „világhírű, dzsungelból fogott állatkert és sereglet” időnkénti vendégsze­replését városunkba, amely a vurstlival és céllövöldével páro­sulva súlyos pénzeket vesz ki zsebünkből. Igaz, ad is. Ha nyersz, akkor kapsz olyan ége­tett agyagfigurát, hogy zooló­gus legyen a talpán, aki meg­határozza hovatartozandósá- gát. Nem hiszem, hogy még egyszer szükség lenne a szép- asszonyvöígyi „Vidámparkra” és még nagyon sok mindent nem hiszek. EGYET HISZEK! Hogy ez közügy! Közérdek ezek ellen a harc, amelynek során ki-ki a maga területén sok mindent tehet. S tenni is kell! Schillinger Attila, a Heves megyei Népmű­velési Tanácsadó vezetője Kiss István pedagógus, a Ha­zafias Népfront Heves megyei elnökségének tagja irányítja. Helyesbítés Tegnapi lapszámunkban Be­mutatták Egerben ... című tu­dósításunkban, a nyomda hi­bájából, félreértésre okot adó sajtóhiba jelent meg. A helyes szöveg a következőképpen hangzik: „ ... Csuhaj Ferenc, a me­gyei tanács megbízott elnöke, Papp Sándomé, a megyei ta­nács elnökhelyettese Ülésezett a megyei köoyvbarát-mozgalom akcióbizottsága !9G2. OKTOBER 11., CSÜTÖRTÖK: 125 évvel ezelőtt^ 1837. október j ll-én halt meg FRANCOIS FOU- ✓ iilER francia utópista szocialistái < a „szocializmus egyik patriarká- S ja” (Marx). Műveiben a kapitalista' < viszonyok könyörtelen bírálata £ mellett már a szocialista társada- f lom létrehozásának szükségessé- | gét hirdette. Bár ő még 5 „nem tudta a kapitalizmus alatti } bérrabság lényegét megmagya- í rázni és a kapitalista fejlődés j törvényeit feltárni” (Lenin) l művei mégis a tudományos szocia- £ lizmus elméletének forrásaivá let- t tek (A négy mozgás és az általá- j nos sors elmélete (1808), Egyetemes s egység elmélete (1822), Az új ipari 7 és szocialitárius világ (1829). \ Francois Fourier 70, évvel ezelőtt, 1892-ben szüle- I tett KUO MO-ZSO kínai költő és < író, egyik vezető' politikus, a Magyar Tudományos Akadémia í tiszteletbeli tagja. Részt vett hazája felszabadításáért folyó had- [ műveletekben, majd Japánba kellett 1927-ben emigrálnia. Verse- / két, drámákat írt (Csü Jüan). 1951-ben Lenin Békedíjjal tüntették < ki, a Béke-Világtanács alelnöke. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK: Az afrikai Tanganyika-tavat 105 évvel ezelőtt, 1857-ben BÚR- £ TON és SPEKE angol utazók .fedezték fel. ) 105 évvel ezelőtt, 1857-ben adták át a forgalomnak az első i magyarországi vasszerkezetű vasúti hidat, Feketeházy János mér- < nők alkotását, a szegedi Tisza-hidat. ) 95 évvel ezelőtt, . 1867. október ll-én szabadalmaztatta CHRIS- I TOPHER SHOLES amerikai műszerész az írógép egyik fajtáját. $ BRIGITTA FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Revüparádé Egy revüfílm készítésének mulatságos történetét mondja el a Revüparadé című színes, szélesvásznú NDK-film, amely­nek női főszerepét Christel Bodenstein alakítja, akit legutóbb a Krisztina és a szerelem című filmben láthattunk. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház október 11-től 17-ig mutatja be. OOBOZf IMRE) Madaras izgalmában egy szempillantás alatt cigarettára gyújtott. Százezer forint. Már nem figyelt a fiúra, az esze valami más gondolatot kezdett őrölni sebesen. Tavaszi rettegé­sein csak az enyhíthetne vala­mit, ha a kapálás kezdetére egy áldottan fürge, univerzális traktort tudnának vásárolni, egy Zetort, vagy hasonlót: de a közös kasszában nincs egy krajcár sem, hitelt már akár ne is kérjenek, úgysem kaphat­nak, és az emberei előtt hiába ejtegat el célzó szókat a trak­torról, meg a más községek példájára összeadandó pénzről, senki se akar a zsebébe nyúlni, nem és nem. A reggeli, vagy esti nyüzsgés kellős közepén elég csak kimondani, hogy Ze- tor, máris tisztid előle minden­ki, mintha mennyim csapott volna közéjük. Átkozott zsu­goriság .. pedig van pénzük, még van, ez újra kiderült, mert a boltban csak fogynak a biciklik, rádiók... ' Madaras­nak néha ugyan beszökött a koponyájába egy ítélően kínos gondolat, ti., hogy az emberek kezét talán nem is a zsugori­ság köti meg, hanem az a — hangosan még nem emlegetett, de lappangva is szomorúan igaz — tény, hogy az Aranyka­lászban nem valami pompásan mennek a dolgok, és hát a vé­konyan tejelő tehénbe nem ér­demes tömni az abrakot: ezt a gondolatot azonban sürgősen és határozottan elhessegette magától, hiszen majd csalt lesz valahogy, és aztán, aki hátúira marad, csukja be az ajtót. Ha­nem az öreg Márton százezer forintja, ez már valami. A sors ajándéka. Szinte elébe vetette az idő, az útra, a legalkalma­sabb pillanatban, csak éppen le kellene hjolnia érte: ha nyögve is, ha talán cigánykod- va is, de csak le kell hajolnia. Hogyan is lehetséges az, hogy ő nem tudott erről a pénzről? Igen, igen, most Márton Ist­ván a talpkő, amire építeni le­het: a kulcs, amellyel a nyug­tató lehetőségek ajtajait nyito- gatni lehet. Mert, ha megpuhul az öreg (és meg kell őt puhíta­ni mindenáron!), és kiszámol az asztalra húszezer forintot, vagy tizenötezret, vagy mond­juk csak tízet: már akkor meg­nyílnak a laekótiázi zsebek szép sorjában, muszáj nekik megnyílni, hiszen íme, a trak­torra az is áldoz, aki még soha semmire sem áldozott. De még ez csak a dolgok eleje? Mert, ha Márton egyszer belenyúl a zsebébe, azután majd szalad ám a pénze után, de milyen kitartóan szalad? — vagyis, ki­mozdul végre az istenverte Kisközből, és dolgozni, vagy ha neki úgy tetszik, dirigálni jár a mezőre. Ez volna csali az igazi — többé senkinek sem járhatna a szája, senki otthon- ülő nem hivatkozhatna az öregre? ... Madaras alig győz­te féken tartani növő izgalmát. Talán nem is kell okvetlenül bekövetkeznie a méltóságtel­jes bukásnak? Mártonnal, ha elszánná magát, éppen olyasmi jönne be az Aranykalászba, ami most leginkább hiányzik: erő és következetesség. Hirte­len maga elé gondolta az öreg szigorú vonású, erős, csontos, darabosra sikerült arcát, ame­lyen oly elűzihetetlenül merült a komoly akaratosság, hogy a méla tűnődés, vagy a nyájas érdeklődés jegyei talán el sem fértek volna rajta. Ügy bizony! — ők ketten, ezzel a kemény öreggel, ki- evickélnének minden bajból! Pista még mondta a magáét, borús szemével a padlót vizs­gálva, Madaras azonban egy lomha mozdulattal félbeszakí­totta a bánatos beszédet. — Megállj csak — mondta, a szokottnál hangosabban, és be­lül mindjárt megpirongatta magát, amiért kis híján ki is mondta, hogy mit gondolt: hol­ott ettől a vigyázatlanságtól fél esztendő alatt igazán elszo­kott. — Nem úgy verik a ci­gányt, fiam. Törjük csak a fe­jünket. hátha ... hátha kitalá­lunk valamit. A. fiú legyintett: — Mit találnánk ki! — Mit is, mit is. Idehaligass hát. Mondok én neked egyet, de olyat... fogódzkodj meg, mert leesai a székről. — Ahhoz nem sok kell. — Majd nem lóg az orrod mindjárt. Mit szólnál hozzá, ha én például azt mondanám... Márton Pista, vállaljuk a la­kodalmad költségét? A fiú kényszeredetten elmo­solyodott. — Ez lehetetlen — mondta halkan. — Miért volna lehetetlen? Ha én mondom! — Nem is azért... De mi­ből? — Hogy-hogy miből? — Ma­daras nyelt egyet, mert e pilla­natban tízmillió forintért sem tudta volna megmondani, hogy miből, de aztán higgadtan folytatta: — Ezt csak bízd rám. Nem vet fel bennünket a pénz, ilyet sose mondtam; de azért koldulni még nem men­tünk sehová. Pista lassan felállt. Ijedt szemmel nézett az elnökre. — Ezt... iga­zán mondja? — Igazán. A fiú ettől az egyetlen szótól egyszerre bódul­tán és sírósan felindult, mint a gyerek, ha túlságosan nagy és túlságosan váratlan boldog­ság éri. Az ar­ca hirtelen pi­rosra váltott, a szája sokáig re­megett, mielőtt szólni tudott volna. Szegény... — gondolta az elnök, s annyi­ra megsajnálta, hogy most már igazán szeretett volna jót cselekedni vele. (Folytatjuk.) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents