Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-09 / 236. szám

4 nepüjsäg 1962. október 9., kedd Nézőtéri epizód 4 színházi nézőtér homályá­ban csendben ülnek az embe­rek, s visszafojtott lélegzettel hallgatják Savonarola döbbe­netes monológját. A nézőtér padsoraiban szép számmal ül­nek diáklányok is. Elsősök, má­sodikosok lehetnek, s számuk­ra sok olyan fogalmat, ese­ményt idéz fel a darab cselek­ménye, amelyet már csak a tör­ténelemből ismernek. A szín­padon egyházi fogalmak, ne­vek kavarognak, egyszer csak a szomszédban ülő kislány megérinti barátnőjének kezét, s halkan odasúgja: — Te, mondd, Jézus meg Krisztus az egy személy? E kérdéshez, úgy gondoljuk, nem szükséges kommentár, legfeljebb némi magyarázat­képp idézhetjük a kislány szü­letési évét: 1946. K. E■ — EGERBEN holnap dél­után kerül sor az ifjúsági hangversenysorozat első elő­adására, amelyen a barokk és klasszikus zene világával ismerkednek a fiatalok. A hangversenyen közreműköd­nek Katona Ágnes, Kubinyi Attila és Verner Mária. — HOLNAP DÉLUTÁN három órakor ünnepélyes ke­retek közt tartja első tanév­nyitóját Hatvanban, a városi tanács nagytermében, a gyön­gyösi Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum zöldségter­mesztési tagozata.- ÖT KÜLÖNVONAT és 113 autóbusz szállította megyénk­ből az érdeklődőket a mező- gazdasági kiállításra. A napok­ban elkészült végleges statisz­tika szerint ez több mint húsz­ezer ember részvételét jelenti, nem szólva azokról, akik egyé­nileg tekintették meg a kiál­lítást — 1300 telefonelőfizető ké­szülékét fogja kapcsolni Gyöngyösön, a posta udvarán épülő automata telefonköz­pont. A tervek szerint, az új létesítmény 1963 végére ké­szül eL- HARMINCKETTEN jelent­keztek szakmunkásképző tan­folyamra a makiári Űj Élet Termelőszövetkezetből. A ter­melőszövetkezetben nagy a ta­nulási kedv, hiszen rajtuk kí­vül heten tsz-akadémiára, ket­ten pedig mezőgazdasági tech­nikumba kérték felvételüket. — AZ ITÁLIAI NAPLÓ anyagtorlódás miatt a szer­dai lapszámunkban folytató­dik. — KÖZEL ÖTEZER vagon zöldséget v'ásárolt fel eddig megyénk termelőszövetkezetei­től a MÉK, illetve a földmü- vesszövetkezet. • A felvásárlás az elkövetkezendő napokban fokozódik. \ televízió műsora 17.30: Iskolások műsora: Száz kérdés — száz felelet. Fő- szerkesztő: öveges József. — 18.30: A láthatatlan híd. Láto­gatás a távközlési kutatóinté­zetben. 19.00: Közvetítés a Debreceni Csokonai Színház­ból. Puccini: Köpeny. Egyfel- vonásos opera. Menotti Amá­lia bálba megy. Egyfelvonásos opera. A közvetítés szüneté­ben: Tv-híradó, majd Taar Ferenccel, a Debreceni Csoko­nai Színház igazgatójával és Rubányi Vilmos karnaggyal beszélget Meixner Mihály. Kb: 21.30: Hírek. Tv-híradó is­métlése. (MTI) EGRI VÖRÖS CSILLAG Aki átmegy a falon EGRI BRODY Esőcsináló GYÖNGYÖSI PUSKIN Két élet (I.—II. rész) HATVANI KOSSUTH ördögcsapda HEVES Bambi PETERVASARA Küldetés BachCsiszerájba FÜZESABONY Kilencedik kór Schönherz Zolién A z 1940-es évek elején, a :' második világháború el­ső éveiben a kommunisták har­ca ismét megélénkült Magyar- országon. Céljuk a fasizmus el­leni harc, az ország független­ségének biztosítása, az igazság­talan háború elleni mozgósítás. A kommunisták küzdelme szembeállította magát a fasisz­ta szellemű országvezetők ter­rorjával. Az uralkodó osztá­lyok még az eddigieknél is ke­gyetlenebb módszerekkel igyek­szenek elfojtani a kommunis­ták mozgalmát. Ennek a fék­telen terrornak lett áldozata Schönherz Zoltán, akire ma emlékezünk. Kassán született, 1905-ben. Középiskolai tanulmányai után mérnöki oklevelet szerzett. A munkásmozgalomba már fia­talon bekapcsolódott, s a cseh­szlovákiai ifjúsági mozgalom egyik irányítója lett. 1939-ben került először kapcsolatba a budapesti pártszervezetekkel, mint a kassai elytársak megbí­zottja. Az ifjúsági szervezke­dés 1940 tavaszán történt lebu­kása után külföldre ment, né­hány hónapra, majd télen Pestre jött és a Központi Ve­zetőség tagja lett. Másfél évig tartó munkája folyamán sok területen dolgozott, ö irányí­totta az ifjúsági munkát az OBI-n, Sagvári Endrén és másokon keresztül. Ságvári Endrével készítette elő és szer­vezte meg az 1942. március 15-i ünnepséget és felvonulást. Részt vett a budapesti és kör­nyéki területi bizottságok munkájában, mint a Központi Vezetőség politikai megbízott­ja. Bár a vezetőség féltette. 5 ragaszkodott hozzá, hogy köz­vetlen kapcsolata legyen a tö­megekkel. Egyes szakmai párt­csoportok munkáját közvetle­nül, másokat közvetve irányí­tott. Többek között a ruházati munkások, a bőrdíszművesek, a famunkások, cukrászok ve­zetője lett. Az ő irányítása alatt működött az erdélyi ke­rületi szervezet, de részt vett a Felvidéki és kárpátaljai mun­ka elindításában is. Cchönherz Zoltán tevé- kenységére csakhamar a rendőrség is felfigyel. 1940- ben már keresi a rendőrség, fSZINWÁZ; Ifi * aa Ü S O * Egerben du. fél 4 órakor: A FÖLD GÖMBÖLYŰ (Kisfaludy I. bérlet) 1942 -1962 * ekkor a további munka érde­kében illegalitásba vonui, s tovább szervezi az ellenállást, a többi kommunistával együtt. Megjelent az illegális Szabad Nép, röpcédulák ezrei járnak kézről kézre a gyárakban, üze­mekben. A rendőrség is erős ellenakcióba kezd ekkor, s a munkások, parasztok, értelmi­ségiek százait tartóztatja le. 1942. júliusában elfogták a mozgalom egyik vezérét, Schönherz Zouant is. Ot is ke­gyetlenül megkínozták, s kín­zások után az Andrássy úti fogházba szállították. A re­ménykedés. az optimizmus ek­kor sem hagyta el. s bátor magatartása lelket öntött a megkínzott emberekbe. Beszélt elvtársainak a Szovjetunióról, a Vörös Hadseregről, Gorkij­ról. Hangoztatta, hogy harcuk nem lesz hiábavaló. „A moz­galom velünk nem pusztul el, helyünkbe új, erősebb embe­reik lépnek és győzelemre vi­szik a magyar nép ügyét. Ezt az időt talán nem éri meg mindenki közülünk, de mű­vünkben élni fogunk, örökké.” Az Andrássy úti laktanyá­ból a Margit körúti fegyházba szállították. Innen a bíróság elé kerül. A főtárgyaláson is bátran viselkedik. A bíróság előtt bizonyítja, hogy az adott helyzetben egyetlen hazafias cselekedet németellenes. Ez pedig a legnagyobb bűn volt az uralkodó osztályok bírósága szemében. Aki a németek ellen emelte fel szavát, azt eltipor­ták. Ez lett a sorsa Schönherz Zoltánnak is. A bíróság halálra ítélte. A bírósági tárgyalóteremből az út a siralomházba, majd a vesztő­helyre vezetett. Még halála előtt elbúcsúzik szüleitől és családjától. A siralomházból feleségéneli és kisfiának töb­bek között a következőket írta búcsúlevelében: „. •. kedves kis fiam, amikor e sorokat kéz­hez kapod, én már nem leszek. Épp azon a napon halok meg, amikor téged édesanyád kín­ban megszült. Születésnapodon halok meg. A természet, az élet örök törvénye ez. Minden, ami keletkezik, elmúlik. Én meghalok és benned új erő ke­letkezik, mely tovább viszi az életet...” 1 Q/JO október 9-én halt 1 mártírhalált. Katonák sorfala között haladt a vesztő­hely felé. A sorfalat álló kato­náknál! merészen kiáltotta oda: „Honvédek, harcoljatok a füg­getlen, szabad, demokratikus Magyarországért!” Legutolsó szavaiban a gyilkos háború vesztét, s a béke győzelmét hirdette. Szecskó Károly HRESZ-vetélkedőt rendestek as egri SZMT kultúr otthonban Szombaton este mintegy | kétszáz érdeklődő foglalt he­lyet az egri SZMT kultúrott­hon nagytermében, ahol hét órakor meg Kezdődött ä KRESZ-, illetve műszaki vetél­kedő. A Közlekedési és Szállí­tási Dolgozók Szakszervezeté­nek felhívására rendezte meg az .egri 4. számú AKÖV. Az or­szág területén levő autóközle­kedési vállalatok is megrende­zik ezt a vetélkedőt, amelynek az a célja, hogy mind széle­sebb körökben elterjedjenek a közlekedés szabályai, ezáltal természetesen elősegítve a bal­esetek megelőzését! A' zsűri-asztalnál a vállalat vezetősége, a közlekedésrendé­szet képviseletében Környei László őrnagy, a szakszervezet részéről pedig Sípos Imre fog­laltak helyet. Molnár László és Árva Sándor, az AKÖV dol­gozói vezették a játékot- A ver­senyzők (tizenketten) három fordulóban mérték össze tudá­sukat. Az első fordulóban 10 kérdésre (három műszála, egy KRESZ) írásban kellett felelni, a másik két forduló kérdéseire pedig szóban. Nehéz dolga volt a zsűrinek, amíg kiválasztotta ,a versenyzők közül a hat leg­jobbat, a -három páros első he­lyezettet, akik a helyezéstől függően 300, 200 és 150 forint jutalomban részesültek: Él István, Dudás József, Lénárdt István (ők vesznek majd részt a novemberben Miskolcon meg­tartandó területi döntőn), Papp Simon, Szabó Tamás és Kassai István. A vetélkedőt változa­tos műsor tarkította, amelyen neves budapesti művészei! lép­tek föl: Szirmai Márta, Rom- hányi Rudolf, Keméndy And­rás, valamint Apor Tamás zongoraművész. A vetélkedő után a késő éjszakába nyúló táncmulatságot rendeztek, amelyen Szalkay László zene­kara szolgáltatta a zenét. A következő vetélkedőt a megyében Gyöngyösön rende­zik meg szombaton este. K. G. 1962. OKTÓBER 9., KEDD: DENES 415 évvel ezelőtt, 1547. október 9-én született MIGUEL DE CER­VANTES SAAVEDRA, a leg­nagyobb spanyol író, a világiro­dalom első realista regényének, a Don Quijote-nak a szerzője. E re­mekművében a „búsképű” lovag és hűséges fegyverhordQzója ka­landjaival a feltörekvő polgárság­gal szemben nevetségessé teszi a kihalásra ítélt feudalizmust. A szí­nes társadalomrajz és az emberek jellemzése ezt a regényt a világ- irodalom remekévé teszik. Cervantes 110 évvel ezelőtt, 1852-ben e na­pon született EMIL FISCHER né­met kémikus, a biokémia (élet­vegytan) egyik megalapozója. Je­lentősek a cukrok szerkezetére, a purinok és származékaira (pl. a kávéban levő koffein) vonatkozó kutatásai, ö állított elő először Veronáit. 1902-ben a szőlőcukor szintétikus előállításáért és a purincsoport felfedezéséért Nobel- díjjal tüntették ki. 50 évvel ezelőtt, 1912-ben e napon halt meg JAROSLAV VRCHLICKY (Emil Frida), a sokoldalú író, akinek működése nagy hatással volt a cseh szellemi életre. (Hilarion, Bar Kochba, Karlsteini éjszaka). Mesteri műfordító is volt (Hugo, Dante, Pet­rarca, Byron, Goethe). 20 évvel ezelőtt, 1942. október 9-én végezték ki a Margit-kör- úti katonai fogház udvarán SCHÖNHERZ ZOLTÁN mérnököt,' a kommunista párt mártírját. A mozgalomban egész fiatal korá­tól részt vett, mint a Szlovák Ifjúsági Szövetség tagja, majd ve­zetője. A magyarországi kommunistákkal 1938-tól kezdve állott kapcsolatban és hamarosan a KMP vezetőségi tagja lett. ö írta az illegális Szabad Nép első vezércikkét: Szabad nép szabad or­szágban címmel. A vészbíróság előtt és börtönében is példaképe volt az önzetlen, kemény kommunistának. Idézünk búcsúlevelé­ből: „Abban a hitben halok meg, hogy munkám nem volt hiábavaló. Ha még egyszer születnék és újból élnék, ak­kor sem tudnék másképpen élni... Töretlenül állok itt, mint egész életemben és úgy is halok meg.” FILM: Piroshetűs hétköznapok Magyar—csehszlovák film, kedves történetet mond el egy fiatal zongoraművésznőről. A film főszereplői: Jana Brejchová, Ruttkai Éva, Jaroslav Marvan, Gábor Miklós és Ivan Mistrik. A filmet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutatja be október 11—16-ig és az egri Bródy Filmszínház október 26-án, 27-én, 30-án és 31-én. OOBOZf IMI?El Vagy a jószághoz rángattak, vagy ki a mezőre, vagy az iro­dára, tervet csinálni, vagy va­lami perpatvart eligazítani. Es ő ment, türelmesen és készsé­gesen, mert feltette magában, hogy mindennek a végére jár és egyszer csak azon kapta ma­gát, hogy sehová se ér el ide­jében, és egy sereg helyre egyáltalán el sem ér. Talán túlságosan is nyugodtan kezdte az egészet, vagy inkább ké­nyelmesen: talán már a legelső napon el kellett volna dönte­nie, hogy mivel foglalkozik maga, s mit oszt ki másoknál!: de mire mindezt az eszébe vet­te, már csúszott kifelé a kezé­ből a gyeplő. Ekkor nyugtalan­kodni kezdett, napjában több­ször is furcsa félsz vette őt élő, mint rég elmúlt gyerekkorában, ha az apja valamely szokatlan és bonyolult munkát bízott rá, s ő bizonytalanul és nehezen boldogult, de aztán azzal csití­totta szorongását, hogy nincs más baj, csak annyi, hogy a közösbeli nyüzsgés kizökkentet­te őt a megszokott kerékvágás­ból, s a sok ember szüntelen jelenléte, kérdése, követelőzé­se, panasza miatt nem tud hig­gadtan gondolkozni... Azelőtt addig játszott egy gondolattal, ameddig csak akart, kedvelve és terméke­nyen; itt meg a sűrűsödő gon­dok játszottak vele, elnézés nélkül és ő képtelen volt böl­csen elidőzni egy témánál, kap­kodva ugrált egyik gondolatról a másikra, mint ahogyan a megriasztott- madár rebben ág­ról ágra. Majd — reménykedett —, ha már keze-lába lesz az Aranykalásznak, s a vonásai is felrajzolódnak és megy a dolog és reá is csendesebb idők jön­nek, majd akkor gondolkozhat kedvére. De aztán ez az idő is elmúlt. Megértette, hogy száz­ötven ember közt, hatámyi bir­tokon nincsenek csendesebb idők, mert az ember — a vál­tozó igényű lét parancsának engedelmeskedve — végre is nem jobb állapotra, hanem jobb tempóra törekszik — és ez azt jelenti, hogy nem lesz megállás. Es amikor ezt meg­értette, napokig sikongott ben­ne a segélykiáltáa, amelyet csak ki kellett volna mondani: nem bírom egyedül, segítsenek. Egybe is hívta a vezetőséget, és a túlfűtött irodában izzadva beszélt nekik fűről-fáról. De valami görcsös, szégyenkezéssel elegy büszkeség eltorlaszolta benne a valló szavak útját és ő éppen a legfontosabbról, a ma­ga kétségbeejtően növő szoron­gásáról hallgatott. Az embe­rek kíváncsian jöttek össze, aztán elégedetlenül mentek széjjel: a csizmájukkal bármily keményen kopogtatták is a fa­gyos járdát, lélekben csak tén- feregtek mindnyájan. Hiába, fél esztendő —, s néha egy egész élet is — kevés ahhoz, hogy az ember el ne titkolja tehetségét a társai előtt... Ma­daras ezután, álmatlan éjsza­káin, a felgyűlt gondok nyug­talan vizein hányódva, sejteni kezdte, hogy elnöki tevékeny­ségére — önbizalmának kevély duzzasztása helyett — főkép­pen azzal kellett volna készül­nie, hogy megtanuljon egyszer­re több húrofi játszani. De né­melyik húrnak a hangját egyál­talán nem is ismerte. Az épít­kezéshez, a tervezéshez, az ad­minisztrációhoz voltaiképpen nem is konyított: és azt sem tudta eldönteni, hogy a sok húr közül melyiket kellene elő­ször megpengetni. Ráadásul, ami a sötétben, éji tűnődései közben érthetőnek látszott, az mindjárt áttekint­hetetlenül bonyolulttá vált reggel, mihelyt az emberek be­sorjáztak az irodáiba, és min- denik részleg elkezdte a maga nótáját fújni és mindenki a maga baját mondta legsürgő­sebbnek ... Madarast néhány hét múltán már az apró bo­nyodalmak is halálosan idege­sítették. Irtózott minden új problémától, még inkább a vá­ratlan fordulatoktól, érezve, hogy napról napra menthetet- lenebbül gabalyodik bele a gazdaság s a közösség életének ezerszálú fonadékába. És nem tudott semmi mást kitalálni: mentői tehetetlenebbnek tudta magát, annál védekezőbben s elszántabban burkolózott be a nyugalmat hitető, csinált, lom­haság köpenyébe. Éppen csak megmelegedett a székében, s már bizonyos volt benne, hogy az ő elnökségét csúnya és nagy omlás temeti maga alá. Még a vezetőségben sem fog­ják bennhagyni, mert ha a ba­jok zsákja egyszer kiszakad, a többiek — ősi szokás szerint — a tulajdon gyámoltalansá­gukért is rajta verik el a port. Hát legalább méltóságteljesen akart elbukni. Átkozzák, von­ják kérdőre, kiáltsanak rá kí- gyót-békát, de ne nevessenek rajta. A lányok felélesztették .4 tüzet, s kimeritek, érthetetle­nül vihogva. Madaras rest pil­lantásokkal paskolta Márton Pista hátát és háromszor is ki­nyitotta a száját, amire szóra szánta magát. — Nézd — mondta a fiúnak —, akárhogy vesszük is, még­is csak a te apád, nem az enyém. Pista rántott egyet a vállán. Maga elé pecegtette cigarettá­ja hamuját, s a bakancsával szétkente a padlón. Amint elő- rehajolt, sovány és hegyes la­pockái majd kibökték a ka­bátja hátát. Olyan nyurgán sovány volt, olyan esetlenül gondterhelt, hogy Madaras őszintén megszánta. — Ez igaz — felelte tétován a fiú — az én apám ... A padlót bámulta komoran, aztán felállt hirtelen, szembe­fordult az elnökkel, s oly he­ves, kamaszos düh lobbant fel benne, hogy a szemefehérje is belévörösödött. — De maguk se bírnak vele! — kiáltotta. — Tesz a maguk fejére! Hát én... én mit mondjak neki? Madaras meghökkent, kis híján a nyugalma is elhagyta. De aztán lassan odalépkedett az asztalhoz, rátenyerelt, két kezét alkalmas távolságban elhelyezve, és elnézően mo­solygott. — Ez a család szennyese, fiam, — mondta, a hangját részvevőn rezegtetve. — Amig nem muszáj, ne teregessük ki idegenek előtt. Pista még kiabált: — Idegenek! Hol van itt ide­gen? Ismernek minket, mint a rossz pénzt... És ha maguk a fej, parancsoljanak neki! Mi­ért nemi parancsolnak? Beállt az apám? Igen, vagy nem? (Folytatjuk) 1

Next

/
Thumbnails
Contents