Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

10 NBPCJS AG Lám, lám . . . A pesti utcán járok, s egy­szerre hirtelen megállít a Cor­vin Áruház homlokzatáról fi­gyelmeztető, hatalmas plakát­reklám: „Zakó a divat, már 292,—töl.” Lám, lám, milyen régi a zakó-divat! Csak leg­alább azt tudnám, hogy ez a szám az időszámítás előtti vagy utáni időt jelenti-e ...!? (kyd) — ŰJ HELYISÉGBE költö­zött az OTP Heves megyei fiókja, s hétfőtől már Eger­ben a Széchenyi utca 2. szám alatt várja ügyfeleit. — 152 000 KÖBMÉTER silót készítették el eddig Heves me­gye termelőszövetkezetei. Kü­lönösen nagy jelentőségű ez akkor, ha meggondoljuk, hogy az idei aszály miatt a jószá­gok átteleltetéséhez nagy mennyiségű takarmánypótlásra van szükség. — A BÉLAPÁTFALVI Ce­ment- és Mészmű dolgozói elhatározták, hogy kongresz- szusi őrséget tartanak. A fel­híváshoz a cementüzem dol­gozói csatlakoztak elsőnek és vállalták, hogy a kongresszus tiszteletére tett és eddig tel­jesített vállalásukat egy szá­zalékkal túlteljesítik. — MA DÉLBEN kezdődik a sarudi „öregek találkozója”. A találkozóra a község 125 öreg­jét hívták meg a rendező szer­vek: a községi tanács, a terme­lőszövetkezetek és a tömegszer­vezetek. A találkozó részvevőit Sarud úttörői és kiszistái fo­gadják, szórakoztatják. — ÜZEMBE HELYEZTÉK a Mátrai Ásványbánya felné­meti kőbányájának új sikló­ját. A felső szintről a sínek mellé gépi erővel érkezik a kő. Ezzel növekedett a ter­melés, nagymértékben nőtt a termelékenység. A televízió műsora 9,45: Hétmérföldes kamera, úttörőhiradó. 10.00: A fekete színház. Közvetítés Prágából. 11,00: Nemzetközi coctail... Közvetítés Görlitzből, az QIRT könnyű- és tánczenei hetének záróhangversenyéről. 13,30: A Magyar Hirdető műsora. I. — 13.50: Magyarország—Ausztria válogatott labdarúgó-mérkőzés közvetítése a Népstadionból.— Utána: A Magyar Hirdető mű­sora. II. 18,00: Lámpafénynél. 18,40: A kisfilmek kedvelőinek: 1. Az erdő ősszel. Csehszlovák kisfilm. 2. Két szüret Márká­zom Magyar kisfilm. 19,00: Tv- híradó. 19,20: Megfordult vita. Máté György jegyzete. 19,30: Vasárnapi vers. Benjámin László: A vadaskerti úttól a Kálvin térig. Előadja: Szénási Ernő. 19,40: Te vagy a muzsi­ka. Nyugatnémet zenés film. Kb.: 21,10: Telesport. 21,25: Hírek. Hétfő, október 29. 18,45: Labdarúgó VB, 1&62. 19,15: Mozart: Don Juan. Köz­vetítés Prágából. 22,00: Hírek. EGRI VÖRÖS CSILLAG Aki szelet vet EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI BEKE Egy asszony, meg a' lánya GYÖNGYÖSI PUSKIN Randevú Koppenhágában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hófehérke és a hét törpe HATVANI VÖRÖS CSILLAG Halál a cukorszigeten HATVANI KOSSUTH Elcserélt randevú HEVES Szép amerikai PETERVASARA Három testőr FÜZESABONY Egy év kilenc napja Egerben délután f/2 4 órakor: GÜL BABA (Bérletszünet) Egerben este 7 órakor: GÜL BABA (Makarenltó II. bérlet) Nagyrédén este 7 órakor: CSACSIFOGAT 1962. október 28., vasárnap Qé estét, kismama Örömmel tessékelik beljebb Gizi nénit a belső, fűtött szo­bába. — Jó estét, kismama! —kö­szönti a családot. — Hogy van? Nincs semmi panasz? — for­dul rögtön figyelme az édes­anya felé, aki most várja ne­gyedik gyermekét. — Köszönöm, most nincs semmi bajom. — És ti, gyerekek? Hogy ál­lunk a megállapodással? Ki segített és mit édesanyának? — kérdi a két nagylányt. — Hát vasárnap Györgyi délelőtt mosogatott, én meg ebéd után tettem rendbe a konyhát, hogy anyu pihenjen — mondja a nagyobb. — Jól van. Legközelebb ar­ról számoltok be, hogy ki után nem kellett a holmit édes­anyának elraknia. Jó? Na, ak­kor most szaladjatok játszani! ... Most aztán ószintén, anyu­ka! Mi van a férjével? Még mindig haragszik? Meg ne tudjam, hogy valahogy maga hoz fel fát, szenet a pincéből! Az az ő dolga! Az asszony legyint. Sok meg­beszélni valójuk van, negye­dik gyereknél már nagyon fon­tos a jó és helyes táplálkozás! — Látod? — fordul hozzám már az utcán. — Ebben a csa­ládban az édesapa még a gye­rekek előtt sem tartóztatja azt a véleményét, hogy haragszik a negyedik gyerekért. Állan­dóan szekálja ezt az asszonyt. Még egyszer sem sikerült itt­hon találnom, hogy megmos­hatnám a fejét! Még ilyet! Mintha egyedül az asszony te­hetne arról, hogy három leá­nya született — füstölög most már szinte magának. — Jó estét, kismama! — kö­szön a szokásos, jól ismert sza­vakkal Benyásziéknál. NAGYON SZÉP fiafcdasz- szony nyit ajtót, s valósággal gyermékiánynak tűnik a han­gulatos, szépen berendezett, tiszta szobában, ahol a pihenő cseppség inkább testvérének, mint kislányának tűnik. Nevet fiatalon, büszkén, ahogy mond­ja: — Pedig már 25 éves va­gyok! — Nos? Minden rendiben? — kérdi a védőnő, mert a bába beteg lett az első bölcsődei napoktól. — Nem keil meg­ijedni, nem komoly ez, csak a környezetváltozással járó apró kellemetlenség! És a férje? Mert ez az apuka is azt mond­ta, amikor megtudta, hogy lá­nya született: egyáltalában nem örül néki. De mintha ő jött volna meg? — hallgat az előszoba felé, ahonnan motoss- kálás hallatszik, s valóban, né­hány perc múlva belép a vál­las, csinos katonatiszt. Arcán nyoma sincs a nemtet­szésnek, mosolyogva megy a kislány ágyacskájához. — Most már nem adnám a világ minden kincséért sem! Jó bába és nagyon szeretjük őt! — föléhajol, a kicsi ráka­cag apjára, s apró kezeivel ví­gan kapkod az ágya fölé haj­ló filodendron levelei után'. Szép családi este. A szobá­ban kellemes hangulatot áraszt a papa kedvenc akváriumainak érdekes fénye. Már nem is hallgatok oda, annyit hallót-* tam, hogyan szálnak az állan­dóan ismételt mondatok: „. ,*a vizet ne öntse le a kar­fiolról, mert abban van a vita­min ... nem szabad rántani a baba étélét, krumplival kell sűríteni ... D-vitamint mikor kapott...?”.,. és így tovább, mert mindenütt elmondja, de türelme nem fogy az egyforma kérdések hallatára, semmit ki nem hagy, hiszen, ha nem ad tanácsot, sok fiatal, nagymama nélküli kismama talán nem is tudna mit kezdeni az eleven szemű édes aprósággal, ha en­ni kér. Még két helyen jártunk, s a végén nevetve konstatáltuk, hogy egész este olyan csalá­dokhoz kopogtattunk be, ahol kislányok születtek, öt család­nál, öt kicsi lány gondozásá­hoz adott segítséget a védőnő. Ügy látszik, lányos esztendő volt! Vagy csak a háztömb? Vagy azért irányított ezekre a helyekre, mert csaknem min­denütt aggályos papákat kel­lett meggyőzni arról, hogy a leány is ember?! NEM TUDOM. Egyet azon­ban tudok. Olyan szép látvány volt az esti békességben, csa­ládi körben mosolygó édes­anya, a kacagó kis apróságok, hogy Botticelli ecsetjére kí­vánkozik mind az öt családnál. S ami a legszebb az egészben — mind egészségesek, boldo­gok, s ha éhesek, harsogva kö­vetelik a tejet, ami számukra most még az élet teljességét jelenti... Cs. Adám Éva 1962. OKTOBER 28., VASÁRNAPI SIMON 180 évvel ezelőtt, 1782. októberé­ben született NICCOLO PAGANINI olasz hegedűművész. Játékának újszerű technikája kortársaira óriási hatással volt. Élete végéig hangversenyezett, minden idők leg­nagyobb hegedűvirtuőzának tart­ják. Mint zeneszerző, sajátos já­tékmodorának megfelelő capricció- kat és hegedűversenyeket írt. 265 évvel ezelőtt, 1697. októberé­ben született GEORGES MAREES svéd festő, a rokokó portrék mes­tere. 80 évvel ezelőtt, 1882. októberé­ben született JEAN GIRAUDOUX francia író, az új francia irodalom egyik legeredetibb egyénisége, áld a polgári társadalom bomlását és a fajelmé’et hazugságait gyakran mitológiai korból vett műveivel ábrázolta (Trójában nem lesz háború, Elektra, Ampitryon (szín­darabok), Harc az angyallal (regény). 60 évvel ezelőtt, 1902. október 28-án halt meg DMITRIJ LA- CSINOV orosz fizikus, akinek az 1880-ban megjelent Elektro­mechanikai munka című műve a szakirodalomban jelentős. Érdekes találmányok és felfedezések: A vasbetont az építkezéseknél első ízben 95 évvel ezeb 1867-ben JOSEPH MONIER francia építész alkalmazta. A légféket, GEORGE WESTINGHOUSE amerikai mérnöknek a mai közlekedési eszközökön általánosan használt találmányát) először 90 évvel ezelőtt, 1872-ben a vasúton alkalmazták. Niccolo Paganini ESTÉBE HAJLIK az ildő, ko­rán sötétedik a város felett, sorra kígyóinak az ablakok fényszemei, s utat mutatnak a hazatérő családtagoknak. Itt is, ott is megjelenik egy-egy babakocsi, érkeznek az apró bölcsődések, megjönnek az is­kolások, s apuka is hazatér a kellemesen fűtött lakásba. Az egri csecsemőgondozóban Dra- hos József né védőnő esti csa­ládlátogatásra indul. Ilyenkor megy, hiszen napközben nem találja otthon a dolgozó édes­anyákat, hogy ellássa őket ta­nácsokkal, hogy megbeszélje velük az etetés, a gondozás problémáit. Évtizedek óta so­kat küzdöttek a védőnők, hogy a régi szokásokat új, ésszerű szokásokkal váltsák fel. S most itt az eredmény — a har­madik negyedévben egyetlen csecsemő sem halt meg Eger városban! Nagy szerepe volt ebben a néldátlan eredmény­ben a védőnőknek, akik időt és fáradságot nem kímélve lá­togatják a terhes anyákat és csecsemőket, hogy a kismamá­val együtt küzdjenek az egész­séges emberért... • ★ — Jó estét, kismama! — kö­szön be az Egészségház utcá­ban, Mohai Károlynéhoz, aki nemrég jött haza a hivatalból. De nagy rumliban vannak! — Igen, elköltözködünk, s most már mindent összerak­tunk, szállításra késien várjuk a kocsit. A kicsi Marika kacagva tap­sikol, s Gizi néni szeretettel veszi az ölébe. — Hát akkor búcsúzóul még egyszer hadd mondjam el, mit adjon ennek a nagyszerűen fejlett babának. Tartsák be to­vábbra is a pontos étrendjét, egyék sok passzírozott túrót és csirkehúst! Sok májat, egyál­talában fehérjedús anyagokat! A KISLÁNY úgy figyel, mintha tudná, hogy róla van szó. Ahogy a sötét utcán lépke­dünk, egy kicsit szótlanná vá­lik a védőnő, mintha töpren­gene valamin. Itt is, ott is, rá­köszön egy nagyobb gyerek, mindenki ismeri a körzetben, szeretettel fogadják, bárhová lép be. — Most olyan helyre me­gyünk, ahol az apuka nem na­gyon örül a negyedik gyerek születésének! — mondja, s máris csenget. A kinyíló ajtókeretben egy bájos asszonyka három na­gyon szép kislány körében. Egy kis sportstatisztika Kedves olvasóim! Most, hogy Lasztília és Futbólia válogatott huszonkettője immáron 4562- szer találkozik a nyírott, zöld gyepen, nem érdektelen, ha visszaemlékezünk az eddigi 4561 találkozóra a statisztika tükrében. Lasztília a 4561 talál­kozóból 2001-et nyert meg, míg Futbólia 2500-szor távozott győztesen a két kapu közül. A fennmaradó hatvan találkozó­ból 33 döntetlen volt, a többit nem tartották me§. Igen érdekesen alakult a gól- lövő-statisztika is. Amíg Lasz­tília mindössze egy ízben tu­dott nagyobbarányú győzelmet aratni — i. e. 627-ben —, ami­kor is 472:1 volt az eredmény, addig ez Futbóliának kétszer is sikerült. Először i. e. valameny- nyiben, azután i. u. 1952-ben, mindkétszer 473:0 volt az ered­mény, ha a korabeli statiszti­káknak hinni lehet. Ami a játékosokat illeti: Lasztíliában három olyan játé­kos van, aki még minden vá­logatott találkozón magára húzta a keresztbe, hosszába és körbecsíkos mezt, Nemecsek, aki a csapat legidősebb embe­re, de még mindig fiataloSi s valószínű, tíz év múlva búcsú­zik a válogatottságtól, 1838 éves korában (hiába, mit tesz a sportszerű életmód), Fumacsek, aki most 78 éves, de már szü­letése előtt ott volt minden ve­télkedésen, lévén ükapja is ki­tűnő labdarúgó és végül Poma- csek, akit négyszer hoztak vissza a klinikai halálból, ép­pen a válogatott mérkőzéseket megelőző napon. A futbóliai válogatott vala­mennyi tagja fiatal, új hajtás, de veszélyes ördögök! A két ország sportközvéle­ménye nagy érdeklődéssel te­kint a 4562. találkozó elé, bár mind a két ország közvélemé­nyének az a közvéleménye, hogy a két csapat nincs jó for­mában, de azért'minden lehet­séges, mert a labda gömbölyű, a pálya szögletes és egy jobb- szélső csodát művelhet. Befejezésül még egy statisz­tika: ezzel a kis statisztikánk­kal jubilálunk! Lasztília és Futbólia találkozóinak alkal­mával most állítottuk össze a 75 000-ik statisztikát. Előre a százezredikért*. Huj... huj, hajrá: statiszti­kusok! (egri) 003OZf IMREr 19.-— De hiszen ... akkor nem­csak magának van esélye! Másnak is! 4 — Önnek? — Nem így értettem, ezt tudhatná! Nekem nincsenek egyéni céljaim Márton pénzé­vel. — Nem is lehetnek. Nekem ajánlotta fel, nem önnek. — Mindegy! És nem is kel­lene az egész... csak egyötö­de, vagy legalább egytizede: traktort vennénk, nyakunkon a tavaszi munka és nem taga­dom, egy traktor... hiszen ér­ti? — hatalmasan segítene. A pap mosolygott. — Kedves barátom, a pályán ketten is elférünk — mondta, és koccintásra emelte a poha-' rát. — A verseny, ahogyan mondani szokták, egyelőre tel­jesen nyílt. Tessék! Aki ügye­sebb, azé a jutalom. Ön most mindent tud, én nem hallgat­tam el semmit, ráadásul ezt mindenki tudja, önöknek sok­kal több eszköz van a kezük­ben. mint nekem. — Ugyan! Maga a nyeregben ül! — Talán... És ha igen, akkor is, a cél előtt még levethet a ló. Bocsánat, ez csak hasonlat, ezt nem Mártonra értettem.. Mindenesetre, az Aranykalász hatalom, erő, tekintély és főleg jövő: én meg csak az ige ere­jére, s a magam ügyességére szorítkozom. Madaras még járkált, s ahányszor a sarokba ért, fejé­vel meg-megzörrentette a szeg­re akasztott lopókat. Mentői tovább hallgatta a papot, an­nál jobban mocorgott benne valami kimondhatatlan^ leve- zethetetlen bosszúság: szerette volna tetten érni Palinákot, sunyi disznóságon kapni, és aztán fölényesen, s példálózva a sarokba szorítani, de hát a pap szinte cinikus — vagy leg­alábbis üzleties — nyíltsággal teregette ki a kártyáit, való­ban nem hallgatva el semmit. Ez a nyíltság imponált is Ma­darasnak, dühítette is. Az elnök végre is megállt az asztalnál, ivott egy kortyot cs a fejét csóválta. — Mégse szép ám ez — mondta, nyögéshez hasonlót sóhajtva. — Pap létére ilyen mohón utána vetni magát a világi javaknak... Palinák nevetett, de egy ki­csit ingerülten. — Talán ne is egyek, mert nap lettem — kérdezte... — Ne is igyák? — A kenyere megvan.. 1 — De a fenekem kivilágolhat a nadrágból, ugye? Merő jám­borságból, ugye? És ha egy könyvet akarok venni, egy rá­diót, vagy mit tudom én .. nekem nem szabad, mert ép­pen ezt a foglalkozást válás, tottam? Az ajtónyílás hirtelen elsö­tétült, a kis szoba hirtelen és pirosán Idvilágosodott Annus lépett be az ajtón, telten, egészségesen, testére simuló, piros szövetruháját feszesen és ruganyosán kitöltve. Lus­tán elles szeme kitágult a szo­ba homályában, ajka du: -at, s vastag volt, a tavaszias szél kifújta. Egy pillanatra megle­pődött, hogy vendéget is talált a pap kunyhójában, de aztán rámosolygott az elnökre, lan­gyos és alkalmazkodó mosoly- lyal. — Jó napot,- Madaras elv­társ —■ mondta, s a tűzhely­nek támaszkodott. — Látják, ez igazán szép, mikor a falu vezetői ilyen békességben ül­nek együtt Az elnök elbámészkodott, pillantását ott felejtve, ahol az asszony szépívű combja majd kirepesztette a szoknyát: a fa­lusi vezetők ilyenforma páro­sításra azonban észbekapott és rámordult a harangozónéra: — Ehhez, te nem értesz! Mi a fenének ütöd bele az orrod mindenbe? Palinak élvezettel kuncogott. Nem kerülte el a figyelmét sem a bámészkodás, sem a bandzsítva megfogalmazott bosszúság. — Ne haragudjon, Liptákné — mondta, s a tenyerét a szá­ja elé tartotta. — Közügyekről tárgyalunk Madaras elvtárssal. Majd később, kedves Lipták­né. Annus a száját biggyesztette és duzzogva kiment. A lényeg­re törő természete lévén, nem sokra becsülte a tárgyaláso­kat. Az elnök mogorva képpel, de mérő és falánk pillantással kísérte, aztán a paphoz fordult. — Maga is — mondta rosz- szallólag — szépen töri a fejét a közügyeken. Egy gondja van, hogy mentői többet markol­jon. — Furcsa okoskodás! — Aztán miért? Palinák felállt, nyújtózko­dott, s felülről nézett le az elnökre. — Mert ha én nem gondos­kodom magamról — mondta hangsúlyosan — elvihet az ör­dög. — Hát mit gondol, ked­ves Madaras elvtárs? Hogy én a hajnali harmatból élek? A madarak csicsergéséből? Igen? — Ne kerülgesse a kását... — Jó, nem kerülgetem! Ma­guk szépen megcsinálták az Aranykalászt, s bevettek min­denkit, az egész falut. Igenám, csakhogy Lackóháza katolikus község, legalábbis az volt, min­dig: vagyis, az én szememmel nézve a dolgot, az történt, hogy... beterelték a nyája­mat a maguk aklába. — Ez nem egészen így van. A hitét megtarthatja) aki akarja. — Maga aztán elsőrangú materialista! Mi az ördögöt gyújt meg & oltáron, ha nincs gyertyája, nem mondaná meg? Hit, birtok nél­kül ... — De hiszen megvan a bir­tok: csak együtt van. — Ne tréfál­jon elnök elv­társ! A magá­nos ember be­lémkapaszko- dott, pontosan szólva, a funk­ciómba ... A vén Márton mi­ért járat magá­hoz? Mert ret­tenetesen egye­dül van, mert nem hisz a fiá­ban, az Arany­kalászban, sen­kiben. De a töb­bi... nos, a közönségben az ember előbb-utóbb, megtanul egymásba fogódzni... de azt magának jobban kell tudnia, hát ne játszogassunk egymás­sal! Elég az hozzá, hogy én csak tátogok itt, mint a partra vétett hal. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents