Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

*

NBPÜJSAG

»68. október 88., vasárnap

Tanácskozik a megyei pártértekezlet

(Folytatás az 5. oldalról) csolatuk a tömegekkel, mert minden tettükkel a nép ügyét szolgáljál?.

Tanácsaink mellett a megye valamennyi tömegszervezete és tömegmozgalma elősegíti a népi, nemzeti egység megteremtését. Ebben fontos szerep jut a Hazafias Népfrontnak, amely a párt vezetésével összefogja és megoldja az egész nép egyetemes tevékenységét a szocializmus építésében. E mozgalom legalkalmasabb arra, hogy a társadalom valamennyi rétege e mozgalom keretében kifejthesse tevékenységét, a világnézeti különbségek ellenére is, a béke, a haza, a függetlenség és a szocializmus javára.

KISZ-szervezetünk és egész ifjúságunk együtt fejlődött társadalmunkkal. KISZ-szervezetein.v alkalmasak arra, hogy átfogják a megye ifjúságának döntő többségét.

Ma KISZ-szervezeteinkbén 22 743 fiatal él és dolgozik. Az

1959-es pártértekezlet azt a feladatot adta a KlSZ-szervezet- nek, hogy érjék el a megye párttagságának létszámát. Ma azt jelenthetjük, hogy nemcsak ezt elérték, hanem 7000 fővel túl is szárnyalták, örvendetes, hogy a mezőgazdaságban. 4000 olyan fiatal van, aki rendszeresen dolgozik a termelőszövetkezetben, akiket a KISZ vezet és irányít. Jelentősen előrehaladt megyénk ifjúságának termelési mozgalma is. A megye üzemeiben jelenleg 248 ifjúsá- gi brigád van, 2400 fővel.

A KISZ-szervezetek legjelentősebb eredményei közé tartozik, hogy

a falun élő ifjúságot1 sikerült mozgósítani a falu, előtt álló legfontosabb termelési feladatok megoldására.

Pártunk VII. kongresszusa óta szakszervezeti mozgalmunk hatékonyan segítette a kongresszusi határozatok végrehajtását.

A szakszervezet aktivistái

cselekvő részesei voltak azoknak a feladatoknak végrehajtásában, amelyek az üzemek előtt állnak, és komoly segítséget nyújtottak a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Hatékonyabb a szakszervezetek munkája, szorosabbá vált kapcsolatuk a dolgozókkal, sokat tettek azért, hogy a dolgozók mennél szélesebb rétegét vonják be a vezetésbe. Szak- szervezeteinknek a jövőben fokozottabban elő káli segíteniük az üzemi demokrácia szélesebb körű kibontakoztatását, nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a szocialista brigádmozgalomra, s általában a szocialista munkaversenyre.

Nem volnánk igazságosak, ha nem beszélnénk a nőtanácsok eredményes tevékenységéről, amely komoly segítője volt az olyan mozgalom elindításának, mint a baromfitenyésztés, a nők mennél nagyobb számban való bevonása a szövetkezetek munkájába.

A párt-szervek élete és tevékenysége

A beszámoló befejező részében Putnoki László elvtárs a megye pártszerveinek életével é3 tevékenységével foglalkozott és a következőket mondotta: Megyénk pártéleténék fejlőd dését, szervezeteinek tevékenységét csak a lenini elvek ér- \ényesülése, betartása alapján kell ás lehet vizsgálni. Csak ez vezet el bennünket fogyatékosságaink helyes felismeréséhez. A lenini normákról, azok érvényesüléséről beszélni kell. Mert ebben sokan valami különleges dolgot látnák, valami újat, ami úgy tűnik, mintha eddig (ismeretlen lett volna a marxista—leninista pártokban. Aa új ebben csak annyi, hogy most nemcsak szóban, kinyilatkoztatásokban beszélünk ezekről, hanem megvalósítjuk a partéiét minden területén.

Az elmúlt pártértekezlet kötelezett bennünket arra, hogy erősítsük tovább a lenini elvek együk nagyon fontos részét, a kollektív vezetést.«

Jelenthetjük a megyei pártértekezletnek, hogy megyénk valamennyi pártszervében és pártszervezetébe« hatalmasat léptünk előre a kollektív vezetésben.

Ennek olyan bizonyítékai vannak!, mint a megyei, járási pártbizottságok elé kerülő anyagok, amelyek nem formális kötelezettségek alapján, hanem fontos állásfoglalás, döntés végett kerülnék a párt- bizottságok élé. Ilyen, az egész megyét átfogó viták zajlottal? le a különböző szintű pártfórumokon a mezőgazdaság átszervezéséről is. Minden fontos politikai, gazdasági és kulturális kérdésben a területre illetékes pártbizottságok és pártszervezetek, taggyűlések döntöttek és döntenek a jövőben is. Jellemző erre, hogy az anyagi érdekeltség alkalmazásának különböző formáit a területi pártbizottságok határozták el, a megyei pártbizottság ennék elveit dolgozta ki és az alsóbb pártbizottságokra bízta ennek alkalmazását.

Ehhez hozzásegített bennünket a Központi Bizottság, amely példát mutatott a kollektív vezetés gyakorlati érvényesítésében. Hozzásegített azért is, mert több bizalmat előlegezett és nagyobb önállóságot biztosított a megyei' párt- bizottságnak, mint bármikor a megelőző években. A Központi Bizottság a mezőgazdaság átszervezésénél semmiféle ütemet, vagy számot nem adott, ezt a megyei pártbizottságokra, azok döntésére bízta. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez helyes volt, és megyebizottságunk helyesen tudott állást foglalni ebben a kérdésben is.

Sikerült megértetnünk, s gyakorlatban ennek érvényt szereznünk, hogy

a vezető szervekben egyenlő jogokkal rendelkező párttagok vannak.

Minden jelentősebb, fontosabb kérdést megtárgyalunk a párttagsággal. A megyét átfogó, fontos kérdésekben, mielőtt határoztunk volna, széles körben kikértük a párttagság, sokszor a pártomklvüliek véleményét is. Szélet igazolta,hogy több száz

ember tapasztalata; véleménye, szakismerete és segíteni akarása megóv bennünket a tévedésektől. Másrészt pedig az emberek szívesebben munkálkodnak egy olyan ügy végrehajtásán, amelyet nem az íróasztal mellett, magát okosnak vélt emberek agyainak ki, hanem az életből, a napi munka gyakorlatából vett problémák megoldására irányulnak. Ez — úgy gondolom — komoly lépést jelent abban az irányban, hogy a tömegek mennél szélesebb rétegét vonjuk be. abba a munkába, amelyet lényegében a tömegek nélkül végrehajtani nem lehet.

A kollektív vezetésnek a választott szervekkel való tanácskozás, a határozatok kollektív előkészítésa és meghozatala csak egyik oldala. A kollektív vezetés szerves része, hogy a meghozott határozatokat l?ol- lefctívan hajtsuk is végre. Ez is a lenini normák alkalmazásának szerves részét képezi.

Itt nem mondhatjuk el, hogy teljes rend uralkodik pártszervezeteinkben. Vannak határosatok, amelyeket meghoztunk teljes egyetértésben, a végrehajtásban azonban egyes szervek és vezetők már nem ilyen egyetértéssel vesznek részt. Az anyagi ösztönzők a mező- gazdaságban széles kollektív munka eredményeképpen születtek. A végrehajtás azonban már nem ilyen kollektíván ment végbe. Elfogadták ugyan ezeket az elveket, csak nem tudatosították azokkal, akiknek ezt végre kellett volna hajtaniuk.

A kollektív vezetés a lenini tanítások alapján azt jelenti, hogy a hozott határozatokat kollektíván, mindenkinek végre kell hajtania. A vezetés kollektivitása azonnal csorbát szenved és formálissá válik, ha a határozatokat nem egységesen hajtjuk végre. A jövőben magunknak is több gén- dot kell ’ fordítanunk

a határozatok végrehajtására

és gyakrabban számot kell adni a pártbizottságnak arról, hogy a végrehajtó bizottság hogyan valósítja meg a Központi Bizottság, vagy a párt* bizottság egy-egy ügyben hozott határozatát. S meg kell oldani, hogy a pártbizottsági tagok által felvetett problémákra, ha rögtön nem is, de rövid időn belül választ kall adni. S ha ezek olyan termék szetűek, akkor ezekre a legközelebbi pártbizottségi ülésen vissza kell térni.

A lenini párt sajátosságai közé tartozik, hogy a pártban az emberek bátran mondják el véleményüket, bírálhatnak funkcióra való tekintet nélkül. E téren nem mentünk megfelelően előre. A bírálat elfojtásának most már kifinomultabb módszereivel találkozunk. Néha még meg is köszönik a bírálónak, hogy ilyen őszintén feltárta a hibákat, azonban valahogy mégis megmagyarázzák, hogy nem mindenben volt igaza. A küldöttválasztó taggyűléseken olyan bevezetővel indították meg a vitát a vezetőség beszámolója felett, hogy aki igazat mond, úgy bírál, azt semmi bántódás nem éri, de gondolja meg mindenki jól, hogy mit mond. Ügy gondoljuk, ez egyáltalán nem segíti elő az eleven és termékeny vitát. Most a bírálókkal szemben egy olyan új szóhasználat került a szótárba, hogy ezek csak szűkén, egyoldalról látják a dolgokat és nem látják elég szélesen, ezért nincs is igazuk.

Van olyan gyakorlat is, hogy ha az emberek véleményt mondanak a pártban, akkor utána az üzem, vagy a hivatal vezetője még beszélget vele, hogy ezt, vagy azt hogyan kellett volna helyesen elmondani, hogy ne értsék félre, és jobb lett volna, hogy ha itt mondja el és így tovább. Megmagyarázzák neki, hogy nem tudja magát jól kifejezni, aztán ezek az emberek később hallgatagok maradnak, „mivel nem tudják magukat jól kifejezni ....”, „nem látják helyesen a dolgokat”, inkáblj nem szólnak semmit.

A bírálat és önbírálat pártánk éltető eleme.

Minden lendület megtörik pártunknak, minden aktivista munkakedve törést szenved, ha semmibe veszik az emberek véleményét, ha sokáig lesznek olyan emberek, akiknek csak addig jó a bírálat, amig másokról és nem róla van szó. A jövőben pártszervezeteinknek és saját magunknak is azon kell dolgoznunk, hogy a bírálat teljes érvényesülését senki és semmi ne akadályozhassa. Sajnos, ezt sokan nem tudják megérteni, s a legjobb szándékú bírálatot is személy elleni támadásnak veszik. Ez sok embert hajt elvtelenségre, a hibák elkenésére, pedig mindenki tudja, és erre vannak példák, hogy ha nem mondjuk meg az emberek hibáit, valamiféle álhumanizmusból, végül a hibák olyan súlyossá válnak, hogy alkalmatlanná teszik az embert arra a posztra, ahol mint vezető dolgozik.

Az egész demokratizmus és a lenini normák fontos és nélkülözhetetlen eleme a centralizmus.

Ez feltételezi, sőt megköveteli a vitát, de a határozat meghozatala után a végrehajtást is.

E kérdésben sok helyen nincs teljes tisztánlátás. Sokan azt az önállóságot, ami most helyesen meg van pártunkban, összetévesztik az önkényességgel. Arról van szó, hogy vannak a felsőbb szerveknek határozatai, amelyeket a demokratizmus elvei alapján szabad és kell is, hogy a helyi viszonyokra átültetve a legjobban hajtsuk végre. De ezt egyáltalán nem csinálni, nem lehet Van határozat, amelynek helyi alkalmazását úgy értik, hogy rájuk nem vonatkozik és nem is hajtják végre, egészen mást tesznek, mint amit a határozat követel.

Ugyanez volt a helyzet az átszervezés idején, amikor a Központi Bizottság határozata megkövetelte a lenini önkéntességi elv maradék nélküli betartását. Elhatároztuk, hogy ki kell menni és nem behívatni a parasztokat a tanácsházára. Ha ezt szóvá tettük, vagy nem engedtük, akkor egyes helyeken «tői úgy vélekedtek,

hogy elrontottuk a politikai vonalat, és ha nem jönnek, akkor már régen benyomtuk volna" a falut Pedig a határozat úgy szólt, be kell szervezni a falvak dolgozó parasztjait és nem benyomni a termelőszövetkezetbe. Hasonló eset volt a termelőszövetkezetek egyesítésénél. Itt elsősorban bennünket terhel a felelősség, és a mi mezőgazdasággal foglalkozó elvtársainkat, akik ismerték a szövetkezetek egyesítésére vonatkozó határozatot, s mondván azt, hogy nálunk más a helyzet, szabad útjára engedték az egyesítést. Ilyen és ehhez hasonló esetek idegenek a lenini pártban-és semmi összefüggésük nincs az önállósággal és a lenini normákkal.

Egész pártunk fejlődésének szerves részét képezi a párt- egység.

A pártegység elvi és szervezeti cselekvési egységet jelent

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy megyénk egész pártszervezetében ez az egység erős, párttagságunk szilárdan követi a Központi Bizottság politikáját. A pártértekezletek bizonyították, hogy tagságunk egyetért a kongresszusi irányelvekkel és a személyi kultusz idején elkövetett törvénysértések teljes felszámolásával. Ebben egész párttagságunk, pártszervezeteink teljes egységben támogatják a Központi Bizottságot Ugyanilyen egységesen hajtották és hajtják végre a mező- gazdaságban és az iparban előttünk álló feladatokat. Párttagságunk túlnyomó többsége ugyanilyen helyesléssel és egységesen fogadta a Központi Bizottság október 12-én hozott határozatát.

Ha mégis szólni kell néhány kedvezőtlen jelenségről, ez nem a pártszervezetek és a kommunisták többségét jellemzi, hanem néhány elvtársunkat Ök is egyetértenek a párt politikájával, csak vannak részek, amelyeket nem tudnak megérteni és nem is hajtanak végre. Közülük néhányan válogatnak, hogy mivel értenek egyet, s mivel nem. Egyetértenek azzal, hogy a mezőgazdaságot át kell szervezni, hogy azt a középparasztság nélkül megoldani nem lehet De azzal már nem értenek egyet, hogy a vezetésben is helye van az erre legalkalmasabb, a szövetkezethez hű középparasztnak. A hevesi járás egyes helyein olyan elméletét gyártottak, hogy most a lenini jelszó másképpen van alkalmazva, a középparasztra támaszkodunk, a kulákkal szövetkezünk és harcolunk a szegényparasztok ellen. Miből táplálkozik ez? Alapja, persze, nincsen. De miután nagyobb lett a szövetkezet és több a funkció és mondjuk, hogy a középparasztoknak is helyük van a funkciók osztásánál, akár brigádvezetőről, elnökhelyettesről, vagy éppen elnökről van szó, most sokan a szegényparasztok közül úgy vélik, hogy ez az ő jogaikat csorbítja, megfosztja őket a funkciótól, vagy a szövetkezetét az általuk vélt szilárd vezetéstől.

Vannak mások, akik egyetértenek mindennel, csak azzal nem, hogy a pártomkívülieket is funkcióba lehet állítani. Ez ellen megfelelő érvet senki nem tud felhozni. Csupán any- nyit, hogy vajon megbízhatók- e ezek és hogyan feleljünk ezek munkájáért. Ez táplálkozik abból a helytelen nézetből, amely úgy fogalmazódott meg, hogy ami az országban történik, ml, kommunisták vagyunk felelősek. Ilyen alapon tényleg minden funkciót el kell foglalni. De ha azt mondjuk, hogy a mi népünk akarja a szocializmust, s a mi népünk a becsületes emberek sokasága, akik felelősségteljesen tudnak dolgozni a rájuk bízott posztokon, akkor már megoszlik a felelősség az egéáz néppel, s mindazokkal, akik valamilyen poszton dolgoznak.

Ezek az elvtársak egyetértenek a tömegekkel való kapcsolat erősítésének elvével, csak éppen nincsen kellő bizalmuk azzal, aki erőt ad, aki létrehozta és táplálja a pártot. Nem értik ezek az élvtársak, hogy a párt egységének, erejének fontos feltétele, hogy a pártban csak azok legyenek, akik meggyőződéssel vallják a párt világnézetét és ne azok, akik

funkciót, karriert, vagy egzisztenciát akarnak.

Ha ezt a párttagság nélkül megszerezni nem lehet, akkor mindenki meggyőződés nélkül tagja akar lenni a pártnak, mert itt látja funkcióját és egzisztenciáját. Ez viszont semmiképpen sem erősítené a párt egységét és erejét. v

A párt, a kommunisták önkéntes harci szövetsége. Oda mindenki meggyőződésből lépett és lépjen be. E meggyőződés a párt politikájával való teljes egyetértést jelent, s ebben

• senki sem válogathat, hogy

azzal egyetért, amazt pedig nem hajtja végre.

Ezekkel az elvtársakkal vitatkozni kell, mert túlnyomó többségük becsületes ember. De nekik, maguknak is meg kell érteniük és le kell vonniuk a megfelelő konzekvenciákat, a különböző posztokon dolgozóknak különböző módon. AM nem tud változtatni helytelen nézetén, az előbb-utóbb alkalmatlanná válik arra, hogy munkájával előségítse a párt politikájának eredményes és sikeres valóra váltását.

Pártiunk életéhez tartozik és további fejlődésünk fontos feltétele, a sokat emlegetett két- frontos harc. Erről azért is kell beszélni, mert a tapasztalatok azt mutatják* hogy valamennyien egy kicsit elszakítva nézzük a mindennapi életitől. A szektarianizmust és a revi- zionizmust hajlamosak vagyunk valami nagy dolgokban keresni, pedig ezek megnyilvánulásai pártszervezeteink mindennapi életében másként és apróbb dolgokban jelentkeznek. Mindenesetre két jellemzője van. A szektarianizmus csak a harcot látja mosib, az irányelvek után is, ezért ők a burzsoá, kispolgári nézetek elleni harcba belekeverik a középparasztot, mint embert, az értelmiséget, mint embert és nemcsak úgy, mint e téves nézetek esetleges hordozóit, amely nézetek éllen harcolni kell, hogy magát az embert teljes egészében meg lehessen nyerni a szocializmus számára. Ez az általános harc azt is jelenti, hogy ezeket az embereket kirekesztik a funkcióból* üzemben, falun egyaránt.

Utána kategorizálni kezdik, s a párton belül is kialakul a szilárd és kevésbé szilárd párttagok csoportja. Azért van itt

szükség tisztánlátásra, mert különben e harc elveszti tényleges szerepét és jelentőségét, megtéveszt és félrevezet a nép tényleges ellenségei ellen vívott harcban.

Ezek másik csoportja, amely csal? a szövetséget látja, és megbékélést hirdet minden nézettel szemben a párton belül is. Itt sem úgy jelentkezik, kell-e a munkásosztály vezető szerepe, kell-e a párt, vagy nem? — és így tovább. Hanem olyan jelenségek vannak, hogy a tanácselnök megkeresztelteti gyermekét, a párttitkár a keresztapa,. a brigád közösen megy, íratja be gyermekét a hittanra, mondván, a tisztelendő úr is szokott tartani előadást a tsz-akadémián. Vagy eltűrnek olyan kispolgári tulajdonságokat, mint a nemtörődömség, a lazaság, az anyagiasság, csak azt tenni, amiből haszon származik, jogtalan előnyök, és így tovább. Sokan azt és az ehhez hasonló dolgokat, valamiféle szövetséggel és egységgel magyarázzák. Ennek semmi köze a szövetségi politikához, semmi köze az egységhez.

Szövetség a társadalom minden rétegével azt jelenti, hogy mindenkivel együtt, aki tenni akar a szocializmus, a béke ügyéért.

De ez semmiféle szövetséget nem jelent a burzsoá, kispolgári nézetekkel és tulajdonságokkal. Ha tartós, igazi szövetséget akarunk, azt csak a következetes ideológiai harc útján lehet elérni. Aki ezt feladja, valami vélt szövetség, vagy egység leple alatt, az feladta az osztályharcot Űj jelenség pártunk munkájában, hogy a függetlenített funkciókat egyre inkább társadalmi munkások egészítik ki. A megyei pártbizottság, sa járási bizottságok mellett számos pártaktivista dolgozik, mérnökök, mezőgazdászok, orvosok és pedagógusok. Ezek között az aktivisták között szerepelnek olyanok, akik részt vesznek határozatok kidolgozásában és véleményt mondanak fontos kérdésekben. Több százra tehető azoknak a. párton kivüli eknek a száma* akik az üzemekben, falvakban» a pártszervezetek mellett rendszeresen dolgoznak és tevékenykednek

Ez a munkastílus eredményezhette, hogy

megszűnt az agitációs és propagandamunka reszort jellege.

E munkaterületnek az elmúlt három évben fontos feladatokat kellett megoldania. Magyarázni a tömegeknek az ötéves terv célkitűzéseit, s választ adni a tömegeket érintő nemzetközi és hazai politikai eseményekről. E munkánk legnagyobb próbatétele a mezőgazdaság szocialista átszervezése, s az ezt követő megszilárdítás volt. Ezeket a feladatokat szűkre szabott „hivatásos agitátorokkal” nem lehetett volna megoldani. Ehhez szükséges volt e munka társadalmi alapokra való helyezése, a pár- tonkívüliek nagy számának bevonása.

Pártunk a megyében szervezetileg és kádereit tekintve is tovább erősödött. Szervezeteink erősödése, kádereink fejlődése hűen tükrözi azokat a változásokat, amelyek egész társadalmunkban végbementek.

A beszámolás időszakában jelentősen nőtt a termelőszövetkezeti párttagok száma. Ez a növekedés közel 900 fő, s ez tükrözi azt a változást, amelyen a falu 1959 óta átment. A megye össz-taglétszáma az eltelt három év alatt, pontosabban 1962 májusáig, 15 százalékkal növekedett. Egészséges fejlődésünket mutatja, hogy ezzel a növekedéssel párhuzamosan nőtt a munkások és dolgozó parasztok arányszáma is pártunkban. Az értelmiségiek köréből, elsősorban a pedagógusok és a műszaki értelmiségiek jelentkeznek nagyobb számban, pártszervezeteinkben.

A párt szervezeti erősödése mellett

tovább fejlődött egész

párttagságunk kulturáltsága és politikai képzetsége is.

Ennek alapját pártoktatási rendszerűid? képezte,

Ä megye valamennyi posztján munkáját ellátni tudó emberek állnak és dolgoznak Szólni kell azonban a kádermunka néhány fogyatékosságáról is. Itt a felelősség elsősorban a megyei pártbizottságot és annak osztályát, a párt és tömeg szervezetek osztályát terheli. Nemritkán előfordul, hogy felelős poszton dolgozó kommunisták arra a munkára magánéletük vagy képzettségüknél fogva alkalmatlanokká váltak, s ahelyett, hogy ezt megmondtuk volna nékik, egyik helyről a másikra tettük, ahol ugyanazok a bajok jelentkeztek, ugyanazokat a hibákat követték el. Sokszor előfordul, hogy az embereket alaposabb ismeret nélkül, vagy nagyon jó ismeretség alapján, s nem a képzettség, a rátermettség alapján állítjuk funkcióba, vagy választjuk ki. Az emberek kiválogatásánál, a funkció eldöntésénél azt az elvet kell követni, hogy mindenkit csak oda, olyan helyre, ahová képességei és szakértelme alkalmassá teszi — mondotta PutnoM László elvtárs, majd így fejezte be a 'pártbizottság beszámolóját:

Pártunk egészségesen fejlődik, politikánk helyes és ezt támogatja dolgozó népünk. Meggyőződésünk, hogy pártértekezletünk sikeres munkájával még inkább hozzá fog járulni ahhoz, hogy megyénk valamennyi kommunistája egész dolgozó népünk az elkövetkezendő időben még eredményesebben munkálkodjék a párt által kitűzött célok megvalósításáért.

★

A pártértekezlet, a Revíziós Bizottság beszámolójának meghallgatása után, ma folytatja munkáját, anyagát keddi lapszámunkban közöljük.