Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-27 / 252. szám

1982. október 27., szombat JNEP0J8ÁG 5 Az áruk házhoz szállításáról !«N\\\\\\\V\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ éj á kölesötikiű szúlyálatról VXXXXXXXXXXXXXXX\>^XXXVSX\XX>>XXXXXVX\XXXXXXXXXXVV>XXXVNX\XXXXXXXXXX\\XVV\XXVOÍS>NXVC<N\NN: Vélemények, megjegyzések az egriek érdekében „Szükségessé válik a ■ lakosságnak nyújtott kü­lönféle szolgáltatások kö­rének és mértékének to­vábbi bővítése is ...” (Irányelvek.) A mottóként idézett fél mon­dat elolvasása után természe­tesen a szolgáltatások egész csokrára, nagy hálózatára kell gondolni. A sorból ezúttal azonban most mindössze ket­tőt veszünk ki, mégpedig az árule házhoz szállítását és a kölcsönző szolgálatot. Ezek, ha nagy gondossággal szervezik meg működésüket, legalább olyan nagy segítséget jelente­nek a háziasszonyoknak, mint a többi, ma már szinte nélkü­lözhetetlen szolgáltatás. Elindultunk . tehát Egerben, megkérdezni a kiskereskedelmi szerveket, boltok vezetőit: a vásárlók kérésére házhoz szál- lítják-e az árukat, s milyjn háztartási gépeket vehetnek kölcsön a háziasszonyok. A házhoz szállítás ÉLELMISZER KISKERES­KEDELMI Vállalat kirendelt­sége: — Központi boltjaink­ban már esztendőkkel ezelőtt, mindenütt megszerveztük az áruk házhoz szállítását. De természetesen a többi boltból is hazaviszik alkalmanként a nagy tételben vásárolt árufé­leségeket. Ez vonatkozik a pe­remboltokra is, bár ezekben igénylik legkevésbé ezt a szol­gáltatást. CSEMEGE BOLT: — Fél hó­nap alatt általában 9—10 000 forint értékű megvásárolt árut fuvaroz haza az üzlet segéd­munkása. Ez elég nagy forga­lom, mégsem vagyunk elége­dettek. A házhoz szállítás népszerűsítésére ezért nemré­gen egy kis rendezvénnyel is felhívtuk vásárlóink figyel­mét. RADIO-, VILLAMOSSÁGI szak üzlet: — Naponta általá­ban tíz-tizenkét alkalommal veszik igénybe vásárlóink a házhoz szállítási szolgáltatást. Erre a munkára segédmunkást alkalmazunk, aki külön bér felszámolása nélkül tesz ele­get a különböző kéréseknek. VASBOLT (Bajcsy-Zsdlinsz- ky utca): — Nálunk kevés olyan áru van, amit házhoz kellene szállítani. De ha vala­ki például egy fürdőkádat vá­Az anyád, a papád! — kurjantottam föl, mi­kor az üzemi atlétikai bajnokság 2000 méteres síkfutásának rajtjánál megpillantottam Bum- burit, a főmérnököt —, most megvagy! Mióta üldöztem, hogy előad­jam a műhelyrész pa­naszait, kívánságait — a núdlivágó gép hetek óta metéltre vágja a nudlit, a gombóc-auto­mata kieszi a gombóc­ból a szilvát. Sajnos, az indító már készítette a pisztolyát, de ahogy Bumburi meglátott, ki­ugrott, mint nyúl a bo­korból, még jól emlé­kezett a barátfüle-vitá- ra, ahol alaposan meg­adtam neki. A második rajt jól sikerült, a főmérnök sebesen szedte lábait. — Bumburi kartárs! Bumburi kartárs! — kajátoztam —, álljon meg, volna egy-két sza­vam! Tovább növelte az iramot. Na megállj, s bár eredetileg csak a fogyókúra miatt indul­tam, utána vetettem magam, csökkent, csök­kent a távolság, csök­kent a pocak, Bumburi lúdtalpai egyre lassab­ban mozogtak. — Erőt, egészséget! — sárol, és más fuvarlehetőség, üzemképes. De előfordult már hiányában tőlünk kéri házhoz I ólyan eset, amikor egyetlen szállítását, természetesen ren­delkezésére állunk. EDÉNYBOLT: — A mi üz­letünk árusítja a kályhákat, tűzhelyeket, s a gyermek­ágyakat. Ezek az áruk terje­delmesek, vagy súlyosak, ter­mészetes tehát, ha a vásárlók többsége azt kéri, szállítsuk haza. Ezt minden esetben meg is tesszük. Állami aruház: — Ami a házhoz szállításnál szóba jön, az a televízió, nagyobb rádió, mosógép, hűtőszekrény, terje­delmesebb szőnyeg. Szinte na­ponta van olyan vásárlónk, aki a számla kifizetésével egy időben megadja lakáscímét is. és segédmunkásunk hazafuva­rozza az árut. • • ★ A kapott kép megnyugtató. Ezek szerint talán nincs is olyan kereskedelmi szerv, amely nem siet a vásárlók se­gítségére, ha a vásárolt árut haza kell szállítani. Ám, ha maga a szolgáltatás megfelelő, mégis van egy hiba. A vas­árubolt és az edényüzlet dol­gozói saját jószántukból vál­lalták mindeddig a házhoz szállítást, s nem azért, mert központi felügyeleti szervük, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ezt így szervezte, vagy az üzletszabályzat egyik kötelező pontjává tette. Ha er­re a jövőben sem lesz lehető­ség, érdemes lenne egy más és jobb megoldáson gondolkodni. Egy — egri méretekhez és igé­nyekhez alkalmazkodó —, boy- szolgálat felállítása sem len­ne halva született ötlet, mert ez nemcsak a házhoz szállítá­sokat intézhetné el könnyű­szerrel, hanem más igényeknek is megfelelhetne, ugyanakkor pedig munkaalkalmat is je­lentene. A kölcsönző szolgálat PORSZÍVÓ ÉS PADLÖKE­FÉLÖ GÉP kölcsönzésével a rádió, villamossági szaküzlet foglalkozik, öt porszívó és há­rom padlókefélő gép áll a köl­csönvenni szándékozók ren­delkezésére, s ez nagyon kevés. Illetve az eddigi forgalmat te­kintve — mert nem népszerű­sítik ezt a szolgáltatást —, elegendőnek mondható a szá­muk —, ha mindegyik gép gépet sem tudtak kölcsönözni az üzletben, mert mind javí­táson volt Budapesten. Egy rendelkezés nyomán ugyanis, még az egyszerű kapcsoló­javításokat is csak a főváros­ban végezheti el' egy központi szerviz. Míg ez érvényben van, nem számít a kölcsönzőszolgá­lat teljes megbénulása, a nagy postaköltség, s az sem, hogy egy-egy gép általában három hét után érkezik vissza Eger­be. Ez így nem nevezhető köl­csönző szolgálatnak mindad- j dig, amíg változás nem törté- ' nik, s mindaddig, amíg nincs több gép, amit a takarításhoz ki lehet bérelni. Mert az is biztos, hogy ha nyolc helyett húsz padlókefélő és porszí­vó sorakozna az üzletben, mind a húsz használóra talál­na, különösen a hét végén. S az sem jó ebben a jelen­legi kölcsönző szolgálatban, hogy például nem lehet mosó­gépet és centrifugát bérbe venni. — Nincs helyünk ezeknek a gépeknek elhelyezésére itt az üzletben — mondják a rádió-, villamossági boltban. Gyors körülnézés után azon­ban máris meg lehetne kér­dezni: az viszont feltétlenül szükséges, hogy eladásra egy­szerre negyven mosógép és centrifuga is ki van rakva az üzletben? Lehet, hogy a bolt dolgozói ilyen kérdés után meggyőzné­nek igazukról, a nagy távol­ságra levő raktárra, vagy va­lami másra hivatkozva. Akkor azonban egy másik lehetőség kínálkozik, önálló kölcsönző boltot kell nyitni valahol a városban, ahol a felsoroltakon kívül gyermekkocsit, csecsemő­mérleget is adhatnának bérbe. Az, hogy helyiséget nem lehet erre biztosítani a zsúfolt város­ban, Eger negyvenezer lakójá­nak érdekeit tekintve, nem le­het komoly indok ... Mert a szolgáltatásokra szükség van mind nagyobb mértékben, s szükség lesz a jövőben még inkább. Ez nem „vesszőparipa” —, az élet hoz­ta magával, s észre kell venni. Ami azonban különösen a köl­csönző szolgálatot illeti, Eger­ben mindeddig csupán azt le­hetett mondani: ez így nem jó. A jövőre vonatkozóan pedig azt: ezen sürgősen változtatni kell. Weidinger László Szép eredmények az Egri Bútorgyárban Az Egri Bútorgyárban is megtörtént a kongresszusi munkaverseny harmadik ne­gyedévének kiértékelése. Jó munkát végzett a gyár, terv­teljesítése megérdemli, hogy szóljunk róla. Az elmúlt ne­gyedévben tervüket 105,2 szá­zalékra teljesítették a dolgo­zók. S ha összehasonlítjuk az első félévi teljesítéssel, meg­lepő javulást tapasztalhatunk, amely még jobban szépíti a teljesített százalékot; az első félévet 20 ezer forint lemara­dással zárta a gyár. Ezt a kö­vetkező három hónap alatt nemcsak behozták, hanem tel­jesíteni, sőt, túlteljesíteni is tudta a tervet. Az adatok sze­rint, a harmadik negyedévben az egy főre eső egy napi ter­melékenység 2,9 százalékkal emelkedett — azonos létszám mellett! A gyár a negyedik negyedévre már hétnapi több­letnyereséggel rendelkezik. A negyedik negyedéves terv 3 millió 420 ezer forint értékű termelést irányoz elő: ebben 11 ezer darab, különböző típu­sú asztal elkészítése szerepéi. Szép eredménnyel zárta a harmadik negyedévet az Egri| Bútorgyár. Reméljük, hogy az utolsó negyedévben is ilyen lelkesen végzik munkájukat a gyár dolgozód. Heves megye a fejlődés 1949-ben a megye lakosainak 63,7 százaléka tartozott a mezőgazdasági népességhez. Ez a szám 1960-ra 39,4 százalékra csökkent. Az ipari népesség 15,5 százalékról 30,5 százalékra emelkedett. Mindig megkap egy pilla­natra, ha a színház sötét néző­terén ülve, jelzéses díszletek között napi ruhájukban, kosz­tüm nélkül próbáló színésze­ket látok. Arra gondolok, hogy ilyenkor valóban előjön a da­rab „lelke”, hiszen a mondani­valótól függ minden, nincs semmi, ami a kifejezésben se­gítene a színészeknek. Most is így éreztem, amikor Gáspár Margit Hamletnek nincs igaza című darabjának próbáját néztem. Nem akartam semmi különöset megtudni, hem akar­tam senkit nyilatkoztatni, egy­szerűen nézelődni mentem el. A második felvonás megy... ★ — Álljunk meg egy pilla­natra! Gyöngyike! Gondoljon arra, hogy Lia tiszta elveket vall, ezt meg is mondja őszin­tén, de szavaiban a féltés, va­lami anyáskodás cseng, mert nem a személyt akarja bánta­ni... Nagy György rendező hangja a nézőtérről. Nem ég előtte lámpa, nem jegyez, ha­nem azonnal magyaráz. „ /Húst uitujiunni. • • fújtattam melléje —, hogy s mint? — Va' — a — va, hát csak vagyogatok — li­hegte, és belcapott egy szem savanyúcukrot, motalkó gyanánt, hogy elszelelhessen tőlem. A többiek messze lema­radtak, Sarabác meg éppen ki is állt, hason feküdt a zöld füvön és egy lassú ultipartiról álmodott. öt deka promencli- cukrot vágtam be, újult erővel suhantam ellenfelem után, Bum­buri megadóan lassí­tott, fújtatva mondtam: A Gepidák szállítottd núdligép bakelit kése kettémetszi a vizet, a krumplit megsüti ma­gának, s aztán húsle­vesbe való metélt lesz a nudliból. Súlyos szerkezeti hiba. A főmérnök lihegve tiltakozott. — Mert rosszul állít­ják be a peremorsót. Két milliméterre kiáll­nak a gyufaszálak. — Látta? Látta? — akaszkodtam dühösen a klotgatyájába, mert is­mét el akart szelelni — mikor volt utoljára ná­lunk? A tömeg újjongott, hajrá Siriga, bőgtek a munkatársak, az értel­miségiek nyápicán cín- cogták Bumburi ne­vét. Szandát, az újítási felelőst éppen leköröz­tük, tétován, utcai lé­pésben totyogott, mint aki nem tudja, hogy került ide, mikor na­pirendre került a pa­lacsinta kérdés, majd kilöktem a pályáról, úgy gesztikuláltam, de csak a bal kezemmel, a jobbom energikusan stoppolta Bumburi lila- pettyes dresszét. — Helytelen volt a lekváros palacsinta technológiája! Két rész bodzalekvár, néhány szem pemetefűvel? Ezt mi, melósok, job­ban tudjuk, mi kell a magyaroknak. Egy da­rab sült kolbászt bele, vagy vadkan-szívet, erős paprikával. A főmérnökben még volt élet, makacsul vinnyogta! — Ez export pala­csinta, Hollyiooodb a megy, vékonybélü film­ke­csillagok eszik és serüvízzel öntözik. — Ehe, — lódultam utána, mert az inge ki­csúszott a kezemből —, helyes, szükséges az export, de tudomásom van róla, hogy tíz láda palacsinta visszajött az USA-ból, s most az al­kalmi áruházban, leér­tékelt pecsétviaszként árulják. Alig ballagott már, fújtatva, siránkozva mondta: — Majd megnézzük, tudja, vaniiak még hi­bák. De most áttérünk a sós pogácsára, az rentábilis lesz! — Majd meglátjuk, — borongtam, csak ez kellett neki, a megbo­csátó málészkodás. Be­kapott három alma- csutkát, elimbolygott mellőlem, ingét erek­lye gyanánt kezemben hagyva. — Utána! Mindig csak ígérgettek! Még az elmaradt prémiumról nem is beszéltem! Hogy eliramodott! Hiába kérleltem, hogy Becs­ben meghallották! — Főmérnök úr! A munkaruhák! Mi lesz a munkaruhákkal? A gumicsizmába meg be­folyik a tésztalé, s a mák egészen összeeszi a szánkat. Erősítőül be­kaptam gyorsan egy citromot, de sajnos, pocakomba szúrás állt be, lábam megmere­vedett, mint a címek, alig tudtam a célba be- vánszorogni. A főmér­nök megvolt, ott fe­küdt a földön, óriási alcarattal, hason csúsz­tam feléje. — A pókhálók — nyöszörögtem magam elé a túrósbukta felett, — várj csak, az elso- zott dobostorták. Nem engedtek közelé­be, az üzemi orvosok sürögtek körülötte. Egyik a szívét maszí- rozta, másik a fejé vei vesződött. Kisebb idegösszeroppanás, mondták, valami súlyos megrázkódtatás érte főmérnök meglátott, örömében az öklét ráz­va üvöltötte: — Siriga! Siriga! Jól van, megyek már, főmérnök úr, me-5 gyek! Majd mindjárt észhez tér ez, „ha meg­mondom, hogy mindent megírtam az újságnak is!” S. Nagy József — Lacikám! Gondold csak át, mit mond a darab általad alakított Gábora?!... Na így, most jó. Mehetünk tovább! S a fiatal, főiskolát végzett Huszár László, aki először ka­pott főszerepet, a hosszú ta­nulóévek után, máris új han­got próbál megütni. Birkózik, formálja, hol legyőzi, hol meg­akad figurája alakításában, hi­szen azért próba a próba, hogy megalkossa a játékot, a jelle­meket. ★ Szünet van. Apró megbeszé­lések, egy cigaretta, rövid be­szélgetés hol a darabról, hol a mindennapról. Kovács Mária nevet, de szemén egy pilla­natra árnyék suhan keresztül. — Először játszom anyasze­repet ... És ilyen nagy fiam van! — mutat az egyetemistát alakító fiúra. Közben ez a „fiú” mit mond? — Nagyon sokat köszönhetek Kovács Máriának ebben a da­rabban, s most minden roman­tika néíkül mondhatom — a pályám kezdetén. Gábor össze­tett figura, amihez élettapasz­talatom még nincs, csak tanul­tam és nagyon akarom, hogy jól sikerüljön! ★ — Játszottam már hasonló szerepet — mondja Dariday Róbert, a dráma Mike Gábora, de ez talán azért tetszik ne­kem, mert hús-vér ember, akt képes szembenézni önmagával. Aki nem próbál mindennap, akinek nem ez a világa, az ta­lán nem is tudja elképzelni» milyen érdekes, jó érzés nap nap után találkozni valakivel, aki én leszek, akit én formá­lok, akit én teremtek... Majd meglátom, milyen lesz á „te­remtmény?!” — s máris a színpadra igyekszik, folytatja a próbát. ★ Fonyó István gunyoros, intrikus alakja újabb jellem­beli gyengeségeket tálal a drá­ma Fricijében, s mint égy nagy, fehér tisztaság küzd mellette, ellene, néha maga sem tudja hol — Bürös Gyön­gyi Liája. Formálódnak az ala­kítások, meg-megáll a szöveg folyamata. A bemutatóig még van idő arra, hogy a színész és alakí­tása összeforrjon. Izgalma« premier előtt áll a színház, azt a mai drámát viszi színre, amely egy nagy nézőtábor előtt nagy sikert aratott > már, S amelyik egy családon, egy csa­lád életének napjain, vívódá­sain keresztül mutatja meg, hogy a mai „Hamletnek” — miért nincs igaza?! (á) Alkatrészre várnak a traktorok! Elkeseredett hangon pa­naszkodott a napokban He- vér Lajos, a Hevesi Gépállo­más igazgatója, s panaszai valóban nem alaptalanok. A gépállomás négy Belorusz- traktora áll gumiabroncs­hiány miatt, de legalább 11 pár abroncsra lenne szükség, hogy a szántást zavartalanul tudják folytatni. Már maga az a tény, hogy négy szántótraktor a legna­gyobb dologidőben tétlenül vesztegel, elgondolkoztatja az embert, de Hevér Lajos más hiányosságokra is fényt de­rít. A szovjet típusú ekékhez legalább 50 kormánylemezre lenne szüksége a Hevesi Gép­állomásnak, mert a jelenlegi alkatrészek már szinte papír- vékonyságúak. Szinte napon­ta telefonálnak, vagy utaznak be személyesen Egerbe alkat­rész-ügyben, de jelenleg ott sem tudnak segíteni. Szol­nokról sikerült nagy nehezen négy kormánylemezt szerez­nie a gépállomásnak, de ez édeskevés. Ha sürgősen nem tudják a gumiabroncsot és a kormánylemezt pótolni, szán­tótraktoraik jelentős része kénytelen lesz abbahagyni a munkát. Nem eltúlzottak a Hevesi Gépállomás igazgatójának szavai, valóban, a gépállomá­son az alkatrészhiány miatt súlyos a helyzet. Negyven­nyolc szántótraktor dolgozik jelenleg két műszakban a he­vesi járásban, s ha az alkat­részhiányt nem tudják sür­gősen pótolni, akkor ezeknek a gépeknek csaknem egy­negyede munkaképtelenné válik. Hatezer hold még a felszántásra váró terület a hevesi járásban, s ezt időre csak a jelenleg dolgozó gépek teljes kihasználásával tudják elvégezni. Az idő sürget, meg kell ta­lálni a jelenlegi tarthatatlan helyzetből kivezető utat. Mindannyiunk érdeke, hogy a szántást időben befejezzük, a traktorok teljesítőképességet maximálisan kihasználjuk, mert jövő évi kenyerünkről van szó! T. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents