Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-26 / 251. szám
1962. október 26., péntek nepcjsag 5 mimst A lakosság téli ellátásáról tárgyalt az Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Tegnap délelőtt a városi tanács kistanácstermében ülést tartott az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága, ahol megtárgyalták a lakosság téli zöldség- és gyümölcsellátását. Rakvács Lajos kereskedelmi felügyelő ismertette a téli zöldség- és gyümölcsellátásra Való felkészülést. Ha Eger várós ez évi és múlt évi tárolási adatait összehasonlítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy lényegesen javult a helyzet. Míg tavaly burgonyából 59 vagonnal tároltunk, addig az idén ez a szám 90 vagon. Vöröshagymából a tavalyi 15 vagonnal szemben 25 vago- nos készlettel rendelkezünk. Gondot okoz még mindig az, hogy a Vidékről bejáró dolgozók nagy mennyiségű zöldárut visznek ki a városból. Ennek ellenére összehasonlíthatatlanul jobb az idei áruellátás. A lakosság napi szükségletén kívül gondoskodtunk előre az üzemi konyhái? megfelelő zöldség- és gyümölcsellátásról is. Eddig több mint ezer mázsa burgonyát és 50 mázsa vöröshagymát tároltak az üzemi konyhák. Komoly szerephez Jutottak a piaci kereskedelemben a termelőszövetkezetek is. A beszámolót hozzászólások egészítették ki. Egyetemi hallgatókkal találkoztak megyénk veteránjai Tegnap délután Egerbe érkezett a budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományos Szocializmus Tanszékének diákköre. A diákkör tagjai az egri TIT- klubban találkoztak a Magyar Tanácsköztársaság egri harcosaival, Heves megye vezetőivel. A találkozón részi vett Németh Lajos, a Heves megyei Direktórium egykori tagja, Kiss Lajos, a Szovjetunióban harcoló magyar vc- röskatonák politikai biztosa, és Doncza János, k magyar vöröshadsereg volt katonája. A diákkör tagjai meghallgatták a hajdani harcosok élménybeszámolóját. Heves megye a fejlődés útján KONZERVIPAR A zöldség- és gyümölcskonzerv-termelés 49,1 százalékkal emelkedett az elmúlt két év alatt A konzervgyártás fejlődésével emelkedett a konzervipar exportja is. 1959-ben 56 452 mázsa konzervet exportáltunk megyénkből, míg 1961-ben 75 710 mázsát. \\\\\\\\\\\\\\\\N\NVCCi\\\\\\\\\V>N\V\\\\\\\WV\\\\\\V\N\\\\V<^ Ezüstjelvény csillog az életmentő Tóth Laci úttörőingén ha ÜGY KELLETT volna kiválasztanom társai közül Tóth Lacit, a gyöngyösi V. sz. általános iskola VII. osztályos tanulóját, talán soha meg nem találtam volna. Én is . úgy vagyok vele, hogy az életmentőt izmos, atléta-termetű személynek képzelem el, aki testi erejével képes a hőstett végrehajtására. Tóth Laci azonban egyáltalán nem formázza az erős fiút. Pedig két kisgyermeket mentett ki a tűzből október 8-án, a szomszéd Gál Erzsikét és Karcsit. Ott állt a pajtásai között a sorban akkor is, amikor az ünnepi csapatgyűlés az ő nagyszerű tettéről emlékezett. Tegnap délben az ő tiszteletére sorakozott fel a fehér inges, piro6 nyakkendős úttörőcsapat az iskola udvarán. És amikor megperdült a dob, s a piros selyem csapatzászló rpegvillant a napfényben, mindenki Tóth Lacira gondolt. Híre nemcsak a megyét járta be, de eljutott az ország legtávolabbi helyeire is. Azóta is levelek és táviratok érkeznek Tóth Laci és az úttörőcsapat címére, hogy elismerést hozzanak a kis hősnek, a vékony, szőke hajú fiúnak, akinek nevét annyian megismerték. Öt köszöntötte Cere István, megyei úttörőtitkár az országos szövetség nevében is. Nem hangoztatott nagy szavakat, hanem az idősebb testvér elismerését, megbecsülését öntötte mondatokba. Felcsattant a taps, amikor az ezüstkoszorús úttörőjelvényt feltűzte Tóth Laci mellére. A kiváló úttörőmunka elismerését hirdeti ez a jelvény. Mosolygó arccal, csillogó szemmel kísérték az ünnepi pillanatok minden-mozzanatát a felsorakozott pajtások. Lélekben minden kar feléje nyúlt ki, hogy Gere Istvánnal együtt a szívükre öleljék. — Jól van, Laci, büszkék vagyunk rád — olvashatom ki a gyerekek szemének meleg fényéből a ki nem mondott gondolatot. A VÁROSI TANÁCS végrehajtó bizottságának ajándékát Kakuk Imre, művelődési osztályvezető adta át a most már meghatottsággal küzdő, kiváló úttörővé lett Tóth Lacinak. Nem csoda, ha az ajkáról fakadó köszönő szavak kicsit erőtlenül peregtek. De annál határozottabb a fogadalom, amellyel ígérte a nagy próbát kiállt ifjú, hogy á hétköznapok egyszerű tetteiben is helyt akar állni. Néztem ezt a vékony arcot, néztem a törékeny testet, s hallgattam a verset, amelyben az egyik kispajtás a krónikás tárgyilagosságával, de a játszótárs, az úttörő pajtás elfogódottságával és lelkesedésével szorította hullámzó ritmusokba, csengő rímekbe annak az emlékezetes félórának eseményeit. A csetlő-botló verselés nem szült visszatetszést, pedig a hős, a költemény ihletője ott áll társai előtt, mellén most már az ezüstjelvény. Tóth Laci azonban nem hivalkodott. Szerényen nézett maga elé. Mintha azon gondolkozna, hogy miért ez a nagy tisztesség, hiszen nem tett ő mást, csak annyit, amennyit társai közül is bárki megtett volna. Csak annyit? Egy pillanatra térjünk visz- sza ahhoz a naphoz, október 8-ához. Tóth Lacin kívül felnőttek is összeszaladtak a füstben vergődő gyerekek kétség- beesett kiabálására, s mégis csak egy kisfiú volt, aki azon-, nal cselekvésre szánta magát: betörte a folyosóra nyíló konyhaablakot, bemászott és kicipelte a gipszben levő Erzsikét, majd Karcsit is kimentette a fullasztó füstből. Az életmentőt úgy kellett életre kelteni: a füst őt is megtámadta. Nem rendkívüli gyerek Tóth Laci, semmi hősiesség nincs benne: egyszerű, szerény gyerek. Mint annyi százan körülötte. Kérdésemre is halkan válaszolt: — Nagyon szeretek játszani. Különösen futballozni. Hátvéd vagyok. S alig várta, hogy végre a szüleihez mehessen, akik ott álltak az épület mellett és szeretettel ölelték magukhoz a kis szőke Lacit. DE MÉG AZT SEM mondhatom el Tóth Laciról, hogy kitűnő tanuló. Ilyen. szempontból sem emelkedik ki a többiek közül. És bizony, a nyáron az is előfordult vele, hog7 a szomszédban betört egy ablakot. Akárhogy vizsgálgatom is: Laciban semmi rendkívüli nincs, s a hőst sem lehet leolvasni alakjáról. És akármilyen furcsán hat is: éppen ez a megnyugtató. Az, hogy Tóth Laci más-más alakban mindenütt megtalálható, hogy ezer és ezer Tóth Laci él közöttünk. De ennek a gyöngyösi Tóth Lacinak most mi is odatesszük köszönetíinket és elismerésünket az ezüstkoszorús úttörő kitüntetés mellé: — Jól van, Laci! Büszkék vagyunk rád. G. Molnár Ferenc V vonat. Ott zajlott lé az „útbaigazítás” is. Nem lehététt volna az egészét elintézni a határállomáson, Záhonyban? 0t1 is összegyűlhettünk volna, az1 ’ hiszem, annyival kevésebbe is . kerül az út. — Kimarad egy . „holtjárat”, s Záhonyban erre való tekintettel esetleg komoly szállodaipar is kiépülhetne. — ’ De ez nem tartozik ide. Megint jól elkalandoztam ’ igaz? Te is gondolod magadban, na, . ezek a levelek is olyanok, mint egy tíz évvel ’ ezelőtti „vonalas” regény. A sók jó mellett „satííozásnák- 1 kellett egy-két „negatívum” is Először elmondja a „jó pontokat”, s aztán jön a rosszakkal. 1 Igaz, azok is ránk Vonatkoznak, nem a beutazott (Beutazott? Figyeled? Két várost láttam, úgy ahogy, s kezdek ■ nagyképű lenni.) országra. Látod, ez izgat téged, ez, hogy ránk vonatkoznak, pontosabban az utazási iroda, a te céged munkájára. Talán keresgéled is majd az érveket, amivel visszavered a „vádjaimat”, vagy magyarázod a hibákat, s i' mire hazaérek, „az érvek délceg lovas csapata” vár a szobádban. — De én azt javaslom, inkább valami jobb megoldáson törjétek a fejeteket. — Mert a te hirtelen előszedett érvecskéid úgyis gyengének bizonyulnak majd, amikor beszámolok neked a moszkvai — két óra alatt lebonyolított — városnézésről, vagy a Barátság Házában lezajlott (egyébként nagyon fennkölt hangulatban léptünk be, de leplezetlen, alig titkolt unalommal jöttünk ki), nagyon szokványos „elbeszélgetésről”, vagy arról, hogy a negyvenágú Néva városában a program szerint házasságkötő termet néztünk meg, a társaság egy része pedig egy iskolába látogatott el, s erre akarta kényszeríteni azokat is, akik hasznosabban töltötték el azt az igazán kevés időt. Ha már a programot boncoljuk: nyugodtan be lehetett volna iktatni egy kijevi városnézést is. Azt a napot, amit visszautaztunkban Moszkvában töltöttünk el — jobban ki tudtuk volna használni Kijev- ben. Az útiterv — és ez szigorúan be is tartatott — több napot szentelt Moszkvának, mint Leningrádnak, pedig a moszkvai napok fele program nélkül telt el — és legyünk tárgyilagosak — Ignatyev, most egy pillanatra ne figyelj ide! — a „régi fővárosban” több a műemlék, a látványosság (s az emberek nagy részének jobban is tetszik), mint Moszkvában. — De Moszkva a főváros — vetheted ellen, s azt hiszem, erre gondoltatok, amikor összeállítottátok a programot. Így is van, de azt magad is belátod, hogy ez eléggé gyenge érv?! A Brazíliába látogató idegen bizonyára csak akkor tölti idejének minden napját az új fővárosban, a hipermodern Brasiliában, ha építész, s csak ezzel a kőcsodával akar megismerkedni. A turista azért nyugodtan gyönyörködhetik az „isteni Rióban”. Ízlés dolga ez is, de azért érdemes lenne elgondolkozni, nem kellene-e más arányt megállapítani? Persze, maga kárán is tanulhat az ember. Azért, ha jövőre is az EXPRESS-szel utazom (nem tudom, lehet-e, ha a főnököd elolvassa a levelet, hozzájárul-e majd, hogy az EXPRESS égisze alatt eljuthassak valahova), akkor nemcsak az útirány felől érdeklődöm, hanem a részletes programot is igyekszem megismerni. A viszontlátásig üdvözöl: /fia^CfcU'Mé iszok tiltakozása blokád ellen | Egyesült Államok kormánya I foganatosított Kuba ellen. A vállalat központjának dolgozói egyöntetűen elítélték az USA agresszióját, és tiltakozá- isukat táviratban juttatták el a I külügyminisztériumba.- ember becsületes, vagy nem- kényeimetlén is. Nekem is lel ■ kifurüalásaim voltak, amikö; , a Balsoj Tyeatr második eme- létén faképnél hagytam aZ ud s varíasan kalauzolgató pórtást i aki megígérte, hogy megmu- tatja az épületet — a szünet- ben. A Giseilet játszották ép- pen, vagy ahogy az orosz pia- kát hirdette, a Zsizelt. Szóval ■> lelkiismeretfurdalásaim voltak,- de megnyugtattam magam , azon sem bosszankodnék ke vésbé. ha korunk színházi for- radalmainak egyik bölcső,!«- mellett elmentem volna, anél- s kül, hogy az előadást is lát ' tam volna. Az utánunk érkező csopori ■ műsorában szerepelt a színház- ’ látogatás, a román turistái • három színházi előadást néz tek meg — én egyet, azt is i önhibámon kívül — potyán, Lenlngrádban jártunk, s aki ■ csak a programot „csinálta ■ végig”, az nem jutott el a2 : Orosz Múzeumba sem. Igaz • harminc kopek volt a belépő 1 — azért nálunk majdnem egy ■ múzeumi bérletet adnak, s a • vékonyerszényű turisták két■ szer is meggondolták, hogy i bemerészkedjenék-e. És az idő is elég kevés volt... Bár azzal lehetett volna jobban is gazdálkodni. Persze, ■ ahhoz arra van szükség, hogy az emberek jól ismerjék, mire ' is lehet, felhasználni azt a keveset. De ha senki se tudja, akkor legalább a vezető ___A ve zető nemcsak azért felelős, hogy senki se okozzon „nemzetközi botrányt”, hanem azért 1 is, hogy a turisták a lehető legtöbbet kapjanak azért, amit befizettek. Ehhez pedig meg kell ismerni, hogy mit is kaphatnak, mit kaphatnának. S a programnak azt a részét, amelyet rábízott 1 az Express, a lehető leghasz- nosabban töltse ki. Elemi dolog például, hogy gondoskodjék idegenvezetőről. Lenin- grádban is mi történt? Elmentünk az „orosz Versaillese”-be, Petrodvorecbe. Nagyszerű barokk-palota, arany-, márvány- és bronzszobrok tömkelegé az újkori Európa majd minden nevesebb művészétől, szökőkút- csodák, orosz nyelvű feliratok — s idegenvezető sehol. A szegény vándor azt sem tudta hirtelen, mi az a mesevilág, amelybe ötvenkopekes hajójegy leguberálása után belecsöppent, mert nincs, aki megmondja neki. És persze, hiányzott a tolmács, az idegenforgalom követelményeihez, a műemlékekhez valamit is értő tolmács. A mi fordítónk, tudod, angyali „jópofa srác” volt, a leningrádi Film- és Fotótechnikai Főiskola hallgatója. A technikához bizonyára értett, de — a középiskolai tanárai meg ne tudják — fogalma sem volt a képekhez, még véletlenül sem tudott tisztességesen lefordítani egy művészetről szóló magyarázatot. — Szinte hivalkodóan nem értett hozzá... Ezt csak azért írtam meg Neked, mert te is az Express- nél dolgozol, szólhatnál néhány szót a jövőben utazó turisták érdekében. Ha másként nem megy: hívják össze egy-két napra a csoportvezetőket és a tolmácsokat. Ha szükséges, többet adjanak nekik, mint eddig, vagy mit tudom én, de annyi bizonyos: nemcsak én beszélek erről, más is, más csoportok is „nehezményezik” ezeket a dolgokat. És még egy, ha már az EXPRESS-nél tartunk. A társaság nagy része Heves megyéből utazott. Mi előbb felmentünk Pestre, s onnan indult a Az ásványbánya az amerikai Kedden délután fél öt órakor a Mátrai Ásványbánya központjában tiltakozó gyűlést tartottak az igazgatóság dolgo- izói. A tájékoztatót Farkas Géza párttitkár tartotta. Vázolta azokat az agressziós cselekményeket, amelyeket az Amerikai Egy. órával ezelőtt indul tunk el a moszkvai páiyaud varról — megyünk hazafelé Este van, nem tudok aludni olvasni sincs kedvem. Neman kára találkozunk. Talán nine: is különösebb értelme enne! az utolsó levélnek, hiszen rövidesén személyesen is elmondhatok mindent. Bár — nézd csak, most jutóit esz '”>• be — légipostával még elöbt hazaér, mint én. Kijevben állunk egy órát — ott adom feí. holnap reggel. Az utolsó levélben nyilván azt várod, hogy „összegez- zeni a benyomásokat”. Már a? elsőben is említettem, hogy következtetésekre, összegezésekre nem nagyon vállalkozom. így nem „összegezek” semmit, folytatom csak az „élménybeszámolót”. A moszkvai és leningrádi buszon, villamoson, vagy trolibuszon gyakran eszembe jutott a hazai közlekedés. A városi járművek általában kalauz nélkül közlekednek. A kocsiban két-három automatánál váltanak jegyet az utasok. Három, négy és öt kopek a tarifa. Az utas felszáll, a perselybe bedobja a jegy árát, s leszakítja a „bilétát”. A jármű azonnal indul, függetlenül attól, hogy „kérem, mindenki bedobta-e a...” — látod, zavarban vagyok, mert ezután csak az a folytatás képzelhető él, hogy „bedobta-e a forintot”: sohase hallottam így: „... a három kopejkát?!” A vezető nem néz hátra, tükre sincs, amivel a közönséget figyeli, nem- is törődik az automatával. No. és akinek nincs három kopejkája? — Mert papírpénzeket is láttam a „persely” plexitbúrája alatt. Aki bedobja a nagyobb „címletet”, leül a .kassza” njellé, s a jegyváltó utasoktól elkéri — a visszajáró pénzt. És néha jön az ellenőr. Nem azt figyeli „álruhában”, hogy az emberek fizetnek-e a jegyért, hanem azt, hogy megvan-e a jegyük. Biztos abban, hogy „potyán” senki se szakít a tömbből. A városokban óriásiak a távolságok. Mi például tizenegy kilométerre laktunk a Kremltől, de a szálloda bármelyik ab’akán néztünk is ki — nem láttuk a város szélét. Nagy távolságok, végeláthatatlan emberforgatag az utcákon: de nem emlékszem egyetlenegy olyan zsúfolt villamosra, vagy buszra sem, amilyenek felénk járnak. Ha valahol nagyobb nyüzsgés, zsúfoltság volt., ott biztosan külföldieket találtál. Néhányszor mi is kitettünk magunkért. Mi is tartottunk „röpgyűlést”, szinte minden elképzelhető helyen. Elmentünk például „Metrót nézni” és az egyes állomásokon olyan alaposan ‘ „megtárgyaltuk”, hogy hol fogunk a legközelebbi villamosról leszállni, hogy ha a körúti hatos villamos közönségének kellett volna kerülgetni bennünket, — nem ússzuk meg ép bőrrel. ötvennyolcán voltunk, persze, legszívesebben mindenki mást nézett volna meg, másra volt kíváncsi. — Az ilyen „értekezleteken” néha épületes módon el-elvitatkozgattunk, mit is kellene látni. A vitákra elpocsékolt időbe bőven „belefért” volna néhány „mellőzött” műemlék, múzeum, képtár. Egy-két év múlva, ha az útitársak könyvéből, vagy más forrásból tudomást szereznek róla, mit „hagytak ki”, nem mernek dicsekedni azzal, hogy a környékén jártak... A programtól például kimaradt a színházlátogatás. Én úgy emlékszem, volt arról szó. hogy megnézünk egy színházi előadást is, ez azonban, hogy miért.— az Expressz Iroda annak a megmondhatója — elmaradt. Én újságírói igazolvánnyal „törtem be” a Moszkvai Nagy Színházba. Életemben nem voltam még jegy nélkül színházban. Jegy nél- fcül, ami tói azon, hogy az
