Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-25 / 250. szám

1962. október 25., csütörtök NEpCJSAG »> múmiám Is—-? kedve hallgattam őket. A ma- / gyarázatokat még inkább. Nem tudtak meggyőzni arról, hogy ez a nép érzékenyebb az „örök Ne csodálkozz azon, hogy ezt a levelet is Moszkvában bélyegezte le a posta — Le* ningrádban' nem volt időm ír­ni. Naponta tizenöt-húsz kilo­métert gyalogoltam a hivata­los program után, rendszerint hol (.fáradtan kerültem a szál­lodai szobába. Az Idegen, a jámbor turista, minden perc­ben megy, izeg-mozog, hogy minél többet lásson, minél töb­bet raktározzon el magának — s nem veszi észre, mikor fárad ki annyira, amikor már teljes­séggel képtelen élvezni az új látványosságokat. Hacsak köz­ben ünneprontó módon nem hívja magára a figyelmet az aszfalttól megfájdult boka, s az eléggé drága italokkal meg­rakott kirakat, vagy egy ven­déglő cégtáblája. Mondanom sem kell. hogy Leningrádban a katalógusba foglalt műemlékeken és látvá­nyosságokon kívül elsősorban a Nyevszkij proszpeklet néz­tem végig, szinte házról ház­ra és a Szadovája ulicát — ahol a múlt század második felében írt orosz regények egy része lejátszódik. A teljes klasszikus irodalmi miliőhöz már csak a fehér éjszaPák hiányoztak. Sajnos, ezzel nem a szeptemberi látogatóknak kedveskedik a „balti égbolt”. Nem fehér, hanem ködös, erősen ködös estén tértem be a Szadováján az egyik étterem­be — egy pohár vodkára. Nem voltam túlzottan szomjas, de kíváncsi voltam egy éjszaka is „üzemelő” lerüngrádi mula­tóra — belülről. No, meg azért á vodka sem jött rosszul. Időbe telik, mig lebonyolí­tom" a rendelést, mert én deci­literről és féldeciről mormol­tam valamit, — ott pedig grammokkal számolnak. Az étterem tágas, magas he­lyiség, klasszicista díszítéssel. Termetes dizőz áll a mikrofon előtt — éppen most hagyta abba az éneklést, szünetet tart. A zenekar új számot kezd. Ki­csit ismerősnek tűnik. Olyan magyarnóta-saerű, És az asztal mellől felkelnek a párok: tán­colnak. A zenekar pedig húz­za. — Igen, most már határo­zottan felismertem, a Daru madár fenn az égen-t. De mint­ha nagyon messziről jött vol­na ez a madár, kissé fáradtan, lassan szálldogál, egy pillanat­ra sem hagyja el a parketten tangózó fiatalokat.-— Milyen nóta ez? — kér­dezem a pincértől. — Ez, kérem, a zsurávlnája pesznyjá. Köszönöm. Gyorsan megke­resem, hogy mit jelent ez a „zsuralv”. Zsuravl = daru- madár, — olvasom a szótár­ban. Tessék, ott vagyok, ahol a part szakad. „Darunóta”. Én pedig azt szerettem volna hal­lani, hogy vodkám pontos ke­zű grammozójának véleménye szerint, milyen nemzetiségű énék is ez. Meg is kérdezem gyorsan — a másik felszolgá­lót. — Hát orosz, természete­sen orosz ének — magyaráz­hatja lelkesen, kicsit csodál­kozva. Ügy látszik, nem jár­nak ide magyarok — még nem érdeklődött senki a zsuravlna- já pesznyjá nacionáléja felől. A vodka után felkerekedtem, elindultam a Petropavlovszk erődbe. Éjszaka, peisze, sem­mit sem láttam, csak bukdá­csoltam a macskaköveken, amelyeket vadmacskaköveknek kereszteltem el. De tudod, mi­lyen hiú a turista, dagad a melle, ha ezt mondhatja: itt is*iártam. Éjfél már régen elmúlt, mi­kor hazaértem. Levetem a ci­pőmet — és zörgetnek. Csinos nyitni egy olyan ajtót, aniivel más hiába próbálkozik. Él­nyomom a kikívánkozó meg­jegyzéseket — és fontoskodva nézegetem a kulcsot, s beszél­getni kezdünk. Én oroszul próbálkozom, — ő szlovákul válaszol. Szlovákiából jött. — Honnan? — Banska Bystricából. Besz­tercebányáról. — Beszélnek magyarul? — Kicsit. Maga is? Mire kiderült, hogy magya­rul még úgy, ahogy, megértjük egymást, valahogy sikerült ki­nyitni az ajtót. — Daszvidá- nyijá, akarom mondani jó éj­szakát. Másnap kint voltunk a le- ningrádi temetőben, ahová az 1941—44-es blokád áldozatait temették. A temető előtt komor kőépületek: a blokád múzeu­ma. A falakon fényképek, felira­tok, a közel hároméves ostrom tragikus eseményeiről. Egyetlen mondat: Umerl ot goloda 632 253 mirnih zsityel- já. „Az éhségtől meghalt 632 253 békés lakos”. — Ma­gyarország összes háborús vesztesége. Ennyien haltak meg Leningrádban, összeestek az éhínségtől, az utcán, a gép mellett, — mert nem volt mit enniök. És a falon másik kép is; szov­jet katonák melegednek egy kidöntött útjelzőtáhla mellett, amin német nyelvű felirat ad­ta tudtára a hódítóknak: „Pe- terburg 25 km”. És a temető. Rendezett sí­rok, körös-körül — de borzal­mas látvány. Allék vezetnek az egyes „évjáratok” halottal között. Utána a forradalmi múzeum­ba mentünk, ahol bemutatták a blokád napjaiban készített dokumentumfilmet. Korabeli filmek kockáiból állították össze: talán azzal az apropó­val: „változatok egy témára”. A háború, a pusztulás témájá­ra. A hetedfélszázezer ember pusztulásának krónikája. De itt is megvan a kontraszt: fel­háborodott asszonyok törik át a német hadifoglyokat kísérő őrök sorfalát: s leköpködik a gyönyörű város pusztítóit. „Nézzétek, mit tettetek.” A város kétötödét „leradí­rozták” a föld színéről. S az életbenmaradottak felépítet­ték. Most szebb, mint valaha. Az asszonyoknak niég nem ju­tott új kalapra, amikor a vá­rosban Ismét helyükre kerül­tek az aranyozott szobrok. Még nem Indult meg a gép a fehérneműgyárban, amikor a restaurátorok megkezdték munkájukat: s az Ermitage és az Orosz Múzeum kincsei „fel­vették eredeti köntösüket”. Azt hiszem, ez egy kicsit szimbolikus is lehet. A város kezdte visszanyerni orosz­barokk ragyogását, amikor az emberek még a lét és nemlét mindennapos gondjaival vias­kodtak. Emlékszel, milyen jót nevet­tünk, amikor az újságok otthon megírták, hogy Carpenter, amerikai űrhajós végre meg­kapta diplomáját. A tiszteletre méltó férfiú egyetemi évei alatt nem nagyon szerette a matematikát, s emiatt félbe­hagyta tanulmányait. A világ­hírnév, az elnöki fogadtatás, a gratulációk után az egyetem rektora is „színre lépett”, s átnyújtotta neki azt, amit hu- szonegynéhány évvel ezelőtt megtagadott tőle: az oklevelet. Érdekesen mentegette egykori tanítványa matematika-iszo­nyát, úgymond: .,<5 már akkor Í5 magasabb dolgokkal foglal­kozott”. A háborúban lerongyolódott, aranyszobrokat helyreállító leningrádiakat látva a filmen, valami Ilyesféle jutott eszem­szépségek” iránt, mint azokkal az esztétikai örömökkel szem­ben —, amelyeket a jól öltö­zött emberek látványa nyújt. Persze, azért is nem tudtak meggyőzni, mert a kettőt, sze­rintem, nem lehet vulgariz’álás nélkül szembeállítani. Ezek nem egymást kizáró dolgok, az emberek egyik „kedvtelé­süknek” csak úgy hódolhatnak, mint a másiknak, ahogy Car­penter űrsikerét sem veszélyez­tette volna, ha idejében meg­tanulja az Integrált. Ezzel szemben viszont tény: az emberek most sem öltöz­ködnek olyan választékosán, mint például otthon, nálunk. A város sokkal szebb, tágasabb, monumentálisabb, nagyvona­lúbb, mint Budapest, az embe­rek külseje viszont egyhan­gúbb, mint a pestieké. Itt is, Leningrádban is, eléggé rossz szabású köpeny az őszi viselet, barátságtalan, tintaceruzakék vászonanyagból. A férfiak szé­les nadrágban járnak, amit a nyugati újságok „Hruscsov- nadrógnak” neveznek. A női ruhák formája is inkább a cél­szerűség követelményeivel tart lépést, mint a divattal. A ci­pők — elég drágák és szélesek, vastagtalpúak. A férfikalapokat nem vasal­ják, elég slamposak, a nők fe­jén viszont az otthon is meg­található kalapköltemények vi­rítanak. A körömlakkozást nem tártják az ápoltság feltét­len ismérvének, száj- és arc­festékeik eléggé eredetiek; kis­sé feltűnően festik magukat. Röviden: nem öltöznek úgy, mint nálunk. Ezt lehet magya­rázni az előbb említett „maga­sabb dolgokkal”, megmagya­rázni már nehezebb. De úgy érzem, a blokádról szóló film egy kis kulcsocskát adott a ke­zembe, a probléma nyitjához. A hatszázezer halottat temető város a náci borzalmakra em­lékező ország népe talán ké­sőbb vette le tekintetét a te­metőkről, mint mi. A leningrá- di hősök temetőjében égő öröklángot nemcsak évfordu­lók alkalmával látogatják: Szerelmesek melegednek mel­lette (érdekes, nem éreztem profánnak a látványt) csakúgy, mint a Marsmező gázfáklyájá­nál. És még egy apróság. Mintha itt a célszerűség sokkal na­gyobb szerepet kapna, mint nálunk. Az, ami szükséges. El­sősorban nem ami szép, ami szükséges. — Igaz, ez a szem­lélet is elhalóban van — a szép és a Jó szembeállítása ma már nem merev, egyik sem zárja ki a másikát. Mutatkozni kezd ez a „negyedik generá­ció” (a húszévesek) öltözködé­sében és az új épületekben is. Abbahagyták például a ma­gassági rekordokat ostromló felhőkarcolók építését Moszk­vában — hiába biztosítják azok a jobb helykihasználást. — Nem szépek, megbontják a város látképi harmóniáját. (A Lomonoszov Egyetem tervezői­től például visszavonták a Le- nin-dijat.) Sokat fejtegettem, magya- rázgattam, mintha erre vállal­koztam volna. Ahelyett, hogy azt Írnám meg, milyen köny- nyű tájékozódni a szovjet nagyvárosokban, holmi, a kol­lektív pszichológia témakörébe tartozó fejtegetésekkel untat­lak. Pedig amúgy is hosszúra sikerült ez a levél, mintha ez lenne az utolsó, s mindent el akartam volna mondani ben­ne. Pedig ha közben haza nem érünk — még egyre számít­hatsz. leány áll az ajtóban, szélsebe­sen magyaráz, s egy kulcsot tart a kezében. Nem tud be­menni a szobájába. Messzi földről jött ismeretlen tételez­hette fel rólam, hogy ki tudok be. Amikor itt járt turistáktól hallottam, hogy a Szovjetunió­ban kevesebbet adnak az öl­tözködésre, mint nálunk, vagy Nyugat-Európábaa, hitetlen­üdvözlettel: l/Uűy](s9<^L ü felvásárlás eredni ínye Él4 vag°n-z-^íg i\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ 907 ezer tojás a füzesabonyi járásban: áííáünT baromfi XV^^XXXXXNN^XX\XXXXXXXXXXXXX^XXXXNXXXVXXXXXXV^^XXX^XNX' - ■ —---­kö zgazdasági előadássorozat kezdődik A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Heves megyei szervezetének közgazdasági szakosztálya Egerben előadás- j sorozatot szervezett. k Az első előadást október 26-án, péntek délután 4 órai kezdettel Mar- j kovits Lászlóné, a budapesti Nemzeti Bank ipari és keres­kedelmi igazgatóságának veze­tője tartja: Finanszírozási rendszerünk ösztönző szerepe és problémái a vállalati terve­zésben címmel. Minden hónap utolsó pénte­kén, délután 4 órai kezdettel, a TIT-klubban (Eger, Knézich Károly u. 8.) a szakma egy-egy országosan elismert szakembe­re vitaindító előadást tart, időszerű gazdaságpolitikai, | vagy üzemgazdasági kérdésről. Az előadást vita követi, és így lehetőség nyílik arra, hogy me­gyénk közgazdászai a gyakor­lati tapasztalatok és elméleti célkitűzések egybevetésével le­mérjék az eddig megtett utat, feltárják a fejlődés lehetősé­geit akadályozó tényezőket. Menetrend-változás az autóbuszforgalomban Október 28-tól, vasárnap 0 órától menetrend-változás lesz az autóbuszforgalomban. Űj já­rat is indul, Szajla—Terpes— Egerbakta—Eger között, az új útvonalon. De több járaton változás lesz, ezért tanácsos, ha az utasok előzőén tájékozód­nak. A helyi és távolsági járatok­ra vonalmenetrendet lehet vá­sárolni, a kalauzoknál. Az idén is megkötötték a füzesabonyi járásban a felvá­sárlási szerződéseket a föld- müvesszövetkezetek a járás termelőszövetkezeteivel, ezen­kívül a háztáji gazdaságok ter­mékeiből is jelentős mennyisé­get vásároltak fel. Az idén 1348 hold zöldségféle termelé­sére, illetve átvételére kötöttek szerződést, ami 664 vagon zöld­ségárunak felel meg. A feldeb- rői és az aldebrői termelőszö­vetkezetekkel 18 vagon cseme­geszőlő felvásárlására kötöttek szerződést. A felsoroltakon kívül tojás- és baromfi-felvásárlással is foglalkoztak, amelynek ered­ménye, hogy főleg a termelő­szövetkezeti tagok háztáji gaz­daságaiból 907 ezer tojást és 316 mázsa baromfit vettek át. A felvásárlások nagy részét a nyár elején végezték, ami­kor a termelőszövetkezetek megkezdték a zöldborsó, a pap­rika és a paradicsom szállí­tását. Zöldborsóból teljesítették a felvásárlási tervet a füzesabonyi járásban s ezt elősegítette az is, hogy a két nagyúti termelőszövetkezet és a füzesabonyi Szabad Nép Tsz terven felül szállított zöld­borsót. Paradicsomból a fel- debrői Rákóczi Tsz az 1400 mázsás szerződési kötelezettsé­ge helyett 1900 mázsát adott át. A füzesabonyi járás terme­lőszövetkezetei a 84 vagonos paradicsom-felvásárlási tervet 96 vagonra teljesítették. Nyári káposztából a két mezőtárká- nyi termelőszövetkezet adott át a legtöbbet, valamint a be­I senyőtelki Lenin Termelőszö- I vetkezet, amely még pótszer- I ződést is kötött. A káli Március 15 Tsz a le­szerződött 55 vagon görögdiny- nye helyett 55 vagonnal adott át, de túlteljesítette tervét a káli Tarnamente Tsz is. Sajnos, lemaradások is van­nak a füzesabonyi járásban a felvásárlási tervek teljesítésé­ben. A felvásárlás, bár még mindig tart, és a szövetkeze­tek hoznak még zöldségfélé­ket, ettől függetlenül mintegy 40 vagonos lemaradásra számíthatnak. Ennek oka, hogy különösen burgonyából gyengébbek let­tek a terméseredmények. a vártnál. A szárazság következ­tében nem sikerült a másod­vetésű uborka sem. Burgonyád ból a 126 vagonos tervvel szemben eddig még csak 68 va­gont vásároltak fel, lemaradás van vöröshagymából is. Bur­gonyából a füzesabonyi Szabad Nép Tsz 1000 mázsára szerző­dött, de csak 120 mázsát adott át. A füzesabonyi Petőfi Tsz a szerződött 700 mázsából 20Q mázsát, a káli Tarnamente Tsz pedig 16 vagonból csalt 5 va­gont tudott értékesíteni. Dicséret illeti azonban a me- zőtárkányi Búzakalász, az álr debrői Űj Élet és a sarudi Kos­suth ■ termelőszövetkezeteket, amelyek eleget tettek szerző­désbeli kötelezettségeiknek. Megkötötték már a szerződéseket a jövő esztendőre is Jövőre 1685 katasztrális hold zöldségféle átvételére kötött szerződést a termelőszövetke­zetekkel a füzesabonyi járás felvásárlási központja, örven­detes tény, hogy egyre több olyan termelőszövetkezet is kö­tött szerződést, amelyek eddig még nem foglalkoztak zöldség- termesztéssel, például Poroszló és Egerfarmos termelőszövet­kezetei. A jövő évre kötött szerződésekből arra következ­tethetünk, hogy 1963-ban ai füzesabonyi járás felvásárlási * központjának munkája ered­ményesebb lesz az ideinél. (Cs. I.) EGRI MOZAIK Az országos hírű egri strand­fürdő, amelynek látogatottsága minden propaganda nélkül is évről évre jelentősen emelke­dik, új beruházással gazdago­dik. Régi panasz a kevés és korszerűtlen kabin. Ezen segít az újonnan épülő nagyobb be- fogadású kabinház. A tervek néhány nap múltán elkészül­nek és még ebben az esztendő­ben hozzá is kezdenek az épf/ tés munkálataihoz. A kabinhoz a strand legdélibb részén, a Hadnagy utcai területen léte­sül, úgy, hogy ott egy meglehe­tős nagy autóparkírozó helyet is építenek a bejárat előtt. Az épület kétszintes (föld­szint és egy emelet) lesz és két ütemben készül el, — az első ütemben a munkák az 1963 fürdőszezon kezdetére befeje­ződnek, a második ütem pedig 1964-re ér véget. A kabinház­ban szintenként több zuhanyo­zó nyer elhelyezést. ★ Még az év elején adtunk hírt arról, hogy az Almagyar-dom- bon létesül Eger üdülőterülete, ahol, természetesen, lakóházak is települnek nagy számban. Ugyanitt épül a Pedagógiai Fő­iskola modern, nagy befogadó- képességű leánykollégiuma is. E terület északi részén az új víztárolók építési munkálatai máris folynak. Az Almagyar-domb alján, a vasútvonallal mintegy párhu­zamosan húzódik, a tervek sze­rint, az „A” jelű út, amely ki fogja szolgálni a leánykollégiu­mot és az út mentén telepí­tendő OTP családi házsort és a majdan megépülő üdülőket is. Hogy a tervek Egerben való­ban hamarosan realizálódnak, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az „A” jelű út épít­kezései máris kezdetüket vet­ték! Az út-, víz-, csatornaépí­tési és a villamosítás munká­latainak beruházása kooperá­ciós alapon, tanácsi, művelő­désügyi minisztériumi és OTP hozzájárulással bonyolódik le! ★ Az Egészségház utcai új la­kótömb parkjában 1963. kora tavaszán egy szép, szoborral kombinált diszkót nyer elhe­lyezést. A szobrászati munká­ra a Képzőművészeti Alap az előzőén pályázaton díjnyertes Szabó László, egri származású szobrászművészt bízta meg. A nőalakot ábrázoló szobor mintázásához a művész szolno­ki műtermében már hozzá is kezdett ★ Ha már művészetről tettünk említést, akkor megragadjuk az alkalmat, hogy elmondjuk a közelmúltban a székesegyház mellett felállított klasszikus szépségű faragott kőváza tör­ténetét. Mint „kinyomoztuk”, Marco Carlone, aki az egri katedrális szobrászati munkáit készítette, igen jó baráti viszonyban volt a város művészetet pártoló, haladó gondolkodású ügyvéd­jével, Végh Józseffel, aki gaz­dag képtárat is létesített egri, Alkotmány utcai házának eme­leti helyiségeiben. A velencei szobrászművész jó barátja ré­szére az egri szőlőhegyen való elhelyezés céljából készítette ezt a díszes faragású, hatal­mas borivó kelyhet. amely la­punk felhívása nyomán került a ráchegyi szőlőből megmen­tésre és felállításra a székes- egyház közelében. Ennek a kö­rülménynek viszont az az ér­dekessége, hogy Végh József egri ügyvéd azon radikálisan Haladó személyek közé tarto­zott, aki Csiky Sándorral együtt az egri érsek ellen ve­zette a városnak a jobbágyi kötelmek alóli felszabadulá­sáért folyó hosszú-hosszú pert A szobrászati alkotásnak ép­pen „a nagy ellenfél”-nek, Pyrker Lászlónak székesegy­háza közelében való elhelyezé­sével nyer késői elégtételt az egri múlt egy harcos baloldali egyénisége, Végh József. Sugár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents