Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-20 / 246. szám

1962. október 20., szombat

N EP OJS AG

s

As öregeket kössöntjiik

Nemrégen indult egy kezdeményezés, s ez év októberére országos méreteket öltött. Látszólag egészen egyszerű dologról van szó: októberben ünnepeljük az öregeket. Hogy miből áll ez az ünneplés? Megyénként, mondhatni városonként, üzemenként változó, de egyben mindenütt egyforma: szívből jövő szeretettel, kedvességgel teszik ezt. Mindenesetre az ötletek kifogyhatatlanok, s hol egy kedves műsor, hol egy. teadélután, hol egy virágcsokor csal könnyet az ünnepelt, idős emberek szemébe. Megérdemlik az ünneplést, a megemlékezést, s hogy ezt tesszük, bizonyítja: rohanó, igazán rakétakorszaknak nevezhető életünkben jut időnk arra is, hogy a kor előhírnökeit, s előkészítőit ünnepeljük. De bizonyítja azt is: véglegesen megszűnt egy elemberte- lenedett korszak, amelyben a fiatalokat mór fizikai és szellemi fejletlenségük idején is a földre, vagy a géphez kényszerítették, a munkaképtelen öregeket pedig önmaguk közül kitaszították, s mint hasznavehetetlent — félredobták. Bizonyítja az ünneplés viszont azt is. hogy a mai élet munkaképes tagjai tudják: a fiatalság nem tart örökké, az élet vastörvénye meglehetősen zord és szenvtelenül mindannyiunk számára elhozza a holnapot fehér hajjal, remegő kezekkel. S mert minden kornak megvan a maga szépsége, ha tudjuk, miért ne tegyük ezt még szebbé.

azt hiszem, éppen ezért eléggé

bizonyít.

Van egy idős barátom, aki Heves megyéből szakadt Pestre. Itt hamar kijárta a munkásmozgalom iskoláját, ült, internálták, többet volt Horthy börtöneiben, mint kint. 1948 után egy nagy gyár igazgatója lett, s végigvívott minden politikai és gazdasági csatát a párt oldalán. Most, ebben az évben elromlott a „kismotor”, s a szíve jelezte gazdájának: elég volt, öreg fiú, nem megy már a munka, nem vagy már húszéves.

De e jelzés a gazdánál süket fülekre talált, s dolgozott tovább, — mígnem a kórházba került. S bár felépült — nyugdíjazni kellett. Az ünnepségen, ahol búcsúztatták, megjelent a miniszterhelyettes is. Az igazgató sírt. Én mellette ültem, mert úgy volt, hogy az ünnepségről írni kell. Éreztem, hogy mi mehet az öregben végbe Búcsú az emberektől, akiket nevelt, s akikkel együtt dolgozott. A terveket, amelyeket még az ő irányításával dolgoztak ki, s most mások valósítanak meg. Az íróasztal, ceruza, tintatartó, a kapuban az ismerős portás, csodálatos, bogy az élet milyen apró dolgokból tevődik össze és alakul végül is naggyá. S mindezt a távozáskor veszi észre az ember. Egy munkásigazgató nyugdíjba megy! Mennyi siker és balszerencse, mennyi öröm és bánat. S hogy rohan az élet. Mintha tegnap történt vojna a felszabadulás és 1919 sem volt régen.

S mennyi mlmkás és tisztviselő, nagyapa és nagymama kerül nyugdíjba, adja át helyét. Életüket bearanyozni, szebbé tenni, mint bármikor is volt — nemes és emberi gesztus. Megkönnyíteni az öreg kor magányát, a szomorú elhagyatottságot, ha kívánják, kisebb elfoglaltságot biztosítani számukra, nemcsak egy é' egy hetében, de hátralevő éveiken át, kötelességünk mindannyiunknak, akik tőlük vettük át a munka stafétabotját. Fiainkat nevelni, az idősebbek tiszteletét követelni, csak akkor van és lesz jogunk, ha mi és ma mutatunk jó példát, ha a generációk harcát a generációk meleg szere- tete váltja fel.

Csak a dicséret hangján szólhatunk a Nőtanácsról, a Vöröskereszt-csoportok tagjairól, s mindarról a diákról és felnőttről, akik ezekben a napokban felkeresik az idős embereket lakásukon, betegágyuknál, vagy a szociális otthonokban, hogy derűsebbé tegyék az idős emberek életét.

Köszöntsük hát mi is aranyos, dolgos öregeinket, tiszta szívvel, s kívánjunk nekik még sok derűs esztendőt.

Suha Andor

Az állam, a népi állam e téren is sok mindenben segített már, egyetlen példának is elég, ha csupán a szinte minden magyar állampolgárra kiA gyöngyösi járásba látogatott a lengyel küldöttség

terjedő nyugdíj-rendeletről beszélünk. De most, e társadalmi mozgalom hozzá akarja tenni ehhez a maga meleg ember szívéből fakadó plusszát. S erre az emberi melegségre — különösen öregebb korban — nagy szükség van.

Hadd mondjak el egy esetet, amelyhez hasonlót, tudom, az élet naponként szül, s amely,

Mint már lapunk tegnapi számában megírtuk; csütörtökön Poroszlóra érkezett a Lengyel Hazafias Front Magyarországon tartózkodó küldöttsége. A küldöttség tagjai részt vettek a poroszlói községi népfrontbizottság ülésein, majd pénteken a gyöngyösi járásba látogattak.

Tegnap 10 óra körül érkeztek a gyöngyösoroszi Február 24 Termelőszövetkezetbe, ahol Tóth Rudolf, á népfrontbizottság elnöke fogadta őket. Ismertette a termelőszövetkezet három év alatt elért eredményeit, s azt a munkát, amelyet a pártszervezet, a népfrontbizottság, a nőtanács végzett a tsz felvirágoztatására.

A lengyel küldöttség nevében Edmunk Sakievicz, a Bydgoszcz vajdasági Hazafias Frontja bizottságának titkára válaszolt. Hangoztatta, hogy a lengyel delegáció tapasztalatokat akar szerezni a tsz-szerve- zésről és a népfront-munkáról, éppen ezért, a küldöttség tagjait minden érdekli, amit ezzel kapcsolatban hallhatnak vendéglátó gazdáiktól.

Befejezésül Edmunk Sakievicz a két nép barátságára ürítette poharát.

Ezután Hoór József, a termelőszövetkezet elnöke, bemutatta a vendégeknek a három éve alakított tsz-t. Azok megtekintették a szövetkezet riz- ling- és saszla-szőlőtelepítéseit és a szüreti munkát.

A lengyel küldöttség tegnap délután érkezett Gyöngyösre.

(k)

Heves megye a fejlődés útján

HAJTÓMŰ GYÁRTÁS

Az utóbbi két év alatt megduplázódott megyénkben a hajtomügyártás. Az egri telep kibővítésével — az elkövetkező időszakban — még tovább növekszik a termelés.

ki rfitter kére betérsz . . “

Berze Nagy Jánosról nevezték el a gyöngyösi néprajzi szakkört

Az egykori, nagynevű néprajztudós, Berze Nagy János nevét vette fel a gyöngyöd néprajzi szakkör, amely a Mátra Múzeum égisze alatt működik, dr. Fülöp Lajos vezetésével.

Az ünnepi szakköri ülést a múzeumi heteit keretében rendezték meg csütörtökön este, amelyen részt vett ifj. dr. Berze Nagy János is, a névadó tudós fia. Nagy Gyula múzeumi igazgató megnyitója után, dr. Fülöp Lajos, gimnáziumi tanár ismertette a nagy hírű néprajzkutató munkásságát és életét. Majd ifj. dr. Berze Nagy János beszélt apjáról, aki hat évig volt a gyöngyösi gimnázium növendéke. Mindig sze- retettel emlékezett vissza ezekre az évekre, hiszen az egykori gyöngyösi diák tevékenyen közreműködött a város kulturális életében.

Az ünnepi szakköri ülés második részében az ifjú néprajzkutatók mutattak be részleteket gyűjtésükből, amivel Gyöngyös és környéke néprajzi hagyományait dolgozzák fel.

Magvar—síír egyezmény

DAMASZKUSZ (MTI): Csütörtökön Damaszkuszban aláírták a Magyar Népköztársaság és a Szíriái Arab Köztársaság közötti légügyi egyezményt. Az egyezményt magyar részről Rónai Rudolf légügyi főigazgató, szír részről Youme Demloge légügyi főigazgató írta alá.

Mit tegyen a vándor, ha Pétervásárán átutazva, megéhezik? Naiv kérdés; — ha valaki megéhezik, menjen el a fűszer- és hentesüzletbe, s vegyen kedvére ennivalót — mondhatnák rá, akik nem ismerik e vidék ellátási helyzetét. Nos, Pétervásárán mit- sem ér az ilyen jó tanács, mert ha erre hallgat, nemigen lesznek lucullusi örömei. mert déltájban még egy szelet kenyeret sem tud vásárolni.

Hogy miért?

Mert tizenegy óra után elkezd „ebédelni” a falu kereskedelme, s gondosan elzár minden élelmet az átutazók és helybeliek elől.

Mi azonban óvatosabbak voltunk, s kora délelőtt nekivágtunk a napi élelem beszerzésének. Szerencsénk volt, mert kenyeret első kísérletre kaptunk. További kérdéseinkre azonban egyöntetű nemmel feleltek az eladók, amikor hentesáruk, felvágottak, vagy legalább szalonna után érdeklődtünk. Lekvárt ajánlottak, — az még volt.

Betértünk hát a hentesüzletbe, amelynek meglátásakor felcsillant bennünk a remény. Az ajtó vidáman csilingelve jelezte, hogy vendég érkezett a húsok, pecsenyék, oldalasok birodalmába. Ám . a hentes korántsem volt ilyen jókedvű, sajnálkozva tárta szét a kezét.

— Sajnos, csak zsírral szolgálhatok! Csak zsírral...

S ez a járási székhely egyetlen hentesüzlete. Mikor

kiléptünk az ajtón, önkéntelenül is felnéztünk a bolt homlokzatára, hátha ott van a dantei figyelmeztető írás: „Ember, ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” Mikor reménytelenül továbbindulhattunk Pétervásáráról, így vigasztalt ismerősünk:

— örülj, hogy legalább zsírt lehet kapni.

Nem tudni, van-e még megyénknek olyan gyatrán ellátott része, mint a pétervásári járás. Már szinte legendákat mesélnek arról, hogy mi minden nem kapható ezen a tájon, s voltak olyan átutazók, akik három-négy község összes üzleteit bejárva, tudták csak egy-egy ebédre, vagy vacsorára valót összeszedni. Sírokban ottjártunkkor tizenegy órakor azért veszekedtek az asszonyok, mert még mindig nem tudtak kenyeret venni az ebédhez. A járás üzleteiben olyan — az országban bárhol, bármilyen mennyiségben kapható — hentesáru, mint például a szalonna, egyáltalán nincs, s a járás vezetői hiába teszik szóvá ezeket az ellátási zavarokat, alig javul a helyzet.

Most mi újból megkíséreljük a népi ellenőrzési bizottság, s mindazon illetékes szervek figyelmét felhívni azoknak a felelősöknek a felkutatására, akiknek hibájából ilyen gyatra Pétervásárának és környékének ellátása, hogy ne sokáig legyen érvényes a pétervásáriak által átköltött dantei mondás: „Ember, ki Péterkére betérsz, hagy) fel minden reménnyel.”

K. E.

Az önköltség csökkentésének lehetőségei a gyöngyösi Xll-es aknánál

Beszélgetés Varga János főmérnökkel és Wagner István párttitkárral

— ÄLTALABAN központi probléma az önköltség csökkentésének kérdése, de a lignitbányászat esetében főleg nagy súlyt kell helyeznünk erre a tényezőre! — mondja Varga János főmérnök és az iroda egyik oldalfalát elfoglaló terjedelmes térkép elé invitál. De így a helyes, mert a főmérnök ujjait követve, gondolatban végigbarangolhatjuk az említett bányamezőket.

— Tudom, hogy a tervezetthez viszonyítva, az év eltelt időszakában három forinttal termeltek olcsóbban egy tonna szenet. Van-e lehetőség az önköltség további csökkentésére?

A válasz határozott.

— Van ... De... hangsúlyozni kívánom, hogy amelyeket említek, azok csupán lehetőségek és a megvalósítás a következő hónapok feladatai közé tartozik. Elsősorban a műszaki színvonal emelését kell hangsúlyoznom.

— Adottságaik?

— Megvannak. Három darab Ursitz-féle pajzs berendezéssel rendelkezünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy november közepére a 142 vagonos napi tervünket teljes egészében a pajzsfrontok adják. Ez óriási mértékben befolyásolja az önköltség alakulását, mert megszünteti a drága, import bányafa használatát. De a munkáslétszámnál is megtakarítást jelent, hiszen így minimálisra csökkenthetjük a fronti kiszolgáló személyzetet.

HOSSZÉ ÉVEKEN ÁT az 50 méter homlokhosszúságú pajzsfrontra, annak gazdaságosságára esküdtek a tröszt egyes műszaki szakemberei. Ezt a hitet döntötték meg a XII-es aknánál, amikor ez év ! tavaszán kétszárnyú, tehát 100 ; méter homlokhosszúságú pajzs- : frontot helyeztek üzembe. A ; kísérlet — ahogy az elmúlt hó- i napok eredményei bizonyítják

• — sikerült! A napokban ismét i újdonság született: megindult

• az új, egyszárnyú, de már 65 i méter homlokhosszúságú pajzs- ; front. Gazdaságosság tekintetéiben ez ismét egy mérföldkövet jelent.

Varga János főmérnök ujja á térkép egyik pontjára kúszik, ahol egyelőre csak két párhuzamos fekete csík fut.

— Ez lesz a ml „magyar igazságunk”, a harmadik újdonság. Kétszárnyú pajzsfront, de nem száz, hanem már százhúsz méter homlokhosszal. Az említett három fronttal elérjük, hogy a termelést kizárólag az északi mezőbe koncentráljuk, amely szintén munkaerő- és energia- megtakarítást jelent.

Ez a műszaki és a mechanikai része a dolognak. De meg- vannak-e a szakemberek, akik ezeket a feladatokat végrehajtják és 'kidolgozzák: a technikusok, a mént öltök? Megvannak, és jelenleg is, hogy az

utánpótlásban se legyen hiány, 27-en tanulnak a technikumok különböző tagozatain.

— Az önköltségcsökkentés lehetőségeiről már mindent elmondott Varga János főmérnök. Én csupán egy régi, de még most is dédelgetett tervemet szeretném elmondani. Ez egy műszaki brigádnak az ösz- szehozása — mondja .Wagner István párttitkár. — Ügy érzem, hogy ez a tervezett brigád szintén hozzájárulna üzemünknél az önköltség kedvezőbb képének kialakításához.

— Szorosabban meghatározva, milyen munkát tudna végezni ez a brigád és kikből alakulna?

— Már több esetben tapasztaltuk, hogy a hagyományos biztosítási módok — főleg a régi műveletek mellett — nem megfelelőek. A műszaki brigád feladata lenne, hogy új biztosítási módokat dolgozzon és kísérletezzen ki, amely nem igényelne olyan mennyiségű fenntartási, munkálatot, mint a jelenlegi biztosítási mód. Ez egyben fellendítené az újítási mozgalmat is. Hogy kik lennének a tagjai? Műszaki középkáderek, akik kísérleteiknél felhasználnák a legjobb vájárok gyakorlati tapasztalatait is.

— És milyen akadályok gördülnek egy ilyen brigád létrehozása elé? Mert kétségkívül hasznára válna az üzemnek, igaz?

— Illetékes helyen egy esetben már említettem, de nem fogadták valami nagy lelkesedéssel.

PEDIG ÉRDEMES komolyabban foglalkozni a Wagner István által említett műszaki brigád gondolatával. Vannak olyan megoldásra váró műszaki problémák a XII-es aknánál, amelyeket egy-két ember — bármennyire is alapos fel- készültséggel rendelkezik — megoldani egyáltalán nem, vagy csak hosszas késedelemmel tud.

Laczik János

speciális anyagot, megfelelő irodalom megjelölésével és konzultációk szervezésével.

Gondot fordítunk a pedagógiai felkészítés mellett alapvető közgazdasági ismeretek elsajátítására is.

Külön jelöljük meg a tiszteletdíjas népművelők, valamint a különböző szakcsoportvezetők továbbképzési tematikáját.

A népművelési munka hatékonysága érdekében tovább erősítjük a járási és körzeti művelődési házakat. Különös gondot fordítunk a jó tapasztalatok, módszerek népszerűsítésére, aminek egyik legjobban bevált eszköze a jól megszervezett tapasztalatcsere.

A népművelési munka ** előtt álló feladatokat sikerrel csak akkor tudjuk megoldani, ha egész társadalmunk összefog ennek érdekében. Társadalmi és tömegszervezeteink, párt-, állami és gazdasági vezetőink továbbra is tekintsék szívügyüknek a népművelési munka segítését. Legyen a népművelés ügye széles társadalmi ügy, legyen közügy mindenki részére, kinek- kinek a maga munkaterületén.

Dr. Csicsai József, a Heves megyei Tanács vb műv. osztályvezetője.

zékkel, művészi ízléssel és irodalmi műveltséggel rendelkezik. Ennek érdekében emelnünk kell a művészeti szakkörök számát, az eddiginél jobban elő kell segítenünk az öntevékeny művészeti mozgalom kibontakozását.

Eddig beszéltünk azokról az alapvető feladatokról, amelyeket a VIII. kongresszus tézisei nyomán meg akarunk valósítani. Hogy az említett feladatok végrehajtása milyen eredménnyel jár, azon is múlik, hogy mennyire tudjuk emelni a népművelés tartalmi és módszertani színvonalát. A népművelési munka színvonalának emelése megvalósíthatatlan a népművelők pedagógiai felkészültségének fokozása nélkül. A megnövekedett feladatok szükségszerűen felvetik a népművelők továbbképzési rendszerének átszervezését. A Népművelési Tanácsadó osztályunk megbízására kidolgozza a népművelők továbbképzésének rendszerét A továbbképzésnél figyelembe vesszük a munkaköri, képzettségi és műveltségi differenciáltságot. Ennek alapján a fő hivatású népművelők részére alap- és közép- és felsőfokú csoportok létrehozását tervezzük. A fokozatok szerint adjuk meg a

vallásos világnézet keküzdése. Különösen a falusi lakosság között végzett ilyen irányú munka fontos, hisz munkánk eredményessége azon is lemérhető majd, hogy milyen mértékben járulnak hozzá az egységes paraszti osztály, a szocialista paraszt típusának kialakításához.

Éppen ezért felvilágosító munkánknak ’ többirányúnak kell lennie, s össze kell fonódnia politikai, tudományos, művészeti, erkölcsi nevelőmunkánk egészével. E munka célja — a vallásos nézetek visszaszorítása és megszüntetése — nem a vallásos emberek ellen, hanem lényeges — objektív — érdekek érvényesítéséért folyik. A materialista világnézeti nevelés az egész ember átformálására irányul.

A világnézeti nevelés ha- ** tékonysága érdekében nagy figyelmet kell fordítani a természet- és társadalomtudományi ismeretterjesztő, szakköri, könyvtári, művészeti, stb. tömegmunka helyes tartalmának és módszerének kimunkálására. Fontos feladatunk még a dolgozók művészi nevelése, a közízlés alakítása. A sokoldalúan képzett emberideál egyik lényeges jellemzője, hogy fejlett esztétikai értossága van az egymásra épülő tematikával rendelkező akadémiáknak. Színvonalasabbá kell tenni a mezőgazdasági szakpropagandát. A dolgozók minél szélesebb köre ismerje meg a korszerű agro- és zootechnikai eljárásokat.

G

ondot kell fordítanunk a világnézeti. nevelőmunkára. A világnézeti ismeretterjesztő munkánk több éves gyakorlata bizonyítja, hogy a dialektikus materializmus tételeinek propagandája nem elég széles körű, s nem elég hatékony. Ennek következménye — egyrészt —, hogy eléggé érződnek a nyugati polgári filozófia hatásai. Ennek olyan káros következménye is van a dolgozók szemléletében, mintha ideológiai téren is lehetséges volna a békés egymás mellett élés. Ez megmutatkozik olyan tekintetben is, hogy egyes üzemeinkben — különösen a termelőszövetkezetekben — a gazdasági eredmény elérése érdekében világnézeti engedményt tesznek. Pl. a termelő- szövetkezet jó néven veszi, ha a lelkész agitál a tsz mellett, ugyanakkor a tsz-tagok nagy számmal íratják be gyermekeiket hittanra.

Az iskolán kívüli népművelő munkában fontos feladat a