Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-18 / 218. szám

1962. szeptember 16., kedd NÉPÜJSAG B KOVÁCS ENDRE: hely, mint a televízió, a mo­dern bútor és a zsúfolt könyv- állvány. Dicsértük otthonát, ő sza­badkozott — saját készítmény — mondta — némi ácssegéd­lettel. — S mivel fölöttébb jól éreztük magunkat e romanti­kus házban, nem túl nagy lel­kesedéssel fogadtuk Pauli sür­getését, hogy vár bennünket a mama, menni kell vacsorázni, így illik ez szaunázás előtt. „Még egyszer vacsorázni” — sóhajtottunk reményvesztve, de mert a finn vendégszeretet nem ismer kíméletet, engedve az újabb kínálásoknak, újból asztalhoz ültünk, ezúttal Pau­li szülőházában. Velem volt egy másik kolléga is, aki va­lamiféle főkóstolónak tartott, ismerve nézetemet: „mindent látni, mindent megkóstolni.” így megszabadult jó néhány, számunkra szokatlan ízű finn étel fogyasztásától, megspó­rolta a gombasaláta elfogyasz­tását, sőt, a répalevél-főzelé- ket is, alig csipegetve a meg­állapíthatatlan összetételű ra­kott, vegyes ételből, de annál többet fogyasztott a remek, cukrozott földieperből. Pauli barátunk csendes sza­vú anyja váltig kínálta a sok­féle halat, de Pauli is hiába bizonygatta, hogy ezekben a halakban — a monda szerint — Juftahajnen gyönyörűséges húgának szűz vére lakozik, csak nem tudtunk gyomorkö­zeibe kerülni a különböző­képpen elkészített vízi jószá­gokkal, hiába volt étvágyger­jesztő a tálalásuk. A menüt egyébként úgy állította össze Pauli édesanyja, hogy abban a finn föld, erdő és víz majd minden szépet és jót nyújtó, s főleg ehető terméke megta­lálható volt. volt, demokratikus érzelmű, rokonszenves, csendes, idős ember, valamint fia útazott ve­lünk. A motorcsónak tatján Hemo ült, Pauli középső öcs- cse, mesterségére nézve szabad halász, aki az első magyar ci­garetta után . járművünk bé­kés ringása közben így adott kifejezést érzéseinek: — Jó így együtt! — S erős kezével oly barátságosan ölelt át bennünket, hogy majdnem kollektív hidegfürdő lett e ro­koni megnyilvánulás vége. Velünk volt Pauli is, aki kedvtelve nézegette az ismerős tájat, a párolgó vizet, egy- szercsak jelt adott és a csónak felszaladt egy apró szigetecs­ke zátonyára. — Itt pedig csapókat sze­dünk a szaunához! — adta magyarázatát a kikötésnek, s néhány perc múlva nyírfa­ágakkal felszerelve szálltunk motoros járművünkbe, hogy most már csak a tett színhe­lyén, az apró faház, a szauna mólójánál érjünk partot. Ez tehát a szauna? — néz­tük a fenyők alatt meghúzódó apró házikót, amely a tóvá szélesedett folyó partján la­pult a sziklákhoz. Benne né­hány pad, egy tűzhely izzó kö­vekkel, két vizesedény, no, és a nyírfaágakból készített csa­pó. S megkezdődött a szertartás. Az elnökhelyettes előbb egy- egy jó kávét diktált belénk, majd szíverősítőként jalovi- nát ittunk — konyak-szeiű ital ez —, s most már indul­tunk is az est hűvösében, ru­hátlanul, dideregve az apró szauna-házikó meleget sejtető keblébe. Ami a meleget illeti, nem csalódtunk. Mikor Pauli a forró kövekre ráloccsantott egy mérő vizet, oly erős gőz szállt fel, hogy gyá­ván megfu­tamodva ki­vágtuk a szau­na ajtaját, s levegőt kap­kodni, a mólóra ugrottunk. Ott Pauli utóiért bennünket, s könyörtelenül beleparancsolt a hideg folyó­ba. Bármily furcsa volt, jól­esett, s némi úszkálás után újra a forró gőzben találtuk magunkat. Elő­vettük a nyír- favirgácsot és Pauli tanácsai szerint, csépel­tük magunkat. Aztán tréfál­kozva egymást is csapkodtuk, erre Pauli ko­moly képpel le- fogta kezünket. — Ez ko­moly dolog! Ez­zel nem le-- hét játszani! — mesélt a sűrű gőzben a szau­na történetéről, amely a fin­nek hiedelme szerint kiűzi a fáradtság, kedvetlenség ördögét az em­ber testéből. Nos, ebben a fáradságűzés- ben sok az igazság. A gőzzel váltakozó hideg fürdő valóban úgy felfrissíti, az embert, mint. ha újjászületne. Hát még, amikor a szauna forró kövén sült parizer-szerű „szauna-sza­lámit” megkóstolja, s utána hideg sört iszogatva tereferél a szauna előtt, a fehér éjszaka csodáit figyelve úgy érzi, hogy valami isteni kegy folytán el­jutott a hetedik mennyország­ba. Pedig csak egy apró, szik­lás, fenyőfával benőtt sziget lapult a lábunk alatt. Következik: Éjszaka a szauna-szigeten Őszi divatbemutató Füzesabonyban A Füzesabony és Vidéke Körzeti Földműyesszövetkezet nagyszabású divatbemutatót rendezett vasárnap délután a füzesabonyi Muskátli Étterem kerthelyiségében. A kerthelyi­ség zsúfolásig megtelt, csak­nem 500 fő volt kíváncsi az őszi divatújdonságok bemuta­tására. Különösen a kötött áruk iránt volt nagy az érdeklődés. 13 maneken 65 féle férfi- és nőiruhát és öltözködési formát mutatott be. A bemutató hatására tegnap sokan keresték fel a füzesabo­nyi ruházati áruházat, és a be­mutatott ruhaféleségekből nagy mennyiséget Vásároltak. — váry ——--m* mi — Tízéves érettségi találkozó Hatvanban Ünnepélyes keretek között kezdődött a hatvani Bajza Jó­zsef Gimnázium 1952-ben vég­zett növendékeinek tízéves érettségi találkozója. A gimnázium KISZ-szervezete meleg szavakkal köszöntötte a szép számmal összegyűlt „vén diákokat”, akik viszonzásul szalagot ajándékoztak a ki- szisták részére. A találkozó részvevői meg­koszorúzták a hosszas szenve­dés után elhunyt egykori osz­tályfőnökük, dr- Papp Zoltán- né, dr. Félix Anna sírját is. (r) 4 pártkongresszus tiszteletére t 0 verseny élén Heves megye földmiivesszövetkezetei állanak... Az elmúlt év elején öt évre szóló versenyszerződést kötöt­tek Heves és Csongrád megye földművesszövetkezetei. A földművesszövetkezeti munkát 43 pontban foglalták össze, amelyet félévenként rendsze­resen értékelnek. Megyénk fmsz-dolgozói előtt termelési tanácskozásokon is­mertették a versenyszerződést. Az elmúlt évi munka értékelé­sekor Heves megye 7 pont előnnyel szerezte meg az első helyet. Ez évben, a párt Vili. kongresszusának tiszteletére át­dolgozták és újabb felajánlá­sokkal bővítették a verseny­mozgalmat. A közelmúltban közös meg­beszélésen vettek részt a két megye fmsz-vezetői, hogy a szerződés alapján megállapít­sák, ki dolgozott jobban az el­ső hat hónapban. Csongrád megye elsősorban a vagyonvédelemben és a fel­vásárlásban ért el jobb ered­ményt. Megyéinkben jelentős fejlő­dés mutatkozik a taglétszám növekedésében. A megye la­kosságának több mint 30 szá­zaléka földművesszövetkezeti tag. Szép eredményt értünk el a kiskereskedelmi tervek telje­sítésében is. Nagy növekedés mutatkozik a saját vagyonban. Az összes állóeszközöknek már csaknem 75 százaléka a szö­vetkezetek saját tulajdona. Az értékelés alapján az első félévben Heves megye 48, Csongrád megye pedig 42 pon­tot szerzett. Megyénk a ver­senyben első lett ugyan, de ez az elsőség veszélyben forog. Ahhoz, hogy továbbra is meg­tartsuk vezető helyünket, föld­művesszövetkezeti dolgozóink­nak több területen javítaniuk kell a munkát. Elsősorban az áruforgalmi tervet kell telje­síteni. A MÉSZÖV igazgatósága a soron következő feladatok kö­zött elsőként jelölte meg a fel- vásárlási tervek teljesítését. Ezen keresztül kettős célt érünk el: javul a felvásárlás és az értékesítés, ugyanakkor termelőszövetkezeti parasztsá­gunk nagyobb bevételhez jut. Minden adottságunk meg­van arra, hogy az év végével továbbra is megyénkben ma-1 radjon a SZÖVOSZ és a KPVDSZ vándorzászlaja. A földművesszövetkezeti dolgo­zókon a sor, hogy a jobb mun­ka eredményeképpen győzte* sen kerüljenek ki a két megye versenyéből. (szabó) „Perfekt barátunk”, aki nagy híve az ősi rokonság erősíté­sének. Legszívesebben nyakába ug­rottam volna a behemót, csu­paszív barátunknak, de mivel az érzelemkitöréseknek itt csak szolidabb formái divato­sak, kézfogással pecsételtük meg a döntést, miszerint dél­után indulunk a zordon, szár- jolai tájak felé, még akkor is, ha turistacsoportunk vezetői állandó rettegésben is lesznek eltűnésünk miatt. Szombat délután szálltunk autóba. Vezetőnk egy helsin­ki könyvtáros volt, aki ügyes kisautóján szorított helyet sza­munkra, s mivel szinte töké­letesen beszélte nyelvünket, a tolmács szerepét is vállalta. Pauli is az ő tanítványa volt, de rajta kívül még sok észa­ki rokonunkat győzött meg ar­ról, hogy tanuljanak magya­rul, ismerjék meg jobban ha­zánkat. „Perfekt barátunk” — így neveztük őt nehezen kimond­ható neve miatt — biztos kéz­zel irányította a fél millión vett Renaultját. Érdekes em­ber, mintha benne testesedne meg e rokonfaj minden jel­lemvonása. Hideg volt és még­is barátságos. Zárkózott és mégis őszinte. Hallgatag és mégis tökéletes tolmács. Hat­szor volt Magyarországon, is­merőseit magyarra tanítja, de nem tud lelkesedni. Hideg tí­pus, de barátsága tartós, mint általában a finn embereké. Hosszasan búcsúztunk Hei- nolában, ő tovább ment csa­ládjához, mi Paulival és ra­koncátlan kisfiával, Fekkával, kiszálltunk a kis város eme­letes faházai között. Megérkez. tünk rokonaink rokonaihoz. Leo és családja, — Paull legifjabb öccse volt az első vendéglátónk. Festői faházban lakik, — emeletesben. Fent fogadott a konyhán, ahol tej­színnel javított fekete és a hazaihoz fölöttébb hasonló ízű kalács várt bennünket, cuk­rozott eper, s a meglepetés, mert e faház semmi kényelmet nem nélkülözött. Éppúgy meg­található volt benne a gáztűz­Pauli és örökmozgó kisfia, Pekka, akiknek jóvoltából megismerhettük az igazi finn szaunát. Jól sikerUlt kirándulást rendezett az Almár-völgybe a Finomszerelvénygyár KISZ-szervezete Az ősz már hozzákezdett a lombok átfésüléséhez, de ezen a vasárnapon még a nyár volt az úr. Már kora reggel megin­dult az egriek „zarándok-me­nete” a várállomás felé, hogy — kihasználva az ősz engedé­kenységét —, még néhány órát töltsenek el a hegyeik között, ebben a kellemes melegben. A zsúfolásig „megrakott” vonat legtöbb utasa finomszerelvény, gyári dolgozó volt. Almárba igyekeztek, ahol a KlSZ-szer- vezet közös kirándulást ren­dezett. Még „gyerek volt az idő”, de már a jókedv lángjai bele-belekaptak a fiatal, vagy fiatalodni vágyó szívekbe. Hogyne! Hiszen a KISZ mindenről gondoskodott. A patak melletti nagy réten készen állt az italos sátor, jó­féle borokkal és hideg sörrel kinálgatva a dolgozókat, mel­lette, a rögtönzött konyhán ha­talmas üstökben a szarvashús­ból készült gulyásleves... Az idősebbek számára aszta­lok, székek. Egyet meg is szállt mindjárt a Gagarin-bri­gád három tagja, előttük egy- egy pohár sör, s víg nótázás- sal dicsérték a „jó időt”... Kovács Éva, a KISZ városi végrehajtó bizottságának tag­ja, és Pintér László üzemi KISZ-titkár sürögtek-forogtak, s igyekeztek kényelmessé ten­ni mindent dolgozótársaik szá­mára. Ebben a munkában nemcsak ők, hanem Bozsik Gyula „alkalmi szakács”, a 31. számú üzem dolgozója is je­lentős szerepet játszott, bizo­nyította ezt az ebédelők hatal­mas étvágya, akiknek „rettenem tesen” ízlett a gulyásleves. Erős volt egy kicsit, s így le kellett öblíteni valamivel. Eb­béli kívánságokat Simkó Zol­tán szervező titkár (a „csapos”) igyekezett kielégíteni. Általános jókedv jegyében telt a délután. Az idősebbek elbeszélgettek, őrködtek a gye­rekek felett, akik közöttük csetlettek-botlottak. Pásztor Juditka például külön szóra­kozást talált ld magának; egy hosszú bottal kergetett min* denkit, aki „útjába került”. A fiatalabbak pedig táncra kerekedtek, a Finamszerel- vénygyár tánczenekara „húzta a talpalávalót”... A jól sikerült kirándulás a késő esti órákban ért véget. (C.) szélik meg. Ez nem tart sokáig, mert Jakab Gyula nem sze­reti a szószaporítást. Ha az emberei okosat, hasznosat ta­nácsolnak, azt szívesen meg­hallgatja, a jó kezdeménye­zéseknek van is nála foganat­ja. De amit megbeszéltek, vagy amit az üzembizottság megkö­vetel, azt mindenkinek be kell tartani. Ebben tréfát és mellébeszélést nem ismer. — Gyula bácsi... — kiált utána a kompresszorkezelő. Néhány szót váltanak. A gép­ről, vagy a gyerek iskolázta­tásáról? Tulajdonképpen egyik sem tartozna az aknászra, de Gyula bácsi ezt nem mondja. Pedig sietne, mert Aranybá­nyafolyáson is várják és addig 17 kilométert kell motoroznia, erdőben, úttalan utakon. Szeme a gödröt, követ keresi, forgat­ja a motor kormányát és köz­ben végiggondolja, hogy estig milyen jelentést kell elkészíte­ni. Mert ezen a munkahelyen az aknásznak adminisztrálnia is kell. Hogy szereti-e? Mind­egy, csinálni kelt. kötelesség. — Gyula bácsi, merre széle­sítsük az árkolást, a külső te­lér bői kiszedjük-e — ostromol­ják a következő munkahelyen. És az aknásznak választ kell adnia, mert segítséget várnak tőle az emberek. — Mi történt a GAZ-kocsi- val? Már két órája várjuk. In­tézkedjék. Gyula bácsi — sür­getik a harmadik munkahe­lyen És így megy ez, reggel­től estig. Ma megint elkésett az ebéd­ről. Még szerencse, hqgy vala­ki lehozta a Vadvirágból. Ven­déglői koszton él, legényszál­láson lakik, pedig családos ember. De hát ő magányosan él itt, a család meg Pilisvörös- várott. — Mikor jár haza? — ősztől tavaszig gyakrab­ban, mert akkor jobban ráérek, meg akkorra osztottak be mun* kásör-szolgálatba. így a csa­ládlátogatást összekötöm a szolgálattal. Mondták, hogy költözzem Gyöngyösre. De én inkább a Mátrát választanám. Itt érzem jól magam, a bánya közelében. Pilisvörösvárott is a bánya szobájában laktam, Jövőre majdcsak megoldódik az én problémám is. Addig várhatok. — Gyula bácsi, mikor tart* juk a taggyűlést? — kérdi egy jól megtermett és nem éppen fiatal bányász. — Ez is Gyula bácsira tar* tozik? — csodálkozom. — Ez éppenséggel rá, mert ő a párttitkárunk — mosoly­gott a termetes villanyszerelő. De Gyula bácsi ö itt minden­kinek. Ha baj van a munka­helyen, ha igazságot kell tenni két összezördült munkás kö­zött, vagy otthon történt vala­mi kellemetlenség, Gyula bá­csit keresik. Ügy mondják, Jakab Gyula szigorú, de igazságos. Türel­metlen a hibákkal szemben, de megérti és segíti a bajbajutot­tat. Gyula bácsinak szólítják, szeretik és tisztelik benne az embert, és természetesnek tart­ják, hogy ö a párttitkár ■.. Or. Fazekas László Mátraszentimre. Kevés ház­ból álló falu, fent a Mátra északnyugati oldalán, Galyate­tőn is túl. Itt él, az Ércbánya Feltáró Vállalat mátrai kiren­deltségén Jakab Gyula, ak­nász. ő a falu, illetve az érc­bánya első aknásza. Azaz bá­nya éppen még nincs, csak fel­tárás és kutatás folyik a kör­nyéken, Mátraszentimrén, Pa- rádsasváron, Nagylápafőn és Névtelen-bérc környékén. Jakab Gyula aknász a mű­szakot többnyire Mátraszent­imrén kezdi. — Irányvágatunk van itt, át­szeltük a telért, arról me­gyünk jobbra, balra. Jól halad a munka. Alig múlt dél, s már másodszor robbantanak. — Elégedett mosoly fut az aknász arcán. Kiveszi szájából a szi­vart. Bal kisujjával leszórja hamuját, aztán fejből sorolja, hogy melyik bányász, milyen keménységű kőzetben dolgozik, hol kell különösen vigyázni az ácsolásra. Ismeri a bányát, mindennap bejárja, ő maga in­dítja a műszakot. Gondja van rá, hogy a bányászoknak keze- ügyében legyen az anyag, és mindenki pontosan tudja az­napi kötelességét. Együtt be. Egy biciklis kisfiú híradása mentett csak meg ennek a változatos, de számunkra na­gyon furcsa ételhalmaznak el­fogyasztásától. A srác ugyan­is jelentette, a motorcsónak kész, vár bennünket, hogy a szauna-szigetre szállítson. Erre aztán nem volt apelláta. Fel­kerekedtünk. Nem akarom részletezni a romantikus utazást a Duna szélességű Kymijokj folyón, amelynek partját fafeldolgozó gyárak és családi szaunák sze­gélyezik. Inkább utitársaink- ról ejtek néhány szót. A mo­torcsónak kapitánya a városi elöljáróság elnökhelyettese VII. Ördögűzés a szaunában Mintha valami szerencse- zsilipet oldott volna fel turkuí utazásunk, a következő na­pokban újabb alkalom nyílott északi rokonaink országának megismerésére. Pauli Finska építőmester barátunk, aki di­cséretre méltóan tört a magyar nyelvet, meghívott bennünket szülővárosába, Heinolába, hogy ismerkedjünk . meg csa­ládjával, s legyen részünk a legnagyobb megtiszteltetésben, amit külföldi elérhet; töltsük vele a szombat estét a családi szaunában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents