Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-18 / 218. szám
1982. szeptember 18., kedd NÉPÜJSAG 8 AGONIZÁL a magnézium gyárt ás! Segítségre várnait az apciak ! / Egy évtizede nőtt ki a Mátra alji tájból az Apci Fémter- mia Vállalat- Űj vonással gazdagította a vidék arculatát, százaknak teremtve munkalehetőséget, százaknak formálva át életét. Kemény erőfeszítések, hősies helytállások próbaköve volt az a 10 év: a gyár „regénye” bővelkedik nagyszerű, lelkesítő eseményekben, eredményekben, s ugyanakkor elkedvetlenítő sikertelenségek emlékét is őrzik a gyárfalak. A fém- ötvözetgyár európai hírnévre tett szert, termékei rangot vívtak ki önmaguk, a munkások számára határainkon belül. A régi, Árpád-kori település, Apc neve belekerült a lexikonokba... Téves adat a lexikonban! kemencében, jelenleg is még így dolgoznak, így nehezen ellenőrizhették, hol is történt j gyártás közben a hiba. Az egy- | adagos kondenzátor könnyen j ellenőrizhetővé teszi az eredményt egy adag „leszínülésA’ után. " | Kétséges, természetesen, I hogy mikor kerül sor az egy-! adagos kondenzátor gondolaté- I nak gyakorlati megvalósítására is.., A lexikonok készítőit, szerkesztőit, adatgyűjtőit elismerés kell, hogy illesse; roppant munkát végeznek, míg sajtó alá kerülhet az egy-egy betűhöz tartozó ismeretanyag. Mégis kifogásolni kell most az Apcról az apci magnéziumgyártásró] szóló tájékoztatást... Az Ü: Magyar Lexikon 1981-ben megjelent 4. kötetének 434. lapján magnézium címszó alatt ezeket olvashatjuk: „Magyarországon az apci kohó állít elő magnéziumot 1959 óta. 1959-ben termelése 100 t volt, 1961-re fedezni fogja az ország szükségletét.’’ Nos, e tájékoztatás második mondata korrigálásra szorul! 1959-ben ugyanis nem termelt 100 t magnéziumot az elektromos forgószínítő kemence; igaz, hogy 100 tonna volt az évi megszabott terv, de ezt 40 tonnára csökkentették. S ezt a mennyiséget is csak nagy nehezen, megközelítően tudták legyártani. Sajnos, nem vált be a lexikonnak az a jóslata sem, hogy a kemencék termelése „1961-re fedezni fogja az ország szükségletét”. Mert nem fedezte; de így nem fogja fedezni most, 1962-ben sem. Képtelenség ilyen eredmények elérését várni a primitív, korszerűtlen, állandó „betegségekkel” küzdő berendezésektől, s a kohászoktól.. • * Mi van a feljegyzés „mögött"? Nemrégiben Havas Tamás főtechnológus és a magnéziumüzem vezetője, közös feljegyzést készített és terjesztett a vállalat igazgatója, s ezen keresztül a felsőbb iparági vezetők elé: felmérve és összegezve a magnéziumgyártás eddigi tapasztalatait, tényeit. — A magnéziumgyártást kísérleti jellegűnek kiáltották ki — mondotta Havas Tamás —, de valójában kísérlet itt nem folyt soha. Az első fémdarab elő-* állítása után termelési tervet kaptunk a kemencékre, s a „kísérletet” befejezettnek nyilvánították. A magnéziumot retortás és elektromos kemencékben nyerik a dolomitból. A retortás kemence olyan kicsi, hogy rendes körülmények között tervet Vasárnap I a ciprusi békt A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának kék fedelű vendégkönyvében számos érdekes bejegyzés olvasható. Elsőként írta be Egerrel kapcsolatos megjegyzéseit, a vendégszerető fogadást megköszönő szavait Aziz Sherif, az iraki béketanács elnöke. Utána szudáni, szovjet, lengyel, finn, német, szíriai, cseh, kanadai, nepáli, argentin vendégek bejegyzései következnek a fehér papírlapokon. Főként békemozgalmi harcosok, vezetők a rövidebb, hosszabb szövegek aláírói. Az utolsó bejegyzés dátuma egészen friss, szeptember 16-i, vasárnapi. Ekkor járt Egerben John Ph. Potamitis úr, aki az Országos Béketanács vendégeként tartózkodik hazánkban. Heves megye székhelyén a Hazafias Népfront megyei titkársága látta vendégül a ciprusi vendéget, aki hazájában a béketanács elnöke, s egyben parlamenti képviselő. John Ph. Potamitis délelőtt a Park Szállóban találkozott Sályi Jánossal, a Hazafias Népfront megyei titkárával és Jenei János politikai munkatárssal, s velük együtt indult el a történelmi nevezetességekben bővelkedő város megtekintésére. Járt a Pedagógiai Főiskola könyvtárában, a főszékesegyházban, a vármúzeumban, s a kazamatákban. A hosszas séta után pedig a A reklamáció Gyöngyösön is kellemetlen Kellemetlen annak, akinek reklamálnia kell és kellemetlen annak is, akihez a panaszt juttatják el. Most a Hatvani Konzervgyárról van szó, s néhány gyöngyösi asszonyról, akik szerződéses viszonyban vettek részt a paprika feldolgozásában. Néhány asszonyt említettem, pedig a munkában több százan tevékenykedtek, de közülük csak néhánynak, óvatos számítással mintegy harminc asszonynak kellett kifogásolnia a bérelszámolás adatait. Igaz, ők ezt elég türelmetlenül tették, de megnyugodtak némiképp, amikor ígéretet kaptak arra, hogy néhány napon belül elintéződik az ügyük. Azóta egymás után telnek a napok, de még nem múlt el az érdekelt asszonyok türelmetlensége, sőt: fokozódott. Az okát sem nehéz megtalálni. Elismerjük, hogy a reklamáció ma még általában velejárója a bérek kifizetésének a legtöbb nagyüzemben. Mi sem várunk csodát a Hatvani Konzervgyártól. De az is tény, hogy mintegy harminc asszony sem elégszik meg csupán az ígérettel. Szeretnék megkapni jogos bérüket. Mi akadálya van ennek? (-ár) A% elmúlt két nap alatt: Öt balesetből hármat az ittasság okozott Vasárnap és hétfőn ismét öt balesethez hívták ki a közlekedési rendőrséget és a mentőket. A vasárnapra virradó éjsza ka, nem sokkal éjfél után történt az első baleset Domoszlón. Szűcs Pál helybeli lakos erősen ittas állapotban hazafelé menet, egy P—28-as erőgép műtrágyaszóró pótkocsijának hátsó kereke elé feküdt be pihenni és elaludt. Néhány perccel később a közeli házból kijött az erőgép vezetője, B. S. Gépével tovább akart indulni, amikor észrevette, hogy a pótkocsi indulását valami akadályozza. Amikor leszállt, hogy körülnézzen, észrevette Szűcs Pált, akit már súlyos belső sérülésekkel húztad ki a pótkocsi alól. ★ Vasárnap délelőtt Visontán Bercsényi József helybeli lakos ittas állapotban vezette motor- kerékpárját és elütötte özv. Szécsi Mihályné halmajugrai lakost, aki körültekintés nélkül akart áthaladni az úton.- Szécsinét súlyos sérülésekkel szállították kórházba, a motorkerékpáros ellen a büntető eljárás megindult. ★ Ugyanezen a napon, a déli órákban Gyöngyös és Visonta között Hertelenki János személygépkocsijával szabálytalanul, kis ívben akart balra kanyarodni, ezáltal nem adta meg az elsőbbségi jogot a Mdté Gyula által vezetett személygépkocsinak. A két gépkocsi így összeütközött és az egyik utas, Máté Lajos, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az anyagi kár körülbelül négyezer forint. ★ Hétfőn először reggel hét óra tájban riasztották baleseti hírrel a rendőrséget- Besenyő- telek és Poroszló között ugyanis Cs. Gy. debreceni lakos, vállalati tulajdonban levő motorkerékpárral Besenyőtelek felé utaztában, abban a pillanatban, hogy észrevette: a motorkerékpár megingott alatta, már a jobboldali árokba sodródott és a géppel együtt felbukott. Cs. Gy. nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A baleset oka, mint megállapították, hátsókerék-defekt volt. ★ Délelőtt kilenc órakor Kisköre és Tiszanána között Orbán Lajos Bálint erőgépvezető, tiszanánai lakos, erősen ittas állapotban a Tamaszentmiklósi Gépállomás Belorusz traktorával az úttest melletti árokba borult. A vezető könnyebb sérülést szenvedett, a társadalmi tulajdont ért anyagi kár háromezer forintot tesz ki. Erről is tárgyalni kellett már.. s Ki takarítsa a piacot Gyöngyösön ? — Egerben a Bistro ass egyetlen korszerű vendéglátó egység — Bográcsban főzik a fagylaltot Hatvanban Az élelmiszeripari üzemekről, s az élelmiszerkereskedelmi, vendéglátó vállalatokról tárgyalt a közegészségügyi állandó bizottság Aki ott volt Egerben a II. számú Kórház kultúrtermében, a hétfőn megrendezett megyei közegészségügyi és járványügyi állandó bizottsági ülésen, igazat kellett, hogy adjon az elhangzott beszámolóknak. Még a megyei tanács vb. ipari osztálya képviselőjének, vagy az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójának sem volt más megjegyzése egy sor észrevételre (bár erszényük, amelynek tartalma segíthetne sok bajon, szigorúan számlált pénzt tartalmaz): Ez így nem mehet tovább! Az állandó bizottság a megye három városában fellelhető élelmiszeripari üzemek, vendéglátó és élelmiszer kiskereskedelmi üzletek helyzetéről, korszerűtlenségéről — nagyon ritka esetben korszerűségéről — tárgyalt teljes őszinteséggel. A beszámolókból nagyon furcsa, bár legtöbb esetben tudott dolgok derültek ki. Ezek egyike: egy idő óta Gyöngyösön például arról folyik a vita a városi tanács és a köztisztasággal foglalkozó szerv között, hogy melyikük kötelessége a piac területének tisztán tartása. A másik: Egerben csupán egyetlen vendéglátóipari egységre lehet elmondani, hogy korszerű és megfelel az egészségügyi előírásoknak, valamint az ott dolgozók szociális igényeinek kielégítésével kapcsolatos szabályoknak, s ez a Bistro. A harmadik: Hatvanban olyan korszerűtlen a cukrászüzem, hogy a nyári nagy forgalom idején az udvaron, bográcsban főzik fel a fagylaltnak valót. De ugyanide kívánkozik, hogy a másik két városban sem jobb — sőt talán még tragikusabb a cukrászüzemek helyzete. Egerben például az elhangzott beszámoló szerint a cukrászüzem évente három és félmillió forint értékű árut termel, olyan helyiségekben, ahol, ha a délelőtti műszakban benn van mind a huszonnégy dolgozó, még a közlekedés is veszélyes — nem beszélve a munkakörülmények általános állapotának tarthatatlanságáról. Ha a korszerűtlen üzemek felsorolásában sorrendet kívánunk tartani, a második helyre gondolkodás nélkül a sütőipari üzemeket lehet tenni. Ismét egy számadat bevezetőül: naponta átlagosan nyolc vagon kenyeret és Két lánya volt Tímár Nagy Mihálynak, s egyetlen fia sem. Ez módfelett bosszantotta. Végig a Pipacsdülőn, a tanyákba sorban egymás után érkeztek a fiúk. Pedig, ha Tóth Bélát, Varga Pált és Táj ti Ambrust összegyúrnák: hárman is alig tennének ki egy Tímár Nagy Mihályt. — Ügy akartam — mondta többször —, hogy lányok legyenek. Okos ember megfontoltan növeli a családját. Először lányok, aztán fiúk. Mert a lány sokkal fontosabb a tanya körül. Hasznos, ügyes, engedelmes. Ezen persze lehetett volna vitatkozni, de ki merne szembeszállni Tímár Nagy véleményével? Azt mondta, hát jól van. Hirtelen a természete és csontos az ökle. Meg aztán szecA kaeiip-LLika rették is, nem akarták szürkülni. Bántja úgyis a dolog. Nem történt volna semmi érdekes, ha nem jön közbe a szövetkezet és a bor. A Pipacs-dűlőn ugyanis termelőcsoport alakult. Minél jobban belemerültek a közösbe, annál többször szóba került a fejlesztés. Sokat terveztek, spekuláltak. Milyen sok csirkét lehetne nevelni! Hány pulyka elbogarászna a terméketlen részeken! Ehhez asszonyok kellenek. — Bízzák csak rá Tímár Nagy Mihályra! — szólalt meg egyszer vesztére Tajti Ambrus. — Lesz annyi lánya, hogy nem fémek el az udvaron! Minden pulykára jut egy. Tréfának szánta, a bor adta hozzá a bátorságot. Megbánta azonban azt a bizonyos egy poharat, amennyivel többet locsolt a vacsorára. Bizonytalanul pislogott a szálfa-ember felé. Tímár Nagy Mihály pedig felállt, hogy a csúfolódót nyakánál fogva megrázza, mint a kismacskát. Legalább annyit érdemel Már a többiek miatt is. Hadd lássák és tanulják meg, vele nem lehet csak úgy „viccel- getni”. Aztán mégis meggondolta. Fogadást ajánlott. — A jövő hónapban születik a harmadik. Fiú lesz. Fiú, mert úgy akarom! Teszek rá egy hordó bort. Áll? — Tartom •— felelte Tajti megkönnyebbülten. De azért kicsit alkudni is próbált. — Csikóhordóval... — Rendben, Huszonöt liter. A vesztes bánja. . Híre ment a fogadásnak. Három falu leste, várta az eredményt: fia lesz-e Tímár Nagy Mihálynak? Ugyan ki nyeri a csikóhordót? Tímár Nagy Mihály pedig a döntő napon gödröt ásott az udvar közepén. Kikeresett egy vasdarabot a lomos ládából és a gödör mellé tette. Leült, és elővette a pipáját. Amikor negyedszer tömte, az ablakon kiszóltak: — Fiú! Ekkor szép nyugodtan tüzet rakott a gödörben. Égett, lobogott. Amikor a tűz csillapodni kezdett, felvette a vasat. Szekérhez tartozott valamikor, pontosabban a kerékagyhoz. Vízzel töltötte és fadugót vert bele. A pa. rázsfészekbe helyezte és várt. Akkora durranás következett, hogy maga is megijedt. Messzire hallatszott. Erezte, tudta mindenki, három faluban. csak Tímár Nagy Mihály lőhetett a kocsipuskával. Senki más. Örömüzenet ez: fiú lett a harmadik, nem lány! Megnyerte a fogadást! Tajti Ambrus pedig talicskára tette a hordót és elindult.. . Fazekas Tibor 100 000 péksüteményt sütnek» megye, de főként a három város sütőüzemeiben, s ezek a péksütemények minden élelmiszeripari üzemnél elhanya- goltabbak. A bizottsági ülésen ugyan elhangzott egy mondat, amely szerint: már átléptük a sütőüzemek korszerűsítésének küszöbét, de feltétlenül fontos, hogy ennél beljebb is kerüljünk a „szobába”. Mert nem mindegy, hogy a nagy mennyiségű kenyér és sütemény milyen körülmények között készül a városok dolgozói számára — mint ahogy az sem mindegy: embertelenül rossz munkahelyeken dolgoznak-e a pékek, vagy olyan üzemekben, amelyekben nem támadja meg egészségüket semmilyen kór. A bizottsági ülés egyik felszólalója így kezdte mondanivalóját: ilyen részletes, őszinte beszámolókat még nem hallottunk az élelmiszeripari üzemek, vállalatok munkájáról. Baj, hogy erre csak most került sor? Minden bizonnyal, igen. De jó, hogy azért elérkezett erről a tárgyalás ideje is. Jó, hogy az aggódás csendül ki a megjegyzésből: vita helyett inkább takarítani kellene a gyöngyösi piacot, 'vagy abból a megállapításból: megoldást kell keresni a cukrász- és péküzemek korszerűsítésére. Az sem mellékes, hogy a szállítóeszköz hiányról panaszkodó gyöngyösi vágóhíddal kapcsolatban komolyan mérlegelte a bizottság: ha ezen a gondon nem segítenek, akkor az egri vágóhíd és hús- feldolgozó megszűnte után hogyan tudják Gyöngyösről zavartalanul biztosítani a megyeszékhely hús- és hentesáru- ellátását? Tiszta helyzetet kell már teremteni ezeken a munkaterületeken a szó legszorosabb értelmében az egészségvédelmi előírások szigorú betartásával, addig, amíg a korszerűtlen állapotok bajt nem hoznak az emberek' ezreire. Ha ehhez I egyszerű intézkedések is elégségesek, akkor úgy, ha viszont beruházások szükségesek, akikor ezek feltételeit biztosítva, mert a három város lakosainak mindegyikéről van szó. Weidinger László is.., Mi a teendő? A szükséges és lényeges át alakítások után valódi kísér létezést kell elrendelni; a ke mencét ki kell vonni a terme lésből. Műszakilag nem meg alapozott a magnéziumtermeié: Apcon. Úgyszólván „vaktá ban” termelnek. A valódi kísérletezés pedig módot nyúj tana arra, hogy műszakilat fontos adatokat, tapasztalatokat gyűjtsenek; s ezeknek a: adatoknak, tapasztalatoknál alapján szervezzék meg mos már az üzemszerű termelést. Mi az akadálya hogy nerr bontakozhat ki komoly kísér létezés az apci Fémtermiában' Nincs rá pénz! De hiszen nerr milliókat kérnek az apci ko hászok, műszaki szakemberek! Az egész átalakítás megoldható lenne két-háromszázezer forintból, durván és bőven számítva 500 ezer forintból. Es megérné? Feltétlenül! Műszaki előzetes számítások szerint, c kemence jelenlegi kihaszná'á- sa megduplázódna, a termelés kétszeresére növekedne, s az önköltség 30 százalékkal csökkenne! Magyarország gazdag dolomitlelőhelyekben, a dolomítva- gyón több száz évre elegendő — az ipar szükséglete pedig a magnézium iránt, szinte felmérhetetlen. Az §pci kísérletek tehát az alapját fektetnék le annak a gyárnak, amely egyedül csak a magnézium gyártására rendezkednék be, s amelyet egyszer úgyis fel kell építenünk — a dolomitlelőhelyhez közel. Egyelőre azonban csak e. szükséges átalakítások elrendelését. a kísérletezés lehetőségeinek megteremtését sürgetik, kérik az apciak. A magnéziumgyártás mindig mostohagyerek volt a vaskohászatban, hiszen sehogyan se illik oda — nrofil szerint a Nehézipari Minisztériumhoz tartozna! — mégis, segítsenek az illetékesek. Mert ha mindaz, amit az apciak kérnek, nem valósul meg, ha nem kapnak senkitől támogatást terveik, elgondolásaik végrehajtásához, mint a feljegyzésben is rögzítették: „Magyarországon a magnéziumgyártás befejezettnek tekinthető!” S ezt megengedni, hogy a magnéziumgyártásnak vége szakadjon — vétkes könnyelműség lenne. Az apci műszaki szakemberek szeretnék megmenteni a helyzetet. Megérdemelnék, hogy sürgősen vizsgálják felül kezdeményezéseiket, s ha a kezdeményezés helyesnek bizonyul, adják meg nekik a kellő segítséget és támogatást. Pataky Dezső adni erre nem szabadna. De hí már mégis terv van, azt meg próbálják valahogyan teljesí teni! Ám a magyar acélipartó olyan gyenge és silány retor tákat, acéltégelyeket kapnak amiknek rövid élettartamán nem említ példát sem a műszaki irodalom. Egy retorts élettartama — az irodalom szerint — 250 nap. S mi a helyzei a magyar retortákkal?! Ritka ság, ha két—három hétig kibírják velük; gyakoribb, hogy ; retorták — az öntési hibái miatt — már két nap alab tönkremennek, kilyukadnak behorpadoznak. Képzelhető mennyire felsrófolja az előállítási költségeket, az önköltségi mutatókat. Az elektromos forgószínítő kemencét többször javítottál már: új vákuumvezetéket építettek, az áramvezetés hiányosságait felszámolták, szén- elektródából esztergályozotl fűtőtestet csináltak —, hogj csak a leglényegesebb dolgokat említsük. Ám mindez csak tol- dozgatás-foldozgatás, meddő kísérletezgetés, ahhoz hasonlítható, amikor az orvosok injekciókkal próbálnak életet verni az agonizáló betegbe. Mert az apci magnéziumgyártás is agonizál, halódik. De még talpra állítható! Az elektromos forgószínítő kemencén ideig-óráig segíthetnek a toldozgató-foldozgató javítások. A kemence konstrukciója alapvetően hibás, s ezeket az alapvető hibákat, fogyatékosságokat kell orvosolni. — Hagy ellenállású durabon elektródát kell beépíteni a grafitelektróda helyett, úgynevezett egyadagos kondenzátort kell elkészíteni, s az adagoló részt átalakítani- Ezek a leglényegesebb, legszükségesebb átalakítások, — ilyen véleményen van Havas Tamás főtechnológus. Az új típusú, egyadagos kondenzátor tervrajzait a gyár műszaki kollektívája már elkészítette; a Lőrinci Hengermű szállítja majd a szükséges méretű lemeztáblát, s a kivitelező is megvan már a munkálatok elvégzéséhez. Eddig 5—6 adagot befogadó kondenzátor volt a 'gerben járt \tanács elnöke népfront vezetőivel tanácskozott. A látogatás végén írt vendégkönyvi bejegyzés a többi között ezt mondja: a ciprusi béketanács elnökének magyarországi látogatása során rendkívül tetszett a magyar nép békfeszeretete, áldozatkész munkássága, tenniakarása.
