Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-18 / 218. szám

1982. szeptember 18., kedd NÉPÜJSAG 8 AGONIZÁL a magnézium gyárt ás! Segítségre várnait az apciak ! / Egy évtizede nőtt ki a Mátra alji tájból az Apci Fémter- mia Vállalat- Űj vonással gazdagította a vidék arculatát, szá­zaknak teremtve munkalehetőséget, százaknak formálva át életét. Kemény erőfeszítések, hősies helytállások próbaköve volt az a 10 év: a gyár „regénye” bővelkedik nagyszerű, lel­kesítő eseményekben, eredményekben, s ugyanakkor elked­vetlenítő sikertelenségek emlékét is őrzik a gyárfalak. A fém- ötvözetgyár európai hírnévre tett szert, termékei rangot vívtak ki önmaguk, a munkások számára határainkon belül. A régi, Árpád-kori település, Apc neve belekerült a lexikonokba... Téves adat a lexikonban! kemencében, jelenleg is még így dolgoznak, így nehezen el­lenőrizhették, hol is történt j gyártás közben a hiba. Az egy- | adagos kondenzátor könnyen j ellenőrizhetővé teszi az ered­ményt egy adag „leszínülésA’ után. " | Kétséges, természetesen, I hogy mikor kerül sor az egy-! adagos kondenzátor gondolaté- I nak gyakorlati megvalósítására is.., A lexikonok készítőit, szer­kesztőit, adatgyűjtőit elismerés kell, hogy illesse; roppant mun­kát végeznek, míg sajtó alá kerülhet az egy-egy betűhöz tartozó ismeretanyag. Mégis ki­fogásolni kell most az Apcról az apci magnéziumgyártásró] szóló tájékoztatást... Az Ü: Magyar Lexikon 1981-ben meg­jelent 4. kötetének 434. lapján magnézium címszó alatt ezeket olvashatjuk: „Magyarországon az apci kohó állít elő magné­ziumot 1959 óta. 1959-ben ter­melése 100 t volt, 1961-re fe­dezni fogja az ország szükség­letét.’’ Nos, e tájékoztatás má­sodik mondata korrigálásra szorul! 1959-ben ugyanis nem termelt 100 t magnéziumot az elektromos forgószínítő kemen­ce; igaz, hogy 100 tonna volt az évi megszabott terv, de ezt 40 tonnára csökkentették. S ezt a mennyiséget is csak nagy nehe­zen, megközelítően tudták le­gyártani. Sajnos, nem vált be a lexikonnak az a jóslata sem, hogy a kemencék termelése „1961-re fedezni fogja az or­szág szükségletét”. Mert nem fedezte; de így nem fogja fe­dezni most, 1962-ben sem. Képtelenség ilyen eredmények elérését várni a primitív, kor­szerűtlen, állandó „betegsé­gekkel” küzdő berendezésektől, s a kohászoktól.. • * Mi van a feljegyzés „mögött"? Nemrégiben Havas Tamás főtechnológus és a magnézium­üzem vezetője, közös feljegy­zést készített és terjesztett a vállalat igazgatója, s ezen ke­resztül a felsőbb iparági veze­tők elé: felmérve és összegez­ve a magnéziumgyártás eddigi tapasztalatait, tényeit. — A magnéziumgyártást kí­sérleti jellegűnek kiáltották ki — mondotta Havas Tamás —, de valójában kísérlet itt nem folyt soha. Az első fémdarab elő-* állítása után termelési tervet kaptunk a kemencékre, s a „kísérletet” befejezettnek nyil­vánították. A magnéziumot retortás és elektromos kemencékben nye­rik a dolomitból. A retortás kemence olyan kicsi, hogy ren­des körülmények között tervet Vasárnap I a ciprusi békt A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának kék fe­delű vendégkönyvében számos érdekes bejegyzés olvasható. Elsőként írta be Egerrel kap­csolatos megjegyzéseit, a ven­dégszerető fogadást megköszö­nő szavait Aziz Sherif, az ira­ki béketanács elnöke. Utána szudáni, szovjet, lengyel, finn, német, szíriai, cseh, kanadai, nepáli, argentin vendégek be­jegyzései következnek a fehér papírlapokon. Főként béke­mozgalmi harcosok, vezetők a rövidebb, hosszabb szövegek aláírói. Az utolsó bejegyzés dátuma egészen friss, szeptember 16-i, vasárnapi. Ekkor járt Egerben John Ph. Potamitis úr, aki az Országos Béketanács vendége­ként tartózkodik hazánkban. Heves megye székhelyén a Hazafias Népfront megyei tit­kársága látta vendégül a cip­rusi vendéget, aki hazájában a béketanács elnöke, s egy­ben parlamenti képviselő. John Ph. Potamitis délelőtt a Park Szállóban találkozott Sályi Jánossal, a Hazafias Népfront megyei titkárával és Jenei János politikai munka­társsal, s velük együtt indult el a történelmi nevezetessé­gekben bővelkedő város meg­tekintésére. Járt a Pedagógiai Főiskola könyvtárában, a fő­székesegyházban, a vármúze­umban, s a kazamatákban. A hosszas séta után pedig a A reklamáció Gyöngyösön is kellemetlen Kellemetlen annak, akinek reklamálnia kell és kellemet­len annak is, akihez a panaszt juttatják el. Most a Hatvani Konzervgyárról van szó, s né­hány gyöngyösi asszonyról, akik szerződéses viszonyban vettek részt a paprika feldol­gozásában. Néhány asszonyt említet­tem, pedig a munkában több százan tevékenykedtek, de közülük csak néhánynak, óvatos számítással mintegy harminc asszonynak kellett kifogásolnia a bérelszámolás adatait. Igaz, ők ezt elég tü­relmetlenül tették, de meg­nyugodtak némiképp, amikor ígéretet kaptak arra, hogy né­hány napon belül elintéződik az ügyük. Azóta egymás után telnek a napok, de még nem múlt el az érdekelt asszonyok türel­metlensége, sőt: fokozódott. Az okát sem nehéz meg­találni. Elismerjük, hogy a rekla­máció ma még általában vele­járója a bérek kifizetésének a legtöbb nagyüzemben. Mi sem várunk csodát a Hatvani Konzervgyártól. De az is tény, hogy mintegy harminc asszony sem elégszik meg csupán az ígérettel. Szeretnék megkapni jogos bérüket. Mi akadálya van ennek? (-ár) A% elmúlt két nap alatt: Öt balesetből hármat az ittasság okozott Vasárnap és hétfőn ismét öt balesethez hívták ki a közle­kedési rendőrséget és a mentő­ket. A vasárnapra virradó éjsza ka, nem sokkal éjfél után tör­tént az első baleset Domoszlón. Szűcs Pál helybeli lakos erő­sen ittas állapotban hazafelé menet, egy P—28-as erőgép mű­trágyaszóró pótkocsijának hát­só kereke elé feküdt be pihen­ni és elaludt. Néhány perccel később a közeli házból kijött az erőgép vezetője, B. S. Gépé­vel tovább akart indulni, ami­kor észrevette, hogy a pótko­csi indulását valami akadá­lyozza. Amikor leszállt, hogy körülnézzen, észrevette Szűcs Pált, akit már súlyos belső sé­rülésekkel húztad ki a pót­kocsi alól. ★ Vasárnap délelőtt Visontán Bercsényi József helybeli lakos ittas állapotban vezette motor- kerékpárját és elütötte özv. Szécsi Mihályné halmajugrai lakost, aki körültekintés nél­kül akart áthaladni az úton.- Szécsinét súlyos sérülésekkel szállították kórházba, a motor­kerékpáros ellen a büntető el­járás megindult. ★ Ugyanezen a napon, a déli órákban Gyöngyös és Visonta között Hertelenki János sze­mélygépkocsijával szabálytala­nul, kis ívben akart balra ka­nyarodni, ezáltal nem adta meg az elsőbbségi jogot a Mdté Gyula által vezetett sze­mélygépkocsinak. A két gépkocsi így összeütkö­zött és az egyik utas, Máté La­jos, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az anyagi kár körülbelül négy­ezer forint. ★ Hétfőn először reggel hét óra tájban riasztották baleseti hírrel a rendőrséget- Besenyő- telek és Poroszló között ugyan­is Cs. Gy. debreceni lakos, vállalati tulajdonban levő mo­torkerékpárral Besenyőtelek felé utaztában, abban a pilla­natban, hogy észrevette: a mo­torkerékpár megingott alatta, már a jobboldali árokba sodró­dott és a géppel együtt felbu­kott. Cs. Gy. nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A baleset oka, mint megállapí­tották, hátsókerék-defekt volt. ★ Délelőtt kilenc órakor Kis­köre és Tiszanána között Or­bán Lajos Bálint erőgépvezető, tiszanánai lakos, erősen ittas állapotban a Tamaszentmiklósi Gépállomás Belorusz traktorá­val az úttest melletti árokba borult. A vezető könnyebb sé­rülést szenvedett, a társadalmi tulajdont ért anyagi kár há­romezer forintot tesz ki. Erről is tárgyalni kellett már.. s Ki takarítsa a piacot Gyöngyösön ? — Egerben a Bistro ass egyetlen korszerű vendéglátó egység — Bográcsban főzik a fagylaltot Hatvanban Az élelmiszeripari üzemekről, s az élelmiszerkereskedelmi, vendéglátó vállalatokról tárgyalt a közegészségügyi állandó bizottság Aki ott volt Egerben a II. számú Kórház kultúrtermé­ben, a hétfőn megrendezett megyei közegészségügyi és jár­ványügyi állandó bizottsági ülésen, igazat kellett, hogy ad­jon az elhangzott beszámolók­nak. Még a megyei tanács vb. ipari osztálya képviselőjének, vagy az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat igazgatójá­nak sem volt más megjegyzé­se egy sor észrevételre (bár erszényük, amelynek tartalma segíthetne sok bajon, szigorú­an számlált pénzt tartalmaz): Ez így nem mehet tovább! Az állandó bizottság a me­gye három városában fellelhe­tő élelmiszeripari üzemek, vendéglátó és élelmiszer kis­kereskedelmi üzletek helyzeté­ről, korszerűtlenségéről — na­gyon ritka esetben korszerű­ségéről — tárgyalt teljes őszinteséggel. A beszámolókból nagyon furcsa, bár legtöbb esetben tudott dolgok derültek ki. Ezek egyike: egy idő óta Gyöngyösön például arról fo­lyik a vita a városi tanács és a köztisztasággal foglalkozó szerv között, hogy melyikük kötelessége a piac területének tisztán tartása. A másik: Eger­ben csupán egyetlen vendég­látóipari egységre lehet el­mondani, hogy korszerű és megfelel az egészségügyi elő­írásoknak, valamint az ott dol­gozók szociális igényeinek ki­elégítésével kapcsolatos sza­bályoknak, s ez a Bistro. A harmadik: Hatvanban olyan korszerűtlen a cukrász­üzem, hogy a nyári nagy for­galom idején az udvaron, bog­rácsban főzik fel a fagylalt­nak valót. De ugyanide kíván­kozik, hogy a másik két vá­rosban sem jobb — sőt talán még tragikusabb a cukrász­üzemek helyzete. Egerben pél­dául az elhangzott beszámoló szerint a cukrászüzem évente három és félmillió forint ér­tékű árut termel, olyan helyi­ségekben, ahol, ha a délelőtti műszakban benn van mind a huszonnégy dolgozó, még a közlekedés is veszélyes — nem beszélve a munkakörülmények általános állapotának tartha­tatlanságáról. Ha a korszerűtlen üzemek felsorolásában sorrendet kí­vánunk tartani, a második helyre gondolkodás nélkül a sütőipari üzemeket lehet ten­ni. Ismét egy számadat beve­zetőül: naponta átlagosan nyolc vagon kenyeret és Két lánya volt Tí­már Nagy Mihálynak, s egyetlen fia sem. Ez módfelett bosszantotta. Végig a Pipacsdülőn, a tanyákba sorban egy­más után érkeztek a fiúk. Pedig, ha Tóth Bélát, Varga Pált és Táj ti Ambrust össze­gyúrnák: hárman is alig tennének ki egy Tímár Nagy Mihályt. — Ügy akartam — mondta többször —, hogy lányok legyenek. Okos ember megfontol­tan növeli a családját. Először lányok, aztán fiúk. Mert a lány sok­kal fontosabb a tanya körül. Hasznos, ügyes, engedelmes. Ezen persze lehetett volna vitatkozni, de ki merne szembeszállni Tímár Nagy vélemé­nyével? Azt mondta, hát jól van. Hirtelen a természete és csontos az ökle. Meg aztán sze­cA kaeiip-LLika rették is, nem akarták szürkülni. Bántja úgyis a dolog. Nem történt volna semmi érdekes, ha nem jön köz­be a szövetkezet és a bor. A Pipacs-dűlőn ugyanis termelőcso­port alakult. Minél job­ban belemerültek a kö­zösbe, annál többször szóba került a fejlesz­tés. Sokat terveztek, spekuláltak. Milyen sok csirkét lehetne nevel­ni! Hány pulyka elbo­garászna a terméket­len részeken! Ehhez asszonyok kellenek. — Bízzák csak rá Tí­már Nagy Mihályra! — szólalt meg egyszer vesztére Tajti Ambrus. — Lesz annyi lánya, hogy nem fémek el az udvaron! Minden puly­kára jut egy. Tréfának szánta, a bor adta hozzá a bá­torságot. Megbánta azonban azt a bizonyos egy poharat, amennyi­vel többet locsolt a va­csorára. Bizonytalanul pislogott a szálfa-em­ber felé. Tímár Nagy Mihály pedig felállt, hogy a csúfolódót nya­kánál fogva megrázza, mint a kismacskát. Leg­alább annyit érdemel Már a többiek miatt is. Hadd lássák és tanul­ják meg, vele nem le­het csak úgy „viccel- getni”. Aztán mégis meggondolta. Fogadást ajánlott. — A jövő hónapban szü­letik a harmadik. Fiú lesz. Fiú, mert úgy akarom! Teszek rá egy hordó bort. Áll? — Tartom •— felelte Tajti megkönnyebbül­ten. De azért kicsit al­kudni is próbált. — Csikóhordóval... — Rendben, Huszon­öt liter. A vesztes bán­ja. . Híre ment a fogadás­nak. Három falu leste, várta az eredményt: fia lesz-e Tímár Nagy Mihálynak? Ugyan ki nyeri a csikóhordót? Tímár Nagy Mihály pedig a döntő napon gödröt ásott az udvar közepén. Kikeresett egy vasdarabot a lomos ládából és a gödör mel­lé tette. Leült, és elő­vette a pipáját. Ami­kor negyedszer tömte, az ablakon kiszóltak: — Fiú! Ekkor szép nyugod­tan tüzet rakott a gö­dörben. Égett, lobogott. Amikor a tűz csilla­podni kezdett, felvette a vasat. Szekérhez tar­tozott valamikor, pon­tosabban a kerékagy­hoz. Vízzel töltötte és fadugót vert bele. A pa. rázsfészekbe helyezte és várt. Akkora durranás kö­vetkezett, hogy maga is megijedt. Messzire hallatszott. Erezte, tud­ta mindenki, három faluban. csak Tímár Nagy Mihály lőhetett a kocsipuskával. Senki más. Örömüzenet ez: fiú lett a harmadik, nem lány! Megnyerte a fogadást! Tajti Ambrus pedig talicskára tette a hor­dót és elindult.. . Fazekas Tibor 100 000 péksüteményt sütnek» megye, de főként a három vá­ros sütőüzemeiben, s ezek a péksütemények minden élel­miszeripari üzemnél elhanya- goltabbak. A bizottsági ülésen ugyan elhangzott egy mondat, amely szerint: már átléptük a sütőüzemek korszerűsítésének küszöbét, de feltétlenül fon­tos, hogy ennél beljebb is ke­rüljünk a „szobába”. Mert nem mindegy, hogy a nagy mennyiségű kenyér és süte­mény milyen körülmények között készül a városok dolgo­zói számára — mint ahogy az sem mindegy: embertelenül rossz munkahelyeken dolgoz­nak-e a pékek, vagy olyan üzemekben, amelyekben nem támadja meg egészségüket semmilyen kór. A bizottsági ülés egyik fel­szólalója így kezdte mondani­valóját: ilyen részletes, őszin­te beszámolókat még nem hal­lottunk az élelmiszeripari üzemek, vállalatok munkájá­ról. Baj, hogy erre csak most került sor? Minden bizonnyal, igen. De jó, hogy azért elér­kezett erről a tárgyalás ideje is. Jó, hogy az aggódás csen­dül ki a megjegyzésből: vita helyett inkább takarítani kellene a gyöngyösi piacot, 'vagy abból a megállapításból: megoldást kell keresni a cuk­rász- és péküzemek korszerű­sítésére. Az sem mellékes, hogy a szállítóeszköz hiányról panaszkodó gyöngyösi vágó­híddal kapcsolatban komolyan mérlegelte a bizottság: ha ezen a gondon nem segítenek, akkor az egri vágóhíd és hús- feldolgozó megszűnte után ho­gyan tudják Gyöngyösről za­vartalanul biztosítani a me­gyeszékhely hús- és hentesáru- ellátását? Tiszta helyzetet kell már te­remteni ezeken a munkaterü­leteken a szó legszorosabb ér­telmében az egészségvédelmi előírások szigorú betartásával, addig, amíg a korszerűtlen ál­lapotok bajt nem hoznak az emberek' ezreire. Ha ehhez I egyszerű intézkedések is elég­ségesek, akkor úgy, ha viszont beruházások szükségesek, ak­ikor ezek feltételeit biztosítva, mert a három város lakosai­nak mindegyikéről van szó. Weidinger László is.., Mi a teendő? A szükséges és lényeges át alakítások után valódi kísér létezést kell elrendelni; a ke mencét ki kell vonni a terme lésből. Műszakilag nem meg alapozott a magnéziumtermeié: Apcon. Úgyszólván „vaktá ban” termelnek. A valódi kí­sérletezés pedig módot nyúj tana arra, hogy műszakilat fontos adatokat, tapasztalato­kat gyűjtsenek; s ezeknek a: adatoknak, tapasztalatoknál alapján szervezzék meg mos már az üzemszerű termelést. Mi az akadálya hogy nerr bontakozhat ki komoly kísér létezés az apci Fémtermiában' Nincs rá pénz! De hiszen nerr milliókat kérnek az apci ko hászok, műszaki szakemberek! Az egész átalakítás megoldha­tó lenne két-háromszázezer fo­rintból, durván és bőven szá­mítva 500 ezer forintból. Es megérné? Feltétlenül! Műszaki előzetes számítások szerint, c kemence jelenlegi kihaszná'á- sa megduplázódna, a termelés kétszeresére növekedne, s az önköltség 30 százalékkal csök­kenne! Magyarország gazdag dolo­mitlelőhelyekben, a dolomítva- gyón több száz évre elegendő — az ipar szükséglete pedig a magnézium iránt, szinte fel­mérhetetlen. Az §pci kísérle­tek tehát az alapját fektetnék le annak a gyárnak, amely egyedül csak a magnézium gyártására rendezkednék be, s amelyet egyszer úgyis fel kell építenünk — a dolomitlelő­helyhez közel. Egyelőre azonban csak e. szükséges átalakítások elren­delését. a kísérletezés lehető­ségeinek megteremtését sür­getik, kérik az apciak. A mag­néziumgyártás mindig mosto­hagyerek volt a vaskohászat­ban, hiszen sehogyan se illik oda — nrofil szerint a Nehéz­ipari Minisztériumhoz tartoz­na! — mégis, segítsenek az il­letékesek. Mert ha mindaz, amit az apciak kérnek, nem valósul meg, ha nem kapnak senkitől támogatást terveik, elgondolásaik végrehajtásához, mint a feljegyzésben is rögzí­tették: „Magyarországon a magnéziumgyártás befejezett­nek tekinthető!” S ezt megengedni, hogy a magnéziumgyártásnak vége szakadjon — vétkes könnyel­műség lenne. Az apci műsza­ki szakemberek szeretnék meg­menteni a helyzetet. Megérde­melnék, hogy sürgősen vizs­gálják felül kezdeményezései­ket, s ha a kezdeményezés he­lyesnek bizonyul, adják meg nekik a kellő segítséget és tá­mogatást. Pataky Dezső adni erre nem szabadna. De hí már mégis terv van, azt meg próbálják valahogyan teljesí teni! Ám a magyar acélipartó olyan gyenge és silány retor tákat, acéltégelyeket kapnak amiknek rövid élettartamán nem említ példát sem a mű­szaki irodalom. Egy retorts élettartama — az irodalom sze­rint — 250 nap. S mi a helyzei a magyar retortákkal?! Ritka ság, ha két—három hétig kibír­ják velük; gyakoribb, hogy ; retorták — az öntési hibái miatt — már két nap alab tönkremennek, kilyukadnak behorpadoznak. Képzelhető mennyire felsrófolja az elő­állítási költségeket, az önkölt­ségi mutatókat. Az elektromos forgószínítő kemencét többször javítottál már: új vákuumvezetéket épí­tettek, az áramvezetés hiá­nyosságait felszámolták, szén- elektródából esztergályozotl fűtőtestet csináltak —, hogj csak a leglényegesebb dolgokat említsük. Ám mindez csak tol- dozgatás-foldozgatás, meddő kísérletezgetés, ahhoz hasonlít­ható, amikor az orvosok injek­ciókkal próbálnak életet verni az agonizáló betegbe. Mert az apci magnéziumgyártás is ago­nizál, halódik. De még talpra állítható! Az elektromos forgószínítő kemencén ideig-óráig segíthet­nek a toldozgató-foldozgató ja­vítások. A kemence konstruk­ciója alapvetően hibás, s eze­ket az alapvető hibákat, fogya­tékosságokat kell orvosolni. — Hagy ellenállású durabon elektródát kell beépíteni a gra­fitelektróda helyett, úgyneve­zett egyadagos kondenzátort kell elkészíteni, s az adagoló részt átalakítani- Ezek a leglé­nyegesebb, legszükségesebb át­alakítások, — ilyen véleményen van Havas Tamás főtechnoló­gus. Az új típusú, egyadagos kon­denzátor tervrajzait a gyár mű­szaki kollektívája már elkészí­tette; a Lőrinci Hengermű szál­lítja majd a szükséges méretű lemeztáblát, s a kivitelező is megvan már a munkálatok el­végzéséhez. Eddig 5—6 adagot befogadó kondenzátor volt a 'gerben járt \tanács elnöke népfront vezetőivel tanácsko­zott. A látogatás végén írt ven­dégkönyvi bejegyzés a többi között ezt mondja: a ciprusi béketanács elnökének ma­gyarországi látogatása során rendkívül tetszett a magyar nép békfeszeretete, áldozatkész munkássága, tenniakarása.

Next

/
Thumbnails
Contents