Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-11 / 212. szám

4 NÉPÜJSAG 1962. szeptember 11., kedd Hegesztett zakó... Olvasom a hírt az újságban, s a szívem összeszorul: a világ valamennyi fejlett konfekció- iparral rendelkező országában kísérleteznek, s már a Május 1. Ruhagyár le is gyártotta az első kísérleti, viselésre kiadott, hegesztett zakót. Befelleg­zett tehát a spulninak, a tűnek és a cérnának?! Azért mégsem egészen, gondolom, hiszen az orvostudományban, sebek ösz- szevarrásánál csak használni fogják a tűt és a cérnát. De meddig!? Ha behunyom a sze­mem, már szinte hallom, hogy a vakbéloperáció után így be­szél a „szerencsés” polgár, „szerencsétlen” sorstársához: — „Mire voltál olyan büszke, ar­ra a néhány varrásnyomra a hasadon?! Az enyémet már he gesztették! Nna ...” (kyd) — GYÖNGYÖSSOLYMO SON általános ásványőrlőmű- vet építenek. A tervek szerint az építkezést az év végére befejezik. — MEGYESZERTE nagy ér­deklődés mellett folynak a ter­melőszövetkezeti dolgozók spar- takiádjának küzdelmei. Hat­van, Kömlő és Füzesabony Után vasárnap Egerben, Gyön­gyösön, Pétervásárán és Dor- mándon kerül sor versenyek­re, majd 23-án és 30-án Eger­ben rendezik meg a megyei döntőket. — A KONGRESSZUSI munkaverseny tiszteletére új kezdeményezés született a Közúti Üzemi Vállalat Építés­vezetőségén. Versenyre hív­ták a vállalat minden mun­kahelyét az önköltségi terv teljesítésére, a balesetek csök­kentésére és újítások benyúj­tására, alkalmazására. — NOVEMBER 20-ig meg­építik a villamos vezetéket a Budapest—Miskolc közötti vasútvonal felett. Az eredeti tervek szerint a felső vezeté­kek építését december 31-re akartákbefejezni, de az MSZMP Vili. kongresszusának tiszteletére kibontakozott mun­kaversenyben a „felsővezetéke­sek” elhatározták: negyven nappal hamarabb elkészülnek a munkával. (—váry) — VÍZ ALÁ került néhány berendezés az Egercsehi Bá­nyaüzem szarvaskői szénbá­nyájában, s jelentős vízmeny- nyiség gyűlt össze az alsóbb szintű vágatokban. A bányá­szok megtették a szükséges intézkedéseket, hozzákezdtek a víz kiszivattyúzásához. — KÜLÖN KONYHA építé­sét tervezik az egri piactéren levő falatozó büfé mellé. Az elképzelés szerint, a konyhai részben presszókávét, délben pedig egyféle főtt ételt is lehet­ne kapni. Az eddigi büfé meg­maradna italmérésnek. Móricz Zsigmond nevét vette fel az új poroszlói művelődési otthon VASÁRNAP este bensőséges ünnepség keretében került sor Poroszlón az egy éve működő községi művelődési otthon név­adó ünnepségére. Az új műve­lődési otthon a húsz évvel ez­előtt elhunyt, nagy magyar prózaíró, Móricz Zsigmond ne­vét vette fel, és ebből az alka­lomból neves vendégek láto­gattak el a községbe. Az ün­nepségen jelen volt Móricz Vi­rág írónő, Móricz Zsigmond leánya és Tóth Laci, a Légy jó mindhalálig című film gyer­mek-főszereplője. A nevezetes ünnepséget Kri- sár Miklós, a művelődési ott­hon igazgatója nyitotta meg. Ünnepi megnyitójában szere­tettel üdvözölte a megjelent vendégeket, majd elmondta, hogy Poroszló alföldi község, tipikus magyar falu és éppen azért választották Móricz Zsigmondot a művelődési ház névadójául, mert Móricz mind- végig a magyar falu írója, a falu népének, a parasztság életének ábrázolója volt. A to­vábbiakban részletesen ismer­tette a nagy író életét, ele­mezte munkásságát, s elmon­dotta, hogyan vált Móricz Zsigmond legnagyobb kritikai realista prózaírónkká. A JELENLEVŐK nagy tapsa közepette ezután Móricz Vi­rág emelkedett szólásra, aki mindenekelőtt gratulált Po­roszló népének a szép művelő­dési otthon létrehozásáért, s elmondotta, hogy édesapja, ha élne, bizony büszke lenne ar­ra, hogy ez a szép kulturális létesítmény az ő nevét viseli. A továbbiakban egyszerű és meleg Szávákkal ecsetelte édesapja életét, emberi maga­tartását, szokásait. Elmondot­ta édesapjáról, hogy végtele­nül szerény, csendes, nagy munkabírású, emberszerető volt. Élete mindvégig szorgal­mas munkával telt él. A haj­nali órákban már dolgozott a kis írógépén, majd napközben utazott, emberekkel beszélt, anyagot gyűjtött, és másnap hajnalban már annak megírá­sát is befejezte. 1910. óta ál­landóan vasúti bérlettel járta az országot, szívesen utazga­tott le a magyar falvakba, az egyszerű, szegény emberek vi­lágába. Mindig szerette az em­bereket, és az emberiség jobb Gyerekszáj Örülni lehet? Évike ötéves. Édesanyja mai szülő, aki a korszellem, a másoktól ellesett és ráragadt ízlés, önzés és szerétéiből fakadó gondoskodás címén és okából elhatározta, hogy kislányát zeneóvodába íratja. Nemcsak azért, mert a fal­ragasz erre felhívta a figyelmet, hanem azért is, mert sosem lehessen azt tudni, hogy a gyerekben mi lakik. Hátha a magasabb rendű művészi hajlamot éppen most kell nyakoncsípni a gyerekben, s akkor könnyebb lesz később. A beiratkozás napján a mama komoly előkészülete­ket tett Évikénél. Az ebéd az ő szájaize szerint készült, azt a ruhát vehette fel, amelyiket rajongásig szeret. Ami­kor az ötesztendős Évike délután szendergéséből fel­ébredt, mamája lassan, észrevétlen fordulattal tért az óvodai tárgyra. ........— Tudod, Évikém, — mondta a mama —, minden kis gyerek elmegy óvodába, hogy majd később az iskolába mehessen. j Az Éviké számára nagy és múlhatatlanul fontos kér­déseket többszöri visszakérdezés után is fáradhatatlanul taglalta a mama. Délután kell menni, hetenként, így meg úgy, de nem is szürke óvoda az, hanem olyan zenés, ahol énekelni kell majd, tapsolni, játszani. Lesznek jó kislá­nyok és kisfiúk, akik majd ugyanúgy tapsolnak, játsza­nak, énekelnek majd, mint Évike. Bizony, bizony. Évike az egyik öt ujját a másikba fonta, tenyerét né­zegette e tétova, mégis oly jellemző művelet közben. Két fekete szemével messzire nézett, s mintha a karbunkulus- színű kis tavacskában, valahol alul, mélyen, egészen a lé­lekbe gyökerezöen fodrozódna valami. Arcán egyetlen ránc sem vetődött, kis ujjai is megálltak mozogni. Édesanyja ötödik-hatodik, kérdésére ocsúdott fel, szomorkásán,. mint ahogyan az embereknél nagy okosságok felfedezése előtt szokás. Nem is hallotta talán, amint a mama kérdezte: jó lesz?, csak várakozással vegyes félelemmel kérdezte visz- sza jót akaró, szorgalmas gondozóját: — Örülni lehet? (Lám, már neki is ez a legfontosabb a világon.) (farkas) jövőjébe vetett hittel, bizalom­mal dolgozta végig életét. Az írónő szavai után Tóth Laci szólott néhány szót, áld jelenleg első gimnazista ta­nuló Budapesten. Elmondotta, hogyan ívelt fel pályája a haj- dúszoboszlói kis házikótól kezd­ve, egészen a filmgyárig. El­mondta, hogyan fedezték fel tehetségét, miként választot­ták ki a főszerepre sok-sok társa közül. Elbeszélte egyip­tomi élményeit, és végezetül köszönetét fejezte ki a község lakosságának, a szíves fogad­tatásért. AZ ÜNNEPSÉG befejeztével az ünneplő közönség továbbra is együtt maradt, és megtekin­tették a Légy jó mindhalálig című filmet. Ezt az ünnepséget egyébként hagyományossá akarják tenni a községben, s a község vezetői elhatározták, hogy minden évben ünnepélyes keretek között emlékeznek meg művelődési otthonuk névadójáról. Császár István 19S2. SZEPTEMBER 11., KEDD: TEODORA ;• , 85 évvel ezelőtt, 1877. szeptember . ll-én született FELIKSZ DZSER- ZSINSZKIJ orosz forradalmár, majd a szovjet állam egyik kiváló- politikusa. Jelentős szerepe volt, a lengyel és litván proletariátus szervezeteinek egyesítésében. A cárízmus alatt 11 évi -börtönre ítélték. A Nagy Októberi Forrada­lom győzelme után a Gseka veze­tője, közlekedésügyi népbiztos, majd 1924-től kezdve a Népgazda­sági Tanács elnöke volt. VÁLOGA­TOTT CIKKEK ÉS BESZÉDEK című műve magyarul is megje­lent. 440 évvel ezelőtt, 1522-ben szüle­tett ULISSE ALDROVANI olasz természettudós, akinek az 1602-ben megjelent műve — amely a rova­rokat teljes rendszerbe foglalta -- alapozta meg az antomológla (ro­vartani tudományát. 100 évvel ezelőtt, 1862-ben e napon született O’HENRY (Willi­am Sidney Porter) amerikai realista író, a rövid elbeszélések mestere. Mintegy 300 novellájával éles kritikát gyakorolt az „amerikai életformáról”. 80 évvel ezelőtt, 1882-ben született BORISZ ZSITKOV szovjet író. Gyermekek számára írt művei főszereplői tengerészek; munkások. MIT LÁTTAM? címmel enciklopédiát írt az ifjúság részére. 410 évvel ezelőtt, 1552. szeptember ll-én kezdődött Eger várá­nak ostroma. Ali budai pasa hatalmas seregével szemben a vá­rat Dobó István 2000 főnyi várőrsége védte; hősies ellenállásuk után október 14-én a törökök a vár alól elvonulni kényszerültek. Az ostrom emlékét Székely Bertalan: EGRI NŐK című festmé­nye (1867) és Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK című regénye örökítette meg. FELIKSZ DZSERZSINSZKIJ Fél évszázad múltán — Nem vagyok gyerek, meg magyar is vónék, de jó lenne, ha tetszene várni a buszná’, hi­szen ötven esztendeje lesz las­san, hogy Egerben jártam — vette át a telefonkagylót a mi­nap Rózsaszentmártonban Ga­bis Sándor bácsi a postástól. Egy reggel befutott a nagykö­kényes! busszal, s bár ő arra kért, hogy segítsek néki eliga­zodni az SZTK rejtelmeiben, mert fogat akar csináltatni, mégis én voltam az izgatottabb. Érthető, olyan embert vártam, olyan embert akartam végig­vezetni a városon, aki ötven esztendeje nem taposta ezeket a köveket. Komótosan szállt le. Feketében jött, mert orvoshoz, városba abban illik megjönni. Bajusza kackiásan kipödörve, fején az egyenes szélű, fekete kalap, amit elsősorban azért vett fel, hogy ha mégis akad­na ismerős, legyen mit meg­bökni. Az SZTK-ban ment minden, mint a karikacsapás. Sándor bácsit hamar megszerették, kedves, mosolygós öreg, aki­nek komoly gondot okoz a fo­gatlan ság. — Tudja, doktor úr, nincs énnekem semmi bajom az egészségemmel. Meg vónék in minden belső szervezetemmel, de mindig üldöz a gyomorron­tás. Hát és már sose egyek libasültet? Azt a teremtésit, Sándor, mondom magamnak, végire kellene ennek járni! Hát ezért gyüttem. Csináltak mán nekem Petőfin fogsort, de mire kész lett, már az ínyem nem vót olyan, mint annak előtte. A főorvos mosolyogva hall­gatja, közben int, s Veress Im- réné már keveri is a rózsaszí­nű gipszet, hogy mintát vegye­nek a mindenáron fogat akaró bácsinak. Egy kis adminisztrá­ció és megvan a dolog. Elin­dulunk a városba, van idő, csak délután egy órára kell visszamennie. — Nézze mán!... — csodál­kozik el az öreg a nagytemp­lom előtt. — Nem vót itt az­előtt semmi, csak ez a nagy templom, meg az a másik — mutat a Líceumra, — de in­nen is mindig papok gyöttek ki, meg egy-két elég ványadt diákforma. Nem olyanok, mint a mostaniak, dehogy! A fő ut­ca bal oldalán meg nem is vót semmi, csak egy néhány rozzant ház. Üjjünk má le! — mondja, s le is telepszik a tér egyik padjára. — Kilencszáztizenhatba vo­nultam be ide a hatvanas gya­logezredhez. Nem vót valami vidám egri látogatás, de a pa­rancs a’ parancs! Nincs apel­láta! Ezen a soron — mutat a káptalani kanonoka házakra — csak liget vót. Mit ki nem ta­láltak azóta, hisz ez mán olyan, mint egy nagy város! Oszt ser van-e? — változtat hír. télén a mondanivalóján. — Van ám! Itt akármerre megy, talál ilyen helyet! — Nézzük no meg! Bemegyünk a Vadászflcürttoe, elcsodálkozik a szép lugason, és hirtelen mélabúsra változik a hangja, — Nem jó van ez így! Miié megöregszik az ember, márt* talál valami újat, amiért érd» mes véna élőiről kezdeni! Ha a fogam mellé még a fiatalság gomat is megcsináltathatnám, megmutatnám én, mit csinál­nának a régi rózsái bányászok! örülök no, hogy elgyüttem. De elgyüvök máskor is, mégiscsak itt vótam én katona, hadd néz­zem már egy kicsit „civilből” is ezt a maguk szép városát! fél Egri Vörös Csillag: A francia nő és a szerelem Egri Brödy: Vidéki lány Egri Kertmozi: Halálhajó Gyöngyösi Puskin: Legénylakás Gyöngyösi Szabadság: Amikor a fák még nagyok voltak Hatvani Vörös Csillag: Kísértetkastély Spessartbaa Hatvani Kossuth: Julius Caesar Heves: Délibáb minden mennyiségbe» Füzesabony:’ Emberek a hídon Pétervására: Római történetek. iV-bt,—IT.—1’,—1T, ^1T, ^1T, ^V|—>T, —IT, —l’, ^V,-y,-y, ^lf,-V,-V,-y,-V,—>f. OT.—|T.—|T,—)t.—11',-V.T|ri.;f» Boldog remegés futott át rajta; Könnyezve simult Já­noshoz, s egyre csak hajtogat­ta: — Élni akarok, élni akarok! — Élned kell! Üveges őrnagy valamivel tá­volabb állt. Egy darabig néz­te őket, aztán megfordult és autójához sietett. den összeesküdött ellenünk. Ezredes, máris jobb, ha pako­lunk. Ezt nem ússzuk meg szárazon. Hányszor kérdez­tem... de hányszor, hogy meg­bízható-e az orvos? A vizsgá­latot Mac Combi tartja. Hol­napután itt lesz az a vadállat tások, a titkos táidraibváltások másolatai. A naptárra siklott tekintetei Keserű lett a szája íze. Ma kellett volna visszaérkeznie.-. Ezzel szemben holnapután itt lesz Mac Combi Sóhajtott; Befejezés IRTA - ONODVARI MIKI1 54; A korláton egy szabadnapos autóbuszkalauz könyökölt. Már félórája nézibe a partonülő lányt. Mozdulatlanságából mintha kiolvasta volna szán­dékát. A Duna közepén vontató ha­jó úszott. A híd előtt dudált és lassan leeresztette kémé­nyét. A kalauz odafigyelt, az­tán... mire visszapillantott, a lány már nem volt ott. * Zsuzsa végső erőfeszítéssel emelkedett fél a kőről. Bor- zongva fordult él a víztől és elindult a part mentén. Futó­lag látta a kalauzt, látta, hogy tekintetével őt keresi. A sze­mük összevillant és most már meggyorsítva lépteit, futásnak eredt; A kalauzban mintha ... a lágerbeli, diósgyőri lakatos fiút ismerte volna fel. Vagy csiak összekuszált idegei űznek tréfát vele? Haladt a part mentén, maga sem tudta, merre tart: csak el, minél messzebb a víztől! Az imént, ahogy a kőhöz csapódó hullámokat nézte, úgy érezte, mintha húzná, vonzaná a fo­lyó. Ha ott marad, nem sokáig bírja, elgyengülten beleszédül a vízbe. Messzire haladt már, és amint távolodott, nem érez­te annyira ezt a szeszélyes ér­zést, nem vonzotta a folyó. Fé­lig öntudatlan állapotban ro­hant, nem nézte, merre tart; hogy ugyanoda ér vissza, ahonnan elsietett: a tárgyalás színihelyéte; Nem voltak gon­dolatai, tompán zúgott a feje, mintha malomkerekek őröltek volna benne. Az ösztön tartot­ta benne a lelket és áradt szét benne, hogy élnie kell! Félt önmagától, a benne dúló érzé­sektől is. Milyen jó lett volna ezektől megszabadulni! Lelépett a járdáról, egy autó suhant el mellette, a másiknak sikoltottak a fékjei, s ugyan­akkor a nevét kiáltotta vala­ki: — Zsuzsa! Még mindig nem tudta, mi történik vele. Ködbe borult előtte minden, elmosódtak az alakok, mozdulatlanul állt az út közepén, érezte, hogy vala­ki megfogja kezét és elvezeti; — Zsuzsa, te..? te! Félórá­ja kereslek! Könner ezredes komoran bá­mult maga élé. Az imént jött ki Mr. Roggertől; Az ügyosztály főnöke fel­dúlt arccal fogadta. Izgatottan rohangált a szobában. — Mit szól ehhez, ezredes? Nem tudott azonnal vála­szolni. Valami kibúvót kere­sett. Néhány perces szünetet, hogy rendezhesse gondolatait. — Hallotta? — ordította Mr. Rogger —, magát kérdeztem! Mit szól ehhez? Magyarázza meg! — Sajnálom... Mr. Rogger toporzékolt dü­hében: — Sajnálja? Meghiszem! Ro- seban a legügyesebb kémnőn­ket veszítettük el. Sajnálhatja! Sajátmagát is!... Az ügyosz­tály felett újabb vizsgálatot rendeltek el, Hallatlan? Min­Sokáig állt mozdulatlanul íróasztala mellett. Előtte ott hevert a sárga dosszié. Hor­váth Károly adatai, a pat­kány-akcióira vonatkozó utasí­Azitán csöndesen a páncél* szekrény legalsó fiókjába he­lyezte a sárga dossiziét. A többi mellé... (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents