Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-11 / 212. szám

1962. szeptember 11., kedd NÉPÜ.ISAG 3 Szovjet vendégek Horton Kedves baráti találkozó szín­helye volt az elmúlt napokban községünk. Szovjet bányászok, vasúti dolgozók látogattak el hozzánk Cseljabinsztcból, az Ural vidékéről. Községünk dolgozói nagy szeretettel fogad­ták őket. A vendégek megko­szorúzták a szovjet hősök em­lékművét, utána ellátogattak a gépállomásra, megtekintették a termelőszövetkezet állatállo­mányát. A kertészet dolgozói ízletes dinnyével kínálták a vendégeket, majd a látogatás végén, a művelődési házban, fehér asztal mellett folytató­dott az ismerkedés a község vezetőivel. A vendéglátásban részt vet­tek az úttörők is, apró ajándé­kokkal, rögtönzött műsorral kedveskedtek a vendégeknek, s cserébe jelvényeket, fényképe­ket kaptak. A szovjet turista- csoport tagjai a termelőszövet­kezetnek egy márvány Lenin plakettet, az úttörőcsapatnak egy bronz szobrocskát adtak emlékbe. Tánczos István pedagógus, Hort Szalay László, Heves. A táppénze ügyében megkeres­tük a munkáltatóját, választ még nem kaptunk. Reméljük, a válasz a táppénz megküldése lesz. Szabó János, Eger. Megkaptuk levelét, amelyben a buszon történt esetet írja le, al­kalomadtán lelhasználjuk lapunk­ban. Tarnóczi Márton, Aldebrő. A munkaegység-elszámolással kapcsolatos levelét továbbítottuk az illetékeseknek, nevezetesen a megyei tanácshoz, ahonnan sze­mélyesen adják majd meg a fel­világosítást. Csúcsforgalom az egri töltőállomáson Vasárnap azt néztük meg, milyen forgalmat bonyolít le csúcsidőben az egri töltőállo­más. A Rákóczi út végén, az úgynevezett Kővágó téren épült töltőállomáson négy au­tomata li terező és egyben szá­mológép szolgálja a siető autó­sok és motorosok üzemanyag­szükségletét. Ráérős autós, vagy motorkerékpáros nincs. Hogy hová sietnek...? Ezt bizony nem sikerült megállapítani. Csak azt, hogy amikor beáll a standra valamelyik literezőhöz és leemeli a tanksapkát, már azt mondja: — Nagyon sietek, kérem! Pedig itt alig kell várni. Ot- ven-száz liter üzemanyag ki­szolgálása csak annyiból áll, hogy bekapcsolják az automa­tát és beteszi a kezelő a tömlő végét a jármű tankjába. Aztán megnyomja a kuplungot és már fut is a benzin, a gázolaj, vagy szuperbenzin, aszerint, hogy a vevőnek mire van szüksége. Míg a benzin folyik, a számo­lógép jár. És amikor a jármű­vezető azt mondja: „elég”, ak­kor a kútkezelő kikapcsol és az automata pontosan mutatja a liter mennyiségét és a pon­tos forintösszeget. Valaki azt mondotta, hogy ezek az automaták pontosak, csalhatatlanok. Egy motoros meg azt állította, hogy ő is is­meri a számológépeket, de úgy jó, ha a megbízható szá­mológép mellett, megbízható emberek a kezelők. Mint mon­dotta, ha például a kezelő két gyors egymásutánban benyom­ja a kuplungot, a litermennyi- ség-számláló alig, míg a forint- összeg jobban emelkedik. Per­sze, azt csak úgy beszélgették, egymás között a „siető” moto­rosok és mi ellestük, miközben egyre jöttek a Csepelek, Pan­nóniák, Jávák, Trabantok, Warszawák és a nagy Dieselek A nyugati határszéltől, Győr­től kezdve Szegedig, és Debre­centől Zalaegerszegig, az or­szág minden részéből tankol­tak itt gépkocsik. Végig a fel­németi út sok, színes autóko- lón áll be ide, a sugárzó napsütéstől pompázó, műanyag fóliából készült töltőállomás épülete elé. Roppant nagy itt a forgalom, talán a környék is lehetne kissé rendezettebb. A parknak szánt rész elhanya­golt. Csúcsforgalmi időben a tizenhat órás műszak nappalra eső óráiban 80—100 járművet szolgálnak ki. Ez azt jelenti, hogy naponta több mint ezer jármű, 12—13 ezer liter üzem­anyagot vesz fel, 35—40 ezer forint értékben. Hét eleje és hét vége jelenti a nagyobb for­galmú napokat, míg a hétkö­zép, a szerdai és csütörtöki na­pok fogyasztása alig éri el a 8—9 ezer litert. A töltőállomás kútkezelői felvilágosítással is szolgálnak. Akik még nem jártak Egerben, itt érdeklődnek először a látni­valók iránt és itt tájékozód­nak, hogy hol a Szépasszony- völgy, ahol jó bort lehet kapni, merre kell menni a várba? Hol lehet jól étkezni, stb. stb. Kérdések özöne hangzik itt el, Balogh Dezső és Tancsa Imre türelmesen, sorra, rendre felel- getnek a kérdésekre. . Két Skoda fékez a benzinkút előtt. A két vezető kiszáll, s szinte egyszerre hangzik a jól ismert sürgetés: Nagyon sietek! O. M. Nagy jelentőségű kormányhatározat Államunk születésük óta segíti és támogatja a fiatal nagyüzemi gazdaságokat. A 3004-es kormányhatározatot széles körben ismerték ter­melőszövetkezeteink, és hogy a fejlődésben ennyire jutot­tunk, az nem kis mértékben ennek a határozatnak is kö­szönhető. A napokban napvilágot lá­tott a kormány 3004/5-ös ha­tározata, amely intézkedik a termelőszövetkezetek 1963. évi állami támogatásának rend­szeréről. Az állam támogatá­sának változatlanul az a cél­ja, hogy elősegítse a jól gaz­dálkodó termelőszövetkezetek továbbfejlődését és a ma méí gazdaságilag meg nem erősö­dött tsz-ek mielőbbi megszi­lárdulását. Az új határozatnak egész sor olyan friss vonása van, amely nagymértékben segíti majd elő szövetkezeteink fej­lődését. Bennünket. Heves megyeieket különösen érde­kel, hogyan növekszik a nagyüzemi szőlő- és gyü­mölcstelepítések utáni hitel­elengedés mértéke. Nagy se­gítség az is, hogy a nagy­üzemi szőlő- és gyümölcste­lepítések tervezését és a szakmai felügyeletet az ille­tékes vállalat díjmentesen végzi el a termelőszövetkeze­teknek. Növelte a kormány a hitelelengedés mértékét a dohánypajták építésénél is. továbbá kiterjesztették a hi­telelengedést a palántaneve­lő-telep, gépkarbantartó mű­hely, fúrott kút, víztorony építése és a vízvezetékhálózat fejlesztésére is. Államunk az új határoza­tával széleskörűen segíti a közös gazdaságok szakember­ellátását is. Felesleges külön hangsúlyozni annak jelentő­ségét. hogy 1963-ban újabb 600 szakember kerül a gaz­daságilag még meg nem erő­södött termelőszövetkezetek­be, akik 3—5 évig részesül­hetnek állami támogatásból jö­vedelemkiegészítésben. Nagy jelentőségű a szakemberek, számára is, akik jó munká­juk esetén külön jutalmazást, hosszú lejáratú hitelt kaphat­nak, lakásokat építhetnek. Igen előnyös a határozat­nak az a része, amely ki­mondja, hogy az átlagosnál nagyobb termelési költségek csökkentésére, valamint a gé­pi munka fokozott alkalma­zására, azoknak a gazdasági­lag még meg nem erősödött termelőszövetkezeteknek, ame­lyek kedvezőtlen természeti és üzemi viszonyok között gazdálkodnak, az állam a gé­pi munkád!j 20, hegyvidéken, homokos és szik területeken pedig további 20. összesen 40 százalékára vissza nem térí­tendő állami támogatást nyújt. Csak néhány főbb pontját említettük a 3004/5-ös kor­mányhatározatnak, de ízek­ből is világosan kitűnik nár, hogy e határozat népi álla­munk hatalmas segítsége a közös gazdaságoknak és elő­segíti a termelés nagyarányú fejlesztését. —szalay— 150 aláírás és eltolt határidő Az egyik oldalon csupán az érdekeltek egy részének, mintegy 150 embernek az alá­írása szerepel az ügyben, a másik oldalon pedig egy ha táridő, amely a Gyöngyösi Városi Tanács ipar-műszaki osztálya szerint még 1961. december 31-én lejárt, de er­ről a másik érdekelt fél, az ÉMÁSZ gyöngyösi üzemegy sége semmit sem tud. Leg­alábbis így nyilatkozott Ma­gyar Béla üzemvezető. Miután azonban nemcsak az előbb említett 150 aláíró jogos panaszáról van szó, hi­szen a Harangozó, a Gáspár, a Madách és a Jászkürt utcák lakóin kívül az iparitanuló­intézet és a Szerszám- és Ké­szülékgyár új lakótelepe is szenvedő alanya az előbb em­lített, de kétségbe vont határ­időnek, részleteiben is fog­lalkoznunk kell a panasszal. Nevezetesen arról van szó, hogy az említett körzetben naponta este 7 és 9 óra közót- rendszeres az áramkimaradás. A vonal túlterhelt. Innen kap villamos energiát a MÁVAU T-állomás, s addig, amíg ez az intézmény ki nem lép a fogyasztásból, a többiek semmiféle villamoseszközt nem tudnak használni. Nem lehet géppel mosni, nem le­het villanytűzhelyen, illetve rezsón vacsorát készíteni, nem lehet vasalni, nem lehet tv-t nézni. Kis dolog ez? Aligha. Es mikor szűnik meg ez a na­gyon lehetetlen állapot? A kérdésekre a felelet nagyon egyszerű. Idézem Magyar Bé­la üzemvezetőt: — A Könyves Kálmán té­ri új trafóállomás, amely a körzet villamosenergia-szük- ségletét biztosítja, előrelátha­tólag már a jövő hét végén üzemel. — Mi akadályozta eddig a működését? — Csak áprilisban tudtuk a 10 kilowattos kábelt besze­relni. Most sürgettük meg a beruházót, a Szerszám- és Készülékgyárat, hogy a kis­feszültségű kábelt is adják át. Ennek időpontja szeptember 10 volt. Mi a belső szereléssel már készen vagyunk. Most már ne firtassuk, hogy az elmúlt év december 31-e volt-e a hivatalos határ­idő. Bár az elmúlt hónapok bosszúsága miatt ez az idő­pont sem mellékes. A lényeg azonban mégiscsak az, hogy a villamosenergia-ínség már nem tart sokáig. Reméljük, hogy a jövő hét végére az ÉMÁSZ csakugyan átadja üzemeltetésre az új trafóállo­mást. Már csak azért is bí­zunk ebben a határidőben, mivel az EMASZ gyöngyösi üzeme a múltban is sok fel­adatot megoldott: legutóbb a higanygőzlámpák felszerelé­sét, augusztus 20-ra. Gondolom, az érdekelt la­kók most Izgatottan várják az adott ígéret teljesítését. (g. mól—) Vasárnap ünnepélyes tanévnyitó volt Gyöngyösön a MŰM 214-es tanintézetében A Dimitrov Népkertben le- |vő szabadtéri színpadon tar­totta meg Gyöngyösön vasár- !nap délelőtt ünnepélyes tan- I évnyitóját a MŰM 214-es tan- i intézete. Eljöttek a városi ) szervek, az üzemek és a kis­iparosok képviselői is, hogy tanúi legyenek a megnyitónak. Az ünnepséget Tolmayer Ferenc igazgatóhelyettes nyl- j tóttá meg, majd Sándor Lász­ló, az intézet igazgatója ismer­hette a tanév feladatait és az I intézet munkáját. Sokat fejlődött az intézet ■ fennállásának tíz éve alatt. A jkezdeti év 300 tanulója helyett i ebben az évben már közel 1250 • tanuló ül az iskola padjaiban és 35 szakmában sajátítják el az ismereteket. Az intézet fel- készülten várja a fiatalokat, most már csak rajtuk van a sor, hogy minél jobban tanul­janak Szeretettel fogadták az első- osztályosokat. Molnár János II. éves tanuló szavaiból kitűnt, hogy az idősebbek segítenek majd nekik beilleszkedni a munkába és a tanulásba. Az ünnepség Reviczky Gyula Jelszó című versével ért véget, amit Farkas Katalin szavalt el. Az új tanulók szülei azon­ban még sokáig beszélgettek az igazgatóval és nevelőkkel fiaik, lányaik tanulásáról. mutatások ridegségét jól el-1 lensúlyozza az ízléses díszítés, j Felül fényképek, diagramok és. térképek X termelőszövetkezet! paradicsomtermesztéséről, YI állami gazdaság rostnövényei- j ről: lent, a kövezeten borostyá­nok, tarka levelű díszcserjék1 — trópusi miliő. i ★ i A disznövénykiállítás: az eg-j zotikus növények parádéja. Tartózkodó fikuszok, méltóság-! teljes Beginia Rexek, sárgái bóbitájú Codienum Variega-: tumok virítanak „békésen egy-! más mellett” a hazai eredetűi szabadföldi és cserepes virágok- I kai. A pavilon egyik szögletében! van az NDK kertészetének! „trópusi negyede”. Hamdsítha-, tatlan forróégövi táj, dús fló-( rával. Csak egy tolldíszes in-j dián, vagy egy tomahawjával ■ hadonászó maori hiányzik, s aj sziszegő mérgeskígyó. j ★ ( A vendég csak az udvaron I veszi észre, hogy itthon van,' Európa közepén, s elmúlt a! nyár. Az épületek tetején őszi j szél csattogtatja a kiállító nem-- zetek zászlalt. (krajcz&r) 1 Sok a látványosság. Gépek, gyümölcsök, állatok, virágok és élelmiszerek. S mellettük ren­geteg felirat. Egy érettségi vizsgára fel lehetne készülni ennyi „olvasnivalóból”. Kis betűk, nagy betűk, öt— tízmé­teres sorokban állnak egymás mellett, s elmondják a szüksé­ges tudnivalókat a szocialista mezőgazdaságról és az élenjáró módszerekről, vagy éppen a népművészetről. — Senki sem olvassa őket: a jó képek, a ki­fejező makettek, s a kiállított áruk ugyanis magukért be­szélnek. Néhány prospektus jobban megfelelt volna a célnak. ★ Legkevesebb látványossá­got az üzemszervezési pavilon ígér — mégis sok a néző. Tsz- munkabeo6ztást ábrázoló táb­lázatok, vázlatok, kimutatások, termelési eredmények és mód­szerek a táblákon és a grafi­konokon. — Nem fárasztó mégsem a sok „betű”. A H­— Megkárosítod az államot. Napi hét forint... —Ugyan, kérem. Egymillió látogatóval hétmillió forint lesz a bevétel. Vagy hatmillió ki- lencszázkilencvenkilencezer ki- lencszázötvenegy forint... ★ Mindenütt zsúfoltság, ember ember hátán. Valóságos felüdü­lés a kérnizálási pavilon. Alig egyikét ember táblából a vegy­szerekkel megtöltött üvegek és védőberendezésék körül, nem tűi „látványos” a kemizálás. A naplóban is csak néhány bejegyzés árulkodik a közön­ségről. Most egy tíz év körüli kisfiú lép az asztal mellé, s fogja a ceruzát. — Mit akarsz beírni, lds- öreg — szólítja .meg egy aka­démikus külsejű tekintély. —Nagyon tetszett a maska­ra. — Pedig kettő is volt. Valóban, a permetezőszerek mellett volt két gumírozott védőöltöny is, gázálarccal, ka­lappal. Maskaraszerfl. VASÁRNAPI SÉTA Mozaik az Országos Mezőgazdasági Kiállításról „L” és „M” jelzésű villamo­sok. Már a nyitás előtt egy órával ott állnak a villamos­karavánok a kiállítás előtt. Az emberék megrohanják a bejá­ratot. Türelmetlenség, tolongás. Végre megnyílik a mennyor­szág kapuja. Mindenki kezé­ben tartja a jegyet, esek né­hány ember kezében barnállik a kiállítási iroda munkaadói igazolványa. Szakértők, tanács­adók, rendezők. Hanyagul elórenyújtják, a jegykezelő még ezt is megköszöni, s mél­tóságteljesen továbbvonulnak. Aktatáskás férfi lép a bejá­rat mellé, ahogy mondják: minden reggel ugyanott jön be. Előrenyújtja a barna műanyag­borítólapot, s az őr udvaria­san biccent. A férfi két mé­terrel a kaputól megáll, előve­szi levéltárcáját, és gondosan belehelyezi a „belépőt”. Az egyik oldalon aranyságra be­tűkkel fénylik a felirat: „Sze­mélyi igazolvány”. ★ Emberünk egyenesen a mon­gol pavilonba megy: ott hagyta abba a nézelődést tegnap. Is­merőssel találkozik. — Megint személyivel? — így az idegen. — Megint, hetedszer is. Békéért és barátságért Szővelkezeli ifjúsági találkozó Mátrafüreden ecsetelte azt a mérhetetlen bé­kevágyat, amely eltölti a szov­jet népet, s amelynek megnyil­vánulásával a legkülönbözőbb helyeken és időben, a legkü­lönbözőbb korú és rangú sze­mélyekkel való találkozásuk­kor kerültek eleven és hatásos kapcsolatba. A lélekközösségből áradó él­mények megfogták a mátrafü- redi találkozó részvevőinek szívét is. A nagyszámú hallga­tóság többször kifejezte együtt­érzését és helyeslését a béké­ért vívott harc célkitűzéseit illetően. Valóban a béke és barátság gondolata jellemezte a mátra- füredi találkozót. Nemcsak a csillogó tekintetek, az életvi­dámság érzékelhető jegyei mu­tatták ezt meg, hanem ennek a harcos felfogásnak a kifejezé­sét adta a találkozó további része is: a különböző kulturá­lis csoportok műsora. Különösen nagy tetszést aratott a népi tánccsoportok produkciója. Apc, Visznek, Karcag, Heves, Balaton, Sáros­patak és az egri I. sz. Általá­nos Iskola szövetkezeti tánc­csoportjának fürge lábú, vi­dám kedvű lányai, fiai gyö­nyörködtették a nézőket és egymást a különböző tájak és népek táncaival: a többiek kö­zött. A mátrai szellő pedig magá­val ragadta a nóta és a kaca­gás hangjait, az ifjúság vidám­ságát, és elvitte szerte a nagy­világba, hogy hírül adja: a mi fiataljaink nemcsak öril.ni tudnak az életnek, hanem cse­lekszenek is azért, hogy az egyre szebbé váljék. (gmf) munkájáról, amelyen maga is részt vett. Felelevenítette ez­zel kapcsolatos élményeit. Nemcsak a különböző delegá­ciók állásfoglalását és célkitű­zéseit idézte, hanem élénken mondotta Bartolák Mihály. — Egyfelől tanúbizonyságot ad- ; nak a különböző kultúrcso- portok az eddigi felkészülé­sükről, másfelől pedig segítsé­get nyújt ez a találkozó ah­hoz, hogy a jövőben az ének­karok, a tánc- és színjátszó csoportok ne csak közös együt­tesek legyenek, hanem közö­sen művelődő, a társadalmi munkában közösen részt vevő kollektívák. A találkozón Harmati Sán­dor mondott ünnepi beszédet Megemlékezett a moszkvai bé­ke- és leszerelési kongresszus Az egyébként is nagy forgal­mú mátrai üdülőhely vásár­nap nagyszámú vendégseregei fogadott. A Földművesszövet­kezetek Heves megyei Köz­pontjának Igazgatósága a Ha­zafias Népfront megyei bizott­ságával és a KPVDSZ megyei bizottságával együtt Mátrafü- reden rendezte meg a béke és barátság jegyében ifjúsági kul­turális- és sporttalálkozóját. Nemcsak a megyében műkö­dő földműveszövetkezetek kül­döttsége jött el erre a nagy­szabású eseményre, hanem a környező megyékből is érkez­tek autóbuszok — fiatal és idő­sebb utasokkal egyaránt. Mo­solygó arcok tekintettek ki az autóbuszok ablakából és kí­váncsi szemek kerestek isme­rőst a kavargó, jókedvű tö­megben. A letelepedési helyen sátrak várták a küldöttsége­ket, amelyekben mód nyílott a bemutatóra való felkészülés­re is. Még az ünnepi megnyitó előtt előkerültek a hangszerek, s a táncosok újból el próbálták a nehezebb lépéseket. A hangszóró fél tízkor adta tudtul az ünnepség kezdetét. A kellemes környezetben levő szabadtéri színpadon megje­lent az elnökség. Harmati Sán­dor, a Központi Bizottság tag­ja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára mellett helyet foglaltak: Bíró József, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára, Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke, valamint az állami és társadalmi szervek megyei és járási küldöttei. Bartolák Mihály, a Földmű­vesszövetkezetek Heves megyei Igazgatóságának igazgatója megnyitójában a találkozó je­lentőségét méltatta. Elmondot­ta, hogy a megyében működő földművesszövetkezetek min­dig jelentős szerepet töltöttek be a kultúra terjesztésében. Az elmúlt évben összesen 116 kul- túrcsoportjuk működött, amelyből 65 vett részt a Há- mán Kató kulturális szemlén, s közülük 15 kiváló helyezést ért el. — A mostani találkozónak kettős célt kell szolgálnia —

Next

/
Thumbnails
Contents