Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-09 / 211. szám
1962. szeptember 9., vasárnap NÉPÚJSÁG 4 hiildöitválasxtó taggyűlésekről jelentjük: Együtt a párt önkiv ültek kel Ha az ember belép az államosítás óta korlátolt lehetőségei ellenére is számottevően fejlődött Egri Lakatosárugyár gépekkel, megmunkálásra váró munkadarabokkal megrakott udvarára — gondosan kezelt versenytábla jelzi azt, hogy ebben az üzemben nagy lendületű munkaverseny folyik. Nevek, brigádok, számok sorakoznak a táblán, egyszerű munkások, jól képzett műszaki vezetők, kommunisták és pártonkívüliek versenyeznek egymással napról napra a párt VIII. kongresszusa tiszteletére tett vállalások teljesítéséért. Szürke hétköznapot jelez a naptár, de itt bent, a régi kultúrteremben, az üzem párt- alapszervezetének küldöttválasztó taggyűlésén ünnepi a hangulat. Molnár István megbízott párttitkár beszámolóját nagy figyelemmel hallgatják a kommunisták és a meghívott pártonkívüliek. Figyelem az arcokat. Idősebb szakmunkás ül a közelemben, kezében jegyzetfüzet és ceruza. Minden elhangzott mondatra élénken reagál. — ... a dolgozók 95 százaléka vesz részt a kongresszusi versenyben... A vállalás értéke meghaladja az 1 650 000 forintot ... A szakmunkás dereka kiegyenesedik. Büszkén villan a szeme, büszke az eredményekre, amelyeket odaraknak majd a pártkongresszus asztalára, mint a Lakatosárugyár dolgozóinak szép ajándékát. — ... a pártszervezet nagy gondot fordít a dolgozók kulturális fejlődésére... Az elmúlt oktatási évben huszonhármán, az idén 99-en vesznek részt állami oktatásban. Ebből 22-en kommunisták ... Az öreg szakmunkás bólogatott, bizonyára arra gondolt, hogy az üzem előtt tornyosuló feladatokat csak művelt, megfelelő szakmai tudású munkásokkal lehet maradéktalanul végrehajtani. Másképp hogyan is tudnák az 1960. évi 28 milliós termelési eredményt 1965 végére 62 millióra növelni? Hogyan tudnák emelni a termelékenységet, a reálbéreket, hogyan tudnának megbirkózni a bonyolult gyártási folyamatokkal, amelyek mind nagyobb és nagyobb részét foglalják el a Lakatosárugyár termelési programjának? És amikor Németh Tibor, az üzem igazgatója javasolja a szakmai oktatás további bővítését, tanfolyamok szervezését — elégedetten dől hátra a székén. Igen, a politikai és szakmai oktatás mikéntjétől sok minden függ a tervek sikeréért vívott nagy csatában. A taggyűlés megvitatta és elfogadta a vezetőség aprólékos gonddal megfogalmazott beszámolóját és meghatározta a VIII. kongresszusra kiadott irányelvekből adódó feladatokat. A párttagok megfogadták, hogy a legmesszebbmenőkig segítik a gazdasági vezetést és aktívan kiveszik részüket a munkaversenyből. „Együtt a pártonkívüliekkel” — egyre inkább jelszóvá válik ez a Lakatos árugyárban, s erre bizonyíték ez a mai taggyűlés is, amelyre meghívták a pártonkívülieket. A taggyűlés záróakkordjaként megválasztották a küldötteket, a városi pártbizottság elkövetkezendő küldöttértekezletén Rácz Imre, Bőgős József és Schmidt Rezső képviseli majd a lakatosárugyári- akat. — Somody Tizennyolc éve szabad Bulgária Küldöttválasztó taggyűlés Verpeléten Csakis a párt vezetésével, a pártonkívüliek aktív közreműködésével valósíthatjuk meg céljainkat A verpeléti pártházban pénteken este ünnepélyes taggyűlésre gyűltek össze a kommunisták és a meghívott pártonkívüliek. A jelölő taggyűlésen a párt megbízta legjobbjait, hogy képviseljék a szervezetet a felsőbb tanácskozásokon, a járási pártértekezleteken. Csorba István elmondta a vezetőség beszámolóját, amely nem volt ugyan hibátlan — itt-ott általánosságokat tartalmazott —, de mégia tükrözte azt a fejlődést, politikai és gazdasági eredményeket, amelyeket Verpeléten a kommunisták és pártonkívüliek az utóbbi időben elértek. A beszámoló kiemelte azt a hatalmas fejlődést, amelyet a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elértek. A termelő- szövetkezetek beruházásai, a súlyos aszály ellenére is megmutatkozó gazdasági eredmények igazolják a nagyüzem fölényét, életképességét, A hozzászólók — a szövetkezeti gazdák és pedagógusok, a tsz-elnök és pártonkívüliek — egyaránt annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a VIII. pártkongreszus irányelvei megjelölnek, csakis a párt vezetésével, a pártonkívüliek széles közreműködésével lehet megoldani. Voltak pártcso- portbizalmiak, akik bátran és merészen bírálták a vezetőség munkáját, elmondották véleményüket, sőt, építő javaslatokkal is éltek. Fekete Győr Endre, a Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, arról számolt be a küldöttgyűlésnek, hogy termelőszövetkezetükben a tagság zöme ma már hisz és bízik a jövőben, mind világosabban látják feladataikat. Az is nagy jelentőségű — mondotta az elnök —, hogy a termelőszövetkezetekben egyre ritkulnak a személyeskedések, az egyéni torzsalkodások és ezek helyett a gazdaság nagy problémáira, a célkitűzések megvalósítására fordíthatják az energiát. Felszólalása további részében bírálta a községi tanács végrehajtó bizottságát, amiért nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a kultúrház felépítéséhez megszerezze a fél millió forintot, amely pedig azt jelentené, hogy a minisztérium pótolná ebben az esetben a hiányzó összeget és végre Verpeléten is felépülhetne a kultúrház. Kalyinka János emlékeztette a párt tagságát azokra a nehéz harcokra, amelyeket vívniok kellett azért, hogy a jelenlegi eredmények megszülethessenek. Szólott arról, hogy a párt téziseiben megjelölt feladatok és célok oly nagyszerűek, amelyekért érdemes dolgozni párttagnak és pártonkívülinek egyaránt. Kreskai János elvtárs, a járási pártbizottság részéről köszöntötte a küldöttválasztó taggyűlést, méltatta a VIII. párt- kongresszus jelentőségét és sikerekben gazdag munkát kívánt a verpelétieknek. A járási pártbizottság részéről részt vett még a taggyűlésen Lezsák László, a pártbizottság munkatársa is. (szalay) Utcarészlet a mai Szófiából A bolgár naptárban a mai dátum mellett ez áll: a bolgár nép nemzeti ünnepe. Tizennyolc évvel ezelőtt ezen a napon döntötte meg a nép a fasiszta diktatúrát. A fasiszta rezsim háborúba sodorta az országot: Bulgária a német hadak hátországa, és élelmiszerraktára lett. A háborúspárti fasiszta rendszer és a németek ellen széles körben kibontakozott a népi ellenállás, — amelynek élén a kommunisták álltak. Ma, a testvérnép nemzeti ünnepén, az ellenállás hőseire emlékezünk, a felszabadító harc vezetőire és egyszerű közkatonáira. A hősökre, akik a szovjet hadsereggel vállvetve szabadították fel az országot. Az elesettekre, akik vérüket adták a szabadságért. A véres háborút túlélő harcosokra, akik a szocializmust építik Bulgáriában. Ünnepélyes keretek között nyitotta meg az új tanévet a Mü.M. egri 212. számú Iparitanuló Intézete Tegnap délelőtt kilenc órakor tartotta meg tanévnyitó ünnepségét a Mü. M. egri 212. számú Iparitanuló Intézete az iskola udvarán, melyet zsúfolásig megtöltöttek a tanulók, a szülők és az ünnepélyre érkezett vendégek. A Himnusz és Morvái Magdolna tanuló szavalatának elhangzása után Kameniczky Antal, az intézet igazgatója tartott ünnepi beszédet, melyben köszöntötte az első éves tanulókat, majd ismertette az 1962— 63-as tanév feladatait. Az igazgató beszéde után az iskola KISZ-titkára intézett néhány szót a tanuló ifjúsághoz, majd az intézet énekkara Nyíri József vezetésével egy énekszámot adott elő. A tanévnyitó ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A jövő héten kezdődik a tanítás, a komoly munka. 1948 szeptember 9: Á Koreai Népi Demokratikus Köztársaság születésnapja „A Koreai Néphadsereg egységei, szoros együttműködésben a kínai népi önkéntesekkel, szilárdan állnak helyt...” — Évekig megtalálhatta az olvasó ezeket a komor szavakat az újságban, csak a lelőtt repülők és a megsemmisített harckocsik számában különbözött az egyik nap híre a másiktól. A koreai háború tragikus eseményei ismertették meg a világgal ennek a kettészakított távol-keleti országnak a problémáját, helyzetét. „Magyar segítség a harcoló népnek.” „Az ENSZ csapatai partraszálltak a félszigeten.” „El a kezekkel Koreától!” — Tömeggyűlések jelszavai és napilapok nagybetűs címei juttatták nap mint nap az olvasó eszébe a harmincnyolcadik szélességi fok mentén dúló háborút. Dél-Koreáról, amely a kérdéses szélességi foktól délre fekszik, — azelőtt szinte semmit sem tudtunk. A Népi Demokratikus Köztársaságról sem sokat, t A Távol-Kelet e félszigetéről a koreai háború idején szereztünk tudomást. És a háború után. Keszon. — Ugye, ismerős ez a név? Koreai Coventry, Sztálingrád vagy A1 Alameni. — Évekig „használt” csatatér. S évekig beszéltek a demokratikus Koreáról érkező hírek a keszoni építkezésekről is. Középületek emelkedtek, amelyeket napalmbombák romboltak le. Gyárak épültek, iskolák és kórházak: épületek a harcoktól megsebzett földön. A két ország közti háború önkéntelenül is összehasonlításra készteti a mai újságolvasót is. Dél-Koreáról mást mondanak a jelentések. Katonai puccsok követik egymást, statárium, amerikai beavatkozás, diktátorok tündöklése és bukása. És rendőrterror, amely könyörtelenül leszámol mindenkivel, aki az ország egyesítését követeli. A népi demokráciát ünnepli ezen a napon az északkoreai nép. Az építést, a békét. (Krajczár) A z Italbolt, amelyet a jó ** isten tudja miért, Vadvirágnak nevezett el valami okos vendéglátóipari ember, mindent árasztott, csak vadvirág-illatot nem. Füst és pálinkabűz, mosdatlan és kiizzadt emberi testek szaga keveredett a söröspoharak öblítő vizének gyomorforgató bűzével. A sarokban egyetlen szál cigány, két szál húrral hegedűjén, fél lábon imbolyog, úgy játssza a Pacsirtát... — Tudok én még... Olyan bandám lesz még... Tudok én még — engedi le a vonót, hogy újból megkínozza az emberek fülét. Már csak annak, aki véletlenül téved be ide, mert aki rendszeresen idejár, annak mindegy, annak Danyi Jani nélkül talán nem is igazi a féldeci, vagy tizedik nagy- fröccs. Az Italbolt különben két tántorgásnyira van a város szívétől, s húsz évre a mai élettől. Akik azt a két tántor- gást ugyan egyenes lábbal, de cuppogó szájjal, kicsit remegő ujjakkal megteszik, olyanok, mint a pincebogarak, amelyek a fényből menekülnek a sötétbe. Itt minden arc egy és ugyanaz. Mint valami rettenetes falanszter-rendszerben egyformára torzulnak az arcvonások, egyformán bámulnak bele a füstbe a szemek, egyforma az emberi beszéd torz artikulációja, még a ruhák is, a mozdulatok is. Itt minden ember tragédia, s még jó, ha már csak saját magának jelent tragédiát. Itt nem GYURKÓ GÉZA: ITALBOLT A VADVIRÁGHOZ a szomjúság ellen isznak, hanem az öklendező révületért. Nem a hangulatért, hanem a menekülésért. Már nem is bánatból, vagy szerelemből, örömből, vagy undorból, — hanem olthatatlan vad és roncsoló szenvedélyből. Aki itt nap mint nap belép, az régen felhagyott minden reménnyel. Aki itt mindennap belép, voltaképpen hazajön: itt él, kint vegetál. Ez nem Italbolt, ez nem kocsma, hanem a tébolyda tornáca, s akik itt ülnek, tántorognak, halandzsáznak, vagy ordítoznak, a blokkal voltaképen belépőjegyért könyörögnek, hogy azzal beljebb jussanak a tornácról. í~)tt a bal asztalnál, köz- vétlenül a vedlett hátú oszlop mellett, Kun Zsig- mond, volt esztergályos művezető ül. Pontosabban egy emberi lény ül ott, ami és nem aki, megmaradt Kun Zsigából. Törzsközönség itt, akit hivatalosan soha ki nem szolgálnak, de akinek mindig jut mégis a poharába hol ez, hol az, s akiért minden este pontban kilenc órakor megjelenik a lánya, felráncigálja, hazaviszi, hogy holnap újra itt legyen. Kun Zsiga időnként tükörbe szokott nézni és leköpi arcképét a tükörben. A tükröt egyébként mindig a lányától lopja el, aki már két éve dolgozik és tizenhét éves korára rezignáltabb és tehetetlenebb lett az apával, mint egy asz- szony harminc évi házasság után a férjével. Kun Zsiga időnként megjavul. Két napot alszik egyfolytában, aztán megborotválkozik, belenéz a tükörbe és sírva fakad. Letérdel a lánya lába elé, józanul kiátkozza az anyját, aki elhagyta őt is, gyerekét is 1956-ban és megfogadja, hogy soha többé... Kiveszi a szekrényből a munkakönyvét és elmegy dolgozni, mert nagy a világ és szakmunkásra mindig szükség van. A személyzetin megnézik a munkakönyvét, megcsóválja a fejét a személyzetis, s aztán felveszi... Az első1 fizetésig Kun Zsiga állandóan bírókra kel saját magával, s ebben a birkózásban Kun Zsiga győz saját maga felett. Aztán betér egy fröccsre, a Vadvirág italboltba, s hetekig nem dolgozik ismét, csak iszik és éjszakánként vinnyogva, rémeket látva alszik, — a másnapig. — ... mert tudja ki vagyok én? Nem tudja. Megmondjam? Megmondom. Én vagyok a legjobb esztergályos. A legjobb művezető. Érti? — bóklászik széttolt könyökkel, egyensúlyát keresve az asztal felett és magyarázza a másiknak, hogy voltaképpen kicsoda is. A másik hallgat. Mert az a másik nincs is. Kun Zsiga egyedül ül az asztalnál és beszél. Már ismerik, nem ül hozzá senki, a részeg ember nem szereti, ha más beszél, s a volt esztergályos mindig beszél, csak magáról, egyedül csak magáról... |\/| őst egy kicsit ittam ... ■L’x Na. Egy kicsit sokat ittam. Miért ne ihatna a legjobb esztergályos egy kicsit sokat is, ha jólesik ... Leszek én még a legjobb esztergályos. Mert most csak részeg vagyok. Látja, ez vagyok én — húzza elő a tükröt a zsebéből és hunyorogva nézi, mint csillog tükörképe feje felett a lámpa fénye. Fáradtan, sápadtan, mint valami részeg glória ... — Mert most mocsok vagyok ... Mocsok, . érti? Miért iszom? Mert bánatos vagyok. Elhagytak és senki sem sze- re't. Csak a lányom. De az se. Szán. Mint valami ázott kutyát. Csinálhatnak velem, amit akarnak, akkor is iszom. Mert én, ha egyszer valamit nagyon akarok, akkor az úgy van ... Nem igaz? Vagy asz- szony, vagy ital. Asszony nincs, ital van. Mert én vagyok a legjobb esztergályos. Én... én... én. A legjobb esztergályos kitapogatja ujjaival a pohár hasát, ahol legbiztosabb a fogás, aztán a pohár peremével megkeresi a száját és megissza a maradékot. Már nem kell neki sok. Annyi italtól, amitől egy másik embernek csak jó hangulata van, ő már teljesen elázott ... — Magasan van a víznívóm ... Mi? Vigyázok, nehogy lejjebb szálljon, mert akkor sokat kel utána innom ... Mi? A kocsma zsong, a füst bukfencet vet a poharak felett. Egy idősebb, már foghíjas, aszott arcú nő hangosan felsi- vít, egy férfi a pultnál a csapossal vitázik, hogy több a hab; a pohárban, mint a sör, a pénztárosnő a pillanatnyi forgalomszünetet arra használja fel, hogy fiújának régi hódításaival dicsekedjék, a pult mögött álló kiszolgálónő óvatosan önti vissza a demizsonba a poharak alján maradt rumot ... A tükör az asztalon hever Kun Zsiga két ökle között. Nézik egymást: az emberből tükörképpé tett torzó saját tükörképénél és kegyetlenebb valóságát... — Mert én akaratos ember vagyok. Inni akarok. Én vagyok a legjobb... a legesleg- jobb ... Egyedül csak én. A kocsma zsong tovább, ^ egy ember feje az asztalra koppan. Még fél óra, s jön a lánya, hogy hazavigye a tornácról. Egyszer késni fog, egyszer megkésik, s akkor' Kun Zsiga már bebocsátást kapott a félelmetes ajtón... Ismét U—2... Néhány nappal ezelőtt az Angliában állomásozó amerikai csapatok főparancsnoksága rövid közleményben jelentette be: a szigetországba, állandó tar* tózkodásra V—2 mintájú amerikai repülőgépek érkeztek. A szűkszavú hír nyomán a felháborodás hulláma zúdult végig a brit szigetországon. A lapok szinte egyhangúan arról írtak: az a tény, hogy a gyászos emlékű U—2 kémrepülőgépek — a velük kapcsolatos, viszonylag hosszú és érthető csend után először Nagy-Bri- tanniában tűnnek fel — Sérti az angol emberek békeszerete* tét és nemzeti öntudatát. Amikor az amerikai parancs» nokság a sajtóhangok hatására megismételte a Powers-repü- lés során hangoztatott és valótlannak bizonyult „bizonyítvány-magyarázatát’ az V—2 gépek „meteorológiai” rendeltetéséről, a harag mellett maró gúny öntötte el a szigetország lapjait. Most pedig egy ilyen „meteorológiai” gép ismát megjelent a Szovjetunió felett. Felesleges elemezni, milyen veszélyt jelent ilyen kémrepülés az egész nemzetközi helyzetre — ezt már egy meghiúsult csúcsértekezlet bebizonyította. De Ken- nedynek legalább most, a kong resszusi választások küszöbén nem ártana emlékezni arra, hogy a republikánusoktól hány millió döntő szavazatot vett el a Powers-féle V—2-ügy...
