Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-08 / 210. szám

1962. szeptember 8., szombat NÉPÚJSÁG 3 e Együtt és kososén —, Elvtársam, elvileg tisztá­ban vagyok a kérdésekkel... — Szaktárs, én értem a szakmámat, a kisujjamban van a gyakorlat... Ez a két mondat elhangzott már nem is egyszer és nyil­ván, vita és önvédelem tüzé- ben elhangzik majd még jó néhányszor, legalábbis annyi­szor feltétlenül, ahányszor az elvek és a gyakorlat egységé­ről esik szó. Mind a két meg­fogalmazás lényegében, ha ki­mondatlanul is, de egyet je­lent: mi a fontosabb, az elv-e, vagy a gyakorlat, melyiknek biztosítsunk elsőbbséget, ha az emberek és ügyek megítélésé­ről van szó? A közelmúltban éppen az irányelvek kapcsán, egy rövid, de elgondolkodtató beszélgetés keretében találkoztam ismét, ha egy kicsit más szövegezés­ben is, ugyanezzel a két mon­dattal : — Az Irányelvek is elvekről beszél... Elvileg kell tisz­tázni és érteni: mit jelent a szocializmus építése hazánk­ban — így az egyik. — Az Irányelvek világosan kimondják, hogy alapvetően a gyakorlat kerül előtérbe: a munka, a szervezés, a tervezés, a szakértelem! — így a másik. Nos, hát hol az igazság? Ki­mondani könnyű, hogy az el­vek és gyakorlat egysége nél­kül nincs előrehaladás. De a válasz — rögtöni felhorkanás és heves érvelés... „Már meg­bocsásson, de szocialista tár­sadalmat építünk, s ha ennek nem értjük a lényegét, ha nem látjuk és nem mérjük fel a szocialista forradalom elvi, politikai megfontolásait, cél­jait, akkor tartalmatlan az egész munka...” Már megbocsásson, de hiába beszélünk ml szocializmusról, ha nem tudunk korszerűen termelni, ha nem tudjuk a tár­sadalom anyagi, technikai bá­zisát megteremteni. S ez alap­vetően gyakorlati kérdés.. Hogy vita van, ez helyes és jó dolog. Különösen jó, ha ez a vita bármilyen előjellel, de a holnapért, a szocializmus teljes győzelme kivívásáért fo­lyik. De ebben a vitában ex katedra kijelentésekkel, fenn- költ magabiztossággal sokra nem megyünk. A vita eldönté­séhez éppen azok az irányel­vek adnak meggyőző érveket, amelyekre a vitázó felék is hi­vatkoznak. Lapozzuk csak fel, s nézzük meg egyszerűen a címek, az elvek sorrendjét... Vajon véletlen-e, hogy a nem­zetközi helyzet értékelését most figyelmen kívül hagyva, a kongresszusi irányelvek má­sodik és harmadik pontja el­vileg értékeli és szabja meg további munkálkodásunk cél­ját és „c sak” a negyedik pont tér át gazdasági építő­munkánk feladataira. Nyilván­valóan nem véletlen, nyilván­valóan azt kívánta hangsúlyoz­ni a párt, hogy először és alapvetően elvileg kell tisztáz­nunk, honnan jövünk, hová tartunk és a kettő között húzó­dó útszakasznak milyen politi­kai, elvi kérdései merültek fel. Dolgozni lehet és kell is, de nem cél nélkül. Attól még nem jó szakembere a versenyautó­nak valaki, mert kívülről, anélkül, hogy felnyitná a mo­torházat, tudja mi a baj és képes éránként kétszáz kilo­méteres sebességgel vezetni kocsiját. Illetőleg, lehet jó szakembere, de nem jó ver­senyző: mert fogalma nincs, hol a cél: valahová eljut! Le­het valaki kisebb, vagy na­gyobb beosztású vezető, jó szakember, hozzáértő, maga­biztos, de nem lehet j ó ve­zető, ha nem érti, nem látja munkája célját, értelmét. Mi nemcsak a művészetekben uta­sítjuk el a l’art pour l’art el­méletét, de az élet minden te­rületén valljuk és hirdetjük ezt. Mi nem azért dolgozunk csak, hogy két munkadarab, vagy két kísérlet közé dugjuk fejünket, s mint valamiféle szemellenzőtől, emiatt ne lás­sunk és ne halljunk. Mi a hol­napért, aiz egész nép gyarapo­dáséért, a szocialista, majd a kommunista társadalom felépí­téséért dolgozunk. A cél és az eszköz egységet alkot: cél nél­kül dolgozni értelmetlenség, de eszközök nélkül célt elérni, hogyan is lehetne... És az eszköz a célhoz: a gya­korlat, a tudás. Sok vezető akad még, kisebb vagy na­gyobb beosztásiban, aki úgy véli: értem, mit akarunk, egyetértek a párt politikájával, szíwel-lélekkel támogatom azt, de a gyakorlat az legyen a gyakorlati szakembereké. Ugyanakkor felháborodik — Garázdaság miatt előzetes letartóztatás Már hosszú hónapok óta fog­lalkoztatta és izgatta Gyöngyös lakosságát két férfi garázda­sága, akik a játszóterek kör­nyékén és az éjszakai órákban zaklattak a fiatalokat és ma­gányos nőket. Közerkölcsbe ütköző és eléggé el nem ítél­hető magatartásuk nagy meg­botránkozást váltott ki. Mint a rendőrségtől értesül­tünk, a két garázda sze­mély — Falcsik István és Ka- kuk Andor — most előzetes letartóztatásban várja a bíró­sági tárgyalást, amely ítéletei mond felettük. és tegyük hozzá, jogosan —, ha ezt hallja az úgynevezett gyakorlati szakemberektől: ér­tem a munkám, a politika le­gyen a politikusoké. Nyilván­valóan minden szinten és min­den üzemben ma még nem le­het elkívánni, hogy a párttit­kár legalább mérnök, de mint mérnök is, legalább olyan szakértő legyen, mint a fő­mérnök. De azt el lehet kíván­ni,* hogy gazdasági, társadalmi, kulturális életünk bármilyen beosztású vezetője ismerkedjék meg — lehetősége, adottságai szerint — területe gyakorlati problémáival, vitaképes part­ner legyen, ismerje ne csak a célokat, de az eszközöket is. De rögtön és itt kell kimon­daná: fordítva Is örvendetes dolog lenne ez. Ha a gazda­sági, tudományos, kulturális szakembereink kivétel nélkül mind értenék a párt politiká­jának nemcsak alapvető voná­sait, hanem az elvek „rész­letkérdéseit” is. Az eszközök mellett, tehát a célt is. Hogy mindkét vonatkozásban van és örvendetes a fejlődés — az kétségtelen. De, hogy a fejlő­désnek még örvendetesebbnek kell lennie ahhoz, hogy éppen az Irányelvek, s majd a pártkongresszus határozatait megvalósítsuk hazánkban — legalább annyira kétségtelen. Nos: elvek nélkül nincs gya­korlat, de mit érünk az elvek­kel, ha azokat gyakorlatilag nem valósítjuk meg. Csakis együtt, közösen, ha vitázva is, ha érvelve is, de célt soha­sem tévesztve szem elől! Gyurkó Géza Uj autóbuszjárat Gyöngyös és Eger között örömmel adunk hírt arról, hogy ha valahol kedvező elin­tézést nyer a lakosság kíván­sága. Akik gyakran utaznak, bi­zonyára megelégedéssel olvas­sák, hogy új autóbuszjárat in­dult Gyöngyös és Eger között. Gyöngyösről reggel 6.20-kor in­dul és Egerbe Kápolnán ke­resztül 7.25-kor érkezik, Eger­ből 18.40-kor indul és Gyön­gyösre 19.55-kor érkezik. Eger felé haladva gyorsjárat­ként közlekedik, csak Halmaj- ugránál, a kápolnai benzin­kútnál és Kerecsenden áll meg. Egerből Gyöngyös felé haladva az autóbusz minden megállónál megáll. Mozaik elsősökről Első osztályosok... Meny­nyi izgalommal várták a ta­nítás megkezdését, milyen nagy igyekezettel cipelték táskájukat a megnyitó ün­nepség utáni napon ottho­nuktól az iskolapadig —, s mennyi kis történet kering „viselt dolgaikról’’ máris vá­rosszerte! Iskolások lettek, s ezekkel a kis csínytevések­kel, mosolyra fakasztó apró eseményekkel máris belop­ták magukat tanítóik szívé­be, de azokéba is, akik az ut­cákon figyelik nap nap után jártukban-keltükben az isko­lások „első lépéseit’’... ★ Egy mama a következőket mesélte csemetéjéről: — Olyan nagy izgalommal készült a fiam az iskolába, hogy már napokkal előbb, szinte aludni sem tudott. A megnyitó ünnepség után az első sorakozónál is ez az izga­lom érződött még rajta. Fe­gyelmezetten, szótlanul beállt a sorban kijelölt helyére, s én ezt látva, nagy megkönnyeb­büléssel búcsúztam el tőle. — Rendesen fog viselkedni a fiam — gondoltam, amikor az utcára értem. Néhány lépés után azonban vissza kellett fordulnom, mert eszembe ju­tott: nem adtam zsebkendőt a gyereknek. — Az udvaron nem az elkép­zelt rend fogadott már... Tá­vozásom után alig telt el két perc, s a sor máris felbom­lott. A fiúk nagy kört alakí­tottak hirtelenében, s mintha igazi mérkőzésen lennének, rendkívül nagy izgalommal szurkolták egy, a gyűrűben küzdő birkózó párnak. Nehéz volt köztük megtalálni a fia­mat. De végül is felfedeztem. A kör közepén hempergett. O volt az egyik birkózó... S még nem is szólhattam rá azonnal, mert ő volt felül... ★ A mama a tanítás végét vár­va, az iskola kapuja előtt, szo­rongva suttogta ismerősének: — Jaj, nem tudom, szépen beszélt-e a tanító néni ma a gyerekkel, mert ha rászólt, hol­nap már biztosan nem tudom elhozni az iskolába. De aggódására nem volt ok, mert a csemete nagy vidáman újságolta néhány perccel ké­sőbb: — Képzeld, anyu, a Péter mellé ültettek... A mama megnyugodott. Ez már jó — gondolta —. ismerős kisfiú a padtársa, nem kell fél­nem, hogy nem szokja meg az iskolát. Am az első osztályos fiú még folytatta mondókáját: — ... De a tanító néni két óra után már más helyet talált mindkettőnknek... — Szétültettek? Miért? — Mert beszélgettünk.., — Nem mondtam, hogy óra alatt nem szabad beszélgetni? — Ö, anyu, ez nem óra alatt volt, csak egy kislány felelt éppen... De anyu, tudod, mi az érdekes? A tanító néni azt mondta Péternek, hogyha még egyszer beszélget, ismét más­hová ülteti. Egy kislány mellé ... pedig az nagy szégyen len­ne, ugye...? ★ Az óra a végéhez közeledett. A tanító néni olyan kedvesen beszélt, kérdezgetett, hogy mindenki nagy figyelemmel várta szavait. Csak Lacika iz- gett-mozgott a helyén, már percek óta. Aztán egyszer csak előszedte táskáját, belerakta könyvét, füzeteit, majd kezébe kapta az egész motyót, na­gyot harapott maradék kiflijé­be és lassan elindult az osz­tályterem ajtaja felé. A kijáratnál tisztelettudóan megállt. — Kezét csókolom — kö­szönt illedelmesen, s kezét az ajtó kilincsére tette. — Szervusz, kisfiam — szólt a tanító néni, majd hozzátette —, de mondd meg nekem, ho­vá mész az óra befejezése előtt? — Haza — hangzott Lacika megfontolt válasza. — Mára már elég volt az iskolából. Sínhegeaxtő kísérleti üzeni — Apcon Egy új üzemrésszel fog sza­porodni az Apci Fémtermia Vállalat; a metallo, a magné­zium, a gríz-üzem és a tmk mellé egy sínhegesztő kísérle­ti üzem felépítését tervezik, mintegy 600 ezer forintos költ­séggel. 10x15 méteres csar­nok építési terveit a Heves megyei Építőipari Vállalat mérnökei készítik, s ugyanak­kor már megkezdték a gépé­szeti munkák tervezését a szolnoki szakemberek is. A tervek elkészítésének határide­je december 31. Népgazdasági szempontból az új üzemrész létesítése jelen­tős dolog;; Apcon ugyanis az eddig külföldről importált sin- hegesztőpor hazai gyártását oldják majd meg. A sínhegesz- tőpornak az apci kohászok a „dinex” nevet adták. A sínhe- gesztőpor hazai kísérleti gyár­tását előreláthatólag 1963 első, második negyedévében meg­kezdik.- . . . nem és nem, nem bírok vele. Beszélhetek amennyit csak akarok. Jj kiteheten a lelkem Bt. mintha borsót hánynék a falra. Meri makacs Mert önfejű. Igenis, na­gyon Önfejű . . . Képzel­je el, szólok hozzá és még csak nem is vála­szol. De még ez a job­bik eset, mert néha olyat mond, amit én nem mer­tem volna mondani so­ha ... Hiába, ez a kor, ez a mai fiatalság . . .- Amit főzök. az nem jó. Mindig más kellene. Meg szeszélyes is, mint valami filmszinésznő. Hogy honnan szorult beléje az ördög, igazán nem tudom. Es isten- tagadó. Hiába mondom [neki szépen, hogy az Isten mindent lát, min­denütt ott van, felhúzza az orrát, s azt mondja, nem mesélnék neki in­kább a hétfejü sárkány­ból . . . A kis öregasszony na­gyot sóhajt, hogy vajon ci.ketüH-e részvétet kel­tenie a másikban. A park öreg fái vissza­sóhajtanak, de más vá­lasz nincs. Aki mellette ill, idős asszony az is, csak néz. néz messze, ott, ahol hinták lenge­nek, mintha keresne va- rak~t. Aztán megszólal: — Melyik a maga uno­kája?- Az a copfos ... És még csak ötéves. Mi lesz. ha már iskolába jár majd?! <-ó) TÉR tfíL ÖtZÓVÍTKll tTEINIf A jövő héten kezdik a vetést A mezőszemerei Üj Világ Termelőszövetkezetnek 400 hold kalászosa volt. Az aratást teljes gépesítéssel végezték, s a szántó traktorok már több mint 300 hold tarlót törtek fel. A porhanyítást, egyengetést végző tárcsák és fogasok nyomában a jövő héten a vetőgépek is elindulnak, s földbe juttatják a jövő évi termést biztosító ma­got. A termelőszövetkezet siló­kombájnja már megkezdte a 30 hold cükorcirok betakarítá­sát. 25 hold silókukoricát is vetett a termelőszövetkezet, így a 208 számosállatnak a téli takarmány alap ja a pillangós szénák termésének kedvezőtlen alakulása ellenére is, biztosí­tott. A kapások területét a ter­melőszövetkezet vezetősége szétosztotta művelésre a tagok között. Dicséretet érdemelnek jó munkájukért: Papp Pálné, Bukta Miklósné, Jakab Ferenc- né, Nagy Józsefné és Kovács Barnabás. Nem véletlen, hogy a legjobb munkát végzők nagy része nő, mert a termelőszö­vetkezet tagjainak több mint a fele asszony. Nemcsak a mun­kában veszik ki derekasan ré­szüket az asszonyok, hanem a vezetőségben is helyet kaptak. Hárman képviselik a vezető­ségben az asszonyokat a me­zőszemerei Üj Világ Termelő- s zö vetkezetben. Ez év végén, a zárszámadás után a falu két termelőszövet­kezetét összevonják. 1963-ban már egy közösségben dolgozik a falu parasztsága. Az egyesí­tés végrehajtását előkészítő bi­zottság kidolgozta a jövő év közös tervét, és az őszi vetése­ket már együtt végzi a két ter­melőszövetkezet tagsága. Sikeres versenyek után A gyöngyösi Dimitrov Tsz el­nöki irodájában levő üvegajta­jú vitrin az elmúlt hetekben újabb érmekkel gazdagodott, és az iroda falain elhelyezett oklevelek száma is nőtt. Több országos versenyen vett részt a Dimitrov Tsz termékeivel. A Budapesten megrendezett III. nemzetközi borversenyen a termelőszövetkezet muskotály borát a zsűri ezüstéremmel jutalmazta. Az elmúlt évben az erfurti világkiállításon öt aranyérmet nyert kertészeti termékek az Országos Mezőgazdasási Kiállí­táson is sikert arattak. Több dicsérő oklevél mellett a ter­melőszövetkezet által termelt ■paradicsomot aranyéremmel [díjazták. A kiállításon a szőlőtermé­kek elbírálására a napokban kerül sor, s a termelőszövetke­zet vezetői újabb oklevelek és érmek elnyerésében bíznak — nem alaptalanul. Százötven ember dolgozik a kertészetben A viisontai Reménység Ter­melőszövetkezetnek jelenleg a legtöbb embert foglalkoztató munkát a kertészeti termékek betakarítása és szállítása je­lenti. A 24 fős kertészeti munkacsapat kevésnek bizo­nyult a munkák időben törté­nő elvégzéséhez, s így gyakori eset, hogy naponta 150 tsz-tag dolgozik a kis területű, de nagy hasznot hozó kertészet­ben. ötven hold paradicsomot és paprikát ültetett tavasszal a termelőszövetkezet, amelynek szedését most végzik a tagoké Másodvetésként káposztát te­lepített a tsz a sárgarépa és a petrezselyem helyébe, s ez csaknem 40 ezer forintot jö­vedelmez. A vetőszántásokat a jövő hét elején fejezik be, s akkor a silózás mellett megkezdik a visontai Reménység Termelő- szövetkezetben az őszi kalászo­sok vetését is. (tóth) Hét osztállyal bővült az egri iparitanuló-intézet ta Szepesi Lajos — az intézet­nek semmi terjeszkedési lehe­tősége nem volt. öt tanterem áll rendelkezésre, s ez nagyon kevés, így az iskola — mint az elmúlt időkben is — a Gár­donyi Gimnázium segítségét kérte. Az intézet érettségizett ta­nulói továbbra is Budapestre járnak elméleti oktatásokra, ezenkívül a megye három vá­rosában (Eger, Gyöngyös és Hatvan iparitanuló-intézetei- ben) részesülnek elméleti ok­tatásban a holnap szakmunká­sai. Hetenként két nap az is­kolai és négy nap a gyakorlati oktatás. Változtatás csak az állami építőipar tanulóinál történt, akiknek a képzését most három évre emelték fel, így hetenként három nap elméleti és három nap gyakor­lati oktatásban részesülnek. Az üzemekben már megtör­téntek az előkészületek... Szep­tember harmadikán jöttek be az elsősök, akik számára négy­napos előkészítő oktatást tar­tottunk, Az ünnepélyes tanév­nyitó után az iparitanuló-isko- lákban is megkezdődik a miun­ka, a tanulás. (kátai) ! Az egri iparitanuló-intézet ■épülete „új ruhába öltözve” [várja az 1962—63-as tanévet ■A tanulók a szünet alatt átfes­tették a tantermeket, sőt, a •lépcsőházban a régi, repede- [zett „fa-garádics” helyére új, •műkőlépcsőket raktak le. [ Az egész iskola az új tan­évről beszél. Ma reggel 9 óra- [kor tartják az ünnepélyes tan­évnyitót. Az idén hét osztály- [lyal több lesz az intézetben, ’mint tavaly... I „... Így az új tanévben 1200- [nál több tanulónk lesz — .mondta Szepesi Lajos, az inté­zet igazgatóhelyettese. ■ — Háromszáznál több, majd- [nem négyszáz elsősünk van. •Ezek többsége inkább a vas­ipari szakmához „vonzódik”, •elsősorban motorkerékpár- és [gépkocsiszerelő, esztergályos, [lakatos és elektroműszerész. A 'faiparban már nem olyan nagy [az érdeklődés, illetve nem [„emelkedett”, a jelentkezők [száma megegyezik a tavalyié­ival. Az építőiparban pedig, bár [48 helyet biztosítottunk, csak •harmincán jelentkeztek... . — A tanulók számának nö­vekedésével szemben — mond­Majd holnap délelőtt ismét el-*: jövök... 1 ★ i Számtalan apró történetet le-’, hetne még lejegyezni az első-* sokról, akik még nem szokták’ meg/ az iskolát, annak fegyel-’* mét, rendjét. De a következő’ évre is kell gondolni, akkor is* lesz majd alkalom ilyen kis• mozaik összeállítására, csak’, azért is, mert az utánpótlás< már „nevelkedik”. . * Jutka is jövőre lesz elsős.' Egyelőre még tehát reggelen-’, ként óvodába indul, anyukája' kíséretében. Néhány nap óta\ azonban ez az indulás idegest-, ti Jutkát, mert a kapu előtt\ egy kisfiú áll rendszerint, aki,' miután köszönti a kislányt,' mindig megkérdi: ] — Hová mész, Jutka? '. Az elsősjelölt leányzó tegnap• reggel így válaszolt: ! — Iskolába megyek... • Édesanyja elcsodálkozott: ', — Jutka, miért mondasz is-[ kólát, amikor ez nem iga?? — Tegnap azt mondtam ne-’, ki, hogy a Népkertbe megyek.' . ..De csak azért, mert min-’, dennap ugyanezt kérdezi és• hidd el,' anyu, ez engem már', rettenetesen untat... . Íme, ez az „utánpótlás”.'. Ezek után nem kell félni, hogy a tanítás első napjai „esemény-', telenül” zajlanak majd le jö­vőre, az első osztályosok köré-’, ben... (Weidinger)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents