Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-07 / 209. szám

4 NÉPÜJSAG 1962. szeptember 7., péntek Gyöngyösi jegyzetek... iflf Meghalt Cseh Rudolf a megyei tanács dolgozója Cseh Rudolf elvtárs, a Heves megyei Tanács mezőgazdasági osztályának dolgozója, hosszas betegség után, szeptember 5-én meghalt. 1949 óta dolgozott a megyei tanács mezőgazdasági osztályán, először közvetlenül a termelőszövetkezetek szerve­zésében, később a megyei nö­vényvédelem és öntözés irányí­tását látta el. Mint kommu­nista párttag, élenjáró harcosa volt a termelőszövetkezetek szervezésének és megszilárdí­tásának. Mint munkásőr, a munkás-paraszt hatalom védel­mét szolgálta. Fáradhatatlanul dolgozott a szocialista mező- gazdaság felvirágoztatásáért. A Heves megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága saját halott­jának tekinti és temetéséről gondoskodik. Cseh Rudolf temetése Eger­ben, ma délután fél négykor a Hatvani temetőben lesz.- A KISKÖREI Vörös Haj­nal Termelőszövetkezet a jövő évben egymillió forintot fordít tereprendezésre. Ebből az ösz- szegből oldják meg, hogy 300 holdnyi területükön árasztó, permetező és csőkutas öntözé­ses művelést is tudjanak foly­tatni. ★ — E HÉT folyamán befeje­zik a pélyi Petőfi Tsz-bcn egy 150 férőhelyes juhhodály épí­tését. A 40 000 forintba ke­rülő építményt saját erőből hozták létre. ★- LENGYELORSZÁGBÓL megérkezett Egercsehibe az a páncélkaparó, amelyet a XII-es ereszkében létesítendő új vas­tagtelepi fronton szerelnek be. Az új front megnyitásának elő­készítését a bányaüzem mű­szaki dolgozói vállalták a VIII. pártkongresszus tiszteletére. ★ — KÉT ŰJABB külön­vonat vitte megyénk termelő­szövetkezeti tagjait az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállítás­ra. A Füzesabonyból és a Kál-Kápolnáról induló külön- vonatokkal 1200 tsz-tag uta­zott fel a fővárosba. A KERAVILL udvarában le- j vő műhely kéménye esténként különös fényben ég; vörösen izzó torkából szikrák pattog­nak szerte és sűrű füst lengi be a környéket. — Látványnak éppen nem a legutolsó, de gon­doltam, biztosan nem erre tö­rekszik ott a derék fűtő, nem a város lakóinak akar új meg­lepetéssel szolgálni, nem a sé­tálókat kívánja produkciójával gyönyörködtetni, mert ez a csodálatos tűzijáték, ha még­oly szép is volna, fölöttébb ve­szélyes lenne a környékre, kü­lönösen az udvaron tárolt, nagy mennyiségű autógumira... Nos, felfedezésemmel, lélek­szakadva rohantam hát a kér­déses udvarba, figyelmeztetni a fűtőt, az esetleges veszélyre. Meglepetésemre, mosolyog­va vette tudomásul bejelenté­semet, s megnyugtatott afelől, hogy nincs itt semmi vész, nincs semmi ok az aggoda­lomra. Sőt, nagy kedélyesen hozzátette: — Ó, ez a mostani, ez sem­mi... Látná csak máskor, mé­ternyi darabon izzik a ké­mény, s csak úgy hull a tetőre a szikra! Jé, az lehet csak az igazi! — motyogtam zavarodottan, s az időközben körém csoportosult emberekhez hasonlóan, kissé erőltetetten ugyan, de én is helybenhagyó mosollyal nyug­táztam a fűtő megjegyzését, majd megszégyenülten, lesütött szemmel távoztam ... Ügy látszik, valami baj van velem — az egyszerű, köznapi dolgokban is rémeket látok. Vagy mégsem? ★ Ha jól tudom, van már vagy három éve annak, hogy Gyön­gyösön felállították az első ostornyeles lámpákat. S ha jól látom, a vezeték elhelyezésé­hez annak idején szükségessé vált járda, illetőleg út bontá­sát még ma sem javították ki teljesen, nem tüntették el. Ott éktelenkedik még az most is, árokszerűen, a nagy forgalmú Jókai utca egyik oldalán ... Érdekes, hogy ugyanennek az utcának a túlsó óldalát ré­gen helyrehozták már; az ár­kot teljesen betemették, és a járdát is felújították, az in­nensőn meg mind a kettőt elfe­lejtették. Vajon, keret nincs-e rá, vagy a főutcának csak egy oldala van? ★ Noha sohasem hittem a cso­dákban, szombaton reggel még­iscsak kimentem a Fő térre, és megnéztem a parképítőket; va­jon befejezték-e a munkát? Szeptember elsejére ígérték ugyanis, s a nagyobb nyoma­ték kedvéért ezt az újság is közölte. Tekintettel azonban ar­ra, hogy pénteken este még Több mint kétmillió forintos beruházással épült Gyöngyös- tarjánban a nemsokára át­adásra kerülő művelődési ott­hon. Négyszáz személy befoga­dására alkalmas nagyterem, klubszobák, olvasóhelyiségek, nagy színpad, öltözők, gondno­ki lakás, raktárhelyiségek te­szik alkalmassá az épületet ar­ra, hogy a község lakóinak má­sodik otthona, a község kultu­rális centruma legyen. Az építkezéssel sok baj volt. Több ktsz és állami építőipari vállalat végzett munkát az semmi jel sem mutatott arra: elkészül-e másnapra a park, — érthető hát kíváncsiságom, fel­kerestem a munkák színhelyét. Amikor kiértem — az előző napi kép fogadott. Mert ugye, csodák nincsenek ... A park, közel sincs még a befejezéshez. Kő, föld és sóderkupacok min­denfelé. Elkezdett, félig kész munkák körös-körül, s három­négy ember lézeng a területen. Egy picit, mintha itt is meg­csúszott volna a határidő. A munkásokat, a munkálato­kat látván, — önkéntelenül is a régi számtanpélda jut eszem­be: ha X ember Y nap alatt végzi el a munkát, akkor Y ember X nap alatt végzi el ugyanazt. Nem lehetne ezt a fordított arányosságú példát, a gyakorlatban úgy alkalmazni itt, hogy több emberrel, keve­sebb nap alatt készüljön el a munka? — Vagy csupán a munka intenzitását kellene nö­velni? Gyóni Gyula épületen, míg végül a megyei építőipari vállalat fejezte be, kisebb hiányosságoktól elte­kintve — megfelelően. — A község lakossága na­gyon várja a megnyitót, ame­lyet október elejére tervezünk. Az anyagi erőforrások azonban már kimerültek és ha a legna­gyobb fokú társadalmi munkát végzünk is, további támogatás nélkül a belső berendezést nem tudjuk biztosítani. Az országos, a megyei és a járási szervek azonban eddig is olyan sokoldalú segítséget nyújtottak részünkre, hogy re­méljük: segítséget adnak a munka befejezéséhez is. A helyi nőtanács és a KISZ- szervezet vállalta, hogy társa­dalmi munkában a belső taka­rítást és a művelődési ház kör­nyékének rendezését elvégzi, s a munkák már meg is kezdőd­tek. Az őszi és téli időszakban minden talpalatnyi helyet ki akarunk és ki is fogunk hasz­nálni a művelődési otthonban. Szabó Mihály Egri Vörös Csillag: A francia nő és a szerelem Egri Bródy: Egy év kilenc napja Egri Kertmozi: Egy asszony meg a lánya Gyöngyösi Puskin: Legenda a vonaton Gyöngyösi Szabadság: Rákóczi hadnagya Hatvani Vörös Csillag: Kísértetkastély Spessartban Hatvani Kossuth: Utolsó vacsora Heves: A szép Inker! Füzesabony: A piros autó utasai Átadás előtt a gyöngyöstarjáni művelődési otthon 1962. SZEPTEMBER 7., PÉNTEK: REGINA 255 évvel ezelőtt, 1707-ben, e napon született GEORGE BUF- FON francia természettudós, aki az 1749—88-ig 36 kötetben meg­jelent TERMÉSZETTÖRTÉNET című munkájában az élőlények szervezetének különféleségét a földtörténet jelenségeiből vezette le. Elsőnek ismerte fel — kora legnagyobb természettudósával; Linnével szemben —, hogy a természet állapota nem öröktől fogva állandó. Munkásságával a modem fejlődéselmélet egyik előfutára lett. SZEPTEMBER 7-e BRAZÍLIA NEMZETI ÜNNEPE arra emlé­kezésül, hogy 1822-ben portugál gyarmatból ekkor lett független állam, előbb császárság, majd félszázad múlva köztársaság. FILM: Az utolsó vacsora Egy különös éjszaka érdekes történetét mondja el ez ez új magyar film, amelyet Várkonyi Zoltán rendezett, főszere­peit pedig Páger Antal, Sulyok Mária, Szakáts Miklós, Gábor Miklós, Ruttkai Éva és Cs. Német Lajos játssza. A filmet a hatvani Kossuth Filmszínház mutatja be szeptember 6-tól 9-ig. 9. iZá á k má nißa llieMii Várakozásteljes pillanatok Nem akarom feleslegesen izgatni a kedves Olvasót, ezért gyorsan elárulom, hogy nem cá- ípák tátogatják szájukat zsákmányra éhesen a íme: a fénykép Fekete-tenger partján. A szóban forgó raga­dozókkal egyáltalában nem találkoztam a ten­gerparti üdülésem alatt, annál több ügyes és nagyon is leleményes fényképésszel, akik fá­radhatatlanul járták a tengerpartot, s gépük­kel állandóan felvételre készen, zsákmányra éhesen keresték, kutatták a pácienseket. Ötletben nem volt hiány. íme, közreadok néhányat. A parkokban, tereken a bolgár „fényszöv” fotósai kis autókkal, biciklikkel, s kiskocsikkal várják a járókelőket, sétálókat, Barátságos arcot kérek persze, főleg a gyerekeket. Ki az a kisfiú, vagy kislány, aki ne akarna beleülni ezekbe a járművekbe. Egy kör a parkban, a kisautón, biciklin, vagy kiskocsin és természetesen kat­tan a fényképezőgép, apuka, vagy anyuka már veszi is elő a pénztárcáját, fizet, s néhány nap múlva gyönyörködhet a szép fényképben. A tengerparton a fürdőzők és napozók kö­zött, mint a jó újságárus a lapokra, úgy hívja fel magára a figyelmet a várnai fényképész. Fején színes vesszőből font, széles karimájú kalap, egyik kezében fényképezőgép, a má­sikban blokktömb, s a munkamenet a követ-* kező. A páciensnek megtetszik a szép, színes kalap, a fotós néhány pillanatra kölcsönadja, egy gyors fénykép, s már írja is a blokkot. A legnagyobb sikere a tevének van. Várnában, az Aranyparton találkoztam a sivatag hajójá­val, először azt hittem, hogy valamilyen kitö­mött jószág, olyan mozdulatlanul állta a nagy forgalmat. A fényképészek itt is jó hangos szóval hívják fel magukra a figyelmet, s nem is sikertelenül. Az ember lefizeti a 60 szto- tinkát (9 forint), odavezetik egy sátor elé, ahol két öltöztető pillanatok alatt hamisítatlan be­duinná varázsolja a gyanútlan turistát, fel­állítanak egy kettes létrát, s annak a segítsé­gével a tevére szállunk, majd félredobják a létrát, kattan a fényképezőgép, s kész a fel­vétel. : i íme a szerző és neje beduinnak, illetve beduin-? nénak álcázva. Márkusz László' A befejező rész következik: Csomoje Mdvr

Next

/
Thumbnails
Contents