Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-06 / 208. szám

1962. szeptember 6., csütörtök NEPOJSAG 3 A párttagság bizalmából. •. Néhány napja megyénkben is megkezdődtek a jelölő­taggyűlések, amelyeken a kommunisták megbízzák leg­jobbjaikat, hogy képviseljék a gyár, termelőszövetkezet, vagy intézmény pártszervezetét a felsőbb tanácskozáso­kon, a városi, járási pártértekezleten. Ezek a taggyűlések, — amelyeken igen szép számmal vesznek részt pártonkívüli gazdasági, társadalmi vezetők, dolgozók is —, nemcsak a pártértekezletek jelöltjeinek megválasztása miatt kerülnek megrendezésre, de értéke­lik a pártszervezet eddigi tevékenységét, a kongresszusi irányelveknek megfelelően meghatározzák az időszerű feladatokat is. Ezek közül a taggyűlések közül számolunk be olva­sóinknak az átányiról és a hevesiről. Egri méhészek a mezőgazdasági kiállításon A Budapesten megnyílt Or­szágos Mezőgazdasági Kiállí­tásra megyénk méhészéi is jelentős mennyiségű anyagot küldtek. A méhészszövetkezet már jó előre kiválasztotta azo­kat a felszereléseket, amelyek­kel Budapestre utaztak. Az el­múlt évek tapasztalatai alap­ján az idei kiállításra mint­egy 15 méhésznek az újítását vitték fel, hogy a látogatók megismerkedhessenek a Heves megyei méhészek ötleteivel. Különösen nagy érdeklődés­re lehet számítani a Bátori Já­nos egri méhész által készített kaptárra. Üjítása alapján hul­ladék faanyagból készíthető kaptár és ezzel nagy költséget takaríthatnak meg a méhé­szek. Mindig nagy gondot okoz a méhészeknek a vándoroltatás­nál a kaptárak teherautókra történő felrakása. Vadas Ele­mér újítása alapján most olyan szerkezetet mutatnak be, amely lehetővé teszi e ne­héz munkák gyors elvégzését. Ezenkívül újítást vezetett be a méz pergetésénél is. Jakab György verpeléti mé­hész vándorbódé készítésével vesz részt a kiállításon. Újítá­sa alapján a hagyományostól eltérően farostlemez hulladék­ból készít méhészeti vándor­bódét. Ez lényegesen olcsóbb és így minden méhész saját maga is elkészítheti. Ezenkí­vül szalmából préselt kaptárt is vitt a kiállításra. A méhészszövetkezet is mint önálló kiállító mutatja be a közös tulajdonukat képező szalmakaptár-prést. Emellett kaptárakat, különböző méhé­szeti berendezéseket, pergető- ket és a méhészek által készí­tett újításokat mutatnak be a látogatóknak. Szabó Lajos Elveszett drága órák... Ne vezessen félre senkit ez a cím. Nagyon is hétköznapi, népgazdasági, helyi, sőt sze­mélyi érdekeket érintő ipari téma következik itt; néhány gondolat a lakatosárugyári kilépőcédulákról... Mindjárt adatokkal kezdem: a külön­böző ügyekben kért és kapott kilépők miatt az első negyed­évben 2457, a második ne­gyedévben pedig 3225 óra esett ki a termelés folyama­tából. Nem nehéz gyors szám­vetést készíteni, mindez mit, mennyi veszteséget jelent! Ha egy munkásra vonatkoztatjuk ezeket az adatokat, szörnyül- ködhetünk, hiszen ez azt je­lenti, hogy az első negyedév­ben 307, a második negyedév­ben pedig 403 munkanapot nem dolgozott. Természetesen ez lehetetlen, hiszen egy ne­gyedév csak 72 munkanapból áll. Nem is egy ember, s nem is kettő halmozta fel fél év során azt az 5682 órát, amely a termelés számára elveszett; tíz-, húszpercekből, negyedórákból, félórákból duzzadt ilyen kövérre ez a szám, amely a gyár munkás­kollektívájára vonatkoztatva is indokolatlanul magas! Néhány napja zajlott le a Lakatosárugyárban a féléves eredményeket elemző, érté­kelő termelési tanácskozás; s ott a gyár igazgatója, Németh Tibor, sajnálatos részleteket tárt a dolgozók elé a kilépő­cédulákról. Elmondotta pél­dául, hogy az egyik délutános műszakban a présműhely 23 dolgozója közül csak tízen maradtak a gyárban, a többi 13 dolgozó — kilépőcédulával — este nyolc óra tájban egy­szerűen elhagyta a vállalat területét. Előfordult olyan eset is — szombati napon —, hogy ötvenen (írd és mondd: ötvenen!) távoztak „kilépő­vel” a gyárból, a beállító la­katosokkal az élen! Vajon milyen fontos és ha­laszthatatlan elintézni való­juk akadt szombaton este ezeknek a munkásoknak? Randevúra siettek, vagy mo­ziba, esetleg televíziót nézni?! Vagy megbeszélt ultipartiju­kat nem akarták elmulasz­tani? A találgatásnak ezernyi lehetősége kínálja magát. Ha az igazi okot keressük, — eljutunk a művezetőkig. A művezetők engedélyezik a kilépéseket, az eltávozáso­kat. De épp az idézett adatok mutatják: kevés felelősség­gel, határozottsággal és erély- lyel látják el a gyár vezetői­től kapott megbízatásukat. Boldog-boldogtalan fordulhat hozzájuk kéréssel, nemigen utasítják vissza a kérések tel­jesítését, olyan készségesen biggyesztik aláírásukat a ki­lépőcédulákra, akár fizetéskor a bérjegyzékre. S természete­sen e liberális magatartásnak is megvan a maga egyszerű magyarazata: nem akarnak „rossz fiúnak” látszani senki szemében. Olcsó népszerűség az ilyen, felfújt hólyag, amely hamar eldurran; fabatkát sem ér a becsületes, lelki- ismeretes munkások előtt. Ideje lenne, ha a művezetők is ráébrednének hamis „te­kintélyük”, talmi népszerűsé­gük ingatagságára. S a mun­kásoknak is tudniok kell, ha a gyárkapun belépnek, nem holmi mozi- vagy tv-elő adás­ra érkeznek, ahonnét kedvük szerint távozhatnak, aszerint, hogy tetszik vagy nem tet­szik az előadás! Mert ne cso­dálkozzanak, ha fizetéskor vékonyabb borítékot kapnak kézhez, vagy ha kevesebb lesz a nyereségrészesedés, — ezeket ki-ki végzett munkája értékében kapja. A Lakatos­árugyárban éppúgy, mint bárhol... (pataky) Számos szerencsétlenséget tart nyilván az elmúlt napok krónikája Az elmúlt napok baleseti krónikája bővelkedik az intő példákban, amelyek tanulságá­nak megszívlelése ajánlatos kerékpárosok, motorosok, gép­kocsivezetők, gyalogosok szá­mára. Az első eset még csupán tö- réses sérüléssel végződött: Vág- ner Lajos, az egri 4. számú Autóközlekedési Vállalat te­hergépkocsijával Füzesabony— Kerecsenti között elütötte a Pusztaszikszói Állami Gazda­ságban dolgozó Palkonyai Sán­dort, aki kerékpárjával igyeke­zett munkahelyére. Palkonyai sérülése nyolc napon túl gyó­gyuló. A másik baleset is szerencsé­sen végződött végső soron: Nagy János budapesti lakos, a saját tulajdonát képező gépko­csival az Eger—Kerecsend kö­zötti úton haladt, a Kerecsend előtti lejtős kanyarban azon­ban rosszabbul is járhatott volna. Gépkocsijának első ke­reke ugyanis defektet kapott, s így az autó a veszélyes ka­nyarban a nagy haladási se­besség miatt az út temető fe­lőli oldalán kötött ki, az árok­ban, felfordulva. A gépkocsive­zetőnek semmi baja sem tör­tént. Életével fizetett vigyázatlan- óságáért Kozlov István 21 éves •í-tibolddaróci lakos, MÁV pá- •••lyamunkás. Vámosgyörkön, az ^állomás Füzesabony felé eső "> végében, a vasúti sínek között pállva, egy tehervonat elhaladá­sát várta, majd amikor az ^utolsó vagon is elhaladt, a sze­melvény mögött, a sínen átha­ladva, folytatni akarta útját. {•Nem vette azonban észre, hogy [:*a következő sínpáron nagy se­lbes séggel közeledik a miskolci ^expressz, amely csak áthalad l;!az állomáson. A vonat a fiatal '••pályamunkást halálra gázolta. % (w) í*-------------------------------------­>:• I A mezőgazdasági t kiállítás | pénteki programja :• ó Délelőtt tíz órakor előadás %az üzemszervezési pavilonban. {•Tárgya: A mezőgazdasági ter- fmelés távlati fejlesztésének %problémái. Előadás az állattenyésztési jlpavilonban. Tárgya: A bá- íránynevelés és utódellenőrzés, í’a gyapjú kártevői. > Előadás a kertészeti pavi­lonban. Tárgya: A nagyüzemi -.gyógynövénytermesztés szako­sításának tapasztalatai. •! Délelőtt 11 órakor. Elődás a {•szántóföldi pavilonban. Tár­ágya: Az öntözéses nagyüzemi :•gazdálkodás megszervezésének ' tapasztalatai. Táppénzcsalás? Nem csaltam*: én semmit. Az orvos kiírt, az-j tán amikor megint munkába*: jöhettem, ismét dolgoztam. *i — És a szőlő? — Az is valami? Nem ültem*: otthon tétlenül. A háztáji... !; — Táppénzcsalás. Kész. Kár*: vitatni. *i — De a körmöm... •: — Kért szabadságot a műve-*: zetőjétől akkor, amikor ...? I; — Kértem, de ez nem tarto-j zik ide, hiszen a körmöm... !• — Vannak még csodák, ugye,*: szakikám. Csak mi ezt más-*: ként mondjuk. Majd a fegyel—: mi bizottság előtt védekezhet,*: ha tud. I; És Kovács János nem tudott*: védekezni. Belepirult az első»: hazugságba, aztán már csak*: konokul hallgatott. Arra sem.; volt egy szava sem, amikor*; szapulni kezdték. Néhányan!; konoknak tartották emiatt,*: csak az öreg Béla bácsi látta,*: érezte, hogy Kovács János úgy»: kínlódik, mint a kutya. *: Mert egyszer ügyeskedett*- életében, erre is ráfizetett. De!- majd amit az asszony kap ott-*: hon! ;! |U iközben a fegyelmi bi-*j iT_1 zottság határozatát ol-!j vasták fel, egyre csak a szava-*: kát formálta magában, amivel!: megköszöni az asszonynak a»: nagy szívességet. $ Furcsa szerzet a férfiember:.; csak arra nem gondolt Kovács;! János, hogy valami köze neki!; is volt a történtekhez. •! G. Molnár Ferenc : lálta körül, majd mind a két öklét a lába közé szorította és úgy pörgött, mint a körhinta. Az arcán a fájdalom kínja borzolta össze vonásait. Az öreg csak ennyit mon­dott: — No, most már meglesz a szabadság. — Meg, az isten verje meg. Csak ezután döbbent belé az öreg kijelentése. Az előbbi vö­rösség eltűnt az arcából, fal­fehér lett. — Csak nem gondolja, hogy...? Béla bácsi vállat vont és ar- réb ment. Tgy kapott szabadságot Kovács János. A szőlőt is rendbetette, a biztosító is fizetett, az asz- szony sem morgott, tehát minden a legnagyobb rendben volt. Rendben volt, egész addig, amíg vagy két hét múlva az eset után nem hivatták a szak­szervezethez. — Rendben a szőlő? — kér­dezte az szb-titkár. — Rendben — vágta rá gon­dolkodás nélkül. —Ez a baj, barátom. — Baj? Miért lenne baj? — Mert a táppénzcsalás ná­lunk nem dicséretes cseleke­det. — Ne mondjon már ilyet! • • Ügyeskedik az ember veszi. Be se kell jönnie, pénze is lesz, az asszony se morog­hat. Ettől egyszerűbb nincs a világon. Csalás? Ugyan. Ki tudja meg. Véletlenül történt. Más­sal is előfordulhat. Nem ő az egyetlen és nem is az utolsó, aki a körmét leüti — véletle­nül. A kalapács a levegőben már zuhani készült. Ránézett az öregre, Béla bácsira, aki éppen akkor fordult feléje. Mi az? Csak nem vett észre valamit? A kalapács megindult. Szin­te hallotta a levegő surrogá- sát. Egy pillanat és ... p1 lkapta a kezét. Olyan 1-1 melegség öntötte el, hogy meg kellett törölnie a homlokát. Akkorát fújt, hogy szemöldökét is megborzolta a vastag légáramlat. Megköny- nyebbedett. A fene azt a sző­lőt. Miért üsse le miatta a körmét? Az elképzelt fájda­lom máris a szívébe szúrt. Néhány másodperccel ké­sőbb a kalapács mégis a bal kisujjára zuhant. Talán már nem is gondolt rá, talán csak az előző gondolatok ösvénye nyomán indult el a mozdulat benne, anélkül, hogy akarnia kellett volna. Akkorát ordított, hogy oda­szaladtak hozzá. A kisujját a szájábakapta, aztán a jobb kezével bugyo­Miközben végezte a munká­ját, egyre csak ezek a gondo­latok nyüzsögtek az agyában. Nem bírta elviselni az asz- szony zsörtölődését. De hát mit csináljon? A nagy befeléfordulásnak ^ aztán az lett a vége, hogy a kalapáccsal majdnem a kezére ütött. Most ő szidta gondolatban az asszonyt, mert ez is miatta történt. Ha nem kellene állandóan arra gon­dolnia, mi lesz otthon, ha eredménytelenül hazamegy, a munkáján járna az esze. így meg... Szerencse, hogy az utolsó pillanatban elkapta a kezét. Más sem hiányzik már, csak az, hogy megsebesüljön. Ha a körme... Azt a mindenségit! A kör­me ... Hm! Erre nem is gon­dolt eddig. Mi lenne, ha a kör­mét ... Marhaság. Minek okoz­zon magának fájdalmat. Bár a bal kisujja nem vészes. Attól még nyugodtan lehetne a sző­lőben munkálkodni. Az orvos kiírja és a biztosító is fizet. A pénzről az asszonynak sem kellene tudnia semmit. Lenne egy kis dugacs zsebpénze. Né­hány korsó sör és több lottó- szelvény is kikerülhetne belő­le. A bal kisujja. Nem nagy dolog. Egy kicsit ráüt a nagy­kalapáccsal a körmére. Meddig fáj az? Mégha az orvos le is tT ovács János nagy baj­“ ban volt. Legalább két napi szabadságra lenne szük­sége, hogy a szőlőben rendbe tegyen mindent. Az asszony már napok óta rágja ezért a fülét, mondván: ő nem ér rá, neki a tsz-ben elég a dolga, János viszont könnyen tud szabadságot kapni a gyárban. Könnyen? Hiába erősködött, hogy mindenkinek beosztották a szabadságát az év elején. Mindenkit megkérdeztek, mi­kor akarja kivenni a pihenő­napokat, s most már ezen nem lehet változtatni. Hacsak!... Legfeljebb fize­tés nélküli szabadságot kér. Az öregnek majd csak mond valamit. Az öreg, Béla bácsi, a műve­zető, ugyan meghallgatta, egy darabig nem is szólt semmit, csak hümmögött, aztán kibök­te: — Nem lehet, János. Saj­nálom. Rendnek kell lennie. Sokan hiányoznak így is. Ezt várta, mégis bosszan­totta. Az öreg megérthetné, hogy neki dolga van. Mit mondjon a feleségének otthon? Majd hallgathatja megint: „Mert tehetetlen vagy, mert úgy tesznek ide-oda, mintha gyerek lennél, mert nincs ben­ned semmi élelmesség, de bezzeg!...” Ilyenkor gyilkolni tudna, de csak hallgat, és hogy a szózu- hatagot ketté vágja, kiballag az udvarra, vagy a ház elé, esetleg a szomszédba néz át ' Jóskáékhoz. Az átányi kultúrház nagy­termében kedd estefelé több mint félszáz kommunista és pártonkívüli gyűlt össze a kül­döttválasztó közgyűlésre. A pártszervezet beszámolóját Kovács Károly, az átányi pártszervezetek csúcsvezetősé­gének titkára mondotta el. Be­vezetőjében hangoztatta: a be­számoló elkészítésekor meg­vizsgálták, hogy a pártszerve­zetek miként hajtották végre azokat a határozatokat, ame­lyeket a vezetőségválasztó taggyűlésen fogadtak el. 1 határozatok valóra váltását is­mertetve elmondotta, hogy az­óta örvendetesen erősödött a pártszervezet, de még mindig sok tennivaló vár rájuk, a nők és fiatalok nevelésében. Kovács Károly párttitkár részletesen elemezte a község­ben működő termelőszövetke­zetek tevékenységét, az ezek­ben a közös gazdaságokban dolgozó kommunisták mun­káját, megállapítva, hogy a rossz terméseredmények nehe­zítették az eredményes politi­kai munkát, s a pártszerveze­teknek nagy harcot kellett folytatniuk azért, hogy a ter­melőszövetkezetekben bevezes­sék a különböző premizálási módszereket, hogy anyagilag érdekeltté tegyék az embere­ket a közös munkában. A termelőszövetkezeti tagok, vezetők fáradozását a kedve­zőtlen időjárás ellenére is, si­ker koronázta, mert előrelátha­tóan megduplázódik a kapás­növények terméshozama az el­múlt évhez viszonyítva. A pártvezetőség a beszámo­lóban sürgette: nagyobb gon­dot fordítsanak a termelőszö­vetkezetek az öntözéses gazdál­kodás kiterjesztésére, hogy az eddiginél nagyobb termésered­ményeket érhessenek el. Han­goztatta, hogy a pártszerveze­teknek a jövőben még nagyobb propagandát kell biztosítaniuk az öntözéses gazdálkodásnak, s még alaposabb felvilágosító munkával kell meggyőzniük a szövetkezetek tagjait az öntö­zés hasznáról, eredményessé géről. Az átányi kommunisták rész letesen megismerhették tenni valóikat ezen a taggyűlésen, a; egységes paraszti osztály ki alakításában, a párt szövetség politikájának megvalósításé ban is. Ekörül ugyanis még j( néhány téves nézet tartja ma gát, sőt, egyes esetekben ezel az elvi nézeteltérések a tettle gességig Jajultak. Ezen a tanácskozáson nem csak szorosan vett szervezet kérdésekről vitatkoztak, sőt elsősorban nem ezekről, hiszer az emberek között végzett fel világosító munkát, a gazdaság szervező, irányító tevékenysé get, a falu kulturális életénei fellendítését elsőrendű felada tuknak tartják, tehát fölei ezekről tárgyaltak, elhatároz, va, hogy növelik a falubeliéi szakmai-politikai képzettségét a szövetkezeti parasztság álta lános műveltségét. Számos javaslatot adott i beszámoló azzal kapcsolatbar is, hogy a termelőszövetkeze tekben dolgozó kommunistái milyen helyi erőforrások és le hetőségek felhasználására ösz­tönözzék a közös gazdaságai tagjait, vezetőit. Elsősorban é: újból a különböző öntözés: módok alkalmazását javasol Elősegítjük, hogy as emberek szocialista módon éljenek, dolgozzanak és gondolkozzanak ták, valamint a homokterüle­tek kihasználását, amely szak­szerű művelés mellett sok zöldséget és gyümölcsöt adhat­nak az ország ellátására. Az egész tanácskozásnak szinte mottója volt az a fel­irat, amely ez ünnepi alkalom­ra összejött párttagokat kö­szöntötte: Tanítsuk meg az em­bereket szocialista módon él­ni, dolgozni és gondolkozni. A hozzászólások is ennek a kom­munistákhoz méltó célnak megvalósulását segítették elő. Ifj. Sike Antal, a Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, ez­zel kapcsolatban hangoztatta, hogy a pártankívüliékkel ösz- szefogva, sikerrel mozgósíthat­ják a termelőszövetkezetek tagságát az őszi munkák idő­beni elvégzésére. Bedécs Mi­hály, az Üj Élet Termelőszö­vetkezet elnöke, az öntözéses gazdálkodás adta lehetősége- ; két ismertette, Blahő Lajos, a Béke Tsz főagronómusa pedig a homokterületek hasznosítá­sával kapcsolatban adott jó öt- 1 leteket. A hozzászólók sok ja- ' vaslatot adtak arra is, miként Tovább erősítjük j Ugyanezen a napon a hevesi községi pártszervezet kommu­nistái is megtartották küldött­választó taggyűlésüket, ame­lyen részt vett Fehér István, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese is. Nagy Lajos, a pártszervezet titkára beszámolójában ismer­tette, milyen módon erősítet­ték pártszervezetüket az el­múlt időben, s milyen felvilá­gosító munkát végeztek, hogy a párt politikájának megvaló­sításába minél több embert vonjanak be. Elmondotta, hogy pártszervezetük alig egy év alatt 73-ra növekedett s zö­mében olyan fiatalokkal, be­csületes emberekkel gyarapo­dott, mint Morvái István, Tasi József, Tári Mátyás, és még hét társuk. A beszámoló ismertette, mi­lyen feladatok várnak a párt­végezzék munkájukat a párt- szervezetek, hogy mielőbb ki­alakuljon a szövetkezeti pa­rasztság egysége és a személyi torzsalkodások helyett a gaz­dasági munka megjavítására fordíthassák erejüket a falu kommunistái. A küldöttválasztó taggyű’és vitájában felszólalt Hazai Be­la, az MSZMP Központi Bi­zottságának instruktora is, aki aktuális politikai kérdésekre adott választ. A több óráig tartó vita befe­jeztével a pártszervezetek tag­jai elfogadták a vezetőség oe- számolóját, valamint a határo­zati javaslatokat, majd sor ke­rült a titkos szavazásra, mely­nek eredményeként Kovács Kálmánt, Rátkai Imrét. ifj. Si­ke Antalt, Sebők Mihálynét, Kovács Károlyt. Gajdos Józse­fet és Együd Józsefet válasz­tották meg a járási pártérte- kéziét küldöttének, Barát Györ­gyöt pedig szavazati joggal küldik e tanácskozásra. Az átányi küldöttválaszté taggyűlés a kora éjszakai órákban ért véget. tártszervezetünket szervezet tagjaira, a szakmai és politikai oktatás megszerve­zésében, a pártszervezet esz­mei-politikai egységének növe­lésében, hogy sikerrel tudják végrehajtani a kongresszusi irányelvekben körvonalazott feladatokat. A beszámolót követő vitá­ban nyolcán kértek szót és a pártszervezet politikai és gaz­dasági problémáival foglal­koztak. A pártértekezlet kül­dötteinek megválasztására a késő esti órákban került sor. Többek között Vadász Lajost, Csabai Jánost, Prokai Gábort, Laboda Zsigmondnét, dr. Nagy Ferencet delegálták a pártér­tekezletre, akik — mint a sza­vazás eredményei is bizonyí­tották — méltóak a párttagság bizalmára. Kovács Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents