Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-29 / 228. szám

1962. szeptember 26., szombat PißPOJSÄG 3 fl dolgozó népért, a békéért Az őszi napfény megcsillan a fegyveren, sugárkévéi szét­hullnak a fátyolfelhős égbolt alatt. Fegyver és napfény, harc és béke, erő és büszke­ség: néphadsereg, fegyveres erőnk, dolgos napjaink védő­je, ifjú és idősebb harcosok... Az ezrek közül most hármat emelünk ki a Gyöngyösön szolgálatot teljesítők közül. Dudaskó Józsefről, a mun­kásőrség anyagcsoport-vezető­jéről először parancsnoka, Térjék Lajos mondott véle­ményt: — Nagyszerű ember. Lelki­ismeretessége és szorgalma példás. Nincs olyar. nap, hogy be ne jönne a parancsnokság­ra. Amióta 6 intézi az anyag- ügyeket, minden a legnagyobb rendben van. A dicséret valóban nem érdemtelen. Gyöngyösön mindenki sze­rény, komoly embernek is­meri Dudaskó Józsefet, aki az emberségről soha nem fe­ledkezik meg. A Malom- és Terményforgal­mi Vállalat igazgatói szo­bájában ke­restem fel. — Már 1957- ben együtt dol­goztam az elv­társakkal a munkásőrség­ben — vála­szolja kérdé­semre. — De csak 1958-ban lettem a mun­kásőrség tag- ---------------------­ja. A páncéltörőknél voltam egy évig. Ezután a zászlóalj­törzsnek lettem a tagja. Most az anyagcsoport vezetője va­gyok. — Hogy tudja a vállalati munka mellett a munkásőri szolgálatot ellátni? — Nem köt le ez a feladat nagyon. Mindennap végzek valamit, és ha szükség van rá, az elvtársak is szívesen segí­tenek, — Meddig marad munkásőr? — Amíg bírom és amíg szükség van rám. El sem tu­dom képzelni az életemet a munkásőri szolgálat nélkül. — Milyen élménye fűződik az elmúlt évekhez? — Nem tudnék egyetlen eseményt sem kiemelni. Min­den megmozdulás élmény. A szolgálat nem teher, szívesen végzem. A kiképzésben és a gyakor­latokon is részt vesz. Odaadá­sa, hűsége példaadó. Szerény­ségből elhallgatja ugyan, de parancsnoka közölte azt is, hogy kiváló munkájáért or­szágos parancsnoki dicséretet kapott. Viola Sándor rendőrtörzs­őrmester olyan ember Gyön­gyösön, akit majdnem min­Koszorúzás a Hősök-terén A fegyveres erők napja al­kalmából pénteken ko6zorúzási ünnepség volt Budapesten .a Hősök terén, a magyar hősi emlékműnél. A Magyar Nép­köztársaság fegyveres erőinek koszorúját Czinege Lajos ve- zérezrédes, honvédelmi mi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Papp János belügyminiszter és Papp Árpád, a munkásőrség orszá­gos parancsnoka helyezte el. Pataki László, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára és Pozsonyi Vilmos, a budapesti KISZ-Bizottság titkára helyez­te el a KISZ Központi Bizott­ságának koszorúját. Koszorút helyeztek el a bu­dapesti diplomáciai testület katonai és légügyi attaséinak és a szovjet hadsereg ideigle­nesen hazánkban állomásozó csapatainak parancsnoksága nevében is. A koszorúzási ünnepség az intemacionálé hangjaival ért véget (MTI) den ki ismer. Ez nem meglepő, hiszen tizenöt éve teljesít itt szolgálatot, egész kis megsza­kítással. Tizenöt év egy város­ban, önmagában is meglepő és dicsérendő. — Egerből jöttem ide — emlékezik Viola Sándor. — Ott teljesítettem szolgálatot a honvédségnél. Egyébként ceg­lédi vagyok. — Milyen volt ez a tizenöt év? — Nagyon bonyolult. Mint őrszemes kezdtem, rövid ideig voltam a budapesti karhatalmi zászlóaljnál, aztán visszajöt­tem Gyöngyösre. Egy kicsit el­riasztottak ettől a várostól annak idején, hiszen a bor miatt elég sok baj volt az emberekkel, de ma már egé­szen mások a körülmények. sa a tízéves és a tizenöt éves szolgálati éremnek. Amikor Horváth Sándor fő­hadnagyot kerestem, azt a vá laszt kaptam, hogy éppen KISZ-gyűlésen van. A század pártcsoportjának titkára, a zászlóalj pártvezetőségének tagja, érthető tehát, hogy a kiszistáknak a fegyveres erők napjára való felkészülését se­gíti. 1954-ben került, az érettségi után, a tiszti iskolára. Ö is gyöngyösön kezdte a szolgála­tot. Azóta már hat korosztály katonává nevelését segítette. — Az utóbbi években a po­litikai és általános műveltség szempontjából jól képzett fia talok vonultak be. Egyre több közöttük a KISZ-tag, és mind­ez a kiképzés szempontjából is jelentős körülmény. — Es mi kell ahhoz, hogy valaki jó parancsnok legyen? — A határozott katonai és általános műveltség mellett az emberek ismerete kéll hozzá. Meg kell ismerni a beosztotta kát és segíteni kell őket a kü- lönböző problémák megoldásá­ban, akár személyes természe­tűek ezek. akár a szolgálattal függnek össze. Csak kiegyen­súlyozott, nyugodt emberekkel lehet a kiképzésben jő ered­ményt elérni. De a felettesek­től kapott elismerés is segíti a jó munkát. — Miért választotta ezt a hivatást? — Már fiatal koromban von­zódtam a honvédséghez. A gimnáziumban a rádiós szak­körben kerültem közel a rá­diózáshoz, ezért lettem hír­adós. Aztán még hozzáteszi, hogy a katonaélet ma sem könnyű, mert a szolgálat teljes embert követel meg, s olykor háttérbe szorítja a személyes ügyeket. De hogy Horváth Sándor fő­hadnagy maradéktalanul be­tölti hivatását, bizonyítja az is, hogy már kétszer volt élen­járó szakaszparancsmok mi­előtt a katonai és politikai ki­képzésben elért kiváló ered­ményéért a Haza szolgálatáért emlékérem ezüst fokozatát megkapta. A fegyveres erők napja al­kalmából három arcot villan­tottunk fel, három embert mu­tattunk be a sok-sok ezer kö­zül, akik büszkén viselik az egyenruhát, amely jelzi: a dol­gozó népért, a békéért fogják össze erejüket, képességeiket, elhatározottságukat. Értünk, mindannyiunkért vi­gyázzák alkotó hétköznapjaink nyugalmát. G. Molnár Ferenc j Ma őket ünnepeljük: Négyen a kiváló katonák közül ff ívűiről semmi sem mu­tatja, hogy az egri hely­őrségi laktanyában ünnepre készülnek. A kora reggeli fog­lalkozások közül a sajtóolva­sás is időben megkezdődött, de ezúttal a lapok böngészése, érdekes híreinek megvitatása helyett előadást hallgattak a harcosok- Szabó József, a vá­ros egyik veteránja, s más munkásmozgalmi múlttal ren­delkező elvtársak, a rokon fegyveres testületek képvise­lői látogattak el a honvédek­hez. Szabó József a régi har­cok, küzdelmek emlékeiről beszélt. Azokról, amelyeknek tevékeny részvevője vólt maga is... A hallgatóság soraiban ott ült a négy katona. Juhász Má­tyás tizedes, Bagdi Kálmán, Vágvölgyi József, Jobbágy Zol­tán honvédek, öt társukkal együtt ők ezekben a napokban váltak a helyőrség büszkesé­geivé. Kiváló katonák lettek a háromnapos vizsga-sorozat vé­gén. Bebizonyították, hogy minden tekintetben megfelel­nek a követelményeknek, őket nem érheti váratlanul semmi­lyen feladat végrehajtására szóló parancs. A nagy érdeklődéssel végig­hallgatott és nagy tetszéssel fogadott, beszélgetésszerű elő­adás után a négy kiváló kato­nával egy csendes szobába hú­zódtunk. Juhász Mátyás mel­lén már Ott büszkélkedik egy kiváló tudásról, felkészültség­ről tanúskodó jelvény. — Ezt az elmúlt esztendei versenyek után kaptam — mondja. — Akkor az ütegből hárman értük el a követelt szintet. Most, őszintén megvall­va, nem sok reménnyel indul­tam el a vizsgákra, mert több mint egyhónapos kiesésem volt, gépkocsivezetői tanfolya­mon voltam. De ha már egy­szer beneveztem, nem marad­hatok szégyenben — gondoltam —, s sikerült. Csak a lövészet előtt éreztem idegességet, de ezért is bőséges kárpótlást kaptam azzal, hogy az ütegből nekem másodszor is sikerült kiváló katonává válnom. Uagdi Kálmán honvéd 1 elöljáróban arról be­szélt, hogy mostanában az egész helyőrséget elkapta a versengési láz. — Üj, élenjáró szakaszok, ki­váló rájok, kiváló katonák „születnek” most nap mint nap, s annak, aki sikerrel akar helytállni, ugyancsak össze kell szedni minden tudását — vall­ja be- — Magam híradós va­gyok, a szakmai vizsgán jók voltak a feleleteim, A „gyen­gém” azonban a vegyvédelem volt. Az ezzel kapcsolatos kér­désekre „csak” négyesre sike­rült felelnem. — A hadműveleti hírváltás sem sokkal könnyebb ennél. Ml a vizsgaverseny során egy távirattal többet adtunk le, mint amennyit követeltek, de az egyik szöveg hibás volt, s vagy öt percet kellett rászánni, hogy helyrehozhassuk — szá­molt be az izgalmakról Vág­völgyi József. Negyedik társuk, Jobbágy Zoltán — akinek ahhoz, hogy megfeleljen beosztásában, lég­ióként az óramutatóhoz kell alkalmazkodnia — a másod­percek elmúlásának gyorsasá­ga okozott gondot. — Minden mozdulatot, min­den észlelést a pillanatok tö­redéke alatt kellett elvégezni — emlékezett a vizsgára. — De hiába, ha megfelelő mó­don el akarjuk sajátítani a modem harcászattal Járó tu­dományokat, ezt is meg kell szokni. Végeredményben mind a négyen — és rajtuk kívül még öten — sikerrel végeztek a versengésben; amelynek égylk célja a kiváló katona cím megszerzése. A különle­ges tudást Igazoló jelvényt még nem kapták meg, mert a vizsgák még folynak, s bizto­san több társuk is akad a ké­sőbbiek folyamán, de a fegy­veres erők napján különös megbecsüléssel ünnepeljük már őket. ök azók, akik nem­csak kötelességüket teljesítik, mint sórköteles katonák, ha­nem annál többre is vágynak: teljes szívvel, minden haszno­sat tudni akarással igazolják, hogy a haza védelmét min­denkor legelső és legfontosabb kötelességüknek tekintik. Pzért az odaadásért meg- ^ érdemlik az ünneplést, az eredményükkel járó jutal­mat és dicséretet. (W. L.) Ekkor mondja el, hogy az emberek ismerik, s ha a nyo­mozásban tudnak, segítenek is. Említ néhány „érdekes ügyet”, amit sikerült kibogoznia. — A dolgozók szívesen segí­tenek nekem, a rendőrnek. Nem is tudom másként elkép­zelni a munkámat, mint úgy, hogy állandó Kapcsolatot tar­tok a dolgozókkal. A város egyik szövetkezetét, a Mátra- gyöngye Tsz-t patronálom. A legkülönbözőbb ügyekben ke­resnek meg a tsz tagjai. Szívesen és örömmel beszél a hivatásáról Viola Sándor rendőr törzsőrmester, és min­den gondolatában benne van ez a fogalom: az ember, az emberekért, a dolgozók érde­kében. Tizenöt évi szolgálata bizonyítja, hogy nemcsak ön­kéntelenül, megszokásból is­métli ezeket a szavakat: az emberek nyugodt életéért, biz­tonságáért folytatott tevé­kenysége kitölti minden per­cét. Évente többször kap jutal­mat jó munkájáért, s birtoko­— Édesapám, én, ha megnö­vök, rendőr leszek — tervez­get otthon a család körében nemegyszer Ország András rendőrtörzsőr­mester első osz­tályos kisfia. Az apa ilyen­kor mosolyog, részben azért, mert tudja, a gyerekek olyan sokféle pályát szerenének vá­lasztani, ahány­ról csak halla­nak, részben meg azért, mert nem is bánná, ha kisebbik fia — a nagyobbik villanyszerelő­nek készül — valóban meg­találná ennek a szolgálatnak | szépségeit és apja nyomdo- | kaiba lépne. — Merfy szép : a rendőrök i ■ munkája — vallja be — ha né­■ ha nehéz is. Kilenc év nagy idő, ennyi i szolgálat alatt sikerült ezt KILENC ÉV NAGY IDŐ megtanulnom. Mióta felvettem az egyenruhát, voltam körzeti megbízott, őrsparan csnokhe- lyettes, nyomozó tiszthelyettes, éltem itt Hevesen,, ahol szület­tem, meg távolabb is szolgál­tam, míg aztán nemrégen is­mét visszakerültem „szűkebb hazámba”. — Azt mondják, hogy nem mindig jó ott szolgálatot telje­síteni, ahol az ember felnevel­kedett, ahol ismerősei közül nagyon sokan élnek. Számom­ra ez nem jelent hátrányt. Sőt, jó hallani, amikor valamit meg akarok tudni, s azt mond­ják: „Nézd, te itt születtél, itt éltél közöttünk, neked kertelés nélkül megmondjuk, hol kell keresni a hibát...” Ez azt je­lenti, hogy munkámban min­denki segít, támogat. Akit megkérdeznek Hevesen, ehhez a néhány szóhoz azt is hozzáteszi: azért van ez így, mert Ország Andrást a hosszú évek alatt a rendőrök egyik példaképeként ismerték meg... vwwwwwvwwwwwvww\wv>v\xnwvWwn5 csijára vonatkozik, hanem őrá magára is. Mert igaz ugyan, hogy jó technikai felkészült­ségről tett tanúságot, de embe­ri magatartása, elvtársias segí­tőkészsége minden más erényét felülmúlja. Hogy mik ezek az erények? Bálint tizedes már nem felel­het a kérdésre, mert parancs érkezik, hogy az alegységet elő­revonják. Felzúgnak a motorok, s pil­lanatok múlva már csak ka­vargó porfelhő árulkodik arról, hogy az imént még itt voltak. Aztán később a gyakorlat kü­lönböző mozzanatain újra ta­lálkoztunk a HR 20-08-as von­tatóval, amelynek vezetője Molnár honvéd, tettekkel iga­zolta jó hírét. Láttuk, amint gyors, szakavatott mozdulatok­kal javítja meg társa „gyen­gélkedő” motorját. Aztán a ke­zelőszemélyzet egyik tagjaként bukkant fel a támadás során, máskor meg a rajparancsnok­nak segített. Buzdította a fiatalokat, elsők között járt a nehézségek leküz­désében. A HR 20-08-as vontató hiba, akadály nélkül küzdötte végig a gyakorlatot. A „gyorsvonat” és vezetője rászolgált a dicsé­retre . •. XJdovecz György parancsnoki posztra, miattunk nem vallhatott szégyent. Meri nemcsak ő — mi is tettünk egy fogadalmat: Karsai Sanyi csak dicsére' tért állhat a parancsnok elé. És Tomasovszki tizedes, a sza kaszparan csnok ? Aa alegység kiváló harcásza­ti ténykedése, jó lőeredménye, a harcgyakorlat sikeres telje­sítése helyette is beszél: a fo­gadalmát megtartotta. A 20-08-as „gyorsvonat" Molnár Lajos honvéd von­tató gépkocsiját nevezték el így a katonák, mert akármerre jártak, bármilyen feladatot kaptak, Molnár mindig első­nek hajtotta végre a parancsot. — A többiek is jól dolgoz­tak, de Molnár elvtárs mégis kiemelkedik közülük. Hogy mivel? — Ne értsenek félre, de ezút­tal nemcsak a szokásos gépko­csivezetői eredményekről van szó — mondta Bálint Sándor tizedes, a vontatóraj parancs­noka. — A „gyorsvonat” jelző, ami­vel felruházták, nemcsak a ko­PRÓBATÉTEL 2 í Támadás! A harckdképzés fő ^momentuma. Akár egy nyitott ^könyvből olvashatunk belőle. Egy katona póldát mutat t Ökölnyi kövek gördülnek a meredek hegyoldalon. Száraz ^ágakat, apró törmeléket ragad­jak magukkal, de a rohanó ^katonát nem érik utói. A leg- ^ rövidebb utat választja, a £ mélybe kígyózó horhost, amely £ rejtett és fedett ösvényt nyújt ^számára. Fegyverét lövésre ká­oszén tartva, ügyesen szökell sziklától szikláig. Apró termetű legény, abból jz erős, szívós fajtából, akit £ ritkán ér meglepetés a harc- £ mezőn. Most is messze maga J mögött hagyja a rajt, az egész \ szakaszt. A többiek, Ceglédi, járdosi, Erős, értetlenül néz­őnek utána. Sem követni, sem 5 beérni nem tudják már, vala- ki ingerültein felkiált: ,f, — Hova rohansz, Szabó?! $ — Előre, a témyerő harcos \után! — hallatszik most egy \ újabb felszólítás — a szakasz- \ parancsnok erőteljes hangja. \ A katonák felkapják a fejü­nket, s a következő pillanatban n már tudják, mi a teendő. Egy- í mást tűzzel biztosítva, maguk í is lezúdúlnak a hegyoldalról. Szemben „ellenséges” géppus- 2 ka kelepei, de nem sokáig. 2 Szabó honvéd, aiki közben már időt, helyzeti előnyt szerzett, biztos lövésekkel semmisíti i meg a „kezelőszemélyzetet”, j Egyetlen mozzanat a harc- „ ból. S lám, milyen következ- j menyekkel jár. Az ék — amelynek „csúcsa” i Szabó honvéd, az imént még / egyedül tört előre, most lassan t kiterebélyesedik. Először fel- I zárkózik a raj, majd a szakasz, l s végül az egész lövészszázad támadása lendületesebbé, cél- 1 törőbbé válik. Felgyorsul az t ütem, s a rohamozok vonala . most már a balszárnyihoz iga- i zodik, a témyerőkéhez, amely- s ben Szabó honvéd volt a kez­deményező... Parancsnoki őrségváltás — Tomasovszki tized«! ön i helyettesíti a távol levő sza- • kaszparancsnokot a gyakorla­■ ton. Ellenőrizze a rajokat, s készüljön fel a feladat ttíje­■ sítésére... Elvárom, hogy rend- i ben menjenek a dolgok... Így szólt hozzá a parancs- : nők, s talán a véletlen játszott . közre abban, hogy fél órával - később neki, Tomasovszki Zol- . tán tizedesnek kellett döntenie : egy hasonló ügyben: ki legyen a helyettese a váratlanul elve­zényelt Sz. Kovács József tize­desnek, a második raj élén. Karsai Sándor honvédre, az „öreg” katonára esett a válasz­tása. Így ezután ezen a napon kétszer hangzott el az a bizo­nyos szó: „elvárom...” S a próbatételre — mindket­ten így állítják — itt, a gya­korlótéren került sor. — Aknazár! — hallatszik most is a legfrissebb közlés. Karsai és emberei, ki tudná megmondani, hányadszor, hu- zakodnak neki ma délelőtt a munkának. Pedig meg kell ol­dani — meg is oldják. Fárad­tan, harminc fokos melegben, verejtékben fürdő testtel. — Eddig kiválóan tényked­tünk, s a még hátralevő fel­adatokkal sem lesz baj — mondja Leiter honvéd, amikor az ötödik óra végén lekerül a gázálarc a katonákról. — Karsai elvtárs úgy irá­nyított bennünket, mintha már két éve rajparancsnok lenne, őt figyeltük, úgy mozogtunk, ahogy tőle láttuk — ezért dol­goztunk jól —, említik a töb­biek. S Huszti István honvéd véleményével mindenki egyet­ért a rajban. — Közülünk emelték a raj-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents