Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-28 / 227. szám

1962. szeptember 28., péntek NÉPÚJSÁG 5 VERSENY — versenyzők nélkül Gyöngyösön jártunk, a He­ves megyei Malom és Ter­ményforgalmi Vállalatnál. A malmokban van-e kongresszu síi verseny, értékelik-e és mi­lyen eredményeket értek el eddig? — kérdeztük. A terv­osztály vezetőjéhez utasítot­tak, mondván, hogy ott min­den adat rendelkezésre áll. A malmok kongresszusi ver­senye elsősorban a termelé­kenység növelésére, az ön­költség — ezen belül a villa­mos áram felhasználásának csökkentésére és az egy má­zsára eső kiőrlési többlet nö­velésére terjed ki. Ezek a leg­főbb mutatók, ha ezeket tel­jesítik az üzemek, akkor rend­ben mennek a dolgok — tájé­koztatott a tervosztály veze­tője. Aztán több oldalas, stencí- lezett kimutatás került elő. A gondos munkával egymás mellé illesztett adatok szép sorjában mutatták az éves tervben rögzített adatokat, mellette a féléves mérleg tény- számait. Az adatok és ered­mények biztatóak. De túlzot­tan egyöntetűek a vállalások, nyomát sem láttuk a helyi kezdeményezésnek, csak a köz­pont intézkedései tükröződtek az adatokból. Hogyan születnek az ered­mények, mit tudnak álver­senyről a munkahelyek dol­gozói? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel az egri malmot. Gregor Sándor üzemvezető az augusztus 24-én készült jegyzőkönyvet mutatja. Tehát augusztus 24-én vállalták az egri malom dolgozói, hogy 90 fillérrel csökkentik az egy tonna őrlésre eső munkabért, csökkentik a villanyáram-fel­használást. Tehát augusztus 24-e 'előtt az egri malom dol­gozói nem tettek vállalást, a malomban nem folyt munka­verseny. De a központban volt — pápíron. Az egri malom üzemvezető­je érzi a helyzet fonákságát és mentegetőzve magyarázza, hogy nemrégen kibővítették a vezetőséget. Tagjai: Ruppert Lőrinc, Bak Sándor, Kmecz Andrásné és Nyolcas Miklós. De Ruppert Lőrincet és Kmecz Andrásáét is hiábá kérdezge­tem a versenyvállalások, aki­értékelés és a legsürgősebben megoldandó feladatok felől, választ nem kapok, ök nem tudják, talán az üzemvezetőt kérdezzem. De ha ők, a veze­tőség tagjai nem tudják, ak­kor a hengerőr, a koptatós és zsákoló hallott-e a verseny fel­tételeiről, tudatosan részt ve­het-e benne? Pedig az egri malom ered­ményei nem lekicsinylendők. Nemrég még negyedik helyen álltak a Heves megyei mal­mok közötti versenyben az energiafelhasználás tekinte­tében, most pedig elsők és ezt tartani is akarják. A központ célul tűzte ki, hogy 3,50 fo­rinttal növeljék az egy má­zsára eső kiőrlési többletet és augusztusban már 6,35 forin­tot értek el. Ha ezt az ered­ményt tartanák, év végéig kö­zel félmillió forintos ered­ményjavulást érnének el. Az éves tervekhez képest szép eredményt ért el az egri malom, a dolgozók többsége a maga munkaterületén igye­kezett helytállni. A vállalat központja hónapok óta rögzíti az eredményeket, a gondosan elkészített táblázatokból kiol­vasható, hogy hol kellene töb­bet tenni. De mennyivel töb­bet érhetnének el ebben az üzemben és bizonyára a többi malomban és megyénk sok üzemében, ha versenyzők is lennének, nemcsak verseny­papíron. Ügy gondoljuk, a Malom és Terményforgalmi Vállalat központjának az elmúlt hóna­pokban ideje és megfelelő embere is lehetett volna arra, hogy tényleges munkaverseny legyen Egerben (vajon a többi malomban sokkal jobb a hely­zet?), ha már a helyi vezető­ség nem tudta azt megszer­vezni. Pár nappal ezelőtt, az ipar­vezetők egri tanácskozásán hangzott el a megállapítás, hogy megyénkben — különö­sen a kisebb üzemekben — sok helyen csak formális a verseny, pedig minden lehető­ség adott, hogy meggyorsítsuk a fejlődést. Egy kisüzem egyet­len „versenyvállalása” fél­milliót jelentene. De mennyi parlagon heverő lehetőség sikkad el a megyében és az országban, ha közömbösek, ha restek leszünk, ha nem von­juk be az üzem minden mun­kását a versenybe, ha nem je­löljük meg névreszólóan, hogy kinek mit kell tennie, hogy holnaptól kezdve jobban, eredményesebben dolgozzék, mint eddig. Amikor pár évvel korábban a tervek mennyiségi túltelje­sítéséről' volt szó, üzemeink természetesnek vették, hogy a munkásokat biztassák a minél nagyobb teljesítményekre. Most, amikor a termelékeny­ség emeléséről, a korszerűség­ről és az önköltség csökken­téséről van szó, sokan azt gondolják, hogy ez a szűkebb vezetőség feladata, ebből a versenyből kihagyhatják a munkásokat. Ez súlyos téve­dés. Egy ideig eredményt hoz­hat a vezetők rutinja, a fel­sőbb vezetést is ki lehet elé­gíteni ideig-óráig statisztikai adatokkal, de tények bizonyít­ják, hogy tartós sikert, jelen­tős előrehaladást csak a dol­gozók széles körű támogatásá­val érhetünk el. Ma még nincs késő a ma­lomiparban és másutt sem. Tegyük élővé a versenyt, a dolgozók támogatásával, ja­vaslataikkal és lendületükkel sokszorozzuk meg erőnket, használjuk ki a lehetőségeket. Megyénk 679 szocialista bri­gádja mellé sorakozzanak fel újabbak, az eddigi 75 millió forint értékű vállalást a kong­resszusig teljesíthetjük, de a versenyhez versenyzők kelle­nek, mindnyájunknak többet és jobbat kell adni, mint ed­dig. Dr. Fazekas László Mérföldes léptekkel MEZÖSZEMERE hajdan szegény, kubikosok lakta falu volt. A házak egy része ma is kicsi és csapzott, ,tetejüket befedte, megülte a moha, az utak is eléggé elhanyagoltak, de már a féloldalra billent épületek helyén egyre gyorsabban, na­gyobb ütemben nőnek ki az újak, és mind többen térnek vissza a volt kubikosok közül is. Bukta Ferenc a Kossuth, Papp Miklós pedig az Üj Világ termelőszövetkezet elnöke is ezt bizonyítják, amikor rájuk nyitok az irodában, a Kossuth Termelőszövetkezetben: — Tízéves munkánk fekszik benne, hogy itthon is megke­resnek annyit az emberek, mint másutt — mondják —, most pedig éppen azon törjük a fejünket, hogyan lehetne már egy év múlva többet adni a tagoknak annál, amennyit az iparban kereshettek. Később elmondják, hogy Mezőszemerén 1950-ben ala­kult meg az első közös gazda­ság, de később egy másik is született. Ebbe a két termelő- szövetkezetbe tömörült a falu, és már az első lépések is jól sikerültek. Az emberek komo­lyan vették a munkát, és az év végén elégedettek voltak a zárszámadással. Két-három éve pedig már azon gondol­kodnak, hogyan lehetne a köz­ség két gazdaságát egyesíteni. Tavaly tavasszal hivatalosan is tárgyaltak erről, de megál­lapították: még erősödniük kell a szövetkezeteknek ah­hoz, hogy az egyesülés után zökkenő nélkül fejlődhessenek. — Ez év augusztus elseje emlékezetes marad valameny­Több mint hatmillió forint kártérítés a Heves megyei termelőszövetkezeteknek HEVES MEGYÉBEN a fü­zesabonyi és a hevesi járás északi részén augusztus 9-én délelőtt hatalmas jégzápor vo­nult végig, amely percek alatt súlyos károkat okozott. Tizen­négy termelőszövetkezet gaz­daságát érte jégkár. Különösen a dohány- és a kukoricatáblá­kon volt számottevő a pusztí­tás, de nem kímélte az elemi csapás a többi termésfélesége­ket sem. A mezőszemerei Kos­suth Termelőszövetkezet diny- nyetáblája százszázalékos kárt szenvedett és ugyancsak az it­teni Üj Élet Termelőszövetke­zetben a dohány- és a paradi­csomföldeken százszázalékos a kár. Az Állami Biztosító szakem­berei azonnal fölkeresték a jégkárt szenvedett területeket és a helyszínen megállapított előzetes becslések alapján né­hány napon belül gyorssegély­ben részesítették a kárt szen­vedett közös gazdaságokat. A szihalmi Petőfi Termelőszövet­kezetnek 500 000, a mezősze­merei Kossuth Termelőszövet­kezetnek 200 000 forint, a me­zőszemerei Üj Világ Termelő- szövetkezetnek pedig 300 000 forint gyorssegélyt utalt ki az Állami Biztosító Heves megyei Igazgatósága. A jégkárok értéke az elmúlt napokban bontakozott ki tel­jes mértékben, amikor a mu­tatkozó terméseredmények alapján lehetővé vált a károk végleges felmérése. Az Állami Biztosító kárbecslői megállapí­tották, hogy több mint hat­millió forint értékű kártérí­tésre jogosultak a jégkárt szenvedett közös gazdaságok. A LEGNAGYOBB pusztítás Szihalom községben követke­zett be, ahol a végleges becs­lések alapján egymillió negy- venhárcmezerkétszáz forintot fizet az Állami Biztosító a Petőfi Termelőszövetkezet ré­szére. Az erdőtelki Új Élet Termelőszövetkezet 653 000 fo­rint kártérítést kap, a füzes­abonyi Petőfi Termelőszövet­kezet pedig 675 300 forint kár­térítésben részesül. Az Állami Biztosító Heves megyei Igazgatóságának vezető szakemberei a kártérítés kifi­zetése után is meglátogatták a közös gazdaságokat és meg­hallgatták a termelőszövetke­zetek vezetőinek véleményét, akik igen biztatóan nyilatkoz­tak. Kotán László, a szihalmi Petőfi Termelőszövetkezet el­nöke elmondotta, hogy gazda­ságukat két pásztában érte a jég és több területen százszá­zalékos a veszteség. ,,A jégve­rés után leütött fővel jöttünk haza a határból — mondotta az elnök —, de amikor a kár érté­kelése 'megtörtént, földerül- itünk és most már bátran ál­lunk a tagság elé. Az a véle­ménye az egész tagságnak, hogy érdemes volt biztosítani.” A közös gazdaságok vezetői is végeztek most számításokat. A szihalmi Petőfi Termelőszö­vetkezetben például kiszámí­tották, hogy az Állami Bizto­sítótól kapott összeg kb. annyi, mint a tagoknak az idei évre betervezett összes jövedelme. Következésként a biztosítás hiányában rendkívül súlyos anyagi veszteség érhette volna a szövetkezeti gazdákat. A tervezett munkaegységnek is mintegy tíz százalékát meg­takarították azáltal, hogy a százszázalékos jégkárt szenve­dett területen a betakarítási munkálatokat nem kellett el­végezni. Így munkaegységen­ként a betervezett 24 forint 20 fillért, minden valószínűség szerint ki tudják fizetni a zár­számadáskor. A mezőszemerei Űj Élet és Kossuth Termelő- szövetkezetben is azt állapítot­ták meg, hogy a jégkárt szen­vedett területekre a kártérítés mértéke olyan arányú, hogy lényegében nem csökken majd a munkaegység értéke. Kovács András emeletes tűsarkú cipője a sa­rokban vár gazdájára, míg ő a szmokingos férfival, de egy­mástól távol, bizonyos ritmu- scs, gimnasztikái mozgásokat végez. A zene bömböl, a pár vonaglik, a többiek tágra nyílt tekintettel figyelnek. Később már valamennyi táncospár ezt járta, de nem vetették le vala­mennyien cipellőjüket, amiből azt a következtetést vontuk le, hogy nem feltétlen kelléke a modern táncnak a mezítelen láb. Másik alkalommal a város peremére látogattunk, a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség egyik klubjába, amit társadal­mi munkával hoztak létre. Itt is friss ritmusú zene fogad. Pesti fiataljaink hamar ba­rátkoznak, táncra is perdülnek, de a parketten alig tudnak mit kezdeni. Pedig itthon is láttak ők már egyet, s mást. Azóta bizonyára hasznosítják a kint látottakat. A scik-sok élmény között je­lentős helyet kap a Kultúra és Tudomány Palotájának megte­kintése, amelynek méretei is lenyűgözőek. A 44 emeletes, 234 méter magas kolosszus­ban 3288 helyiség van. 31 in­tézmény kapott itt helyet, köz­tük a televízió is. Az emeletre menőket 33 lift röpíti a ma­gasba. S a kifejezés nem tú­loz. A harmincadik emeletre, megállás nélkül, 40 másodperc alatt értünk fel. Az óriási er­kélyen megcsodáltuk Varsó pa- norp“''"í5t. Láttuk a Visztulát, ame’" kettéosztja a fővárost, hátán a modern hidakkal, Amelyek között emeletes is van, de megfigyeltük azt is, hogy a házrengetegben még nyiünk életében — magyaráz­za Bukta Ferenc. — A két közgyűlés kimondta, hogy 196.1. január elsejétől közösen vé­gezzük a munkát, s a két ter­melőszövetkezet egyesül. Ad­dig is, intéző bizottságot vá­lasztottunk, azzal a feladattal, hogy dolgozzák ki a szántási- vetési, a jövő évi beruházási és gazdálkodási tervet, és gon­doskodjanak az új vezetőség megválasztásáig az egyesült tsz ügyeinek intézéséről. — Nyolctagú ez a bizottság — veszi át a beszélgetés fona­lát Pap-n Miklós —, s már az elkészült vetési terv alapján végezzük az őszi munkákat. A gépek szántanak, vetnek a terv­nek megfelelően. Már 800 hol­don végeztük el az őszi szán­tást, és 140 holdon, keresztso- rosan, földbe juttattuk a kalá­szosokat. AZ EGYESÜLT, 2775 holdas ____________________ gazdaság ügyeit a két elnök intézi, di­cséretre méltó egyetértésben. Az intéző bizottság tagjaival pontos tervet dolgoztak ki, és ezt a tervet hajtják végre. En­nek alapján végzik a termelő­szövetkezetek a betakarítási munkát külön-külön, míg a szántást, vetést és a silózást már együttesen. Valamennyi­ükben ott van a tudat, hogy amit tesznek, már mindnyáju­kért teszik, s, éppen ezért, szinte minden zökkenő nélkül folyik a munka a határban, az irodában. A mezőszemerei tsz-tagok céltudatosan készültek a két tsz egyesítésére. Tervezgettek, gondolkodtak, hogyan tudnák az állam adta lehetőségek ki­használásával még szilárdab­bá, jövedelmezőbbé tenni ter­melőszövetkezetüket. Még csak az elején járnak az „együttes” munkában, de a terveik már készen vannak: Jövőre 507 ser­tés helyett 630-at. az idei 406 szarvasmarha helyett 430-at nevelnek, de a 400-as baromfi- törzsállomány helyett is 5000-es állományt hoznak létre, ugyan­akkor nagymértékben növelik maid az értékesítésre szánt ál­latok és növények mennyisé­gét, számát is. Csak egy pél­dát! Az idei 27 000 tojással szemben, jövőre 125 ezer tojást terveznek áz államnak eladni. Ezt viszont csak az egyesülés­sel tudják elérni, azáltal, hogy ötezer férőhelyes tojatöházat építenek, másfél millió forint­ból, és Ötezer baromfi bizto­sítja majd a tojásokat. — De az egyesülés lehetősé­get ad arra is — fűzik tovább gondolataikat a tsz-vezetők —, hogy fokozottabb mérték­ben vásárolhassunk erő- és munkagépéket a munkák meggyorsítására és megköny- r.yítésére. Jövőre 49,59 forin­tot terveztünk egy munkaegy­ségre, s ha az idő kedvező lesz, akkor ennél is többet fi­zetünk majd tagjainknak az 1963. gazdasági év végén. Az idén viszont egyik szövetke­zetben sem éri el a 40 forin­tot a munkaegység értéke. Terveinkben szerepel: 1964* ben rátérünk a pénzbeli fíze* tésre, azaz, minden hónapban kifizetjük majd a teljesített munkaegységekre a beterve­zett értékeket, ugyanúgy, mint az iparban is teszik. ezek! A szá­SZÉP TERVEK mok, az elgondolások nagy­szerű tettekről, sikerekről ál­modoznak. De minden bi­zonnyal nem marad csak ál­modozás, írott betű Mezősze­merén, mert már lerakták alapjait új tervük, szép jövő­jük megvalósításának, és az új tervek, célkitűzések szelle­mében végzik nagy egyetértés­sel ma már munkájukat. A hajdani cseléd- és kubi­kos falu megint előbbre lé­pett kitűzött célja felé... . Fazekas István David Ojsztrah Budapesten David Ojsztrah a Budapesti Zenei Hetek keretében a Magyar Állami Hangverseny Zenekarral, Kóródi András ve­zényletével, fellép az Erkel Színházban. A képek az Országos Filharmónia Semmelweis utcai próbatermében készültek. Szüret előtt Heves megye Heves megyében az idén kereken 27 000 hold szőlőt kell leszüretelni. Ebből 17 000 hold a termelőszövetkezetek közös területe, míg a többi az álla­mi- és célgazdaságok, illetve a háztáji gazdaságokhoz tartozik. A megyében termelt szőlő jelentős részét az Eger—Gyön­gyös vidéki Állami Pincegaz­daság dolgozza fel, ahol mar felkészültek a szüretre. Ugyan­ez vonatkozik a gyöngyös—do- rnoszlói, a hevesi, a csányi ál­lami gazdaságokra, valamint a célgazdaságokra is, ahol az idén kétezer holdról szüretei­nek majd.­A szakemberek véleménye szerint, a napokban lehullott eső lényegesen javította a ter­méskilátásokat, viszont az ele­mi csapások miatt, az idén csak gyenge közepes termésre számíthatnak a gazdaságok. A borok minősége előreláthatóan eléri a közepes, vagy annál va­lamivel jobb minősítést. j A 27 000 hold szőlő leszüre- telésóhez mintegy 250—300 ezer munkanap szükséges, ezért a szőlőtermelő gazdaságok zö­me már idejében megszervez­te a munkát. Termelőszövetke­zeteink már egy hónapja foly­tatják az előkészületeket és a legtöbb helyen a must befoga­dására készen állnak a hor­dók, a pincék, kijavították a szürethez szükséges gépeket, eszközöket is. A szüret zöme aktóber első hetében kezdődik, de már a háztáji gazdaságokban — Eger, Gyöngyös vidékén — több he­lyen megkezdték a szüretelést. Mint érdekességet említhet­jük meg, hogy ‘ Nagyrédén és Abasáron már az új gépek, eszközök segítségével dolgoz­zák fel a termést, amely a szü­reti* munkákat lényegesen meg­gyorsítja és sok emberi erőt szabadít fel. (szalag) \ dik a magasba. Jártunk a pa­lota 3000 férőhelyes kong- xmfftf. resszusi termé­ben, ahol ezer ill hangszóró lo­Wm vábbítja a hall­§ gatósághoz az |lgÉ előadó hang­m ját és nyolc S Ä nyelvű tolmács­lü gép dolgozik a nemzetközi ffk. üléseken. Meg­néztük a palota mi technikai mú­IpPf Ilii zeumát, amely­I I ||pfi ben kintlétünk­W : mM kor az ameri­|||5 kaiak rendeztek Í II :fW műányag-kiállí­I ltpf Wm tást. Voltunk a p-1 Wm színháztermek­ig %■ m ben, kiállítási ■ Jlll helyiségekben... Ilii addig-addig jár­isa: S *$1 káltunk, míg el­MÉÍ?lüU§i fáradtunk. LpIlllP Ili A Kultúra és. Tudomány Pa. ■T fllsr Ji lotája köszön­tött bennünket ,||Jf és ez a gyönyö­Jpf| rü épület intett lljjl búcsúztatót. Bú-1 ? m csúztunk, de : I ahogy a barát­ÜMPff tói illik: Vi-1 szontlatásra! ★ vedében. Néhány napja. hazai- földön járunk, de itthon gyakran la­pozgatunk emlékeink között. Ilyenkor egy kicsit újra ott vagyunk lengyel barátainknál, viszontlátjuk őket. 1 Nagy Andor i Terefere Varsó új ne? mindig vannak foghíjas he­lyek, amelyeket azonban már beborítanak az építőanyagok, s a magasat kémlelő toronyda­ruk azt jelzik, hogy rövidesen itt is újabb háztömb emelke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents