Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-25 / 224. szám

I

1962. szeptember 25., kedd

N EP ÜJS AG

ízlés és igény

\

— Mit szól éhhez a kédt>es kis porcelán figurához?

Nos, a kedves kis porcelán figura nem porcelán volt, de ez lett volna a kisebb baj. A nagyobb, hogy a „kedves” kis vacak hallatlanul ízléstelen és legalább olyan drága holmi volt, — igaz, hazái boltban, a hazai kereskedelem jóvoltából került a dicsekedni vágyó háziasszony kezébe. Körülnéztem a lakásban — illik nem illik — és meg kellett állapítanom, hogy a „kedves” kis vacak méltó társakra talált, korántsem azért, mert a lakás szegényes, hanem sokkal inkább azért, mert agyőnzsúfoltan ízléstelen volt.

Mindent meg lehetett itt találni, ami jellemző nemcsak a növekedő igényekre, de arra is, hogy ezeket az igényeket kielégíteni ma már nem megoldhatatlan feladat. Televízió és bárasztalka, szép szőnyeg és régimódi hálószobabútor, jól sikerült reprodukció és szóróját oltó szarvas, a szabályos

holdfénnyel szarvai között, kombinált szekrény és frizsider, a vitrinben ólomkristály váza és ezernyi kacat, olyan zsúfoltan, mint egy üzletben, könyvszekrény, az Arany- könyvtár-sorozattal és minden régi szeméttel, amelyet irodalomnak nevezni, legalább olyan ízléstelen dológ lenne, mint könyvtárban tartani. Mindent! Csak éppen a mozgás lehetőségét nem.

Elgondolkoztató ez! Elgondolkoztató azért, mert amíg egyik oldalon szívós és kitartó és talán nem is eredménytelen harcot vívunk a kispolgári giccs ellen a művészetekben, a közéletben, addig otthon, a lakásban reneszánszát éli, amíg az életben egyre jobban visszaszorítják, addig az otthonok falai között vígan burjánzik ezernyi áttétellel, mint a rák. Igény van, de kellő ízlés még nincs hozzá! Lehetőség van az igények kielégítésére és ne lenne lehetőség az ízlés kialakítására?

Rövidesen megszűnnek Gyöngyösön

az árufelhasználás problémái

GYÖNGYÖS villamosener- gia-hálózatát 1930-ban építették. Az eltelt több mint 30 év alatt csupán jelentéktelen ösz- szeget fordítottak a korszerűsítésre, pedig azóta több nagyüzem és sok ezer háztartási kisgép kapcsolódott a fogyasztásba, a fogyasztás több tízszeresre növekedett.

De tegyünk némi technikai összehasonlítást is, amellyel szívesen szolgál Magyar Béla, a gyöngyösi üzemegység vezetője.

— A harminc évvel ezelőtti egy bejövő vonallal szemben ma öt 20 kilowattos kimenő légvezeték van, két bejövő 20 kilowattos tápvonal, egy 30 kilowattos tápvonal és öt ötkilo- wattos kábel. A 80-as lakótelepen már eddig négy transzformátorállomást építettünk, de a Könyves Kálmán téren is rövidesen üzembe helyezzük a transzformátort, amely megoldja ennek a környéknek a problémáját. 1965-ig a pesti út és a halászi út kereszteződésénél felépítjük a várost és a vi- sontai külszíni bányát tápláló al állomást.

Az áramszolgáltató vállalat gyöngyösi üzemvezetősége alapos körültekintéssel készül föl a téli csúcsfogyasztásra. Karbantartják az állomásokat és a kisteljesítményű készülékeket kicserélik. A korszerűsítés következő szakasza átnyúlik az

1963-as évre, amikor is hét kilométer hosszúságban felújítják a kisfeszültségű hálózatot,) de-korszerűsítik a Vármegyeház téren a transzformátoráüo-1 mást is. i

A KÖZELJÖVŐBEN tehát) megszűnnek ennek a körzetnek az energiaellátási problémái. [

Ha már problémáról beszé-l lünk, akkor említsük meg aj Posta téren lakók panaszát,, amelyre választ kérünk Ma-* gyár Béla üzemvezetőtől. j

— Amint az ottani előkészü-j letek és az építkezés menete, mutatja, még ez év folyamán* befejezzük a 10/04 kilovoltos j transzformátorállomás épít-' kezését. Ez megszünteti a sok; jogos panaszt, amelyet a gya-i korj feszültségesés okozott. i

Érdekességképpen még azt is: megemlítjük, amely szinte hi-; hetetlenül hangzik azok fülé-i ben, akik nem bennfentesek azi ÉMÁSZ-nál, hogy a város, energiahálózatának a hossza j több mint 100 kilométer. Öriá-j si távolság ez, több ezerre: megy a villanyégők száma, de; a város világításánál mégsincsi zökkenő, mert az állomáson; elhelyezett két 1600 kilowattos. transzformátor a jelenlegi terJ helésnek még több mint két-j szeresét bírná el. :

Végezetül utolsó kérdésként j a rohamosan szaporodó háztar-, tási kisgépek használatával és* helyzetével kapcsolatban te-( szünk fel kérdést Magyar Béla- üzemvezetőnek:

— Vásárolhat-e a lakossági nyugodtan háztartási kisgépe- j két? Biztosítva van-e haszná-, latukhoz a megfelelő energia-* Mennyiség?

— Jelenleg még vannak olyan helyek, körzetek, ahol a hálózat keresztmetszete nem engedi meg a többletterhelést. Ezért helyes lenne, ha a vásárolni szándékozók előbb megérdeklődnék nálunk, hogy lakóhelyükön miként áll az energiafelhasználás. Ahol azonban a felújítások már megtörténtek, ott korlátlan mennyiségben lehet vásárolni és használni a háztartási kisgépeket. A helyenkénti és időnkénti feszültségeséssel kapcsolatos panaszok jogosságát nem vitatjuk, de türelmet és megértést kérünk. Több mint harminc év mulasztását néhány hónap alatt pótolni nem lehet, még akkor sem, ha rendelkezésre áll a szükséges pénzösszeg. A jelen biztató. A város különböző pontjain erőteljesen folynak az energiahálózat újjáépítési munkálatai.

REMÉLJÜK, hogy a mostani panaszokat egy év múlva már csupán rossz emlékként említhetjük.

Laczik János

Kétségtelén, nálunk a jómódot színpadod és mozivásznon azelőtt a polgári, sőt kispolgári otthon jelentette, A mütyürkék, a családi fényképek, a zsúfolt lakás, az olaj nyomatok, az úgynevezett kényelem és otthonosság, amelynek semmi köze nem volt sem a kényelemhez, sem az otthonossághoz, annál több a talmi utánzáshoz, ami a tényleges gazdagságot és a szerencsés esetben ehhez párosult jó ízlést illeti.

Ez a mostani — bocsánat a kifejezésért — szocialista újgazdagság magyarázható, de nem nézhető el. Ha igaz valamilyen formában is az angol mondás, hogy az én házam az én váram, akkor sokkal inkább igaz, hogy az én házam az én szemléletem! Korántsem akarok itt messzemenő következtetéseket levonni, de az nyilvánvaló, hogy az első lépés után, a gazdasági lehetőségek megteremtése után, szükség van a másodikra is: a szellemi alap megteremtésére is, ami az otthont, a lakáskultúrát, a négy fal közötti szemléletet illeti.

Nyilvánvaló, hogy itt valamiféle intézkedéssel sokra nem megyünk. De olyan intézkedésekkel, olyan következetes kul- túrpropagandával a kereskedelemben is, de az ismeretterjesztés különböző fórumain is, amelyek a kellő ízlés kialakítását akarják elősegíteni, — már sokkal inkább. Miért árulnak a porcelánboltok szerencsétlen kakasokat, rosszul sikerült és művészietlen búsma- gyarkodó porcelán figurákat? Miért árulnak ízléstelen, haca- cárés bútorszöveteket? Miért, hogy nem egy üzletben, magánüvegesnél, de másutt is, kapható még szarvasbőgés holdvilággal, macska gombolyaggal, erdei lak nimfával? Miért, hogy a kultúrházak, a TIT nem tart, vagy ha tart is, csak elvétve, előadásokat a lakberendezésről, a kényelmes és modem otthon kialakításáról, amely nemcsak ízléses, de lényegesen olcsóbb is?

Sok ilyen miért merült fel- bennem, amíg kezemben tartottam a „kedves” kis vacakot. És felmerült bennem még egy miért?

Miért mondtam azt, motyogva, illedelmesen: „Valóban kedves?” Miért voltam én, s miért voltunk, vagyunk tapintatosak, amikor pedig ezzel vagyunk tapintatlanok?

Gyurkó Géza

Közel hatszáz előadás 13 év alatt

A jogutódként működő gyöngyösi KISZ színjátszó együttes nemrég emlékezett meg fennállásának tizenharmadik évfordulójáról. A taggyűlésen Buday Ferenc vezető-rendező elevenítette fel a több mint egy évtizedes tevékenység néhány mozzanatát.

Érdemes néhány adatot közölni. Az előadott egyfelvoná- sos művek száma 36. Az egész estét betöltő drámai művek aránya az előbbihez viszonyítva: egyharmad, összesen 13 dráma. Még 3 nagyoperettet és egy zenés vígjátékot vittek színre. Az összes előadások száma megközelíti a 600-at.

Buday Ferenc köszönetét fejezte ki a KISZ-bizottságnak és Kádár Lászlónak, az ifjúsági székház igazgatójának azért a támogatásért, amit a színjátszóknak nyújtottak.

A Szocialista kultúráért éremmel kitüntetett színjátszó együttes most sem pihen. Abasár, Hort, Gyöngyössoly- mos lakosságának mutatják be az Anna Kareninát, ugyanakkor másik hat községben pedig a Kisunokám című művel lépnek színpadra. Mindkét darab már repertoárjukhoz tartozik.

A legközelebbi bemutatójuk decemberben lesz: zenés vígjátékkal lépnek a közönség elé. A próbákat október elején kezdik el.

Qfjwi dÁq, csupán kérni

Örvöst kérünk, mert nem elég, hogy hetenként csak kétszer tart a körzeti orvos rendelést...

Szaktanárokat kérünk, mert azt akarjuk, hogy az iskolánkból a középiskolába kerülő gyerekek kevesebb hátránnyal kezdjenek...

E két kérés gyakran elhangzik a községi vezetőktől és minden esetben az egész falu kívánságát tolmácsolják. Valóban szükség van arra, hogy minél több fiatal orvos és pedagógus kerüljön a falvakba, részt vállalva abból a munkából, amelynek célja a falu felemelkedése. Ám nem elég csak kívánni azt, hogy fiatal értelmiségiek város helyett a falut válasszák. Sók esetben nem lehet a fiatalt kárhoztatni azért, mert nem foglalta el a, felkínált állást. Ahhoz, hogy jól érezzék magúkét, az kell, hogy a falu igyekezzék kulturáltabb élet- körülményeket biztosítani az oda költöző értelmiségi családnak. Az elmúlt esztendők során sok község kapott állami költségvetésből orvosi lakást, modern rendelőt, azonban mindenhová nem telt még az erőből, s amit ezelőtt tíz esztendővel felépítettek. az md már tatarozásra vár. Ezek rendbehozása pedig a falu dolga. Nem mindig indokolatlan, ha a falut választó orvos visszaretten, mert otthonnak és munkahelynek elhanyagolt, omladozó ház kínálkozik.

A falu népe elvárja — jogosan —, hogy a fiatal értelmiségiek segítsenek megteremteni új életűket. De ez'rt cserébe a fiatal értelmiségiek is jogosan várják, hogy megfelelő alapot teremtsenek a letelepedésükhöz. És ha erre az egész falu vállalkozik, — mint ahogy arra már nem egy példa van —, mind a két fél jól jár.

A hevesi járásban egyre több községben lehet találkozni ezzel a törekvéssel Erre a célra felhasználják a községfejlesztési alap egy részét, de ugyanakkor társadalmi munkában is kifejezésre jut az értelmiségiek megbecsülése.

Pélyen lakást és rendelőt vásároltak az új állatorvos részére, Hevesen is lakással várják az új orvost, s az erdőtelkiek 37 ezer forintos költséggel rendbe hoztak egy lakást és a rendelőt az érkező orvos számára. Pélyen pedagógus-lakást is vásároltak, a tiszanánaiak pedig rendbe hozták az orvos régi lakását, mert igen ráfért már a tatarozás. Bizonyos, hogy ezekben a községekben gyorsabban otthonra találnak az új értelmiségiek, s ha hiányzik is a város — ez természetes —, erős kapocs köti mégis őket a faluhoz, mert a tettekből lemérhetik: megbecsült lakói a közösségnek.

— d. —rf

Ötszáz termelőszövetkezetbe és hetven állami gazdaságba összpontosítják a baromfi-árutermelést

A baromfitenyésztés nagyüzemi formáinak kialakítását — a növekvő hazai és exportigények jobb kielégítése érdekében — a legsürgősebb állat- tenyésztési feladatok közé sorolták. Dr, Kántor István, a Földművelésügyi Minisztérium kisállattenyésztési osztályának vezetője tájékoztatásul közölte, hogy országosan 500 termelőszövetkezetet és 71 állami gazdaságot jelölnek ki az idén árutojás és tenyésztojás, illetve húsbaromfi termelésre. Száz termelőszövetkezetben és 7 állami gazdaságban összpontosítják majd az árutojás termelést, s ezeket külföldről

behozott, illetve a hazánkban már meghonosodott, speciális, sokat tojó tyúkfajtákkal látják el. További 200 termelőszövetkezetet és 14 állami gazdaságot jelölnek ki húsbaromfi nevelésre. Ezekben a Plymouth-, Hampshire- és a Cornich-faj- ták keresztezéséből származó csibéket nevelik majd nagy tömegben. Ugyancsak 200 termelőszövetkezetben és 50 állami gazdaságban rendeznek be „hústermelő” tyúkfajták tenyésztésére, illetve a húscsibék keltetéséhez szükséges tenyész- tojások előállítására.

A minden eddiginél nagyobb arányú tenyészbaromfi-akció

megindításával egy időben, gondoskodnak arról is, hogy a nagyüzemi baromfitenyésztéshez, neveléshez elsősorban ezek a termelőüzemek kapják meg a szükséges beruházásokat, itt építik fel majd a modern tojatóházajkat, a telepeket ellátják automata etető- láncokkal, önitatókkal, stb. A baromfitápgyártás gyors ütemű fejlesztése már 1963-ban módot ad arra, hogy valameny- nyi baromfitartó termelőszövetkezetet és állami gazdaságot — cseretermény ellenében — ellássanak teljes értékű, a termelést fokozó baromfitáp- paű. (MTI)

rált a kis ember szeme a megdöbbenéstől. „Jézuskám! Most ... mi lesz ...? Kikapott én- miattam az apjától!... Most... mi lesz? Megesz!...”

— Hol is hiányzik az a sínszeg? — kérdezte meghökkentő szelíden az új mérnök és az overálilja zsebéből előhúzott vagy hét szöget. A csillés áttetsző-vékony orcája egyszeriben boldoggá kerekedett. Micsoda ember is az Öreg! Hogy meggyúrhatta a fiát!... Hát még a fia, hogy így és azonnal ... engedett...!

Egymás mellé guggolnak a pocsolyába, hogy megerősítsék a meglazult síndarabot. Ahogy ott szöszmötölnek, ösz- sze-összekoccan a válluk a buzgó igyekvésben. Ilyenkor zavartan egymásra mosolyogtak, de nem mer szólni egyikük sem; „Hej, pajti, nincs itt a csavarkulcs... A sínszeg leszedi így a körmünket...!” A csillés meg nem szólalna a világ minden kincséért sem. Hanem azt jól látja, a mérnök oldalát igencsak turkálja valami. Csobbanva hull az utolsó sínszeg a pocsolyába. Krákog a mérnök:

— Elvtárs ... Ne haragudjék rám! El... elhamarkodtam a dolgot! Ha tud — bocsásson meg nékem ...

Minek ide további beszéd. A nyápic k's csillés boldogan vágja a mérnök elé kinyitott tenyerét, az meg beleüt. Nevetnek.

’ Vastag, forró, dorozsmás hang kondult meg a fejük felett:

— A mérnök úr után talán londiner hordta a csavarkulcsot az egyetemen ...?!

A zt látták volna, kedves ” olvasóim, milyen meleg-büszkén ragyogott az öreg vájár szeme. Hiszen, ni, nem elveszett ember a fia: használt neki a lecke.

— Megkapta, amit megérdemelt! — csattogott a legény élesen.

— Megmondta, hogy harmadik napja jár a raktáros nyakára sínszögért? Igen, vagy nem?

— Igen! — hőkölt meg a fia,

— Akkor miért nem a raktárost kaptad el, ha ennyire meg akarsz bennünket tanítani a rendre, te!... Hát csak ennyit ér néked az apád jó hírneve, meg a becsülete? Legelső alkalommal, ahogy le- szálllsz, nekiállsz és szégyení- ted magad? ... Tetejében — igazságtalanul pocskolod meg az embereket? — egyre jobban átforrósodott a hangja és vadul rugdosott a szíve: —- Tudod-e, hogy én ezért húsz évvel ezelőtt egy nagyszájú mérnököt majdnem agyonütöttem!? — Te —

— Apám! — sápadt el a fiú: — En ... azt tanultam az egyetemen: — tekintélyt kell szerezni az embernek, különben... a fejére rezeinek. — Hogy az ember nem tűrheti el, hogy visszafeleselj enek.

... Azt már csak a bányász- legendabeli bergmandli, ha tudná pontosan: a továbbiakban mi történhetett, mert a fiú szerencséjére, abban az időben éppen senki sem járt arra a szállítóvágaton. Mindegy, akár mi is történt: ez a vájár-apa és a mérnök-fiú legszentebo magánügye!

U anem... azt mesélik a * * jólelkek, egy kurta óra múlva megállt megint a kas a VIII. szinten. Az új mérnökünk szállt ki belőle és az édesapjáék ortja felé sietett. A vágaton megint a vézna csillés toppant vele szembe. Vibmi történhetett? Kutató pillantása azonnal észrevette vézna, csupa csont-bőr csilié se, az a nagycsaládos emberke még mindig nem tért visz sza: fáért küldte az elébb „Uraimfia! Ugyan... mi ba; lehet és... ki rumlizik itt.. éppen az ón ortom előtt?!’ Azzal még egy utolsót köp- pant fejszéje foka a helyér« ugró süvegfán, aztán sebesei törtetett az öreg kifele.

Majd eldőlt! Jézust A.. tulajdon fia ordábál!... Még pedig: azzal a gyámoltalan kis nyomorult csilléssel! De úgy ám, hogy majdnem összemegy tőle a vágat!

Amikor meglátja az ap- “ ját, zavartan elhallgat, Ám még egy utolsó retteneteset morran: „De meglegyen egy óra múlva, mert lenyelem keresztben! Nem tűrök semmiféle mulasztást, majd megtanítom magukat a rendre!”

Jani bácsi azonnal látja, a „mérnök szaktárs” észrevette: hiányzik néhány sínszeg. Ezért korholás jár, dünnyögte magában, amíg a csillése elsírta bánatát. „Mondtad neki, hogy... három napja igényelted már a pótlást, de máig sem kaptad meg?!” „Mondtam hát! De csak ordított velem, mint aki nadragulyát evett! Hallhatta a „kedves” fiát...!?”

— Itt maradtok! — hör- kent Jani bácsi társaira: — Mindjárt itt- leszek! — És be- lezöttyent a csúzdába, aztán kibukkant a bádogcső alsó végén, feketén, akár Lucifer és tán száz méterre a szállító- vágaton utolérte a fiát.

— Te...! Mit csináltál ezzel a szerencsétlennel?

LECKE

egyszer csak — népünk nagy szerencséjére — elkövetkezett a Felszabadulás. Mindig szebb és emberibb lett Jani bácsi és bányásztársai élete. A kolóniából gyönyörű két szoba, konyha, fürdőszobás, kertes saját családi házba költözködött. Egyszem fiacskája lassan felcseperedett. Szegény Jani bácsi tizenhárom esztendős kora óta kora hajnaltól késő éjszakáig robotolt, akár egy igavonó barom. Persze, hogy fiacskáját már a fúvó széltől is óvta. Le is érettségiztette, majd ... elkerült a fiacskája a bányamérnöki egyetemre. Jani bácsi epekedve várta a boldog pillanatot, amikor bányamérnökként tér majd haza a fia!

Cz is elkövetkezett! S ^ hogy Jani bácsi boldogsága még teljesebb legyen, ugyanabba az aknába helyezték munkára a mérnök-fiát is, ahol ő dolgozott. Hanem. — Ki tudná azt már így utólag megmondani, hogy... hol, hogyan és... mikor és ... miért, de — valahol súlyos hiba fészkelődött Jani bácsi fiába.

Már az első nap első órájában megtörtént a baj. Ne ijedjenek meg, nem szerencsétlenség történt! Bár.,. Jani bácsi szerint még annál is súlyosabb volt az eset!

Éppen Jani bácsiék munkahelyére vezetett az újonc mérnök úr ellenőrző útja. Jani bácsi új ácsolatot igazított be az orton, nem mozdulhatott el a helyéről. Hej, pedig de nagyon szeretett volna! Ugyanis odakint a vágaton úgy bömbölt valaki, akár egy felbőszített oroszlán. Jani bácsi hökkenten tekintett körül:- Tulajdonképpen — hall- J ■ gass a nevem, mert... 5 nem is tudom, sziabad-e el- rmondani az embernek efféle ;igaz történetet? Annyiszor ) született már félreértés meg ^ harag belőle, hogy — Eh! ^Döntsék el önök a vitát!

I ■ Ismerek egy kitűnő bányászt, aki a régi paraszti rélet tengerszemének fenekéről : érkezett a bányába, még a ) felszabadulás előtt. Rövid idő J alatt olyan karakán „gráner” •lett belőle, hogy csak „benn- ! szülött” odavalósi mondhatta ) volna róla, hogy Jani bácsi jnem ott, valamelyik kolóniá- : ban született. Két dologról lett )híres az öreg: nála jobban jnem értett senki a bánya• munkához, s arról, bármiféle í türelempróbát kiállt, csak jegyet nem, hogy őt, vagy valamelyik csapattagját valaki ■ igazságtalanul legorombítsa. (Történt egyszer, hogy egy jmérnököcske, ifjú, bohó, zöldfülű kezdő, aki nem ismerte a 'pusztáról bányába szakadt j ember rendkívüli érzékenysé- ' gét, hebehurgya módon igaz- -ságtalanul megtámadta, meg- I büntette, holott azok követték jel a kérdéses hibát, akiket •Jani bácsiék váltottak.

• öten is alig tudták lefogni!

• Tombolt, nyítt, őrjöngött, s jcsak azért nem rúgták ki haladéktalanul a bányából,

: mert... mert azesetben meg; »állt volna a tudomány á |VIII. szinten. A hibát egy •vézna, sápadt, csupa csont-bőr

• emberke követte el, akit csu- !pán Jani bácsi példás irgalma »tartott meg a csapatban;

) másutt tán még csorgatakarí• tást sem bíztak volna rá. De

• hát Jani bácsi tudta, az illető j nagycsaládos ember volt, s 'akár vaknak a látás, úgy kelheti nekik az a kicsit nagyobb »darab kenyér...

J Az Idő Gályája sebesen repült a Történelem Vizén, s