Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-21 / 221. szám
190:1. szeptember 21., péntek NÉPÚJSÁG 5 KOVÁCS ENDRE golva, megkezdtük búcsúsétáinkat rokonaink fővárosában. Pénzünk az utolsó vasig elköltve, otthonról hozott konzer- veink elpusztítva, a barackpálinkának már csak az üvege maradt, — ezekből a jelekből fájó szívvel állapítottuk meg: utazásunk végéhez értünk, rövidesen búcsút kell venni északi véreinktől. De hátra volt még egy nagy élmény, a VIT záróünnepsége. Erre készült tehát csoportunk az Expo Hallban töltött éjszakák fáradalmait sem kipihenve. Itt a napi fárasztó gyalogtúrák után, öt világrész ifjúsága adott találkozót, s táncolt fáradhatatlanul egész éjszaka. Itt választották meg Miss Fesztivállá a legbájo- sabb kubai lányt és itt tanították a tejfelszőke finn lányok a modern, érzéki táncokra a fesztivál soknyel- nyelvű, táncszerető fiatalságát. Utolsó esténk megtetézte korábbi élményeinket. A sötétség kelletlenül borult rá a finn fővárosra, mintha sajnálná, hogy szürke takarójával elfedi a vidám búcsúzástól hangos Helsinkit. A Kaivopuisto sziklás partjai előtt lassan bolyongó csónakok lámpái fénylettek a vízen. Vitorla helyett minden csónakon egy-egy nemzet zászlaját csattogtatta a szél, s méltóságteljesen vonultak el a mólónál horgonyzó bárka előtt, hogy tisztelegjenek, búcsúzzanak a VIT zászlajától. Impozáns volt e búcsú, ez a néma vízi parádé. Miként a rövid záróünnepség is, amely nemcsak barátainkat, de kö- zömbösebb északi rokonainkat is kicsalta erre a tengerparti sziklahátra. Majd 140 ország fiataljai búcsúztak itt a finn vendéglátóktól, egymástól, a a stadionban Coca-colával kínált bennünket, mondván, biztosan elfáradtunk az ünnepség alatt. Büszkén tűzte ki egyenruhájára a fesztivál jelvényét. Gondolatban kezetszorítottunk Huovinennel, aki állását kockáztatva vállalta a rendezői posztot, nehogy valaki megzavarja a VIT rendezvényeit. S búcsúztunk mindazoktól, akik segítőkészségükkel, baráti közeledésükkel szebbé tették helsinki napjainkat. Az idős lah- ti tengerésznek megígértük, hogy átadjuk üdvözletét az itthoniaknak, elmondjuk, hogy szívesen gondol rájuk egy finn veterán, aki már 15 éves koA felvásárlás jelenlegi helyzete és a jövő feladatai rában vöröskatonaként harcolt, apja nyomdokait követve. Egyetértésünkről biztosítottuk a Finn—Magyar Baráti Társulat vezetőit, s arról, hogy hazatérve azon munkálkodunk, hogy a két nép barátsága tovább erősödjék, s mindjobban megismerjük egymás sorsát, életét. Tréfálkozva levegőbe emeltük Jirát, a legbájosabb finn lányt, (ennyi elfogultság megengedhető iránta, hiszen ő volt a tolmácsunk) és már csak percek voltak hátra az indulásig. A jelvény- és aláírásgyűjtők utolsó elkeseredett rohamra indultak. Három magyar nyomolvasó jelvényt kínálva egy „Castróért”, vagy az ékszerszámba menő kínai jelvényért. Egy élelmes jel: vénygyfljtö még a búcsú utolsó perceit is seftelésre használta fel. Apró műanyaggömbön gombostűt szúrt át és felsrófolt árfolyamon, mint amerikai absztrakt jelvényt dobta piacra saját „alkotását”. Sikerrel. De a jelvényüzlet már agonizált, s a vonat ablakából elmosódva láttuk a barátságosan integető, virágot, VIT-kendőt lengető fiatalokat, ismerősöket, s bármily fárasztó volt a Finnországban töltött nyolc nap, nehéz volt a búcsú északi rokonainktól. Még vonatunk ablaka előtt végigvonultak az ismert tájak, Suomi földjére emígyen küldtük utolsó jókívánságainkat, Vejnemöjnen óhaját idézve: „Hadd váljék világom szebbé, Mind ez erdők kedvesebbé, Mind e partok pénzzel bővé, Mind e földek dús termővé .. Jókívánságainkra mintha választ adtak volna a hallgatag erdők, a néma sziklák, úgy kísértek végig Sjuomi határáig, ahogy rokon kíséri a rokont a falu utolsó házáig, s szemével még azon túl is, míg él nem nyeli a szívesen látott vendéget a távoli vidék homálya. A mezőgazdasági termékek állami felvásárlása túlsúlyban az őszi hónapokban történik. Az éves globális felvásárlási tervből az I. félévben átlagosan 12—13, százalék realizálódik, a többi a III. és IV. negyedévben kerül lebonyolításra. Az I. féléves felvásárlási tervet 100,3 százalékra teljesítette a megye. Ebben a felvásárlási szakaszban döntően az élőállat és állati termékek kerültek felvásárlásra. A felvásárlást érintő fő feladatok tehát ebben az időszakban folynak. A kenyérgabona felvásárlása után az őszi kapások és ipari növények, a zöldségfélék és burgonya, a szőlő, bor, ezenkívül a seMéS, vágómarha, baromfi és a tej, a fontosabb termékek a megyei felvásárlásban. A még hátralevő négy hónapban hízott sertésből mintegy 15 000 darabot, vágómarhából 5700 darabot, tejből 35 000 hektolitert, baromfiból 20 vagont, kenyérgabonából 400 vagont, burgonyából 400 vagont, zöldségfélékből 1000 vagont, borból 100 000 hektolitert kell felvásárolni, hogy az éves terveket teljesítsük. Ezenkívül jelentős feladatot ad még a cukorrépa, dohány, a takarmánynövények magvai és egyéb mezőgazdasági magvak felvásárlása is. Kenyérgabonából augusztus hó végéig az éves tervet 87 százalékra teljesítette a megye. Az éves terv teljesítéséhez szükséges, hogy a termelőszövetkezeteknél, s a termelőszövetkezeti tagságnál levő árugaboma mennyiségek felvásárlásra kerüljenek. Az idei kedvezőtlen Egy éve annak, hogy Budai Kálmán egri, Makiári út 47/a. szám alatti lakos észrevette, hogy a lakásával szomszédos Tanácsi Építőipari Vállalat munkásszállásának csatorna nélküli tetejéről az esővíz mind a pincéjébe és háza falának tövébe folyik, úgy- annyira, hogy a tufakőfal alaposan átnedvesedett. A városi tanács ipari-műszaki osztályához fordult segítségért, amely 1961. október 13-án kelt határozatában arra kötelezte a fenti vállalatot, időjárás miatt a termelőszövetkezetek egy részénél a tervezett termést nem érték el, viszont vannak termelőszövetkezetek, ahol a tervezetten felül mutatkozik termés. Éppen ezért szükséges, hogy azok a termelőszövetkezetek, ahol a tervezettnél nagyobb termést értek el, többlet terméseikből minél többet adjanak el az államnak, hogy a kiesést pótolni lehessen, ami a tervezett termésnél hiányként mutatkozik. Hízott sertésből az éves terv teljesítéséhez szükséges meny- nyiség a termelőszövetkezeteknél megvan. Itt a legfőbb feladat az, hogy az ez évi átadásra leszerződött sertések az év végéig átadásra kerüljenek és csak igen indokolt esetben tolódjon át az értékesítés a jövő év első hónapjára. Az ellátás szempontjából igen fontos szerepe van a burgonya-felvásárlásnak. Az aszályos időjárás a burgonya termelésben is érezteti hatását, a tervezettnél kevesebb terméssel számolhatunk. Ebből az igen fontos népélelmezési cikkből feltétlenül szükséges, hogy a felvásárlási tervet teljesítsük, éppen ezért a termelőszövetkezetek minden étkezésre alkalmas burgonyát adjanak át a felvásárló szerveknek. Ebben az évben az árpatermés a tervezettnél jobb volt, így a takarmányozásra előirányzott burgonya — amennyiben az étkezési célokra is megfelel — jelentős mértékben növelheti a felvásárlási alapot, s nagyban elősegítheti az éves tervek teljesítését. Az aszályos időjárás hatását hogy 1961. november hó 13-á- ra készíttessen a munkásszállásra csatornát. A vállalat azonban semmibe sem vette a felszólítást, ezért Budai Kálmán 1962. júliusában ismét az ipari-műszaki osztályhoz fordult, amely újból utasította a vállalatot: július 23-ra csináltassa meg. A vállalat füle botját sem mozdította az utasításra, élteit a határidő, — csatorna legjobban a zöldségféléknél érezteti. A kedvező időjárás azonban különösen a késői zöldségféléknél még nagyban elősegítheti a tervezett felvásárlást. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy mindazok a zöldségfélék, amelyek emberi táplálkozásra alkalmasak, maradéktalanul értékesítésre kerüljenek. Borból és szőlőből a tavasa fagyok miatt a termésben szintén kieséssel kell számolnunk, ezért arra kell törekednie a felvásárló pincegazdaságnak, hogy a még most folyamatban levő áruértékesítési szerződéseket növelje, s ez irányú kapcsolatokat a termelőszövetkezetekkel tovább mélyítse. A háztáji értékesítésnél jelentős felárat biztosítanák az idén a felvásárlásban, így az anyagi érdekeltség is biztosítva van ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek tagjai háztáji gazdaságokban megtermett bor- és borszőlő-feleslegeiket az államnak értékesítsék. A felvásárló vállalatok legfőbb feladata, hogy a leszerződött mezőgazdasági termékeket maradéktalanul, a fennálló rendelkezéseknek megfelelő minősítéssel és ár alkalmazásával felvásárolják. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a leszerződött mennyiségeken felüli termékeiket is értékesítsék az állami és szövetkezeti felvásárló szerveknél, mert csak így tudjuk biztosítani az éves tervek teljesítését. Élelmezésügyi Minisztérium Heves megyei Felvásárlási Kirendeltsége továbbra sincs. Pedig nyakunkon az ősz, máról holnapra beállhat az esőzés! Szinte hihetetlen, hogy egy dolgozó jogos panaszát és a felettes szerv utasítását ennyire semmibe sem veszi egy olyan vállalat, amelynek a probléma elintézése éppen a profiljába vág... Kíváncsiak vagyunk, vajon miért? (-dy) Ami a háziasszonyokat érdekli Jogos panasz, amit egy év óta nem sikerült orvosolni Sáskarainak vélték a repülőgépet 1960-ban Boston közelében lezuhant egy repülőgép. Hatvankét utas lelte halálát. A szerencsétlenséget különös körülmény idézte elő: a gép tur- bolégcsavaros motorjait seregélyek állították le. A seregélyek nem véletlenül kerültek a motorokba. A légiközlekedési hatóság kutatóintézete megállapította, hogy a Lockhead Electra motorjait olyan zúgás kíséri, amelynek hangfrekvenciája és hullámhossza azonos a sáskaraj zümmögésével. A seregélyek nyilvánvalóan azt hitték, hogy sáskák közelednek. A kutató- intézet javasolta a motorzúgás frekvenciájának módosítását, ami azóta meg is történt. A technika új, vagy legújabb vívmányai ma már a háztartásba is „behatoltak”, s egy-egy különösen hasznos, az asszonyok munkáját megköny- nyítő gép — bátran mondhatjuk — „szívüket hódította meg”. Szükséges azonban ezeknek a gépeknek a tökéletes ismerete. Ezért, kedden este hat órakor a nőtanács egri I-es körzetében a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat mosógép- és centrifugabemutatót tartott, ahol Olasz Gyula, az egri villamossági szaküzlet dolgozója néhány szóval ismertette a gépek kezelését, előnyeit, majd Balázs Béláné háziasszony bemutatta „működés közben” a mosó- és facsarógépet. Ugyanekkor a megjelent háziasszonyok előtt kipróbálta a „Hab” mosóport is. A nőtanács I-es körzete ezzel a bemutatóval egy előadás- sorozatot kezdett él, amelyek során szó lesz majd a háztartás egészségügyi és más, fontos problémáiról is. (G) Aminek nem örülnek a gyöngyösiek MINDKÉT ESETBEN a kereskedelemmel függ össze a gyöngyösiek elégedetlensége. Az egyik bosszúság már régi múltra tekinthet vissza, a másik pedig egészen új keletű. Miről van hát szó? Kezdjük a régebbi keletű üggyel. Gyöngyösön csak szombat reggel kezdik árusítani a húst. Ez a panasz — röviden. A teljesség kedvéért hozzá kell tennünk: a hét egyéb napjain is van általában hús, de pénteken soha nincs. Akkor sincs, amikor — van.. Ugyanis, a hús már pénteken megérkezik az üzletbe, de csak szombaton szabad a mérést megkezdeni. Ennek a „módszernek” a magyarázata az, hogy nincs elég munkaerő a hentesüzletekben. A különböző vállalatok, intézmények igényét kielégítő húst ugyanis pénteken kezdik szétosztani, a hentesek ezzel vannak elfoglalva, tehát az egyéni vásárlókat nem tudják kiszolgálni. Mi ennek a következménye? Azok a háziasszonyok, akik dolgoznak, szombaton nem tudnak várakozni a húsért. Pénteken délután pedig hiába kérnek húst, a család tehát legtöbbször hús nélkül marad vasárnap. Vagy különböző áttételek útján lehet csak a húst kiügyeskiedni az ünnepi ebédhez. HOGY MENNYIBE nagy a munkaerőhiány a henteseknél, mutatja az is, hogy a lómészárszéket két hétig, az üzletvezető szabadsága idején nem tudták nyitva tartani, pedig vannak olyan emberek is, szép számmal, akik orvosi rendeletre csak lóhúst fogyaszathatnak. A munkaerőhiány olyan objektív körülmény, amit el kell ismernünk. De az is tény, hogy ettől még nagyon sokan kénytelenek a vasárnapi húsról lemondani. A megoldás mindenképpen az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatra vár. Ezután pedig nézzük a másik forrást, ami az utóbbi napokban az elégedetlenség oka volt a vásárlók körében. A Csemege-üzletről kell szólnunk. Üj elárusító formát vezettek be, ami önmagában helyes, de nem könnyebbséget, hanem eddig meg nem levő zsúfoltságot idézett elő. A közkedvelt Csemegében megszüntették két helyen is az eladónál történő fizetést, s most már három szaküzlet áruit adják ki egy helyen — a sarokban, ahol egyébként sincs elegendő hely. A forgalom összetorlódik, az emberek ingerültek lesznek, s bizony elég hangosan bírálják az új módszert. Általában minden új bizonyos ellenérzést vált ki, de ha az jó, gyorsan megszokják az emberek. A Csemegében alkalmazott „áru-összpontosítást” azonban nem lehet megszokni, mert nem segíti a gyorsabb kiszolgálást, hanem akadályozza azt. Ügy tudom: maguk az elárusítók sem lelkesednek érte. Nekik sem okoz könnyebbséget, még akkor sem, ha létrejöttének legfőbb okául az ellenőrzés megszigorítását jelölték meg. VÉLEMÉNYÜNK szerint ugyanis a kereskedelemben a legfőbb szempont csak a vevők kielégítése lehet. (g. mól.—) Jutalmat kaptak A hatvani járási KISZ-bi- zottság mellett sok olyan fiatal dolgozik, akik a különböző szervezeti, politikai munkákat társadalmi tevékenységként végzik, s igen nagy segítséget adnak az ellenőrző, segítő munkában, az előadások megszervezésében, a kisebb-na- gyobb ifjúsági rendezvények lebonyolításánál. A KISZ-bi- zottság munkájuk elismeréséül az aktívák közül megjutalmazta Juhász Ferencet, a Hatvani Városi Tanács KISZ-tit- kárát, Győri Albertet, a revíziós bizottság elnökét, Rohács Gáspárt, a fiatal műszakiak tanácsának elnökét, Menczel Artúrt, a petőfibányai KISZ-bi- zottság szervező titkárát, Klausmann Ferencnét. Cserkúti Emőkét, Vígh Gyulát. Kunyó Vilmost, Misinszki Gézát és Ancsán Andrást. A járási KISZ-bizottság ezután is sokat vár az aktivisták munkájától, újabb feladatokkal látta .el, s megbízta őket a községi, üzemi KISZ- szervezetek patronálásával. t felejthétetlén élményeket nyújtó fesztiváli napoktól. Olyan érzése volt az embernek, amikor a hatalmas tömeget nézte — amely minden talpalatnyi helyet elfoglalt a színpad körül —, mintha felbillentené a szürkés földnyelvet. Tízezrek tolongtak, hogy minél többet lássanak a műsorból, amelyben még egyszer felcsillantotta tudását, népének táncait-dalait az öt világrész ifjúsága. Itt is akadtak leleményes újítók, s egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy a közönség egy része hátat fordít a színpadnak, zsebtükrét feje fölé emelve, s periszkópnak használva nézi a balettáncosok leheletkönnyű mozzanatait, az ősi ritmusú afrikai táncjáté- kokat. Csak akkor fordult mindenki a VIT zászlaja felé, amikor ünnepélyesen bevonták azt az árbocról, s majd másfélszáz nyelven zepgett a fesztiválok indulója: „Egy a jelszónk, a béke, Ez vezérli ifjú seregünk...” S ezek a Helsinkiben töltött utolsó órák egyik búcsúzást á másik után hozták. A záró- ünnepség végén Pauli várt bennünket, s végeszakadatlan jókívánságok közepette remek finn tőrrel ajándékozott meg, s azzal az Ígérettel búcsúzott, hogy a jövő nyáron Magyarországon találkozunk, akkorra megveszi az autót, s még jobban megtanulja nyelvünket, hogy ne legyen annyi zökkenő beszélgetéseinknél. Elköszöntünk sorban ismerőseinktől. A kis pikolófiútól, aki Gloviczki Peti, a kis bűvész, vidáman búcsúzik sikeres fellépéseinek országától. Búcsú Soumitól A VIT műsorai nagyjából már lezajlottak, napjaink meg voltak számlálva Helsinkiben, ezért valósággal faltuk az élményeket, s még többet gyaloEz a kép már hazautazásunkat örökíti meg, a háromnapos vonatozás végét, amikor hazai földre ért velünk a VIT-szerelvény.
