Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-20 / 220. szám
1962. szeptember 20., csütörtök fffPŰJSAG 5 „Megint leszavaztak bennünket...!“ A realitás, á megbecsülés •hangján emlékezik meg az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelve a nők munkájáról, a társadalomban betöltött szerepükről. A nőkről, akik „helytállnak a termelésben, a .közoktatásban, az egészségvédelemben, kiemelkedő szerepet játszanak az új nemzedék nevelésében”. Gondoljunk csak a termelőszövetkezeti asszonyokra, akik nem riadnak meg a munka nehezétől sem, vagy bármely más szakmában dolgozó nőkre, mennyire igazak ezek a megállapítások, s mennyire jogos az igényük is, hogy munkájúk, társadalmi szerepük arányában érezzék a közösség megbecsülését. Nos, ezzel a megbecsüléssel itt-ott még bajok vannak. Az elvekkel nincs hiba. Minden vezető kívülről ismeri a nők társadalmi egyenjogúságával, fokozottabb megbecsülésükkel kapcsolatos elvi tételeket, csak éppen a gyakorlatban felejtik el megvalósítani azokat. Valamiképp így áll a helyzet Markazon is. A küldöttválasztó taggyűlésen legalábbis nagyon élesen jelentkezett a nők érdem szerinti megbecsülésének igénye. Nem tudtuk mire vélni, hogy Skvara István, a párt- szervezet idős tagja, miért meditál azon a taggyűlés előtt, hogy a vezetőségnek, vagy valakinek eszébe jut-e női küldöttet jelölni a járási pártértekezletre. Aztán láttuk, hogy a jelenlevők több mint fele nő, s így feleslegesnek éreztük az idős kommunista aggodalmát. — Hát persze, hogy jelölnek asszonyt is a küldöttségbe — nyugtattuk meg —, hisz ők alkotják a termelőszövetkezet és a pártszervezet zömét. Amikor Halász Béla elnök ismertette a jelölőbizottság összetételét, már jogosnak éreztük Skvara István aggodalmát Egyetlen nő sem került be a bizottságba. A parlamentaritást felrúgva, ekkor az elnöki asztal felé éles asszonyi kiáltás harsant: — Elvtársak! A nők mindenhonnan kimaradnak? Aztán zajlott tovább a taggyűlés. A termelőszövetkezet asszonyai is felszólaltak, s közülük nem egy szóvá tette a nők mellőzését a község, a tsz és a pártszervezet irányításánál, de az igazi vihar a küldöttek jelölésénél tört ki. Nem volt nő a járási páítértekezlet jelöltjei között. A vita hevétől szinte átforrósodott a terem, az asszonyok követelték jogaikat, végül is Gerhát Józsefnét is felvették a jelölőlistára, a szabályok értelmében — negyediknek. Ezen a szabályon aztán el is bukott a nők igyekezete, mert a sorrendiség miatt Ger- hátné kiesett a küldöttek közül, mert egyenlő szavazatot kapott a bizottság által jelölt Kovács Istvánnal. Az eredményt hallva, nekikeseredve álltak fel az asszonyok, s miközben az ajtó felé tartottak, egyikük megjegyezte: — No, megint leszavaztak bennünket! Elgondolkoztató eset... Végső fokon a szavazás mechanizmusának megnem- értésén bukott el a markazi asszonyok igazsága. Úgy gondoljuk, ez is jó figyelmeztető a jövőre nézve, de ez a tény ném csökkentheti a pártszervezet, a termelőszövetkezet, és a község vezetőinek felelősségét a nők társadalmi megbecsülésében tapasztalható visz- szásságokért. Elgondolkodtató, hogy mennyi régebbi keserűség, igazságtalanság, mellőzés gyűlhetett össze az asszonyokban erre a taggyűlésre, ha ilyen elemi erővel követelték arányos részvételüket a falu vezetésében. A járási pártértekezléten tehát nem vesz részt a markazi asszonyok képviselője, hacsak nem találnak még valami módot meghívásukra. Pedig lenne mondanivalójuk, ha más nem, az feltétlenül, hogy szépek és jók az elvek, amelyek a nők megbecsülését hangoztatják, de még szebb, ha ezek az elvek a gyakorlatban is megvalósulnak. K. E. Fiatalokkal erősödött a pártszervezet Még a vezetőségválasztó taggyűlésen elhatározták a hevesi községi pártszervezet tagjai, hogy rendet téremtenek a szervezeti életben, a tagnyilvántartás, tagdíjfizetés körül. Elhatározásukhoz híven láttak munkához, s most, alig egy év múltán, nyugodt lelkiismerettel jelenthette a pártvezetőség a taggyűlésnek: sikerrel megvalósították elhatározásukat. Többször beszélgettek azokkal a párttagokkal, akik kötelességüknek nem tettek eleget, hanyagolták a tagdíjfizetést, nem jártak el rendszeresen a taggyűlésre, s a párt- szervezet egyéb rendezvényeire. Ezeknek a beszélgetéseknek nyomán sikerült tisztázni a párttagok jogait és kötelességeit, s akik úgy érezték, hogy Befejeződött a komlószüret Heves megye két állami gazdaságában, a füzesabonyi és a nevesd állami gazdaságban termelnek nagyobb mennyiségű komlót. Az idei termés mindkét helyen jó volt és a Füzesabonyi Állami Gazdaságban 200 mázsa komlót takarítottak be. Az idei termést a két állami gazdaság a Söripari Vállalatnak adta át, amely az első osztályú komló mázsájáért 9000 forintot fizet nem képesek ezeknek a kötelességeknek eleget tenni, felmentésüket. kérték a taggyűléstől — megszűntek a párt tagjai lenni. A kötelességmulasztók jó része azonban megértette, milyen tennivalókkal jár a párttagság, s Virág Mihályné és többi társa e beszélgetések óta rendszeresen jár rendezvényekre, mások pedig azóta pontosan fizetik tagsági díjukat. A szervezeti életet tehát sikerült egyenes vágányra terelni, rendbe szedték a nyilvántartásokat, átjelentették azokat, akik más munkahelyen dolgoznak, közben azzal is törődtek, hogy — zömében fiatalokkal — erősítsék a pártszervezetet. így került sor tíz párttag felvételére és a pártszervezetben mutatkozó fejlődést látva, jó néhányan azok közül, akik korábban más pártszervezethez kérték áthelyezésüket, visszatértek a községi szervezetbe, s ott kértek pártmunkát. A kongresszusi előkészületek idején tehát szervezetileg, s egységben erősödve dolgozik a hevesi kommunisták közössége. KOVÁCS ENDRE: jutott felesége és két gyermeke, a hétéves Attila és a két- esztendős Ági, akik — reggel ftat óra lévén — még az igazak álmát al adták otthon, nem a gondolván arra, hogy apuka i halállal viaskodik ég és föld fcözött. „Ez a vég” — villant át isiiét a szörnyű felismerés Valkó századosban, miként az áram- átés. Hanem életösztöne mégsem engedte, hogy megadja inagát a fojtogató végzetnek. Odalent lélegzetvisszafojtva, tehetetlenül figyelték az ejtőernyős élethalál-küzdelmét. A katasztrófa előszele dermesztette meg szívüket. Valkó százados úgy küzdött íz újra és újra a testére teke- redő ejtőernyő-selyemmel, mint valami fantasztikus film nőse a tenger mélyén az óriás- polip csápjaival. Az ernyő, amely máskor az életet, a biztonságot jelenti az ugró számára, ezúttal fojtogató ellenséggé vált. Másodszor is, harmadszor is, negyedszer is, újra rátekeredett a tisztre, aki egyre gyorsabban zuhant a föld felé, mint a szárnya szegett madár. Ponyvát! Ponyvát! Még egyszer összeszedte tninden erejét és negyedszerre Ss sikerült kiszabadítania magát az ernyőselyem fojtogatá- lából. A földre pillantott, amely Jnintha eszeveszett gyorsasággal rohant volna feléje. Felette, a repülőgépből Hüse sza- iaszvezető már-már látta, hogy 4 százados a földre zuhan és stt leli szörnyű halálát, amikor ... .•.. amikor Valkó századosban ismét fellángolt az életösztön: — Ponyvát, gyerekek! Ponyvát! — kiáltotta lefelé kétség- beesetten. Odalent ekkor már felengedett a dermedtség: nyolcan-tí- zen ragadták meg a ponyvát és rohantak vele a zuhanó test alá. Valkó százados jól látta ezt, s végtelenül jóleső érzés voltak, hiszen a tiszt esése oly gyors volt, hogy a néhány pillanatnyi idő aíatt nem követhették a ponyvával. Egy harcos közbelép — Vége! Szörnyethal! — néztek a zuhanó testre, s akadt, aki behunyta a szemét, hogy megmeneküljön az iszonyatos látványtól. Valkó százados összeszorította a fogát és elkészült a legrosszabbra. S amikor már mindenki azt hitte, hogy sorsa beteljesedett, akkor történt valami, amire senki sem számított. Bartucz Pál honvéd szélvész-gyorsasággal a zuhanó test alá vetette magát, s önfeláldozó báAz önfeláldozó, bátor életmentő, Bartucz Pál honvéd. töltötte el. „Megmentenek. Mégsem halok szörnyet a földre zuhanva.” Hanem ekkor újabb váratlan fordulat következett: húsz- harminc méternyire a kifeszített ponyva fölött egy váratlanul erős szélroham a tisztet oldalra röpítette. „Végem van. Nincs menekvés” — ismerte fel a helyzetet, de mégis szabályosan összezárta a lábát és várta a földre zuhanás végzetes pillanatát. A ponyvát tartók tehetetlenek „Köszönöm”. (Bleich Rudolf felvételei.) torsággal, estében elkapta és saját testével fogta fel lendületét. Mindketten a földre zuhantak. A közelben állók kezéből! ernyedten hullott ki a pony-": va, s mindannyian a két, föl-! dön fekvő ejtőernyőshöz, Val-j kó Gyula századoshoz, és az] elöljárója iránti hősies önfel-! áldozást tanúsító Bartucz Pál] honvédhez futottak. — Mi történt?! Éltek?! — ] hangzott innen is, onnan isazj aggódó kiáltás. í — Nem élhetnek — legyin-] tett valaki lemondóan. —] Egész biztos szörnyethaltak. <j Azután egyszerre mindenki] megkönnyebbült: í — Gyerekek, már el is bú-1 csúzkodtam — emelkedett félj az életörömnek, az átélt szőr-] nyű másodpercektől eltorzult] mosolyával Valkó századosa Azután Bartucz honvéd is fed-] emelkedett. ] Elvtársaik hitetlenkedve ta-j pogatták végig őket: nem] akartak hinni a szemüknek,] hogy épségben maradtak. — Csoda, valóságos csoda!] — jegyezte meg valaki. ] — Nem csoda ez' — kontrá-] zott a mind jobban magához] eszmélt Valkó százados és há-3 latelten nézett önfeláldozó] megmentőjére. Odalépett hoz-j zá és gyengéden magához] ölelte a lányos arcú, szőke] Bartucz Pál honvédet. Az egész életre emlékezetes] esemény óta már néhány nap] eltelt. S Valkó százados idő-J közben már újabb ejtőernyő-'} ugrásokat hajtott végre, akár-! csak megmentője, Bartucz 1 honvéd. Egyikük sem tekinti] hőstettnek cselekedetét. Pedig] hőstett volt ez a javából: aj kiképzés, a katonai köteles-! ségteljesítés, az önfeláldozói bátorság hősies cselekedete. | Bertalan István ? A hazai demokratikus érzelmű fiatalok s a fesztilválozók ;is, ha ráakadtak, egy-egy nyalábbal kértek ezekből a rágalmazó lapocskákból. Terjesztőik, gondolva, hogy segíteni akarnak azok elsózásában, szíves örömest adták csomag- ;számra. S fölöttébb csodálkoztak, mikor a legközelebbi csatornanyíláson eltűnni látták irományaikat. A rotációs papíron vívott háború az emlékezetes Kekko- 'nen-nyilatkozat idején érte el csúcspontját A jobboldali sajtó „megdöbbenéssel” vette tudomásul, hogy Kekkonen elnök, a korábbi, a VIT iránti semlegességét félretéve, részt vett a magyarok gálaestjén, s kijelentette, „mi, finnek, szégyelljük magunkat a történtek miatt, s megteszünk mindent, hogy a fesztivál rendezvényeit, az utca rendjét senki sem zavarhassa meg”. Az Uusi Suomi, bár a közvélemény nyomására elítélte a provokációkat, „sajnálatos tévedésnek” nevezte az elnök nyilatkozatát és részvételét a VIT rendezvényein. Később is minden alkalmat megragadott arra, hogy ezért, valamint semleges külpolitikája miatt, burkolt támadást intézzen a kormány ellen. De hát ezt már megszokták ettől a polgári laptól, mint egynéhány nyugati újságírótól a botrány-okozást, akik a VIT sajtóbotrány-krónikáját most is sikerrel gyarapították. Nagy felháborodást keltett például az az eset, amikor a sajtótájékoztatón egy meglehetősen whisky-közi állapotban levő dél-amerikai újságíró a fajüldözés politikája melleit dósításókról. Volt, ahol udvarias elutasítás volt a válasz, de megesett, hogy a szó szoros értelmében kidobták a kéretlen prókátorokat. Hasonlóképp pen emelte a nyugati sajtó „te, kintélyét” Marc van Leon belgiumi diák ismert esete is, akit az egyik amerikai újságíró megállított az utcán és VIT-ellenes cseleikményre biztatta, mondván: „Ha segítesz nekünk, egész Amerikában olvasott szenzáció-riport hőse leszel.” Ügy látszik azonban, Marénak más volt a véleménye, mert incidensét elmondta a többi újságírónak. így lett valóban riporthős —, de becsületes értelemben. így zajlottak a csatározások, időnként teljesen felkavarva a kedélyeket. Azt azonban nagyon pozitív jelnek és a VIT sikerének lehet elkönyvelni, hogy az első napok ádáz VIT- ellenes uszító hadjárata után még a jobboldali sajtó is kezdett „megbarátkozni” a Világifjúsági Találkozó tényével. Később már ott találhattuk a hirdetések között a fesztivál részletes programját is, valamint néhány képet és tudósítást a Világifjúsági Találkozó eseményeiről. Ez már nagy előrehaladásnak számított a finn polgári sajtónál, s növelte e lapok tekintélyét a világ ifjúságának körében. De hogy is lehetett volna agyonhallgatni ilyen esemény- sorozatot ...? Következik: Búcsúzás Suomitól. IX. Háború — rotációs papíron A VIT idején, sőt azt megelőzően is, ádáz háborúskodás folyt a finn sajtó berkeiben, a haladó szellemű és jobboldali lapok között. Kíváncsiak voltunk, mit írnak a lapok a VIT-ről, a több tízezer fiatal egész világot átfogó nagy eseményéről. Ezért hát rendre-módra megvettük az újságokat. Ám a polgári lapok legtöbbjében hiába kerestük a világifjúsági találkozóról írott sorokat. így aztán utólag nagyon is értettük azokat a csodálkozó finneket, akik a vonaton tőlünk tudták meg, hol, mikor és milyen rendezvényekkel zajlik a VIT. Az Uusi Suomi (Üj Finnország) című'jobboldali lap vasárnapi számában sem találtunk jóformán semmit a VIT eseményeiről, annál többet a lóversenyekről, amelyek hasábokat töltöttek ki. Azaz mégis találtunk valamit. A hirdetések közé bedugva, négy apró sorban értesítette olvasóit — Gagarin fogadásáról. Ezzel úgy érezte, eleget is tett „pártatlan” tájékoztatásának. A polgári sajtó egyébként gyakran úgy értelmezi a sajtó- szabadságot, hogy „szabad” valamiről egy sort sem írni. S ezt vonatkoztatták a fesztiválra is. Néhány, erősen jobboldali beállítottságú olvasó szájaízét követték ezzel, akik hallani sem akartak a fesztiválról. Volt alkalmunk találkozni ilyen olvasóval. Ültünk a pádon a szovjet kiállítás melletti parkban, szomszédunk egy középkorú hölgy, lepedőnyi újságot böngészett. Egyszer csak dühösen levágta, s elsietett. A lap ott maradt a földön. Nem hagyott nyugton a kíváncsiság, vajon mit vétett az újság a dühöngő hölgynek? Belelapoztunk. A Kansan Uutiset volt, — haladó lap, amely teljesen a Világifjúsági Találkozónak szentelte oldalait. Most már értettük, mi váltotta ki a hölgy dühét. A Kansan Uutiset nem volt az egyedüli, amely becsületbeli, s az olvasók tájékoztatása iránti kötelességének érezte rendszeresen tudósítani a VIT eseményeiről. E lapon kívül jó néhány helsinki és vidéki újság írt elragadtatással a pécsi balettről, a magyar gálaestről, a VIT más eseményeiről, elítélve a huligánok rendzavarását, az „ellenfesztiválozók” nem éppen becsületes módszereit. Ezek közé a módszerek közé tartozott, hogy különféle szennylapokkal árasztották el már az első órákban Helsinki utcáit, amelyek igyekeztek csökkenteni a fesztivál jelentőségét, s meghamisított jelentésekkel, nyilatkozatokkal akarták félrevezetni a Világifjúsági Találkozó részvevőit. Később csökkent e szennylapok száma, úgy látszik, sem anyagiakban, sem erkölcsiekben nem hozták meg a rápazarolt összeget. foglalt állást. Elégedetlen volt a helsinki közlekedéssel, s követelte, ha a VIT előkészítő bizottság nem tud számára biztosítani megfelelő járműveket —, hogy ő, mármint Mister Whisky (így nevezték el kollégái), idejében el tudjon jutni minden eseményre —, úgy van itt néhány koszos néger, állítsák be azokat az ő szállítására. Elképzelhető, milyen felháborodást okozott ez a kijelentés a jelenlevő 50 afrikai újságíré körében, de más nemzetbeli kollégák is felháborodottan utasították vissza ezt a hangot Még a hidegvérűnek ismert angol újságíró is dühösen rágta szájaszélét, egy csehszlovák újságíró pedig, megelégelve a faji gyűlölettől áthatott beszédet, a többiek helyeslése közben erélyesen rászólt: „Nem otthon van, kolléga! Mister Whisky, üljön le!” Sajtóberkekben más történem tek is közszájon jártak azokról a próbálkozásokról, amelyeket a nyugati újságírók tettek annak reményében, hogy valamennyi finn lapot lebeszéljenek a VIT-ről adott tu— Luúlen. etta ofemme onnistuneet pimentämään koko jtitun niin, ette* Helsinki tied» koko festivaalista mitään! A Kansan Uutiset karikatúrája azokról a lapokról, rádiókról, amelyek szerint „nem volt fesztivál Helsinkiben”.
