Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-20 / 220. szám

1962. szeptember 20., csütörtök NEPÜJSÄG 3 Xisztújítás előtt a siroki Váralja Tsz HA VALAKI Sírokban jár, legelőször is a vár kapja meg tekintetét A falu feletti vár, amelynek rom­jai imponáló magasból — háttérben bálványisten figurái­val —, büszkén bámulnak alá a völgyben szerényen meghú­zódó házakra. Elsárgult lapu történelmi okmányok tanúbi­zonysága szerint az Abáké volt hajdan e sasfészek, aztán Nagy Lajos alatt királyi vár lett. Mátyás, az igazságos pedig Or­szágit nádornak ajándékozta kegyesen. Régmúlt idők, régmúlt törté­nelmek, amelyek annyit beszél­nek a várról, annak gazdáiról, de amelyek elfelejtenék szólni a népről, a pómépről, akik felépítették ezt a várat, etették, itatták cicomás úri népét. Ma a maga gazdája a falu, s közös gazdaságuk, termelő- szövetkezetük, amelynek a Váralja Tsz nevet adták, min­den baj, számtalan probléma ellenére is, fejlődik. Ehhez a fejlődéshez eddig a legtöbb se­gítséget a dolgozó nép állama adta, és súlyos százezrekkel, épületekkel, gépekkel, szakem­berrel segített a hajdan sze­génysorsban élő palócfalu bol­dogulására. Sajnos azonban, e szövetkezet fejlődése mégis el­marad a pétervásári járás leg­több közös gazdasága mögött, és ott tartanak, hogy az állam maximális támogatása nélkül szinte egyetlen lépést sem tud­nak tenni előre. Joggal vetődhet fel a kér­dés: miért? Nézzük a problémák közül a legelsőt: A siroki Váralja Ter­melőszövetkezetben hónapok óta nincs elnök. Egyik gazda bölcsen jegyezte meg, amikor beszélgettünk: rozta, hogy itt, Sírokon marad a következő évben is, örömmel beszél arról, hogy az idén 10 hold mákjuk holdanként 10 ezer forintot jövedelmezett, s hogy a fejlődő jószágállo­mány téli takarmánya — 40 vagon széna — már kazalban van — és aki ugyanakkor el­hallgatja a bajokat, és szta- niolpapírba próbálja csoma­golni az életet, a valóságot. Ez súlyos hiba, különösen egy vezető embernél, egy szakem­bernél, aki csak a tényekre számíthat és a gazdaságot il­letően nem lehetnek illúziói. Sírokban arról sem beszél­tek, hogy ők fejezték be leg­utoljára a pétervásári járás­ban az aratást, a cséplést, és hogy aratás idején is abba­hagyták már délután öt óra­kor az emberek a munkát. is meg egy pil­ITT ÁLLJUNK — ELNÖK NÉLKÜL, „fej” nélkül, kapkodás itt az élet Sok igazság van ebben, és ilyenformán csodálkozni sem ehet azon, hogy a szervezet- enség mutatkozik mindenütt a gazdaságban. Szekeres Zol­tán, az agronómus, jó szándé­kú ember ugyan, de mint a járási mezőgazdasági osztá­lyon mondják, — s magunk is meggyőződtünk róla —, hajla­mos arra, hogy rózsaszínben tüntesse fel a dolgokat. Szavai nyomán azt hiszi az ember, hogy semmi baj sincs Silók­ban, s ami látszik is a bajból, az is csak „kezdeti nehézség”. A napokban közösen néztük meg a sertéseket, a csibéket, a szövetkezet egyik majorját, de Szekeres elvtárs egyetlen szót sem szólt arról, hogy szövetke­zetében 30 olyan munkabíró ember van, akik nem dolgoz­nak rendszeresen, akik csak hé­be-hóba látogatnak el a szö­vetkezetbe, viszont ők panasz­kodnak a legjobban arról, hogy kevés a munkaegység. Es, hogy egy pillanatra még az agronómusnál maradjunk, — aki a maga 33 esztendejé­vel, bízik és hisz ugyan a szö­vetkezet jövőjében, sőt, elhatá­lanatra. És most a szorgalmas szövetkezeti tagok, a dolgos kezű asszonyok ne vegyék ma­gukra a szót, de az az igazság, hogy a sirokiak jelentős része nem fogja meg igazán a do­log végét, hivatalt csinálnak a termelőszövetkezetből, ahová nyolc óra tájban járnak be dolgozni, s alig várják, hogy eljöjjön a délután öt óra. Ér­demes lenne megtudni azt is, hogy a Váralja Tsz jelenlegi vezetősége hányszor beszélt a tagságnak arról, hogy lelkiis­meretlenség elfogadni a száz­ezreket az államtól, felvenni a kölcsönöket, és semmit, vagy csak igen keveset adni vissza a népnek, az államnak viszon­zásképpen. — Nem dolgozunk, mert ke­vés a munkaegység! — verte mellét az egyik fiatal gazda, egyik a harminc közül. Igaza van! Kevés a munkaegység értéke, az előleg is, s amit kapnak, annak jó részét is az állami támogatásnak köszön­hetik. Am, tegyük fél csak a másik kérdést: miért kevés? Azért, mert a tagság jelentős része nem dolgozik rendesen. Csáki szalmájának nézik a szövetkezetét. Sok igazság van abban is, hogy a jó vezetés hiánya, a szervezetlenség, a kapkodás és a ci vakod ások eredményezik a fegyelmezetlenségeket. Ezek veszik el az emberek kedvét a munkától. Tény azonban — s ezen változtatni nem lehet —, hogy szorgalmas munka nélkül Sírokban sem juthat­nak előre egyetlen lépéssel sem. Nagyjából ezek lennének a bajok a Váralja Tsz-ben, de mi a megoldás, az előre veze­tő út? néhány ÜGY TUDJUK, napon belül új szövetkezeti elnök ke­rül a gazdaság élére. Remél­jük, ez komoly változást hoz majd és a tagság újakkal cse­réli fel azokat a vezetőségi tagokat is, akikben elvesztette hitét, bizalmát és akik maguk se jártak elől jó példával. Bízunk abban, hogy azok a tagok, akik eddig is szorgalmasan dolgoztak — a siroki asszonyok —, akik a vállalt területen becsületesen elvégezték a munkát, és akik tulajdonképpen legtöbbet ká­rosultak eddig is a tétlenke- dők miatt — bátran meg­mondják véleményüket a köz­gyűlésen és nem tűrik tovább, hogy ebben a szépen épülő és fejlődő faluban 30 életerős férfi, szövetkezeti tag csak há­tát mutassa a legszorgalma­sabb munkák idején is a szö­vetkezetnek. Űj életet kell kezdeni Sí­rokban, és most erre a járási pártbizottság, a tanács segít­ségével mód és lehetőség is nyílik. Az emberek gondolko­dásának megváltoztatásában sokat segíthetnek ezekben a napokban a patronáló üzem dolgozói, a Siroki Fémművek is, akik a kevés gazdasági tá­mogatás mellett, most végre, politikai segítséget is nyújt­hatnának a szövetkezetnek. Beszélgetni kellene az .embe­rekkel, meg kellene magya­rázni nekik, hogy közös össze­fogás, szorgalmas munka nél­kül nem haladhatnak kettő­ről háromra. Ebben a munká­ban nagy feladat vár a falu, az üzem kommunistáira is. A másik tanulság, amire szintén érdemes rámutatni, hogy szépítéssel, hangzatos szavakkal nem lehet jóvá­tenni a hibákat, orvosolni a bajokat. Az igazsággal szem­benézve lehet csak változtatni az eddigi életen. BÖLCS DÖNTÉSE nak, ha a munkájukat hanya­gul végző tagokkal szemben szükség esetén a jövőben al­kalmaznák a büntető eljárá­sokat is, és köteleznék az el­lenőrző bizottságot arra, hogy töltse be feladatát, amire hi­vatott. Bizonyos, hogy a mun­kafegyelem megteremtése, az új elnök, az új vezetőség első feladatai közé tartozik. Az el­nöknek, vezetőségnek módja van arra, hogy minden ked­vezményben, előnyben azokat a tagokat részesítse, akik szorgalmasak, és szíwel-lélek- kel akarják a falu boldogulá­sát. Sírokban is letűnt már a múlt. Az ódon várfalakat be­lepi lassan a gaz, a szeder, és egészen új falu épül a régi helyén. Az emberek gondol­kodása azonban lassabban változik. Ezt a változást elő lehet segíteni okos szóval, új tettekkel, új emberekkel. Bízni és hinni kell abban, hogy a közeljövőben sorra ke­rülő tisztújítás új fejezetet nyit majd a siroki Tsz életében is... A kongresszusi verseny hírei A kooperáció axép példája a Mátraviiféki Erőműben Határidő előtt négy héttel elkészült a 4-es kaxán Üjabb siker született a Mát- ravidéki Erőműben. Július 17-én ültek össze tanácskozásra az Erőmúkarbantartó Vállalat, az Április 4 Gépgyár, az ÉM Kazánfalazó, Hő- és Savszige­telő Vállalat, az ÉM Általános Szakipari Vállalat és a Mátra- vidéki Erőmű képviselői, hogy a már korábban megkezdett rekonstrukciós munkálatok ügyében közös nevezőre jussa­nak. Ezen a megbeszélésen a négy „idegen” vállalat és az erőmű képviselői elképzelései­ket egyeztetve, jelentős válla­lást tettek a kongresszus tisz­teletére: a tervezett határidő előtt 3 héttel befejezik a 4-es kazán rekonstruálását. S ahogy vállalták, úgy is dolgoztak. A Kazánfalazó Vál­lalat például két műszakban dolgoztatta munkásait, a Mát- ravidéki Erőmű a hegesztőket sorakoztatta fel. S minden ko­operáló vállalat teljesítette azt, amit magára vállalt. Mint ola­jozott gépezet, olyan szépen, rendben haladtak a munkával, nem voltak fennakadások. A lelkesedésnek, a munkák pontos megszervezésének, a fel­adatok precíz elvégzésének kö­szönhető, hogy a Mátravidéki Erőmű és a kooperáló vállala­tok felajánlásukat túlszárnyal­ták, hiszen a vállalt három hét helyett, a tervezett határ­idő előtt négy héttel készültek el a kazán rekonstrukciós munkái. A nyomáspróbák már meg­történtek a kilencemeletnyi magas, óriás 4-es kazánnál; je­lenleg pedig a falazat szárítási munkái folynak. Minden re­mény megvan tehát arra, hogy a kazán már október elsején megkezdheti az üzemelést. A Mátravidéki Erőmű és a kooperáló üzemek e szép sike­re háromnegyedmillió megta­karítást eredményezett, s a ka­zán annyival több energia elő­állítását segítheti elő, amely Hatvan városnak két évre len­ne elegendő. (p. d.) Újabb vállalásra készülnek a Húsipari Vállalat dolgozói Megjutalmazzák a legjobb munkavédelmi őröket Az éves tervhez viszonyítva 849 000 forint önköltségcsök­kentést vállaltak a Húsipari Vállalat dolgozói. A VIII. párt- kongresszus tiszteletére ezt a felajánlást 230 000 ezer forint­tal megemelték. A több mint egymillió forintos vállalást már teljesítették és a legutóbbi tag­gyűlésen határozat született, amely kimondja, hogy a továb­bi pótvállalások lehetőségét megvizsgálják. A vállalat veze­tői és a munkások úgy látják, hogy az új feldolgozó üzem át­adása után további költség­megtakarításokra nyílt alka­lom. Ha gondosan kezelik a beér­kező állatokat, a húst szak­szerűen és jól dolgozzák fel, a rendelkezésre álló nyersanyag­ból magasabb értékű húst tud­nak kiterrpelni. Jelentősen hoz­zájárult a takarékossághoz az üzemfenntartási költségek csökkentése. Az átalakítások­nál, a magaspályák építésénél nem új anyagot, hanem a bon­tásból nyert szerkezeteket használták fel Csökkentették a túlórák számát, vigyáztak a gépkocsik üresjárataira és ezek a rendszabályok vezettek az eddigi egymillió forintos megtakarításhoz. A megye élelmiszeripari üze­mei közül a Húsipari Vállalat gyöngyösi telephelyén szervez­tek. először munkavédelmi őr­séget. Nagy szükség van közre­működésükre, hiszen gyakori itt a baleset. Az őrség munká­ja már eddig is eredményes volt és niost két karórát és egy aktatáskát tűztek ki jutáimul a legjobb munkavédelmi őr­ségnek. = Cz. = lezajlott központi döntőbizott­sági határosat alapján csak a jövő év június 30-ra kell be­fejeznünk az építkezést. Ennek egyik oka, hogy nyolc hónap­pal később kaptuk meg a terv­dokumentációt, s a nyílászáró szerkezetek is csak 1963 áprili­sában kerülnek leszállításra. Nem tudjuk, mikor kerülnek le az új fűtőtestek, s az épü­let homlokzatát borító burkoló­lapokat csak március 31-re ígérik. Közel nyolc és fél mil­lió forintba kerül ez az új épít­mény — fejezi be tájékoztatá­sát az építkezés vezetője. Most még csak azt szeret­nénk tudni, hogy ha az AKÖV- telep csak a jövő ősz végén költözik, akkor hogyan köze­líthetik majd meg az ide ér­kező vendégek az új szállót...? Sugár István i csibét keltetneh fél millió naposcsibét keltet­nek a megyében. A másfél mil­lió többlet, amely a folyó év- - hez képest mutatkozik, onnan adódik, hogy elkészült az egri keltetőállomás — amely egyéb­ként az ország legnagyobb és egyik legmodernebb keltetőál­lomása — és amely 1963-ban másfél millió csibét termel. épített loggiás szoba kap he­lyet. A tervek szerint 224 ágy lesz a hotelben — egyágyas, pótágyas szoba 23, 48 férőhely- lyel kétágyas szoba, hasonlóan egy-egy pótággyal, ugyancsak 48, ezekben 144 ágy lesz. Eme­letenként két-két fürdőszoba épül még. A keletre nyíló szobákból a Nagy-Eged, a Kis-Eged, a Sík­hegy lankái, az Almagyar-tető, a vár teljes panorámája, a sánc romantikája, a Bükk-hegység opálos sziluettje tárul majd a vendégek elé. — Szép parkot építünk a szálló köré. Ezért szállítjuk máris a fölösleges anyagokat, hogy minél előbb felszabadít­suk a szükséges területeket. Mintegy félmillió forintba ke­rül majd a parkosítás. A vendégek kényelmét szol­Két és fél millié Ebben az évben Heves me­gye keltetőállomásai egymillió kétszázezer naposcsibét adtak át a termelőszövetkezeteknek, amelynek jelentős részét a kö­zös gazdaságok, mint rántani való csibét már értékesítet­ték is. Most készülnek az új tervek, amely szerint 1963-ban két és A Park Szálló mögötti • terü­leten messziről láthatóan ma­gasodik egy négyemeletes, mo­dern vonalú épület, Eger új büszkesége: az épülő idegen- forgalmi szálloda. Sok szó esik arról, milyen kevés az idege­nek elhelyezési lehetősége vá­rosunkban, ezért érthető azaz érdeklődés, ami az építkezést kíséri. Mozgásban van az egész szálloda. Lift szállítja a ma­gasba a malterral töltött tar­tályokat, dolgoznak a szerelők, látogatásunk napján is fél­száz víz-, villany- és fűtőbe­rendezés-szerelő végezte itt a munkáját. A még vakolatlan részeken vékonyabb, vasta­gabb csövek, a víz, csatorna és a melegvízfűtés csövei szinte az egész épületet be­hálózzák. Csaknem kész a villanyhálózat is. Érdekessége az épületnek, hogy a szabadba nyíló ajtók és ablakok fémből készülnek, úgynevezett billenős szerke­zettel. Az erkélyek ajtóit rendkívül érdekesnek talál­juk, olyanok, mintha fordítva lennének beépítve. — Valóban így Van — mondja Borics László építés- vezető, azzal a különbséggel, hogy fordítva kellett beépíte­nünk az erkélyek ajtóit, mert a- Budapesti Fémmunkás Vál- I lalat tévedésből kifelé nyíló­nak készítette el. A tervező Ijavaslatára segítettünk úgy a bajon, hogy fordítva építettük be. Szerintünk nem végleges és nem jó a megoldás, mert a délre nyíló reprezentatív loé- giás szobákon a fordítva le­épített ajtók mellett nyíló ab­lakok teljesen elütnek majd egymástól. — Milyen lesz az új szálló befogadóképessége? — Az öt szinten 76 szoba készül. A legszebbek délre fek­szenek, ahol emeletenként négy, önálló fürdőszobával gálja majd a személyfelvonó, földszinti társalgónak már ki­alakult a képe. Oszlopok tart­ják a mennyezetet, amelyeket színes alumínium-lemezek bo­rítanak, a padlót simára csi­szolt vörös süttői márvány­lapok borítják majd. Persze, problémák is akad­nak — mondja Borics László —, a legelső helyen kell megemlí­teni, hogy míg kezdetben az év végére terveztük az épület átadását, addig a közelmúltban Látogatás az épülő 76 szobás új egri szállóban — Kiverte a balhét, de le­szórtam neki a sódert, hogy nyugi legyen: az osztállyal megyek kirándulni... — Frankó vagy. Dohány? — Kékhasú! — Állati klassz! Na, lelke­sedj... Fred berúgja a motort, Ba­bus feldobja magát a hátsó ülésre és elrobognak a Hűvös­völgy felé... ★ Sorra nyílnak ki a pesti ut­cák ablakai. Az egyik mögött takarítanak, másutt készül az ünnepi ebéd, emitt valaki gramofonlemezekkel szórako­zik. Amikor odaérünk, éppen Czirok László énekli az Álom- jódlit. Van ennek a számnak egy kevésbé ízléses része, amikor is a dalénekes össze­vissza halatidzsázik, majd jó- pofáskodva azt mondja, hogy pardon... Lehet, hogy elfogult vagyok, de ez nekem egyálta­lán nem tetszik, sőt mások­nak sem. Mert fél füllel hal­lom ám, amikor valaki éppen: azt mondja a társának: — No, el van rontva a va-j sárnapom... Somody József ! utca... — Micsoda? Maga is a vi­dékiek ellen van? Nem szé- gyelli magát? Hajrá, Eger! ★ Nagykörút. Két elegáns hölgy beszélget egymással: — Tudod, édesem, a feketé­től sohasem tudok elaludni... — Melyiktől, a Pistától? — jegyzi meg nem minden él nélkül a barátnéja... ★ Alacsony vízállású, keskeny a Duna. A pesti oldalon hor­gászok sorakoznak a parton, várva a horgászszerencsére. Fent a hídon meg-megállnak az arra járók és érdeklődve fi­gyelik őket. — Ha így tart tovább a szá­razság, ezek a jövő héten már a Dunántúlon fognak pecáz- ni... — tesz valaki célzást a mindinkább keskenyedő fo­lyóra... — Szia, Búbus! — Csaó, Fred! — Gyere, dobd fel magad! Az öreglány? most a peronról megszólal egy fiatalember: — Édesapám, lent maradt a fél lábam, dobja fel, ha meg nem sértem... — Huligán —- vélekedik róla egy szemüveges banktisztvise­lő. — Jópofa — így a szomszé­dom, aki egy kosár szilvát ci­pel hazafelé. Relatív dolog ez a huligán- ság... ■ír Margitszigeti sportuszoda. Csupa pesti ember között ülök, a Bp. Spartacus—Egri Dózsa vízilabda-mérkőzésen. A hajrá­ban az addigi jól működő Prá­gai játékvezető fokozatosan el­veszti a fejét és szemmel lát­hatóan nyomja az egrieket. öblös hang harsan mögöt­tem: — Te csibész bíróóó...! Hátrafordulok. — De sporttárs, azért még­sem kellene— Friss, csípős még a levegő, de már egyre jobban lehet érezni a melegítő napsugara­kat, amelyek a felhőtlen kék égből záporoznak alá. Vasárnap délelőtt van, is­merősömmel együtt vágunk neki a Váci útnak, amely gya­logsétára csábít, nyárvégi han­gulatával. Az egyik keresztut­cánál ismerősöm hirtelen meg­ragadja a karomat: — Nézd, milyen népszerű itt a Jóska, már utcát neveztek el róla! A Katona József utcához ér­tünk ... ★ — Mert, ugye, három csapat van a világon: a Ferencváros, az FTC, meg a Fradi — ma­gyarázza az egyik szurkoló a másiknak, ahogy ellépkedünk a forgalmas italbolt előtt. — Lejárt lemez ez már, apa­fej, akárcsak a Csaó, Bambi­no,... vágja mögöttük rá „les­ről" valaki... ★ Hatalmas tömeg a villamos­megállónál. Befut a hatos, megindul ellene a roham. Lök- dösés, káromkodás, ingerült jmrbeszédek; mint máskor. De

Next

/
Thumbnails
Contents