Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-20 / 220. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 220. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. szeptember 20., csütörtök r---------------­MA I fagjyj&jdünii Szomorú évfordulóra em­lékezik ezen a napon sok­sok hatvani család, rokonok, hozzátartozók. A sírokra vi­rágot helyeznek, kigyúlnak a kegyelet gyertyái, az em­berekben pedig feltör az emlékezés­Tizennyolc évvel ezelőtt történt, ezen a napon, 1944. szeptember 20-án, pontosan 12 órakor. A rádió éppen a pontos időt közölte, majd ( megkondulták a delet jelző ' harangok, s nyomban utána \ felhangzott a légiriadó fi- } gyelmeztető jelzése. Néhány j másodperc telt el csupán, s j máris felüvöltöttek a vészt- | jelző szirénák. Az elektro­mos gépezet még be sem fejezte körforgását, feltűn­tek Hatvan felett az angol- amerikai légiflotta bombázó ! kötelékei. Száz—százhúsz } gép lehetett, három hullám­ig ban jöttek, alacsonyan 5 szállva. Cél: a hatvani vas­útállomás, a közlekedési csomópont. Szőnyegbombá­zás ... Ki mérte akkor az időt, hiszen keserves óráknak tűntek a másodpercek is. Talán negyedóráig tombolt I a rombolás, míg a gépek el­húztak a város felöl. Nyo- . mukban felszaggatott sínek, égő, összedűlt épületek, fel­borult szerelvények, sebe­sültek és halottak. Anyák és gyermekek, akik talán éppen szeretteikhez igyekeztek a befutó vonat­tal, vagy frontot megjárt sebesült katonák, munkáju­kat végző vasutasok, a kör­nyék lakói estek áldozatul a tizennyolc év előtti bombá­zásnak. Közel két évtized telt el azóta. Az élet megy tovább. A város épült, szépült, s új, modem állomás áll a régi helyén, a vágányokon pedig villanymozdonyok robog- | nak. A hatvaniak pedig em­lékeznek. Kegyelettel, de ! ugyanakkor hittel és re­ménnyel, hogy nem zavarja rombolás békés építőmun­kájukat. Egy szemtanú — aki mint gyermekember, a cukor­gyárból nézte, szenvedte vé­gig a tizennyolc évvel ez­előtt történteket — emlékei közt kutatva, mondta, — nagy volt a fejetlenség, a szervezetlenség, nem műkö- , dött jól a légoltalmi szolgá­lat, s bizony ez sok ember életébe, egészségébe került. A szemtanú most a légolta­lom szervezésén fáradozik, s ezzel is emlékezik erre a szomorú dátumra­Mert a gépek, parancsra várva, most is lesben áll­nak ... M. L. ^_______________J Sző lészeti Kutató Intézet! Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya! Tízheti szárazság után ismét kiadós eső áztatta a kiszáradt földeket, a nedvességet áhítő növényeket. 28 milliméter csa­padék esett, nem túlságosan sok, de ez a mennyiség is je­lentős, több mezőgazdasági növény termésére még kedve­zően üat. Szőlészeti Kutató Intézet — Minden szőlészszakem­ber örömmel fogadta az esőt. A szőlő most van az érésnek abban a szakaszában, amikor még a bogyók nagyságát a csapadék növelheti. A holdan­ként várható termésátlagot körülbelül 1—2 mázsával emelte az eső. Különösen az olasz rizling, a muskotály és a leányka fajtáknál várható lé­nyeges szemnövekedés. Megyei tanács mezőgazdasági osztálya — Sorra érkeznek a megye termelőszövetkezeteiből a te­lefonon leadott jelentések, amelyek mind a termésered­mények várható javulásáról számolnak be. A cukorrépa termésnél több mázsás növe­kedésre számítunk, de emeli még az eső a kései vetésű ku­koricák terméshozamát is. A nedvesség fellazította a kiszá­radt, megkeményedett földet, így meggyorsul a szántás, és termelőszövetkezeteink gyor­sabban folytatják az őszi ka­lászosok vetését is. (t. i.) Megkezdődött a burgonya átvétele Megyénk több termelőszö­vetkezetében már szedik a burgonyát. A mostoha tavaszi időjárás a burgonya termés- eredményét is károsan befo­lyásolta. A boldogi és a zagyvaszán­tói termelőszövetkezetek már teljesítették burgonyaértéke­sítési tervüket. A zagyvaszán­tói Aranykalász Tsz 800 má­zsa, a boldogi Béke Tsz pedig ' ......... 40 0 mázsa burgonyát értéke­sített. Jó eredmény várható még a tarnaörsi Dózsa Termelőszö­vetkezetben is, ahol a tsz a 32 vagon szerződéses burgonyá­nak nagy részét már átadta. Dicséretre méltó a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet amely — bár burgonyára ez évben nem kötött szerződést, mégis előreláthatólag 6 vagon burgonyát ad át a felvásárló szerveknek. Magyar és osztrák szövetkezeti szakemberek találkozása Bécsben BÉCS (MTI): Sebes István, hazánk bécsi követe a magyar szövetkezeti küldöttség vezető­je, Erdei Ferenc, a Szövetkeze­ti Tudományos Tanács elnöke, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkára, bécsi tartózkodá­sa alkalmából koktélt adott, amelyen az osztrák földműve­I lésügyi miniszter képviseleté­ben megjelent dr. Ferdinand főosztályvezető, valamint szá­mos szövetkezet vezető és új­ságíró. A vendégek nagy ér­deklődéssel hallgatták Erdei Ferenc szemléltető tájékozta­tását a magyar szövetkezetek felépítéséről és tevékenységé­ről. ......m—• Me gemlékezés a csehszlovák sajtó napjáról az újságíró szövetségben Szerdán magyar és külföldi újságírók gyűltek össze a Ma­gyar Sajtó Házában, hogy megemlékezzenek a csehszlo­vák sajtó napjáról. Az össze­jövetelen megjelent Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnö­ke, Frantisek Pisek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete. Szakasits Árpád, a MUOSZ elnöke méltatta a csehszlovák sajtó napjának jelentőségét, beszélt a 42 esztendeje műkö­dő Rudé Právo — a Csehszlo­vák Kommunista Párt közpon­ti lapja — születéséről, a lap hősi harcairól, majd a magyar újságíró-társadalom nevében üdvözölte a testvéri csehszlo­vák sajtó, rádió és televízió dolgozóit. Adenauer nyilatkozata a német kérdésről BONN (MTI): Adenauer nyi­latkozatot adott a bonni Gene­ral Anzeiger számára. Ebben ultimátumszerűén összefüggés­be hozta a német békeszerző­déssel kapcsolatos tárgyaláso­kat azzal a követeléssel, hogy az NDK lakosságának adják meg az „önrendelkezési jogot”. Bonni hivatalos körök és a nyugatnémet revansista szerve­zetek eltorzítva az önrendelke­zési jog igazi értelmét, ezt a ki­fejezést arra használják fel, hogy leplezzék terveiket, ame­lyeknek célja a munkás-paraszt -end megdöntése az NDK-ban és annak az NSZK-hoz való csatolása. Ehhez a ködösítéshez fordult Adenauer kancellár is. A továbbiakban elutasította azokat a Nyugat-Németország- ban az utóbbi időben elhang­zott követeléseket, hogy a bon­ni kormány tegyen kezdemé­nyezéseket a német kérdés megoldására. Ehelyett Adenau­er azt hangoztatta, hogy tovább kell erősíteni az agresszív északatlanti tömböt és annak felhasználásával nyomást kell gyakorolni a Szovjetunióra. (MTI) Ezután Frantisek Pisek nagykövet mondott beszédet. — Nagy öröm számunkra — mondotta többek között —, hogy a magyar újságírók ve­lünk együtt ünnepük a cseh­szlovák sajtó napját, amely­nek nálunk nagy hagyományai vannak. A sajtó, s vele együtt a rádió és a televízió az új társadalom építésének hatha­tós eszközévé vált. A Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ságban minden családra öt különböző folyóirat jut, min­den háztartásban van rádió, a televíziókészülékek száma elérte az egy és negyedmilliót. Az újságok és folyóiratok egy­szeri kiadásának példányszá­ma 1965-ben meghaladja a 24 milliót, vagyis az 1945. évi példányszám kétszeresét. 15 ezer forint társadalmi munka 50 férőhelyes növendékistállót építettek, 247 ezer forintos költséggel az ivádi Dózsa Termelőszövetkezetben. Az építkezésen 15 ezer forint értékben társadalmi munkát is végez­tek. Képünk az építkezés befejezése előtt készült, amikor Ivádi Kázmér tsz-elnök és Dudás Pál brigádvezető az építkezés befejezésének meggyorsítását beszélték meg. (Foto: Kiss Béla) „Kubában nem fognak csalatkozni, győzni fog .., /“ A Kubai Köztársaság nagykövetségi tanácsosa Egerben Ki ne emlékeznék Kuba hősi szabadságharcára? Kevés em­bert lehetne találni Magyar- országon, aki nem tud ezekről a küzdelmekről, nem kíséri fi­gyelemmel nap mint nap a ku­bai helyzet alakulását. Éppen ezért nem csodálatos, hogy tegnap délelőtt Egerben, a kis­ipari szövetkezetek megyei székházában különlegesen izga­tott hangulat vett erőt mind­azokon, akik meghallották: megérkeztek a kubai vendégek. Mint a hosszú távoliét után hazaérkező rokont szokás kö­szöntem, olyan igaz barátság­gal üdvözölte Karnis Pál, a KISZÖV megyei elnöke az Egerbe látogató Oscar Mas Bringuezt, a Kubai Köztársa­ság magyarországi nagykövet­ségének tanácsosát és feleségét. Utána sorban üdvözölték a vendéget Kocsmár János, a vá­rosi tanács vb-elnöke, Hango- nyi László, a városi pártbizott­ság munkatársa, Sályi János, a Hazafias Népfront megyei tit­kára, dr. Bakos József, a Ha­zafias Népfront Városi Bizott­ságának elnöke és Takács Im­re, a Hazafias Népfront városi titkára. Néhány perccel később pedig már mint régi ismerősök be­szélgettek a vendégek, vendég­látók. Kocsmár János röviden ismertette Eger városának tör­ténelmi múltját, jelenlegi hely­zetét és jövőjét, majd a nagy­követségi tanácsos számolt be kötetlen beszélgetés formájá­ban Kuba népének életéről. Az asztal melletti beszélgetés azonban nem sokáig tartott. A vendégek kíváncsiak voltak Eger munkás hétköznapjára is. Ellátogattak a szabó ktsz mű­helyeibe, a cipőkészítő kisipari szövetkezeti tagok korszerű üzemébe, az új Dobó téri fod­rászüzletbe. Később Noszva jra, a KSZKBI üdülőbe vezetett a kedves ven­dégek útja, majd Egerbe visz- szatérve, a képtárat tekintették -meg. Délután öt órakor pedig a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának székházában az ér­deklődőkkel zsúfolásig megtelt nagyteremben nagygyűlésen találkozott Oscar Mas Brin- guez, a Kubai Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének ta­nácsosa Eger dolgozó népének képviselőivel. A nagygyűlés megkezdése előtt úttörők köszöntötték énekkel, színes virágcsokrok­kal a szívesen látott vendéget, majd dr. Bakos József, a Ha­zafias Népfront Városi Bizott­ságának elnöke mondott né­hány bevezető szót. Nyomában Bringuez elvtárs emelkedett szólásra. — Magyar testvéreink! — kezdte beszédét a nagykövet­ségi tanácsos —, engedjék meg, hogy meghatottan mondjak kö­szönetét azért az igaz, baráti fogadtatásért, amelyben váro­sukban részünk volt és üdvö­zöljem önöket, valamint önö­kön keresztül városuk minden lakosát. — Mi, egy kis, minden rossz- tói sanyargatott ország fiai va­gyunk. Nincsenek nagy hagyo­mányaink. mint akár Eger vá­rosának, mégis, engedjék meg, hogy ez alkalommal kissé meg­ismertessem önökkel Kuba or­szágát és népét. Amikor az önök várát építették, az idő tájt fedezték fel csupán a mi országunkat a spanyolok. Ettől kezdve azonban —, mint a nagykövetségi tanácsos elmondta — a kubai nép mást sem tett, mint állandó harcot folytatott fennmaradásáért. A spanyolok teljesen kiirtották az őslakosságot, amely elkesere­dett harcot vívott, hogy véget- érjen a nép számára sötét, vál­ságos éjszaka. 1868-ban, mikor kitört az első függetlenségi há­ború, már egyetlen őslakos sem volt az országban. Az első függetlenségi háború tíz esztendő után kiegyezéssel ért véget, de a későbbiekben ismét voltak olyan hazafiak, akik kezükbe vették a felkelés zászlaját és amikor már úgy tetszett: sikerült kivívni a tel­jes függetlenséget, nagy északi szomszédunk, az Egyesült Ál­lamok is beavatkozott a harc­ba Kuba oldalán, a spanyolok ellen. Nem sok idő kellett azonban ahhoz, hogy bebizo­nyosodjék: Amerika nem azért avatkozott be, hogy Kubát se­gítse, hanem sokkal inkább azért, hogy a spanyol elnyo­mók helyett az ö gyarmatosítói üljenek nyakunkra. Teljes el­nyomást hozó alkotmányt eről­tettek ránk, operett köztársasá­got hoztak létre Kubában, Ba­tista diktatúráját segítették, mert ezt kívánták érdekeik mindaddig, míg egy farsangi napon Fidel Castro veze­tésével egy kis csoport meg nem támadta Kuba legerősebb laktanyáját, s nem sokkal ké­sőbb ez a csoport a Sierra Maestra hegyeiből el nem indí­totta, s győzelemre nem vitte a forradalom ügyét. — A forradalmi csapatok győzelmével a fegyveres harc befejeződött Kubában, de ezután következett az igazi, még nagyobb küzdelem: a for­radalom végső győzelemre jut­tatása. Ebbe az amerikai impe­rialisták — nem nyugodván be­le vereségükbe — mindenáron bele akarnak szólni, s nekünk, ahelyett, hogy pénzünket isko­lára, új ipari üzemek létesíté­sére, lakóházak építésére for­dítanánk, sok millió pesót kell még ma is fegyverekre költe­nünk. De tudjuk, nem va­gyunk egyedül, mellettünk áll a szocialista tábor minden or­szága és ezért nyugodtan ígér­hetem meg itt, „patria o mu- erte!” haza, vagy halál! jel­szónk szellemében: Kubában nem fognak csalatkozni, győzni fog! — fejezte be nagy tet­széssel fogadott beszédét a Ku­bai Köztársaság budapest1 nagykövetségének tanácsosa. A kedves barátok egri látó» gatása ezzel véget is ért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents