Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-02 / 179. szám

Í962. augusztus 2„ csütörtök NEFÜJSAG Nem ma és nem tegnap kez­dődött. Hónapokkal ezelőtt ér­keztek az első hírek Egercse- hiből: az aknászok méltatla­nul bánnak a bányászokkal; nem veszik emberszámba őket; durvák, nyersek, arrogánsak, kevés tisztességes szót halla­nak tőlük a föld alatti mun­kahelyeken... Nos, mi és mennyi igaz mindebből? Az általánosítás — túlzás. De nem minden igazság nélkül! S az egercsehi panaszokban mélységes igaz­ságokat fedezhet fel az em­ber. Három névből - egy... Két napon át vizsgálódtunk, sok bányásszal beszélgettünk. Három nevet emlegettek az emberek: Burkovics Ferenc, Bokor Béla és Érsek Ferenc aknászok nevét. Érsek Ferencet mindjárt ki is húzhatjuk a „listáról”. Akik őrá panaszt emelnek, csak olyanok lehetnek, mint Murá­nyi Béla, aki másodmagával egy teljes műszakon át egye­bet se csinált, minthogy há­rom darab vasat rabolt ki, s egy tartóácsodatot szerelt be; vagy mint Tóth Lajos, aki nyolcórás munkaidejében mindössze egy süveget rakott fel munkahelyén, s egy csille szenet küldött felszínre. Csak a lógósok, a munka nehezétől elhúzódók panaszkodnak ke­mény és kérlelhetetlen szavai­ért; de nem találni közöttük olyanra, aki, bár kötelességét teljesítette, szidást kapott ér­te! Burkovics Ferenc esetében már másként áll a helyzet. A Bokor Béláról hallott pana­szok pedig egyenesen elszo­morítóak. Őrá hallani a leg­több panaszt, az ő nevét em­legetik a bányászok legin­kább, elkeseredve. S az alapos ekük is megvan erre. A könnycsepp Idős vájár kopogtat a fő­mérnöki iroda ajtaján, Berecz Rudi bácsi. Ritkán látni őt az iroda bútorai között, a szövet­tel bevont puha székre sem úgy ül le, mint otthon. Isme­rik őt nagyon jói, csendes, szerény ember, több mint 25 éve dolgozik a föld alatt. Mi­ért jött? Furcsa, hogy soha PANASZ ÉS MAGYARÁZAT Egy vájár könnyezik ... Elburjánzik a rossz! kis tudós még senki meg nem bántotta, nem sértette, s éppen erről szól a panasza. Ügy mondja el lassan, hogy a vezető ak­nász, akár egy pendelyes gye­rekkel, félórás bányásszal be­szélt vele; s még szeméből is kipottyan a könnye... Ki volt az az aknász, akire Berecz Rudi bácsi panaszkodott? Bo­kor Béla. r Bár elsőnek említettem, ez a „könnyes” eset utójátéka csu­pán Bokor Béla helytelen, meggondolatlan magatartá­sának. Maga is beismeri, hogy nem „kivételes idegállapot” nála ez a mostani, természeté­ből fakad. Ideges, hirtelen robbanásra kész ember. Hang­ja, mikor „csendesen” beszél is, betölti az ereszke légterét. Nem nézi a kort, az embert, elkapja a hév, s alaposan „odamond”. — Később, lehet, magam is megbánom! — mondja; (én elhiszem szavait, bár egyetlen esetet sem tart számon a krónika, hogy a megsértett embertől bocsána­tot és elnézést kért volna, vi­selkedése miatt). Azt mondják a bányászok — s ezt Gubán Gyula, az üzem pártbizottságának titká­ra is megerősíti, hozzátéve mindjárt, hogy a pártszervezet foglalkozott az esettel — egy taggyűlésen Bokor Béla veze­tőaknász karon fogta egyik emberét. „Gyerünk, neked már rég a bányában lenne a helyed!” Mikor ezt az önké­nyes eljárását kifogásolta a taggyűlést vezető Dénes g. Jó­zsef, még ő kapta a letorkoló kioktatást: én üzemi pártbi­zottsági tag vagyok, ellenőrzé­si jogom van a tagyűléseken! Alapos fejmosást kapott vi­selkedéséért. És nem valami sokat használt. Még most, utó­lag is — ahelyett, hogy be­látná: helytelenül járt el! — magyarázkodik. Magyarázat­ra és magyarázkodásra min­dig akad lehetőség. Ám, akár­mennyire is helytálló — vagy kevésbé az — Bokor Béla ma­gyarázata, az emberben ön­kéntelenül is az a kérdés ve­tődik fel: hogyan viselkedhet a bányászokkal, ha taggyűlé­sen is ennyire elragadtatja magát. Sajnos, méltatlan vi­selkedése odáig fajulhatott, hogy az idős vájár szeméből is kipottyant a könnycsepp.­Veszélyt rejt magában ez a méltatlan magatartás. ' ez a veszély több oldalú ... Bokor Béla nemcsak aknász, de kom­munista, párttag; s bármit is tesz, azt úgy könyvelik el, hogy a' kommunista tette. Mert mit mondanak az embe­rek Bokor Béla vezetőaknász- ról beszélgetve? „Ilyenek a kommunisták!” Valóban: ilyenek?! Nemcsak a töb­bi aknászra vet ez a magatar­tás rossz fényt — a kommu­nista embert mindjárt azono­sítják magával az egész párt­tal. S mi szükség van arra, hogy ilyen kapcsolatokban te­gyék? Jelentkezik a veszély onnan is, hogy az „őrmesteri” hang­nem ragadós, több aknász is kezdi átvenni a rossz stílust. Gyűléseken is többször nyil­vánítottak már olyan véle­ményt: az emberekkel csak így lehet bánni, mert ezt ér­demlik! Hogyan, hát kicso­dák, micsodák a csehi bányá­szok? S hol élnek azok, akik ostoba, trónfosztott nézeteket akarnak piedesztálra emelni? És ha majd nem használ (nem is vezethet célra) a durva szó, a szitkozódás és károm­kodás, akkor talán a testi fe­nyítéket alkalmazzák? Emberséges fegyelmet! Mi az oka, hogy egyes ak­nászok, felrúgva a szocialista együttélés szabályait, megen­gedhetetlen módon viselked­nek és beszélnek a bányászok­kal? — Idegesek az emberek ... a terv miatt — szinte egybe­hangzóan ez a vezetők véle­ménye. Lehet is okuk az ide­geskedésre, több mint hatszáz tonna lemaradásuk van, s még csak a munkahelyi ka­pacitások biztosításának hiá­nyára sem hivatkozhatnak. A tervlemaradás azonban nem az igazi ok! Volt már Éger- csehi nehezebb körülmények között is, s akkor nem hallat­szottak éhhez a mostanihoz hasonló panaszok!! Laza a munkafegyelem? Ha a fegyelmi felelősségre voná­sok számát nézzük, könnyen azt hihetjük (41 dolgozó ka­pott fegyelmit az első félév­ben!) Soha ennyi fegyelmi — Egy nagy kérésünk lenne. Nem is tu­dom, hogy mondjam el. Lala, a barátom — mutatott egy fiúra —, munkásőr és elvesz­tette a pisztolyát Már beszerezte az alkat­részeket, csak nem tudja összerakni. Kellene egy minta... Mi addig odaadjuk a személyi igazolványunkat — tette hozzá gyorsan. — Szerezzen nekünk egy pisztolyt... Holnap visszahozzuk!... Novák figyelmesen hallgatott. De a végén majdnem felnevetett. — „Hát azért kellet­tünk mi nektek? ... Ezért kellett a „köze­lebbi” katonaismerős... Ez a nyiszlett jam- pec, ez munkásőr? — ... Ejnye, az anyátokat — mérgesedett föl —, hát ti azt hiszitek, hogy én hülye vagyok? Hogy engem ilyen köny- nyen át lehet ejteni?... Pisztoly kéne a La­lának? ... No, most okosan — nyugtatta magát. Az utolsó „randevú" Megígérte, utána néz a dolognak és ro­hant föl. — Karesz... Karesz... — lihegte és berántotta Villósit az egyik tanterembe. — Te, ezeknek pisztoly kell! Villási érezte már, hogy a nő körül va­lami nincs rendben, de most ő is megdöb­bent. Fegyver? Ez komoly dolog! - tegyünk egy próbát! Lerohantak a kapuhoz. A nő — a Mara — újra elmondta a mesét. A két katona egymásra nézett. — Tár is kell hozzá? — kérdezte óvatosan Novák. — Persze, persze! — vágták rá nyomban. Már nem volt semmi kétség. _ • Azzal mentek föl, hogy létszámellenőrzés van, tíz perc múlva visszajönnek. Aztán rohantak és jelentették a parancs­noknak. S másnap az egyik étteremben lejátszó­dott az utolsó randevú. Novák az utasítás szerint megígérte előző este, hogy kiviszi a pisztolyt az étterembe. Elfogódottan lépegetett az utcán. Mind­járt odaérek. Még húsz méter ... még tizen­öt... és ha már van náluk fegyver? És ha többen is vannak? ... Odaért a bejárathoz. Körülnézett. A kapu alól és az utcáról biztató pillantásokkal talál­kozott. Belépett. A társaság már ott ült az egyik asztalnál. Hozzájuk lépett. — Elhoztad?! — ugrottak föl, be sem várva, hogy leüljön. Novák végignézett rajtuk. A kezüket leste. Az első gyanús mozdulatra széket vágok hozzájuk! — határozta el magát. Leült. Sört rendelt. Mindenkinek. S el-j mondta, hogy pisztolyt most nem tudott; hozni, mert náluk bent „valami készül!” Itták a sört. A lány dühösen sajnálkozott.! Novák meg majdnem elfelejtette, hogy mi, következik. — Most, hogy megyek el? Az a mamlasz j Lala valamit szorongat az asztal alatt. Bele-j rúgjak a kezébe? ... Nem ... Elindulok . és ha ezek hátulról belém lőnek?... No,! egye fene, elindulok... Ez a Mara mintha i észrevett volna valamit... Nagyon szikrázik j a szeme! És rálépett a Lala lábára... Lát­tam ... Tizenkét lépés még nem volt, mint most. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a fegyelmezetlenkedők száma növekedett volna — az ellen­őrzés lett szigorúbb; most már nem hunynak szemet a leg­apróbb vétségek fölött sem. Bokor Béla vezetőaknász azt mondja: fegyelmet kell tar­tani, a bánya nem szórakozó­hely! Teljes mértékben igazat adunk szavainak: fegyelmet kell tartani, hiszen, aki a bá­nyába leszáll, arra különböző veszélyek leselkednek, s ha valaki figyelmetlen — életével fizethet. Fegyelmet kell tarta­ni, de nem mindegy, hogy ho­gyan!! Káromkodásokkal, hangoskodva, az emberek ön­érzetébe, becsületébe gázolva, ne várjanak tudatos fegyel­met. Emberséges fegyelem kell! Emberséges fegyelem, amely őszinteségre és kölcsö­nös bizalomra alapozott. Em­berséges fegyelem, amelynek kötelékében bányász és aknász kölcsönösen megbecsüli egy­mást. Higgyék el, Egercsehi- ben sem tesz jót a vezetők te­kintélyének az ilyen méltat­lan és felelőtlen viselkedés! Pataky Dezső Munkában a két kis „tudós”. Saepiember 3-án kexdedik a% úf tanév A Művelődésügyi Miniszté­riumban kapott tájékoztatás szerint az 1962/63-as tanév kezdésének eredetileg terve­zett szeptember 1-i időpontja megváltozik. A legújabb mi­niszteri rendelet értelmében a tanévnyitó ünnepségeket mind űz általános, mind a középis­kolákban szeptember 3-án, hétfőn kell megtartani. Az eb ső tanítási nap szeptember 4-e, kedd. (MTI) Fölállt. Még megígérte, hogy holnap még egyszer megpróbálja a dolgot, aztán elbúcsú­zott. Indult az ajtó felé — tizenkét lépés... még nyolc... még öt!... Nem mozdul senki... Nagy csörrenés... — Novak legyökerezik... A pultnál a moso­gatóba esett egy pohár. „Még három!” Hatalmas reccsenés... A pincér károm­kodik. Belerúgott egy asztal lábába. „Még kettő!” A Mara hangját hallotta, ahogy súg vala­mit a másik kettőnek. „Még egy!”... Érezte, hogy figyelik, de már nem tudta érzékelni, hogy honnan. Most! Felrántotta az ajtót és kiugrott. Hozzáléptek. — Ott vannak a hátsó asztalnál — mo­tyogta és belekarolt Villási őrvezetőbe. Eddig tart a történet. Novák Ferenc tar­talékos tizedes és Villási Károly őrvezető kiválóra vizsgáztak éberségből. Segítségükkel egy katonai adatok birtokában levő bandát tettek ártalmatlanná. Villási Károly őrvezető elvtárs híradó rajparancsnok. Szorgalmas, rendszerető em­ber, jó parancsnok. Üjoncaiból ugyanilyen éber katonákat nevel. Novák elvtárs a napokban szerelt le és telefonműszerész egy budapesti központban. Szerény, csendes, jó szakmunkás. A két katonát a honvédelmi miniszter elvtárs a „Haza Szolgálatáért Emlékérem” bronz fokozatával tüntette ki, s példaképül állította őket a hadsereg személyi állománya elé. Szakoly Gábor Ülést tartott a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és ott hallottuk, hogy megyénk­ben 1606 népi ellenőr dolgozik. Minden járási székhelyein népi ellenőrzési bizottság működik és majdnem minden községben népi ellenőrök dolgoznak, a közérdekre vigyáznak, a társa­dalmi tulajdon felett őrköd­nek. A megszervezett népi el­lenőrzési bizottságok, valamint a népi ellenőri hálózat kiala­kítása a legszélesebb mérték­ben biztosította az ellenőrzés társadalmi jellegét. Munkások és parasztok, műszaki és pénz­ügyi dolgozók, a vállalatok és intézmények legtapasztaltabb szakembereiből tevődik össze a népi ellenőri hálózat. Ma már elmondhatjuk, hogy ná­lunk megvalósult az „ezer­szemű” ellenőrzés. Hevesen sokan panaszkod­tak, hogy pókhálós, piszkos a pékműhely, a higiénia alap­vető követelményednek sem tesznek eleget. A panasz jogos. Be a népi ellenőrzési bizottság nemcsak megállapításokat tett, azonnali intézkedésre hívta fel a Sütőipari Vállalatot. A vál­lalat igazoló jelentést küldött, de nem változtatott a tűrhetet­len helyzeten. A népi ellenőr­zési bizottság most erélyesebb rendszabályokhoz nyúl. A né­pi ellenőrök éberségének és intézkedésének köszönhető, hogy az idén rendszeresen fű­tötték a gépállomások mun­kásszállásait, idejében cserél­ték a lepedőket. Az elmúlt félév alatt 51? helyen 41 vizs­gálatot tartottak és 152 köz­érdekű bejelentés érkezett a népi ellenőrökhöz. Miben jelölhetjük meg a népi ellenőrzés célját és lé­nyegét? Következetesen és szervezetten ellenőrizni a párt és a kormány határozatait, megszüntetni a lehetőségeket, amelyek a szabálytalanságra és visszaélésre vezethetnek, le­zárni azokat a csatornákat, ahol nemtörődömség, mulasz­tás önző anyagi érdek, vagy vétkes magatartás miatt elfo­lyik a népgazdaság életereje, meg kell szüntetni minden visszahúzó erőt, amely fejlő­désünk útjában áll. Állami és helyi ipari válla­latoknál, a kereskedelemben és egyéb szerveknél eddig is és jelenleg is működik külön­féle ellenőrző szerv. Igaz... de ezer okot és érvet lehetne fel­sorolni, hogy sem a belső, sem a felügyeleti hatóság ellenőr­zése nem elég hatékony. Ez az ellenőrzési forma a függőségi viszony az elvtelen baráti kap­csolatok és különböző érdek­összefonódások miatt bizonyos mértékben ellaposodott. Nem érvényesült kellő mértékben az ellenőrök szaktudása, még kevésbé felelőssége. A régi tí­pusú ellenőrzés feltárt ugyan hibákat, de a felelősség nyílt és bátor felvetésének hiányá­ban a hibák maradtak, a má­sodik, majd a harmadik ellen­őrzés is „megállapította” ugyanazokat. Másrészt a leg­több helyi ipari vállalatnál nincs belső ellenőrzés, a taná- osok ellenőrzését pedig egysí­kúnak kell mondanunk, mert ezt lényegileg a pénzügyi osz­tály gyakorolja. A pénzügyi oszttály, a tanács függetlenített vezetői illetőleg más osztályai között nincs kellő együttmű­ködés. Ilyen körülmények kö­Ahorá alig lehet beférni a% egri könyvesboltban Tegnap reggel furcsa — ám egy hónap óta nem szokatlan — ese­mény tartóztatott néhány embert az egri Gárdonyi könyvesbolt előtt. Egyszerűen nem lehetett belépni. A mindig csinos, ked­vesen hangulatos könyvesboltban most toronymaga­san állnak a bálák — megérkeztek a tankönyvek. No, nem most először, hiszen mint. előbb már jeleztem, egy kis mondattöredékkel, egy hónapja fo­lyik ez a nagy munka. Megjön az áru, az ezrekre menő tankönyv. Szeredi Marika, Bukucs Anna és Suha Andomé át­veszi az árut, szor­tírozza a kétszáz- ötfajta könyvet, aztán jön a nehe­ze: az iskolák meg­rendelése szerint összerakni, s ki­szállíttatni. Eddig 324 ezer forint értékű tan­könyvet, mintegy 70 000 darabot vet­tek egyenként, vagy csomagon­ként kézbe, s min­den igyekezetük arra irányul, hogy az iskolák jó idő­ben megkapják tanulóik számára a nélkülözhetetlen könyveket. Nagy részüket már kiszállították az általános isko­lákhoz, s most a középiskolás köny­veken a sor. Aztán sok-sok türelem­mel válaszolni kell az ostromlók kér­déseire: — Tessék nekem adni harmadikot, kisfiúnak való könyvet! — jön egy idős néni. — Majd az isko­lában meg tetsze­nek kapni! — vála­szol Szeredi Ma­rika. — De nagyon várja ám a kis- unokám! Azért hoztam be a tojást eladni, hogy meg tudjam venni a könyvét! — kese­reg a mama. ...És ez így megy napról nap­ra, a sok munka mellett ott a sok vevő, hiszen ez természetes, mert elsősorban köny­vesbolt a Gárdonyi bolt, de hát. . . évek kellenek az új megszokásához!! (á) I zött — és a korlátozott lét­szám miatt — nem képzelhető el, hogy a pénzügyi vizsgálat a vezetés színvonalát kellő mértékben felmérje, kielégítő segítséget adjon és a gazdál­kodás lényegét szolgálja. Szükség van a belső ellenőr­zésre és a felügyeleti szerv rendszeres vizsgálataira, sőt elmélyültebbé, szakszerűbbé kell tenni azok -elemzését. De szükség van a népi ellenőrzés­re, jóllehet az ellenőrzések számát csökkenteni kell. Kö­rültekintőbb, alaposabb vizs- gálatokra van szükség, jobban össze kell hangolni az ellenőr- ző szervek munkáját. A vizs­gált vállalatoknak, termelőszö­vetkezeteknek és intézmények­nek mellébeszélés és magya­rázkodás nélkül haladéktalan nul hozzá kell kezdeniük a hiányosságok és mulasztások kijavításához. A társadalmi ellenőrzés leg­nagyobb előnye hogy mindig és mindenütt jelen lehet, gyor­san és hatékonyan intézkedhet. Megnyugtató és biztató jel, hogy a népi ellenőrzés függet­lenített és társadalmi munká­sainak politikai és szakmai képzettségének növelésére nagy gondot fordítanak, jobb kap­csolatot igyekszenek teremteni a párt- és tömegszervezetekn kel, jobban együtt kívánnak működni az ügyészséggel, rend­őrséggel és az ellenőrzést gya­korló egyéb intézményekkel. A dolgozók széles rétegének bevonásával megvalósult az „ezerszemű” ellenőrzés, a tár­sadalom összefogásával és sze­mélyes példamutatással a baj •kát is megszüntethetjük. Dr. Fazekas László 16 új ten^erésztiszt Szerdán a Magyar Hajózás Székházában új tiszteket avat­tak. Dr. Bélay József, a Köz­lekedés*- és Postaügyi Miniszté­rium Hajózási Főosztályának vezetője átadta 16 új fiatal tengerésztisztnek az oklevele­ket. A szerdai ünnepségen „a közlekedés kiváló dolgozója” kitüntetést kapta dr. Halten- berger Mihály nyugalmazott egyetemi tanár, aki 25 éve ta-> nítja a tengerésztiszti iskolán a „.légtünettan és tengerrajz”, továbbá „tengerészeti földrajz” tantárgyakat és Molnár János tudományos osztályvezető, aki ugyancsak 25 éve oktatja a hallgatókat a hajózási rádió­ismeretekre. (MTI) „Ezerszemű" ellenőrzés

Next

/
Thumbnails
Contents