Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

1962. augusztus 1., szerda

NEP0J8AO

*

Mindenütt jó, de legrosszabb otthon

Az adácsi termelőszövetkezet tavaszi közgyűlése hozott egy olyan határozatot, amely szerint minden fiatal tez-tag negyven forint munkaegységelőleget kap. Eddig egyetlen fiatal vette Igénybe ezt a kedvezményt. A többi? — Nincs „többi", mert nincs fiatal tsz- tag, a „többi” fiatalkorú a falu határán kívül teremt egzisztenciát magának.

Milyen egzisztenciát? Milyen kereseti és egyéb lehetőségek kínálkoznak az adácsl fiataloknak?

Sokan mennek a vasúthoz. A községben az a mondás járja, hogy itt még a pap is vasutas! Adácsi vasutas — a falu vezetőinek gyanúja szerint — az ország minden pályaudvarán található, ha több nem is, de legalább egy. Többet keresnek itt, mint a faluban tehetnék? Tavaly az egyik termelőszövetkezetben 60 forint 24 fillért ért a munkaegység, a másikban ötvenöt nyolcvanat. Mikor és hogy jut ilyen jövedelemhez az adácsi fiatalember a vasútnál? — Válasz helyett talán Idézzük az egyik öreg vasutast: „Ha nekem nem huszonöt évem lenne a vasútnál, hanem tíz, vagy tizenkettő, hazajönnék a tsz-be”. — Így a magasabb nyugdíj tartja a MÁV „kebelében”.

De mi tartja ott a fiatalt, aki összehasonlíthatatlanul kevesebbel kénytelen beérni itt, mint otthon?

Az egyik asszony, mikor fiát hívták a termelőszövetkezetbe, így válaszolt: Az én fiam nem lesz kapcabetyár! Nem lesz senki lábakapcája!

Mi az, hogy „kapcabetyár?”, „Lábakapcája?”. A tsz-ben talán kapcabetyárok dolgoznak? Mennyivel kapcabetyárabb Sors napi hatvan forintot keresni, mint felét?

Vagy talán a város vonzza a fiatalokat? A városi élet kényelme, kulturáltsága? Nem hinném, hiszen nemcsak a városon találhatók a község szülöttei, szívesen elmennek ők dolgozni a domoszlói vagy a csányi állami gazdaságba is.

Mennyivel kell nagyobb „kapcabetyárség” az állami gazdaság földjein dolgozni, mint a falu határában? S az ott dolgozók jövedelme is lényegesen elmarad a tsz-tagoké- tól.

Menekülés a földtől? Menekülés a falutól?

A földtől csak az emberek

egy része menekül a vasúthoz.

Ipari szakmába, vagy éppen segédmunkásnak a bányagéphez.

Aki tanulni akar, könyvet vesz a kezébe, mintha bosszút esküdne a termőföld ellen ... Az idén végzett 47 általános Iskolás közül senki sem jelentkezett például mezőgazda- sági technikumiba. Egy közepes diák tett bizonytalan ígéretet, ha nem veszik fel a gimnáziumba, akkor esetleg megpróbálkozik a technikummal is ... A tsz-ek évek óta nem találtak jelentkezőt, aki a helybeliek közül megpályázta volna a társadalmi ösztöndíjat, valamilyen mezőgazdasági jellegű iskolában. — Sem szakiskolás, sem középiskolás, sem egyetemista nem akadt...

Elriaszt itt a föld, elriaszt a falu.

De mennyivel „megy jobban” azoknak, akik segédmunkási fizetésért kilométereket, RZázkilométereket vonatoznak? Mennyivel végeznek „maga- sabbrendű” munkát azok, akik nyersanyagot és hulladékot „mozgatnak” egy gyárban, mint azok, akik helyett a gépek elvégzik a legnehezebb munkát? — Tavaly egyetlen rendet sem arattak kaszával

Nagy kár származik abból megyeszerte, hogy a földmű- vesszövetkezetek boltjai, vendéglői nem rendelkeznek megfelelő raktárakkal, emiatt nem tudják megnyugtatóan biztosítani a közös vagyon őrzését. Gyakran előfordul, hogy több száz forint értékű áru romlik el, vagy mint a kiskörei TU- ZÉP-telep esetében, 50 ezer forint értékű hiány keletkezik, mert az árut nem tudják biztonságosan elhelyezni.

A népi ellenőrök által folytatott vizsgálat azt mutatta, hogy a súlyosabb helyzet ellenére sem tettek megnyugtató intézkedéseket a raktárak építésére. Amíg 1960-ban az ösz- szes építési költség 6,1 százalékát, az elmúlt évben ennek az összegnek már csak 1,9 százalékát költötték raktárépítésre. Ez évben némi javulás tapasztalható, tekintve, hogy a' raktárak építésére a beruházási összeg 9,8 százalékát tervezték. Ez, bár nagyobb összeget jelent, mégsem elegendő, hiszen ezt csak a káli földműaz adácsi határban, s a lucernát is géppel kaszálták.

Miért nézik le a földművelést helyben? Mert erről van szó, hiszen sokan másutt is a földdel dolgoznak?

Miért veszi személyes „ki- babrálásnak” a tanácstitkár elutasító válaszát X, Y, Z, S és L adácsi polgár, mikor nem kapja meg az igazolást, amely- lyel a falu határán kívül is munkát vállalhat? Miért akar olyan pecsétes papírt, amely azt igazolná: a termelőszövetkezetnek nincs szüksége a munkájára?

Miért verekedik A. B és C azért, hogy rosszabb feltételek mellett kevesebbet kereshessen?

Miért szívja a gyerek magába ízinte az anyatejjel együtt azt a felfogást, hogy: „mindenütt jó, de a legrosszabb otthon?”

Miért nem tud ezzel a felfogással eredményesen szembeszállni a termelőszövetkezet — sikerei ellenére sem?

Miért nem tud változtatni ezen az évtizedek hagyomá- nya-csontositotta felfogáson az iskola?

Miért? Miért?

Krajczár Imre

vesszövetkezetnél akarják felhasználni.

A többi szövetkezetnél tehát marad a tarthatatlan raktározási helyzet. A füzesabonyi Muskátli Étterem „raktára” a volt tekepálya fedett része, amely a kerthelyiség felől könnyen megközelíthető. A hatvani Kékes Étterem szűk, kis raktára is nagyobbít.ásért kiált. A demjéni felvásárlók a csomagolóanyag-készletet a tanácsháza udvarán szabadon tárolják, s ha hiány keletkezik, felelősségre sem vonhatók, hiszen onnan bárki elviheti az árut.

Az egri Rózsakért Vendéglő az étel- és italraktározás céljára nedves, salétromé®, földes pincehelyiséget használ. A kömlői TÜZÉP-telep a község két egymástól elég távol fekvő helyén tárolja a tüzelőt és sorolhatnánk tovább a többi boltokat, felvásárló telepeket, hiszen a vizsgálatok megállapítása szerint alig van a megyében olyan földmű vess zöve+- kezet, ahol raktározási problémával ne küszködnének.

Felhívás

A Szarvasi öntözéses Növénytermesztési Felsőfokú Technikum igazgatósága értesíti az érettségizett fiatalokat, hogy a felsőfokú technikum nappali tagozatára való jelentkezés határidejét augusztus 15- ig meghosszabbította.

A felvételi kérelem (A. Tü. 820 r. sz. nyomtatvány) önéletrajzzal, vagyoni bizonyítvány- nyal, orvosi bizonyítvánnyal és az érettségi bizonyítvány hiteles másolatával együtt augusz- *us 15-ig beadható.

Felvételi vizsga augusztus 31-én lesz kémiából és biológiából. Az eredményesen megfelelt hallgatók diákotthont és napi ötszöri étkezést kapnak. A jól tanuló és példás magaviseletét tanúsítók ösztöndii- ban részesülnek. Kémiából és biológiából eredményes egyetemi, vagy főiskolai vizsga esetén nem szükséges újbóli felvételi vizsga.

T AZ ÉM 3. SZ. Kőbánya Vállalatnál jelentősen csökkentek a balesetek, iparági szinten ebben a versenyben az első .félévben harmadikok lettek; jelenleg a második helyen állanak.

A földművesszövetkezetek dicséretére legyen mondva, saját erejükből is mindent megtesznek e komoly problémák megoldásáért. A nagyúti földművesszövetkezet dolgözói például az I-es számú Vegyesbolt raktárhelyiségét saját erőből biztonságosabbá tették, a gyöngyösiek pedig javító-brigádot szerveztek; hogy segíthessenek raktározási gondjaikon.

Ezek az erőfeszítésék azonban nem jelenthetnek végleges megoldást. Feltétlenül szükség van a felsőbb szervek segítségére, hogy ha véglegesen nem is sikerül megoldani a raktározási gondokat, legalább enyhítsék azokat.

Ezért lehet egyetérteni a népi ellenőrzési bizottság javaslatával, amely sürgeti, hogy a nagy értékű szövetkezeti vagyon megvédésére már az idén is, de különösen a következő években az eddiginél nagyobb gondot, s főleg több pénzt biztosítsanak raktárak építésére.

K. E.

Raktározási gondok

99

„Biztos, Jó káder lehet, hogy fiatalón ilyen beosztásba

került.” — A pesti vonaton ütötte meg a fülemet ez a mondat. Ketten társalogtak az ablak mellett egy 50 éves adminisztrátor és az egyik megyei ügyészség fiatal büntetőügyésze, aki alig lehetett több huszonhat—huszonhét évesnél A fiatalember is azt hitte, hogy iiyen otromba megjegyzés ma már csak deklasszáitak és megrögzött aka- dékoskodók szeánszán hangzik el, fél órai ismerkedés után semmi esetre sem. Mit válaszolhatott erre az ügyész? Elővette a személyi igazolványát, amely tanúsítja, hogy öt éve szerzett doktorátust a jogi karon, tehát a képzettsége miatt van ebben a munkakörben, nem azért, mert „jó káder”.

A „jó káder” jellemző tulajdonságai mellé egyébként az elmúlt években a képzettség is „társult”. Egyre több állás betöltéséhez kívánják meg a szükséges iskolai végzettséget. — Az ügyészségi munka, persze, ettől fügetle- nül, igényli az egyetemi szintű jogi és államtudományi Ismereteket. S most már a közigazgatás szerveiben betöltött állás sem képzelhető el alapos szaktudás nélkül. Rendeletek írják elő, hogy például a tanács vezetőinek milyen batáridőn belül kell elvégezniük a tanácsakadémiát, befejezni az általános iskola, vagy a középiskola hátralevő évfolyamait.

Miért hozták ezeket a rendeleteket?

„Életfeltétele” a tanácsi munkának talán, hogy a dolgozók érettségi bizonyítvánnyal, egyetemi oklevéllel rendelkezzenek, hogy nevük előtt ott büszkélkedjen a bűvös „dr”? — Mert már néhány községi tanácsi vezetőt Is csak egy-két év választ el a jogi doktorátustól.

Nézzünk egy példát! A tiszanánai községi tanács három vezetője, öt előadója, két adminisztrátora — tehát az összes tanácsi dolgozó — részt vesz a szakmai továbbképzésen. A titkár nemrég fejezte be a tanácsakadémiát, az ősszel beiratkozik a jogra. Az elnök most másodéves az akadémián, négy előadó az általános iskola és a gimnázium utolsó osztályait végzi, a szakmai tanfolyam mellett.

Mióta mindenki tanul; nem kell a hevesi járási tanácsnak „kiszállni”, hogy elvégezze azt a munkát, amit a helybelieknek kellett volna. Mert a tiszanánalak is el tudják látni feladataikat jól, a követelményeknek megfelelően.

Így életfeltétele a jó tanácsi munkának a tanulás. Vagy ha úgy tetszik: a szakértelem, hozzáértéssel végzett munka nélkül nem lehet valaki „jó káder”. A „káderre” csak akkor mondhatják, hogy „jó”, ha szakmailag is megállja a helyét!

,czár)

V

VSAAAAA^AAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WWWWVVV^A^

B L A M A Z S

Így nem lesz szalonképes előttünk Francókám, ha ilyen kétes hírű nőkkel szűri össze a levet!

(Endrődi István rajza)

I

a falu élete. Elmesélik azasz- szonyok, hogy „derék ember az elnök”, a brigádvezető is. Ami a legfontosabb, igazságosak és meghallgatják mindenki panaszát. Segítenek is, amikor csak lehet. Elmondják azt is, hogy három év óta, az alakulástól számítva, szemlátomást javul az élet a szövetkezetben. Aki szorgalmas, iparkodó, annak most is megvan mindene és ha tovább nem makrancoskodik az idő, akkor a négyszázötven hold- nyi kertészet is kitesz magáért, ha késve is egy kicsit. A paprika ugyan „bolondozott” az idén, de azért úgy dolgoznak a boldogiak, hogy a tervezett negyven forint munkaegységérték meg legyen év végére.

Valaki nagyot si'kít a tarlón. Foglyok tojásaira talált. Csodálatosképpen, nem törte össze őket a gép. Távolabb egy sötét árokban, két sündisznót találtak, azokon is elmulatnak jó ideig. Beszélgetnek, viccelődnek az asszonyok, de közben naptól égetett karjuk gyorsan forgatja a kévét és nyomukban szinte gombamódjára nőnek ki a földből a keresztek. >

Távolabb, a legelsők közül, visszakiált egy piros fejkendős menyecske:

— SZERETI-E MAGA hallgatni Németh Lehelt? Ismeri ezt a dalt? Lehet, hogy szép nem vagyok ... Nos, hogy tetszik? És ki így, ki amúgy válaszol, helyettem is, hiszen csaknem mindenkinek másmás az ízlése, a kedvenc táncdala.

Közben, míg tart a vita, megtudok még sok érdekes dolgot a boldogiakról. Azt is többek között, hogy a „hivatalos” televíziókat nem számítva, hetvennyolc tv-készü•'O' í ^ é'<.

lék van már a faluban. Rádu minden háznál és hogy nagj a forgalma a könyvtárnak is A televízió a legnépszerűbt szórakozási eszköz manapsáí Boldogon és a falu apraja- nagyja együtt van, ha egy- egy jó műsorról van szó.

— Nem is lenne itt semm: baj, csak a paprika ne csapot! volna be bennünket az idér — magyarázza megint valaki aki éppen közelembe kerül i kéverakással.

— örülünk, ha a paprika a: idén meghozza a hárommilliót. Igen, igen. Hárommillió forintot gondoltam és ez nerr is sok a múlt évihez viszonyítva. De hiába. Az idei tavasz, az idei nyár elvitte i paprikánk jelentős részét.

— Vasárnap különvonatta! a Balatonhoz megyünk — kapom a következő „gyorshírt’ a levegőből.

— Fele költséget fizeti s szövetkezet, a többi ki-ki alapon. Itt megintcsak kerekedik egy kis vita. Ki megy és ki nem. Mindenki mehet, ak: akar. Ügy hírlik, mindössze százan jelentkeztek. Sokar jártak már a Balatonnál...

ÉS A BESZÉLGETÉS, a sol viccelődés, kacagás közber szinte észre sem veszik a: asszonyok, hogy délutánra jái már az idő. A kévék, melyek mint elesett katonák, hevertek az előbb a hatalmas búzatáblán, most takaros keresztekbe rakva sorakoznak és várják a hordást. A tanya felől cséplőgép hangját hozza el a szellő és mire eljön az este, a brigád ezen a táblán is befejezi a munkát. Összi báty- tya pedig ismét megkapja a parancsot:

— Este van, induljunk hazafelé!

Szalay István

[ Megkezdődött | a dinnyeszüret

^ Megyénk közös gazdaságaidból a napokban újabb cseme- d geáru került piacra. A Mátra •aljai és a Tárná menti terme- • lőszövetkezetékben megkezdő- :dött a dinnyeszüret. Az első i szállítmányokat vasárnap kora 5 reggel gyorshűtött gépkocsikkal szállították a fővárosba és •a fürdőhelyekre.- A hatvani Lenin Tsz 20 má- :zsa, a csányi körzet termelő- ; szövetkezetei pedig mintegy 30 ) mázsa sárgadinnyét adtak át ) közfogyasztásra ezen a napon, j Az idén a legutóbbi becslé- jsek alapján az elmúlt évinél j jobb termés várható sárgadinnyéből, amelyet már a hét d végén nagyobb mennyiségben •küldenek piacra a termelőszö- vetkezetek.

)

\ “

) ÜZENET

i MINDENKINEK, AKINEK

) GYAPJÚJA VAN, A GYAPr jűforg almi vÁllalat

. SZOLNOKON, II. SZÁMÚ ) IRODAHÁZ, RÉKASI ÚT, — d MINDEN HÉTFŐN 12 ÖRÄ- •ÍG; HEVESEN: ZRÍNYI UTCA >10., MINDEN SZERDÁN 12 )ÓRAlG ÁTVÉTELI NAPOT ' TART. VASÚTON VAGY PÖS- ,tAn érkezett tételek

ELLENÉRTÉKÉT EGY HÉTEN ! BELÜL MEGKÜLDJÜK. MINDENKINEK ÉRDEKE, HOGY KÖZVETLENÜL A VÁLLALATNAK ADJA A GYAPJÚT, MERT LÉNYEGESEN NAGYOBB ÁRAT KAP. MINT AZ ALKALMI VEVŐKTŐL.

szony, aki félszemmel már régebben fürkész, megint megkérdezi:

— KÉT ÉVVEL EZELŐTT

maga volt minálunk a lányom lagzijába? Mostmár a kanálcsörgést se lehet hallani. A nagy csendben egyszeresek őszi báttya hatalmas neveiese harsan:

— No, most... jól... megjártátok ... hosszú nyelvű népség ...

Beszéltek, beszéltek, aztán itt ül közietek az újságíró és holnap tudja majd ország-világ, hogy mit mondtak a bol- dogi asszonyok... Az öreg szeméből talán még a könnyek is potyogtak nevettében, hanem az egyik fiatal menvecsKr gyorsan feltalálta magát:

— Igenis, írjon rólunk! írjon amit csak tetszik, amiről beszélgetünk. Nincs nekii"’ takargatni valónk senki előtt. Csak ... csak ha máskor jön, hozzon magával fényképezőgépet, aztán mi is hadd kapjunk a fényképekből.

S ezután vidám kedvben, de munkaközben folytatódik a beszélgetés. Az asszonyok a kévéket hordják, s közben „távpostán” értenek szót.

Innen is, amonnan is felröppen egy-egy kérdés, egy-egy válasz, és lassan, szép sorjában, szinte mozaikszerűen rakódik Ö6sze, formálódik képpé

Petrovics Jánosné, az egyik munkacsapatvezető válaszol:

— Kereszteket rakunk a kévekötőgép után. Nem nyújtjuk hosszúra az ebédidőt, mert akkor nehezen gyűlik a munkaegység.

Hogy azután a munkaegységről, a normáról kerül szó, egyszerre akad beszélnivalója mindenkinek. Mert, huncut portéka az a normafüzet. Ugyancsak megdolgoztatja a munkaegységért az embert. Már úgyis volt, hogy egy-egy nagyon nehéz munka idején a brigádvezető elé került az asz- szonyok szava:

— Ez a munka nehezebb az előírtnál, változtassanak valamit a paragrafuson. És a brigádvezető, Pjispöki József, — akire száz asszony közül senki se mondott rosszat — megnyugtatta a népet:

— Várjatok csak asszonyok, várjatok egy kicsit. Szót értünk ez ügyben előbb az elnökkel is. És közösen, valóban segítettek a bajon.

Jóideje beszélgetünk már, amikor valaki váratlanul megkérdezi:

— Ha meg nem sértenénk ... honnan jött az elvtárs?

— Egerből — válaszolom.— Csönd támad néhány pillanatig, még a kanalak, villák csörgését is hallani lehet. Egyszer azután egy idősebb aszDÉLIDÖBEN, hűs eperfák ányékában ebédel az asszony- sereg. A menyecskék. A lányok két külön brigádban krumplit ásnak a hatvani részen. A száznál több asszony között csupán egyetlen férfi, Őszi Jóska bácsi, az asszonyok „parádés kocsisa”, aki a fe- hémép egyetlen szavára fogni köteles, s hajlani, a parancs szerint.

— Hej, „nagy urak” itt az asszonyok — löki hátra kalapját homlokán az öreg és huncutul hordozza körül tekintetét a takaros fehérnépen.

— Ezek egy lépést se tesz- nék gyalog. Ha itt végzünk, hiába közel a másik tábla, máris kiabálnak:

. — Fogjon be, Őszi bátyám! — Sakkor ennyi asszony ellen, mit tehet egy öreg ember? Fogok és indulok az ő parancsuk szerint. Mert itt, ebben a brigádban ennyien vannak, de hát még az egész gazdaságban ? Ötszáznyolcvan asszony dolgozik a boldogi határban. így, ahogy mondom. Félezernél is több. Szóval, nem érdemes velük kukoricázni. Hatalomban érzik magukat...

Az asszonyok csak hallgatják, mosolyognak őszi báttya szavain s közben nagyokat nyelnek a hazulról hozott ennivalóból.

— Mit dolgoznak most errefelé?

„Nagy urak" az asszonyok...