Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-07 / 183. szám

1962. augusztus 7., kedd NÉPÚJSÁG s Egy délelőtt az egri miitiliaerőgazdálkodási hivatalban — Ma Magyarországon nincs munkanélküliség. Majd­nem naponta hallunk gyárak építéséről és bővítéséről: nemcsak az ország lakossága növekszik, egyre több a mun­kahely, a munkalehetőség is. Mégis, vannak munkakere­sők, akiknek tehát nincs munkájuk. Hogyan? Akkor mégis vannak munkanélkü­liek? Vannak: de ezek nagy része régebben nem dolgozott üzemben, vagy másutt, ház­tartásbeli volt, vagy segített otthon a gazdaságban, esetleg eltartotta a család, a férj. Most, hogy önálló lett, csa­ládfő: munkát keres. Most, hogy megalakult a termelő- szövetkezet, (ahová nem lé­pett be!) nem dolgozik látás­tól vakulásig a földön: váro­si munkahelyet keres. Mert általában nem a családfenn­tartók látogatják a munka- közvetítőt; hanem azok, akik eddig nem dolgoztak, akik nem keresik a család ke­nyerét, csak növelik. Mint ahogy nem is szakmunkások, könyvelők és pedagógusok — tehát szakmával rendelkezők — keresnek munkát, hanem azok, akiknek semmiféle szakképzettségük nincs. Ne­kik nehéz az elhelyezkedés. De nekik is joguk van a munkához. ★ — Valamiből élni kell! El­adjam a ruhámat? — Csinos, húsz év körüli fiatalasszony méltatlankodik az Egri Városi Tanács egy teremből álló mun- kaerőgazdákodási hivatalában. Valamiből élni kell, munkát szeretne. Hónapok óta jár munkáért a hivatalba, lepecsé­telted a munkakönyvét, s ér­deklődik. De hiába: takaritónői állás nincs. Pedig az az álmok álma. Nem egyedül keres állást, az ajtónál „társadalmi munká­ban” portáskodó kislány alig győzi ismételni: csak egyen­ként! Főleg a nők állnak, asz- szonyok, lányok, idősebbek, fiatalabbak. — Valami könnyű munkát szeretnék ... — Nem próbálná meg a Rá­kóczi Tsz-ben? Legalább száz jelentkezőtől kérdezte meg a hivatalvezető, s csak ketten érdeklődtek: mer­re menjenek, kit keressenek a termelőszövetkezetben. A többiek? — Nem értek én kérem, a mezőgazdasági munkához, so­se csináltam. Úgyse keresek a tsz-ben semmit, nincs nekem ahhoz kitartásom. Nem használnak az érvek. A szövetkezet húsz forint előle­gét osztott egy-egy munkaegy­ségre, s ez havonta majdnem annyi, mint a takarítónői fize­tés. S emellett háztájit is ad­nak. Hiába foglalkoztatna : a termelőszövetkezet kétszáz nőt: egy nap csak ketten jelentkez- tek. Három hónap, öt hónap, fél év, egy év. Még régebbi „nyil­vántartott” munkanélküliek, helyesebben munkakeresők is vannak: java részük szakkép­zetlen nő. Nékik a legnehezebb, s jó részük, ha állásba is ke­rül, csak ideiglenes munka­helyhez jut. — Mit csináljunk a tsz-ben? Nem értünk a földhöz. Nincs szakképzettségük: az ipari munkához sem értenek jobban, csak attól nem félnek. Talán megnyugtatóbb lenne, ha a munkaközvetítő azt is tudná: mi lenne a termelőszö­vetkezetben a nők beosztása, feladata, így talán néhány ag- gályoskodót sikerülne meg­nyugtatni. A többség persze, nem olyan makacs következe­tességgel szabadkozik a mező- gazdasági munkának még csak a gondolatától is. (Egyébként, aki nem dolgozott eddig mező- gazdaságban, most sem kényte­len elfoglalni ilyen munkahe- lyet.) — Eladjam a ruhámat? így persze színpadias kitörés az egész, mert azért akad még lehetőség... __ Kilencszázért nem me­gyek el. — így a húszéves üú, akit már néhányszor kiközve­tített a hivatal: de alacsonyabb fizetésért még ideiglenesen sem akar dolgozni. ..önkénye­den kilépett”, „Lejárt a szerző­dése”, „Felmondás a vállalat ré széről”, „A munkát nem vet­te fel” — tucatnyi bejegyzés van még, nem túl régi munka­könyvében. — Egri? Mert elsősorban egrieket helyezünk el. A MEK- hez elmenne? Kocsikísérőnek. — Ott még késő este is kell dolgozni. Es lepecsételted a munka­könyvét, mert csak akkor nem szakad meg a nyilvántartott munkanélküliség „folyamatos- sága”. — Tudniillik, jelentke­zési sorrendben közvetítik ki az embereket. * — Halló, itt munkaerőgaz­dálkodás. Sütőipari Vállalat? Megindítjuk önök ellen a sza­bálysértési eljárást. Legalább annyira ismerik a 3/1962-es kormányrendeletet, hogy az üres munkahelyeket be kell je­lenteni, mint én. S csak akkor lehet felvételről tárgyalni, ha mi „kiközvetítjük” a jelentke­zőt. Szabálytalan és nem is emberséges dolog, hogy az ál­lásra pályázó asszonytól küldik ide a munkahelybejelentést is. Hiába biztatták fel, sajnos, ré­gebbi jelentkezők is vannak. — Igen, igen, mint tudja, három­ezer forintra. Kellemetlen önöknek? — mit gondol, kinek rosszabb? Nekem, akinek a rendelet értelmében el kell utasítanom az asszonyt, vagy önöknek, akik felbiztatták ... Fél óra múlva ugyanez a te­lefonbeszélgetés, csak a 4-es sz. AKOV van a vonal másik vé­gén. ★ — Ismét munka nélkül van? Kérem a munkakönyvét. „Lejárt a szerződése” — ta­núsítja a bejegyzés, s a Pa­tyolat nem foglalkoztatja to­vább. Csinos, barna asszony, pár nap híjával tizennyolc éves, törékeny testű. — A szerződést nem hosz- szabbítják meg sehol —mond­ja halkan az előadó, s a köz­vetítőlap alján idézőjelek kö­zött ágaskodó „C” betűre mu­tat. — Cigány. Különben nem látszana raj­ta, beszéde, fellépése maga­biztos, de mintha gyanítaná: kálváriájában része van a „C” betűnek is. Mi értelme van egyáltalán ennek a megjelölésnek? — Kapcsoljuk ki most az alkot­mánynak a faji és egyéb meg­különböztetést tiltó paragra­fusait. Az egészségügyi nyil­vántartásokban sem szerepel soha ez a betű, pedig ott talán érthetőbb lenne (nem érthe­tő, de érthetőbb), hiszen a be­tegség okainak felderítésében könnyebben eligazítaná az or­vosit ez a nagy C, amelyik el­sősorban anyagi, szociális vi­szonyokat jelölne, s természe­tesen a kevésbé higiénikus és civilizált életkörülményeket. — Az egészségügy lemond er­ről a ,,segítség”-ről, miért van rá szüksége a munkaerőgaz­dálkodásnak? ★ — A Borsod megyed Állami Építőipari Vállalattól jöttünk. Miskolcon ötven-hatvan, Qz- don negyven férfi építőipari szakmunkást és segédmunkást tudnánk elhelyezni — mond­ják bemutatkozás helyett a vendégek, s a hivatal vezető­je szól is a várakozó munká­soknak: kőműveseket keres­nek. — A Bervába nem lehetne? — kérdezd aiz egyik kőműves, aki már reggeltől vár, s ne­gyedszer mondták el neki, hogy a Berva csiszolómunká­sokat keres, helyesebben csak keresett, mert már „betelt a létszám”. — Miért éppen a Bervában akar dolgozni? A férfiak (kevesen vannak) néhányan, és a nők többsége a Berva felől érdeklődik. Nehéz munka? Nem számít, de Ber­va! ★ Fiatalasszony áll az asztal előtt. Május óta keres mun­kát, azóta él a szülei kenye­rén, kisgyerekével. Elvált. — Gépírói állást keresek, mert aizt elfoglalhatom erköl­csi bizonyítvány nélkül is. Nemrég szabadultam, letelt a büntetésiem. Ezt persze, beír­tam az önéletrajzomba is, s ahová felvettek, elbocsátottak, úgymond: „lejárt a szerződés”. A legközelebbi vállalat éntől is megkímélte maigát. Nem- is vett fel, bár a főkönyvelő erő­sen ígérgette ... ★ — Szóval, nem közvetít ki? Mert vidéki vagyok? Na, majd más is beleszól abba! — És el vihar zik. Negyedóra múlva megszólal a telefon. Egy erőteljes férfi- hang — megyei „magasabb helyről” — ajánlja erősen a közvetítő figyelmébe Iksz Ep­szilont. Pár perc múlva újabb intervenció. Városi fórumtól. Minden kő megmozdul, vagy ahogy a jelentkező mondta: „beleszól” más is. — Azok is, akik nagyon jól ismerik a rendeletet, akik helyeselték azt a vb-hatiározatöt, amely is­mételten lándzsát tört min­denféle protekciózás ellen, hogy a sorrend annál jobban betartassék. És telefon ide, és telefon oda és megszólal Pontius és megszólal Pilátus, és közbelép Fű és közbelép Fai. • ★ És telefonhívás és reklamá­ció és magyarázkodás és meg­győzés éá udvarias bánásmód és megnyugtatás. És a törvé­nyes előírások betartásának ellenőrzése és... . és mindezt egyetlen em­ber végzi, a munkaerőgazdál- kodási hivatal főelőadója — egyetlen helyiségben. Három íróasztal áll a hivatalban, de csak egyiknek van állandó gazdája, a másikait alkalmi se­gítők, társadalmi munkások „birtokolják”, ha van „jelent­kező”, s a munka is olyan, amit rá lehet bízni bárkire. ★ Több mint száz ember ko­pogtatott munkáért ezen a dél- előttön, a munkanélküliek egy- hatuü». Volt, aki először jött, s most tudta meg, hogy „min­den mennyiségben”, szinte vá­logatás nélkül csak építőipari vállalatok és termelőszövetke­zetek vesznek fel munkaerőt — szakképzetlen munkásokat is. Volt, aki csak most mond­ta elősizör a munkaközvetítő íróasztalánál „hivatalos he­lyen”, hogy nagyon elkelne már Egerben egy könnyűipari üzem, ahol a szakképzetlen nők állást találnának. A munkaerőgaizdálkodási fő­előadó már százszor is hallot­ta, de senkit sem tudott „meg­vigasztalni” azzal, hogy a kö­zeljövőben már másként lesz, nem tudott gyárat „ígérni”. ★ Egy délelőtt — száztíz em­ber. Száztíz ambíció, törekvés. Száztíz embertípus. Egyiknek életfontosságú a munka — családfenntartó, másiknak csak „motiválja” az életét, mert akad olyan is, aki nem veszi komolyan a munkakeresést, szinte csak azért „vesz részt a játékban”, mert a rendőrség érdeklődik életkörülményei után. Krajczár Imre (1962. augusztus, Gyöngyös) ÉGY KIS IJEDSÉG Régóta folynak a tanácsko­zások, tárgyalások: milyen perspektívák elé tekinthet a Szerszám- és Készülékgyár, milyen új profilt kapnak. Még a zárt ajtók mögött folyó dip­lomáciai, politikai tanácskozá­sokról is kiszivárog valami hír; valahogy ilyenképpen szerez­tek tudomást a gyár jövőjéről folyó tanácskozásokon elhang­zottakról a munkások. Megin­dultak a találgatások, egyik ezt mondta, a másik azt, ri­asztó pletykák keltek szárnyra: ennyi meg ennyi munkást el­bocsátanak. Aztán megjelent az újságban egy keretes hirdetés: az Egye­sült Izzó telephelyet létesít Gyöngyösön, felvételre kere­sünk... Ekkor már szinte laviná­vá dagadt minden „értesülés”. Megijedtek, igen, mondhatjuk, hogy megijedtek az esztergá­lyosok, marósok, forgácsolók: mi lesz velük most már, nincs semmi képzettségük az új mun­kához, hova mehetnének. Szabó Árpád elvtárs, a gyár igazgatója oszlatta el végül is a kétségek felhőit a munkások feje felől. Ijedségre nincsen ok — mondotta —, utcára nem kerülhet senki; nem arról van szó, hogy bárkit is elbocsáta­nánk. de még új munkásokat is fel kell vennünk, háromszor annyit, mint a jelenlegi lét­szám. Ez a reális valóság. S az „egykori” ijedségből ma már nincs semmi, helyreállt a nyugodt légkör; a munkások tisztában vannak feladataik­kal, megértik az átképzés szük­ségességét. S most már, ahe­lyett, hogy elbocsátásokról es­ne szó, inkább az foglalkoztat­ja az embereket, hogy bekerül­het-e az üzembe az asszony is, a feleség, vagy a munkára érett gyerek .. . A SZERENCSÉS 52 Nyilt titok ma már a Szer­szám- és Készülékgyárban, hogy a fővárosi Egyesült Izzó „leányvállalatot” létesít náluk. A mai forgácsolóüzem diódák, egyenirányító félvezetők és vákuumtechnikai berendezések gyártására tér át. Nemcsak be­szélgetések során tapasztalja az ember az elkövetkező változá­sok hatalmas arányait, de kül­ső jelek is mutatják: korszerű, modem Ü2em születik Gyön­gyösön. A gyárkapun belül, jobboldalt építőmunkások dol­goznak az emeletes, pirostéglás épület csinosításán; s átalakí­tási munkák folynak az „öreg” gyárépület földszintjén is, ahol egy kampletten felszerelt üzemrészt rendeznek be. Komoly problémát, nehéz­séget jelent Gyöngyösön az átállás. Kilemcszáz dolgozója van az üzemnek, s mind olya­nok, akik nem értenek a dió­dagyártáshoz, eddig 5 0—60 kilós vasakkal volt dolguk, azokat esztergálták, maratták, gyalulták; a dicdagyártás nemcsak módszereiben jelent mást az Jdig végzett tevé­kenységüknél, de súlyban is, hiszen egy-egy dióda súlya alig több 2—3 grammnál. A munkások átképzése, megtaní­tása az új munka módszerei­re, fogásaira nem megy egyik napról a másikra. A gyár ve­zetői azonban már jó előre számot vetettek az átképzés nehézségeivel, s az első mun­kások és munkásnők már is­merkednek a szakma „titkai­val”. ötvenkét gyöngyösi leány és asszony tanulja két hónap­ja a germ án iumkri stályos dió- daszeretés fortélyait, ök hát az első fecskék, a gyáralapí­tók, az első honfoglalók Gyön­gyösön, a félvezetőgyár első munkásai. Hogy miért szeren­csések? Mert az átképzések dandárjában nekik már igen könnyű dolguk lesz: ismerik munkájukat. Túlzás persze azt állítani, hogy csak az átkép­zések dandárjában lesz köny- nyű dolguk e lányoknak, asz- szonyoknak, hiszen már most is „könnyű” nekik. Olyan szorgalmasak, lelkesek, hogy a két hónap alatt elsajátították a szakma tudományát, s mint Szabó elvtárs, a gyöngyösi üzem igazgatója mondja, ön­állóan is képesek dolgozni a szalag mellett, minden fel­ügyelet nélkül. A férfiakat sem kezelik mos­tohán: egy népes csoport, a nőkhöz hasonlóan, a vákuum­technikai berendezések gyártá­si folyamatával ismerkedik ezekben a napokban. És ugyan­csak sikerrel. Biztatóak hát az első jelek a Gyögyösön kitáru­ló, új perspektíva hatalmas változásainak kezdetén... (p. d.j II járási szántóversenyröl jelentjük Az elmúlt évhez hasonlóan, ebben az évben is sor került és sor kerül a járási szántó- versenyek lebonyolítására, ahol egy-egy járás legjobb traktorosai mérik össze tudá­sukat és egyben azt is eldön­tik, kik azok, akik méltónak bizonyulnak arra, hogy a me­gyei, illetve az országos szán­tóversenyen is részt vegyenek. Értesüléseink szerint ebben az évben az első járási szántó- versenyt a füzesabonyi járás­ban bonyolították le. A Füzes­abony—Dormánd között, a füzesabonyi Petőfi Tsz földjén megrendezésre került verse­nyen húsz traktorista vett részt. A szépen, katonás sor­rendben bevonult versenyzők szabályszerűen jelentkeztek a versenyt vezető bírónál: Kele- csény Györgynél, majd Szabó Sándor elvtárs megnyitó sza­vai után felzúgtak a trakto­rok, rakéta repült a levegőbe — elkezdődött a verseny. Rövid idő alatt végeztek a munkával a versenyzők, és sor került az értékelésre Hosszas tanácskozás után a versenybíróság döntését Orosz A szerelem és a dohányzás örömei TELJES LESZERELÉS Az angol televízió főigazga­tósága szabályzatot dolgozott ki, amely meghatározza, hogy milyenek legyenek a televízió­ban a dohányneműket propa­gáló hirdetések. Az angol kép­viselőházban az angol posta­ügyi miniszter ismertette a do- hányneműek hirdetésének új irányelveit: Tilos az olyan hirdetés, | amely eltúlozza a dohányzás örömeit; tilos cigaretta, vagy dohány reklámokon a fiatal­ság kedvenceit — filmsztáro­kat, sportembereket, stb. — szerepeltetni; tilos a dohány­zást, mint férfias tevékenysé­get külön feltüntetni; tilos mondén környezetben reklá­mozni a dohányneműket, vagy­is utalni rá, hogy a dohányzás „társadalmilag sikkes” dolog; végül pedig tilos a hirdetésen romantikus jeleneteket ábrá­zolni, szerelmespárokat, stb tehát úgy tünteti fel a do­hányzást, mintha összekapcso­lódnék a szerelem örömeivel. Miklós hirdette ki. A verseny győztese Kovács József, a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság traktorosa lett SZ—100-as gé­pével, aki tárgyjutalomban ré­szesült ezenkívül aranyérmet .és elismerő oklevelet ,s ka­pott. A második helyezett szintén az állami gazdaság traktorosai közül került ki. Stadler István Super-Zetor- jával dicséretre méltó munkát végzett. Antók Sándor lett a harmadik, Bukta Lajos pedig a negyedik helyezett. Az utób­biak a Sarud! Gépállomás dolgozói. Augusztus 5-én, vasárnap, délelőtt 9 órakor a hevesi já­rásiban, a Hevesi Állami Gaz­daság földjén került sor a he­vesi járás traktorosainak ver­senyére. Itt is, hasonlóan a füzesabonyi versenyhez, gyor­san végeztek a feladatokkal a traktorosok. így délután egy órára már az eredményhirde­tésre is sor kerülhetett. A versenybizottság döntése alap­ján az első helyezett Sinko­vics Sándor, 29 éves trakto- rista lett, aki a Hevesi Álla­mi Gazdaság dolgozója. 1300 forintos vásárlási utalvánnyal, oklevéllel jutalmazták meg. Második Tóthpál János, a Tamaszentmiklósi Gépállo­más traktorosai MTZ—5-ös traktorával, a harmadik pedig Krancicki Sándor, a Hevesi Gépállomás traiktoristája. Mindketten az elismerő okle­vél mellett tárgyjutalomban is részesültek. De rajtuk kívül még a további hét helyezett is jutalomban részesült. Augusztus I2-én a pétervá- sári járás traktorosainak ve­télkedőjére került sor, még­pedig a Pétervására határá­ban levő Kövesdiídz-dülőben A program szerint felvonulás­sal kezdődik majd a verseny, majd Kormos Miklós, a járási tanács elnökhelyettese üdvözli a versenyzőket, s aztán sor ke­rül a versenyre. A verseny- bizottság értékes díjakat tű­zött ki a győzteseknek. (fazekas) Javíttassa cipőit az egri Cipész Szövetkezet részlegeinél Részlegeink a város minden részén és Felnémet, Noszvaj, Ostoros, Kerecsend, Makiár, Andor- naktálya községekben megtalálhatók. Felvevő helyeink: Egerszalók, Egerszólát, Egerbakta köz­ségekben, a földművesszövetkezet felvásárló telepein. Gyorsjavító részlegünkben (Eger, Zalár utca) a munkák megvárhatók. Új cipői mérték után legújabb modelljeinkből a Széchenyi utcai üzle­tünkben készíttessen. EGRI CIPÉSZ KTSZ ■MCI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents