Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-04 / 181. szám
4 NBPOJSAG 1962. augusztus 4., szombat AUGUSZTUS Forrón tűz a nap. A határban legtöbb helyen már keresztekben érlelődik tovább az új kenyér, itt-ott alma és körte pottyan a fákról. A fehérre meszelt házacskák előtt sárgadinnyét majszol a gyér- rneksereg. Az igazi nyár melege, zamata, illata osont mindennapi életünkbe. Akik tehetik,, vígan lu- ' bickolnak a strandok hűsítő hullámaiban, vagy napfürdőt vesznek az erdők tisztásain. Ki számára ne lenne kedves ez a hónap? Augusztus. Régen Kisasszonyhavának emlegették, s elnevezését q\ római császárnak köszönhetjük, aki több szerencsés esemény alkalmából a tanács által a maga nevére kér eszteltette. A régi kalendáriumban 29 napos volt, de most a gyerekek örülnek a régi újításnak, hogy augusztus is 31 napos lett, hiszen így hosszabb a boldog vakáció. Még itt az igazi nyár, mégis, olykor már az őszre is gondolunk. A szomszédba tegnap hozták a téli tüzelőt. — Most kell megvásárolni, mondták, mert ősszel csúcs- forgalom lesz a TÜZÉP-telepeken. A másik ismerősöm megvette kislányának a matrózblúzt s vannak, akik szorgalmasan megvásárolgatják már a füzeteket és ceruzát is. Augusztus. A világért sem akarok senkit elszomorítani! Nyár van és ez a fontos. Mégis, — gyorsan múlnak a napok. Este már korábban sötétedik, sokan visszatértek • a nyári szabadságról és bizony, a harmadik negyedévet tapossuk . . . (r) — A PÉLYI PETŐFI Tsz- ben 428 hold kalászos aratását fejezték be; előreláthatólag szerdára a cséplési munkákkal is végeznek. — CSÜTÖRTÖKÖN délután a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban értekezletet tartottak; az értekezleten Dénes Tibor, a szakszervezet termelési bizottságának elnöke ■ számolt be a bizottság munkájáról, a munka- és szocialista brigádok vállalásairól, szervezéséről. — A FÜZESABONYI járás területén 20 kukoricatermesztő ifjúsági munkacsapat dolgozik, összesen 488 ka- tasztrális hold kukorica teljes megmunkálását vállalták. — A MOSZKVAI vendégjáték után a Fővárosi Operettszínház művésze, Németh Marika csütörtök este Recsken, a „Vadvirág” kisvendéglő teraszán lépett fel először a vidéki közönség előtt. Szerepeltek a műsorban még Pálffy Zsuzsa énekesnő, Lelkes Péter harmonikaművész és Morván mester, bűvész. — ŰJ ARTÉZI KÜT fúrási munkáit kezdték meg az Országos Vízkutató- és Fúró Vállalat debreceni kirendeltségének dolgozói Mezőtár- kány községben. Az új artézi kutat 400 méter mélységűre tervezik, s eddig már több mint 30 méter mélységre haladtak le; a kút előreláthatólag szeptember végén már vizet szolgáltat. ^ÍÖMYVEK KÖZÖTT ÉL AZ UDVAR VÉGÉBEN, ahol jobbra fordul az ember, ott van a kis műhely. Szürke, kissé sötét helyiség, bár odakint most teljes erővel tűz a déli nap. Egy tűzfal azonban féltékenyen felfogja a kíváncsi sugarakat, azért van itt mindig félhomály. Ebben a műhelyben él és dolgozik Kakuk Lajos bácsi, Eger legrégibb könyvkötője. Nevét mindenki ismeri, és munkáját mindenki szereti. A Jókai ■ utcában talán ő a legrégibb lakó... A papírvágó fölé hajol, egy mozdulat, s a tankönyv borításához szükséges dekliről lehull a „fölösleg”. A felesége, az „állandó tanuló”, ahogy tréfásan nevezte magát, kéz alá dolgozik, fűzi a ^lapokat. Gyenge enyvszag terjeng a kis műhelyben. Két gép áll még az ajtóval szembeni fal mellett, egy lemezvágó és egy prés. — Egész életemen végigkísérnek ... — mutat rájuk Kakuk bácsi, s pillantásával megsimogatja őket. Sokat is láttak ezek a gépek! Talán még most is emlékeznek arra a kisdiákra, aki majd a század elején, 1907-ben került Kodoiányi Dezső akkori könyvkötő-mesterhez kosztkvártélyra. (A gépek az övéi voltak.) Emlékezik rá, ahogy a könyv fölé hajolva tanulta a leckét, a gimnázium első osztályának anyagát... TÖRTÉNT EGYSZER, hogy a kisdiák észrevette, eléggé „agyonhasznált” már a tankönyv. Nosza, fogta magát, bement a műhelybe „megjavítani”. Szerszám volt elég, meg aztán a mester is segített neki. — Keresztülhúzzuk itt a cérnát, de vigyázva ám, hogy a lapok egy vonalban legyenek, így... na most az eny- vet. Aztán teszünk rá új borítót is. Tessék, készen van. Csak ennyi az egész? Érdekes ... vegyük csak elő a többi könyvet is... Tehát keresztülhúzzuk itt a cérnát, most jöhet az enyv... nagyszerű! És milyen érdekes... Sok-sok könyvet lehet így megszépíteni. Mennyivel másképp néz ki!... — Valahogy így lettem én könyvkötő — mondja Kakuk bácsi s újra nyisszant a könyborító dekliből, csak úgy szemmértékkel, de jobb ez akármilyen vonalzónál! Így lett könyvkötő. Otthagyta az iskolát, de úgy is ez lett volna a vége, szülei nem nagyon bírták pénzízel... Négy évig inaskodoti, ezalatt minden csínját megtanulta a szakmának. Aztán tarisznyát kötött a hátára, s irány: Pest! Tíz hónapnál tovább azonban bem maradt — nem találta meg számítását, így visszatért Egerbe. A nyomdánál próbált szerencsét, ugyanakkor volt mestere üzletének vezetését is ő vette át, mivel Kodoiányi Dezső meghalt.. . MEGPIHENTETI egy kissé a kezét, pillantása újra végigsimítja az öreg gépeket, „akikkel” immár ötvenöt éve osztja meg búját, örömét... — 1945-ben vettem ki az iparengedélyt, azóta „masze- koskodom”. Ebben a házban 1926 óta él. Lakók jöttek, mentek, s talán már el is feledték az ősz öreg Kakuk bácsit, a könyvkötőt, ott lent az udvar jobb sarkában, aki hűséges maradt, és marad most már ehhez a házhoz. Sok, nagyon sok* ember megfordult már a műhelyében, száz, meg százféle munkát végzett, és végez... Dr. Hi- bay Károlynak, a volt híres egri orvosnak is (nagyon szerették ám a szegények, a temetésén ott volt mindenki!) kötött könyvet... De ki tudná mindenki nevét észben tartani? ... — Most is rengeteg a munkám, nagyon sok közületi megrendelésem van, újságkötés, évfolyamok szerint, könyv-, tankönyvkötés és ezernyi más munka. — Régebben nem volt eny- nyi, mint most — jegyzi meg a felesége. Kakuk Lajos bácsi nagyon szereti a könyveket. Sokat, nagyon sokat olvas, s nála valahogy úgy megy az olvasás-, hogy ,ktiőle akár a mestergerenda is a fejére szakadhat” — mint a felesége mondja nevetve. EZEN NINCS IS csodálkozni való, hiszen Kakuk bácsi a könyvek között nőtt fel, a könyvek között él, és dolgozik ... Kátai Gábor Ebadta kölyke Egy ausztráliai városkában egy hétéves fiúcskának egy fogat kellett kihúzni a koponyájából! A hétéves Michael Keskula az iskola udvarán játszott, s közben alaposan „összeütközött” a nyolcesztendős Richard Seamarkkal. Az összeütközés nyomán Richardnak kiesett az egyik metszőfoga, Michaelnek pedig alaposan megfájdult a feje. De senki sem vette észre, hogy a két dolog között összefüggés áll fenn. Csak amikor édesanyja este megfürdette, vette észre legnagyobb megdöbbenéssel, hogy fiacskájának a feje búbján a haja közül egy fog mered ki a fejéből. Később EGRI VÖRÖS CSILLAG A nagyváros örömei EGRI BRŰDY A gyűlölet áldozata EGRI KERTMOZI Az őserdő urai GYÖNGYÖSI PUSKIN Kísértetkastély Spessartban GYÖNGYÖSI SZABADSÁG ötlábú birka HATVANI VÖRÖS CSILLAG A nagy érettségi HEVES Vigyázz, nagymama! pétervasara Különös házasság HATVANI KOSSUTH Kenyér, szerelem, fantázia FÜZESABONY Iskolatársak voltunk az orvos eltávolította a különös helyre került fogat. Egyébként az élénk kisfiúval a közelmúltban „csak” a következő apróságok történtek: az iskolaév első napján forró hamuba lépett és megégette a talpát, valamivel később ráesett egy biciklipedálra és erősen felsebezte a lábát, most pedig fogat szerzett a koponyájába. Bodnár György, Eger: A felnémeti óvodai évzáró ünnepségről írott levelét megkaptuk, s azt lapunk „Levelezőink írják” rovatában felhasználjuk. Kérjük, máskor is írjon szerkesztőségünknek. Bartók Kálmán, Ostoros: Az ostorosi KESZ-fiatalok szorgalmas munkájáról írott levelét lapunk augusztus 1-i számában felhasználtuk. További tudósításait várjuk. Likay László, Nagyvisnyó: ,,Üzenet a Bükk aljáról” című írását megkaptuk, s azt lapunkban felhasználjuk. Kérjük, hogy községéről gyakrabban küldjön tudósítást, leveleit szívesen fogadjuk. Tóth Jánosné, Füzesabony: Ügyét az illetékes szervekhez továbbítottuk elintézés végett, kérjük, míg a végleges eredményről értesíteni tudjuk, várjon türelemmel. 1982. AUGUSZTUS 4., SZOMBAT: DOMONKOS 40 évvel ezelőtt, 1922 augusztusában halt meg ALEXANDER GRAHAM BELL, skót származású amerikai tanár, aki 1876-ban feltalálta a telefont. Bell beszelő- és hallgató-készüléke egyforma volt, benne mágnesrúd, amelynek egyik végén tekercs és előtte lágyvasból készült membrán volt elhe^ lyezve. A membránra rábeszélve, az rezegni kezdett és változtatta a kagylóban levő mágneses teret, ami a tekercsben ún. hangfrekvenciás áramot indukált. A két kagyló dróttal volt összekötve, így a keletkező váltóáram a másik készülékbe jutott, ahol ugyanez a folyamat megismétlődött és az első készülékbe bemondott beszéd hallhatóvá vált. A mai telefon hallgatója szintén e rendszeren alapszik, beszélőként azonban egy későbbi találmányt; a mikrofont alkalmazzák. Bell telefonjának vázlata. 170 évvel ezelőtt, 1792-ben e napon született PERCY BYSSHE SHELLEY angol költő. Egyik legavatottabb magyar fordítójának, Tóth Árpádnak sorait idézzük: „Shelley hányatott életű, fiatalon a tengerbe fűlt költő, a társadalmi korlátok szenvedélyes tördelője, a romantikus, nagy líra legtökéletesebb angol képviselője. Soraiból muzsikáló, forró szélvész kapja első pillanattól kezdve sodrába az elkábuló, veleszédülő olvasót, titokzatos ködbe és fénybe folyó, étheri horizontok felé”. 85 évvel ezelőtt, 1877-ben ezen a napon született HEINRICH WIELAND' német kémikus. Tőle származik a biológiai oxidáció elmélete. 1927-ben az emberi természetben végbemenő kémiai átalakulások kutatásáért Nóbel-díjjal tüntették ki. 1914. augusztus 4-ét tekintjük az I. világháború kezdetének; azzal, hogy a német csapatok e napon lépték át Belgium határát. Az imperialista hatalmaknak a világ újrafelosztásáért folytatott vetélkedése miatt 10,1 millió katona pusztult el. Az I. világháború további szomorú mérlege: 19,3 millió sebesült, 6,6 millió eltűnt. A háború annyi pénzt emésztett fel, amennyiből az abban részt vett 74 millió ember részére gyönyörű, kertes családi házat lehetett volna építeni. A/W\AAAAAAAAAA/W\AAAAA/WWWVWWWWWW\AA/WWVWVWWVVW\* GEREBLYÉS LÁSZLÓ: SzjW.tLiLe.lt (Bank fa. Nézd csak... A mennyből hullt elém? Utcák és terek szegletén, Mi ez a tábla, ez a fény? Szentlélek Bankja. — Mi lehet ott bent?... — Számvetés! Kamatozik a szenvedés! — Mi fűt ott bent?... — Nyerészkedés! Szentlélek Bankja. — Mi készül ott? Miféle üzlet? Aranyra ki veri kezünket? Nem félsz, hogy lesz ki érte büntet? Szenlélek Bankja? — Meddig szövődnek itt a szálak? Mily istent szolgálnak e várak? — Egyszer majd még e nép is lázad, Szentlélek Bankja! — Nem vonzza Péter lábfeje! És fegyvert érint majd keze! Szabadság lesz az istene, Szentlélek Bankja! És átlép majd a küszöbön, — Uralmat! Pénzt! — Rád így köszön, S világnyi nagy lesz az öröm. Szentlélek Bankja! IRTA: ÖNODVÄRI MIKLÓS 24. Horváth a rádióhoz ült, csavargatta a gombot. Magyar szavak ütötték meg a fülét. A Kossuth-adó műsorát szűrte ki: „Kedves hallgatóink, híreket mondunk.” Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy a magyar rádió adását hallgatta. Eddig is módjában állt volna,, de nem érdekelte. Mohón szívta magába a magyar szavakat: „A diósgyőri vasgyárban or- szágraszóló termelési eredmények születtek... Az egész országban készülnek április 4 megünneplésére ... Munka- győzielmekiről adnak hírt bányászatok is... A hegyeshalmi határállomásra újabb hazatérő disszidens csoport érkezett. A Hazafias Népfront megvendégelte őket...” Igazított a skálagomfoon; az éterből tüzes spanyol tánc zenéje szüremlett be. Rose jött vissza. Áttetsző, könnyű selyemruhában volt. A hajába diadémot tűzött, a nyakán aranylánc ékeskedett. Vele együtt parf őmdllat suhant a szobába. — Hogy tetszem? A tükör előtt illegette magát, s a meglepett ember elé állt. Horváth szólni is alig tudott. Roset most nagyon szépnek találta. Ránézett, egy pillanatra. rajta felejtette tekintetét. — Elragadó vagy,, Rose! — Valamikor így léptem fel a strip tease bárban. Sikerem volt. — Elképzelem... — Nagy sikerem volt — mondta elmélázva Rose és Horváth mellé telepedett a kanapéra. — Kértelek, hogy mesélj ne- kém a magyar lányokról. — Mit mesélhetek? — Mindent, amit tudsz rqluk. — Olyan régen volt az, amikor megnéztem őket... — Nem) baj, mondd el, ami eszedbe jut. Engem minden érdekel. Nagyon kiváncsi természetű vagyok... Az orvos gondolatai azonban ismét messze kalandoztak. „Mi volt az a forró kéz- szorítás az asztal alatt? Mit akart vele mondani? Most miért nem beszél hát? Vagy csak véletlenül történt az egész?” Nem, nem, Rose tud valamit róla, kiolvasta ezt a tekintetéből: Rose ismerné azt a titkot, amelyet ő hónapok óta képtelen megfejteni? Sokféle jelből arra a következtetésre jutott, hogy Elza iS közéjük tartozik, tőle tudtak meg róla mindent; ügyességével, vagy ügyetlenségével Elza játszotta a kezükre. De jó volna ezt megfejteni! Mi történhet a háta mögött, milyen szálak ku- szálják össze sorsát? Rose talán segíthetne ... Rose biztosan tud valamit. Elárulta a tekintete, amikor odalent a vacsoránál összeviljant a szeműk. — Mesélj nekem te, a német lányokról! — Egyről vagy többről? Legszívesebben felkiáltott volna, hogy Elzáról. Ehelyett ezt mondta: — Egyről is... többről is. — Ah! — Rose önkéntelenül felkiáltott, de úgy tett, mintha a kezében levő brosstű hegyével szúrta volna meg az ujját. — Ismerem? — Lehet... — Mii a neve? — Kinek? — Annak a lányinak, akiről mesélnem kell. — Ne mtudomi — Kár. Így hogy tudjam, kiről meséljek? — Körülírom: szőke haja van. Kék a szeme és magas ils, karcsú is... — Van egy leányismerősöm — mondta Rose és érezte, hogy nem tudja palástolni nyugalmát —, akire ráillik ez a leírás. Magas, karcsú és szőke. Csak a szemét nem néztem még meg sohasem. Ilyen lány persze sok van ... — Persze! Persze! — mondta Horváth, akinek hirtelen melege lett a sok italtól. Kábult feje zúgott a sok izgalomtól. — Ebben igazad van. Kezdjük meg a táncleckét. — Hohó barátom, most te mesélj nekem a magyar lányokról! Megígérted. — Mit mondjak? Sokfélék. Szépek és kevésbé szépek is vannak köztük. — Neked is vannak ott lányvaaaaaaaaaa-w\aaa/vw\aa^aaa/w\aaaaaaaaaa*aaaaaaaaaaaaaaaaaa/v Rose elnevette magát — Mit tudod te, hogy mi érdekel egy magamfajta lányt! — Te mondd meg, hogy hívják azt, akire a leírásom ráillik? — Elza! Az orvos felkiáltott. — Elsa Geiss- ler?... — Ügy van. Régi ismerősöm. A Nemzetközi Vörös- keresztnél dolgozik ... Horváth elvörösödött az izgalomtól. Igen ő is tudja. Elza a Vöröskereszttől kereste fel őket annakidején Nickels- dorfban. Eszerint mégsem tartózkodik Ausztriában Lassan-lassan megvilágosodott előtte minden: sejteni kezdte már, mit jelentettek Elza titokzatos szavai, amikor elmondta neki tervét; egyszeriben megértette, hogyan akarja életét „rendbehozni”. Ezt akarta az első pillanat óta, amint találkoztak. De miért? Miért éppen ezt az utat választotta? (Folytatjuk) ismerőseid? — Nemigen. — A rokonaid között sincsenek? — Nem tudok róluk, alig van rokonom. — így azt sem tudhatod, melyek a magyar lányok szokásai? — Furcsa kérdéseid vannak.
