Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-29 / 201. szám
19ÖÄ. augusztus 89., szerda NÉPÜ JS A G A Találmányi Hivatal vezetőinek tájékoztatója a most elkészült újítási rendelet-tervezetről I újítások körül milyen gyakori a huzavona, áz újítások bevezetésének elodázása. Nos, az új terv neméSak högy büntető szankciókat állapít meg a felelőtlen huzavonák esetére, hanem többoldalúan biztosítja az elfogadott, de még nem bevezetett nagyszabású újítások sorsának ellenőrzését. Az újítások nyilvántartásának rendszere is úgy változik, hogy az újítás mindaddig szerepel „születési dátumával” és bevezetésének határidejével a minisztériumok által ellenőrzött lajstromokban, míg csak dűlőre nem viszik a sorsát. Újítói díjak Az 1959-es rendeletben szereplő gazdaságossági eredményszámításokra és az újítói díjak megállapítására vonatkozó útmutatás körül nagy zűrzavar keletkezett az elmúlt évek sorén. így gyakran előfordult, hogy az újító érdemén alul, vagy érdemén felüli jövedelemhez juthatott. Az újítások népgazdasági hás2nára vonatkózó számításokat máris rendezte a Pénzügyminisztérium és az Országos Találmányi Hivatal közösen kiadott rendelete. Az újítói díjak mégállapítására nézve a javaá- lat-tervezét annyiban újszérű, hogy egy meghatározott százalékot állapít még és az attól való eltérést részletesen és alaposan meg kell indokolni az újító számára. — Rövid tájékoztatás keretében — mondották végül az Országos Találmányi Hivatal Vezetői — nem lehet a rendeletmódosító javaslat valamennyi új vonatkozását ismertetni. Lényegében új rendelet lát majd napvilágot, amely önmagában természetesen nem küszöbölheti ki mindazt, ami fékező erőként hat az újítómozgalomra, és nem pótolja az újítómozgalom szervezőinek leleményességét, odaadását sem. Azt azonban máris tapasztaljuk, hogy a rendelet-térvezet eddigi vitáinak nyomán nagy élénkség, fellendülés és számos egészséges kezdeményezés született az újítók serkentésére. ... hogy a „japánoknak nincs kedvük a honvédelmi feladatok ellátására”. LAly Ahegg, a Frankfurter Allgemeine Zeitung tokiói tudósítója csodálkozva teszi ezt a megállapítást, s bármennyire is keresi, nem, találja okát. Buzgalmában még a japán törvénykönyveket is fellapozta, s át álkötmányban talált egy paragrafust, amely leszögezi, hogy az Ország „soha többé nem tárthat fenn szárazföldi, tengeri és légi haderőt, valamint más háborús intézményeket”. A körültekintő tudósító mindjárt javaslatot is tesz: még kell változtatni az alkotmányt. Persze, az még cseppet sem változtat a japánok antimilt- tarista érzelmein. Az atombombák tanulságait nemcsak egy tudósítás nem tudja feledtetni, de egy esetleges al. kótmánymódosítás sem. — zár — CSOPAK: A Szovjetunió és Finnország képviselői parafálták a Saimaa csatorna bérbeadásáról szóló megállapodást Augusztus 8-tól augusztus 27-ig a Szovjetunió és Finnország kormányküldöttsége Helsinkiben tanácskozást folytatott arról, hogy a Szovjetunió bérbeadja Finnországnak a Saimaa csatorna szovA két küldöttség között lefolyt baráti és nyílt tárgyalások eredményeképpen Bakajev, a Szovjetunió tengeri-flotta- ügyi minisztere, a szovjet és Kleemola, a finn parlament elnöke, a finn kormányküldöttség vezetője augusztus 27-én parafálta a megállapodás szövegét. (MTI) Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Őszi Ferenc, Klucslk Emese Erzsébet, Szabó Mihály, Gergely Zoltán, Túri Mária, Heréül Hajnalka, Hordós Ernő, Tóth Ildikó, Szomszéd Szerénke, Törda Anna Márta, Tóth István, Pataki Erzsébet Mária, Balogh Katalin, Kadl Kornélia, Ludányi József, Vas Ilona, Kókai Sándor István, Gódor Éva, Schurina Ottó, Tóth Mihály. Házasságot kötöttek: Lipták Ferenc Tamás—Buzman Erzsébet, Várad! Ernő—Gáspár Mária, Takács Ferenc—Berki Erzsébet, Egyed Sándor—Maksa Mária, Szabó László—Komár Anna, Sornyik Ferenc Sándor—Bereczki Ilona, Lévai László—Anderkó Margit Teréz, Gódor Lajos—Papp Anna, Jávort Árpád—Molnár Margit. Szabó Lajos Dezső—Kiss Kornélia. Tiszta lesz-e végre az Eger-patak? A megyénk keleti felén végigfutó Eger-patak az utóbbi évek során nagy változáson ment keresztül. Az amúgy is sekély, kevés vizű patak addig tiszta vize zavarossá vált, az Eger városon átfolyó szakaszán is tűrhetetlenül piszkos-zavaros. Honnan szánrpazik a víznek ez a sötét elszíneződése? Az Özdi Szénbányászati Tröszt kezelésében levő és az egercsehi szénbányához tartozó monosbéli szénosztályozóban dolgozik egy szénmosó berendezés is. Az innen elfolyó mosóvíz szennyezi a patakot. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság megállapította, hogy a monosbéli szénosztályozó szennyvíztisztító- berendezését a tröszt nem a vízjogi engedélyben meghatározott előírásoknak megfelelően üzemelteti. Az Eger- patakba bebocsátott évi szennyvízmennyiség a vízügyi igazgatóság megállapítása szerint, 38 000 köbméter. Ez a rengeteg szennyeződés lerakódik az alsóbb szakaszokon, sőt ezen túlmenően, károsítja a patak biológiai életét is. A miskolci, Felsőmagyarországi Vízügyi Igazgatóság már évek óta szorgalmazza az Ózdi Szénbányászati Trösztnél, hogy a monosbéli szénosztályozó mosóvizeinek önkényesen megszüntetett ülepítő medencéit állítsa helyre. A tröszt azonban minden esetben igyekezett kötelezettségének teljesítését elodázni és a jelenlegi tarthatatlan állapotokat fenntartani. A végleges ülepítő-rendszer megépítéséig a vízügyi igazgatóság szakemberei, tisztán házi kezelésben, rendkívül alacsony költséggel megépítendő ideiglenes megoldást javasolták. A Felsőmagyarországi Vízügyi Igazgatóság, mint első fokú vízügyi hatóság, az Özdi Szénbányászati Trösztöt 68 400 forint szennyvízbírsággal sújtotta. A közelmúltban pedig az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság felülvizsgálta az Ózdi Szénbányászati Tröszt fellebbezését és a 68 ezer forintos bírságot helybenhagyta, megerősítette! Kíváncsian várjuk tehát az eredményt, hogy tiszta lesz-e, végre, az Eger-patak vize...? Sugár István OCÄ';, Hazafelé... TIHANY Kilenc hónappal ezelőtt, az újítók és feltalálók III. országos tanácskozásán határozatot hoztak arra, hogy illetékes állami és társadalmi szervek dol gozzanak ki javaslatot az 1959-es, már elévült újítási rendelet módosítására. A módosításokra kijelölt bizottság több hónapi munka után elkészült javaslataival, s eljuttatta azokat az üzemek dolgozóihoz is. A jövő héttől kezdődően megvitatják az üzemekben a javaslatokat. Az Országos Találmányi Hivatal vezetői ezzel kapcsolatban a következő tájékoztatást adták. Mi számít újításnak? — A javaslat megszigorítja az újítás fogalmát. Eddig újítás volt a kézenfekvő hiba kiküszöbölése csakúgy, mint egy adminisztrációs eljárás ésszerűsítése. A régi rendelet szerint még az olyan javaslatot is újításként lehetett elbírálni, amely egy hiányzó munkaeszköz pótlására vonatkozott. A módosítási terv szerint az újításnak alkotó tevékenységnek kell lennie, amelynek eredménye haladást jelent egy korábbi eljáráshoz képest. Munkaköri kötelesség és újítás A decemberi országos tanácskozáson sokan kérték az újítás és munkaköri kötelesség jogi viszonyának tisztázását. Az új rendelet-tervezet kimondja, hogy művezetők, m^zaki beosztásban dolgozók* avaslatai csak akkor bírálhatók el önálló újításként, ha a megoldás az egész iparág szintjén jelent fejlettebb eljárást. Őszintén szólva, nem hisz- szük, hogy ez a meghatározás sok javulást hozhat, hiszen ehhez olyan eszményi műszaki vezetőkre lenne szükség, akik töviről hegyire ismerik iparáguk valamennyi legfejlettebb termelési megoldását. Lehet, hogy egy ilyen követelmény nyömán hamarabb következik be ez az ideális állapot, de most még, és a továbbiakban is, az lenne helyes, ha az üzemek vezetői saját felelősségükre, az újítók összes adottságainak és lehetőségeinek ismeretében döntenék el, hogy a benyújtott javaslat munkaköri kötelesség volt-e vagy sem. Az újítások gyors bevezetéséről — Az széles körben ismeretes, hogy épp a legjelentősebb Vn Meglepetés... NAGYVÁZSONY: Hé, lejárt a lovaglóóra! Mondja ezt a lovamnak! IRTA- ÓNÖDVARI AMKL 43. István egyszeriben kijózanodott. Csodálkozó tisztelettel nézte az előtte álló embert, a képügynök nagyra nőtt a szemétjen. — Most megkérdezhetnéd, hogy téged miért avatlak be a titokba? — mondta Horváth és választ sem várva folytatta: — Azért, mert szükségem van rád és ha megígéred, hogy segítesz és amíg nem vagyunk bizonyosak a sikerben, nem szólsz erről senkinek, híres emberré és téged is gazdaggá teszlek. A találmányt, amelynek nevében a te neved kezdőbetűi is benne lesznek, _ az egész világon ismerni fogják, mindenütt bevezetik és te akkor is jól élsz, ha csak eSzet- iszol és a lábadat lóbálod egész életedben ... A fiúval forogni kezdett a szoba. Álomszerűnek, hihetet- lennek tűnt mindez. Mesebeli alakká változott az előtte álló férfi, aki máris milliókat csörget a zsebében ... — Elárulom, hogy unokaöcsémet is ezért kerestem. Azt hiszem, nem találjuk meg, pedig az idő pénz, s veszedelmesen múlik. Minden nappal, amelyet tétlenül elszalasz- tunk, messzebb kerülünk a megoldástól, s a pénztől, amely itt van a közelünkben, csak nem tudjuk felemelni, mert közben van az akadály: nincs kikísérletezve a találmány, nem tudunk vele a szakemberek elé állni ... Sokat gondolkodtam rajtad. Tetszel nekeni: értelmes, ügyes fiúnak tartalak és tegnap óta úgy határoztam, hogy beszélek veled erről. Akarsz sok pénzt keresni? Tízezret, húszezret?!... —- Akarok! — kiáltotta lelkesedve István. — De feltétlen titoktartást kérek. — ígérem, mit kell tennem? Horváth rágyújtott. Oldalvást figyelmesen vizsgálta a fiú arcát. — Azt mondod, hogy te kohókőműves vagy. Tehát, óit dolgozol a nagykohónál. — Igen. — Most javításra álltok le.., — A jövő héten. — Ez éppen alkalmas nekünk. Magammal hoztam az előállított műanyag kísérleti példányát. Az a terveim, hogy titokban beépítjük a kohó falába és otthagyjuk a következő javításig. Ezáltal gyakorlatilag kísérleteznénk ki, hogy sikerült-e a mű? Meg tudnád ezt csinálni? — A kohó falába kell beépíteni? — Igen. Horváth felnyitotta az egyik bőröndöt, s az asztalra helyezte a gondosan becsomagolt pokolgépet. — Mindössze erről van szó. Kis helyen elfér. Beviheted az aktatáskádban. Persze, nem mindegy, hogy hol helyezzük él. Éppen ezért szükségem volna előbb a kohó vázlatos raj- zára. Ha meg tudnád szerezni... — Ez lehetetlen — mondta a fiú és elpirult. — Nem tudom megszerezni. Horváth csalódott arcot vágott. — Azt hittem, jobban lelkesedsz! Visszariadsz az első nehézségtől. Mit szólnál, ha húsz éven át kellene harcolni, küzdeni ... Visszarakta a bőröndbe a kis csomagot. István hamar meggondolta a dolgot, megijedt, hogy a képügynök visz- szavonja az ajánlatot. — Megpróbálom!... S ha én rajzolnám le? — Értesz a műszaki rajzhoz? — Keveset. — Az semmit nem ér. A rajzra van szükségem, azt kell megszerezned! — Hogyan tudnám én azt megszerezni? — Ez a te dolgod. Eszelj ki valamit. Mondjuk... mondjuk... ellopod! A fiúnak hirtelen melege lett. Vonakodott. — Ha megtudják... ha elkapnak... börtönbe kerülök. Nem, ezt nem csinálhatom! Horváthot elfogta a méreg. Ellenállásra nem számított. A szoba sarkában állt. Hirtelen a fiúhoz lépett. — Akkor én juttatlak börtönbe! István felpattant a székről, de Horváth megragadta a vállát és visszaültette. — Segítened kell, megértetted! Az életiünk múlik ezen. Az én életem, meg a tiéd is. És segíteni is fogsz! Kényszeríte- lek. — Hogyan? — így! Indulatosan, hirtelen az asztalra tette és bekapcsolta a kis magnetofont. István reszketve ismerte fel saját hangját. — Te magad vagy az oka, hogy így bánok veled! Mit gondolsz, ezért... ezért... nem csuknak börtönbe?!... A fiú arcán és homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. Felismerte, hogy kelepcébe esett. Rémülten bugyborékolva törtek elő belőle a szavak: — Hát ezért... erre kellettem? — Igen! Arra, hogy segíts ked? Most, amikor én kérek tőled, megtagadod? Ez a becsület? ... István elpirult. A torkát szorongatta a félelem és a szégyenkezés. Rájött, hogy kiszolgáltatta magát, meg kell alázkodnia, ha szabadulni akar és ez majdnem könnyeket csalt szemébe. — Megpróbálom ... esetleg... Meddig maradsz még Erdőslakon? — Nem sokáig. Hamarosan el kell utaznom. nekem. Mit gondolsz, te szamár, miért pénzeltelek, miért fizettelek? A pénzem kellett? Már ezer forinttal tartozol, napokon ét rádköltöttem másik ezret. Azt hitted, hogy szenvedélyből, vagy szórakozásból tettem? Akkor jó voltam ne— Dehát, ez... veszedelm — Veszedelmes! Mitől féls Amikor a toronyba felmenl és legépp isztolyoztál egy oro katonát, az nem volt vési delmes? — Nem mondtam komolya (Folytatjuk.)
