Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-03 / 180. szám

2 NEPÜJS ÁG 1962. augusztus 3., péntek Szakasits Árpád beszélt a tegnapi egri békenagygyűlésen (Folytatás az 1, oldalról) mindenütt élni, alkotni, dol­gozni akarnak. A békemozga­lom átfogja az egész Földet. Nagy lendületet kapott moz­galmunk akkor, amikor Hrus­csov az ENSZ közgyűlésén el­mondotta a népeket felrázó beszédét, majd felrepült a vi­lágűrbe Gagarin és Tyitov. Ekkor tűnt fel először a világ népeinek, hogy Hruscsov Ga- garint és Tyitovot is úgy üd­vözölte a repülőtéren, mint a béke hírnökeit, akik elsőként repülték körül a Földet. Megmutatta ez a tény a világ népeinek, hogy a. Szovjetuniónak mekkora ereje van, s annál nagyobb súlyt kapott békét akaró gondolata. Nemcsak a Béke-Világta- nács, de más békemozgalmak is — Japánban, Angliában, La- tin-Amerikában, sőt az USA- ban is — egyet akarnak, meg­teremteni az egymás mellett élést és megvalósítani az em­beriség békéjét. Ma már le- győzhetetlenné vált a béketá­bor — mondotta Szakasits Ár­pád —, majd arról beszélt ho­gyan készítették elő, s hogyan valósították meg a Moszkvá­ban nemrég lezajlott leszere­lési és béke-világkongresszust. — A választás Moszkvára esett, s éppen ez biztosította a 6ikert. Százhuszonegy ország 2469 részvevővel képviseltette magát ezen a hatalmas fóru­mon. Ez magában is biztosí­totta a kongresszus óriási je­lentőségét. Szívet dobogtató látvány volt végigtekinteni a hatalmas kongresszusi termen, azokon az embereken, akik ott­hagyták hétköznapjaikat, akik óriási távolságokat utaztak be azért, hogy részt vegyenek az üléseken. S mindenünnen a legjobbak, az élen harcolók adtak itt találkozót egymás­nak. S ebben a szövevényben egyetlen szívdobbanás volt: bé­két a világnak! A kongresszust a lelkiisme­ret és felelősségtudat jellemez­te. Óriási megdöbbenést kel­tett az emberiség jövőjét biz­tosítani akaró harcos küldöt­tek között a hír: az atomőrültek súlyos bűnt követtek el az emberiség ellen, magaslégköri rob­bantást hajtottak végre. A küldöttek szívéből harag és megvetés tört elő. így nyert még nagyobb jelentőséget a moszkvai békekongresszus, ahol a soknyelvű, sokhi­tű, sok világszemléletű ember megépítette a béke égig érő tornyát, mert összefűzte őket az erkölcsi eszme mindenen átsugárzó fénye, a nagy és egységes békeóhajtás. A mi feladatunk, hogy erősítsük or­szágunkat, dolgozzunk úgy, hogy gazdag, jólétben élő nép legyünk. Ezzel adhatunk leg­többet a béke világmozgalmá­nak: tekintélyt országunknak, jólétet népünknek. Dolgozzunk hát, emeljük magasra a béke kék színű, galambos lobogóját, és ne azt mondjuk: „soha többé háborút”, hanem ezt: „kiharcoljuk a leszerelést, a békés egymás mellett élés megvalósítását és a népek békéjét.” Percekig tartó taps hang­zott fel a teremben, a Szak- szervezeti Székház folyosóin, sőt az utcán is, ahová hang­szóró közvetítette Szakasits Árpád beszédét. Ezután Ama- ritananda, a nepáli békehar­cos emelkedett szólásra. — Kedves barátaim! Örö­mömre szolgál és nagyon bol­dog vagyok, hogy eljöhettem önökhöz. Csodálkoznak talán idegen öltözetemen, és a Hi­malája országából, Nepálból jöttem. Országom nem játszik szerepet a nagy nemzetközi politikában, de népem azok mellett van, akik a békéért dolgoznak, akik meg akarják valósíta­ni a háborúmentes életet. Országunk tele van természeti szépségekkel, hegyekkel, ebben talán hasonlítunk a világ más országaihoz, ám népünk filozó­fiája, kultúrája, állami szerve­zete, élete más mint az önöké. De tudnak-e alapvető különb­séget találni ember és ember között? Buddha minket arra tanítót!, hogy nincs különbség ember és ember között, ha iga­zat akar. Moszkvából jöttem, ide, a kongresszus küldött^ Nemcsak azért jöttem, hogy csodálatosan szép városukat megnézzem, hanem azért, hogy a magam kis munkájával hoz­zájáruljak a békekongresszus törekvéséhez. Budapesten is, de az általam bejárt szocialis­ta országokban is mindenütt megkérdezték, mi a vélemé­nyem, mi a benyomásom a kongresszusról. Röviden eny- nyit mondhatok: nagyszerű eredményeket értünk el. Mit értek ez alatt: nagyszerű? El­mondom. A béke-világtanács záróülése előtt nem alakult ki az általános optimista légkör. A több mint 120 ország kül­dötte egy kicsit úgy érezte, va­jon elérjük-e biztosan, amiért összegyűltünk. Ám meggyő­ződtünk arról, hogy egy telje­sen szabad légkörben, a kriti­ka és véleménynyilvánítás tel­jes szabadságának kongresszu­si termében voltunk. Találkoz­tam amerikai békeharcos bará­taimmal, akik maguk sem szá­mítottak arra, hogy itt nyu­godtan szólhatnak majd. S amikor meggyőződték arról, amiről magam is, a végső ülé­sig mégis csak kialakult az a légkör, amely mindenki szá­mára bebizonyította — el kel­lett jönnünk és érdemes volt eljönnünk! Kiderült, hogy a leszerelés, a békeharc, a békés egymás mellett élés tekinteté­ben egyetlen külön vélemény sincs. A határozat megszavazá­sakor mindössze két küldött nem szavazott. De ez nem je­lentős a több ezer delegátus, megfigyelő és vendég szám­arányában. Meggyőződésem, hogy baráti érzésünket ki kell terjeszteni az egész világra, hogy létrejöjjön a népek kö­zötti megbonthatalan barátság, amelyet szorosabbra tud fűz­ni az egymásnak nyújtott köz­vetlen segítség. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, s átadhatom dolgos, békeszerető népem üd­vözletét önöknek. Mert annak ellenére, hogy külsőségekben és életmódban annyira külön­bözünk egymásitól, egyben egyetértünk: egyformán gon­dolkozunk a béke ügyében — fejezte be beszédét a nepáli békeharcos. Dargai Lajos zárszavai után a KISZÖV-zenekar hangszere­in felcsendült a Helsinkit idé­ző himnusz: „Egy a jelszónk: a béke, — Harcba boldog jö­vőért megyünk...” / .7 Az Egyesült Államok álláspontja az atomfegyverkisérletek betiltására vonatkozó egyezményről WASHINGTON (MTI) Ar­thur Dean, a genfi leszerelési tárgyalásokon részvevő ameri­kai küldöttség vezetője pénte­ken utazik vissza Genf be. Visz- szátérése után fognák nyilvá­nosságra kerülni azoknak a ja­vaslatoknak a részletei, ame­lyeket az Egyesült Államok egy esetleges artomfegyverkí- aérlet-betiltási egyezmény leg­többet vitatott kérdésével, az ellenőrzéssel kapcsolatban tesz. Kennedy elnöknek a szerdai sajtóértekezleten elhangzott ki­jelentésed után már képet le­het alkotni az amerikai elgon­dolás lényegéről. Ez a kép el­lentmondó elemeket tartalmaz. Egyrészt meg kell állapítani, hogy az amerikai álláspont egy lényeges kérdésben nem változott: az amerikai kor­mány továbbra is ragaszkodik a Szovjetunióban történő hely­színi ellenőrzés elvéhez. Haj­landó ugyan tárgyalni arról, hogy az ellenőrzések számát csökkentsék, magát az elvet azonban fenntartja. Sőt: Ken­nedy hozzáfűzte, hogy minden egyezménynek előfeltétele az, hogy a Szovjetunió megváltoz­tassa álláspontját és elfogadja ezt az elvet. , Az elnöknek ezek a kijelen­tései annak ellenére hangzot­tak el, hogy most már ameri­kai részről is hivatalosan elis­merték: Az amerikai kísérle­tek igazolták a szovjet tudó­sok ama álláspontját, hogy a legnagyobb távolságból is meg lehet állapítani, milyen föld­alatti robbantás történt a vi­lág bármely részén. Sőt: a Washington Post csütörtökön nagy cikket közölt arról, hogy az Egyesült Államoknak a kí­sérletek ellenőrzésével kapcso­latos álláspontja négy éven át a tudományos adatok helytelen értelmezésén alapult. A lap egyik vezető munkatársa egy másik cikkben azt írja: nagy ön sok amerikai tudósnak az a véleménye, hogy az új techni­ka lehetővé teszi, hogy telje­sen eltekintsenek a helyszíni ellenőrzéstől. Míg a helyszíni ellenőrzés kérdésében az Egyesült Álla­mok nem változtatott állás­pontján — a nyilatkozatok sze­rint — bizonyos módosítást kíván tenni egy másik kérdés­ben. Elfogadja a Genfben a nyolc semleges állam által elő­terjesztett tervet, amely szerint az úgynevezett nemzeti ellen­őrző állomásokon nem kell nemzetközi személyzetnek tar­tózkodnia, hanem elegendő ezeknek az állomásoknak va­lamiféle nemzetközi felülvizs­gálata. Az Egyesült Államok korábban ragaszkodott ahhoz, hogy a nemzeti ellenőrző állomásokon — a többi között a Szovjetunióban is — a sze­mélyzet egyharmada nyugati, egyharmada a szocialista ál­lamok, egyharmada pedig a semleges államok képviselői­ből álljon. Az elnök azonban ezzel kap­csolatban is rendkívül tág és határozatlan értelemben be­szélt és egy kérdésre válaszol­va kijelentette, hogy nagyon gondosan megválogatta ezzel kapcsolatos szavait). Washingtonban úgy tudják, mindez azért van, mert Arthur Dean meglehetősen széleskörű felhatalmazást kapott ennek a kérdésnek a Szovjetunióval tör­ténő genfi megtárgyalására. Ugyancsak feltűnést keltett az elnöknek az a kijelentése, hogy még nem határozta el, vajon az Egyesült Államok el- végzi-e a még hátralevő há­rom magaslégköri robbantást. Az elnök azt mondotta, hogy most folyik a Johnston-szige- ten a kdlövőszerkezet helyre- állítása és csak ennek meg­történte után határoz a továb­bi kísérletekről. Természetesen a főkérdés az. hogy az Egyesült Államok mi­ért ragaszkodik olyan mereven a Szovjetunióban történő hely­színi ellenőrzés elvéhez, annak ellenére, hogy a tudományos megállapítások ezt nem indo­kolják. Erre vontakozóan ma­gánbeszélgetésekben sokféle „érvet” hoznak fel. Ezek közül a legfőbb az, hogy a kongresz- szus ellenállása miatt a kor­mányzat nem tudna elfogad­tatni semmiféle olyan egyez­ményt, amely nem tartalmaz­na olyan kikötést, hogy a Szovjetunió beleegyezik bizo­nyos számú helyszíni ellenőr­zésbe. A Szovjetunió — mint ismertes — határozottan ki­jelentette: semmiféle olyan megoldásba nem hajlandó be­lemenni, amely a kémkedés elemeit tartalmazza. Létrejött a megegyezés az algériai vezetők között, de még sok nyitott kérdés maradt PÁRIZS (MTI): Csütörtökön délben hivatalos közlemény­ben jelentették be Algírban, hogy a hosszú tárgyalások ered­ményeként végre létrejött a megállapodás az FLN vitatko­zó vezetői között. A súlyos helyzetben a meg­egyezés további elhúzódása ki­számíthatatlan következmé­nyekkel járt volna az ország számára — hangoztatja a köz­lemény. A három pontból álló meg­állapodás első pontja értelmé­ben az FLN politikai bizott­sága a Flemencenben bejelen­tett összetételben megkezdi működését. A második pont arról szól, hogy az alkotmá- nyozó nemzetgyűlési választá­sokat előreláthatólag augusztus 27-én tartják meg, és végül a harmadik pont szerint az Al­gériai Nemzeti Forradalmi Ta­nács (az algériai parlament) egy héttel a nemzetgyűlési vá­lasztások után összeül, hogy megoldja a problémákat. Ezek szerint a Politikai Bi­zottság tagjai a következők: Ben Bella, Mohamed Khider, Rabah Bitat, Mohamed Budiaf, Hősein Ait Ahmed, Hadzs Ben Allah és Szaid Mohamedi. A közlemény nyilvánosságra hozatala után Budiaf kijelen­tette, hogy bár nem változott meg a véleménye a Politikai Bizottságot illetően és szüksé­gesnek tartja, hogy a nemzet- gyűlési választások után az Algériai Nemzeti Forradalmi Tanács határozzon véglegesen ACCRA (Reuter—TASZSZ): Accrában hivatalosan közöl­ték, Hovöbt Nkrumah ghanai elnök ellen szerda délután si- kertelen bambamerényletet kö­vettek el. Az elnök hazatérő­ben volt azokról a tárgyalá­sokról, amelyeket Yaméogo felsővoltai elnökkel a hét ele­jén folytatott. Bszak-Ghaná- ban, a felsővoltai határ köze­lében fekvő Kulungugu falu­ban az elnök és kísérete meg­szakította útját, hogy iskolás- gyermekeik egy csoportjának és a falu lakóinak köszöntését fogadja. A gépkocsiból kilépő elnökre ekkor ismeretlen tet­tes bombát dobott. A robbanás ezekben a kérdésekben, de ab­ból a célból, hogy hozzájárul­jon a türelmetlenül várt álta­lános megbékéléshez, el kell fogadnia a részvételt a politi­kai bizottság munkájában. Ilymódon a héttagú politikai bizottság hat tagja már elfo­gadta megbízatását, Ait Ahmed a hetedik, aki néhány nappal ezelőtt kijelentette: visszavo­nul minden politikai tevékeny­ségtől. Bár őt csütörtökön Pá­rizsban felkereste a Géniből ide érkezett Jazid tájékoztatás­ügyi miniszter, hogy elhatáro­zásának megmásítására bírja, e megbeszélés eredménye azon­ban még nem ismeretes. A csütörtökön délben elhang­zott bejelentések szerint — ha nem Is az eredeti tervek sze­rint, a csütörtöki nap folya­mán, hanem csak pénteken este érkezhet Ben Bella Algír­ba — megszületett a válság időleges megoldása —, a jelek szerint Ben Bellának és hívei­nek győzelmével. Ez már a reggeli órákban is valószínűnek látszott Khider kijelentése után: nem tárgyal­ni jöttünk Algírba, hanem hogy meggyőzzük testvéreinket álláspontunkról. Hangsúlyozni kell, hogy a megállapodás csak a lehetőségét teremtette meg a tartós és szilárd egység meg­valósításának. Mint az Humanité algíri tu­dósítója előzetes kommentár­jában írta,egy ilyen megegyezés gyermek és egy rendőr életét vesztette, 56-an megsebesültek, köztük az elnök kíséretének több tagja. A sebesültek nagy részének állapota súlyos. Nkrumah elnök sértetlen maradt. Jóllehet, a rendőrség a me­rénylet színhelyét azonnal le­zárta, az ismeretlen merény­lőnek sikerült elmenekülnie. A merénylet előzményeinek kivizsgálására megindult a hi­vatalos vizsgálat. A rendőrség őrizetbe vett 25 személyt, akik a merényletben való bűnré­szességgel gyanúsíthatók. nem oldhatja meg a válságot teljes mélységében, az érdekek és felfogások eltérése túl nagy ahhoz, hogy mintegy varázs- vessző érintésére, megoldjon mindent. A helyzet még sok tekintet­ben tisztázásra szorul: a Vilar ják autonómiája, egyesek ha­talmi vágya, a személyi ver­sengés és érdekellentétek, az egységes ideológia hiánya, mind-mind sok nehézséget okozhat, s a neokolonializmus erőit sem szabad a számítás­ból kihagyni. Pompidou francia miniszter- elnök szerda esti televíziós in­terjúja is megerősíti, hogy a franciák érdekeik védelmében az Algériában maradt katonai erők bevetésétől sem riadnak vissza. -s­Az egyedüli helyes, végleges megoldást csak az hozhatja meg, amit a minap az Algériai Kommunista Párt javasolt: egy egységfront, amely magában foglal minden politikai irány­zatot és társadalmi erőt, közös program alapján, kölcsönös kötelezettségekkel. Jelentések az argentin általános sztrájkról BUENOS AIRES (AP, UPI): Az Argentin Általános Mun­kásszövetség által meghirde­tett általános sztrájk elsősor­ban Buenos Aires ipari öve­zetében érezteti hatását. Igen sok gyárban és üzemben meg­állt a munka. A fővárosban nem jelentek meg a napilapok és sokhelyütt zavar támadt a közlekedésben. Mint ismeretes, a hadsereg ellenőrzése alatt álló Guido- kormány széles körű intézke­déseket hozott a sztrájk meg­hiúsítására. Számos üzemben a munkások rendőrök „véd­nöksége alatt” kezdték el a munkát. A szakszervezetek — mint ismeretes — azt követelik a kormánytól, hogy mondjon le bérbefagyasztási politikájá­ról, fizessen kéthónapi mun­kabért visszamenőleg az egy­millió állami alkalmazottnak és adjon nagyobb súlyt a mun­kásoknak az ország gazdasági életének irányításában. Nkrumah ghanai elnök ellen sikertelen bombamerényletet köveitek el következtében egy iskolás­A finn kormány és a közvélemény elítéli a huligán-negyed suhancainak VIT-ellenes tevékenységét HELSINKI (MTI): A finn kormány és a közvé­lemény mélységesen sajnálja, és elítéli, hogy a Világifjúsági Találkozó békés és baráti ese­ményeinek hangulatát egyes fővárosi ifjúsági csoportok igyekeznek megzavarni és botrányaikkal a rendőrség be­avatkozását is kiprovokálják. Helsinkiben köztudott, hogy ez a tevékenység a fővárosi alvilág műve és néhány su- hanc kisebb mértékben politi­kai meggondolásból, inkább az alkohol ösztönzésére az elmúlt napokban botrányt okozott Helsinki utcáin. Figyelemre méltó viszont, hogy az inci­densek színhelyén gyanús gyorsasággal megjelentek a nyugati laptudósítók, s a nyu­gati filmhíradók technikai ap­parátusai már jóval a kisebb rendzavarások előtt „ugrásra készen állottak". Kéznél volt ilyenkor Finnországban elég drága szeszes ital: a palackok a különböző nyugati diplomá­ciai képviseletek és külföldi szervezetek készleteiből ke­rültek elő. Egyes nyugati or­szágokból gyanús „turisták” érkeztek a fesztivál napjaira Finnországba. Közülük egyik­másik személy nem ismeretlen az újságolvasók előtt. Heinz Lippmann „újságíró” például Nyugat-Németországból érke­zett. Mint Kául professzor, a Német Demokratikus Köztár­saság ismert jogásza csütörtö­ki sajtóértekezletén elmondta: Lippmann sötét múltú kalan­dor, egykor nagy összeget sik­kasztott az NDK-ban, majd Nyugat-Németországba he­lyezte át működését és itt egy újabb sikkasztás miatt bör­tönbüntetésre is ítélték. Ezt a büntetést azonbán soha nem töltötte le. Lippmannról köz­tudott, hogy a Gehlen-szerve- zet ügynöke, aki jelenleg a VIT-ellenes tevékenységeket előkészítő nyugatnémet „mi­niszteri bizottság” megbízott­jaként Helsinkiben tartózko­dik. A békés ifjúsági találkozó ünneprontó tevékenysége mö­gött világosan felismerjük Lippmann és a hozzá hasonló ügynökök figuráját, akik min­dent elkövetnek, hogy a finn ifjúság kisebbségének félreve­zetésével és lepénzelésével csorbát ejtsenek az egész finn ifjúság becsületén. Ezt a tevékenységet Kekko- nen köztársasági elnök is ha­tározottan elitélte. Jellemző egyébként, hogy MOSZKVA (TASZSZ): Az Izvesztyija tudósítója Vientia- néban beszélgetést folytatott Szufanuvong herceggel, aki Souvanna Phouma miniszter- elnök távollétében ellátja a miniszterelnök teendőit. Szufanuvong kijelentette, hogy o laoszi tárgyú genfi ér­tekezleten elfogadott döntések a béke erőinek győzelmét je­lentik. „Mi mindig nagyra ér­tékeltük azt a támogatást, amit ezekben a napokban egymás után jelennek meg a legkü­lönbözőbb finn ifjúsági szer­vezetek nyilatkozatai, ame­lyekben még azok a szerveze­tek is megbélyegzik a huligá­nok provokációit, amelyek kü­lönben a fesztivál gondolatát nem támogatják. XXX A VIT finn előkészítő bi­zottságának és a finn VIT-de- legációnak képviselői szerdán felkeresték Karjalainen mi­niszterelnököt és átadták neki az előkészítő bizottság, vala­mint a finn VIT-küldöttség emlékiratát, amelyben kifeje­zik aggodalmukat amiatt, hogy felelőtlen elemek a VIT és annak részvevői ellen irá­nyuló cselekményeket fejte­nek ki. Egyben szükségesnek tartják megállapítani, hogy a történtekre a fesztivál rész­vevői nem szolgáltattak okot. (MTI) a szocialista országok nyújtot­tak nekünk az országunk füg­getlenségéért vívott harcunk­ban” — hangoztatta. A jövőre vonatkozó tervek­ről szólva, Szufanuvong kije­lentette, hogy először ki kell vonni a külföldi csapatokat, azután meg kell teremteni az egységes hadsereget és állam- apparátust, majd meg kell tar­tani a nemzetgyűlési választá­sokat. (MTI) Szufanuvong nyilatkozata az Izvesztyijának V

Next

/
Thumbnails
Contents