Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-24 / 197. szám

1962. augusztus 24., péntek NÉPÚJSÁG 3 A% irányelv tanulmányozása hősben Vannak, akik még csak az első olvasásnál tartanak, mások csak belekukkantanak a hatalmas írásos anyagba, amely az MSZMP VIII. kongresszusának irányelveit rög­zíti, de szép számmal találkoztunk olyan emberekkel, akik alapos tanulmányozás alá vették a párt eme fontos doku­mentumát, amely hűen és reálisan értékeli eddigi eredmé­nyeinket, hibáinkat és megvalósítható, a nép javát szol­gáló feladatokat szab meg az elkövetkezendő évekre, E fontos dokumentum tanulmányozásának első nap­jaiban különböző foglalkozású embereket kérdeztünk meg, mi az első benyomásuk, véleményük a Központi Bizottság irányelveiről, s most ezekből a véleményekből adunk itt közre néhányat. vetelménye: a kapacitások op­timális nagysága, amely lehe­tővé teszi a legkorszerűbb technológia alkalmazását...” így olvastam ezt a Központi Bizottság irányelveiben, s en­nek megvalósulásáért dolgo­zunk majd valamennyien az elkövetkező években, s remél­jük, hogy ezek az elvek nem­csak a mi üzemünkben vál­nak valóra, ahol hatalmas előrelépést teszünk a gazdasá­gos termelés, s a magasabb termelékenység felé, de más gyárakban is megvalósulnak — fejezte be nyilatkozatát He- gyi Béla igazgató. SIRE GUSZTÁV, ssenldomonkoal Búkkal ja T»m elnökei A tézis megállapításai megerősítik elgondolásunkat VARGA LAJOS, 09 Egereaehi Bányaüzem főmérnökét A hétköznapi „apró munka44 is fontos! ség van, mmt bármikor. Ter­melésfelfutásunk biztosított, s minden anyagi támogatást megkapunk ahhoz, hogy fej­lesszük technológiánkat, ter­melési technikánkat. Jóllehet, Egercsehi most nagy adóssá­got cipel, s a tervek teljesíté­sével is baj van, de kicsit bi­zakodón mondhatjuk: pártunk VIH. kongresszusa tanácsko­zásainak kezdetére jelentősen törlesztünk adósságunkból. A “bányaüzem műszaki dolgozói felajánlották, hogy a XII-es ereszkében új front megnyi­tását teszik lehetővé, bővítik a munkahelyi kapacitásokat. A front előkészítése nagy ütem­ben halad, és szeptember má­sodik felében megérkezik a lengyel páncélkaparó is, melynek beszerelése után — ha a front termelni kezd — adósság nélkül zárhatjuk az 1962-es esztendőt, kiköszörül­hetjük a hírnevünkön esett csorbát. BUKAREST JELEN Azért a következe tesség sem mindenkor elismerésre méltó erény. Itt van mind­járt a következetes­ség egyik bajnoka, a Miamiban élő Ruselle Tongay, aki fejébe, vette, hogy az ő csa­ládjában toronyugró bajnok nevelődik. A következetesség első állomása: ötéves kis­lánya élete első to­ronyugrása az utolsó lett. Szörnyethalt. Ruselle Tongayt ek­kor tözenöt évi fegy­házra ítélték. Tizenöt év nagy Idő, van al­kalom elmélkedni. megéri-e ennyi idő a toronyugró bajnoksá­got. A következetes apa is elmélkedett és úgy döntött — megéri. Most szabadult ki. alig egy esztendeje és nem mulasztotta el bejelenteni: leghőbb vágya, hogy tizenöt éves fia toronyugró bajnok tegyen. Vagy bajnok lesz a fiúból, vagy halálig börtönlakó az apából. Bár az sem volna ér­dektelen, ha a zárt intézet lakója lenne — már most. (~ 6) Most itt van rád szükség... II 4. számú AKÖV újabb felajánlása a kongresszus tiszteletére Nem titkolta Borsányi La­jos igazgató, hogy a tagadha­tatlanul szép eredmények mellett olyan hiányosságok is vannak, amelyek károsan be­folyásolják a vállalat munká­ját. Egyes autóbusz vonala­kon nincs meg a megfelelő kihasználtság, így ezek ráfi­zetést jelentenek. Ilyen vona­lak például a gyöngyösi he­lyijáratok, amelyeknél vagy útvonal átszervezést kell vég­rehajtani, vagy meg kell szün­tetni azokat, mert nem tart­ható fenn az az állapot, hogy 60 személyes autóbuszok 3—4 utassal közlekedjenek. Az igazgató hangsúlyozta, hogy minden esetben ki kell vizs­gálni az utasok panaszait és határozott intézkedéseket kell tenni a panaszok okainak megszüntetésére. Ismertette a nyereségrésze­sedés elosztásának módját, amit az Autóközlekedési Ve­zérigazgatóság határozata ér­telmében úgy kell megoldani, hogy abból az egyes üzem­egységek az általuk elért eredmény arányában részesül­jenek. Hangsúlyozta az igazgató, hogy az elért kiváló eredmé­nyek túlnyomó részben a len­dületes munkaversenynek kö­el, amelyet a párttitkár mon­dott: — Most itthon van rád leg­nagyobb szükség! így került haza Kiss Albert, így választották a szövetkezet élére, s így dolgozik azóta is a nagyvisnyóiak boldoguláséért. BESZÉLGETÜNK. Arról is, hogy a csákányt hogyan sike­rült mással felcserélni, meg a gondokról, bajokról Is, amelyek egy fiatal, kezdő gazdaságban szép számmal kerülnek mindig. A bányászból lett tsz-elnöik meglepően tisztán és világosan látja a helyzetet: az emberek­kel való törődés, — ez a leg­fontosabb feladata a szövetke­zeti elnöknek. A tagok elvár­ják, hogy szinte nap nap után, minden órában meghallgassa az elnök panaszaikat, kívánsá­gaikat, s ha csak lehet, el ia intézze azokat. Sokaknak az is elég, ha megosztják valakivel gondjukat, amelyek nem Is tartoznak minden esetben a szövetkezetre, talán az elnökre sem. Nem lehet fontosabb egy szö­vetkezeti elnöknek, mint a ta­gokkal, szövetkezet gazdáival való törődés, — summázza rö­vid, de nagyon igaz tapasztala­tait Kiss Albert, — NEM VOLT könnyű a bányát a szövetkezettel felcse­rélni, de azért úgy érzem, nem választottam rosszul. Azt is bevallhatom, hogy sokkal ne­hezebb ez a poszt, mint a bá­nyában a segédvájáraiig. Itt sokszor egy egész falu gondját, terveit, örömeit kell magam­ban hordoznom olyan felelős­séggel, amely bizony sokszor még békén, pihenni se hagyja az embert. — Az elmúlt esztendőben még igen kezdetiek voltak eredményeink, az idén már tisztán és világosan kirajzoló­dik a jövő. Az enyém Is, a ta­goké is, hiszen a kettőnk sorsa egymástól elválaszthatatlan. Ezeket mondja Kiss Albert, nagyvisnyói tsz-elnök, a haj­dani bányász, aki most azokért az emberekért áldoz temérdek időt és energiát, akik közül maga is való. SZEBB, gondtalanabb élet. Ez könnyen nem születik, csak ügy magától semmi sem terem, és a nagyobb darab kenyér alapja is csak a munka lehet, a közösen végzett munka, amely meghozza* gyümölcsét Nagyvisnyón, a bányászból lett tsz-elnök hite szerint is. Szalay István Szovjet segítséggel villamos erőművek épülnek Jugoszláviában BELGRAD (TASZSZ): A Szovjetunió segítségével két, egyenként 100 000 kilo- wattos villamoserőművet épí­tenek Jugoszláviában. Az elő­készítő munkálatokra szovjet szakemberek érkeztek Be lí­rádba. (MTI) Nehezen tudnám megmonda. ni, hogy az irányelvek melyik fejezete, vagy akár része raga­dott meg legjobban, hiszen ahogy olvastam, az az érzésem támadt: az irányelvek a szavak egyszerűségében a már kipró­bált, a gyakorlatban bevált módszereket rögzítik, és mind­ezt a gok tényezőt széles ská­lájú rendszerbe is foglalj ált. Az irányelvekből a mezőgaz­dasági vonatkozású meghatáro­zásokat akarom elsősorban megemlíteni. Termelőszövetke. zeti elnök vagyok, immár két éve, s ez a ragaszkodás érthe­tő is. így nyugodt lelkiismeret­tel állíthatom, hogy a tézis megállapításai megerősítik el­gondolásunkat, hogy hegyes­dombos vidékünkön a táj jel­legének megfelelően alakítsuk, használjuk ki lehetőségeinket. Tovább fejlesztjük majd állat- állományunkat, tovább növel­jük átlagtermésünket, s tovább fokozzuk a termelékenységün­ket is a helyi lehetőségek ki­használásával, a tagok szor­galmára, becsületére támasz­kodva. HEGYI BÉL4, a Bélapátfalvi Cement Hz irányelvek a életünkről Első olvasásra Is kitűnt, hogy az MSZMP Központi Bi­zottságának irányelvei a mi munkánkról, életünkről szól­nak, nagyon sok olyan elvi tételt tartalmaznak, amelyet neküpk a gyakorlatban már most meg kell valósítani, de a jövőre vonatkozóan is sok hasznos útmutatást adnak. Vonatkozik ez a mi gyárunk­ra is, amely már 52 éves, s ezért érthetően, a kívántnál drágábban állíthatjuk elő a cementet. Ezért éreztük, hogy szinte hozzánk szól a párt VIII. kongresszusának irány, elve, mikor sürgeti, hogy „a beruházási eszközöket a nép­gazdaság fejlődését legjobban szolgáló célok gyors megvaló­Az elmúlt két óv tapasztala­tai is ezt az elgondolást iga­zolják. Csak néhány példát. 1981-ben búzából 8,2 mázsa, árpából pedig 8,6 mázsa átlag­termést értünk el. Ebben az év­ben viszont az előbbi 9,5 má­zsa, az utóbbi pedig 12 mázsa termést adott holdanként. Jö­vőre, és azután még többet akarunk produkálni. Még csak annyit szeretnék elmondani, hogy sokszor el kell olvasnunk még ezeket a tézise­ket, sokat/kell gondolkodnunk rajta, hiszen számtalan lehető­séget, illetve számtalan olyan lényegbevágó konkrétumot tud kezünkbe adni, amelyet talán az első olvasásra nem fedez­tünk fel, de a jövőben még ki tudja hányszor fel tudunk, sőt, fel kell használnunk. Gondolok itt gazdaságszervező, politikai munka összefüggéseire, a sze­mélyi kultuszból ránkmaradt hibák kiküszöbölésére, és még sok más egyéb fontos dolgokra. Az előttünk álló idő biztosítja a tézisek sokrétű tanulmányo­zását, és ugyanilyen felhaszná­lását is. és Méssmü igazgatója! ml munkánkról, I szálnak sitásira öatzpontositsuk”. Ennek az elvi megállapítás­nak valóra válását látjuk azokban a tervekben, ame­lyek a gyár modernizálását szolgálják. Néhány év múlva szinte lebontjuk az öreg gyá­rat, hogy helyébe modern, ma­gas termelékenységű gépekkel felszerelt üzemet létesítsünk, s a cementet előreláthatólag negyedannyi kalóriamennyi­séggel állítsuk elő, mint je­lenleg. A rekonstrukcióval el­érjük, hogy a termelés meg­duplázódik, az emberek jobb munkakörülmények között dolgozhatnak, s gyárunkat a legmodernebbek között emle­getik majd. „A beruházások fontos kö­— Gazdaságpolitikánk soha nem volt ennyire kiegyensú­lyozott, mint a nlostani idők­ben, Sokan úgy gondolják — merthogy a perspektívákban kibontott tervek szelíd emel­kedést Irányoznak elő —, hogy a tervteljesítés nem fontos követelmény, nem érdemes törődni az apró-cseprő felada­tokkal. Sokan lebecsülik a középszerű feladatokat. Pedig, ha valaki a hétköznapi „apró munkát" nem veszi komolyan, igen elszámítja magát. S ép­pen ez az, ami a legfontosabb a párt fontos dokumentumá­ban, az irányelvekben: meg kell tanulnunk a hétköznapi „apró munka” becsülését, ér­tékelni ezek jelentőségét. Energiagazdálkodásunkban az Újabb időkben egyre jobban a gáz és az olaj kerül előtérbe. De tudjuk, s tisztában va­gyunk azzal, mennyire számí­tanak és építenek az Egercse­hi bányászatra is. Egeresehi szenére most még inkább szük­Az első félévben elért meg­takarítások eredményekép­pen fokozni lehet az anyagel­látást, ami a gépkocsik mű­szaki állapotában fog jótékony hatással jelentkezni. Ezt azon­ban nem ötletszerűen, hanem szervezetten, a szükségletek felmérésével, céltudatosan kell végrehajtani. Az idei rendkívüli időjárás folytán a mezőgazdasági ter­mények szállítási igénye nem fokozatosan, hanem lökéssze­rűen, egyszerre jelentkezik. Készen kell állni a népgazda­ság számára fontos termények zavartalan elszállítására. Mi­vel a felkészülés anyagi bá­zisa az első félév eredményei alapján biztosítva van, a mű­szaki és forgalmi vezetők fel­adata a dolgozók munkaver­seny kezdeményezéseinek olyan mérvű támogatása, hogy annak eredménye a szállítási feladatok maradéktalan végre­hajtásában mutatkozzon. A vállalatnál 1200 dolgozó tett konkrét munkaverseny- felajánlást és 25 brigád küzd a szocialista brigád cím meg­szerzéséért. Érdekes jelenség, hogy míg Gyöngyösön többsé­gükben szerelők, addig Eger­ben gépkocsivezetők vesznek részt a brigádmozgalomban. Osztályvezetői értekezletet tartott a 4. számú Autóközle­kedési Vállalat. Borsányi ha­jós igazgató a vállalat vala­mennyi vezető beosztású for­galmi és műszaki dolgozójá­val ismertette az év első hét hónapjának eredményeit, rá­mutatott azonban a hiányos­ságokra is és kitűzte azokat a feladatokat, amelyeket me­gyénkben a4 Autóközlekedési Vállalatnak még ez évben meg kell oldania. Az év elején a vállalat fel­ajánlotta, hogy a tervezettel szemben 3 millió forint több­letnyereséget fog elérni. Ezt a vállalást valamennyi autóköz­lekedési dolgozó becsületes munkája révén már az első félévben sikerült teljesíteni. Ezért az MSZMP VIII. kong­resszusának tiszteletére továb­bi hárommillió forint nyere­ség elérését tűzték ki célul. Minden lehetőség megvan, hogy ezt a felajánlást a válla­lat teljesíteni is tudja, de je­lentősen javítani kell a veze­tés színvonalát. Sokat kell még tenni azért, hogy a dol­gozók részére a biztonságos, kulturált munkahelyet, vala­mint a megfelelő szerszám- ellátottságot biztosítsák. szönhetők és ezért ennek to­vábbi erőteljes segítésére kérte a párt-, a szakszervezet és a KISZ vezetőit, A célkitűzéseket is tartal­mazó terjedelmes beszámolót a jelenlevő forgalmi és mű­szaki vezetők megvitatták. Kovács József a petőfibányai főnökség forgalmának emelé­sére tett javaslatot, Széchy Győző,* a gyöngyösi SZB tit­kára az értekezlet politikai jelentőségét méltatta. Suha Gyula a vezetési szín­vonal emeléséről és a munka­verseny értékelés problémái­ról beszélt. Kijelentette, hogy a nyereségtöbblet felajánlás­nak a gyöngyösi üzemegység­re eső részét vállalja és az el­osztás igazságosságára hívta fel a figyelmet. Miriez József, a vállalat párttitkára, az ön­elégültségtől óvta a vezetőket, mert bár mennyiségileg jó munkát végzett a vállalat mű­szaki gárdája, minőségileg azonban még sok a kívánni­való, Bodor Imre megállapí­totta, hogy a vállalat május óta forgalmi megterheléssel dolgozik, ami fokozott telje­sítményeket ró a forgalmi és a műszaki dolgozókra. M. 7. GYORSAN peregnek fejünk fölött az évek, s szinte észre se vesszük az idő múlásét. Gyorsan, szélsebesen röppen el az ifjúság, s máris itt a meg­lett férfikor, a szélesre táguló élet. Vannak évek, hónapok, amelyekre szívesen, szinte bol­dogan emlékszünk vissza, vi­szont vannak idők, amelyeknek emléke is töviseket szúr az ember szívébe. Igen. Ilyen az élet. Változó és forgandó, egy­szer sötét feUegek takarják az eget, máskor mosolyogva süt ránk a nap, s szeretnénk, ha tényleg megállna felettünk az idő. EMLÉKEK. Igen. Hogy Is volt csak? Kiss Albert nap nap után Nagyvisnyóról indult a giktába. Először sivárnak, ri­degnek tűnt a „fakarusz", az­tán testvér módjára, összeszok­tak az emberek. A bányászok. Tréfa, viccelődés, nevetés köz­ben telt el az idő, - egyik nap a másik után s máris ott volt a farkaslyuki bánya, aho­vá Kiss Alberték dolgozási jár­tak. Az utazási Időt kártyával agyonverték, lenn a mélyben pedig már szinte madárszér- nyakon járt az idő. Egy segéd­vájárnak nem könnyű a dolga. A bényászélet sem könnyű, de ezernyi szépség van benne. A bányától csak az fél, aki nem ismeri a bányát, aki előtt sötét labirintnak tűnnek a váj átok, ,és a pislákoló bányászlámpák, 'mint alvilági kísértetek tüzes szemei, vibrálnak a mélyben. Az igazi bányász azonban a föld alatt érzi magát valóban otthon, s idegei meg se rezdül- nek, amikor feje fölött reccsen az ácsolat, a gerenda. Kiss Albert szívéhez hozzá­nőtt a bánya, s úgy is állította be életét, hogy innen megy majd nyugdíjba, innen, a bá­nyából. Az élet azonban más leckét adott, s egyik napon a falu vezetői beszélni akartak vele. — Gyere haza, a faluba, Al­bert! Állj a szövetkezet élére, vezesd a gazdaságot, amelyben új életet akar kezdeni százegy- néhány nagyvisnyói család. Most itthon van rád legna­gyobb szükség! — így szólt a hazahívás, s ezután jött a töp­rengés. — Hazamenjek? Otthagyjam a bányát, ahol már annyira összeszoktunk az emberekkel? A sok-sok kérdést azonban az az egyetlen mondat döntötte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents