Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-23 / 196. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 23., csütörtök Örökség, sxent koronával Igen, kedves levélíró, o cigarettapapír, amelybe a szalmaszálat csomagolták, úgy látszik, „örökségként” maradt ránk szentkoronás címerével és ezzel a felirattal: „Magyar Királyi Dohány Jövedék”. Amint leveléből kitűnt, augusztus 20-án kapta ezt a papírt a málnaszörp mellé, — és felháborodott. Pedig ha gazdasági szempontból nézzük, nincs miért mérgelődnie. Nem bűn az, hogyha nyersanyagokat — bármilyen régiek is azok hasznosítunk a magunk javára. És mégis érthető bosszan- kodása. Nemcsak azért, mert külföldiek is „felfedezhetik” ezt a vízjelet a papíron, — hanem inkább azért, mert azon a napon, amikor új alkotmányunk születésének 13. évfordulóját ünnepeljük, még egy cigarettapapír se emlékeztessen senkit a „jó királyságra”... (tv) *— AZ EGRI ÜZEMI Vendéglátó Vállalat a féléves időtartamú országos gyümölcslé-versenyben elnyerte a második csoport első helyezését. A jutalom két külföldi út: Bóta László és Pece Tibor áruforgalmi előadók a közeljövőben utaznak az NDK-ba. A szép eredményéért a vállalat 3500 forint értékű vásárlási utalványt is kapott. s= KÖZEL KÉTEZER VAGON zöldségfélét vásároltak fel eddig kereskedelmi szerveink a termelőszövetkezetektől. Az utóbbi napokban meggyorsultak az exportszállítások is, és mind több dinnye, szőlő kerül s fcwí- és belföldi piacokra. — A MÁTRA fő útvonalainak korszerűsítésére az idén több mint 22 millió forintot fordítanak. Mátraháza és Pa- rádsasvár között már dolgoznak az út szélesítésén, korszerűsítésén. A veszélyes kanyarokat ezen az útszakaszon 14 helyen átvágják és mintegy 40 vízáteresztőt létesítenek.- KÉT HÓNAPPAL EZELŐTT mosógépet vásárolt a detki földművesszövetkezet. A falu dolgozói máris megkedvelték a kölcsönzést és hetenként 10—12 helyre kölcsönzik ki. Elhatározták, hogy a szolgáltatás keretében most szemfelszedőgépet vásárolnak. * Évadnyitó társulati ülés az egri Gárdonyi Géza Színházban Tegnap tartotta évadnyitó társulati ülését az egri Gárdonyi Géza Színház. Bár még nem világítottak a rivaldafények, sem a sokszínű reflektorok, a színpadot is csupán fekete körfüggöny vette körül, mégis ünnepélyes volt a hangulat a nézőtéren. A társulati ülést Csapó János, a színház pártszervezetének titkára nyitotta meg, üdvözölte a színház dolgozóit, a megjelent vendégeket, köztük Simon Zsuzsa Kossuth-díjas rendezőt és Mányai Lajost, a Nemzeti Színház tagját. Az üdvözlések után Szőlősi Gyula, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója mondott megnyitó beszédet. Bevezetőjében köszöntötte a társulati ülés vendégeit, a művészeti tanács tagjait, majd külön-külön üdvözölte a művészeket. A színház igazgatója beszédében ismertette a színház programját, s annak a reményének adott kifejezést, hogy a jelenlegi társulattal a most kezdődő 1962—63-as évadban sikerül színvonalas és korszerű előadásokat produkálni. A megnyitó beszéd után Horváth Jenő, a színház vezető rendezője ismertette művészi elképzeléseit, majd beszélt a színészi hivatásról, felelősségről, s többek között elmondotta, hogy bízik a színház művészeiben és a közönségben is, s reméli, megfelelő, jó kapcsolat alakul majd ki a színház és közönsége között. A színház új tagjai közül Lengyel János szólalt fel a társulati ülésen, s arról beszélt, milyen nagy szeretettel és lelkesedéssel készülnek erre az izgalmasnak és érdekesnek ígérkező színházi évadra. Az MSZMP Heves megyei Bizottságának üdvözletét Borkő József, a megyebizottság osztályvezetője tolmácsolta, s hozzászólásában a pártszervezetek támogatásáról biztosította a színház dolgozóit. Ezután Dienes Tibor, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője osztotta ki a pénzjutalmakat. Az elmúlt szezonban végzett művészi teljesítményért, Moxik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG A Milady bosszúja EGRI KERTMOZI Legénylakás GYÖNGYÖSI PUSKIN Aki átmegy a íalon GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Felmegyek a miniszterhez HATVANI VÖRÖS CSILLAG Legenda a vonaton HATVANI KOSSUTH A kétéltű ember szorgalmas munkáért, illetve az új szezon előkészítéséért jutalmat kaptak: Szőlősi Gyula, a Gárdonyi Színház igazgatója, Horváth Jenő, a színház vezető rendezője, Somos István karnagy, B. Horváth András koncertmester, Kovács Mária, Pálffy György. Fonyó István és Szilágyi István, a színház művészei, Tóth József és Takács Márton színpadmesterek, Gömöri József és Délután fél Ezt jelzi a színház előcsarnokában elhelyezett próbatábla. A szereplők pontosan érkeznek, elfoglalják helyüket a színpadon elhelyezett hosz- szú asztalnál, s izgatottan várják a szerepkiosztás pillanatát. Horváth Jenő, a színház vezető rendezője vaskos pa- pírköteget húz elő táskájából, s kiosztja a szövegkönyveket, a gépelt szerepeket. Most már arra sincs idő, hogy a szereplők belelapozzanak a szövegbe, elolvassák az első sorokat, kezdődik az évad első próbája. Még lassan, vontatottan megy a szövegolvasás, javítani, egyeztetni kell a szöveget, mégis ünnepélyesek ezek a percek, mert itt indult el útjára, s reméljük a siker felé az egri Gárdonyi Géza Színház 1962—63-as évadjának első bemutatója: Salacrou Máglyák Firenzében című vígjátéka. Míg a színészek a szöveggel ismerkednek, Wieber Marianne, az első bemutató jelmez- tervezője, gondosan figyeli az arcokat, s ceruzája szorgalmasan szántja á papírost: születnek az első tervek, elgondolások, a szereplők jelmezeiről. Az egyik kis öltözőben is tanácskozás folyik, itt Rajkay György, a budapesti Jókai Brázovics György, a színház műszaki dolgozói, valamint Hütter Lajosné gazdaságvezető. A pénzjutalmak átadásával a társulati ülés véget ért, a délutáni órákban már megkezdődött a munka, este pedig a Szépasszonyvölgyben megrendezett vidám ismerkedési esten találkoztak a színház dolgozói, s ünnepelték az új színházi évad kezdetét. ötkor próba Színház díszlettervezője, az egri színház műszaki vezető gár-| dájával beszéli meg a francia vígjáték díszletterveit. A szezonnyitó darabban mutatkozik be az egri közönségnek Spányik Éva Jászai-díjas, Szabó Ottó, Petőházi Miklós, Lengyel János, Vályay Erzsi, Darida Róbert, Lőrinczi Éva, Kopetty Lia, Blazsán Erzsébet, s a három főiskolát végzett fiatal művész: Dávid Ági, Huszár László és Mendelényi Vilmos. Találkozik az egri közönség régi ismerősökkel is, Varga Tibor, Csapó János, Lenkey Edit, Páláncz Ferenc, Szilágyi István, Fonyó István és Herédy Gyula is játszanak a francia vígjátékban. Rendező Horváth Jenő. Bemutató szeptember 28-án. ★ A társulati ülésen egy táblát helyeztek a színpad fölé, rajta a jól ismert idézet: „Dolgozni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Ennek a gondolatnak a jegyében kezdte meg új évadját az egri Gárdonyi Géza Színház. Bízunk abban, hogy terveit, elgondolásait az idézet szellemében valósítja meg a most induló színiévadban. (m) FILM - FILM - FILM - FILM - FILM 100 évvel ezelőtt, 1862 augusztusában született CLAUDE DEBUSSY francia zeneszerző; az impresszionizmus irányzatának — amely az akkor uralkodó wagneri stílussal szemben a harmónia érdekében a formai kötöttségek feloldását jelentette — a megalakító] a. Színpadi műveiben ezt úgy éreztette a nézőkkel, hogy a drámai történések helyett csupán a légkört éreztette zenei aláfestéssel, amelyben a szereplők titokzatos, álomszerű környezetben mozognak. Első feltűnést keltő műve az Egy faun délutánja című zenekari mű volt, a továbbiakban a zene számos ágát művelte, megemlítjük a Tenger, a Szent Sebestyén vértanúsága című műClaude Debussy veit, a Hegedűszonátáját és a Pelleas és Melisande című operáját. Magyarul életrajzát Fábián László írta meg. 25 évvel ezelőtt, 1937-ben ezen a napon halt meg ALBERT ROUSSEL francia zeneszerző. Az észak-francia népneze hagyományai alapján, gondos forma művészettel megírt műveit az ellenpontos, egzotikus hanghatások jellemzik. 110 évvel ezelőtt, 1852 augusztusában született CHRISTIAN KROGH norvég festő-és író. Művei tárgyát a norvég főváros elesettjei és a tengerészek életéből vette. (Létért való küzdelem). Albertine című regénye 1886-ban jelent meg. Érdekes műve, a Rendőrorvos előszobája című, első kiállítása alkalmával botrányt keltett és ma a norvég művészet egyik legfontosabb alkotásának tekintik. Augusztus 23-a a ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁG felszabadulásának ünnepe. A Román Kommunista Párt vezetésével 1944- ben ezen a napon döntötték meg a szovjet csapatok támadásának következtében megingott fasiszta diktatúrát. 1962. AUGUSZTUS 23* CSÜTÖRTÖK: FÜLÖP A Milady bosszúja A film Dumas A három testőr című regényének második részét dolgozza fel. Szélesvásznú francia film, amelyet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutat be augusztus 23—29-ig. 38. A fiú eleinte szabadkozott. — Ne sérts meg, szívesen hívlak és tegezz te is bátran... Tegezz, mintha a nagybátyád lennék. Hiszen csak harminc- nyolc éves vagyok. És máris úgy szeretlek, mintha az unokaöcsémet találtam volna meg benned!... Tehát: szervusz! — Szervusz! Ismét összekoccintották poharukat. A magnetofon zajtalanul működött. Pontosan rögzítette a fiú minden mondatát, aki a második, harmadik pohár konyak hatására egyre többet fecsegett. Beszélt arról is, amit csak másoktól hallott, akaratlanul hangszalagra diktálta úgyszólván az óriáskohó és az erdőslaki kohászati kombinát felépítését, gyártmányainak változatosságát és rendeltetését. Horváth, amikor úgy gondolta, hogy már eleget hallott és rögzített ahhoz, hogy annak idején öszerop- panthassa a fiút, azt ajánlotta: — Most pedig menjünk vacsorázni! István, a bőséges vacsora után sört és bort is ivott. Kellemes hangulatuk kerekedett. — Remek fiú vagy! — s István vállára csapott. — Boldog vagyok hogy megismerhettelek. Végtére is, nem sokáig vagyok Erdőslakon és addig is társaságra vágyom. Ki tudja, megtaláljuk-e az unokaöcsémet ... mondom, hogy a háború előtt kaptam utoljára hírt róluk... Téged hát úgy tekintelek, mintha őt találtuk volna meg. Amíg én itt leszek, ne félj, semmire nem lesz gondod!... A fiún ismét erőt vett az ital. A mézes-mázos szavak megszédítették, boldog volt, s zavartalanul kérte: — Elsejéig, kedves bátyám... ha kisegítenél egy százassal... most nagyon kellene nekem... — Boldogan, öcsém! Ugyan, ne szégyélősködj... Megértem ... Én is voltam fiatal... Tedd csak el! Majd megadod elsején természetesen. ígértem neked a képeket is. Nem vagy rájuk kíváncsi? — De igen! Megnézném azokat is — mondta kényszeredetten a fiú, amikor már a zsebében érezte a pénzt. Felmentek az ügynök szobájába, végignézték a kollekciót. — Ezek persze csak reprodukciók és műnyomatok. Reklámpéldányok — magyarázta Horváth —, de itt van például ez a rézkarc. Rajta ez a csinos nő. Nézd: micsoda alak, micsoda vonalak, milyen művészi meglátás... az ihlet pillanata. Ez eredeti. — Valóban, ez nagyon szép. — Neked adom! Vidd el megismerkedésünk emlékeként. Ha elmegyek innen, emlegess meg róla... — Igazán kedves, dehát... — Vidd csak, vidd csak! — tuszkolta a fiúra és az ajtóig kísérte. — Várj: elég lesz neked az a százas? — Azt hiszem, igen . í. — No, itt van még egy. Ne érjen meglepetés... Majd megadod elsején. Természete- sen, hiszen tudod; ez a pénz a megrendelésekre felvett előlegből van nálam... XIV. A kelepce A hivatalvezető aláírta az aktát. — Ezt vigye le, Zsuzsika, az 1-es fiókba! Fürgén hagyta el az irodát. Végigszaladt a hosszú folyom són és amikor a lépcsőfordulóhoz ért, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy lecsússzon a sima felületű korláton. Ma jó napja volt. Jókedvöen ébredt, Korán eljött hazulról. Sétált a napfényes, aranyos tavaszi reggelen. Leült a ligetben egy fa alá a padra és hallgatta a madarak énekét. Kedve lett volna versenyt fütyörészni velük. A hivatalban is örömhírrel fogadták. — Kéthetes üdülésre javasoltuk Galyatetőre. Kimondhatatlanul boldog volt. Ujjongott örömében. Ne-: vetett, csacsogott egész nap. Mondta is valaki: — Te még sírni fogsz ma, Zsuzsi... — Ugyan, mi okom lenne rá? Rendes kerékvágásba zökkent az élete. Keserves külföldi hányódtatásának csak a rossz emléke maradt meg, s ezt is halványítani kezdte már az idő és annak a fiúnak ... Kerékgyártó' Jánosnak a barátsága. Minden olyan szép, mindennek úgy örül tegnap este óta... Találkoztak. János késett, elnézését kérte, hivatali elfoglaltságára hivatkozott és egy feketére hívta. Boldogan ment vele és odabent a cukrászdában, amikor a pohárért nyúltak, véletlenül összeért a kezük. Mindketten megrezzenték. Valami, kifejezhetetler meleg, elgyengítő bizsergés futott át rajta, a fejebúbjától a lábaujjáig megremegett tőle. Jánosban ugyanez ment végbe. Suttogva beszéltek, mintha attól féltek volna, hogy valaki a szomszéd asztalnál kihallgatja őket. De egy idő múltán Zsuzsi arcán ismét megjelent az a fáradt, szomorú mosoly; amelyet annyiszor észrevett már a fiú, és amikor hazafelé mentek, megfogta a kezét. Erős tenyerébe fogta, megsi-: mogatta és azt mondta: — Zsuzsi! Nincs jogom ahhoz, hogy beleavatkozzam az életébe, de... de én mégis szeretném tudni, mi az oka annak, hogy időnként váratlanul összerezzen, elkomoro- dik és... és olyankor alig lehet magára ismerni. — Oh! — mondta és akarata ellenére félénken simult a nyomozótiszthez. — Nincs nekem semmi bajom.,. Pedig, dehogy nincs! Hányszor végiggon dolta már ezt a, kapcsolatot, hányszor kereste, kutatta magában ennek az érzésnek igazi értelmét, s tette fel a kérdést: „érdemes-e a randevúkra elmenni? Vajon Kerékgyártó János nem ugyanazt akarja, mint a másik”? Sokszor támadt olyan gondolata, hogy jó lenne elfutni, valahová messzire elmenekülni és bezárkózni mindaddig, amíg el nem felejti. (FolytatjukJ
