Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-22 / 195. szám
IÉ NEPÜJ8AG 1963. augusztus 33., szerda Sajtóértekezlet Moszkvában az első csoportos űrrepülésről MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet fővárosban kedden délelőtt sajtóértekezlet kezdődött, amelyen Nyikolajev őrnagy és Popovics alezredes számoltak be sikeres űrrepülésükről. Andrijan Nyikolajewel és Pavel Popoviccsal, a csoportos űrrepülés hősével együtt, az emelvényen tartózkodott két „űrtestvérük”, Jurij Gagarin és German Tyitov is. Az űrhajósok mellett neves szovjet tudósok foglaltak helyet. A hatalmas terem dörgő tapssal fogadta a kozmosz hőseit. A díszemelvényt a foto- és filmriporterek szoros gyűrűje vette körül. A sajtóértekezletet Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. „Az egész világ javát szolgálja“ A Vosztok 3. és a Vosztok 4. szputnyik-űrhajók repülését azzal a békés szovjet programmal összhangban valósították meg, amely a kozmikus térség tanulmányozására és feltárására irányul. „A szovjet tudomány és technika kiemelkedő eredménye az egész világ javát szolgálja” — jelentette ki Msztyiszlav Keldis. A csoportos űrrepülés alapvető mozzanatait jellemezve az elnök emlékeztetett arra, hogy az űrhajós pilóták „hiánytalanul teljesítve programjukat, a korábban kiszámított térségen, Dél-Kara- ganda körzetben (Kazahsztán) nagy pontossággal értek Földet”. A több napig tartó csoportos űrrepülés „tökéletesített kozmikus szputnyik-űrhajók létrehozását” követelte meg — hangoztatta Keldis. A földi állomások széles hálózata lehetővé tette, hogy az űrhajókkal közvetlen ösz- szeköttetést létesítsenek „a Szovjetunió gyakorlatilag bármelyik pontjáról”. Az űrhajósokkal kétoldalú beszélgetést folytattak néhány ezer kilométer távolságban az ultrarövid hullámsávon és a rövidhullám-sávon pedig olyan eseteket jegyeztek fel, amikor az összeköttetés távolsága jóval meghaladta a tízezer kilométert is”. Az ember űrrepülése megvalósítható a Föld és más égitestek körül Az űrhajósok elhagyhatták ülésüket és szabadon „úszhattak” a kabinban — hangoztatta a tudós. Ilyen feltételek közepette a kabinban elhelyezett hangszórók és mikrofonok különleges rendszere segítségével rádióösszeköttetést létesítettek és ezek a berendezések biztosították a Földről érkező adások gyakorlatilag változatlan hallhatóságát és az űrhajósok által a Földre irányított adások hangosságát, függetlenül attól, hogy a kabin melyik részében tartózkodtak. Msztyiszlav Keldis hangsúlyozta, hogy „a rádióhullámok terjedésével ,és a különböző űrhajók közti egyidejű rádióösszeköttetés megszervezésével kapcsolatban rendkívül értékes adatokat” szereztek. A Vosztok 3. és a Vosztok 4. csoportos űrrepülése — mondotta Keldis — „meggyőzően bizonyítja az ember szabad űrrepülésének lehetőségét és utat mutat ahhoz, hogy még bonyolultabb és tartó- sabb űrrepüléseket valósítsanak meg mind a Föld körül, mind más égitestek körül”. Nyikolajev és Popovics kitüntetése Keldis átnyújtotta Nyikola- jevnek és Popovicsnak a rakétatechnikát és az űrrepülést megalapozó nagy orosz tudósról, Ciolkovszkijról elnevezett aranyérmet, majd átölelte az űrhajósokat. A megjelentek helyükről felemelkedve, forró tapssal köszöntötték az új szovjet hősöket. Nyikolajev és Popovics felmutatta a jelenlevőknek az érmeket. A C olkovszkij érmet az űrközi közlekedés terén végzett kiemelkedő teljesítmények jutalmazására alapították. Nyi- kolajevnek és Popovicsnak a Tudományos Akadémia elnöksége a világon elsőként végzett tartós, csoportos űrrepülésért ítélte oda az érmet. Annak idején Gagarin és Tyitov is megkapta ezt a kitüntetést. Hogyan hat az emberre az űrrepülés Vlagyimir Jazdovszkij professzor felszólalásában rámutatott, hogy „a leendő űrutasok szempontjából egyik leglényegesebb kérdés” az, hogyan hatnak tartósan az emberre az űrrepülés tényezői. A professzor közölte, hogy Gagarin és Tyitov űrrepülései utón a szovjet tudósok és tervezők nagyarányú kutatómunkát végeztek annak érdekében, hogy „fokozzák az ember fiziológiai ellenállását az űrrepülés tényezőinek hatásával szemben és jobb körülményeket teremtsenek ahhoz, hogy az ember hosszabb ideig tartózkod- hassék az űrhajó kabinjában.” Mindezt figyelembe vették az újabb űrhajósok gondos kiválasztásánál, valamint azoknak a módszereknek a kidolgozásánál, amelyekkel az egyensúlyérzék és a mozgási szervek fiziológiai rendszerének edzésére törekedtek. A technikai eszközök megbízhatósága Anatolij Blagonravov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia technikai osztályának vezetője kijelentette: „Az a merész biztonság, amellyel nálunk a Szovjetunióban az űrhajósok repülései folynak, mindenekelőtt a technikai eszközök megbízhatóságán alapszik. Emlékeztetett arra, hogy külföldön gyakran hallottunk ilyen kijelentéseket: „Igen, a rakéta-technika fejlesztésében a Szovjetunió megelőzte az Egyesült Államokat.” — Össze kell hasonlítani Gagarin és Tyitov kísérletének, Nyikolajev és Popovics csoportrepülésének pontosságát azokkal a nehézségekkel — folytatta Blagonravov —, amelyek Carpenter amerikai űrhajós leszállását kísérték. iVem ábránd eljutni a Holdra A szovjet űrkutatás legközelebbi terveiről szólva az akadémikus kijelentette, hogy „tovább folynak majd az űrutazások. eleinte önműködő bolygóközi űrállomások, később pedig az ember közvetlen részvételével”. Blagonravov akadémikus kijelentette: „most már teljesen bebizonyosodott, hogy van lehetőség az ember tartós utazására a világűrben. Már nem ábránd, hogy az ember eljuthat a Holdra és a naprendszer szomszédos bolygóira.” — Kétségtelen — hangsúlyozta az akadémikus —, hogy az űrhajósok legutóbbi repülésénél szerzett anyagok feldolgozása után „történnek majd bizonyos változások, amelyeknek célja a tervezett kutatások megjavítása és talán meggyorsítása is. Tudományunk és technikánk újabb vívmányai ismét lázba hozza majd a világot.” A tudós ez utóbbi szavait viharos taps fogadta. Blagonravov azt is kijelentette, hogy „a szovjet tudomány meglepetést keltő eredményei a szocialista rendszer előnyein alapulnak. Ez a rendszer biztosítja az ország tudományos, kulturális és gazdasági életének szakadatlan haladását.” Andrijan Nyikolajev űrhajóspilóta,- akit a hallgatóság nagy tapssal fogadott, kijelentette, hogy „a szovjet nép az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nagy figyelmet fordít a világűr békés célokra történő feltárására...” „Különösen nagy örömmel állapíthatom meg — fűzte hozzá —, hogy kozmikus repüléseink tudományos, békés célokat szolgálnak és megfelelnek az egész emberiség érdekeinek ...” Közölte, hogy a Vosztok 3. és a Vosztok 4. szputnyik űrhajó „tökéletesebb és kényelmesebb”, mint a Vosztok 1. és a Vosztok 2., „habár az űrhajók elvi felépítése ugyanaz”. Andrijan Nyikolajev foglalkozott a repülést megelőző előkészítő munka két nagy, önálló fokozatával. Egyikük magában foglalja az űrhajóspilóták kiképzésének általános rendszerét, a másik pedig az űrrepülés előtti konkrét előkészítési időszakot. Az előkészítés általános szakaszában az űrhajós pilóták számos elméleti kérdést tanulmányoznak, valamint különleges fizikai, orvosi, biológiai, technikai és repülési előkészületet hajtanak végre. German Tyitov tapasztalatából kiindulva, gyakorolták a kézi irányítást, a pilótaülés elfoglalását, illetve az ülés elhagyását, hogy lehetővé váljon a „szabad úszás” megvalósítása az űrhajó kabinjában. „Az edzőberendezés lehetővé tette a feladat eme elemeinek teljes mértékű kidolgozását és így a repülés során végrehajtásuk nem okozott nekünk gondot. Mindent a földi előkészítésnek megfelelően tettünk”. „A konkrét és céltudatos előkészület biztosította számunkra a repülés programjának sikeres teljesítését” — hangoztatta az űrhajós. „Felemelő érzés — jelentette ki Andrijan Nyikolajev —, hogy a Vosztok 3. és Vosztok 4. űrhajót mind az idő, mind pedig a hely tekintetében eszményi pontossággal bocsátották az előre megjelölt pályára.” Az űrhajók rendkívül kis .távolságra tartózkodtak egymástól és „mi készek voltunk kezet szorítani egymással és gratulálni az első sikerek alkalmával”. Mint Nyikolajev megjegyezte, az űrhajó pályasíkjának az egyenlítő síkjával bezárt jelentős hajlásszöge lehetővé tette az űrhajósoknak, hogy „gyönyörködjenek” bolygónk valamennyi szárazföldjében. Az űrrepülés alatt szerzett benyomásairól szólva, Nyikolajev kijelentette, hogy a Vosztok 3. négy napon át olyan volt számára, mint „a szülői ház”. „A szovjet emberek, a párt és a kormány részéről megnyilvánult meleg együttérzés és gondoskodás megtízszerezte erőmet.” Szívük mélyéig meghatották az űrhajósokat az üdvözlő táviratok, valamint a Nyikita Hruscsowal rádiótelefonon folytatott beszélgetés. „Újabb energia költözött belém, megsokszorozódott győzelmi akaratom.” Nyikolajev kijelentette, hogy egész repülése alatt „állandó megbízható kapcsolata volt a Földdel”, hallotta űrhajós-barátainak hangját, akik közölték vele a szükséges adatokat. „Milyen nagy volt az örömöm, amikor űrrepülésem első napjának végén az én űrhajóméhoz hasonló pályán megjelent a Vosztok 4, amelyet barátom vezetett” — mondotta Nyikolajev, majd hozzátette: „azonnal kétoldalú rádiókapcsolatot teremtettünk, érdeklődtünk egymás hogylétéről és szerencsés repülést kívántunk egymásnak”. „Nehéz elmondani, milyen jó kettesben repülni az űrben, barátot érezni magunk mellett. Repülésünk pontosan a Földön kidolgozott tervnek megfelelően, mint mondani szokás — percnyi pontossággal folyt le. Repülési feladatunk minden elemét feldolgoztuk és jól előkészítettük a Földön. Munkánkban ezt az elvet követtük: „Nehéz, amikor tanuljuk, de könnyű lesz, amikor repülünk”. „A Vosztok 3. és a Vosztok 4. űrhajók pilótáinak a repülés folyamán nem voltak semmiféle egyensúlyérzéki zavarai” — állapította meg Nyikolajev. „Nem szenvedtünk étvágytalanságban sem — jelentette ki ezután az űrhajós. — Szigorúan az előírásnak megfelelően étkeztünk. Hasonlóképpen az előírásoknak megfelelően dolgoztunk, végeztünk megfigyeléseket és pihentünk. El kell ismernem, hogy nagyon jól lehet aludni a világűrben. Sehol nem nyom semmi, nem kell egyik oldalról a másikra fordulni. Élvezettel teljesítettük a programban előirányzott tornagyakorlatokat. Ily módon nemcsak izmaink rugalmasságát tartottuk fenn, hanem- munkaképességünket is. Űrrepülése alatt Nyikolajev igen könnyen hozzászokott a napirendhez. A második napon — mondotta — két perccel a kitűzött időpont előtt ébredtem fel. A harmadik napon nyolc órát aludtam, a negyediken 10 perccel később ébredtem fel az előírtnál. Ennek következtében már nem a Szovjetunió területe fölött jártam, mint ébredésemkor kellett volna — hanem Eszak- Amerika fölött. Kijelentette, hogy négynapos repülése során igen érdekes volt az utolsó forduló, amikor működésbe léptek a leszállás műszerei és eszközei. „Arra gondoltam, hogy hamarosan a Földön leszek. Megmondtam ezt Popovicsnak, ő viszont hat perc múlva közölte, hogy nála is működésbe léptek a leszállás észközei”. — Ezután dolgozni kezdett a fékező-berendezés és megkezdődött a leszállás. Amikor az űrhajó ereszkedni kezdett — mondotta Nyikolajev —, lassan érezni kezdtem a súlynövekedést és ez az érzés fokozatosan erősödött. Az ablakon keresztül eleinte füst látszott, majd később láng, vörös, narancssárga, sárga, zöld, kék színeik jelentek meg a lángban. Amikor a láng megjelent, reccsenés hallatszott, de az űrhajó konstrukciójának ismeretében Nyikolajev — mint mondotta — nem jött izgalomba, hanem ezt monta magában: „nyugalom, csak égjen, normálisan folyik a leszállás“. A megjelentek viharos tapsa fogadta az űrhajós e szavait. Mint Nyikolajev elmondta, ilyenkor olyan benyomása támad az embernek, mint amikor egy kocsi rossz úton megy és nagyon ráz. A további leszállás folyamán csökken a rázás és az út végül egészen simává válik. Nyikolajev közölte, hogy ejtőernyővel ereszkedett le és Karaganda közelében ért földet. „Mikor földet értem, az első gondolatom az volt, hogy megcsókolom földanyánkat’ — jelentette ki Nyikolajev viharos taps közepette. Ezután Pavel Popovics kezdett beszélni. örömmel tölt el az a tudat — mondotta —, hogy az űrhajók, amelyeken a, csoport-repülést végeztük, a szovjet tudomány és a szovjet műszaki gondolkodás nagyszerű alkotásai. Az is örömmel tölt el, hogy mi alkottunk a világűrben az első szovjet kollektívát. Popovics kijelentette, hogy folytathatta volna a repülést, mert nagyszerűen érezte magát, és az űrhajó berendezései kifogástalanul működtek. „A kozmoszban mindent úgy csináltam, mint a Földön: munkát végeztem, amelyet a repülési program írt elő, jót étvággyal ettem, tornásztam, jól, mélyen aludtam, s nem álmodtam semmit.” „Egyes óceánontúli urak tagadni próbálták űrrepülésünket. s bizonyítékot követelnek arra, hogy mi valóban végrehajtottuk azt. Mit lehet mondani ezeknek az embereknek? Repüljenek fel az űrbe, uraim, kövessenek, érjenek utol bennünket, hogy lássák, hogyan repülnek a szovjet űrhajók”. Popovics közölte, hogy Nyikolajev rádió utján közölte vele tapasztalatait, miután az első nap alatt ő már teljesítette a repülés egyes elemeit. Például azt rádiózta, hogy már kiszállt az ülésből és szabadon, szinte úszva közlekedik kabinjában. „Ezt én is sikeresen végrehajtottam. Micsoda érzés volt: gondolják el, nem volt súlyom, szabadon járhattam, kelhettem, foroghattam anélkül, hogy kellemetlen érzéseim lettek volna.” Kötelék-repülésünk megmutatta, hogy elvileg lehetséges különböző országok űrhajó-csoportjainak együttes repülése — mondotta Popovics —, hogy úgy mondjam, nemzetközi kozmikus expedíció. Az űrhajós kifejezte szilárd meggyőződését, hogy eljön az az idő, amikor a különböző országok tudósai, tervezői, űrhajósai egyesítik erőfeszítéseiket. „Ez lehetővé teszi majd olyan feladatok megoldását is, amelyekről ma még csak ábrándoznak. Nem szükséges elmondani, hogy minél hamarabb jön el ez az idő, annál jobb lesz a föld népei számára...” Ezután Popovics megkezdte a válaszokat az újságírók kérdéseire. Több tudósító kérdezte: hogyan ért földet a két űrhajós? Popovics úgy válaszolt, hogy miként Tyitov és Nyikolajev, ő is ejtőernyővel ért földet, tehát nem az űrhajóval együtt, hanem a Vosztok mellett, azzal párhuzamosan ereszkedett le a földre. A Vosztok 3. és a Vosztok 4. pilótái egymástól 200 kilométernyire ereszkedtek le. Derültséget keltett a BBC tudósítójának kérdése: arra kérte Popovics alezredest, hogy énekeljen el néhány szakaszt abból a dalból, amelyet a világűrben énekelt. Az alezredes mosolyogva vágta ki magát: — Nem énekelhetem, mert nincs zenekíséret. A kozmoszban a csillagok voltak a hangszerek. Nyikolajev barátom pedig énekével kísért. Ezután is egy tréfás kérdés következett: — Szeretné-e, ha az ön Natasa lánya lenne az első női űrhajós, vagy úgy véli, hogy amíg Natasa felcseperedik, már más nő is elindulhat a világűrbe? Popovics alezredes így válaszolt: Natasa még nem nő fel addig, amikor már nők is a világűrben fognak repülni. Egy újságíró megkérdezte, fel lehet-e használni a Vosztok 4-et további űrrepülésre, vagy tönkrement-e az űrhajó? Az alezredes azt felelte, hogy a Vosztok 4-gyel még igen sokszor és nagyon szívesen a világűrbe emelkednék, ha erre utasítást kap. Egy másik kérdésre válaszolva elmondotta, hogy a két űrhajó között a világűrben a minimális távolság öt kilométer volt. Ez a bejelentés csodálkozó felszisszenést váltott ki a teremben. — A vezérlés és az irányítás pontossága valóban elképesztő — mondotta több újságíró. Egy nyugati újságíró zavarba akarta hozni Popovics alezredest és a következő „fogas” kérdést tette fel: — Miért nem közlik a Vosztok űrhajók súlyát? Popovics egyszerű hangon válaszolta: — A Vosztok súlya körülbelül 5 tonna. Igen sok újságíró érdeklődött az űrhajózás apróbb technikai vonatkozásai iránt. Volt, aki megkérdezte, hogy Popovics milyen tornagyakorlatokat végzett az űrhajóban? Popovics azt válaszolta, hogy igen sokféle tornagyakorlatot végzett, elsősorban az izomerő megfeszítésével, s csak futni és ugrani nem lehetett a hajóban. Az egyik amerikai újságíró azt kérdezte, miért nem lehet ugrálni a súlytalanság állapotában? Popovics általános derültség közepette válaszolt: — A kozmoszban való ugrálás örömét meghagyom az újságíróknak. Érdekes kérdés következett ezután: az űrhajósok programjában szerepelt-e a két űrhajó egybekapcsolása, vagy azonos időben történő felbocsátásuk? Popovics azt felelte, hogy a két űrhajó, bár igen közel járt egymáshoz, sohasem érintkezett a világűrben, mert ez nem szerepelt a programban. Ugyancsak nem volt szó arról, hogy a két űrhajót azonos időben bocsássák fel. A felbocsátás tökéletesen és kifogástalanul történt, minden a program szerint ment. Egy amerikai újságíró megkérdezte: fenyegeti-e a Nyugatot Popovics és Nyikolajev űrrepülése? Popovics vidám mosollyal így válaszolt: — Amint láthatják, Andrijan Nyikolajewel együtt békés emberek vagyunk. A világűrből rádió útján üdvözöltük a Föld népeit és azt üzentük: érjenek el minél nagyobb sikert a béke és a barátság megszilárdításában. Mi senkit sem fenyegetünk. Ezután Andrijan Nyikolajev válaszolt a kérdésekre. Az egyik tudósító azt kérdezte, hogy az irányítást és a vezérlést a Földről végeztéik-e, vagy az űrhajósok kézi irányítást is alkalmaztak? Nyikolajev azt válaszolta, hogy a Földről is irányították az űrhajókat, de Popoviccsal együtt ő maga is vezette hajóját. A csehszlovák tudós azt kérdezte: hogyan értékeli saját teljesítményei a Holdba irányuló űrrepülések lehetősége szempontjából. Nyikolajev azt válaszolta, hogy feltétlenül pozitív jelentőségűek az eddigi űrrepülő- sek, mert a most szerzett számtalan adatra szükség lesz a Holdra irányuló repülések előkészítéséhez. A Moscow News című angol nyelvű szovjet hetilap tudósítója megkérdezte, hogy az űrhajósjelöltek között csak pilóták, vagy esetleg tudósok is vannak, továbbá, hogy mikor lehet külön tréning nélkül világűrutazásra vállalkozni? Nyikolajev azt felelte, hogy az űrhajós-jelöltek között különféle szakemberek is van- nak és nincs már messze az a nap, amikor különleges edzés nélkül is vállalkozhatnak emberek biztonságos űrrepülésre. Ezután a Népszabadság és a Magyar Távirati Iroda moszkvai tudósítójának két kérdése következett: Az első kérdésre válaszolva Nyikolajev elmondotta, hogy a világűrben fényképezte a Holdat, fényképezte a napkeltét, napnyugtát, és felvételt készített a Föld legszet pontjairól, különösen a partvidékekről. ' — Nem tudom — mondotta —, milyenek lesznek a felvételek, mert ez csak az előhívás után derül ki. Ha a képek lesznek, majd együtt gyönyörködünk bennük. A másik kérdés így hangzott: tudta-e ön, hogy mikor ad közvetítést a telezízió az űrhajóból? — Valahányszor televíziós közvetítésre került sor, értesítettek, hogy készüljek fel. Bekapcsoltam az űrhajó belső világítását és igyekeztem bemutatni a nézőknek, milyen is a súlytalanság. E^ért különböző tárgyakat eresztettem le. hogy azok szabadon lebegjenek. Nézőimnek jeleket is adtam, például, hüvelykujjamat felemelve, orosz szokás szerint mutattam, hogy milyen jól érzem magamat. Az űrhajósok válaszai után Vlagyimir Jazdovszkij profesz- szor, Keldis akadémikus, Popovics. Nyikolajev és a szovjet tudósok még igen sok kérdésre válaszoltak. Az űrhajóig hőseinek és a szovjet tudósoknak sajtókonferenciája mintegy négy óra hosszat tartott. (MTI)
