Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-22 / 195. szám

IÉ NEPÜJ8AG 1963. augusztus 33., szerda Sajtóértekezlet Moszkvában az első csoportos űrrepülésről MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet fővárosban ked­den délelőtt sajtóértekezlet kezdődött, amelyen Nyikola­jev őrnagy és Popovics alez­redes számoltak be sikeres űr­repülésükről. Andrijan Nyikolajewel és Pavel Popoviccsal, a csoportos űrrepülés hősével együtt, az emelvényen tartózkodott két „űrtestvérük”, Jurij Gagarin és German Tyitov is. Az űr­hajósok mellett neves szovjet tudósok foglaltak helyet. A hatalmas terem dörgő tapssal fogadta a kozmosz hő­seit. A díszemelvényt a foto- és filmriporterek szoros gyűrűje vette körül. A sajtóértekezle­tet Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadé­mia elnöke nyitotta meg. „Az egész világ javát szolgálja“ A Vosztok 3. és a Vosztok 4. szputnyik-űrhajók repülését azzal a békés szovjet prog­rammal összhangban valósí­tották meg, amely a kozmikus térség tanulmányozására és feltárására irányul. „A szov­jet tudomány és technika ki­emelkedő eredménye az egész világ javát szolgálja” — je­lentette ki Msztyiszlav Keldis. A csoportos űrrepülés alap­vető mozzanatait jellemezve az elnök emlékeztetett arra, hogy az űrhajós pilóták „hiánytalanul teljesítve prog­ramjukat, a korábban kiszá­mított térségen, Dél-Kara- ganda körzetben (Kazahsztán) nagy pontossággal értek Föl­det”. A több napig tartó csopor­tos űrrepülés „tökéletesített kozmikus szputnyik-űrhajók létrehozását” követelte meg — hangoztatta Keldis. A földi állomások széles hálózata lehetővé tette, hogy az űrhajókkal közvetlen ösz- szeköttetést létesítsenek „a Szovjetunió gyakorlatilag bár­melyik pontjáról”. Az űrha­jósokkal kétoldalú beszélgetést folytattak néhány ezer kilo­méter távolságban az ultra­rövid hullámsávon és a rövid­hullám-sávon pedig olyan ese­teket jegyeztek fel, amikor az összeköttetés távolsága jóval meghaladta a tízezer kilomé­tert is”. Az ember űrrepülése megvalósítható a Föld és más égitestek körül Az űrhajósok elhagyhatták ülésüket és szabadon „úsz­hattak” a kabinban — han­goztatta a tudós. Ilyen felté­telek közepette a kabinban elhelyezett hangszórók és mikrofonok különleges rend­szere segítségével rádióössze­köttetést létesítettek és ezek a berendezések biztosították a Földről érkező adások gya­korlatilag változatlan hallha­tóságát és az űrhajósok által a Földre irányított adások hangosságát, függetlenül at­tól, hogy a kabin melyik ré­szében tartózkodtak. Msztyiszlav Keldis hangsú­lyozta, hogy „a rádióhullá­mok terjedésével ,és a külön­böző űrhajók közti egyidejű rádióösszeköttetés megszer­vezésével kapcsolatban rend­kívül értékes adatokat” sze­reztek. A Vosztok 3. és a Vosztok 4. csoportos űrrepülése — mondotta Keldis — „meggyő­zően bizonyítja az ember sza­bad űrrepülésének lehetőségét és utat mutat ahhoz, hogy még bonyolultabb és tartó- sabb űrrepüléseket valósítsa­nak meg mind a Föld körül, mind más égitestek körül”. Nyikolajev és Popovics kitüntetése Keldis átnyújtotta Nyikola- jevnek és Popovicsnak a raké­tatechnikát és az űrrepülést megalapozó nagy orosz tudós­ról, Ciolkovszkijról elnevezett aranyérmet, majd átölelte az űrhajósokat. A megjelentek helyükről felemelkedve, forró tapssal köszöntötték az új szovjet hősöket. Nyikolajev és Popovics felmutatta a jelenle­vőknek az érmeket. A C olkovszkij érmet az űr­közi közlekedés terén végzett kiemelkedő teljesítmények ju­talmazására alapították. Nyi- kolajevnek és Popovicsnak a Tudományos Akadémia elnök­sége a világon elsőként végzett tartós, csoportos űrrepülésért ítélte oda az érmet. Annak ide­jén Gagarin és Tyitov is meg­kapta ezt a kitüntetést. Hogyan hat az emberre az űrrepülés Vlagyimir Jazdovszkij pro­fesszor felszólalásában rámu­tatott, hogy „a leendő űrutasok szempontjából egyik leglénye­gesebb kérdés” az, hogyan hatnak tartósan az emberre az űrrepülés tényezői. A professzor közölte, hogy Gagarin és Tyitov űrrepülései utón a szovjet tudósok és ter­vezők nagyarányú kutatómun­kát végeztek annak érdekében, hogy „fokozzák az ember fizio­lógiai ellenállását az űrrepülés tényezőinek hatásával szem­ben és jobb körülményeket te­remtsenek ahhoz, hogy az em­ber hosszabb ideig tartózkod- hassék az űrhajó kabinjában.” Mindezt figyelembe vették az újabb űrhajósok gondos ki­választásánál, valamint azok­nak a módszereknek a kidolgo­zásánál, amelyekkel az egyen­súlyérzék és a mozgási szervek fiziológiai rendszerének edzé­sére törekedtek. A technikai eszközök megbízhatósága Anatolij Blagonravov akadé­mikus, a Szovjet Tudományos Akadémia technikai osztályá­nak vezetője kijelentette: „Az a merész biztonság, amellyel nálunk a Szovjetunióban az űrhajósok repülései folynak, mindenekelőtt a technikai esz­közök megbízhatóságán alap­szik. Emlékeztetett arra, hogy külföldön gyakran hallottunk ilyen kijelentéseket: „Igen, a rakéta-technika fejlesztésében a Szovjetunió megelőzte az Egyesült Államokat.” — Össze kell hasonlítani Ga­garin és Tyitov kísérletének, Nyikolajev és Popovics csoport­repülésének pontosságát azok­kal a nehézségekkel — folytat­ta Blagonravov —, amelyek Carpenter amerikai űrhajós le­szállását kísérték. iVem ábránd eljutni a Holdra A szovjet űrkutatás legköze­lebbi terveiről szólva az akadé­mikus kijelentette, hogy „to­vább folynak majd az űrutazá­sok. eleinte önműködő bolygó­közi űrállomások, később pe­dig az ember közvetlen részvé­telével”. Blagonravov akadémikus ki­jelentette: „most már teljesen bebizonyosodott, hogy van le­hetőség az ember tartós utazá­sára a világűrben. Már nem ábránd, hogy az ember eljut­hat a Holdra és a naprendszer szomszédos bolygóira.” — Kétségtelen — hangsú­lyozta az akadémikus —, hogy az űrhajósok legutóbbi repülé­sénél szerzett anyagok feldol­gozása után „történnek majd bizonyos változások, amelyek­nek célja a tervezett kutatások megjavítása és talán meggyor­sítása is. Tudományunk és technikánk újabb vívmányai ismét lázba hozza majd a vi­lágot.” A tudós ez utóbbi szavait vi­haros taps fogadta. Blagonravov azt is kijelen­tette, hogy „a szovjet tudomány meglepetést keltő eredményei a szocialista rendszer előnyein alapulnak. Ez a rendszer biz­tosítja az ország tudományos, kulturális és gazdasági életé­nek szakadatlan haladását.” Andrijan Nyikolajev űrha­jóspilóta,- akit a hallgatóság nagy tapssal fogadott, kijelen­tette, hogy „a szovjet nép az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nagy figyel­met fordít a világűr békés cé­lokra történő feltárására...” „Különösen nagy örömmel állapíthatom meg — fűzte hoz­zá —, hogy kozmikus repülé­seink tudományos, békés célo­kat szolgálnak és megfelelnek az egész emberiség érdekei­nek ...” Közölte, hogy a Vosztok 3. és a Vosztok 4. szputnyik űrhajó „tökéletesebb és kényelme­sebb”, mint a Vosztok 1. és a Vosztok 2., „habár az űrhajók elvi felépítése ugyanaz”. Andrijan Nyikolajev foglal­kozott a repülést megelőző elő­készítő munka két nagy, önálló fokozatával. Egyikük magában foglalja az űrhajóspilóták ki­képzésének általános rendsze­rét, a másik pedig az űrrepü­lés előtti konkrét előkészítési időszakot. Az előkészítés általános sza­kaszában az űrhajós pilóták számos elméleti kérdést tanul­mányoznak, valamint különle­ges fizikai, orvosi, biológiai, technikai és repülési előkészü­letet hajtanak végre. German Tyitov tapasztalatá­ból kiindulva, gyakorolták a kézi irányítást, a pilótaülés el­foglalását, illetve az ülés elha­gyását, hogy lehetővé váljon a „szabad úszás” megvalósítása az űrhajó kabinjában. „Az edzőberendezés lehetővé tette a feladat eme elemeinek teljes mértékű kidolgozását és így a repülés során végrehaj­tásuk nem okozott nekünk gondot. Mindent a földi előké­szítésnek megfelelően tettünk”. „A konkrét és céltudatos elő­készület biztosította számunk­ra a repülés programjának si­keres teljesítését” — hangoz­tatta az űrhajós. „Felemelő érzés — jelentette ki Andrijan Nyikolajev —, hogy a Vosztok 3. és Vosztok 4. űr­hajót mind az idő, mind pedig a hely tekintetében eszményi pontossággal bocsátották az előre megjelölt pályára.” Az űrhajók rendkívül kis .tá­volságra tartózkodtak egymás­tól és „mi készek voltunk ke­zet szorítani egymással és gra­tulálni az első sikerek alkal­mával”. Mint Nyikolajev megjegyez­te, az űrhajó pályasíkjának az egyenlítő síkjával bezárt jelen­tős hajlásszöge lehetővé tette az űrhajósoknak, hogy „gyö­nyörködjenek” bolygónk vala­mennyi szárazföldjében. Az űrrepülés alatt szerzett benyomásairól szólva, Nyikola­jev kijelentette, hogy a Vosz­tok 3. négy napon át olyan volt számára, mint „a szülői ház”. „A szovjet emberek, a párt és a kormány részéről megnyilvánult meleg együttér­zés és gondoskodás megtízsze­rezte erőmet.” Szívük mélyéig meghatották az űrhajósokat az üdvözlő táviratok, valamint a Nyikita Hruscsowal rádiótele­fonon folytatott beszélgetés. „Újabb energia költözött be­lém, megsokszorozódott győ­zelmi akaratom.” Nyikolajev kijelentette, hogy egész repülése alatt „ál­landó megbízható kapcsolata volt a Földdel”, hallotta űr­hajós-barátainak hangját, akik közölték vele a szüksé­ges adatokat. „Milyen nagy volt az örö­möm, amikor űrrepülésem el­ső napjának végén az én űr­hajóméhoz hasonló pályán megjelent a Vosztok 4, amelyet barátom vezetett” — mondotta Nyikolajev, majd hozzátette: „azonnal kétolda­lú rádiókapcsolatot teremtet­tünk, érdeklődtünk egymás hogylétéről és szerencsés re­pülést kívántunk egymásnak”. „Nehéz elmondani, milyen jó kettesben repülni az űrben, barátot érezni magunk mel­lett. Repülésünk pontosan a Földön kidolgozott tervnek megfelelően, mint mondani szokás — percnyi pontosság­gal folyt le. Repülési felada­tunk minden elemét feldol­goztuk és jól előkészítettük a Földön. Munkánkban ezt az elvet követtük: „Nehéz, ami­kor tanuljuk, de könnyű lesz, amikor repülünk”. „A Vosztok 3. és a Vosztok 4. űrhajók pilótáinak a repü­lés folyamán nem voltak semmiféle egyensúlyérzéki za­varai” — állapította meg Nyikolajev. „Nem szenvedtünk étvágy­talanságban sem — jelentette ki ezután az űrhajós. — Szi­gorúan az előírásnak megfe­lelően étkeztünk. Hasonlókép­pen az előírásoknak megfele­lően dolgoztunk, végeztünk megfigyeléseket és pihentünk. El kell ismernem, hogy na­gyon jól lehet aludni a világ­űrben. Sehol nem nyom sem­mi, nem kell egyik oldalról a másikra fordulni. Élvezettel teljesítettük a programban előirányzott tornagyakorlato­kat. Ily módon nemcsak izma­ink rugalmasságát tartottuk fenn, hanem- munkaképessé­günket is. Űrrepülése alatt Nyikolajev igen könnyen hozzászokott a napirendhez. A második na­pon — mondotta — két perc­cel a kitűzött időpont előtt ébredtem fel. A harmadik na­pon nyolc órát aludtam, a ne­gyediken 10 perccel később ébredtem fel az előírtnál. En­nek következtében már nem a Szovjetunió területe fölött jár­tam, mint ébredésemkor kel­lett volna — hanem Eszak- Amerika fölött. Kijelentette, hogy négy­napos repülése során igen ér­dekes volt az utolsó forduló, amikor működésbe léptek a leszállás műszerei és eszközei. „Arra gondoltam, hogy hama­rosan a Földön leszek. Meg­mondtam ezt Popovicsnak, ő viszont hat perc múlva közöl­te, hogy nála is működésbe léptek a leszállás észközei”. — Ezután dolgozni kezdett a fékező-berendezés és megkez­dődött a leszállás. Amikor az űrhajó ereszked­ni kezdett — mondotta Nyiko­lajev —, lassan érezni kezd­tem a súlynövekedést és ez az érzés fokozatosan erősödött. Az ablakon keresztül elein­te füst látszott, majd később láng, vörös, narancssárga, sár­ga, zöld, kék színeik jelentek meg a lángban. Amikor a láng megjelent, reccsenés hallat­szott, de az űrhajó konstruk­ciójának ismeretében Nyikola­jev — mint mondotta — nem jött izgalomba, hanem ezt monta magában: „nyugalom, csak égjen, normálisan folyik a leszállás“. A megjelentek viharos tapsa fogadta az űrhajós e szavait. Mint Nyikolajev elmondta, ilyenkor olyan benyomása tá­mad az embernek, mint amikor egy kocsi rossz úton megy és nagyon ráz. A további leszál­lás folyamán csökken a rázás és az út végül egészen simává válik. Nyikolajev közölte, hogy ej­tőernyővel ereszkedett le és Karaganda közelében ért föl­det. „Mikor földet értem, az első gondolatom az volt, hogy meg­csókolom földanyánkat’ — je­lentette ki Nyikolajev viharos taps közepette. Ezután Pavel Popovics kez­dett beszélni. örömmel tölt el az a tudat — mondotta —, hogy az űrha­jók, amelyeken a, csoport-repü­lést végeztük, a szovjet tudo­mány és a szovjet műszaki gondolkodás nagyszerű alkotá­sai. Az is örömmel tölt el, hogy mi alkottunk a világűrben az első szovjet kollektívát. Popovics kijelentette, hogy folytathatta volna a repülést, mert nagyszerűen érezte ma­gát, és az űrhajó berendezései kifogástalanul működtek. „A kozmoszban mindent úgy csináltam, mint a Földön: munkát végeztem, amelyet a repülési program írt elő, jót ét­vággyal ettem, tornásztam, jól, mélyen aludtam, s nem álmod­tam semmit.” „Egyes óceánontúli urak ta­gadni próbálták űrrepülésün­ket. s bizonyítékot követelnek arra, hogy mi valóban végre­hajtottuk azt. Mit lehet mon­dani ezeknek az embereknek? Repüljenek fel az űrbe, uraim, kövessenek, érjenek utol ben­nünket, hogy lássák, hogyan re­pülnek a szovjet űrhajók”. Popovics közölte, hogy Nyi­kolajev rádió utján közölte ve­le tapasztalatait, miután az el­ső nap alatt ő már teljesítette a repülés egyes elemeit. Pél­dául azt rádiózta, hogy már ki­szállt az ülésből és szabadon, szinte úszva közlekedik kabin­jában. „Ezt én is sikeresen végre­hajtottam. Micsoda érzés volt: gondolják el, nem volt súlyom, szabadon járhattam, kelhettem, foroghattam anélkül, hogy kellemetlen érzéseim lettek volna.” Kötelék-repülésünk megmu­tatta, hogy elvileg lehetséges különböző országok űrhajó-cso­portjainak együttes repülése — mondotta Popovics —, hogy úgy mondjam, nemzetközi koz­mikus expedíció. Az űrhajós kifejezte szilárd meggyőződését, hogy eljön az az idő, amikor a különböző or­szágok tudósai, tervezői, űr­hajósai egyesítik erőfeszítései­ket. „Ez lehetővé teszi majd olyan feladatok megoldását is, ame­lyekről ma még csak ábrándoz­nak. Nem szükséges elmondani, hogy minél hamarabb jön el ez az idő, annál jobb lesz a föld népei számára...” Ezután Popovics megkezdte a válaszokat az újságírók kér­déseire. Több tudósító kérdezte: ho­gyan ért földet a két űrhajós? Popovics úgy válaszolt, hogy miként Tyitov és Nyikolajev, ő is ejtőernyővel ért földet, tehát nem az űrhajóval együtt, ha­nem a Vosztok mellett, azzal párhuzamosan ereszkedett le a földre. A Vosztok 3. és a Vosz­tok 4. pilótái egymástól 200 ki­lométernyire ereszkedtek le. Derültséget keltett a BBC tudósítójának kérdése: arra kérte Popovics alezredest, hogy énekeljen el néhány szakaszt abból a dalból, ame­lyet a világűrben énekelt. Az alezredes mosolyogva vágta ki magát: — Nem énekelhetem, mert nincs zenekíséret. A kozmosz­ban a csillagok voltak a hangszerek. Nyikolajev bará­tom pedig énekével kísért. Ezután is egy tréfás kérdés következett: — Szeretné-e, ha az ön Na­tasa lánya lenne az első női űrhajós, vagy úgy véli, hogy amíg Natasa felcseperedik, már más nő is elindulhat a világűrbe? Popovics alezredes így vá­laszolt: Natasa még nem nő fel addig, amikor már nők is a világűrben fognak repülni. Egy újságíró megkérdezte, fel lehet-e használni a Vosz­tok 4-et további űrrepülésre, vagy tönkrement-e az űrhajó? Az alezredes azt felelte, hogy a Vosztok 4-gyel még igen sokszor és nagyon szívesen a világűrbe emelkednék, ha er­re utasítást kap. Egy másik kérdésre vála­szolva elmondotta, hogy a két űrhajó között a világűrben a minimális távolság öt kilométer volt. Ez a bejelentés csodálkozó felszisszenést váltott ki a te­remben. — A vezérlés és az irányí­tás pontossága valóban elké­pesztő — mondotta több új­ságíró. Egy nyugati újságíró zavar­ba akarta hozni Popovics al­ezredest és a következő „fo­gas” kérdést tette fel: — Miért nem közlik a Vosz­tok űrhajók súlyát? Popovics egyszerű hangon válaszolta: — A Vosztok súlya körül­belül 5 tonna. Igen sok újságíró érdeklő­dött az űrhajózás apróbb technikai vonatkozásai iránt. Volt, aki megkérdezte, hogy Popovics milyen tornagyakor­latokat végzett az űrhajóban? Popovics azt válaszolta, hogy igen sokféle tornagya­korlatot végzett, elsősorban az izomerő megfeszítésével, s csak futni és ugrani nem le­hetett a hajóban. Az egyik amerikai újságíró azt kérdezte, miért nem lehet ugrálni a súlytalanság állapo­tában? Popovics általános derültség közepette válaszolt: — A kozmoszban való ug­rálás örömét meghagyom az újságíróknak. Érdekes kérdés következett ezután: az űrhajósok prog­ramjában szerepelt-e a két űrhajó egybekapcsolása, vagy azonos időben történő felbo­csátásuk? Popovics azt felelte, hogy a két űrhajó, bár igen közel járt egymáshoz, sohasem érintke­zett a világűrben, mert ez nem szerepelt a programban. Ugyancsak nem volt szó ar­ról, hogy a két űrhajót azonos időben bocsássák fel. A felbo­csátás tökéletesen és kifogás­talanul történt, minden a program szerint ment. Egy amerikai újságíró meg­kérdezte: fenyegeti-e a Nyu­gatot Popovics és Nyikolajev űrrepülése? Popovics vidám mosollyal így válaszolt: — Amint láthatják, Andri­jan Nyikolajewel együtt bé­kés emberek vagyunk. A vi­lágűrből rádió útján üdvözöl­tük a Föld népeit és azt üzen­tük: érjenek el minél na­gyobb sikert a béke és a ba­rátság megszilárdításában. Mi senkit sem fenyegetünk. Ezután Andrijan Nyikolajev válaszolt a kérdésekre. Az egyik tudósító azt kérdez­te, hogy az irányítást és a ve­zérlést a Földről végeztéik-e, vagy az űrhajósok kézi irányí­tást is alkalmaztak? Nyikolajev azt válaszolta, hogy a Földről is irányították az űrhajókat, de Popoviccsal együtt ő maga is vezette hajó­ját. A csehszlovák tudós azt kér­dezte: hogyan értékeli saját teljesítményei a Holdba irá­nyuló űrrepülések lehetősége szempontjából. Nyikolajev azt válaszolta, hogy feltétlenül pozitív jelen­tőségűek az eddigi űrrepülő- sek, mert a most szerzett szám­talan adatra szükség lesz a Holdra irányuló repülések elő­készítéséhez. A Moscow News című angol nyelvű szovjet hetilap tudósí­tója megkérdezte, hogy az űr­hajósjelöltek között csak piló­ták, vagy esetleg tudósok is vannak, továbbá, hogy mikor lehet külön tréning nélkül vi­lágűrutazásra vállalkozni? Nyikolajev azt felelte, hogy az űrhajós-jelöltek között kü­lönféle szakemberek is van- nak és nincs már messze az a nap, amikor különleges edzés nélkül is vállalkozhatnak em­berek biztonságos űrrepülésre. Ezután a Népszabadság és a Magyar Távirati Iroda moszk­vai tudósítójának két kérdése következett: Az első kérdésre válaszolva Nyikolajev elmon­dotta, hogy a világűrben fény­képezte a Holdat, fényképezte a napkeltét, napnyugtát, és fel­vételt készített a Föld legszet pontjairól, különösen a partvi­dékekről. ' — Nem tudom — mondotta —, milyenek lesznek a felvéte­lek, mert ez csak az előhívás után derül ki. Ha a képek lesznek, majd együtt gyönyör­ködünk bennük. A másik kérdés így hangzott: tudta-e ön, hogy mikor ad köz­vetítést a telezízió az űrhajó­ból? — Valahányszor televíziós közvetítésre került sor, értesí­tettek, hogy készüljek fel. Be­kapcsoltam az űrhajó belső vi­lágítását és igyekeztem bemu­tatni a nézőknek, milyen is a súlytalanság. E^ért különböző tárgyakat eresztettem le. hogy azok szabadon lebegjenek. Né­zőimnek jeleket is adtam, pél­dául, hüvelykujjamat felemel­ve, orosz szokás szerint mutat­tam, hogy milyen jól érzem magamat. Az űrhajósok válaszai után Vlagyimir Jazdovszkij profesz- szor, Keldis akadémikus, Popo­vics. Nyikolajev és a szovjet tudósok még igen sok kérdésre válaszoltak. Az űrhajóig hősei­nek és a szovjet tudósoknak sajtókonferenciája mintegy négy óra hosszat tartott. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents