Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

1962. augusztus 19., vasárnap NEPOJSAO 3 N. Sz. Hruscsov beszéde az űrhajósok tiszteletére rendezett nagygyűlésen (Folytatás a 2. oldalról) A szétzúzott hitleri Németor­szág kapitulációja óta eltelt 17 év alatt sok minden megválto­zott és a nyugati hatalmak csa­patainak nyugat-berlini tar­tózkodására vonatkozó jog már régen más jellegűvé vált. A nyugati hatalmak csapa­tai most az agresszív NATO- tomb csapatai, e csapatok ütés­re emelt öklévé pedig a nyu­gat-németországi revansvágyó erők válnak. Ezért ragaszkod­nak az imperialisták olyan gör­csösen csapataik nyugat-ber­lini jelentéséhez. ök nem békét, leszerelést akarnak, ha­nem erőt gyűjtenek egy új há­borúhoz. A nyugati hatalmak képvise­lői mindenképpen azt bizony­gatják, hogy bókét, leszerelést kívánnak. Ámde hogyan lehet összeegyeztetni e bizonykodá­sokat azzal, hogy fenntartják Nyugat-Berliniben a megszállá­si rendszert, a NATO katonai támaszpontjaival veszik körül a szocialista államokat. Mind­erre nem a béke érdekében, hanem egy új háború előkészí­téséhez van szükségük. Az imperialisták azt kiál­tozzák, a megszálló csapatok­ra azért van szükség, hogy Nyugat-Berlin lakosai meg­őrizhessék a náluk fennálló társadalmi és politikai rend­ezett. Ez szemenszedett ha­zugság, mert senki sem tervez merényletet a Nyugat-Berlin- ben fennálló rendszer ellen, senki sem fenyegeti azt. Mi többször kijelentettük és most is kijelentjük, hogy elis­merjük: minden népnek joga van társadalmi és politikai rendszerének megválasztásá­ra, mi nem avatkoztunk és nem is avatkozunk más or­szágok belső ügyeibe. A szov­jet kormány többször kije­lentette, hogy Nyugat-Berlin lakosai számára biztosítják: olyan társadalmi és politikai rendszert választhatnak, ami­lyet akarnak. Nyugat-Berlin lakossága természetesen, nor­mális kapcsolatokat tarthat fenn a világ minden országá­val. Az imperialisták azt állít­ják, hogy a nyugati megszálló csapatok jelenléte szükséges ahhoz, hogy: biztosítani lehes­sen Nyugat-Berlin lakossága számára a társadalmi rend megválasztásának szabadságát. Képtelen érvnek tartjuk mi ezt. Mi egyetértünk a szavatolás szükségességével, de ezt a sza­vatolást a békeszerződés alá­írásával kell biztosítani. Ha ez nem elegendő, beleegyezünk abba, hogy átmenetileg az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének lobogója alatt, csapatok tartózkodjanak Nyugat-Ber­linben. De nem egyezhetünk bele abba, hogy ezek — ahogy mondják — a szavatolási célok­ból odairányított csapatok azoknak az országoknak a csa­patai legyenek, amelyek tagjai az agresszív NATO katonai tömbnek, annak a tömbnek, amelyet azért hoztak létre, hogy háborút indítsanak a szo­cialista országok ellen. „Mi nem egyezhetünk bele és nem szüntetjük meg erőfe­szítéseinket abban az irányban, hogy megkössük a német béke- szerződést és ezen az alapon normalizáljuk a nyugat-berlini helyzetet. Ez az egyedüli he­lyes, ésszerű megoldás, amely pontot tesz a második világhá­ború végére. Ha nem találunk megértést a nyugati hatalmaknál, akkor nincs más kiút számunkra, mint aláírni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztár­sasággal és ezzel felszámolni a hadiállapotot. Ezen az alapon érvényét veszti Nyugat-Berlin- ben — az NDK közepén — a megszállási rendszer. Az impe­rialisták semmiféle fenyegető­zése nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy ezt megtegyük. A háború befejezé­se után a békeszerződés aláírá­sa — nemcsak joga, hanem kö­telessége is minden olyan ál­lamnak, amely részt vett a há borúban. Csak esztelenek tiltakozhatnak békés javaslataink ellen Az imperialisták fenyegetnek bennünket, de fenyegetőzéseik nem rettentik meg a békesze­rető országokat. Olyan orszá­gokat fenyegetni, amelyek sem kevesebb erővel, sem kevesebb lehetőséggel nem rendelkez­nek, mint az imperialista or­szágok — ez az öngyilkosok fenyegetőzése. Mi nem hátrá­lunk meg e fenyegetőzések lát­tán és mindent elkövetünk ab­ból a célból, hogy felszámol­juk a második világháború maradványait, megtisztítsuk az utat az általános leszerelési egyezmény eléréséhez, vala­mint társadalmi és politikai rendszerüktől függetlenül, min­den állam békés együttélése jobb lehetőségeinek megterem­téséhez. A legutóbbi idők tapaszta­latai mutatják: ha megvan az óhaj arra, hogy az együttmű­ködés alapján, minden fél ér­dekeinek kölcsönös figyelembe vételével akarják megoldani a bonyolult nemzetközi problé­mákat, akkor az ilyen együtt­működés meghozza gyümöl­cseit. Szeretnék ezzel kapcso­latban két példára hivatkozni. A laoszi események hosszú időn át a nagy háborúba való átnövés veszélyével fenyeget­tek. Mint ismeretes, nemrégi­ben pozitív eredmények szü­lettek a laoszi kérdés rende­zésére. Nem kevésbé éles, háborús veszélyt magában hordó prob­léma volt a nyugat-iriám kér­dés. Az utóbbi napokban In­donézia és Hollandia • között létrejött a megegyezés, amely­nek megfelelően Nyugat-Irián 1963 májusától indonéz irányí­tás alá kerül és ilymódon vé­ge lesz Hollandia gyarmati uralmának Indonéziában. Üdvözöljük dr. Sukamót, In­donézia elnökét, az egész ba­ráti indonéz népet, abból az alkalomból, hogy Nyugat-Irián felszabadul és visszakerül ha­zájához. Ez a két példa szemléltető­en mutatja, hogy bonyolult nemzetközi problémákat nem új háborúval való fenyegetés­sel, hanem békés rendezés út­ján lehet és kell is megolda­ni. A Szovjetunió mindig tá­mogatta a bonyolult kérdések ily módon való megoldását, mert véleménye szerint, egye­dül ez a módszer a helyes, ez felel meg a béke érdekeinek. Ügy véljük, hogy ennek mintájára lehetne megoldani a német békeszerződés alá­írásának kérdését, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság ENSZ-felvételének a kér­dését és Nyugat-Berlin szabad várossá tételét. Ez nagy mértékben elősegí­tené a béke megszilárdítását, kedvező feltételeket teremte­ne az egész emberiséget ér­deklő fő kérdéssel, a szigorú­an nemzetközileg ellenőrzött általános leszereléssel kapcso­latos tárgyalásokhoz. Ezt a néhány megjegyzést kívántam tenni a nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban. Nagyszerű hősi időben élünk Kedves elvtársak, barátaim! A világűr tanulmányozásá­ban és meghódításába! elért győzelmeink alapját a szovjet népnek a kommunizmus építé-< seben aratott sikerei alkot­ják. Ezért a mindenség határ­talan térségeit ostromolva nem feledkezünk meg gazdasá­gi, tudományos és kulturális fejlődésünk mindennapi felada­tairól sem. Ez a fejlődés szin­tén ötömmel tölt el bennünket. Az SZKP 22. kongresszusa harcba indította a szovjet dol­gozókat a kommunizmus dia­daláért. A kommunizmus építésére vonatkozó programtól lelkesít­ve a szovjet nép újabb sikere­ket arat a népgazdaság és a kultúra minden ágában. Ipa­runk, mezőgazdaságunk jól fej­lődik. Ezen a napon, amikor hős űrhajósainkat ünnepeljük, en­gedjék meg, hogy szeren csekí- vánataimat fejezzem ki az ipari vállalatok, építkezések, kolhozok és szovhozok dolgo­zóinak, akik sikeresen teljesí­tik a termelési terveket és szocialista felajánlásaikat. Ok szintén hősök, akik a kommu­nizmus magaslatait rohamozzák, Mi, önökkel együtt, elvtár­sak, nagyszerű, hősi időben élünk. Gyarapítsuk hát min­den erővel hazánk anyagi és szellemi kincseit, önfeláldozó munkánkkal hozzuk közelebb azt az időt, amikor az egész földön diadalmaskodnak a kommunizmus eszményei: a bé ke, a munka, minden nép sza badsága, egyenlősége, testve risége és boldogsága. A Szovjetuniónak a világul meghódításában elért újabl győzelme lelkesedést keltett a; egész haladó emberiségben. P szovjet kormány, pártunk Köz ponti Bizottsága, a dicső űrha jósok ezrével kapják az üdvöz­leteket. Engedjék meg, hogy £ szovjet kormány és a Pár Központi Bizottsága nevéber köszönetét mondjak azoknál az államférfiaknak, közélet személyiségeknek, testvérpár­toknak, társadalmi szerveze beknek, tudósoknak és mát személyiségeknek, akik sze rencsekívánatai-kat fejezték k a Vosztók 3. és a VoSztok 4 űrrepülésével kapcsolatban, to vábbá mindazoknak akik nett küldtek ugyan üdvözletét, d< velünk együtt örülnek. Éljenek a hős űrhajósok Andrijan Nyikolajev és Pave Popovics, nagy népünk hű fiai Éljen szovjet hazánk! Dicsőség a kommunizmusi építő szovjet népnek! Dicsőség szeretet kommunis­ta pártunknak, Lenin pártjá­nak! Éljen a világbéke! Szovjetunióban fellőtték a Kozmosz 8. szputnyikot Szombaton a Szovjetunióiban fellőtték földkörüli pályájára a Kozmosz 8. szputnyikot. A mesterséges holdon tudomá­nyos készülékeket helyeztek el a kozmikus térség folytatóla­gos tanulmányozására, a TASZSZ által ez év március 16-án közzétett programnak megfelelően. E készülékeken kívül a szputnyikban rádióte- lemetrikus és rádiótechnikai berendezések vannak, a röppá- lyák mérésére. Ezenkívül a szputnyikban „Majak” típusú rádióadó működik, amely a 20.00504 és 90.02268 megaherz hullámhosszos sugároz jelzése­ket. Az előzetes adatok szerint a szputnyik fokikörüli kerin­gési periódusa 92,93 perc, a ke­ringési pálya hajlásszöge az egyenlítő síkjához képes 49 fok. A Kozmosz 8. legnagyobb el­távolodása a Föld felületétől 640 kilométer, legkisebb pedig 256 kilométer. A szputnyikról érkezett rá- diótelemetrikus jelzések a mes­terséges holdban elhelyezett minden készüléke és berende­zés normális működéséről ta­núskodnak. A koordinációs számító- központba telemetrikus értesü­lések és adatok érkeznek a „Majak” adóberendezés rádió- jelzéseinek vételéről. fMTI* Kenyér és béke . . . Együtt a család. Az asztal megterítve már. S ilyenkor szegjük fel az ünnepre sü­tött új kenyeret. Több mint egy évtizede, pontosan: 13 esztendeje, hogy szokásunkká vált augusz­tus 20-án megünnepelni az Alkotmányt és az új kenyeret. S van-e rangosabb ünnep, mint ez, sok ünnepünk között?! E nap: annyi verejtékes emberi munka, nehéz, de gyönyörűségesen szép, ünnepi, forró ak­kordja. Alkotásra hivatott erőink megsok­szorozó ja. Számvetéseink ideje: visszate­kintés gondos évszakok munkájára, s ter­vezés dúsabb vetések ígéretére. Éltetjük Alkotmányunkat, a nép jogainak és köte­lességeinek ezt az életté osztódott törvény- könyvét; azt a fundamentumot, melyre társadalmunk egész épületét leraktuk, fel­építettük. Éltetjük az Alkotmányt, amely a hatalommal az új kenyeret is kezünkbe adta: ízleljük először és mindig, véget nem érőn csodálatos ízét-zamatét. És védjük, soha senki ki ne csavarhassa kezünkből. Tizenhárom éve... Már akkor kezdetben sem fért bele semmiféle értelmező szótár­ba érzésünk értelme. S azóta csak nőtt, szélesedett számunkra. Mint óceánban tá­madt hullám, ha végtelen pályán tova­gyűrűzik. Mint éterben az elektromos hul­lámok rezgése, ha körülzsongja a csillago­kat. Mint az élet születés után, ha erőtol duzzad. Mikor tizenhét éve elhallgattak a há­ború fegyverei, kenyér nélkül, éhesen is örülni tudtunk a béke csendjének. S a bé­ke fogalma kezdetben számunkra minde­nekelőtt az élet, a puszta lét megmenekü­lését jelentette. S a ködös, nyilas és fa­siszta éjszaka eltakarodását is életünk egé­ről, s az emberségünk sóvárogta demokrá­cia ígéretét is. Tehát a reményt. S a remény teljesült. Megszüntettük a kizsákmányoló osztályok hatalmát és ma­gát a kizsákmányolást is. Bizonyossággal hittük és hisszük mindnyájan: történelmi fejlődésünk egyetlen igazi útja csak ez le­het! Ma még sokan emlékeznek a gyötrel- mes múltra, mikor föld színén sebződő kezekkel, véző marokkal sodorták a „ban­kákat” végig, széltől szélig, a búzafölde­ken, miközben fogcsikorgató fájdalom lo­vagolta meg a kétrét tört, nap-pezselt de­rekukat. Évtizedek múlva már nehezen értik meg az emberek, hogy létezett olyan nyomasztó, sötét élet, amely millióknak volt osztályrésze valaha, s amely élettől csak egy volt jobb: a halál. A kései uno­kák talán már csak szótárakban keresgélik a zsellér, a summás, a cseléd szó értelmét. Szótárakból tudják meg, hogy a cseléd, a summás, a zsellér olyan ember volt, aki hajnalcsillag hunytétól hajnalcsillag fel­villanásig volt kénytelen mások földjén dolgozni. Furcsa és szokatlan' lesz az évti­zedek múlva megszülető új nemzedéknek, hogy megértse, volt olyan világ is, amely nem egyformán kedvezett mindenkinek, a boldogulást csak kevesek, a kiválasztott kisebbség számára biztosította; volt olyan világ is, amelyben a gyárak és üzemek, bányák egy-egy ember „birtoka” volt, s a munkások, akik munkát és kenyeret kérve, tüntetni mentek az utcára, kardlapot, s golyózáport kaptak. „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé” — rögzíti az Al­kotmány első paragrafusa. S ebben az egyetlen mondatban bennefoglaltatik ed­digi életünk, fejlődésünk minden eredmé­nye: egyéni emelkedés lehetőségeinek ki­tárt kapui, tanulás középiskolai és egyetemi fokon, üdülés és pihenés. S jelenti ez a mondat a munkához való jogot! amely egyszersmind valamennyi állampolgár köte­lessége is. A munka teremt meg minden lehetőséget kis és nagy elképzelések, ter­vek valóraváltásához, a munka hoz létre minden értéket, és szab utat jogaink, minden jog érvényesüléséhez. A munka te­remti meg mindennapi kenyerünket, a munka tesz erőssé, magabiztossá; a munka nagy hadserege biztosíthatja csak egyedül, szerte a világon a békét. Két világháború megrendítő tanulságai ntán, úgy hiszem, aligha kellene bizony­gatni a békeharc szükségét, hiszen a bé­kére úgy szüksége van az emberiségnek, mint a testnek kenyérre, a szellemnek sza­badságra. Bizonyításra azonban mégis szüntelen szükség van, mert akadnak ezen a Földön közönyös lelkek, akik csak önma­gukért élnek, akik csak önmagukkal törőd­nek, s mások, az egész emberiség sorsa iránt érzéketlenek. Hruscsov elvtárs mondotta a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszuson; annyi robbanóanyag halmozódott fel a világ fegyverraktáraiban a fegyverkezési hajsza következtében, hogy egy-egy emberre 80 kiló mennyiségű robbanószer jut. Tehát már most is katasztrofális a veszély, amely az emberi életeket, az emberi kultúrát fe­nyegeti. Megállásra azonban aligha szá­míthatunk; még ezt az egy főre eső 80 ki- lónyi robbanóanyagot is kevésnek találják egyesek. Az imperialista nagyhatalmak fegyver­kezési mániája miatt a tőkés országokban de főként a — gyarmatbirodalom kebelén belül — már felszabadult országokban élő népeknek mind kevesebb a kenyere, s mind bizonytalanabb a szabadsága. Gondol­junk csak azokra az ázsiai és afrikai né­pekre, amelyek az utóbbi évtizedben vívták ki részben vagy egészben szabadságukat; addig nem gondolhatnak független állami­ságuk teljes kibontakoztatására, a gyarma­ti évekből örökölt gazdasági és műveltségi elmaradottságuk tökéletes felszámolására, szociális jólétük megalapozására, amíg nem tudják biztosítani az ehhez szükséges nyu­galmi állapotot, amíg a békés együttműkö­dést feltételező önzetlen gazdasági és poli­tikai támogatást nem kaphatnak a fejlet­tebb országoktól, amint erre a Szovjetunió és más szocialista államok már példát mu­tattak. Ám, ha reálisan tekintjük a dolgokat, azt is el kell mondani, hogy a tőkés orszá­gok dolgozó lakossága sem örvendhet vi­szonylag magas szintű fejlettségnek, hiszen tözsdekrachok, a munkanélküliség réme fenyegeti őket, s a fegyverkezés ütemének fokozásával egyenes arányban csökken az életszínvonal. Nem beszélve arról, hogy az atomvisszacsapás elsősorban ezeket a fej­lettebb tőkés országokat érné, ami bizonyta­lanságot szül a tömegekben, tudva, hogy éppen a fegyverkezés óriási üteme hozza fejükre ezt a veszélyt. Kenyér és béke — mondjuk; és a mun­kára, az életre, az alkotásokra gondolunk. Számunkra egyáltalán nem közömbös, hogy hajlandók-e vagy sem az imperialisták ab­ba hagyni a bűnös és veszélyes játékot, a fegyverkezést. Nem közömbös, hogy teljes alkotó erőnket a szocialista, illetve a kom­munista jólét rohamos fejlesztésére fordít­hatjuk-e, vagy pedig az alkotó erő tekin­télyes részét az építéstől elvonva, az atom- visszacsapáshoz szükséges eszközök előál­lítására koncentráljuk. Mennyire megnyug­tató lenne, ha a fegyverékre nem kellene költeni egy fillért sem; az alkotó tehetség milyen kibontakoztatása lenne lehetséges, ha az embereket nem fogná vissza az a tu­dat, hogy a háború kirobbantása lehetséges, s e kirobbanás időpontja bizonytalan. Egyet biztosan tudhatunk: ha a szovjet tudomány nem lenne olyan fejlett, mint amilyen, az amerikaiak nem riadnának vissza attól, hogy háborút kezdeményezzenek. Á na­gyobb erő azonban visszarettenti őket. S bizton mondhatjuk azt is, hogy a szovjet gazdaság, tudomány ilyen ütemű fejlődése mellett, előbb-utóbb lehetetlenné válik a háború kirobbantásának a gondolata is. S ez az idő nincs messze. A történelem egyetlen igazi útja » a miénk, békét akaróké. Tessék, nézzék csak, mire képes egy nép, mit nyerhet egy nép, ha a békés munka útjáből elsöpri a kenye­ret fegyverkezésre prédáié, a szabadságot meggyaláxó háborús üzérkedőket, az élet ellenforradamárait. Két világháború megrendítő tanulságai után különösebben nem kellene bizonygatni a békeharc szükségét. Ám sok közönyös ember él ezen a Földön, aki csak önmagá­ért él, csak önmagával törődik. Nekik is rá kell ébredniük, hogy veszélyben az életük, ha nem tesznek apró szolgálatokat is a bé­ke ügyéért. A békeharc egyben küzdelem a jogért, az életért. Pataky Dezső AAAA/SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAíWV\AAAAAAAAAAAA(VW Alkotmány-napi ünnepi gyűlések programja A munkás-paraszt szövet­ség, az általános és teljes le­szerelés, a nemzetközi mun­kás-szolidaritás jegyében ün­nepli megyénk lakossága az Alkotmány 13. születésnapját. Egerben és Füzesabonyban már 19-én, vasárnap este 6 órakor kezdetét veszik az ün­nepség-sorozatok; Egerben Né­meti József, a Belügyminisz­térium főosztályvezetője, Fü­zesabonyban Borbándi István, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezetője lesz a gyűlés szónoka. Augusztus 20-án, hétfőn, .délelőtt 9 órakor Guöwvösön­György Gyula, a kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes, Hat­vanban Hazai Béla elvtárs, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezeti osztályának munkatársa tart ünnepi beszé­det. Tíz órakor kerül sor az ün­nepi gyűlésekre Hevesen, Pé- tervásárán, Lőrinciben és Me- zőtárkányban, ahol Úszta Gyu­la honvédelmi miniszterhelyet­tes, Kulcsár Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, Putnoki László, az MSZMP He­ves megyei Bizottságának első titkára és Bíró József, a me­gyei Pártbizottság másodtitká­ra mond beszédet. Dorkó Jó­zsef elvtárs a poroszlói, Misi Sándor élvtárs a pélyi, s Tóth Sándor elvtárs a domoszlói Al­kotmány-napi ünnepségeken vesznek részt, s tartanak ün­nepi beszédet. Tegnap ülésezett a megyei pártbizottság Tegnap délután kibővített ülést tartott az MSZMP Heves megyei Bizottsága. A pártbi- zottsagi ülés részvevői t Putno­ki László elvtárs tájékoztatta az MSZMP Központi Bizottsá­ga legutóbbi üléséről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents