Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-18 / 193. szám

/t<3 1962. augusztus 18., szombat NÉPÜJSAO Községfej 1 esztésből áj út épöl Poroszlón Poroszló idei községfejleszté­si tervében jelentős szerepet kapott a község útjainak to­vábbi kiépítése, karbantartása. A terveket megvalósítás követ­te és a napokban adták át ren­deltetésének azt a 350 méteres útszakaszt, amelyik a Sütő­ipari Vállalat üzemétől a föld- müvesszövétkezeti nagyáruhá­zig vezet és a piacteret is be­kapcsolja a forgalomba. Az új útszakasz egyben a Debrecen felé vezető utat is közvetlenül összeköti- a borsodivánkai út­tal. Az útépítéssel egyidőbert lát­tak hozzá a község lakói a piactér portalanításához. A munkák nagy részét társadalmi munkában végezte el a lakos­ság, s ugyanakkor az építés­hez is jelentős társadalmi munkával járultak hozzá. So­kat segítettek az útépítésnél a helybeli termelőszövetkezetek is, amelyek a nagy nyári me­zőgazdasági munkák idején fo­gatokat adtak az útépítő anya­gok fuvarozásához, a föld el- hordásához és egyengetéséhez. Az út terítését és hengerezé sét az egri Közúti Üzemi Vál­lalat szakemberei végezték el, a poroszlóiák nagy megelége­désére. A 280 ezer forintos költséggel létrehozott új léte­sítmény a lakosság kényelmén kívül a közúti forgalom jobb és zavarmentes, bizton­ságosabb lebonyolítását is szolgálja. Cs. T. Közel négymilliós jégkár a megyében — segít az Állami Biztosító Augusztus 9-én, délelőtt 10 órakor a füzesabonyi járás Mezőkövesddel határos, és a hevesi járás Füzesabony felé eső részén hatalmas vihar vo­nult keresztül, amelyik — az emlékezetes mezőkövesdi vi­harhoz hasonlóan — súlyos jégkárt is okozott. Az Állami Biztosító Heves megyei köz­pontjától kapott értesüléseink szerint 14 tsz földjén okozott kárt a jég, és értéke megkö­zelíti a négymillió forintot. A jég legjobban a szihalmi Pe­tőfi Tsz területét sújtotta — mintegy 776 ezer forint érték­ben, de a többi közös gazda­ságban is százezreket tett tönkre a vihar. Az Állami Biztosító azonnal hozzálátott a kár felmérésé­hez és gyors segítséget nyúj­tott és nyújt a károsultaknak. Ez ideig a szihalmi Petőfi Tsz-nek 500 ezer forint, a me- zőszemerei Kossuth Tsz-nek 200 ezer forint és a mezősze­merei Üj Világ Tsz-nelt 300 ezer forint gyorssegélyt utalt ki a biztosító. A végleges ősz- szeg a kár teljes felmérése után kerül kifizetésre. Megbeszélést tartottak a megye földműves­szövetkezeti vezetői Tegnapelőtt a megye föld­művesszövetkezeti vezetői­nek megbeszélésén Bíró Jó­zsef elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára előadást tar­tott. Beszámolójában a párt szövetségi politikáját ismer­tette. A beszámolót élénk vita kö­vette. Az elhangzottakhoz töb­bek között hozzászóltak: Du­dás Jánosné, a verpeléti frnsz elnöke, Molnár Ferenc, a bo- conádi fmsz elnöke, Varró Oszkár és Süveges Benedek MÉSZÖV osztályvezetők. Ómig az illetékesed vitatkoznak, Gyöngyösön éti a munka Ismét ott tartunk, hogy az első pillanatban a sok bába miatt kell féltenünk a gyere­ket. Pedig csak arról van szó, hogy a kezdeti lendületet és lelkesedést kellene megtalál­ni és visszaállítani ahhoz, hogy a terv szerinti határidő­re, szeptember 30-ra befeje­ződjön Gyöngyösön a régi városháza felújítása, ami nemcsak arról volt nevezetes még nemrég is, hogy Gyön­gyös egyik legrégibb műemlé­ke, hanem arról Is, hogy egyik legelhanyagoltabb épü­lete. A Heves megyei Tanács Építőipari Vállalata azonban májusban hozzákezdett az épület felújításához. Méghoz­zá úgy, hogy rövid idő alatt szemmel láthatóvá vált az eredmény. Most azonban már hetek óta nincs egyetlen ember sem az épületnél. Elvonultak máshová. Mi történt? Csak annyi, hogy közben a műemlékvé­delmi felügyelőség a már elő­zetesen elfogadott terv módo­sítását tartotta szükségesnek. Az ablakok és a festés ügyé­ben támadt vita. Amíg a le­velek, leiratok és átiratok váltották egymást, hosszú he­tek mentek veszendőbe. A tanácsi építőipari vállalat pe­dig megunta a huzavonát, hi­szen embereit foglalkoztatnia kellett, és az egész brigádot máshová rendelte át. Ez pedig érthető: a módosí­tások nem adtak munkalehe­tőséget, De a parkettázás és a tető cserepezése, amelyet összesen 70 négyzetméter te­rületen kell elvégezni, a mű­emlékvédelmi felügyelőség beleegyezése nélkül is elvé gezheíő lenne. De ezt sem csi­nálják. A felszedett cserepek helyén tátongó hatalmas ré­seken annyi víz zúdulhatna be, amennyi csak akar. Még „szerencse”, hogy nincs csapa­dékos nyarunk. Természete« sen a tanácsi építőipari vál* lalat szempontjából. Mert kü­lönben... Szóval: csak azt szeretnénk megkérdezni, hogy mikor folytatják az épület felújítá­sát. Ügy tudjuk, hogy most már elült a vita által felka­vart hullámverés, már min­den elképzelés tisztázódott, csupán a szorgos munkásokat várja az épület. Mert ahogy a városi tanács Vízmű és Csatornázási Vállai tatának házkezelőségétől ér­tesültünk, az eredetileg meg* állapított szeptember 30-i ha­táridő még most sem forog veszélyben, csak a kezdett lendületet kell visszahozni. Ugyanis a félig felújított« megbontott tetőfedéssel esú- folkodó épület nemcsak ne­künk szúr szemet. És úgy va­gyunk vele, ha valamit nem értünk: megkérdezzük — mi­ért van ez így. Várjuk, hogy a feleletet a Heves megyei Tanács Építő­ipari Vállalata tettekkel adja meg. (g. mól—) A tanszerek várják új gazdáikat Az egri önkiszolgáló papír- írószer boltban még nincs az új iskolai évet jelző, nagy to­longás, és minden jel arra vall, hogy nem is nagyon lesz. Gon­doskodtak erről már jó előre, a múlt hónap 15-én adták ki felhívásaikat, jelezve, hogy felkészültek az új iskola évre. jöhetnek a diákok... — Már júniusban megkezd­tük a „készülődést” — mondta Okos Bertalan, az áruda veze­tője —, hogy elkerüljünk min­den torlódást. Legfontosabbak a füzetek. Eddig az volt a gya­korlat, hogy az iskolák közö­sen vették meg, ez azonban nem bizonyult valami jó mód­szernek. Sok fölösleg maradt, s azt vissza kellett vennünk, mivel nagyon sok diák az is­kola felhívásának ellenére már megvásárolta a füzeteket. Az „önkiszolgáló” polcokon hegynyi csomaghalmaz, s mindegyik csomagon rajta az osztály és az ár... — Ezek a füzetek — magyaráz, ta az árudavezető. — Június ó*a azon dolgoztunk, és dolgo­zunk, hogy az évfolyamoknak megfelelően, tagozatok szerint összerakjuk a szükséges füze­teket. Elég a vásárlóknak csak annyit mondani, hogy milyen iskola, hányadik osztály, s már kapja is... így sokkal gyor­sabban megy. — Elég lesz ennyi? — Még a raktárban is van, rengeteg, Terenyei János el­adónk píéldául „kezdettől” a füzetcsomagok készítésével foglalkozik. Eddig már vagy 2000-et készített el, de azt hi­szem, még további 2000-re szükség lesz... Az önkiszolgáló papír-író­szer bolt ebben az idényben egymillió forinttal „indult”, ami nem kis dolog. Ezt az eredményt három év alatt ér­te el, kezdetben mintegy 500 ezer forint volt a „bázis”. Ezt az ugrást az önkiszolgáló rend­szernek köszönhetik, s az áru egyre javuló minőségének... ! Az egyéb iskolaszerek, pél­dául az iskolatáskák most na­gyobb, bővebb választékban ’kaphatók. Kevés köztük a mű [anyag, nagyobb részük bőr. ■Ugyanígy a töltőtollak, bőrtoll- [tartók, ceruzák, vonalzók is ■várják új gazdáikat... [ Jelenleg két eladó szorgos­kodik a betévedő vásárlók kö- |----—r—t I rü l. Rabóczky Bertalanná ép­pen most segít a füzetváloga­tásban egy apának. Dobó Gim­názium II. osztály, humán ta­gozat ... Már meg is van a szükséges füzetcsomag, a többi a pénztárca dolga ... Rabócz- kyné lassan már negyedik éve dolgozik ebben a szakmában. Nem ijed meg a nagy forga­lomtól, a néhány év alatt volt benne része elég. Lelkileg most is teljesen felkészült már az augusztus végi „nagy roham­ra” ... Ugyanis a vidéki gim­nazisták akkor kezdik vásárol­ni a szükséges tanszereket, Sk pedig elég szép számmal van­nak! — Ügy segítünk majd «— mondta —.. hogy a főutcán, az OFOTERT mellett egy ideigle­nes üzletet nyitunk, így meg tudjuk osztani a forgalmait... Papp Margit most ismerke­dik a szakmával, jelenleg pit> baidőn van. így, „első látásra” is nagyon tetszik neki a szak« ma, mert, ahogy mondta: „Na­gyon változatos” ... Nemrég még ő is vásárolta a füzeteket... — Az igazat megvallva — mondta mosolyogva —, jobb eladni, mint venni... Az írószerbolt tehát teljesen felkészülve várja az új roha­mot, az új iskolai évet. Kátai Gábor Mit tesz ekkor a hiszékeny utas? Taxit fogad és azzal uta­zik Gyöngyösre. Kényelmesebb is így, hiszen nem kell tola­kodnia, nem kell bepréselőd- nie, kinyújthatja a lábát is, ha úgy tetszik neki. Mindez pedig csak 50 forintba került. Cse­kély különbség a két utazási tarifa között. Amikor megkérdezi a kala­uztól: miért nem javítják ki a hibásan feltüntetett időpontot a kifüggesztett menetrenden, a válasz nagyon röviden hangzik: „En már szóltam, mást nem tehetek". A kalauznak igaza van. De igaza van Taskó István gyöngyössolymosi lakosnak is, amikor méltatlankodik az olyan „figyelmesség” miatt, ami ne­ki — más hibájából — 50 fo­rintjába került. — ár Figyelmesség és 50 forint > Így jár az, aki hisz a szemé­inek, illetve, aki hisz annak, >ami a MÁVAUT menetrend- *• •.-ben van. Legalábbis a gyön- £gyössolymosiak vonatkozásá­éban áll ez az előbbi megálla- ipítás. •* Mert, mi történt? A gyanút- Ólan utas megnézi a helyijárat I’menetrendjét, amiből olvashat­ója, hogy Gyöngyösre 22 óra 45- >kor indul a busz. Ezzel a já- órattal vígan eléri a 23 óra 40-es !>vonatot. Kiáll tehát a megálló­éhoz. A jelzett időben jön is az j,autóbusz, de nem Füred, ha- 'inem Gyöngyös irányából. Kis- j.sé már gyanús az ügy, és meg- j'{kérdi a kalauztól: mi lesz a ómásik járattal, aminek a me- 'snetrend szerint szintén most ókellene indulnia Gyöngyösre. •; A válasz egyszerű: olyan ‘tbusz nincs, a menetrendben óelirás történt. Az a járat egy *6rával előbb, tehát 21 óra 45- %kor indul. agronómussal éppen azt be­szélték, hogy azért jó lenne már egyszer egy hosszút, egészségeset aludni. — Tegnap éjjel fél három­tor, ma egy órával hamarabb terültem ágyba, s itt van, alig múlt hat óra, már me­gint itt vagyok — mondta az alnök. Az agronómus hozzátette: — Mindennap megállapo­iunk, hogy este melyikünk ;art itt benn ügyeletet, hogy ra valami előadódik kinn a földeken az aratásnál, a gép­iéi, tudjunk intézkedni. De még nem volt rá eset, hogy azt a megállapodást valame­lyikünk is betartsa. De főként Lassú elvtársra vonatkozik az i „szabálysértés”. Mindig itt van... S tizenhárom év óta teszi ízt így a Szabad Nép Terme­lőszövetkezet elnöke. Ez év november 16-án lesz tizenhá­rom éve, hogy elnökké vá­lasztották. Azóta nem jellem­zi más, „csak” az, hogy dolgo­zik, dolgozik, kis motorján hol Itt, hoil ott tűnik fel, éjjel, vagy nappal, segíteni, ellen­őrizni, nehogy a tsz kisebbet lépjen előre, mint azt a közö­sen elkészített tervek kíván­ják. Nem csodálatos, ha eszébe sem jut a tagságnak ilyen em­bert mással felcserélni... Weidinger László azért mégiscsak kell lennie! Búcsúzáskor még egyszer a l motorkerékpárjára esik a te­kintetem. Már a beszélgető- [ síink elején megjegyeztem, ' hogy meglehetősen viharvert i állapotban van a kis gép. Las- . sú István akkor ezt válaszol­ta: — Ja, kérem, ezzel naponta sokszor száz—százötven kilo- ! métert is leszaladok, s arra , már nincs idő, hogy ápolgas- ; sam is. Vagy a motor ápol- ; gatása — vagy mindenütt se- ; gíteni... A kettő együtt eb­ben a nagy dologidőben nem ' fér meg. Mindenütt segíteni. Igen, azt ; hiszem, ez az, ami legjobban [ jellemzi Lassú Istvánt. A tél végén, a zárszámadási köz­gyűlésen és az utána sorra került vidám összejövetelen ismertem meg. Már akkor feltűnt, hogy nincs egy perc­nyi nyugta sem. Nem ült le az asztal végén, mint ahogy az kijárt volna számára, az egész évi lelkiismeretes fára­dozás után, s nem azt várta, hogy kiszolgálják étellel, ital­lal. Inkább ő ment, megnézett mindent, hogy rendben van-e ! a felszolgálás, nincs-e vala­melyik asztalon hiány vala­miből. Százszor is felpattant az asztaltól, a mások érdeké­ben. Most, megérkezésünkkor, az akiknek nem jött álom a sze- . mére éjszaka, s ezért inkább l hajnalban otthagyták a káni- i kulában amúgy is meleg ágyat ] — beszélgetni kezdtek. ; Ezt a társalgást zavartuk ] meg érkezésünkkel. Fényképe- . zőgép elé állítottuk az elnö- i köt, néhányszor kattant a ma­sina, aztán leültünk a kis iro­dában, beszélgetni. < Az elkészült foto, most itt : fekszik előttem. Nézegetem. : Portré — fényképben. Nekem : is portrét kellene írnom Las- , sú Istvánról. De mit is jelent . ez a szó? Az Üj Magyar Lexi­kon szerint, portré=képmás, : valakinek egyéni ismertető- jegyekkel való ábrázolása, a festészetben, grafikában, szob- , rászatban, éremművészetben. Nyilván ezek a „szabályok” érvényesek az írásra is. De milyen képmást lehet faragni Lassú Istvánról írásban, ami­kor hiába kérdezgettem, fag­gattam hosszú ideig, semmi „egyéni ismertetőjegyet” nem tudtam felfedezni sem külse­jében, sem gondolkodásában. Elnök, ö ennek a termelő- szövetkezetnek elnöke. Ügy gondolkodik, dolgozik, mint sok száz hasonló társa. Első­sorban a köz, az egész tagság érdekeit, boldogulását nézi, s csak jóval később a magáét. Ez tehát nem „egyéni is­mertetőjegy”. De valaminek A nap még alig szárította fel a harmatot, amikor Lassú István, a füzesabonyi Szabad Nép Termelőszövetkezet elnö­ke megérkezett kis Csepeljén a közös gazdaság irodájához. Kényelmesen nekiállt egy ki­csit „rendbepofozni” a gépet, hogy amikorra megérkeznek a többiek és elkezdődhet a szo­kásos megbeszélés, mit is kell dolgozni ma — ne kelljen már ezzel törődnie. Nem serénykedett sokáig egymagában. Néhány perc után megállt mellette Dobó József agronómus, s mint AZ ELNÖK Akadályokon keresztül Miért maradt le a termelékenységben a Kitérőgyártó ÜV ? olyan kérdésiekről, amelyek s vállalat egészének sorsát és jö­vőjét érintették. ISMÉT BEIGAZOLÓDOTl tehát a megállapítás: a vezeteti közötti személyi ellentétei minden esetbén a vállalat éred ményeinek elérését gátolják Valamilyen útón-módon id< vezetnek. Ha tehát á meglövi nehézségeket nem akarják to­vább is teherként magukka' cipelni, mindén figyelmüket i tervre, a munkásokra kell for dítaniok. Sokkal ésszerűbb éi kamatozóbb ez a módszer. A vállalat dolgozói is nagyobb el ismeréssel fogadják. Kétségtelen: a gyöngyös MÁV Kitérőgyártó ÜV vezető­sége már elindult ezen a: úton, s reméljük, gyorsan cél hoz is érnek. (g. molnár) Szerencsés emberek A LOTTÓ 31. JÁTÉK­HETÉN különösen kedvezet a szerencse a Heves megyei­eknek, 5 darab négyes talála­tot értek el szelvényeiken. A; egri lottózók közül ketten ér­tek el négyes találatot. A. 7 893 669 számú szelvény tu­lajdonosa nyereményéért mé( nem jelentkezett; nagy a való­színűsége annak a feltevés­nek, hogy egy Egerbe elláto­gató kiránduló vásárolta é: töltötte ki az értékes nyere­ményt hozó szelvényt. alatt a napok is elszaladtak, s a döcögő termelés nem sok jó­val kecsegtetőit. Beszéljünk még arról, hogy 82 újfajta gyártmány mar jó­val munkaigényesebb Volt, mint a megelőző, a váltógyár- tás, tehát a térvezett termelé­si értéket néhezebbén lehetett biztosítani. Hiába jutottak előbbre a selejt csökkentésé­ben — egy év alatt 0,3 száza­lékról 0,19 százalékra csőkként, hiába emelkedett a normában dolgozó fizikai munkások szá­ma 33 százalékról 57 százalék­ra, ez az önmagában nagyon szép, jelentős részeredmény nem sokat tudott a lényegen változtatni. Amíg tehát az egyik oldalon határozott és elismerésre mél­tó erőfeszítések és eredmények sorakoznak fel, a másik olda­lon viszont nem találunk ezzel egyenlő arányú fejlődést. Mondhatjuk ezek szerialt, hogy a Kitiérőgyártó ÜV dol­gozói mindent megtettek, ami rajtuk múlott, a többi ellen pedig nincs orvosság? Megint csak a látszatnak en­gednénk a felületes ítélettel ugyanis még mindig van mit tenniök, Elég csak arra utal­nunk, hogy a vezetők között meglevő, illetve a múltban elő­forduló személyi természetű viták, nézeteltérések egyálta­lán« nem segítették a legfőbb cél elérését. Nagyon sok ener­giájukat kötötte le a torzsalko­dás, a figyelmüket is elvonta MAGÁBAN VÉVE a feladat is lelkesítő: biztosítani kell a vasút vágányhálózatának fel­újításához a váltó szerelvé­nyeket és a hegesztett síneket. A gyöngyösi MÁV Kitérőgyár­tó ÜV erre készült fel, ez a cél szabta meg működésének tartalmát a2 utóbbi években. Ez a feladat azonban bizo­nyos kötöttséget is jelentett. Nemcsak abban, hogy korlá­tozta a lehetőségeket más gyártmányok vonatkozásában, hanem úgy is, hogy az üzem kötve volt a MÁV igényeihez: mennyiséget és ütemet illető­en. Amennyi előny származott tehát a feladatból, annyi hát­ránnyal is járt. Maguk a té­nyek is ezt igazolják. ■ Gyöngyös üzemei általában szépen fejlődtek az elmúlt években-. A Kitérőgyártó ÜV azonban ezt az általános fejlő­dést nem tudta elérni. Az el­múlt évben- az előző évhez vi­szonyítva csökkent az üzem termelési értéke, de az 1961-es tervezett termelési értéknek is csak 93,3 százalékát tudták el­érni. Az egy főre eső termelé­si érték pedig csak 92,4 szá­zalék volt a bázishoz viszonyít­va. A fentiek azt igazolják, hogy az üzem rajta kívül álló okok miatt volt kénytelen megelé­gedni az előbb említett ará­nyokkal. Mit tehettek volna? A kérdés jogosnak látszik. Hi­szen azt is említhetjük nyu­godtan, hogy a termelési ka­pacitást nem tudták kihasz­nálni, mivel nem volt hozzá lehetőségük. De milyen vezető­ség az, amelyik ilyen helyzet­be belenyugszik? Ezt is kér­dezhetjük. Nos, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó ÜV vezetői sem ültek otthon ölbe tett kézzel, hanem megkísérelték, hogy segítsenek magukon. Ennek az lett az eredménye, hogy új gyártmányféleséget kerestek. Ahogy szokás monda­ni: erre álltak át. Helyes: ál­lapíthatjuk meg. A hullám­völgyből tehát kilábaltak. DE EZ SEM OLYAN egysze­rű, mint amilyennek tűnik az első pillanatra. Az új gyárt­mányféleség ugyan már meg­volt, de hiányzott az új tech­nológiai előírás, a szerszámo­zás és még néhány egyéb olyan feltétel, ami a zavartalan és eredményes munkát biztosí­totta volna. Váljék ismét a vezetés dicsé­retére, hogy ebben a kétséges helyzetben gém vártak csodá­ra, hanem ismét kézbevették saját sorsuk irányítását úgy, hogy maguk kezdtek kísérle­tezni. Amennyire helyes ez az öntevékenység, annyira sok bajjal is jár együtt. Mindenek előtt a rohanó idő volt az első akadály, mivel a kísérletezés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents