Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-02 / 179. szám

1962. augusztus 2., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Követni kell u példát... egy agronómus a megyei öntözési bemutatóról Kéri István megyei föagronómus Joó Miklós egerfar­mosi agronómussal és Boros Lászlóval, a kömlői Május 1. Termelőszövetkezet főagronómusával az öntözött területen egy szépen fejlett cukorrépát vizsgálhat. Aki haragszik, annak nincs igaza? 2. — SZEPTEMBER ÓTA dol­gozom. Szeptember óta azt gondolom hogy van értelme a munkámnak s egy fél eszten­deje arra jöttem rá, hogy még­sem érdemes dolgozni. Nem­hogy segítenének, de vissza­tartanák az elvtársak — pana­szolja Friedrich Istvánná kul- túrotthon-igazgató. A megnevezés egy pillanatra furcsán hat, hiszen Boldogon sok minden van, de kultúrhá- zat aztán nagyítóval sem talál az ember. S ha már így esett, miért a gáncsoskodás? A kul­túra fáklyavivőjének azért le­het tennivalója, mert köztudo­mású, hogy nem a kultúrház teszi a kultúrmunkát, de a kultúrmunka teszi a kulturált falut. — Elértem — mondja Fried- richné, hogy a községben csak­nem minden olyan ember, aki­nek a munkájához szüksége van rá, meghallgatta az isme­retterjesztő előadásokat. Hal- van-kiflenc filmet vetítettünk, ezzel második helyre kerül­tünk a megyében. Ám a tsz el­nöke és a tsz vezetői nem tá­mogatják a munkámat, sőt va­lami személyes ellentét min­dent meggátol. Nem adnak ko­csit személyszállításra, ha ké­rek. Ezért nem tudtam elvin­ni a táncosokat Hatvanba, csak a termeléssel törődnek...! — Így van ez elnök elvtárs? — kérdem a panaszhalmaz után a vb- elnököt. — Azt hittem, komolyabb ügyben keres — adja vissza a kesztyűt az elnök. Aztán csak szót értünk — de idegen nyelven, mert én ma­gyarul kérdezek, az elnök meg valahogy így válaszol: — Nem érdemes erről be­szélni. — Valami ellentétet látok én, valami személyes dolgot, ami befolyásolja ezt a kultu­rális ügyet — véli a vb-titkár, de még ez sem határozott ál­lásfoglalás. lonyvts Néhányon „közelebbről” is kíváncsiak voltak a szóró­fejek működésére. (Kiss Béla felvételei) zsiliprendszerek rendbehozá­sával, egy félig természetes, félig mesterséges víztároló lét­rehozásával, kis befektetéssel, nagy mennyiségű vizet nyerhe­tünk és használhatunk öntö­zésre. — Most a délelőtti helyszíni bemutatókon nem győztem csak csodálkozni, öntözés után az első éves lucerna első kaszá­lásra is, másodikra is, majd­nem ötven százalékkal több takarmányt adott, mint a mi „száraz” területünk. A legelő szakaszos öntözésével és a sza­kaszos legeltetéssel itt egysze­rűen megvalósul az, hogy a jó­szágnak tavasztól őszig bőséges takarmánya van a legelőn ... A cukorrépa-táblában olyanok az egyes répák, mintha már elérték volna teljes nagysá­gukat ... Mindez az öntözésnek köszönhető itt, s a hasonló eredmények szintén a víz ré­vén jönnek majd nálunk is. — Harminc holdnyi területű kertészetet öntözünk majd a géppel, de a belvizek hasznosí­tásával, az „egyszerű” módsze­rekkel 6—700 holdnyi szántó­földi növényt, kapást, vagy le­gelőt is el tudnánk árasztani. — Ez persze nem azt jelenti, hogy ez már a következő év­ben így is lesz. Ha most a be­mutató után hazautazom, el­Az Agitátor Kézikönyve- sorozat most megjelent ne­gyedik kötete a népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervével foglalkozik. A könyv mindenekelőtt az­zal nyújt segítséget az agitá­toroknak, s a népgazdaság kérdései iránt érdeklődő olva­sónak, hogy világos, könnyen érthető csoportosításban közli az ötéves terv legfontosabb számait, adatait. A gazdasági összefüggések megvilágítását segíti, hogy külön fejezet fog­lalkozik az ötéves terv indu­lását megelőző évek — a há­roméves terv — gazdaság­Házvadászat A lapok már hónapok óta ínnak különböző New York­ban dolgozó ENSZ-tisztviselők lakásgondjairól. A minden­nap új meglepetéssel szolgá­ló amerikai gazdasági élet és ingatlan-spekuláció már Wa­shingtonban is produkált né­hány érdekes „kinövést”. De a fővárosban a washingtoni polgárok is nehezen jutnak házhoz, mert a telekügynökök az eladókat hermetikusan el­zárják a vásárlóktól. Egy „ingatlan-tréfa” ebből a témakörből: házat akar venni, Y közvetít. Az első el­adóval nem jön létre az üz­let, mert akadékoskodik az ügynök. A másodikkal sem. A harmadikkal sem, a tizedik­től is dolgavégezetlen jön el a vevő. A tizenegyedik eladó­hoz egyedül megy X, mert közben Y megbetegedett. Nyomban létrejön az üzlet. politikájával, eredményeivel. A könyv — e két népgazdasá­gi tervidőszak átfogó elemzé­se mellett —, külön figyelmet fordít a gazdasági kulcskér­dések ismertetésére és elem­zésére. Jól hasznosítható a könyv azért is, mert a ' tények, ada­tok összegezésén túl, rávilágít a tanulságokra, problémákra, ilyen értelemben tehát nem­csak összefoglaló kézikönyv’, hanem egész sor népgazdasá­gi tapasztalatot feldolgozó ta­nulmány. A kötet gazdag illusztrációs anyagot tartalmaz. A kultúra nem egészen „ko­moly ügy”, vagy ők sem tud­nak a bajokról? — A tsz-elnökkel nem értek egyet, — mondja Friderichné, miközben az árnyas utcán át­ballagunk Lukács elvtárshoz, mert gondolom, jó ezt azonnal tisztázni. — Nincs itthon az elnök elv­társ, vb-ülésen volt Hatvan­ban, s ha annak vége van, ak­kor sem jön egyenesen be, előbb körbejárja a határt — mondja a titkárnő. — Jó, akkor megvárjuk — mondom, s újra átmegyünk a tanácshoz, ahol komoly költ­ségvetést készítenek, s nem látnak szívesen bennünket. De most már megmondom őszin­tén, érdekel a kultúrház ügye. — Mióta van ez a kontra­bont? — Karácsonykor elől men­tem éra, mögöttem a banda, valósággal kiraktak bennünket a moziból, illetve a kultúrház- ból. Azóta nincs sok szavam, mert lejáratták a tekintélye­met és nem hallgatnak rám, — kesereg Friedrichné. — Nem Lukács élvtárs jön ott? *— kérdem egy nagy por­ból bontakozó motorosra' mu­tatva. De ő az, menjünk, beszél­jünk vele. — Elnök elvtárs lenne né­hány perce egy ügy tisztázá­sára? — kérdem. — Hát... még nem ebédel­tem, de jobb az ilyenen túl­lenni, csak jöjjenek. — Vé­gignéztem a határt, — tessék beljebb —, jól halad az ara­tás... Miről van szó? Elmondom pontosan', becsü­letesen, mit mondott Fried­richné, mi a panasza, miben látja munkája kerékkötését, hogyan vélekedik az elnök és munkatársai segítségéről job­ban mondva: munkát akadá­lyozó tevékenységéről. — Itt valami tévedési van. Mi nagyon jól tudjuk mit je­lent a kulturális munka, —• helyezkedik azonnal készenlét­be Lukács elvtárs. Van néhány dolog, amiben nem értünk egyet. Például nem tudom megérteni, miért van állandóan zárva az ifjúsági klub, ahová mi odaadtuk a televíziót, amit a Zója-brigádnalc vettünk? Hogy nem adtam személyszál­lítási engedélyt a táncosoknak? Nem rajtam múlott. Ha a mű­trágya megjön, először annak a behordását kellett biztosíta­nom, mert a vontató azért mégis elsősorban arravaló. De azt is szeretném elmondani, hogy 5000 forintot biztosítot­tunk egy évben a kultúrotthon részére. A szociális és kulturá­lis alapból többre nem jut, mert sok a nyugdíjasunk, és a fiataloknak is sok segítséget adunk, ha házasságot kötnek, mert az új élet kezdése sem utolsó dolog. Erről nem hallott az elvtársnő? — szögezi nekem a kérdést. Bevallom őszintén, hallot­tam. Sőt! Nagyon is sokat em- legetikaaz elnök és a vezető­ség sejt-sok szociális intézke­dését, de arról sem feledkez­nek meg, hogy sokan kapnak nagy lehetőségeket ahhoz, hogy tapasztalatcserén vegyenek részt. — Akármit mond, elnök elv­társ, engem a régi kultúrott- hon-igazgatók gátolnak abban, hogy valóra váltsam az elgon­dolásaimat! — jegyzi meg Friedrichné. — MOST, EZEK UTÁN mégis azt hiszem, túlzás ez a hibakeresés. Nem egészen úgy fest ez a dolog — mon­dom. És Friedrichné hallgat... ... most már nincs* más hát­ra mint kimondani az igazsá­got. Friedrichné tanfolyamon volt benn Egerben. Elmondott ott hozzászólásában néhány dolgot, aminek bizony két ol­dala van. Itt, sőt otthon is csak az egyik oldala hangzott él. A kulturális ügyekkel foglalkozó tantfolyamihallgatók, de a veze­tő elvtársak is felzúdultak: „ázsiai állapot Boldogon!” Meg kell nézni! Megnéztük, őszinte sizíwel állítom, hogy az ázsiai állapot nagyon súlyos jelző, s inkább arról van szó, hogy valaki, ez esetben Friedrich Istvánná valami jelentéktelen dolgot a szívére vett, s most nem akar­ja elismerni, hogy ez valóban jelentéktelen, sőt eltúlzott ügy, hiszen elképzelhetetlen, hogy egy termelőszövetkezeti elnök egyszerűen gátja legyen a ha­ladásnak, vagyis maga alatt vágja a fát. SOKKAL ÉRTHETŐBB, hogy Friedrichné egy kicsit ideges, sok mindent akar egy­szerre megvalósítani s hogy ez akadályokba ütközik, emögött személyes dogokat keres, ho­lott csak egyet tudunk taná­csolni neki: gondolkozzék, mert aki haragszik, annak nincs igaza! Cs. Ádám Éva Járási szántóversenyt rendeznek vasárnap Hevesen A Hevesi Járási Tanács vb mezőgazdasági osztálya va­sárnap délelőtt nyolc órai kez­dettel járási szántóversenyt rendez Hevesen. A versenyre eddig huszon­két induló nevezett be. Ennek alapján az elsőség kérdése a Hevesi Állami Gazdaság, a Hevesi és Tarnaszentmiklósi Gépállomás, valamint számos termelőszövetkezet traktoro­sa között dől el. A poroszlói Béke Termelő- szövetkezetben ez évben közel 500 holdat kellett learatni. El­sőnek a szövetkezet történeté­ben az idén „száműzték vég­leg” a kézikaszákat, hiszen minden hold gabonát kom­bájnnal, aratógéppel vágtak le. Az aratás befejeződött. Ezekben az órákban javában tart a hordás, a cséplés. A ta­gok iparkodnak, hogy minél előbb magtárba kerüljön a termés. Kiváló munkát vé­geznek Zolnai Vince, Mester Lajos, Kovács Vince és Orosz Béla, akik, ha a helyzet úgy hozza, a nappalt még az éj­szakával is megtoldják, csak­hogy idejében elvégezhessék a rájuk bízott munkát. A Béke Tsz-ben két cséplő­brigád alakult, Molnár János és Godó József brigádja. A szövetkezeti gazdák örülnek hogy szépen halad a munka, viszont bosszankodnak az ara­tás idején a Füzesabonyi Gép­állomásra, mert a gépállomás kombájnján az aratás napjai­ban végezték el „a tarlón” a nagyjavítást. Az, hogy a mun­ka mégis ilyen jól halad és viszonylag időben sem késtek el, a többi gép munkájának, a tagok szorgalmának köszön­hető. Különösen próbára tette az idei tavasz és nyár a Béke Tsz gazdáit, hiszen földjeik jelentős része tavasszal ár alá került és a tiszai árvíz közel 100 hold búzát ölt ki. Szalai István tsz-elnöknek és Korsós Ferenc agronómus­nak most az a legfőbb óhaja, hogy közös gazdaságuk minél előbb megkapja a járástól a már igényelt szórófejes öntö­zőberendezést. Kérésük telje­sítése annál is inkább indo­kolt, mivel az öntözőrendszert saját pénzükből akarják kifi­zetni. A tsz-ben különben jól ha­lad a növényápolás is. A do­hányt, a cukorrépát már négyszer kapálták meg a ter­melőszövetkezet tagjai, és nem maradnak el a kukoricakapá­lással sem. Harcban az elemi csapásokkal, a poroszlói Béke Tsz gazdái bíznak abban, hogy sok nehézséggel bár, de úrrá lesznek a bajokon és szép eredményeket érnek rhajd el a poroszlói határban. Váraljai István Minden holdat géppel arattak Jól halad a cséplés a poroszlói Béke Tsz-ben Agitátor Kézikönyve“ negyedik kötele seinkből semmi sem valósult meg. Csak addig jutottunk el, hogy rendeltünk egy komplett öntözőberendezést, amely a kö­vetkező hónapok valamelyiké­ben meg is érkezik majd. — Egy berendezés üzembe állításával azonban — eddig is úgy éreztük — nem használjuk még ki teljesen lehetőségein­ket. A mai bemutató igazat is adott mindenkinek, aki így gondolkozik termelőszövetke­zetünkben. Mert nagyon sok érdekességet láttunk itt. Már magában az is rendkívül hasz­nos volt, hogy a rákháti üzem­egységben lucernaöntözést, az öntözéshez előkészítőként ta- lajegyengetést tekinthettünk meg, a hatrongyosi üzemegy­ségben pedig a legelő szaka­szos öntözésének és a szaka­szos legeltetés megszervezé­sének nagy hasznát láttuk. Új­donságot jelentett számomra a kertészetben a csőkutas beren­dezések működésének ismerte­tése, az expressz-kutak fúrásá­nak bemutatása, majd a cukor­répa szórófejes berendezéssel történő öntözése. — Mindezek végignézése után arra jutottam, hogy nálunk is kell végre valamit tenni az ön­tözéses kultúra fellendítéséért, követni kell a hevesi példát. — Hogy hogyan? Első segítőnk A teremben mind nagyobb a figyelem. A tapasztalatok, észrevételek mindenkit érde­kelnek. Joó Miklós is figyel és jegyzeteket készít magának. Gondolatai is, jegyzetei is egy­re összpontosulnak: hátha itt az értékelésen még többet le­het tanulni, olyan dolgokat, amelyek alkalmazása feltétle­nül hasznos lehet Egerfarmo- son. Megteremteni az öntözéses gazdálkodást ott, ahol még nincs, tovább fejleszteni ott, ahol már van valamennyi. Ezt a célt szolgálta a hevesi be­mutató, s Joó Miklós szavai nyomán úgy érződik, a rendező szervek elérték azt, amit akar­tak. S Joó Miklós csak egy volt a sok közül, akik a cél elérését segítő gondolatokkal utaztak haza Hevesről... Weidinger László Nálunk meglehetősen sok gon­dot okoztak mindeddig a bel­vizek. Kínlódtunk azzal a víz­tömeggel, amit az Eger patak nem tudott befogadni, s kény­telenek voltunk a termelőszö­vetkezet területének egy ré­szére engedni az áradatot, mert máskülönben az árokrendszer feltöltődése után a falu házai kerültek volna veszélybe. — Beléptünk a vízgazdálko­dási társulásba, hogy hátha így könnyebben tudunk valamit tenni. Beszéltünk is sok min­denről, de ez a mai hevesi nap — úgy gondolom — pontot tehet minden vitára, tett nélküli be­szélgetésre. A meglevő árok- és A nagy kultúrterem zsivaja elhalkul. A színpad előtti asz­talnál ott ülnek a rendező szervek képviselői, a megyei pártbizottságtól, a megyei ta­nácstól, a Hazafias Népfront­tól, a Hevesi Állami Gazdaság­tól. Mindazok, akik szervezték, segítették az egész napos öntö­zési bemutató létrejöttét, lebo­nyolítását. A délelőtti program után most a hűvös teremben dr. Mihályfalvi Istvánt, a me­zőgazdasági tudományok kan­didátusát, a Nagykúnsági Me­zőgazdasági Kutató Intézet kis­újszállási telepének vezetőjét hallgatják a meghívott vendé­gek. A tudós az öntözéses gaz­dálkodósról, jelentőségéről, to­vábbfejlesztésének lehetőségei­ről és népgazdasági fontossá­gáról beszél. A nagyszámú hallgatóság, járási pártbizottsá­gi titkárok, járási tanácselnö­kök, termelőszövetkezeti elnö­kök és agronómusok nagy fi­gyelemmel hallgatják szavalt. Aztán megkezdődik a vita, s míg számosán felszólalnak, Joó Miklós, az egerfarmosi Aranykalász Termelőszövet­kezet agronómusa is elkezdi nondani, mit jelentett számára bz az öntözéssel foglalkozó egy lap a Hevesi Állami Gazdaság­ban. — A mi gazdaságunk nem artozik a megye legnagyobb ermelőszövetkezetei közé. ösz- izes szántóterülete 2020 hold, üig valamivel több, mint itt i hevesi gazdaságban az öntö­zött területek nagysága — nondja. — Ezt a kis gazdasá- >ot azonban úgy igyekeztünk berendezni, hogy a lehetősé­gekhez mérten a lehető legtöb- >et .adja a népgazdaság és a ermelőszövetkezeti tagság szá­nára. Nincs is különösebb tkunk a panaszra. Minden év­ben jobbgn megy a munka, s ■hhez az évhez is szép remé- íyeket fűzünk. Egy nagy ba- unk azonban még most is van, ; ez éppen az öntözéssel kap- :solatos. Szeretnénk mi is ön­özése» kertészetet létesíteni, /ízzel táplálni rendszeresen a egelőket, vagy kapásnövé- íyéinknek legalább egy részét, mindeddig azonban elképzelé­i lesz. a későbbiek során megér­kező gép, de ez még nem lehet i elég. A korszerű technika mel- i lett segítségül kell hívni az • egyszerűbb megoldásokat is. Itt, Hevesen is láttunk egészen újszerű módszereket, de meg- állhattunk nem túlságosan nagy technikai felkészültséget, beruházást igénylő felszerelé­sek mellett is. Ez adta a végső elhatározást végül is számom­ra, hogy nemcsak a gépre kell támaszkodni, hanem más lehe­tőséget is ki kell használni. mondom, mit láttam, tapasztal­tam, mi a véleményem, s amennyire érdeklődnek a veze­tők és tagok a termelőszövet­kezetben, rövidesen hozzákez­dünk a munkához a vízgazdál­kodási társulással együtt. Az első feladatok elvégzése után így jövőre már 150—200, ha minden jól megy, háromszáz holdnyi területet tudunk ön­tözni, a kertészeten kívül. Ez a hatszáz holdnyi lehetőségnek mindössze egy része ugyan, de máris nagyon sokat jelent...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents